Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-23 / 200. szám
1991. július 23., kedd üj Dunántúli napló 11 Az Uj DM polNtikaí «vitafóruma ■ ■ A szakszervezet nem a hatalom eszköze! Ki bombázta Kassát? Magyar pilóta bombázta Kassát című írásunknak nagy visszhangja volt. Érthető, hiszen Magyarország számára sorsdöntő következményekkel járó eseményről szólt. Mivel lényegében minden hozzászólás ugyanazokat a tényeket, és ugyanúgy mondja el, két írást közlünk — a történelmi hitelesség kedvéért. — "■ " 1 — ' * ■■ ■ ....... A Magyar Királyi Honvéd Légierő elit alakulat volt I A politikai színtéren és a színfalak mögött a hatalom teljes birtoklásáért az elmúlt hetekben ismét kiéleződött a harc. A parlament megalkotta a szakszervezetekkel kapcsolatos, a demokráciát, és az emberi szabadságjogoI kat semmibe vevő törvényt. Sajnálatos módon az a párt, amely a demokráciát hirdetve került ki győztesen a választásokon, mára többszörösen bizonyította, hogy a hatalom gyakorlása a fontos és nem az alkotmányosság és a demokrácia. Ács úr! A dolgozók érdekvédelmét ellátóknak csak a múlt rendszerben volt feladata a hatalom melletti kiállás és agitá- lós a céljai eléréséért. A múltban pont ez volt a szak- szervezet bűne. Ma a feladatunk az, hogy a munkavállalók érdekeit képviseljük. Sajnálatos módon ettől ijedtek meg a hatalmat gyakorlók, mert rádöbbentek, hogy az MSZOSZ egyre inkább szak- szervezetként működik, és ami a legfontosabb, a munkavállalók is kezdenek a szaksz-e.- vezetünk mellé felsorakozni. Nehogy azt higgye, hogy mi maximálisan elégedettek vagyunk a közép- és felső szak- szervezeti vezetéssel. Nem, nekünk is van egy csomó kifogásunk. A legnagyobb problémánk az, hogy nem elég bátran veszik fel a küzdelmet. A mi véleményünk szerint az elmaradt országos sztrájkot meg kellett volna csinálni. Látni kellene már mindenkinek, hogy a szakszervezeti vagyon csak ürügyként szolgált arra a beavatkozásra, amit a törvény elfogadása jelent. Itt nyílt politikai csata zajlik. Cél a szakszervezetünk, mint egyetlen tömegeket képviselő erő szétverése. Ma Magyar- országon csak az MSZOSZ képes arra, vagy lehetne képes, hogy tömegeket mozgasson meg. Arról, hogy ki látja jól az érdekvédelem helyzetét, ma nem kívánok vitatkozni önnel. Azt viszont meg kívánom jegyezni, hogy a munkavállalók hogyan sorakozzanak fel olyan szakszervezetek mögé, mint a Liga, amely köztudottan az SZDSZ támogatását élvezi ma is. A munkástanácsról pedig csak annyit, hogy az MDF szakszervezete, az elnöke pedig Palkovics Imre MDF-es képviselő, akinek köszönhető ez a munkásellenes törvény megjelenése. A munkás érdekvédelem valójában az alapszervezetekA Mecseki Szénbányák dolgozó szakszervezeti tagsága és a tisztségviselők felháborodással olvasták az Ü jDunán- túli Napló július 17-i számában megjelent ,,Miért?" című írást. Az írás rágalmakat, valótlanságok tömkelegét tartalmazza. Látszik belőle, hogy az írás szerzője „csöpög" a rosszindulattól, a munkahelyek valóságát — pláne, a bányaüzemeket — nem ismerő ember véleményét tükrözi. Megkérdezzük, hogy a szerző tisztában van-e a „justitia" főben dől el. Az alapszervezetek tagsága dönt abban is, hogy melyik szakszervezetet támogatja. A fenti tényt felismerve hozták meg a képviselők a munkásellenes törvényüket. Azt hiszik önnel együtt, hogy így fognak az új szervezetek megerősödni. Nem a valódi megoldást keresik, ami nem lenne más, mint a közvélemény szavára figyelve politizálni, hanem törvény erejével akarják elfogadtatni a nekik tetszőt. Köztudott, hogy a dolgokat a népakarattal szemben megvalósítani csak átmeneti időre lehet. Az pedig, hogy üldözik az új szervezetek tagjait és vezetőit, így nem fogadható el. Ugyanis bennünket, a meg- újulókat ugyanúgy pem fogadtak el, mint önöket. Az viszont igaz, hogy ezeknek az új szervezeteknek a követelései olyanok - tisztelet a kivételnek —, hogy minden realitást figyelmen kívül hagynak. Az új szervezetek pénzügyi hátteréről jobb, ha nem nekem prédikálnak. Ugyanis ott voltam a munkástanácsok születésénél, sokáig szimpatizáltam is velük, de a politikai irányvételük ' ezt később már lehetetlenné tette. Annak idején nekem is — és gondolom, másoknak is - igen nagy pénzeket ajánlottak a szervezés finanszírozására. A vagyonelosztásról megjegyzem, hogy az MSZOSZ javaslata az volt, hogy minden szervezet taglétszám arányában kapja meg a vagyonrészt. Ezt az önök alelnöke is elfogadta, nyilván azért, mert az az egyetlen tisztességes megoldás. Ha nem tudná, akkor ismét elmondom, hogy mi kizárólag a saját tagdíjunkból élünk. A vállalat, amit biztosít, azt törvény szabályozza, és az önökre is vonatkozik. Azt, hogy sok helyen még a pártállam idején kinevezett igazgatók ülnek, már ne rajtunk kérje számon, hanem az önök pártjának vezetőin. Ha az MDF-kormány a vezetőváltós kérdést megoldotta volna, már a szakszervezeti kérdés ön által vázolt formája sem lenne meg. A bérezés rendszere olyan rossz, hogy ennél tényleg nem lehet rosszabb, de kérdezem én, miért nem változtatják meg? Megmondom önnek, azért, mert a hatalmon lévő vezetők arról gondoskodtak jó időben, hogy ők a jóléti társadalomhoz közelítsenek, a munkavállalók pedig galmával. Mert ha igen, akkor ragaszkodnia kellene a jogszerűséghez, és nem pedig pocskondiázni, valótlan vádakkal »illetni név szerint szak- szervezeti vezetőt, érdekvédelmi szervezetet, valamint a gazdálkodó szervek vezetőit. Persze, tudjuk, a mai uralkodó politika „halálra ítélte” az ágazati szakszervezeteket, számára a saját politikáját kiszolgáló, ún. érdekvédelmi szervezetek a kívánatosak, amelyek nem sztrájkolnak a bérből és fizetésből élők létfeltételeinek ellehetetlenülése, a mérhetetlen áremelések miatt, maradjanak azon a szinten, ahol vannak. Ezért szabályozzák például a béreket kormányzati döntéssel. Mi ez ellen is fellépünk. Az MSZOSZ bázisa ténylegesen mekkora, azt valójában a jövő fogja igazolni. És azt is, hogy kik állnak mögöttem. Annyit elmondhatok, hogy tavaly ősszel volt nálunk titkos szavazás, amelyen minden tag választott. Több mint kétharmada a szakszervezeti tagoknak rám adta voksát. (Többes jelölés volt.) A szakszervezeti vezetők bérezése és a 22 milliárdos tartozás összekapcsolása igazán nevetséges. A; igez, hogy ma vannak szakszervezeti vezetők, akik százezreket keresnek, de az ma már a szak- szervezeti tagságon múl'k, hogy kik ezek, és nem a munkahelyi vezetőkön. Acs úr! ön azt mondja, nem lehetnek szolidárisak velünk, mert mi a pártállam vezetőire építünk. Nem, uram, mi a becsületes emberekre építünk, azokra, akik egyre inkább kiállnak a munkavállalók jogos érdekeiért. Nem úgy, mint azok, akik a tag- iétszámuk bevallásában sem őszinték és mindenféle hangulatkeltő szövegeket mondanak helyette. Pénzhiányra hivatkoznak, és közben bejárják a fél világot. Az ön által megfogalmazottak ellenére, ma is azt mondom, a demokráciát közösen kell megtanulni, a munkásszolidaritást együtt kell gyakorolnunk. Nem engedhetjük meg, hogy megosszanak bennünket, hiszen a parlament által elfogadott törvény nem jelent mást, mint a munkások egységének szét- darabolását, hogy azáltal azt tegyenek velünk, amit akarnak. Ez az, amit mi nem engedhetünk meg, ezért kell összefogni a munkásnak a munkással, úgy mint Márkus- hegyen, ezt már teszik, függetlenül attól, hogy ki melyik szervezetbe tartozik. Ha ez sikerül, akkor tudunk közösen fellépni a harácsolok, a kirablóink és az olyan szakszervezeti vezetők ellen, akik az összefogás helyett széthúzásra biztogatnak. Kovács Mózes nem demonstrálnak munkavállalók jogait semmibe vevő kormánypolitika ellen. Az írás szerzője azt állítja, hogy az „új” szakszervezeteknek nincs gazdasági hátterük, és tagjaikkal szemben megtorlást alkalmaznak. Válaszunk erre az, hogy nálunk, a Mecseki Szénbányáknál, az egész ágazatnál ez az állítás nem valós. Ahol ugyan nem kellő hatékonysággal működik ágazati szakszervezetünk, mint például az Oroszlányi Szénbányáknál, ott már 4 fajta érdekvédelmi szervezet működik, míg nálunk, ahol dolA Magyar Királyi Honvéd Légierő elit alakulat volt, ahova nem vettek fel akárkit. Az orvosi vizsgák után, ami három napig tartott, még külön intelligenciavizsgát is végeztek, és aki ott nem felelt meg, hiába volt jó az orvosi vizsgája, elutasították. Semmi politika nem volt az intelligencia vizsgaanyagában, mert akkor a légierőnél, de tudomásom szerint a többi fegyvernemnél is tilos volt a politizálás. Köztudott, hogy Szálasinak is azért kellett megválni a honvédségtől, mert politizált. Ennyi bevezető után rátérek a névtelen telefonálótól vett cikkre, ami 1991. július 13-án jelent meg „Magyar pilóta bombázta Kassát” című, a valóságot teljesen nélkülöző írásra. Érdeklődéssel olvastam az Új DN július 13-i számában írt cikket: „Magyar pilóta bombázta Kassát” címmel. A cikkben számos ellentmondást fedeztem fel. Ezek a következők: „A gép Junkers 111.” - Ilyen típusú qép nem létezik, van helyette Heinkel 111/P, amelyet 1940-től rendszeresítenek a magyar kir. légierőben. Az illető jelenleg 71 éves - így 1920-ban születhetett, 1941- ben 21 éves, és ha tényleg aka- démista volt, 1941. augusztus 20-án avathatták a kassai re- oülőakadémián. Elképzelhetetlen, hogy egy még fel nem avatott tisztjelöltét szemelnek erre' a feladatra. A cikkben szereplő Jordán vezérőrnagy valóban létezett, Kassa állomásparancsnoka, mai katonai szakkifeiezéssel helyőrséqpa- rancsnoka volt. Semmi köze nem volt a légierőhöz. (Vezér- őmaav-helyettesi rendfokozat az akkori magyar hadseregben nem létezett - de az eaész világon sehol nem létezik!) Munkácson a Magvar Kir. Honvéd Légierő hadrendi leírása szerint nincs repülőtér 1941- ben. Munkácson repülőteret a szakirodalom 1944-ben említ. gozóink zömének véleménye szerint fokozatosan javul a szakszervezet érdekvédelmi munkája, ott más típusú szervezeteket nem igényelnek. A Mecseki Szénbányáknál egyedül Komló Bányaüzemben működik munkástanács közel 80 fős tagsággal. Működésének zavartalanságát az üzem gazdasági vezetése messzemenőkig biztosítja. Szakszervezeti szövetségünknek 14 000 aktív dolgozó és nyugdíjas a tagja 29 alapszervezefben. Mi csak a saját tagdíjbevételeinkből- gazdálkodunk, aminek döntő része visszaáramlik tagjainkhoz segély formájában. Ingatlanokkal és egyéb vagyonnal nem rendelkezünk, apparátusunk létszámát a miKassa bombázása 1941. júni- u,s 26-án 13 óra után néhány perccel történt, összesen 29 bombát dobtak le az ismeretlen felségjelű és típusú repülőgépek, amelyek három bombázóból álltak. A cikk sugolmazó- ja, a nagy ismeretlen, aki „híres kassai repülős családból származott”, azt mondta, hogy Junkers 111-es típusú géppel hajtotta végre a támadást. Először is ilyen típusú repülőgép nem létezett. A Junkers cég gyártott Ju 34-es Teve gúnynevű, majd Ju 52-est két változatban, Ju 87-es Stuka zuhanóbombázót, Ju 86-os kétmotoros bombázót, Ju 88-as és a módosított Ju 188-as szintén kétmotoros bombázót, de ez annyira közismert volt, hogy még a gyerekek is felismerték, nemhogy a honi légvédelem. Ezen" - ¥ ■■ - - ■ „Amikor felszálltam, előttem jobbra és balra egy olasz Áradó repült." Az Áradó német gyártmányú iskola- és gyakorlógép volt. Futárgépnek is használták. Nem tudom felfogni, hogy mit keresett ez a két- kormányos iskolagép a bombázásban?! „Mögöttem egy rozoga Cap- rioni” (helyesen Caproni). Két fajtája létezett: Caproni 101-es — 1933-tól rendszeresítve - valóban rozoga állapotban, valamint CA 135-ös, amelyre valóban kiképeztek Debrecenben kassai akadémikusokat bombázópilótának. Kassa körzetében január 21- én este erős vihar támadt!? A kassai bombázás 1941. június 26-ón volt, nem január 16-án. Magyarország a kassai bombázás után üzent hadat a Szovjetuniónak. A szakirodalom szerint „négy gép dobott összesen 29 bombát a városra". nimálisra csökkentettük a takarékosság érdekében. Ugyanakkor a „létfeltételeiben korlátozott, minden anyagi támasz nélküli" munkástanács, illetve annak üzemi vezetői — tudomásunk szerint — az elmúlt fél évben mintegy tíz alkalommal jártak hivatalosan Nyugat-Európában. Több esetben egyik politikai pártunk delegációjának, illetve kormány- küldöttségnek a tagjaként. Kovács Mózesről annyit: sem barátai, munkatársai, sem ellenségei nem mondhatták el azt, hogy a gazdaságvezetés „kiszolgálója" volt. Fellépése mindig a dolgozók, a közösség érdekében történt, következetesen bírálta a hibákat, és egyáltalán nem befolyásolta, kívül az ismeretlen pilóta elmondta még, hogy gépét két ARADO, méghozzá olasz gép kísérte. Először is az ARADO cég két típusú gépet gyártott, az Ar 96 B1-B5-ig, valamint a módosított változatát, az AR 196 A típust. Mindkét fajta gép német gyártmányú másodfokú iskolarepülőgép lévén, az olaszoknak ilyen nem volt, ezenkívül ezt a típusú repülőgépet fegyverzettel nem lehetett ellátni és sebességénél fogva is alkalmatlan volt egy bombázó kísérésére. A harmadik típusú repülőgép, amit az anonim pilóta említ, a Caprioni volt. Cap rioni gép nem volt, de volt egy CAPRONI 135 repülőgép. Január 21-én este erős viharra hivatkozik. Nem is akkor volt a bombázás. Kardos Imre volt repülőtiszt Az ön által írt cikkben 3 különböző típusú gép repült egyetlen kötelékben. A négy gép, mivel különböző utazósebességgel rendelkezett, nem tudott együtt maradni a kötelékekben. A szovjet hadsereg 1944-ben éri el Lengyelországot - Így az állítólagos bombázópilóta nem mehetett a lengyel frontra 1941 után. — Magyar repülők egyáltalán nem tartózkodtak Lengyelországban. A fogságba esett magyar repülők személye viszont a szakirodalom alapján nyomon követhető. Véleményem szerint a „titokzatos pilóta" valóban kassai lehetett, valamilyen ok folytán sokat tartózkodhatott különböző magyarországi repülőtereken, de soha nem repült. Javasolom, hogy az illető személyét, ha újra jelentkezik, kezelje rendkívül óvatossággal. Dr. Énekes András tanár miniszter, vezérigazgató vagy kormányfő a vétkes. Ha a cikk „tisztelt" írója nemcsak rágalmazni akart volna, hanem a jelenlegi rendszer védelmében ragad tollat, akkor valószínű, érdeklődött volna, ki is az a személy, akiről ír. Mi azt mondjuk, hogy igazi demokrácia csak akkor következhet be, ha a „justitia” valóban megvalósul, és a politika porondjain a zavarosban halászó demagógok helyett az igazságosság és jogszerűség elvei érvényesülnek. A Mecseki Szénbányák Demokratikus Szakszervezeti Szövetsége Válasz a „Miért" című írásra Számos ellentmondás
