Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-11 / 188. szám
IO uj Dunántúli napló 1991. július 11., csütörtök Tegyük rendbe a sírokat! jr Érdemes pécsi polgárok Sokfelé járva az országhatáron belül és kívül, gyakran tekintettem meg egy-egy helység, település temetőjét. Ügy láttam, hogy ott, ahol az elhunytak, az ősök sírját gondozták, a városlakók harmonikus, mondhatnám patriarchális életet éltek. Ezeken a helyken a temetői sírok gyakran szinte kínosan tiszták, gondozottak voltak. Sajnos, bőséggel vannak olyan temetők is, ahol egy-két hónapig talán még törődnek az elhunyt sírjával, talán még rendbe is hozatják halottak napjára, de azután a „bús feledékenység” áldozataivá válnak ezek a sírok. A gondozatlanságnak többféle oka lehet: talán elsősorban az idő. Ennek a vasfogá tönkre tehet díszes obeliszkeket, gránitoszlopokat, kriptákat, egyszerű sírokat. Másodsorban elhunytak, azaz meghaltak a sírban nyugvók rokonai, hozzátartozói. Társadalmi szervezetekre volna szükség, amelyek az emberi érzés, a jóindulat és a segítő készség íratlan törvénye alapján szívesen vállalnák az elhanyagolt sírok gondozását. Egyesületünk, a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület a vidéki egyesületek közül az első és az egyetlen volt eddig, amely összeállította a városának köztemetőjében nyugvó neves emberek jegyzékét, hogy a későbbi nemzedék tudomást szerezhessen azokról a polgárokról, akik városunkat hírnévre emelték, akiknek a köz érdekében kifejtett tevékenysége az utókor számára példamutató. Egyesületünk a Pécs Városi önkormányzat Kulturális Bizottságával karöltve szeretné összeállítani annak a kb. 80—100 jeles aécsi személynek a listáiát, akiknek a sírját gondozásba vennék. Ezen jegyzék összeállításánál is — miként más esetekben tettük — szeretnénk kikérni tagságunknak és mindazon személyeknek a véleményét, akik a temetőben járva látnak olyan elhagyatott, elhanyagolt sírt, ahol az ott nyugvó az utókor részéről több tiszteletet, állandó odafigyelést érdemel. Tagságunk köréből már történtek ilyen jelzések, s ezért biztosra vesszük, hogy a lakosság minden rétegéből lesznek olyanok, akik a feltáró munkában segítségünkre jönnek, és az érdemes pécsi polgárok gondozásra szoruló sírjaira javaslatot tesznek. Ezekre teendő javaslatokat július 31-ig kérem az alábbi címre küldeni: Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület, 7621 Pécs, Széhcenyi tér 1. Dr. Marton István PVVE-elnök Száz eve történt Koffer Karoly díszkarnagy Száz évvel ezelőtt, 1891. június 21-én nagy ünnepe volt Pécs városának. Harmadszor látogatott Pécsre I. Ferenc József magyar király. Amikor kocsija a püspöki palota elé ért, a Pécsi Dalárda Hoffer Károly karnagy vezetésével elénekelte Beethovennek „Isten dicsősége" című himnuszát, majd amikor a király az erkélyre lépett ki, a dalárda rázendített Hoffer Károlynak erre az alkalomra írt - később országosan ismertté vált — királyhlmnuszá- ra. Már véget ért a fogadási ünnepség, mindőn futár érkezett a királytól: ' „Őfelsége fogadni kívánja a Pécsi Dalárda küldöttségét." A Kardos Kálmán főispán által vezetett küldöttség ekkor átnyújtotta az uralkodónak Hotflfer Károly ki- rályhímnuszának diszkötésű példányát, amelynek iköszöne- téül I. Ferenc József a szerzőt gyémánt melltűvel tüntette ki. A királyhnmnusz diadal útja egy év múltával folyatódatt. 1892. szeptember 13-án ugyanis I. Ferenc József ne-, gyedszer is Pécsett járt, és a város lakossága fáklyás zenével 'köszöntötte a királyt. Majd újra felhangzott a ki- irályhiimnusz, amelyet a dalárda ezúttal már zenekarkísérettel énekelt, s amely ekként a királynak is hatásosabban tetszett. A dalárda örömét fokozta az ugyanezen évben Budapesten aratott diadal, amikor csoportelsőként elnyerték a főváros ajándékát, Liszt Ferencnek mintegy három kilogrammos ezüst mellszobrát. Hoffer Károly életében a legnevezetesebb nap mégis 1893. 'június 29-e volt. E napon tűzte a város polgármestere Hoffer Károly mellére a koronás arany érdem keresztet, amelyet a király adományozott számára a hazai dalügy felvirágoztatása terén szerzett kiváló érdemeinek elismeréséül. Ez az elismerés természetesen megillette a Pécsi Dalárda tagságát is, bár mindenki elismerte, hogy a dicsőség koronás keresztjét méltán megérdemelte az a személy. aki a szokásos torzsalkodások, megnemértések ellenére is éveken át az ország egyik leghíresebb dalárdájává avatta a pécsit. Hoffer Károly a lexikonok és egyéb sajtótermékek közlésével ellentétben nem 1840- ben, hanem 1843. szeptember 1-jén Bomyihádon született (a Bonyhádi Polgármesteri Hivatal 1991. június 6-i hiteles közlése szerint. A 12 gyermekből álló család édesapja asztalosmester volt, édesanyja — hogy a nagy tészámú család terhein enyhítsen - lakodalmakra járt főzni. Hoffer Károly 1862 júniusának végéig a PécSi Tanitóképző Intézet növendéke volt, ahol kán- tortanítói oklevelet szerzett. Még ebben az évbfen választmányi határozattal fölvették a Pécsi Dalárda tagjai közé. Warga Ferenc I. 'karmester halála után, 1890-től 1902-ig Hoffer Károly az I. karmester. Munkássága alatt indult a Pécsi Dalárda dicsőségsorozata. Kiemelkedő sikert jelentett mind a dalárda, mind Hoffer Károly életében az 1879-i bécsi nemzetközi dalos ünnepélyen való szereplés. A 'bécsi újságok elragadtatással írtak művészi teljesítményükről, és Hoffer Károlyt mindenáron szerződtetni akarták. Ő azonban nem volt hajlandó a császárvárosban maradni. Még egy kísértést kellett legyőznie. Ismeretes, hogy Pécsett, a Mária utcai régi színházban, az un. Oentzen- hárban olyan színtársulat működött, amely operaelőadásokat is tartott. így került sor Donizetti Lammermoori Luciájának előadására. Az opera tenorszólamánaik éneklésére Hoffer Károlyt kérték fel. A zsúfolt nézőtér óriási lelkesedéssel üninepélte a férfias mgjelenésű, csodálatos hangú tenoristát, aki a siker hatására elhatározta, hogy az operaénekesi pályáira lép. Az előadást Hoffer felesége is végignézte, aki odahaza kijelentette, nem tűrheti, hogy férje a színpadon más nőket ölelgessen, csókolgasson. És a féltékeny asszony győzött. Hoffer Károly érces tenorjára nem figyelhetett fel Európa, megmaradt számára a pécsi vártemplom énekkara, a Pécsi Dalárda díszka r- nagysága. A városi zeneiskola vezetőjeként is számtalan síikért aratott. Munkában és elismerésben gazdag életét 1921. február 26-án féjezte be Pécsett. Bony- Ihádan a 60-as évek elején utcát neveztek el róla. A bonyhádi József utca 7. számú ház falán tábla őrzi emlékét : HOFFER KAROLY A TÜNEMÉNYES HANGÚ MESTER DALNOK ÉS DISZKARNAGY EMLÉKEZETÉRE A KÍRALYDÍJAS PÉCSI DALARDA. Dr. Tóth István Pécs és a magyar színháztörténet Baranya előretörése a forráskutatásban — a Baranya Megyei Levéltár és a Janus Pannonius Múzeum Évkönyveit itt nem említve — néhai Ma- das József pécsi településtörténeti munkáival (1978, 1985) kezdődött, Baranya megye földrajzi neveinek két vaskos kötetével (1982) folytatódott. Ezt követte gyors egymásutánban Nagy Lajos és Szita László válogatott . dokumentumgyűjteménye (1987) a török ellenes felszabadító harcok tanulmányozásához, mojd Tímár György Királyi Sziget című kiadványa (1989), amely a híres végvár 1545-1565 közötti gazdasági irataiba kínál izgalmas betekintést. Az új kötet: „Pécs színháztörténetének forrásai a Baranya Megyei Levéltárban (1886-1949)" nem hasonlítható a közvetlen felhasználási lehetőséget kínáló elődeihez, mert a levéltári terminológiában klasszikusnak számító Ember Győző meghatározása szerint „Egyes iratok szintjén készült, analitikus levéltári segédletek", azaz re- geszták gyűjteménye. A megyeszékhely 1780-ban készült pecsétjével díszített kötet a Magyar Színházi Intézet és a Pécsi Egyetemi Színpad támogatásával jelent meg 1990- ben, a rangos Színháztörténeti Könyvtár 24. köteteként. Szerzője Márti Attila, a Baranya Megyei Levéltár 1952- ben született munkatársa, aki úgy végzi tudományos kutatásait, hogy közben maximálisan segíti a levéltárba betért kutatót. Levéltárosi munkaköre az 1867—1950 közötti korszak iratainak gondozása, s a kor kutatásával kapcsolatos szaktanácsadás. Érthető, hogy első közléseit kivéve, ez a mindjobban kitárulkozó PÉCS SZÍNHÁZTÖRTÉNETÉNEK FORRÁSAI A BARANYA MEGYEI LEVÉLTÁRBAN (1886 - 1949) Máré-vár Évről évre nő azok száma, akik a Keleti-Mecsek vadregényes tájait járva felkeresik a Magyaregregy határában fekvő Máré-várat. A -falusi turizmus fejlődésével a szerényebb anyagiakkal rendelkezőknek is megfizethető vendégszobák az idegenforgalom számára is vonzóvá teszik Magyaregregyet és annak csodálatos természeti környezetét. Egy 1938-ban kiadott útikönyvben az alábbiakat olvashatjuk a községről: „Magyaregregy kisközség a hegyháti járásban. Területe 4653 kh, lélekszáma 1264 fő. Lakosai közül 1230 magyar, 28 német, 3 oláh, 3 egyéb anyanyelvű. Ősi jogon a pécsi püspökség és nemesi csalódok birtoka volt a XV. században. 1702-ben a pécsi püspök régi okiratok alapján ismét visszanyerte a települést, amelynek határában állott a híres Máré-vára.” Magyaregregyet főként a vár megtekintése céljából keresik fel a kirándulók. A Mecsek keleti lejtőjének egyik festői völgye fölött emelkedik a Máré-vár. A várhoz a hegy lábáig jól kiépített erdei út vezet, majd a kis emelkedőt gyalogosan tehetjük meg. A vár helyén már a római korban fa őrtorony állott, amely az elmúlt századok folyamán teljesen elpusztult. Az ásatások során kerültek napvilágra római kori használati tárgyak. A vár első említését 1316- tól ismerjük. Kezdetben királyi birtok volt, majd Bogár István, később móréi Gunya- fi Domokos tulajdona. 1466- ban. a Töttös család birtokolja a hozzátartozó falvakkal és kolostorral együtt. 1510- ben a kisváradi Várday családé. 1526-ban a tulajdonos elesett a mohácsi csatában. 1543-ban a török leromboltatta a várat. 1545—46 -között a mohácsi szandzsákhoz tartozik, majd 1554-től Horváth Márk „rác-törökjei” és más „szigeti urak” birtokolják. Egy 1698-ból fennmaradt okmány a várat - amely ekkor már a pécsi püspölk 'birtoka — mint elhagyott romot említi. 1960-ban a helyi lokálpatrióták kezdeményezésére a Baranya Megyei Tanács megrendelte á vár feltárását, felújítását. A munkálatokat az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség végezte. Az újjávarázsolt várban helytörténeti és a Keleti-Mecsek állat- és rovarvilágát bemutató tárlat tekinthető meg. Magyaregregy jelentős művelődési központja az Ár- nold-ház, amelyben könyvtár áll a lakosság rendelkezésére olvasóteremmel. Helytörténetig kiállításban megtekinthetjük népművészet, a hajdani földművelés emlékeit, munkadarabjait. A falu közművelődését erőteljesen támogatja a Magyar- egregyi Baráti Kör, amely fennállása óta igen sokat tett a népi hagyományok, szokások felkutatásáért, s nem utolsósorban Máré-vór helyrehozataláért. Magyaregregy már évek óta bekapcsolódott a falusi turizmusba. A különböző idegen- forgalmi szervekkel (IBUSZ pécsi irodája, Mecsek Tourist) számos vendéglátó család kötött már szerződést vendégfogadásra. A vendégszobák fürdőszobásak. Különösen a ínyári hónapokban érdemes Magyaregregyen több napot eltölteni, mert a kirándulásokon kívül a várvölgyben található hideg vizű strand nyújt felüdülést. A faluból többfelé kirándulhatunk a jól jelzett ' turistautakon a Keleti-Mecsek szebbnél szebb - vízesésekkel tarkított — völgyeibe, mint például Kisújbánya, Óbánya, illetőleg a Hidasi-völgybe. Szászi Tibor baranyai forrásanyag vált kutatási bázisává. Először Baranya megye egyesületeit vizsgálta 1867-1950 között, majd Pécs szabad királyi város dualizmus kori egyesületeinek történetét dolgozta fel. Ennek a kornak alapos ismerete tette számára lehetővé azt is, hogy mint a Tankönyvkiadónál 1988-ban megjelent hor- vát nyelvű kötet társszerzője, ő írhassa meg a Somogy és Baranya Dráva menti határán élő horvátok történetének megfelelő fejezetét. Színháztörténeti érdeklődésének első jele a Pécsi és a Veszprémi Akadémiai Bizottság közös, tudományos ülésszakán tartott előadás, amelyben a Pécsi Nemzeti Színház .szervezési és működési kérdéseivel foglalkozott. A kommentárjaiban rendszerint szűkszavú, de a különböző jegyzékeket, adattárakat, táblázatokat kedvelő, szakmailag nagyon igényes kutató ilyen előzmények után nyerte el a Magyar Színházi Intézet megbízását a jelen kötet anyagának összeállítására. Ez a 'hangyaszorgalmú munka a legfontosabb feltétele, hogy a Pécsi Nemzeti Színház fennállásának 1995. évi centenáriumára elkészülhessen annak levéltári kutatásokon alapuló történelme, Márti Attila feltáró munkája során 2500 színháztörténeti vonatkozású iratról készített feljegyzést, de alapos rosta után csak 1038 regesztá került a vaskos kötetbe. Ezt az anyagot egészítik ki a Függelék műszaki dokumentumai, tervrajzai, névmutatói. E publikációs kényszerből táplálkozó önmérsékletnek köszönhető, hogy szerzőnk csak a színház életére, működésére koncentrál és nem bonyolódik bele a források kusza tömegébe. A kutató pedig azt találja benne, amiért kézbe veszi, vagyis pontos információt és lelőhelyet. Kiss Z. Géza kandidátus
