Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-18 / 195. szám

IO uj Dunántúli napló 1991. július 18., csütörtök HONISMERET Pécsi fürdőélet 1888-ban Fürdési szokások a Balokányban Városunk kedvenc fürdője már akkor is a Balokány volt, mihelyt az idő engedte, meg­mártóztak hullámaiban. A kor erkölcse azonban „erősebb volt", július közepén új „für­dői rend” lépett életbe. Ak­kor még külön fürődtek a nők és a férfiak, ekkor a nők kap­tak újabb időt a fürdésre. Ez­után már nemcsak délelőtt 8- tól 11-ig, hanem délután 13- tól 15.30-ig is használhatták a fürdőt. A férfiak a „fönn­maradt" időpontokban élvez­hették a hűs habokat. Változás volt még az is, hogy a fürdőt akkor bérlő Hollósy és Társai cég új „für­dői rekvizitumokat” szereztek be, több előnyös újítást vezet­tek be. Ezek között megemlí­tendő, hogy ötforintos csalá­di jegyeket vezettek be, ame­lyek egy egésr idényre szól­tak, így egész családok is lá­togathatták az uszodát. A fürdő a város akkori né­pességére „volt szabva", de már készen volt a bővítési terv: a fürdő körüli terület elegyengetése, a közelben lé­vő vendéglő környékének ren­dezése, az egész rész fásí­tása, parkká való átalakítása, így remélte a város azt, hogy az így rendezett területet ked­vezőbb feltételek közt adhat­ja bérbe . . . Járhat-e 40 fokos melegben, kabát nélkül az álcán a lérli Pécsett? Az elmúlt korok kánikulái Egy „társadalmi vita” hullámai A rég- és a közelmúltban is voltak nagy hőségek Pé­csett, s akkor is ki-ki a kor szokásainak megfelelően vé­dekezett ellene. Mivel évtize­dekkel ezelőtt a társadalmi konvencióknak nagy szerepe volt, nem volt mindegy, milyen viseletben mehetett ki az ut­cára a férfiember. A hölgyek ugyanis már akkor is szellő­sebb viselethez voltak szokva, de az uraknak ez akkor ti­los volt! A kor kedvelt napi­lapja, a Dunántúl, például egy forró augusztusi napon a következő cikket jelentette meg: „Le a kabáttal a 40 fokos melegben!" A cikk szabadelvű szerzője nehezményezte ugyanis, hogy a „sajátos magyar konzerva­tivizmus" szerint a „teremtés koronái" kénytelenek kemény nyakú ingben és felöltőben, nyakkendőben izzadni az ut­cán, mivel egy „magára vala­mit is adó polgár" másként nem közlekedhetett. Az „áldatlan helyzet" meg­oldására a lap vitát kezde­ményezett, amelynek során mindenki elmondhatta a vé­leményét. így egy kis „szocio­gráfia" indult el, fölvillantva a pécsi polgárok akkori véle­kedéseit. A lap jól számított: valóságos levéláradat „öntöt­te el" a szerkesztőséget. „A férfi komolyságához el­engedhetetlenül hozzátartozik egy bizonyos „begombolko- zottság«, még a kánikulában is" - írta az „egyik szekér­táborhoz tartozó", mert min­den kánikula elmúlik egyszer! Ezt erősítette az a vélekedés is, amely leszögezte: ........a m agyar ízlés, a magyar felfo­gás sokban különbözik a kül­földétől, és ez soha meg nem honosítható nálunk ..." Természetesen a „moder­nek" voltak a többségben, akiknek a véleménye a szaba­dabb öltözködés mellett szólt. Egy hölgy így írt: „Csak azt nem értjük, hogy a maguk szellemi fölényére oly büszke férfiak miért nem 'tudják fel­szabadítani magukat az öltöz­ködés rabszolgasága alól!" S hogy nem volt haszontalan e vita, bizonyítja a summázat: „Ennek az ankétnek talán meglesz az az eredménye, hogy a ma férfija is felszaba­dítja magát az öltözködés rabszolgasága alól!" A mostanihoz hasonlóan 1939 augusztusában, az „utol­só békehónapban” is nagy kánikula volt, amikor ez a vi­ta lezajlott Pécsett. Monda­nunk sem kell, egy hónap múltán már egészen más hírek foglalták le a lapok első oldalait. Nem árt, ha a mai kor verejtékező férfiai erre is gondolnak a vendéglátó he­lyek hűvösében, vagy a vizek­ben, esetleg a hivatali szo­bákban izzadva . . . Dr. Vargha Dezső Alapítvány a gyermekek egészségéért „Egy szív a gyermekekért" néven alapítványt hozott létre a napokban a Skóla-Coop Rt. abból ó célból, hogy támo­gassa a gyermekek és fiatalok egészségügyi problémáinak megoldását. Az alapítvány fő feladata az, hogy segítse a Magyar- országon élő, magyar állampolgárságú gyermekek külföldi gyógykezelését olyan különleges esetekben, amikor a beteg megfelelő kezelése hazai betegellátási intézetekben vagy külföldi szakember meghívásos közreműködésével nem biz­tosítható. A külföldi gyógykezelés (műtét, rehabilitáció, gyógyászati segédeszköz alkalmazása) indokoltságát a szakmailag illetékes országos intézetekben működő szakmai bizottságok közreműködésével az alapítvány kuratóriuma állapítja meg. Az alapítvány - amelyet 5 millió forint alaptőkével hozott létre a cég - nyitott, ahhoz bármely magyar és külföldi állampolgár, jogi személy, valamint bármilyen magyaror­szági és külföldi közösség csatlakozhat, amely egyetért az alapítvány céljaival. A Skóla-Coop menedzsmentje elsőként csatlakozott az alapítványhoz. Az alapítvány céljaival egyet­értett, s kidolgozásában nagy segítséget nyújtott a Népjóléti Minisztérium. Az alapítvány bankszámlaszáma: ÁVB Rt. alapítvány gyűj­tőszámla: 206-88884-7540 1723 sz. „Egy szív a gyermekekért" számla javára. Dr. Sik Lajos emlékezete Rádió­közvetítés Pécsről 1938-ban Hatvan éve történt Terhelési repülés előtt a detroiti repülőtéren Magyar óceánrepülők 1931. július 15-én a regge­li órákban startolt a New Foundland-i Harban Grace- ból a „Justice for Hungary" repülőgép, melynek pilótája Endrén György, navigátora Magyar Sándor volt. A gon­dolat Magyar Sándortól szár­mazott, anyagi támogatók az amerikai magyarok és Szalay Emil húsiparos volt, aki végül is a gép órát — 18 000 dol­lárt - kifizette. Erkölcsi támo­gatója az ügynek lord Rother- mere angol újságkirály, a ma­gyar revizionista gondolat szó­szólója. Tőle származott a gép elnevezése is. Siker esetén 10 000 dollárt ajánlott fel a pilótáknak, akik a pénzt, 5-5 ezer dollárt meg is kapták. Gróf Bethlen István nyújtotta ót nekik. A gép amerikai gyártmányú Lockheed Sirius, egyfedelű, kétüléses volt, 400 lóerős mo­torral, összsúlya a startkor 4 tonnát nyomott, aminek követ­keztében a pilóták hosszú órákon keresztül igen alacso­nyan repültek az Atlanti-óce­án hideg hullámai felett, míg az üzemanyag:felhasználás következtében felkapaszkod­hattak 2000 méterre, ahonnan a repülési feltételeik érezhető- es javultak. Rádiójuk gyenge és kezdetleges volt, de néhány hajóval kapcsolatot tudtak te­remteni. Érdekes módon, az Atlanti­óceán feletti repülésük vi­szonylag a terveknek megfele­lően alakult, de amikor az európai kontinens fölé jutot­tak, a Rajna felett viharzóná­1830. november 21-én hunyt el, 42 éves korában „nemzeti nagylétünk nagy temetőjének" ihletett poétája, Kisfaludy Ká­roly. Az irodalom avatott ku­tatói sokszor ' leírták már ró­la, hogy nem volt elsődlege­sen lírikus alkat. Szigorúbb tollú kritikusai az élmény ele­mi erejét hiányolják verseiből, hozzátéve azért, hogy az 1824-ben keletkezett „Mohács” című elégia mindmáig költé­szetünk legértékálló remekei közé tartozik. Sokkal egyértel­műbb minősítésben részesítik színpadi alkotásait, novelláit pedig a műfaj iskolateremtő példái közé sorolják. Ezekkel azonos jelentőségűnek tartja az utókor irodalomszervező buzgalmát. Csupán érdekes­ségképp említem, hogy Kis­faludy a festészettel is ka­cérkodott, a maga korára jel­ba kerültek, így kénytelenek voltak délre fordulni, Bázelig repülni, majd onnan északra fordulva, Ulmnál elérték a Dunát. A két pilóta megköny- nyebbült, mert „ráülve" a fo­lyóra, tulajdonképpen otthon érezték magukat. Azonban a szerencse elpártolt tőlük, Győr felett a motor köhécselni kez­dett, majd a légcsavar leállt, így Bicske mellett - 40 kilo­méterre a céltól, Mátyásföld­től — szerencsésen kényszerle­szálltak. Eleinte azt hitték, hogy az üzemanyag fogyott el a rajnai kalandozás miatt, de a műszaki bizottság megálla­pította, hogy még 100 liter üzemanyag volt a gépben! Ugyanis a pilóta a korszerűt­len tartálykapcsoló miatt rossz tartályra kapcsolt. Ezt követően gépkocsin ju­tottak el Budapestre, ahol méltó fogadásban részesítet­ték a két magyar pilótát. Mi lett a pilótákkal? A kö­vetkező évben az olasz kor­mány Rómában kívánta meg­rendezni az óceánrepülők vi­lágkongresszusát. Erre a ma­gyarok is meghívást kaptak és 1932 májusában Endresz György és Bittay JGyula - Ma­gyar Sándor ekkor már ismét Amerikában volt - el is in­dultak a „Justice for Hun- gary"-val. Azonban Rómában közvetlen a leszállás előtt le­zuhantak, porrá égtek. Meg­jegyzem, a gépből a kilátás igen rossz volt. Magyar Sán­dor később visszatért Magyar- országra, majd 1945. február 27-én vitéz Háry László repü­lemző, ám látásmódjában, ecsetkezelésében igencsak kö­zépszerű képeket örökítve az utókorra. A „hősvértől pirosult gyász- tér" emelkedett hangú, vere­tes szavú poétája öt évvel ké­sőbb egészen más hangvé­telű „Mohácsi dal"-ában is­mét bejárta képzelete szár­nyain a csatateret. Ez a verse népdalszerűen könnyed: „Hej, itt egykor e gyep felett / Sö­tétpiros harmat esett; / Fű, virág búsan lehajlott, / S ma­gyar szívbül friss vért ivott." Végső kicsengésében addig az optimista látomásig merészke­dik, hogy a hazájáért elesett vitéz „mély gödréből" életre kél, „S újra díszük Mohács táján / Magyar legény, ma­gyar leány." Városunk lakossága soha nem bizonyult hálátlannak az lőezredes társaságában repü­lőgéppel Olaszországba disz- szidált, onnan Amerikába ment és — tudomásom szerint - a 80-as években ott is halt meg. Több pécsi vonatkozása is van a repülésnek. így Endresz György egyik főszereplője volt az 1929. pünkösdhétfői pécsi repülőnapnak, Magyar Sándor is többször járt városunkban, így 1935. március 12-én a fia­taloknak a Park moziban be­mutatták a Mount Everest át- repüléséről készült, 1800 mé­ter hosszú filmet, ahol Ever- thon angol ezredes mondotta a bevezetőt, amelyet Magyar Sándor óceánrepülő tolmá­csolt. A római tragédiát követően az olasz kormány egy hatal­mas FIAT BR 3 típusú gépet ajándékozott a magyaroknak. A géppel országos körrepülést végeztek, s a gép és neves pilótája, Kálmán László első­nek Pécsett szállt le 1932 szeptemberében. A repülőté­ren több mint húszezer pécsi nézte végig az érdekes ese­ményt. Endresz halála után több magyar városban és Buda­pesten utcákat, tereket ne­veztek el róla, de Budapesten az 50-es évek második felé­ben törölték nevét azzal, hogy repülése nacionalista, revizio­nista célokat szolgált. Nem Így Pécsett, ahol a volt re­pülőtérre vezető út mindvégig megőrizte — még az 50-es években is — Endresz György nevét! Dr. Pagáts Pál itt lezajlott nemzeti tragédia költőjével szemben. Mikor év­tizedekig hiába várta, hogy a Mohácson vendégszereplő vándor színtársulatok valame­lyike műsoróra tűzi Kisfaludy egyik drámáját, vígjátékát, a helyi műkedvelők mutatták be 1889. július 28-án „A kérők"- et. Még egy példával szolgá­lok amatőr színjátszóink tiszte­let adására. 1910. január 31- én „Szeget szeggel" című vígjátéka aratott fergeteges si­kert az iparoskörben, 400 né­ző előtt. Ennek az előadásnak sztárja az akkor 24 éves Mo­hácsi Jenő volt. Napjainkban nemcsak utca őrzi Mohácson Kisfaludy Ká­roly emlékét, hanem az 1947/ 48-as tanév óta gimnáziumunk is névadójaként tiszteli. Az is­kola fél évszázados fennállá­sával kapcsolatos jubileumi A két világháború közötti évtizedek nevezetes pécsi alakja volt dr. Sik Lajos tisz­teletbeli főjegyző, a városi idegenforgalmi hivatal veze­tője. Ebbéli minőségében so­kat tett a városért, annak ide­genforgalmáért, propagandá­jáért, illő tehát megemlékez­nünk róla. Őneki köszönhetően 1938. március 23-án és 24-én hely­színi rádióközvetítés volt Pécs­ről, amit a kor technikai gya­korlata szerint viaszlemezre vettek. A dr. Horváth János városi idegenforgalmi tisztvi­selő által kidolgozott forgató- könyv szerint a 40 perces adás alatt a Széchenyi térről, a Zsolnay, a Littke pezsgő-, az Angster orgonagyárból, vala­mint az akkor híres Mecseki Itókát előállító üzemből szólt a felvétel. Megszólaltatták Vi­rág Ferenc megyéspüspököt és dr. Makay István polgármes­tert, a megye érdekességeit Öllé István főispánhelyettes ismertette, a néprajzi múzeum anyagát dr. Igaz Lajos főispá- ni titkár. A Gregorián és a Szeráfi Kórus énekelt, a helyszíni köz­vetítések sorához csatlakozott az őskeresztény sirkamra, a püspöki palota, a Scitovszky téri ásatás, ez utóbbinál Gosz- tonyi székeskáptalani mérnök volt a kalauz. Érdekességként, a mai 48-as téren lévő ország­zászló előtti őrségváltást is rögzítették, a város szociális intézményeiről dr. Esztergái Lajos beszélt. A közvetítés vé­gén a Hotel Kikeletben ci­gányzenét rögzítettek. A több mint 50 évvel ezelőt­ti tényre ma már kevesen emlékeznek, nem tudom, a viaszlemez megvan-e még a rádió archívumában, az akkori közreműködők közül ma már csak Agócsy László él, aki akkor a Szeráfi Kórust vezet­te. ünnepség során felavatták az udvarban Gábor Éva szobrász- művésznőnek, a gimnázium volt tanulójának a költőt meg­idéző mellszobrát. Mivel 1936- tól négy éven át magam is az iskola kisdiákja voltam, örömmel komponáltam a „Mo­hácsi dal"-ból kórusművet. Ezt a leánykar szólaltatta meg a műsorban, Krausz György ve­zényletével. A mohácsi csatavesztés té­mája számos költőnket ihlette alkotásra. Listius László (1628 -1663) 1653-ban kiadott műve még nem volt több Brodarics krónikájának verses átiratá­nál. Etédi Sós Márton 1792- ben született históriás éneke sem szépirodalmi - mértékű. Vörösmarty Mihály (1800- 1855), Czuczor Gergely (1800 -1866) és Eötvös József (1813 -1871) 1840 táján keletkezett költeményei már maradandó értékei irodalmunk tárházá­nak. Bojtár László Emlékezés a Gyásztér költőjére

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents