Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-02 / 179. szám
uj Dunäntüii napló 1991. július 2., kedd Létszámbővítés a családvédelemnél Átszervezték a pécsi gyámügyet Sajót, belső gondjaik nem vetítődhetnek azokra a családokra, akik tőlük várnak segítséget. Ez volt a kiindulópontja a Pécsi Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodája vezetőinek, amikor úgy döntöttek, hogy átszervezik a családvédelmi és egészségügyi osztály gyámügyi munkaterületét. E hónaptól a gyermek- és ifjúságvédelmi csoportnál hatan, a családvédelminél nyolcán dolgoznak. Az egyik helyen csökkentett, a másikon megnövelt létszám egy következmény. Egy idő óta ugyanis —, amint erről lapunkban korábban beszámoltunk —, szinte szöktek erről a területről a jogászok, különösen a fiatalok. A miért egyik oka vélhetően abban gyökerezik, hogy egészen mást vártak azok a jogászok, állam- igazgatási főiskolát végzettek a gyermek- és ifjúság- védelemtől, mint munkaterülettől, mint amivel találkoztak. A specializált alap- képzettségükhöz hozzá kell tartozzon az empátia. A kettőt nem egyszerű összhangba hozni, ráadásul az egyre több munka, a gondjaikat egyre keserűbben és indulatosabban megfogalmazó emberek, a folyamatos fluktuáció szinte taposómalommá változtatta a mindennapjaikat. — Tíz státusunk van ebben a csoportban —, de hosszú idő óta nem tud tűk valamennyit betölteni - mondja dr. Pozsárkó István, a Pécsi Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodájának vezetője. — Teljes létszám mellett is csak feszített munkatempóban lehetne az itteni teendőknek eleget tenni, az üres állások pedig azoknak jelentettek egyre elviselhetetlenebb megterhelést, akik maradtak és akik reménykedtek Szakmai körökben ugyanis régóta emlegetik, hogy megújítják a gyámügyes munkát. Az árvaszékek fel állítása azonban késik, s ma senki sem tudja pontosan megmondani, mikor lesz belőle valami. A két évvel ezelőtt létrehozott, az akkor négyfős családvédelmi csoport kapta ímeg a gyámügyes teendőik egy részét, így többek között a védő-óvó intézkedések megfiozata- lát, illetve a környezet- tanulmányt is «igénylő segélyezést. Ide vettek fel három munkatársat, egy pedig belső «átszervezéssel került a csoporthoz. Feladatkörük szociális szolgáltató tevékenységként jellemezhető. A gyámügyi csoportnál hatan vannak, őlk a hatósági munkaterületért — kapcsolattartási, intézeti be utalás és hasonló ügyek - felelősek. Az eltávozások miatti gondok - legalábbis azok, amelyeket a létszámhiány bál eredően az ide fordulók érzékelhettek volna - úgy tűnik, megoldódtak. Az egyik alapvető probléma azonban változatlanul megmaradt. Nevezetesen, hogy alacsony a fizetés. T. É. Munkaskesergő a iUlechlabornal Az összeomló KGST és Varsói Szerződés lavinaként temeti maga alá a hazai ipart. A politikának ennyi az összefüggése a gyakorlattal. De ez a gyakorlat mennyiben érinti a padlóra küldött üzemek és gyárak dolgozóit? A Mechlabor pécsi gyáregységének igazgatója, Keresztes Zoltán: — A gyárunk majd fele áll, 'a dolgozókat kényszerből elküldjük 70 százalékos bérrel járó állásidőre, s akinek a bére igy nem érné el a 7000 forintos minimálbért, azét arra kiegészítjük. A Szovjetunióból idén még egy árva magnetofont se rendeltek tőlünk, s a nyugaton is érezhető recesszió miatt az amúgy sem valami sok bérmunkánk is egyre csökken. Legutóbb a pécsi gyáregység helyzetéről tudósítottam, most az érdek'el, ezt a bizonytalanságot maguk a dolgozók hogyan élik meg. o Novák Istvánné, a pécsi gyáregység ÜSZB-titkára lényegében két szóval mindent kifejez: nincs munka. A tavalyi állományi létszám 822-ról 709-re apadt, s ez a fogyás - félő —, megállíthatatlan. Ráadásul július 16-tal félszáz embernek már felmondtak. — Mit mondjak — sóhajtja — az első félszázas leépítés még nem volt alapjaiban megrendítő, mert roppant szolidárisak voltak egymással az emberek. Volt, aki a nagycsaládos munkatársa helyett maga vállalta a vállalati felmondást. — Mindenki nélkülözhetetlen a lapátra tettek közül? — Ezt senki sem állíthatja. De sajnos a valóban nélkülözhetetlenek is itthagynak minket. A bizonytalanság a legkegyetlenebb. A nagyvállalati központ már megpedzette, hogy újabb félszázas leépítést tervez. Azt mondja meg: őket hogyan, milyen szempontok alapján válogatja ki bárki? Széttárom a karomat. Magam sem tudnám eldönteni, hogy ki maradhat még és kinek kell távoznia. Az öSZB-nek sincs könnyű helyzete, mivel a pécsi csak gyáregység lévén, a helyi gyárvezetésnek nem sok beleszólása van az egész vállalotot érintő kérdésekbe. Az öSZB-titkár belelkesedik, amikor azt veszi számba, milyen cégek jelentkeztek eddig komolynak tűnő ajánlattal. A privatizációhoz nélkülözhetetlen alapfeltétel, a vagyonleltár július közepéig elkészül. Akkor már valamivel biztosabbak lehetnek a gyáriak a jelenükben és főként a jövő- jükben? Helyettük is szeretném hinni. ígéretek vannak, sőt szándéknyilatkozatok is, melyek, ha realitássá válnak, mintegy 110 embernek jelentenek biztos megélhetést. Száztíznek a több mint hétszázból. De ki lesz az a száztíz? Ismét Novák Istvánné töri meg a csendet: — Úgy érezzük, a vállalati központ sokszor a gyáregységek bőrén át igyekszik menteni a helyzetet. Mi meg úgy vagyunk vele: ha csőd, akkor váljunk ki együtt valamennyien. De ha nem, akkor meg . . . Akkor meg? © A forgácsoló üzemben elméletileg még két műszakos a termelés, de az állásidősök miatt, jó, ha munkával tudnak egyetlen műszakot ellátni. Vinter Tibor marós művezető (egyben szakszervezeti főbizalmi és a váMalat felügyelőbizottság pécsi megfigyelője): — Elkeserítő a «helyzet. Tizenkilenc emberemből hét van állásidőn. Ezen túl a piacvesztés miatt elestek a dolgozók a prémiumtól, amely címén az alapbérnek átlagosan a harminc százaléka volt elérhető, továbbá az állásidővel elestek a délutáni műszakpótléktól, ami a havi átlag alapbér tizenhét százalékát érte el, megszűnt a túlórázás is ... — Nem elég a bizonytalanság a holnaptól, még a jövedelmük is érezhetően megcsappant? — Sajnos, ez így igaz. Ezért is kérik az emberek: küldjenek el bennünket, mert igy a már nagyon lecsökkent átlagbér még azt a veszélyt is önmagában hordozza, hogy ez a kevés lesz az esetleges munka- nélküli segély alapja. Úgy érzem, mégse lenne szabad ezt a csapatot elküldeni, már csak a szaktudás miatt sem. De mindennek ki vagyunk téve, mert nincs munka ... Idős Nyitray Győző szerszám- marós még biztonságban érezállandóan állásidőn van. Én még nem voltam ... Derűlátók? Beletörődöttek? vagy csak nem hiszik el. hogy fejük felett ott a munkanélküliség réme? Vagy a csodában bíznak? Q Az elektromos üzemben Kész Péterné elektroműszerész mondja, hogy amikor 1973-ban a fővárosból ide költöztek a férjével, (aki jelenleg az elektromos mérőben dolgozik), akkor 8 forintos órabérrel kezdett. — Ma már 65 forintos órabért kapok, de ez nem ér annyit vásárlóértékben, mint a tizennyolc év előtti. — Melyikük veszélyeztetettebb, ön vagy a férje? — Azt hiszem, a férjem. De biztos állása egyikünknek sincsen már. Csak a létbizonytalanság és a félelem, hogy mindketten az utcára kerülünk. Három gyerekünk van. Mig beszámol, hogy mi mindenre nem telik kettejük keresetéből, s mennyire élére kell raknia a forintokat az elszabaheti magát, bár .........Soha nem l ehet tudni ..." - mondja, ő tehát még nem elkeseredett e téren. — Most már a korábbi béremelésekkel is csak azon a szinten vagyok talán, mint mondjuk két éve —, említi. A megrendeléshiánnyal kapcsolatban elmondja, hogy folyosószinten azt beszélik az emberek, volt megrendelésajánlat nem is egy, ami ki tudja, milyen okból hiúsult meg. Talán, mert túl drágán termelnek? Jó, de mihez képest?- A vállalati nagyfőnökség csak magnóban gondolkodik. Pedig itt egy olyan mag és géppark van még mindig, amivel még lehetne valamit kezdeni. így meg nem kell a magnó, tehát előbb-utóbb mi is az utcára kerülhetünk. Fia, ifjabb Nyitray Győző ipari tanulója volt a pécsi gyáregységnek, 1987-től esztergályos. Szeptemberre várják a babát. Az édesapja invitálására jött ide. Most —, mint aki maga se tudja, hogy mit hoz a jövő - tömören csak annyival egészíti ki apja mondandóját:- Még nem néztem más munka után. Szeretném, ha biztos lenne ez a munkahely, mert az a havi nettó 6—7 ezer forint is kell. Bízom az utolsó pillanatig. Bősz Ferenc szerszámkészítő kérdezi: — Az kinek jó, ha magasan képzett szakmunkásként nem csinálunk semmit? Alig van munkánk. Az üzem fele szinte dúlt inflációban, a puszta létért, szinte akaratlanul politizálni kezdünk. (Bár minden szava eddig is tömény politika volt, ha nem is nevezzük annak.) — A gyáregységben nemrég vitték fel vagy százhúsz dolgozó bérét a 7000 forintos minimálbérre. Azt hiányolom, hogy az országban sehol, se az egészségügyben, se az oktatásban nem jelenik meg az a nagy pénzösszeg, amit már felvett az ország vagy amit termelt. A törvényalkotásban is sürgősebb az új kitüntetések kérdése, mint az ifjúság, a nyugdíjasok helyzete. — A múltkori országos sztrájkbejelentéssel egyetért? — Olyan a hangulat, hogy ha kell, még egy egész napos sztrájkban is részt veszünk. Mondja meg, a kevéske bérünkből mit számítana az egynapos kiesés? Ki érzi át igazán a kisember gondjait? Engem zavar ez a „kisember” jelző, bár magam is inkább közéjük tartozom. Készék megközelítően havonta 23 ezer forintot visznek haza tisztán. A minap a Népszabadságban megjelent családi jövedelem- minimum számítások szerint ma Magyarországon egy öttagú csalódnak minimum havi harmincötezer forintra volna szüksége. — Harmincötezer? - néz rám. — Egyelőre annak a huszonháromnak is örülhetünk, amíg van munkánk! Az egyetlen mosolygós dolgozó a pécsi Mechlaborban Mariczki Jánosné, a galvanizáló üzemből. — Van már szándéknyilatkozata az üzemnek a kft.-re, s ha minden sínen lesz, szeptemberben indulunk — mondja. Derűjének az is alapja, hogy az Egyesült Államokban élő rokona révén ő maga is társtulajdonosa lesz a kft.-nek. Sose dogozott még két műszakban a galvanizáló üzem, mint most - mivel egészségre ártalmas terület. Ez is bonyodalmakat okoz, hisz a korábbi egy helyett sokan nem szívesen vállalják a két műszakot. Igaz, a belső megrendeléseloszlás igen vegyes képet mutat, hisz teljesen vagy alig kitöltött munkával az alumí- niumeloxálós, a matt-nikkel, a dupla nikkelezés, az ezüstözés, az ón-ólom technológia, az aluminiumnikkelezés, a lúgo- zós, a kromátozás és a kémiai nikkel, de részben vagy teljesen kitöltött az üzem horganyzó, 'barnító, kemény krómozó technológiája. — Bizonyos technológiákra folyamatosan növekszik a bérmunkaigény. S ha bejönnek még más megrendelések is, újabb embereket veszünk majd fel — mondja Mariczki- né. A hétszáz-valahányból tehát harminc dolgozó kenyere biztos, ha szeptembertől kft.-ben dolgozhat tovább a galvanizáló üzem. És manapság már ennek is lehet örülni. A Hantarex a raktárot venné meg. Ha az üzletet nyélbe lehet ütni, akkor az újabb 80 embernek jelenthetne biztos kenyeret. *- Mit tehet ilyen esetben a szakszervezet? - kérdem No- vák Istvánnétól és Radnóti Péter főbizalmitól (meó-osztály- vezető), aki ugyancsak tagja a nagyvállalati szb-nek.- Fékek lehetünk a vállalat vezetésénél a munkakörülmények, a bérek, az emberi tényező figyelembevételében, tehát a végsőkig eljárunk a dolgozók érdekében. Csak néhány példa. A sokszoros egyeztetést követően március 12-től él a kollektív szerződés módosítása, melyben a vszb elérte, hogy az állásidő alatt a dolgozó az átlagkeresetének ne 50, hanem 70 százalékát kapja (és az nem lehet kevesebb a minimálbérnél), elérték a vég- kielégítés sávonkénti 1 hónapos megemelését. Ez azt jelenti, hogy vállalati felmondás esetén a dolgozót ötéves munkaviszony után 2 hónap, tizenegy évtől 3 hónap, de a pécsieket a gyár kamaszkora miatt maximum 4 hónapos végkielégítés illesse meg.- Döntse el végre a központ, hogy mit akarnak. Vagy adják el a pécsi gyáregységet olyan külföldi cégnek, amely terméket és piacot is hoz és biztos foglalkoztatást Ígér a lehető legtöbb dolgozó megtartásával vagy pedig .. . Mert így minden perc késlekedés rontja az emberek elhelyezkedési esélyét, csökkenti a jövedelmet — ezzel a munkanélküli-segély kiszámítási alapját is —, és növelik a bizonytalanságot... — mondják. Inflációban idén már megközelítjük a 40 százalékot. A vszb kicsikarta a Mechlabor vezetésétől a 14 százalékos béremelést, a 0,5 százalékos szolidaritási alap alapbéresítését, az étkezési hozzájárulás ezer forinttal való megemelését. Az eredeti vezérkari ígéret szerint mindez július 1-jétől lenne érvényes, ám az elosztás módja mindmáig bizonytalan. Ugyanakkor közölték az újabb ötvenfős létszámleépítést, de félő, ennél sokkal több is szóba jöhet. * Hónapokon belül így vagy úgy a Mechlabor pécsi gyáregységében talán eldől minden. De mi lesz addig? És mi lesz azután? Tart a láthatatlan verseny- futás az idővel. (Az biztos, hogy ha közben elfogynak a dolgozók a gyáregységnél, úgy lényegesen könnyebb privatizálni a céget.) Azt a gyáregységet, aho1 ‘"nnállása óta érezhetően kev^ bb az átlagkereset, mint a központi gyáregységekben, ahol a helyi vezetésnek nem sok beleszólni- valót hagyott a nagyvállalati vezetés. A pécsiek reménykednek. Halvány ígéretek tartják bennük a lelket. Hogy meddig és a végén hányukban a hétszázból? Murányi László A szállításra tesz, oecsomagou liuaminuyno* ibihimd *»■■■«» Fel kellene mondani a bizonytalanságnak Proksza László felvétele Munkára várva ... Pihennek az esztergagépek
