Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-16 / 193. szám
8 üj Dunántúlt napló 1991. július ló., kedd Az erdélyiekről Az önkormányzat többet tehet Nem kellett jósnak lennem, amikor 1991. június 1-jén az ANK-ban megtartott szociálpolitikai szemináriumon kifejtettem véleményünket az erdélyiekkel és általában a menekültekkel kapcsolatban. Már akkor javasoltam, hogy az önkormányzat keretében jelöljenek ki egy szakértőt, aki a menekültek és főleg az erdélyi menekültek ügyével foglalkozik. Akkor részvétet, vállvere- getést, biztatást váltottak ki szavaim, sőt Ígéretek is hangzottak el: tesznek valamit ügyünkben, és erről engem, minket is tájékoztatnak. Azóta is várom a tájékoztatást. Múlt vasárnap én is a belvárosban sétáltattam kisfiámat, és szűk fél óra alatt azt kellett tapasztalnom, hogy a Kossuth Lajos utcában egy öreg csöves, míg a Sétatéren három erdélyi nő, meg egy kisfiú „támadott le" segélyt követelve, illetve kéregetve. Az erdélyiek az érzelmeimre próbáltak hatni a szokásos szöveggel: „Haza szeretnénk menni, s nincs rá pénzünk. Már napok óta nem ettünk semmit. Három kisgyerekem van, neki kettő, őneki meg négy." Megjegyzem, a „négygyerekes" már jól benne volt a korban, tehát kizárt a kisgyerek. Útlevelet kértem, az egyik meg is mutatta. Immár négy pecsét volt benne. Tehát, nem most jár először Magyarországon. A többiek nem kapkodták el az iratmutogntást. Vajon miért? Egyáltalán volt-e nekik román útlevelük? Avagy . . . Egyszóval, mi, az itt letelepedni vágyók nem szeretnénk a közhangulatot még jobban ellenünk hangolni. „Az utcán kéregetnek az erdélyiek" című cikkben az újságírónő azt írja, hogy az önkormányzat nem tud mit tenni, a kormányhoz fordul segítségért. Ismerve a hétköznapok közben felmerülő ügyek intézésének módját, ez a segítség nem ma várható. Miért nem próbálkozik meg az önkormányzat itthon úrrá lenni dolgain? Hogyan? Tudom a választ: nincs ró pénz. Nem is a pénz a fontos, hanem a hozzáállás. Tudom, a demokrácia játékszabályai a hatóságokat sok intézkedési jogtól megfosztotta (ez bizonyos szempontból helyes is), de a „Segíts magado.n, s az Isten is megsegít" jeligével élve sok mindent intézni lehetne. Javaslataink: legyen már egy olyan szerv az önkormányzat keretében, ami a menekültek ügyével foglalkozik, ne. játsszuk tovább a „strucc-politikát"*, hogy itt nincs menekült ügy. Igenis van, és úgy tűnik, hogy még sokáig lesz. Ebbe olyan szakképzett ügyészek, ügyvédek, szociálpolitikával foglalkozó személyek kerüljenek, akik bensőségesebb viszonyban legyenek az erdélyiekkel, sőt megkockáztatom, olyanok, akik Erdélyből származtak ki az utolsó „hullámmal". Ök talán jobban megszűrnék az újonnan jöttékét. Jobban oda kellene figyelni az üzletkötőkre, azokra, akik csalásból, lopásból és a másoktól való koldulásból próbálnak megélni Magyarországon. Gyanús a sokpecsétes, többszöri határátkelést tanúsító román útlevél. Ezt is le lehetne ellenőrizni. Sőt, az is beleférne a demokráciába, hogy a tartózkodási engedély nélkülieket kötelezni lehetne: egy bizonyos idő után elhagyják a várost. Tudom, ezzel nem nyerem el a szimpátiáját sorstársaimnak, de ha itt akarnak élni, ők is el kell fogadják a társadalmi normákat. Dolgozzanak! Tovább menve, olyan lehetőségek keresése, amivel segíthetnénk a haza-, visszatelepülésüket azoknak, akik Így döntöttek. Például: Erdély felé induló kocsikra való „felkéretésük". Különben szerintem az is humbug, hogy hazafelé nincs jegyük, mert minden épeszű román állampolgár, aki a bizonytalanba indul, megveszi a jegyét visz- szafelé is. És még egy utolsó javaslatunk: nem lehetne-e nyilvántartani minden városban, sőt ezt az útleveleikben is valamilyen módon jelezni, hogy „hányszor próbált szerencsét", figyelmeztetőül, ha más településeken is megjelenne? Most, utólagosan azt is bevallom, hogy engem is „megvágtak” egy százassal: nem mertem a sorsot kihívni magam meg a kisfiam ellen, de ne általánosítsunk, nem csak és nem mindig az erdélyiek kéregetnek a pécsi utcákon. Bandi András Több észrevétel érkezett a cikkünk után és sajnos, mindegyikben félreértették szándékainkat (csak remélhetjük, hogy nem szándékosan), mert mindenekelőtt a segíteni akarás volt a célunk. Ezt egyedül Bandi András vette komolyan, aki erdélyi lévén nem megsértődött, hanem csatlakozott jószándékunkhoz. Minden sorát támogatni tudjuk. (A szerkesztő.) Talajtisztítás — baktériumokkal Baktériumokkal tisztított meg ötven vagonnyi, az emberi egészségre veszélyes szennyezett földet a nyergesújfalui Magyar Viscosagyór szakembereinek irányitósávol egy hazai munkacsoport. Az előzmény: fél évvel ezelőtt a tatabánya-felsői vasútállomás iparvágányán műszaki hiba miatt elszabadult egy vasúti szerelvény, s két tartálykocsiból ACN, azaz akrilnitril - viszkóza gyári alapanyag - ömlött a talajra. E vegyi anyag veszélyes tulajdonságú: bőrbetegséget okoz, gőze mérgező, ezért volt szükség ártalmatlanítására. A megoldáshoz az adta az ötletet, hogy a viszkóza gyár biológiai szennyvíztisztítójában olyan vizet is eredményesen tisztitanak, amely tartalmaz akrilnitrint. A gyár szakemberei modellkísérleteket végeztek, s ekkor bebizonyosodott az a feltételezés, hogy a baktériumok a talajban levő ACN-t is képesek lebontani alkotóelemeire. Ezt követően különleges biztonsági intézkedések mellett egy Tatabánya környéki meddőhányóban hatástalanították a szennyezett talajt. Érvek és ellenérvek Tíz megyét szel át az a várhatóan 140 milliárd forintnyi költséggel megépítendő, több mint 600 kilométer hosszúságú autópálya, amelynek a tervezésére és kivitelezésére, valamint — részben — majdani üzemeltetésére Déli Autópálya Kft. néven februárban, debreceni székhellyel megalakult a vállalkozást összefogó szervezet. Kalocsán nemrég megtartott taggyűlésükön már arról adhattak számot, hogy a kft.-ben együttműködő tulajdonostársak száma 134-re nőtt. Az induláskor csatlakozott 18 önkormányzathoz újabbak társultak. Számuk június végén összesen már 113 volt, s mellettük alapító tagként számontartva belépett a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége (TOOSZ) is a; immár 75 millió forint alaptőkével rendelkező társaságba. Kell-e nekünk autópálya? tz a pénz persze, édeskevés. A tagság úgy foglalt állást, hogy a társaság kapuit megnyitja az érdeklődő, befektetni akaró és az építendő autópályához üzletileg is kapcsolódni kívánó bel- és külföldi cégek, vállalkozók előtt. Terveik szerint még ez év végéig részvénytársasági formát vesznek föl. Áttekintve az előkészületek eddigi menetét, azt állapították meg, hogy a szervezés a korábban megállapított menetrendnek megfelelően zajlik. Egyetértettek abban, hogy nem egyszerű autópályaberuházásról van szó, hanem hazánk számos, a fejlesztésből eddig jobbára kimaradt régióját érintő komplex területfejlesztési lehetőségről. Ezért is csatlakoztak nagy számban az önkormányzatok a tervhez, amelynek megvalósításában állami és kormányzati szervek támogatására is számít a kft. A lelkes támogatók mellett azonban szót kapnak az autópálya ügyében más érintettek, például a környezetvédők is. Ők - bár ismerik a tervezők környezetmegóvó elképzeléseit — aggályaik miatt nem pártolják a tervet. Közülük való dr. Jancsó Gábor, a Duna- trend környezetvédő szakembere. A vasút mellett — Én egyértelműen vasút- párti vagyok. Ebből az aspektusból mérem fel a déli autópálya építésével és majdani működtetésével kapcsolatos környezetvédelmi problémákat. Ismerem a beígért környezetvédelmi intézkedéseket, de attól tartok, hogy a magyar szokásnak megfelelően, ezek megvalósítására kerül legkésőbb sor. Szakmai hibát is vélek felfedezni a tervezők indokaiban - ugyanis egyébként meg nem lévő, s csak az építkezés során, majd utána fellépő környezeti ártalmak elleni védelemmel érvelnek. Fejlődhetnek az elmaradt régiók Ezeknek csak a káros hatások csökkentése lehet a céljuk. Márpedig a pálya nyomvonala széles sávban, nagyrészt természetvédelmileg szűz területen van kijelölve. Ott a legnagyobb gondossággal is károsodik a környezet - állítja dr. Jancsó Gábor. - Egyébként véleményem szerint: ha már építenek, megtenné az autóút is. a nagyarányú tranzitforgalom lebonyolítására pedig alkalmasabb lenne a vasút. A MÁV-nál a fejlesztési tervekben szó is van a Budapestet elkerülő szárnyvonalak bővítéséről, meghosszabbításáról, s számításaink szerint nem túl nagy - legalábbis az autópályához viszonyítva nagyságrendekkel kisebb - költséggel a sínekre terelhetnék nyugat—keleti irányban a teherforgalmat. Ez a nemzetközi árufuvarozásban jelentős devizabevétellel is járna, a pályaépítés pedig nem forgatná fel a vidéket. Hogy az alapanyag-kitermeléssel és szállításával való környezeti beavatkozásokról most ne is szóljak. Mit tart a közlekedési tárca az autópályáról? Kálnoki Kis Sándor, a Közlekedési, Hírközlési és Vízgazdálkodási Minisztérium helyettes államtitkára elsősorban a dolog gazdasági oldalát boncolgatja: Az önkormányzatok nem fognak csalódni- Úgy gondolom, a déli autópálya elkülönült, csupán közlekedést szolgáló befektetésként nem jó üzlet. Csak akkor lehet benne fantázia, ha egy nagy befektető konzorcium idegenforgalmi, kereskedelmi és közlekedésszervezési komplex létesítményként kezeli, és ennek megfelelően képes finanszírozni is a terveket. A tárca és az én személyes véleményem szerint a költségek legalább felének a kisérő beruházásokból kell megtérülniük. Persze, az önkormányzatok másként is levonhatják a mérleget: ők nem fognak csalódni, hiszen ha nem is valósulna meg végül a tervek szerinti autópálya, az előkészületek olyan idegenforgalmi fejlesztést alapoznak meg, ami mindenképpen hasznukra válik. Azért nem árt tudni, hogy a 2000-ig szóló közlekedésfejlesztési koncepciónkban a tervezett autópálya nyomvonalán, vagy ahhoz közel egyébként is tervbe vettünk fejlesztéseket: településeket elkerülő útszakaszokat, Szekszárdnál új Duna- hidat és más létesítmények építését. Ami a környezetvédők aggályait illeti: általában egyet kell értenem velük, de tudni kell, hogy minden építkezés kompromisszum a természettel. Az ilyen nagyszabású program pedig különösen az. Arra pedig, hogy terelődjék vasútra a nemzetközi teherforgalom nyugat-keleti irányban, megint csak azt válaszolhatom: a kérdés nem ilyen egyszerű. Ahhoz meg kell előbb teremteni a kombinált fuvarozás altételeit, mert csak így juthat minél több áru vasúton és vízi úton céljához. Ám a külföldi tapasztalatok egyértelműen azt bizonyítják, hogy ezzel is csak csökkenteni lehet az autópályák leterheltségének növekedését, megállítani nem. Európa ezzel számol, amikor a környezetvédelmi szempontokat például az úgynevezett „zöld kamionok" rendszerbe állításának megkövetelésével kívánja elősegíteni. S. J. Megöltek egy embert. Megöltek százat, ezreket. És néztem! Te is nézted, mindannyian láttuk! A dobozban, amely szobánkba hozza a világot. ölünkbe ejtett kézzel, magunk elé mormolt szavak sűrű felhőjébe burkolózva hallgattunk. Te is, én is. Mindany- nyian! ölt Káin, és az Isten látta, ölt Vajk és szentté avatták, ölt Torquemada Tamás Isten nevében, s korának fenomenális színházát rendezte meg spanyol városok főterein, ölt Napóleon, ölt Sztálin, ölt Hitler, s öltek mindazok, akik nevét történelemkönyvek és lexikonok őrzik. De ölnek kortársaink, ölsz te és ölök én is! És nézzük, kandi kíváncsisággal, néma drukkerként, belülről lázadó ellenlábasként, szórakozásból, megszokásból, félelemből, gyakorlatlanságból. Nézzük és hallgatunk! Holnap a Tiedet állítják fal mellé, s bárgyú birkaként, csak önnön sorsodért remegve ezt is végignézed. Mert alkuszunk önmagunkkal, megalkuszunk sorsunkkal. S közben bűntársak, bűnösök, bűnözők vagyunk! Tudnál ölni? A tízparancsolatra hivatkozol, meg a század erkölcsére. Humánus vagyok - mondod, s közben elzárkózol. Mert félsz! Még attól is, hogy bevall- jad: tudnál! Mert képzeld el, hogy- azok, vagy amazok lator módjára kiirtják nemzetedet, őseidet, magzataidat, lelked pasztellszíneit, a bizalmat, a reményt, a hitet, a szépet. S helyébe az elkeseredettség, hitetlenség, a bárgyú akarnokság, az agyatőrlő magány és tomboló gyűlölet magvait hintik. Agyongyötört lelkedben így gyökeret vernek gaz indulatvirágok s fegyvered csöve embertársad halántékának szorul. Ujjad előbb remeg, majd Amin ófranciák nevetnek A nyelvtanár rendel az étteremben :- Legyen szives, hozzon nekem helyesírási hibákat!- De uram, nálunk ilyesmi nincs - leleli a pincér.- Nincs?! De hiszen az étlap tele van vele! •Se- lacques, miért nézed állandóan az órádat? — kérdi rosszallóan a tanár.- Mert attól lélek, hogy a csengetés mindjárt félbeszakít- ja a tanár úr érdekes előadását! A tanár, miután egyik diákja kihozta a sodrából, Így szól hozzá:- Ide ügyelj, Francois, itt van egy frank. Menj le a sarki fűszereshez és kérj tőle egy kis észt. A Hú kisvártatva visszatér és kaján mosollyal újságolja:- Mondtam a fűszeresnek, hogy az ész a tanár úrnak lesz, mire ő azt felelte, hogy akkor legalább ötven frankért kellene venni belőle. •Se A tizenkét éves srác komoly arccal áll tanárnője elé:- Kisasszony, én feleségül szeretném venni magát.- Óh! - kacagja el magát a tanárnő -, nem szeretem a gyerekeket!- Miért, a kisasszony talán nem szed tablettát?I •Se A tanár behivatja az iskolába Michel mamáját és Így szól hozzá:- Asszonyom, az ön fia állandóan hazudik.- Akárcsak az apja - sóhajt az asszony.- És káromkodik, mint egy pogány!- Akárcsak az apja . . .- És durva, rosszindulatú!- Teljesen, mint az apja. Képzelje tanár úr, micsoda szerencse, hogy nem mentem hozzá ehhez az emberhez! •Se- A kutyáról irt fogalmazásod szóról szóra megegyezik a bátyád logalmazásával - korholja Martint a tanitónő.- De hiszen egy kutyánk van! - hangzik a leletet. * A hosszú, egész táblát betöltő matekpélda végén a tanár felírja a megoldást: „x — 0".- Te jó ég! Semmiért dolgoztunk ennyit! - sóhajt lel az egyik tanuló. "Se A nyelvtanórán o*tanárnő a következő kérdést adja lel egyik diákjának:- Ha azt mondom, „sz,ép vagyok", ez milyen időben v.an?- Kétségkívül múlt időben - hangzik a felelet. •Se- Papa, fogadjunk, hogy nem tudod csukott szemmel leírni a nevedet!- Fogadjunk.- Jó. Akkor csukd be a szemedet és írd alá az ellenőrzőmet! rutinos biztonsággal húzza meg a ravaszt. Az emberiség nézi! Némán és mozdulatlanul! S Te félrevonulsz és átkozod a pillanatot, amelyben fogantál, s amely részesévé, szereplőjévé és ki tudja, mikor áldozatává nyomorít egy meg nem fékezhető bűnhullámnak I Nem félek! S mégis gyáva vagyok, mert hallgatok I De a lőpor füstjének fanyar illata már nem csiklandozná orrom érzékeny nyálkahártyáit, ha a fegyver csöve az én homlokomnak szegeződne. Maradok hót magam is bűnös I És talán mégiscsak félek! Bokrétás András
