Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-16 / 193. szám

IO tij Dunántúli napló 1991. július 16., kedd Az Új DN június 20-i szá­mában „... a meszesi műhol­das televíziózásról" szóló cikk terjedelme miatt nem tükröz­hette a gondok mindegyikét. A Kábeltelevízió Kft. által a lakosságnak kiküldött és fel­háborodást kiváltó szerződésé­ben az egyik szerződő fél a másik kiszolgáltatottságát és a saját monopolhelyzetét ki­használva, igyekszik érdekeit érvényesíteni. A kifogásolt problémák közt első helyen állt (és ennek több állampolgár is hangot adott, hivatkozva a városré­szek és az állampolgárok köz­ti megkülönböztetésre), hogy miközben a meszesi műholdas adás csak két programot tar­talmaz (eltérően a város más területeihez, ahol ennek két­szeresét tudják fogni), a havi használati díjban ez a kü­lönbség nem érvényesül. A lakók változatlanul fenn­tartják azt a véleményüket, hogy szeptemberig (amikorra Amerikai önkéntes Komlón Szeptembertől az Egye­sült Államok Békeszolgá­latának egyik önkéntese fog angolt tanítani a szilvási általános iskolá­ban. A Peace Corpsról (Bé­keszolgálat) néhány szó: 1961. március 1-jén hívta életre John F. Kennedy el­nök. Azzal a szándékkal jött létre, hogy a béke és a barátság ügyét támo­gassa szerte a világon. Alapvető céljai közé tar­tozik, hogy a fogadó or­szágban a különböző te­rületeken mutatkozó szak- emberhiányt enyhítse, és egyúttal elősegítse az amerikai nép és a foga­dó ország lakóinak köl­csönös, jobb megismeré­sét. A Magyar Köztársaság és az Amerikai Egyesült Államok kormánya 1990. február 14-én szerződést írt alá a Békeszolgálat magyarországi programjá­nak beindításáról. Ezzel a megállapodással újabb le­hetőség nyílik az együtt­működésre az oktatás te­rületén. E célok elérése érdeké­ben a Békeszolgálat első ízben 1990 szeptemberé­ben önkéntes angoltaná­rokat küldött az ország különböző általános és középiskoláiba. Néhányon az egyetemi képzésbe kapcsolódtak be. Iskolánk már az első év­ben pályázott, de csak második pályázatunk járt eredménnyel. Nagy örömmel várjuk az önkéntes érkezését, hi­szen ez nagy tehetőség tanulóink számára, anya­nyelvi tanárral dolgozhat­nak, beszélgethetnek na­ponta. Angoltanításunk közép­pontjában sokáig a brit- angol nyelv és kultúra állt. Az önkéntesek két évre érkeznek állomáshelyeikre. Átlagos pedagógusfizetést a Békeszolgálat biztosít számukra, lakást a fogadó város, amit köszönünk a polgármester úrnak. Az önkéntes elsősorban a 7. és 8. osztályosok nyelvtudásának fejlesztésé­be kapcsolódik majd a szülők és a tanulók nem kis örömére. > Velényi Zoltánné Ismét a meszesi kábeltévéről a cikkben említett városrészek egységes rendszerbe való ösz- szekapcsoiása megtörténik) a jelenlegi adást kísérletinek te­kintik, és az eddig érvényben lévő fizetési kötelezettség alap­ján hajlandók csak a haszná­lati dijat kiegyenlíteni. Ugyancsak kifogás tárgyát képezte a szerződésnek azon pontja, miszerint „a program­szám növelése esetén a szol­gáltató a mindenkor érvény­ben lévő jogszabályok figye­lembevételével a szolgáltatás díjának mértékét megváltoz­tathatja". Minden előzetes konzultáció nélkül, holott az általuk befizetett fejlesztési hozzájárulás bizonyos részvé­nyesi jogokra is lehetőséget kell, hogy biztosítson egy jog­államban. Nem veszik tudomásul a díjfizetésnek azt a teljesen szokatlan módját, hogy ezt a díjat fél évre előre, és nem a szolgáltatás teljesítése után kelljen befizetni. (Mi a ga­rancia, hogy a kft. ezen az időszakon belül nem szűnik-e meg?) Végezetül pozitívumként kell megemlíteni, a kft. ügyvezető igazgatója személyes részvéte­lével lehetőséget teremtett ar­ra, hogy a problémákat meg­hallgassa, és igyekezzen azok­ra reagálni. A fórum ennyi­ben elérte célját. Traj Ferenc, Lakásbérlők és Lakás- tulajdonosok Egyesületének Meszesi Csoportja A fórumon elhangzottak kapcsán felkereste szerkesztő­ségünket egy, a Kábeltelevízió Kft. által megbízott szervező is, aki többek között furcsállot­ta, hogy őket senki sem hívta meg a fórumra. Ugyanakkor kérte tőlünk a következő né­hány sor közlését: Mi, szervezők, nem mond­hattunk mást a meszesieknek, csak azt, amire bennünket a Kábeltelevízió Kft. felhatalma­zott. így valótlan állítás az, hogy mi felelőtlenül ígérget­tünk a lakóknak. Ha félretá­jékoztattuk őket, akkor az olyan alapon történt, hogy minket is félretájékoztatott a kft. A csatornák számának bővítése is csak ígéret volt, amelyet az alakuló ülésen a I lírgép képviselője tett. Min­denki ott volt akkor, aki érde­kelt volt a rendszer építésé­ben. Hajdú Gábor szervező % Engedély nélküli tereprendezés... Április 28-án észleltem, hogy a telkem nyugati oldalán, a Cincér- és Szőlész-dűlő talál­kozásánál, ahol több száz köbméter építési törmelék volt felhalmozva, készülődnek ezt a rézsűre - amely közterület - szétrakni. A szomszédommal kértem az erre szóló hivatalos engedélyt, amelyet nem tudtak felmutat­ni. Másnap kihívtam a város- gondnokság munkatársát, aki meglepődve látta a szabvány­nak nem megfelelő műszaki megoldást (bádoglemezek). Felszólította őket, miután en­gedély nincs, el se kezdjék a munkát, s amíg telefonált a polgármesteri hivatalhoz, ad­dig lehantolták a törmeléket a rézsűn. A bádoglemezek nem tud­ták megtartani a „földet”. A következő nap kihívtam a hi­vatal műszaki osztályának munkatársát, akinek egészen más volt a hozzáállása az ügy­höz, sőt kifejezte, hogy a vá­rosgondnokságnak nincs „jo­gosítványa" beavatkozni ebbe az ügybe, és csak ő a ható­ság. Azt is kifejtette, mivel hézagosak a törvények, nem lehet felelősségre vonni az engedély nélküli törmeléklera­kókat. Készített egy nyilatko­zatot, hogy a Mária-dűlő 50789/1., 50789/3. és 50791/4. sz. ingatlanok nyugati határ­vonala mentén feltöltött tör­melék természetes konszolidá­ciója után az ott elhelyezett bádoglapokat és fakarókat el­távolítják június 30-ig. Ezután reméltem, hogy meg­oldódott a problémám. Meg­döbbentem pár nap után, hogy az egyik telektulajdonos Kifizetik a nyereményt 2000 forint fölött - adóköteles Nyartem, da nam (itatnék . . . címmel odtuk közre július 2-án két olvasónk panaszát, akik ar­ról tájékoztatták lapunkat, hogy o „Sport ezpress”-sorsjegyen nyert 2000 forintjukat egyik új­ságárus sem fizette ki. Az írás megjelenését köve­tően felhívta lapunkat Sör At­tila postai hírlapárus a pécsi Kossuth térről. Elmondta, hogy a „Sport ezpressM-sorsjegyek nyereményeit 500 forintig adó­mentesen fizethetik ki. 2000 fo­rinttól azonban már le kell vonniuk a 20 százalék forrás­adót, és o sorsjegyre rá kell vezetniük a nyertes nevét és személyi igazolványának számát. Az árusok nagy része ezt a tortúrát nem vállalja, inkább az OTP-hez küldik a nyertes szelvényeket, ugyanis a szeren­csés nyertesek nem értik, hogy a nyereményből nekik miért keli adót fizetniük. A Konzum Aruház Rákóczi úti oldalán, a lépcső mellett sors­jegyet, lottót, totót árusító úr is felajánlotta, hogy beváltja ezeket a nyertes sorsjegyeket, és még elismervényt is ad ar­ról, hogy levonta a forrásadót. a saját területén végzett te­reprendezést, és a törmeléket olyan helyre tolta géppel, hogy egy része már az én te­rületemre csurgott. Felhívtam a műszaki osztály már ismert munkatársát, hogy ez már a harmadik engedély nélküli te­reprendezés, és helyszíni szem­lét kértem: május 28-ra tűzte ki. Előző nap a közterület-fel­ügyelők bejárták a helyszínt, és lefényképezték. A szemlén is megjelentek, mivel a „ha­tóság” nem hívta őket, a nyi­latkozatukat sem vette figye­lembe . . . Ha a közterület-felügyelet nem hunyt volna szemet az építési törmelék ekkora felhal­mozása felett, és kötelezte vol­na az építőket az elszállítá­sára, most nem kellene félnem attól, hogy a törmeléket le­sodorja kertemre a rézsűről egy nagyobb esőzés, letarolva mindent egészen a házamig, amint az megtörtént már pár évvel ezelőtt, amikor a felső szomszédom pincét épített. A bádoglemezek egy része le­dőlt, és a törmelék már az én területemen van. Furcsállom a polgármesteri hivatal dolgozó­jának intézkedését. Meglepődtem, hogy az ész­revételeimet a polgármesteri hivatal műszaki osztályán csak 600 forintos okmánybélyeg el­lenében tehettem meg. Sztankov Sztefán, Pécs, Mária-dűlő 33. Lépcsők! r Megnyitása után két héttel kiautóztam tolókocsis kislá­nyommal a nyugati minta után épült FEMÁ-ba. Az első meglepetés a par­kolóban ért: sehol egy tábla, hol parkolhatnak a mozgás- korlátozottak, honnan közelít­hetik meg lépcső nélkül az épületet. Véletlenül pont azt a lejtőt találtam meg, ahol inkább a lépcsőn döcögtet- tem le a tolókocsit, a lejtő túl meredek volt. (Később lát­tam, nagyon szépen kialakí­tott lejtők is vannak.) Bejutottunk az épületbe, a bevásárlóutcába. Kísérő nél­kül utoljára sétáltunk végig, ugyanis a lejtők túl merede­kek. (Gyakorlott, nem gyenge kerekes széktologató va­gyok, kislányom sem több 55 kilogrammnál), de segítséget kellett kérnem, a lejtő köze­pén elfogyott az erőm. Han­gos kérésemre aztán a ne­gyedik járókelő segített is az első lejtő tetejéig, majd ott­hagyott a következő előtt. Tény, nem az ó dolga. A kö­vetkezőnél megvártam, míg kevesebben voltak, s nekifu­tással sikerült feljutni. Az impozáns csarnokban aztán szerettük volna meg­nézni o galériát is, mivel egyik célunk a vásárlás volt. Felfelé mozgólépcső, lefelé simalépcső. A lépcsőkön itt- ott babakocsiban ülő gyer­meküket hónuk alatt cipelő felnőttek. Az információn nem tudták megmondani, hogy juthat­nánk fel. A június 3-án az Új Du­nántúli Naplóban megjelent cikk után ismét kísérletet tet­tünk. A parkolóban - ami elöl-hátul elég nagy kiterje­désű - jelzőtábla, hogy hon­nan érdemes megközelíteni a lépcső nélküli bejáratot - se­hol, parkolóhely felfestés sincs. A bevásárlóutcába be­kukkantva ugyanaz az utólag darabokból felragasztott csú­szásgátló. (Mi lesz, ha a ra­gasztó elunja?) No, meg utólag ott nem sokat lehet tenni, a lépcső szögét és hosszát már nehéz megvál­toztatni, a kivitelezésnél le­hetett volna. Elsétáltunk a személyzeti bejáró felé: a közelében par­kolni nem lehet, a rézsútos felhajtón talán Trabanttal fel lehetne menni, „egyember- nyi" erővel nem. Ott talál­koztunk egy úrral, aki elkísért a liftig. Közben teljesen kör­be tolókocsiztuk a FEMÁ-t. Megnéztük a galériát. Megkértünk valakit, aki elkí­sért a liftig, illetve az alsó szintig. Mi van, ha senki sem ér rá? Miért kell külön kérni, és az amúgy is nehezen moz­gó embernek - mankó, gipsz, babakocsi - sok-sok métert feleslegesen megtenni? Nem lehetett volna egyszerűbben? Talán még Nyugatra sem kellett volna utazni, példa: Konzum, Mecsek Áruház. És mint a cikk is mondja, '86 óta magyar építészeti sza­bályzat is említést tesz ezek­ről a mozgáskorlátozottakat érintő szabályokról. Nem a FEMA ellen szólok, de épülnek még Pécsett kü­lönböző középületek (áruház, posta, gyógyszertár), ahol fi­gyelni kellene. Vajon milyen lesz az új Centrum Áruház? Utólag már nehéz tenni, bár van lehetőség: például a Hajdú Gyula utcában levő patika mellett mai napig építkezés folyik, talán olcsón meg lehetne oldani az utolsó hat lépcső megkerülését, vagy a Darvas József utcai postánál is volna lehetőség a lépcsőtelenítésre. Ezekről már volt szó régen, de nem történt semmi. Vajon aki a terveket készí­ti, engedélyezi, kivitelezi, át­nézi, nem ismeri a szabályt? A mozgáskorlátozott, s akik még többen vannak, a moz­gásában korlátozott ember is állampolgár. Elég a gyerek­játékból, „ez elment vadász­ni, ez . . . s végül az icike-pi- cike megette." Sz. Zs. Pécs Táppénzek egy mohácsi kft.-nél — korrekt uölosx Talán keveseknek adatik meg ez a hatalom. Úgy véljük, közé tarto­zik a Baranya Megyei Társadalom­biztosítás is, amely megengedheti önmagának, hogy közel 30 ember táppénzbeli illetményét több hóna­pon keresztül visszatartja, és azt csak többszöri panaszlevelek hatá­sára fizeti ki. Jómagam és munkatársaim a Holz-Bau Kft. mohácsi telepén dol­gozunk. Sok éve óriási gondot okoz számunkra, hogy állandó harcot kell vívnunk járandóságunkért. Megért­jük a társadalombiztosítás gondjait, de úgy véljük, nem mi okozzuk. Számunkra kötelesség a határidőre való befizetés, mulasztása késedel­mi birsággal sújt. Úgy tudjuk, egy jogállamban kötelességek és jogok uralkodnak, amelyek vonatkoznak egyformán mindenkire. Schöffer István és 30 aláírás * A levelet panaszként kezel­tem, és azonnal intézkedtem annak vizsgálatára. Mivel az aláírások többsége nem volt alkalmas azonosításra, helyszí­ni vizsgálatot rendeltem el Mohácson, ami még július 3- án meg is történt. A helyszí­nen beszerzett adatokat az igazgatóságon tovább vizsgál­tuk, és a következőket állapí­tottuk meg: A Holz-Bau Kft. nem évek óta, hanem csak 1991. január 1-jétől működik. Ezt a tényt január 31-én jelentette be, és ezt követően két alkalommal - február 20-án és március 27-én - írt adatkérő leveleink­re a mai napig nem válaszolt. A kft. 77 alkalmazottat, há­rom tagot, egy szakmunkásta­nulót és 81 kiegészítő tevé­kenységet végző személyt kö­zölt áprilisban: összesen a lét­szám tehát 162, Megjegyzem, hogy a száznál több dolgozót foglalkoztató szervezetek köte­lesek jogszabály szerint ellát­ni a társadalombiztosítási ki­fizetőhelyi feladatokat; ez- irónyban intézkedni fogok. A dolgozónak a keresőkép­telenségét igazoló okmányokat - kifizetőhely hiányában - a munkáltatójánál kell leadnia, a munkáltató pedig köteles a szükséges adatokat tartalmazó igazolást kiállítani, és a biz­tosított által benyújtott okmá­nyokkal együtt három na­pon belül az igazgatóságnak számfejtésre és kifizetésre meg­küldeni. Az igazgatóság a táppénzt utólag folyósítja, mégpedig legkésőbb a tárgy­hónapot követő hónap 5. nap­jáig, ha pedig az okmányok és az igazolás a tárgyhónap 15. napját követően érkezik, a következő hónap 15. napjáig. Az igazgatóság elmaraszta­lása néhány ügyben jogos, mivel a gazdaság átalakulá­sával járó gondok a társada­lombiztosításra is nyomasztóan hatnak. Kifizetőhelyek meg­szűnése miatt az ellátási kö­rünkbe tartozó biztosítottak számának folyamatos növeke­dése változatlan feltételeink mellett, nagymértékű és folya­matos változás a kisvállalko­zásoknál, alacsony gépesített­ség, a járulékok be nem fize­tése, a munkatársaink erőn felüli terhelése és alacsony fizetése miatti fluktuáció stb. Mindezek az ellátások folyó­sításánál jelentkező eseten­kénti késedelemben is mutat­koznak. Erőnkhöz mérten ezen igyekszünk változtatni. A panaszos levélre vissza­térve, tárgyilagosan az álla­pítható meg, hogy a kft. ala­kulása miatt dolgozói is csak 1991-től lehettek, így az 1991. évi táppénzek vizsgálatára vonatkoznak a megállapí­tások:- késtünk az utalással az előirt időhöz viszonyítva néhány napot négy esetben, jelentősebb késésünk volt öt esetben;- a munkáltató hét esetben ké- sőn, hatban hiányosan küldte be a dolgozó okmányait;- a felsorolt személyek (aláírók) közül tizenheten nem is voltak ke­resőképtelenek ennél a munkálta­tónál ;- egy személy ismeretlen a mun­káltatónál. Dr. Radnai László igazgató, Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság, Pécs

Next

/
Thumbnails
Contents