Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-20 / 197. szám

1991. július 20., szombat uj Dunántúli napló 3 Kisebbségvédelem Európa kezd figyelni Beszélgetés Bratinka Józseffel „Európa, vigyázz!" Thomas Mann nagy figyelmeztetése a két világháború között ugyan egészen másra vonatko­zott, ám ha a ma Európájának egyik legneuralgikusabb problémájára, a kisebbségi kérdéskör közép-európai meg­oldatlanságára gondolunk: különösen érvényes a Mann-i felkiáltás. A magyarokat különleges súllyal érintő kisebb­ségi ügyek az európai jövő, a stabilitás talán legérzéke­nyebb, egyben legfontosabb aspektusai közé tartoznak - nekünk pedig különleges feladataink, kötelezettségeink és leginkább: felelősségünk van ezen a téren. E kérdésekről beszélgettünk dr. Bratinka József szegedi országgyűlési képviselővel (MDF), az Európa Tanács parlamenti közgyű­lésének alelnökével, az Európa Tanács magyar delegáció­jának vezetőjével.- A trianoni béke, ezen telül az egész versailles-i békerend­szer 1920-ban még legalább papíron garantálni igyekezett a Irissiben kreált európai ál­lamokban a kollektiv kisebbsé­gi jogokat. Az 1947-es párizsi béke erről már teljes egészé­ben megfeledkezett, mintegy szabad prédául dobva a több­ségi nemzetek kénye-kedvére a különböző nemzeti kisebbsége­ket. A kommunizmus négy és lél évtizede Közép- és Kelet- Európában csak egyléle ocs- mány betetőzödését jelentette ennek az alaphelyzetnek, iszo­nyú rombolásokat végezve a kisebbségi létlormák minden lehetséges területén is. Ha ezt az alaphelyzetet tekintjük kiin­dulópontnak; ugyan, miként vázolható lel a mai Európa le­hetséges attitűdje ehhez a rop­pant fájdalmas problémahal­mazhoz?- A helsinki folyamat és az Európa Tanács ténykedése kö­vetkeztében, az utóbbi időben igen fontos munkálatok folytak a kisebbségek jogainak kodifi­kálása érdekében. A nyugat­európai politikusok egyre in­kább belátják, hogy ez a kér­dés a közép-európai volt kom­munista országok csatlakozásá­val közvetlen összefüggésben, szervesen kapcsolódik az euró­pai stabilitás megőrzéséhez — ennek érdekében ezeket a kér­déseket többé nem lehet meg­kerülni. És miután Magyaror­szág és Csehszlovákia immá­ron teljes jogú tagjai az Euró­pa Tanácsnak, a többiek pe­dig különleges meghívotti stá­tust élveznek: elérkezett az idő, hogy a térség kisebbségi prob­lémái, európai szintre emel­kedvén, európai szintű megol­dást igényeljenek és kapjanak.- Szép szavakban, deklará­ciókban a művelt Nyugat részé­ről irányunkban sohasem volt hiány. A jelenlegi európai alapállásokat vizsgálva: mik a valóságos nehézségek, és a re­ménykedésre okot adó ténye­zők?- A különböző konferenciá­kon valóban egyszerre lehet észlelni különböző gyorsító és fékező erőket. Vegyük sorra őket: reménykedésre ad okot, hogy a legigényesebb gondol­kodású európai elmék mostan­ra tényleg felismerték, hogy ezekkel az ügyekkel komolyan foglalkozni kell, érzik az össze­függést a megoldatlan közép­európai kisebbségi gondok és az európai stabilitás között. Gyorsító tényezőnek számít az­tán a jugoszláv helyzet: ez igen plasztikusan megmutatta, hogy a kisebbségi ellentétek milyen hallatlanul veszélyes ki- hatássaf lehetnek összeurópai méretekben a stabilitásra. És azzal párhuzamosan, hogy mindez most bebizonyosodott, és erre már lehet hivatkozni; meg kell vizsgálni azt is, ho­gyan, miként szeretnének a nyugatiak a maguk gyakorla­tával valamiféle megoldást ta­lálni a térség problémáira. Ők valóban komolyan hiszik, hogy az emberi jogi alapelvekből levezethető a modern, pluralis­ta demokrácia összes játéksza­bálya. Ilyen összefüggésben tudni kell apellálni felelősség- vállalásukra és igen mély, hu­manista elkötelezettségeikre. A lassító, fékező tényezők között kell megemlíteni azt az eléggé közismert, és sajnos, fájdalma­san igaz tényt, hogy .a mi tör­ténelmi eredetű problémáinkról eléggé korlátozott ismeretekkel rendelkeznek. Nagyon hajlamo­sak a saját problémáikat, gon­dolkodási-szemléleti sémáikat átültetni ide: ilyen például a klasszikus nyugati nemzetál­lam-koncepció, vagyis, az egy államkeret - egy nemzet elv mechanikus alkalmazása. Azt hiszem sikerül megértetni velük, hogy ez nekünk egészen mást jelent: ez a koncepció a jelen­legi politikai határok között, a mi térségünkben teljességgel használhatatlan. Be kell kalku­lálni a mai határok kialakulá­sának körülményeit — aminek mellékesen - bizony éppen ők is jócskán részesei voltak . . Meg kell értetnünk velük, hogy mifelénk nemzet, állam és or­szág egymást fedő, de egy­úttal egymást metsző területe­ket is jelölnek. Vagyis, ezeket a problémákat megnyugtatóan csak akkor lehet rendezni, ha mindezzel számot vetünk, és ha a természetes összetartozás le­hetőségét jogilag is valahogy biztosítjuk.- A nyugati gondolkodásmód azonban a jogi biztosításon is mást ért nem? — Erre vonatkozóan igen ta­nulságos példák sorolhatók fel. Ha megkérdezünk egy Elzász- Lotharingiában élő németet, hogy az identitás szempontjá­ból hová tartozik, azt feleli, hogy ő „elzászi". Azaz, ekként külön kisebbség. Am, ha a belpolitikai nemzethez tarto­zását firtatjuk, a francia nem­zethez tartozónak vallja magát. Egy katalán azt mondja: ő „spanyol katalán". Tehát, ezek­ben az országokban a végső identitás kérdésében a nemzet­tudat egészen másként jelent­kezik, mint a Kárpát-medencé­ben. Mifelénk e fogalmak je­lentése eltér a nyugatiakétól, és ez nagyon jelentős fékező erő. Nagyon nehezen értik meg, és fogadják el a mi ér­telmezéseinket: nagyon jellem­ző, ahogyan Catherine Lalu- miére asszony, az Európa Ta­nács elnöke, nekem is érvelni szokott: a francia közvélemény­ben a szabadság, testvériség, egyenlőség hármas jelszava él - az egyenlőséget kell bizto­sítani mindenkinek, és minden megoldott. De könyörgöm, ah­hoz, hogy egy féllábú ember egyenlő lehessen a kétlábúak- kal, rámpákat, feljárókat kell építeni a középületekhez, sa­többi: vagyis bizonyos előnyök biztosítása szükséges ahhoz, hogy az egalité, az egyenlőség érvényesülhessen! Tehát, nem az egyenlőség eszménye, ha­nem érvényesítésének garanciái felől kell megközelíteni az egész kérdést. Definíciókkal kidolgo­zott jogi garanciákkal mind­azok számára, akik nem önként vándoroltak be egy másik or­szágba, hanem egy más nem­zet tagjaként, nem önkéntes döntésük következtében élnek kisebbségi létben .. . Mind­azoknak egészen más kell le­gyen a megítélése, akik vala­mikor egy nemzethez tartoztak, és történelmi kényszerek követ­keztében szakadtak el, földraj­zilag nem is távolra, önkénye­sen megrajzolt határvonalak által -, máig önálló nemzet­ként élő anyanemzetüktől . . .- Mi mindent lehet hát ten­ni az érdekükben? Kezd egyál­talán Európa Ügyelni rájuk? — A fentiek elismertetésén dolgozunk, már hosszabb ideje az Európa Tanács magyar de­legációjában. Meggyőződésünk, hogy egyértelmű kollektív jo­gokat kodifikáló döntésekre van szükség. E téren a közel­múltban igen komoly lépések történtek. Mint köztudomású, július 1. és 19. között Genfben erről tanácskoznak a helsinki folyamat országainak kisebbsé­gi konferenciáján. Az Európa- Tanács ezt bizonyos mértékben előkészítette: több dokumen­tumában is fölvállalta kisebb­ségi jogok rendezését. A köz­gyűlés tavaly szeptemberben mindezeket elfogadta, erre épül a további intézkedések kidolgozása. A lényeg termé­szetesen a konkretizáláson dől el: azóta elkészült a jogok chartájának tervezete, amelyet májusban elfogadtak. Ebből nőhet ki az elfogadandó kon­venció. Tapasztalataim szerint, Európa már tényleg kezd fi­gyelni: a közelmúltban két rop­pant fontos előkészítő ülés zaj­lott le Genfben, három hete pedig Helsinkiben, a Tanács nyári ülésszakán eldőlt: felvál­laljuk a kisebbségi jogok tel­jeskörű kodifikálását, ezt most Genfben Lalumiére asszony be is jelenti. Domonkos László FiitnniK a képek A lepuffantott aszaltszilva „Tom ma már egészen jól van, a puskagolyót az óralán­cán viseli a nyaka körül, és mindig nézegeti, hány óra van ..." — írja Huckleberry Finn kalandos történetének befeje­zéseként, majd bejelenti, hogy nemsokára elindul az Indián- föld felé, mert Sally néni adop­tálni szeretné, s „meg akarja civilizálni", abból pedig nem kér. Mark Twain mindannyiunk által jól ismert, klasszikus köny­ve igen meggyőzően Szemlél­teti, hogy az amerikai kultúrá­ban milyen fontos szerepet ját­szanak a vásott kölykök. E fia­tal, elfogulatlan és életerős nemzet bizonyára önmagát lát­ja megtestesülni az olyan ve­lejéig komisz, ám jóravaló, nagylelkű és talpraesett gyere­kekben, mint amilyen Tom Sawyer és Huck Finn. A csíny­tevő, élelmes vagány figurája ezért feltétlen rokonszenvre számíthat a tengerentúlon. Nem csoda hát, hogy harminc évvel ezelőtt a Rettenetes Dénes című sorozat is hatalmas sikert aratott. Dennis Dugan úgyszólván biztosra ment, amikor az egy­kori tévészéria alapján elké­szítette Talpig zűrben (Problem Child) című filmjét. Nyilván azt gondolta, oda sem kell nagyon figyelnie, megy minden magá­tól, elegendő egypár bevált panel, néhány autós száguldás, rumli,, botrányba fulladó szü­letésnap felrobbantott habos­tortával, egy kis baseball, tíz perc cirkusz légtornászokkal, csipetnyi izgalom, és máris le­het osztozni a nyereségen. így aztán kissé harsánnyá, tarka­barkává s helyenként bizony al­párivá vált a mulatság. Pedig a főmotívum kibontása megérdemelt volna némi mű­gondot. A probléma ugyanis az, hogy Sally néninek jogában áll-e „megcivilizálni" Huckot. Azaz: méltányolhatjuk-e, hogy a filmben megismert Healey- család örökbefogadja az an­gyalian ördögi Juniort, s aztán haladéktalanul megkezdi a fiúcska idomítását. Pontosab­ban szólva csak megkezdené, minthogy a nevelőatyját meg­ölő Brutusról elnevezett gyer­mekotthon kis csibésze azonnal hozzáfog a maga „brutális” ellenakcióinak végrehajtásához. S bár időnként égnek áll a hajunk, mégis az agresszív „kis piszoknak" szurkolunk, s jót nevetünk a botcsinálta ne­velőanya kényszerű kéjutazá­sán, a hatalomra törő Big Ben felsüléséről nem is beszélve. Mert tudjuk, hogy a Healey- família egy hiú,' képmutató és önző világ előretolt helyőrsége, így Junior ádáz küzdelme való­jában elszánt és jogos önvé­delem. A győzelemhez persze szö­vetségesre is szüksége van. Ez pedig nem más, mint Ben, a nevelőapa, aki rájön a kis „vadrác" igazára, s megérti, bár feltehetően nem olvasta Rousseag-t, hogy a kényszernél és a fenyegetésnél sokkal na­Pogányban épül a település első templomba, részben lakos­sági összefogással. A helybeliek szeretnék elérni, hogy a Pécsre látogató pápa szentelné templomukat. Fotó: Szundi György Kormányszóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) Több mint húsz cég ellen már felszámolási eljárást is kezdeményeztek, hogy pénzük­höz jussanak, ez azonban nem bizonyult hatékonynak. Ren­geteg ráfordítással járt, ám csupán a tartozás töredékét kapták meg, minthogy a kielé­gítési sorban csak utolsó- előtti helyen álltak. A kor­mány — látva nehézségeiket — épp ezért támogatta azt a már közzétett szándékukat, hogy miután a csődtörvény szerint előrébb kerülnek a hitelezők sorában, újabb felszámolási eljárásokat kezdeményezze­nek. Miként azokat a rende­letmódosításra vonatkozó in­dítványokat is helyeselték, amelyek alapján például a ké­sedelmi díjakat megemelhetik, illetőleg - tájékozódásra — megkaphatják a TB-nek tarto­zó vállalatok bankszámlaszá­mát. Szeretnék továbbá, hogy csak a TB hozzájárulásával ad­hassanak a cégek korkedvez­ményes nyugdíjakat. A kormány rendeletet ho­zott a lakbérfizetés támogatá­sának folytatásáról — ismer­tette a csütörtöki ülés további témáit László Balázs. ’Ezzel voltaképp a Németh-kormány idején született rendeletet mó­dosították az Alkotmánybíró­ság döntése nyomán; az alkot­mánybírák ugyanis érvénytele­nítették az előző szabályt, mi­vel az csupán az állami bér­lakásokban élőknek nyújtott kedvezményt. Az új rendelet megszünteti a különbséget az állami és öröklakásban élők között, s támogatást ad mind­azoknak, akik betöltötték 70. évüket és havi nettó jövedel­mük nem haladja meg a lét­minimum - 6700 forint - két­szeresét; illetőleg akiknek munkaképessége 67 százalék­ban csökkent; valamint azok­nak, akik közeli hozzátarto­zóikkal egy lakásban élnek, s együttes havi egyfőre jutó jö­vedelmük a mindenkori létmi­nimumot nem éri el; továbbá a 3 vagy több kiskorút neve­lőknek. A rendelet napokon belül hatályba lép. A kormány a pénzügyminisz­tertől tájékozódott a Nemzet­közi Valutaalap (IMF) hazánk­ban vizsgálódó képviselőinek véleményéről. Az IMF delegá­ciója összességében pozitívan minősítette hazánk idei első félévi gazdasági teljesítményé­nek alakulását. Értékelték, hogy a lakossági megtakarítá­sok erőteljesen növekedtek az első félévben, s hogy az inflá­ció a tervezett szinten maradt. Ám aggályuknak adtak hangot a társadalombiztosítás költ­ségvetési helyzetét illetően. A hitel következő részletének le­hívhatósága érdekében a kor­mány úgy döntött: megfigyelé­si rendszert épít ki. A pénzügyminiszter a költ­ségvetés helyzetéről is jelen­tést tett a kormánynak. Esze­rint a piacváltással járó gon­dok, a termelés visszaesése nagyobb a vártnál, s csök­kentek a gazdaságból szár­mazó bevételek. Mindehhez társult, hogy jó néhány tárca pluszigényt jelentett be. A II. negyedévben ezek miatt tehát gyorsult a költségvetési hely­zet romlása, a hiány mintegy 51 milliárd forint. A pénz­ügyminiszter szerint a folyamat még kézben tartható. gyobb és hatékonyabb erő a szeretet. S ekkor veszi elő a nagyapjától kapott aszalt szil­vát, amely állítólag hasonlít Roosevelt elnökre, s kettejük érzelmi fogantatásé szövetsé­gének jelképévé avatja. A je­lenet szelíd humorú és sallang­mentesen egyszerű,’ szinte saj­náljuk, hogy nem egy ennél igényesebb s bölcsebb vígjá­tékban találkoztunk vele. Alig­hanem Dennis Dugan is felis­merte, hogy ezúttal igazi sze­met talált,«mint a vak tyúk, s nem hagyta futni az ötletet. Az aszalt szilvát Ben gondosan magához veszi, s ezt bizony jól teszi, mert így megmenekül a gaz Marty bácsi gyilkos golyó­jától. „Szilván lőttek" — közli felocsúdva. Most már nincs is semmi akadálya, hogy Ben és Junior együtt induljanak el Sally néni elől az indiánok földjére. Nagy Imre A kormány csütörtöki ülé­sén a munkaügyi miniszter elő­terjesztésében meghallgatta és elfogadta az új Munka Törvénykönyve koncepciójáról szóló beszámolót, de egyúttal további egyeztetéseket tartott szükségesnek a szakszerveze­tekkel és az Érdekegyeztető Tanáccsal. A kormány döntött még arról: ad hoc bizottságot ál­lít fel az érintett tárcák bevo­násával a haderőreform során 19 helyőrségben felszabaduló mintegy 40 objektum további sorsának eldöntésére. Végezetül egy kérdésre - mi az oka annak, hogy az MTI korábbi vezetőit a köztársasá­gi elnök, az új vezérigazgató­helyettest pedig a miniszterel­nök nevezte ki, s jelent-e ez eltolódást a nemzeti médiából a kormányszervvé válás felé — László Balázs kijelentette: a kinevezési módból . semmiféle következtetés nem vonható le.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents