Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-03 / 180. szám
1991. július 3., szerda aj Dunántúlt napló 3 Önálló lett a Hunor 2. számú gyára Pécsett Július elsejétől önálló vállalatként működik a pécsi Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat 2. számú gyára Penta Kesztyűgyár néven. Az 550 dolgozó évi félmillió pár kesztyűt varr, elsősorban tőkés piacokra. Már az első nap is zsúfolt Marcii Mihály megbízott igazgató - aki a gyárat eddig is vezette — életében. Francia vállalkozókkal tárgyalt reggeltől estig. — Már 1990 novemberében megkezdődött az elválási folyamat — mondja. — Először is megkérdeztük a dolgozókat, egyetértenek-e azzal, hogy önállósuljon a gyár. Nyolcvankét százalék igennel szavazott. Ezt követően a vállalati tanács hozzájárult a 2. számú gyár leválásához. A szovjet piac kiesése érzékenyen érintette a Hunor Kesztyű- és Bőrruházati Vállalatot. Az új vállalat neve - Penta Kesztyűgyár A termelés jelentősen visszaesett, amit cipőfelsőrész-készítéssel próbáltak ellensúlyozni. Kísérletek történtek külső tőke behozására is, de eddig még minden jelentkező nemet mondott. A 2. számú gyár dolgozói és vezetői úgy gondolták, ha önállóak lesznek, nagyobb az esélyük a privatizációra is. — Egy—másfél év alatt kell privatizálni a kesztyűgyárat, — folytatja Marczi Mihály — ha ennyi idő alatt nem sikerül, képtelenek leszünk talpon maradni. Nem könnyű a feladatunk, hiszen hosszú távon kell állandó munkát találnunk a dolgozóinknak, a megélhetésüket biztosítanunk. A piackutatást már megkezdtük itthon és külföldön egyaránt. Néhány nyugat-európai és tengerentúli céget is megkerestünk ajánlatunkkal. Jelentkezők már voltak, de a Penta Kesztyűgyár tőkés viszonylatban nagyvállalatnak számit. Kint egy hasonló üzemben 80—100 ember dolgozik. A Hunorral a továbbiakban sem szakad meg a kapcsolatunk, az export—import tevékenységet részben ők, részben pedig kft. végzi. Sz. K. Nagyüzemben készülnek a kesztyűk a Vadász utcai gyártócsarnokban Fotó: Läufer László Kérdojelelc az utazási kedvezmény körül Várakozó , állásponton a MÁV A kormány és a MSZOSZ között a közelmúltban született megállapodás értelmében bevezetik az évi egyszeri utazási kedvezményt, amelynek hatályát minden munkavállalóra kiterjesztik. A MÁV illetékeseinél arról érdeklődtünk, hogy felkészültek-e a kedvezményes utaztatás gyakorlati lebonyolítására? A válasz nem túl biztató: a vasút egyelőre várakozó állásponton van. Mint mondják, a kedvezményre való jogosultságot nem ők bírálják el, s egyértelműen munkáltatói feladat az igénybe vett utazások nyilvántartása, valamint az igénybe vételre jogosító igazolványok kitöltése is. Minderre már csak azért sem tudnak vállalkozni, mert az új személyi igazolványokban a munkáltató már nincs bejegyezve, nem lehet tehát elbírálni, hogy a kedvezmény jár-e az utasnak vagy sem. A kedvezmény költségkihatásait illetően csak becsléseik vannak. Úgy számolnak, hogy ha 1 millió munkavállaló él a kedvezménnyel, akkor 400—500 millió forintos többlettel kell kalkulálni. Akárhogy alakulnak azonban a költségek, a vasút saját bevételeiből nem vállalhatja a finanszírozást, hiszen a személyfuvarozás — függetlenül a drasztikus áremelésektől — ráfizetéses. Készen állnak ugyanakkor arra, hogy ha az árkiegészítést és a költségvetéssel történő elszámolás módját szabályozzák, akkor — a munkaadók által kitöltött igazolások alapján — a vasút pénztárai kiszolgáltatják a kedvezményes jegyeket. Újváry Gizella Ferenczy - EUROPRESS Lesz-e negyven nedves nap? Tegnap, kedden volt Sarlós Boldogasszony napja és ha ekkor esik, a néphit szerint utána negyven nedves nap következik. Pécsett mégcsak nem is szemerkélt. Egy másik falusi hiedelem szerint, aki ezen a napon kenyeret süt, vigyázzon, mert a kemencéjéből kipattanó ’szikra lángra lobbanthatja a falut. Történelmi tény, hogy ezt a Boldogasszonyt szerették a hazai megtérített kunok, akik templomaik védőszentjéül választották Sarlós Boldogasz- szonyt, miként ez történt a mezőföldi, hantosszéki kunok esetében. Tudományos felfedezés: A nők okosabbak, mint a férfiak! Amit a nők az egyenjogúságra hivatkozva mindig is öntudatosan állítottak, — azaz, hogy ők okosabbak mint a férfiak most tudományosan is beigazolódott. Ez a felismerés két genetikusnak, dr. Gulluian Turner-nek (Prince of Wales Gyermekkórház, Sydney) és dr. John Mulley-nek (Adelaide) köszönhető. A tudományos megállapítás abból indul ki, hogy az ún. gyengébb nem képviselői azért okosabbak, mert az intelligencia génjét az X kromoszóma hordozza, amiből minden nőnek kettő van. A férfiak eggyel kénytelenek beérni, lévén, hogy a másik kromoszómájuk Y. A tudósok most jöttek rá, hogy az intelligencia-hordozó génnek harmadik pozíciója is van — ugyancsak az X kromoszómában. Ez a megfigyelések szerint az agy működését javítja. A két ausztrál abból a tapasztalatból indult ki, hogy sokkal több a szellemileg visszamaradott fiú, mint lány. A vizsgálat 18 ilyen családra terjedt ki, s az összes érintett családtag génszerkezetének összehasonlításakor kiderült, hogy a nők esetében — még ha az egyik X kromoszóma esetleg meg is betegedett, — mégis mindig marad egy egészséges, és ez elegendő a maguk szellemi fejlődéséhez. De e nők fiainak már csak egy X kromoszómájuk lesz, és ha ez éppen beteg, akkor a gyermekek szellemileg visszamaradottan születnek. A közeljövőben a kutatás tovább folyik, és az intelligencia biológiai továbbadásának feltételeire irányul. (FEB) Egy hamarosan megjelenő KSH-kiadvány a képviselőjelöltek - az új politikai elit — társadalmi összetételét mutatja be egy postai kikérdezéssel lebonyolított kérdőíves felvétel eredményei alapján. A különböző pártok jelöltjei általában az érett középkorúak nemzedékéhez tartoztak, átlagéletkoruk 45 év volt. A Fidesz-jelöltek átlagos életkora ennél lényegesen, az SZDSZ-jelöltek átlagos életkora pedig valamivel alacsonyabb volt. Szembeszökően idősebbek voltak viszont a kisgazdák, a Magyar Néppárt és a kereszténydemokraták jelöltjei. A nők aránya a képviselőjelöltek között nem érte el a 10 százalékot. A képviselőjelöltek 80 százaléka diplomás, vezetőként vagy beosztott értelmiségiként dolgozott és városban lakott. Munkások számottevőbb arányban csak az MSZMP és az MSZDP jelöltjei között voltak. Ónálló foglalkozásúakat leginkább a Kisgazdapárt és a Vállalkozók Pártja jelölt. A képviselőjelöltek jelölésük indokaként két tényezőt emeltek ki nagyjából egyforma gyakorisággal: a lakóhelyükön, szűkebb környezetükben játszott szerepüket (54%), illetve a munkakörükből adódó tájékozottságot, népszerűséget (51%). Ennél lényegesen *wtt Próbáltam fölkészülni rá, hogy csengeni-búgni fognak a harangok ki tudja meddig. Apám kutyája oda is rohant a kerítéshez, rögvest le is ült, hogy ott, azonmód földbe gyökerezve, remegő horpasz- szal vonítson együtt a konduló haranggal. Néhány pillanatig magam is úgy éreztem, hogy a fülemre kell tapasztanom a kezem. Fejemben pedig valójában a Szlovénia, a Horvátország felől kerengő hírek kongtak — mondanám, ha politikusnak akarnék mutatkozni az olvasó előtt. Csakhogy ezek a hírek, — egyik nap a jugoszláv egység európai szükségéről, másnap a kis nemzetek önrendelAz utolsó oroszára kezési jogáról — valóban csak kongtak. Dicső eszmék ólomsúlya mondatokká nyújtózó szavak pórázához kötve. Hiszen már-már fontosabbnak tetszett, és ki-ki joválisan leste, mit mond minderről a Budapestre látogató Kissinger a legnagyobb földi hatalom élő politikai szeizmográfjaként. Nekem — bizonyára sokad- magammal — a nándorfehérvári diadal is eszembe jutott a harangszóról, amikor is kivertük a törököket, akiknek részint testvéreinkké szelídült utódait most készségesen engedjük be nehezen kiradírozható, s hányszor újrafestett határainkon. És persze az is idetartozik, hogy ez a mostani harangszó korántsem olyan diadalmas, mint az Európaszerte megcsendülő déli, amely az 535 évvel ezelőtti eseményekre emlékeztet. A televíziónak végül is nem volt nehéz dolga, hogy az utolsó „óroszóránkat” —, amely egyúttal a szavakban mindenkor deklarálható függetlenség első napja is — hogyan tartsa meg. Jórészt az események diktáltak. Este a már csak rövi- debb ünnepi harangszó után nem maradhatott el a hálaadó ima, hogy az istenek-ren- delte vész elmúlt a fejünk fölül. Majd az egyes csatornán egy szovjet filmet láthattunk bosszankodó papákkal és a nagyvárosi flaszteren brékelő, helyüket kereső kamaszokkal. A történet egy fiú és egy lány ábrándosán iátékos, és játékosan keserű szerelmi románkisebb mértékben, de még említésre méltó arányban utaltak ellenzéki múltjukra (20%). Viszonylag kevesen hivatkoztak országos közéleti tevékenységükből fakadó népszerűségükre, ismertségükre. Az átlagnál magasabb gyakoriságban hivatkoztak lakóhelyükön, munkahelyükön, szűkebb környezetükben kifejezett korábbi tevékenységükre az MSZP jelöltjei és a kereszténydemokrata jelöltek (63%, illetve 67%), ami arra utalhat, hogy a demokratikus választásokat megelőző rendszerben a volt állampárt tagjain kívül leginkább a vallási közösségek aktivistái vehettek részt a helyi közéletben, válhattak ilyen módon ismertté. * Az 1990. évi őszi helyhatósági választások a politikusok számára is igazi meglepetést hoztak. Nemcsak a viszonylag alacsony részvételi arány, de a pártoknak — különösen a kistelepüléseken - a vártnál gyengébb szereplése jelezte, hogy a választópolgárok jó része nem pártpolitikában gondolkodik. A helyi képviselőtestületek tagjairól és a polgármesterekről is készült egy KSH- elemzés. Eredményei azt mutatják, hogy az önkormányzatok képviselőinek társadalmi jellemzői eltérnek a parlamenca. A fiú kezéből kirepül, szekrényajtóba vágódik az ajándékul küldött maszáj lándzsa: a képzelet azonnali és dühö.dt gesztussal meghúzott útja a valósághoz. A papák parancsszóra megálmodott álmai már régóta nem kellenek a Szovjetunióban sem. Az álmok, az ideák helyébe ne is jöjjenek újak. De a bizonytalanság marad, sőt növekszik, mint a szülők fogódzót kereső, saját kamaszgyerekeikben is visszatükröződő és csak annál agresszívebb szeretete. Végül a Hagyaték. A szomorú hagyaték. A hagyaték tragikus arcai a Fekete Doboz összeállításában. A kocsmalátogató harckocsi lánctalpaival fölgöngyölt élet. A baltával hasábosra szabdalt fej. Az. erkélyről kizuhanó, a kövön porrá zúzódó ifjúság. „Köztünk is akad éppannyi bűnöző” — mondja a túlélők egyike. Innen a történet már nemcsak arról szól, hogy aki megnyomorít, elsőként maga válik nyomorulttá. Hanem a szabadság olyan nehezen megtanulható természetéről. Unásig ismertek a képsorok: a vonatablakok négyszöge, telve az idevezényelt és most távozó türkmén, orosz, kirgiz, ukrán kiskatonákkal. Bamba, tükreiket kereső arcok, még hontalan tekintetek. Ök az erő. A hatalom kényszerű képviselete. Ők a saját fogságukból fognak most megszabadulni. Ez is legalább olyan nehéz lesz, mint nekünk, bálozóknak, akiknek a szavakból rakott szószéktől kellene visszatérnie hétköznapi, munkás ügyes-bajos dolgaihoz. Bóka Róbert ti képviselőjelöltekétől. Az eltérés legjelentősebb a falvakban. A 2930 kistelepülésen pártpolitikai szempontoktól szinte függetlenül, döntő többségben a településen született. a helyi közéletben eddig is formális vagy informális irányító szerepet betöltő „tekintélyeket” választották be a lakosok a helyi igazgatásba. Az átlagosan 43 éves képviselőtestületi tagoknak a kistelepüléseken majdnem 60 százaléka, a 162 városi önkormányzatban 40 százaléka már több mint harminc éve lakik jelenlegi lakóhelyén. A falvakban a képviselő- testületi tagok majdnem egy- harmada, a városokban több mint kétharmada diplomás. A kistelepüléseken elsöprő győzelmet aratott függetlenek inkább szakmai ismeretekkel rendelkező, tekintélyes polgárokból választódtak ki, mint a diplomásokból. A legnagyobb pártok helyi képviselői viszont az értelmiségből verbuválódtak. A városokban, a kisgazdákat kivéve, minden párt és szervezet mandátumot nyert képviselőinek, valamint a függetleneknek is több mint 60 százaléka diplomás. A KSH felvételadatai dokumentálják, hogy a falvakban a helyhatósági választásokon az induló tanácstagok és tanácselnökök többségét újra választották. A kistelepüléseken megválasztott képviselő- testületi tagoknak az egyhar- mada volt korábban tanácstag, a tízezernél népesebb településeken 12 százalékuk. A volt tanácstagok aránya a legmagasabb a függetlenként megválasztott képviselők között. A kistelepülésekre jellemző a volt tanácselnökök polgár- mesterként történő újraválasztása is. A közvetlen listán megválasztott polgármesterek 31 százaléka látott el korábban tanácselnöki funkciókat. A városokban nem mutatkozik ilyen folyamatosság: a polgármesterek mindössze 7 százaléka volt tanácselnök. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy ma majd kétszer annyi helyhatóság van, mint ahány tanács volt a választások előtt, akkor azt is megállapíthatjuk, hogy a volt falusi tanácselnökök mintegy 60-70 százalékát választották újra az őszi önkormányzati választásokon. N Két választás Magyarországon 1990-ben Az 1990. évi tavaszi parlamenti választásokon 28 párt színeiben összesen 3507 jelölt indult egyéni, területi, országos, illetve egyszerre több listán is a parlamenti mandátumokért. A csak területi listán szereplő jelöltek nagy hányada a pártok öndefiníciójához, a választópolgárok előtti bemutatkozásához tartozott hozzá, azaz ebben az értelemben elsősorban kampánycélokat szolgált. A 3507 jelölt közül 2723-nak volt a választási törvény értelmében matematikai esélye arra, hogy be is kerülhessen a parlamentbe.
