Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-22 / 199. szám
1991. július 22., hétfő aj Dunántúli napló 9 Hohenzollern újratemetés Kedden Berlinben visszakerült a Brandenburgi Kapura Poroszország két jelképe: a vaskereszt és a sas. Augusztus 17-én pedig Potsdamban — Kohl kancellár jelenlétében - újratemetnek két 18. századi porosz királyt: I. Frigyes Vilmost és fiát, II. (Nagy) Frigyest. Nagy Frigyes ugyan meghagyta végrendeletében, hogy „fényes külsőségek és pompa nélkül" helyezzék örök nyugalomra, az augusztus 17.-i újratemetést —, amelyet a Hohenzollern család feje, a 83 éves Lajos Ferdinánd herceg kért- egyenes adásban közvetíti a televízió és tízezrek részvételére számítanak. A két király, apa és fia, 1713-tól 1786-ig uralkodott Poroszországban. I. Frigyes Vilmos katonakirályként volt ismeretes, nem annyira az általa viselt kisebb háborúk miatt, mint inkább azért, mert az akkori Európa egyik legjobban felfegyverzett királyságát hagyta örökül fiára. II. (Nagy) Frigyes, aki 1740- ben került a trónra, szerződéseket szegett meg és háborúk hosszú sorát viselte Ausztria, Oroszország és Franciaország ellen. Nagy Frigyes koporsóját az általa épített Sanssouci kastély mellett helyezik sírba, apjának — aki felvilágosult fiával ellentétben mélyen vallásos volt - végső nyugvóhelye a 400 méterrel a kastély mellett emelkedő lutheránus templom királyi mauzóleumában lesz. Eredetileg mindkét uralkodót Potsdam egy másik templomában temették el, a második világháború alatt azonban — biztonsági okokból - onnan a Hohenzollern család heckingeni (Dél-Németor- szóg) kastélyába szállították a koporsókat. Az evangélikus egyház tanácsának feje, Egin- hart Schmiechen tiszteletes nem járult hozzá ahhoz, hogy az egyházi szertartást a televízió közvetítse. A két Hohenzollern uralkodó újratemetésének híre vegyes érzelmeket keltett az egyesített Németországban és nem kevesen vannak azok, akik — nem minden alap nélkül — „porosz konjunktúrától" tartanak. Kohl kancellárról úgy tudják ugyan, hogy nem mond beszédet az augusztus 17.-i újratemetésen, a szertartáson való részvétele azonban bírálatot váltott ki ellenzéki körökben. Fjerta Daeubler-Gme- lin asszony, a Német Szociáldemokrata Párt elnökhelyettese kijelentette: „Egy nagy politikai látványosság Kohl jelenlétében jelentős mértékben aggaszt engem.” At Opel Astra - jön Jön az Astra A német autógyártás párját ritkítóan sikeres fejezete ért véget szombaton hajnalban: az éjszakás műszak befejeztével gördült le a bo- chumi Opel gyár futószalagjáról az utolsó Kadett Limuzin. Bár a kombi és a cabrio változat gyártása rövid ideig még folytatódik, az Adam Opel részvénytársaság a maga részéről lezártnak tekinti a Ka- dett-korszakot, amelynek 29 esztendeje alatt 10,83 millió Kadett talált vevőre szerte a világon. Szigorúan véve a tényeket, a Kadett-sztori voltaképpen 1935 decemberében kezdődött. Ekkor mutatkozott be az akkor már igen népszerű Opel Olympia „kisöccse", a Kadett a német közönségnek. A 2100 birodalmi márkáért árusított, kényelmes és kisfo- gyasztású autóból öt év alatt 107 608 darabot adtak el, mielőtt a világháború miatt 1940-ben le kellett állítani a termelést. A Kadett újjászületésére hét évet kellett várni — s az újból beindult gyártásnak a tehetősebb szovjet polgárok örülhettek. A háborúból győztesen kikerült szovjet hadsereg jóvátétel gyanánt 1945 végén leszerelte és 56 vasúti kocsin Moszkvába szállította a rüsselsheimi Opel gyár termelőberendezéseit. A Kadett mint Moszkvics született újjá 1947-ben. Az Opel cég 1962-ben szánta rá magát a Kadett gyártásának felújítására, s az újonnan épített bochumi gyáregységből mindjárt egy - akkor — forradalmian újnak számító karosszériával és teljesen új, 1000 köbcentiméteres motorral szerelt autó került ki. A „Ka- dett-a" sorozatot három év múlva követte a „b" széria, amelyből 1965 és 1973 között 2,5 millió darabot adtak el. Az őt felváltó „c" típus már 1200 köbcentis erőforrással rendelkezett, csúcssebessége pedig 132 km/óra volt. Az 1979-ben piacra dobott „d" típussal először hagyta el mellsőkerék-meghajtású ka- dett a bochumi Opel gyárat. A következő - s egyben utolsó — Kadett-széria az „e" betűjelet viselte, sokak szerint az „Erfolg” (siker) szó rövidítéseként. Tény és való, hogy az 1984-től gyártott sorozat az Opel cég legjobb eladási statisztikájával büszkélkedhet: hét év alatt több mint 3,3 millió darabot értékesítettek belőle. A General Motors (az Opel Rt. „gazdája" az 50-es évek vége óta) belgiumi, angliai, portugáliai, spanyolországi, koreai és branem történt előrelépés Bo- chumban, azaz az Astra az eddigi Kadett-motorokkal szerelve kerül ki a gyárból. Ami pedig a karosszériát illeti, a Kadéttal ismét egy egyéni „fazonú” autó tűnik el a piacról, hogy átadja helyét a formatervezésben egyre inkább tért hóditó uniformizálásnak. Az első fényképek alapján az Astra oldalról leginkább egy kis Honda Civicre, szemből pedig a Renault Clio típusára hasonlít. (Hírek szerint jövőAz Opel Kadett - búcsúzik ziliai gyárai a bochumi üzemmel együtt osztoztak a sikerben és a nyereségen. A tetszetős külsejű, kedvező légellenállású, alacsony fogyasztású Kadett utóda — a számitógép névválasztása alapján — az Astra típus lesz. Hogy felülmúlja-e majd elődjét, az ma még több, mint kérdéses. Motorikusán ugyanis re Szentgotthórdon is Astra kocsik gyártása indul meg.) Aki nem kedveli az uniformizált fazont, annak már csak a használt autók piacán van esélye Kadetthez jutni. A július havi termelést ugyanis már „lábon” eladták a bo- chumiak . . . Dorogman László Berlin * Zsiguli helyett Fiat? Megerősítették azokat a szovjet és olasz üzleti körökben terjedő híreket, miszerint a Zsiguli autógyár nagy része Fiat-konszern lesz. Mérvadó szovjet és külföldi üzleti körök szerint a Fiat a konszern kötvényeinek 30-40 százalékát kívánja megszerezni, 1,2—2 milliárd dollárért. A feltételezések szerint az olaszok végképp lemondanak az annak idején oly sokat reklámozott jelabugai autógyár építéséről, amelyhez a szovjet fél nem tudta biztosítani a megfelelő infrastruktúrát és a szakképzett munkaerőt, ugyanakkor elégedetlen volt az olaszok által gyártásra ajánlott, elöregedett Fiat Panda modellel, melyet a külső piacokon nem lehetett volna értékesíteni. A megállapodás lehetővé teszi, hogy a Fiat komoly pozíciót foglaljon el a szovjet autópiacon. Figyelembe véve az olcsó szovjet munkaerőt és a már meglévő infrastruktúrát, feltételezhető, hogy az olasz fél egy teljesen reális összeg ellenében megszerzi a szovjet nemzeti jövedelem 1,5, az Orosz Föderáció nemzeti jövedelmének pedig 7 százo- ’* ndó volgai gyáróriás feletti ellenőrzést. Hatuaneues a Frater stadion Sokak szerint a világ egyik legismetrebb stadionja a bécsi Prater, amely hosszú évtizedek óta elsősorban a labdarúgás fellegvára. A híres létesítmény most ünnepli 60. születésnapját. A megnyitás — amely az 1928. november 12-i alapkő- letétel után 1931. július 11-én volt — rendhagyónak tűnt, mert az ünnepségre nem hívták meg az Osztrák Labdarúgó Szövetséget, mivel az a profi iátékosokat tömöritette, s a Prátert amatőröknek szánták. Később persze megváltozott a helyzet, akár profi, akár amatőr, a Prater hat évtized óta otthona a labdarúgásnak. Az első mérkőzést 1931. szeptember 14-én játszotta az osztrákok egykori „Wunder- mannschaftja" — „Csodacsapata" -, s 5-0 arányban győzött Németország ellen. A második világháborút követően a bombatámadásoktól megsérült stadionban 1945. december 6-án játszottak ismét, s az osztrákok 4-1-re nyertek o franciák ellen. Eddig összesen 37 ország válogatottjával 156 találkozó zajlott a létesítményben, a hazaiak 83 győzelmet arattak, 30 döntetlen volt, 41 végződött vereséggel, kettő pedig félbeszakadt. A legtöbbször Magyarország volt az ellenfél, 26 alkalommal találkoztak a két ország legjobbjai a mindig üdezöld színű gyepszőnyegen. Az évek során természetesen szükségessé vált a stadion korszerűsítése. így 1956- ban egyharmadával növelték a nézőtér befogadóképességét, a közönségrekordot az 1960. október 30-án Spanyolország ellen lejátszott mérkőzésen érték el, 90 726 néző előtt 3-0- ra nyertek az osztrákok. A Prater nagy rekonstrukciója 1984 és 1986 között volt, amikor teljesen átalakították a tribünöket, az öltözőket, a kiszolgáló helyiségeket, s befedték a nézőtér nagy részét. Azóta „csak” 72 ezren férnek el a Práterben, közülük 60 ezren tető alól figyelhetik az eseményeket. Az átalakítás utáni nyitómérkőzést 1986. október 29-én a nyugatnémetek ellen játszották, s a szurkolók örömére 4-1 arányban győztek. A válogatott mérkőzések azonban csak egy részét képezték a gazdag futballmű- sornak. Tucatjával rendezték itt a Rapid—Austria „örökrangadót”, játszottak Középeurópai és Európa Kupa mérkőzéseket, s nemzetközi kupadöntőket. A BEK-ben háromszor (1964, 1987, 1990) volt itt döntő, a KEK-ben egy alkalommal (1970). De az osztrák klubcsapatok is - amikor rendkívüli érdeklődésre lehetett számítani - a hatalmas parkban lévő stadiont bérelték ki, hogy minél több szurkolónak tudjanak helyet biztosítani. s De amint már a világ sok nagy stadionja, a Prater sem csak a futballnak ad otthont. Rendeztek már salakmotorversenyt, kerékpárviadalt, profi ökölvívómérkőzést — 1950ben 40 ezer néző előtt! — s atlétikai viadalokat egyaránt, így például 1971. szeptember 4-én az osztrákok üdvöskéje, Ilona Gusenbauer 192 cm-rel itt állított fel világrekordot. Sokan emlékeznek a tavalyi tenisz Davis Kupa-elődöntőre, amelyet a tehetséges osztrák játékosok az amerikaiakkal vívtak. S túl a sporton: II. János Pál pápa látogatása alkalmával is megnyitotta kapuit a Prater, akárcsak rock- és popénekesek, híres zenei eayüttesek koncertje alkalmával. Aki feje tetejére állítja a politikát Rendkívül intelligens és megnyerő Mihail Gorbacsov szovjet államfő szokást csinált abból, hogy a feje tetejére állítja a politikát. Pontosan ezt tette most is, amikor szerdán Londonban tárgyalóasztalhoz ült a leggazdagabb tőkés országok vezetőivel, hogy segítségüket kérje a Szovjetunió számára. Amikor Gorbacsov 1985. márciusban hatalomra került, az volt a Kreml hivatalos vonala, hogy a kommunizmus az egyetlen gazdasági rendszer, amelynek jövője van, a kapitalizmus kudarcra van kárhoztatva és a nyugati „bur- zsoá" demokráciák meg akarják semmisíteni a Szovjetuniót. Gorbacsov, a nagy pragmatikus azóta már régen megszabadult az ilyen ideológiai tehertételektől és alig ismer gátlásokat, amikor arról van szó, hogy előmozdítsa az általa 1985-ben elindított reformokat, a peresztrojkát. 1990 nyaráig Gorbacsov öt éven át az első vonalból vezette a reform érdekében kezdett harcot. Akkor következett be az első cikcakk. Véget vetett a Kommunista Párt törvény biztosította monopol helyzetének, de zavarba ejtette számos hívét azzal, hogy maga nem volt hajlandó kilépni a pártból. Azután hirtelen elvetette az „500 napos" gazdasági reformtervet, amiről korábban megállapodott Jelcinnel, a radikális orosz vezetővel, és a tervnek konzervatívabb változatát fogadta el. Allástfoglalt a magántulajdon túlságosan széles körű bevezetése ellen és erőteljesen védelmébe vette a hadsereget a liberálisok bírálataival szemben. Egyre nagyobb hatalmat ragadott magához és egyik rendeletet a másik utón bocsátotta ki, hogy ja- vitsa a gazdaság helyzetét. Januárban a hadsereg litvániai erőszakos fellépése után sokan meg voltak győződve róla, hogy Gorbacsov visszafordíthatatlanul átállott a kemény kéz politikáját hirdetők táborába, és hogy a peresztrojka haldoklik. Jelcin ekkor a szovjet elnök lemondását követelte és a reformisták tízezer számra tüntettek Moszkva utcáin Gorbacsov ellen. Az ország jövőjéről márciusban megtartott népszavazáson elért szerény eredmény és Jelcin politikai sikerei az Oroszországi Föderációban azonban újabb cikcakkra késztették Gorbacso- vot. Április 23-án Gorbacsov és Jelcin aláírta a „kilenc plusz egy”-es okmányt, amelyben Moszkva kötelezte magát, hogy nagyobb hatalmat ad a tagköztársaságoknak, ők ketten pedig vállalták, hogy együttműködnek a gazdasági és a politikai reformok sikere érdekében. Azóta megszűnt köztük a nyíltszíni ellenségeskedés. Jelcin elnöki beiktatásán Gorbacsov mondta az ünnepi beszédet. Ami Jelcint illeti, támogatta Gorbacsov londoni misszióját, és azt is megígérte, hogy támogatni fogja őt a szovjet elnökválasztáson. Gorbacsov pedig a közelmúltban — nyugati segély és beruházások reményében — elragadtatással beszélt a szabad piacgazdaságról, és még a konzervatívokkal is összetűzött a szovjet parlamentben. Annak ellenére, hogy nem hajlandó azonnal függetlenséget adni az 1940-ben a Szovjetunióba bekebelezett három balti köztársaságnak, Gorbacsov tekintélye külföldön változatlanul nagy. Véget vetett a kommunista uralomnak Kelet-Európábán, újfajta együttműködést alakított ki az Egyesült Államokkal és június 5-én átvette az 1990-es Nobel Békedíjat, amelyet azért ítéltek oda neki, mert segített felszámolni a hidegháborút. Odahaza azonban népszerűsége éppen olyan csekély, mint eddig. A 16 millió tagot számláló Kommunista Pártot szakadás fenyegeti, de a liberális és a radikális ellenzék még jobban megosztott. Amint a központilag irányított szovjet gazdaság fokozatosan szétesik, Gorbacsov és közgazdászai hat esztendeje azon tűnődnek, hogy mivel helyettesítsék. A termelés csökkent, az üzletek polcai üresek. A határozottság hiánya, a dönteni nem tudás a piaci reformok terén jelentik Gorbacsov legsebezhetőbb oldalát. Tény azonban, hogy Gorbacsov ma is a politikai manőverezés mestere, aki képes ujja köré csavarni az összes szovjet politikusokat, kivéve Jelcint. Nyugatiak, akik találkoztak vele, rendkívül intelligensnek tartják, olyan politikusnak, akinek megnyerő a modora és elbűvölő tud lenni — ami igencsak ritkán volt elmondható az elmúlt idők szovjet vezetőiről. Hercule Poirot kerestetik A történetet akár Agatha Christie is írhatta volna, sajnos azonban a kissé különc, de végül is a rejtélyes bűntényeket minden esetben mesterien felderítő belga detektívnek, Hercule Poirot-nak — legalábbis egyelőre — nincs olasz megfelelője. Ez annál is inkább sajnálatos, mert az olasz rendőrség értetlenül áll egy, a napokban elkövetett bűnténnyel szemben. Róma egyik előkelő, amerikai stílusú külvárosában, Olgiatában ismeretlen tettes (tettesek?) meggyilkolta (meggyilkolták) az előkelő társaság egyik kedvencét, a 42 éves Alberica Filo della Torre grófnőt. Július 10-én reggel találtak rá vérbefagyva a szépasszonyra: saját .fapapucsával verték be a fejét, majd megfojtották, miközben két gyermeke a szomszéd szobában játszott. Annál is inkább rejtélyes a bűntény, mivel az áldozat és építési vállalkozó férje magas fallal körülzárt, és különleges biztonsági berendezésekkel ellátott villában élt 9 és 7 éves gyermekével. „Mára már mindent tudunk Alberico Filo della Torre grófnő életéről - hol vásárolta ruháit, milyen feleség volt, hetente hányszor fogadott vendégeket és kik voltak a vendégei, csak azt nem tudjuk, hogy ki ölte meg” — kesereg a milánói Corriere della Sera. A közvéleményt izgalomban tartó bűntény kapcsán a sajtó azt feszegeti, vajon ezúttal is „giallo d'estate"-ról (nyári rejtélyről) van-e szó — mint amilyen tavaly augusztusban a 21 éves római titkárnő, Si- monetta Cesaroni meggyilkolása volt, akit egy papírvágó késsel öltek meg 29 szúrással - vagy az olasz nyomozóknak ezúttal sikerülni fog kézrekeríteni a tettest (tetteseket)? — (Cesaroni kisasz- szony feltételezett gyilkosát, egy 58 éves portást egyébként bizonyítékok hiányában kiengedték a börtönből, és az ügy azóta is felderítetlen.)
