Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-09 / 186. szám
1991. július 9., kedd a j Dunántúli napló 7 Nicifi d Szabályozott agrárpiacot! A szegénység nem szégyen, csak letaglóz A megemelt OTP-tartozások Pécsett a szociális segély bugyrában a pénzek Napfogyatkozás Néhány nap múlva, július 11-én teljes nagyfogyatkozás lesz Földünk egy keskeny sávján — Hawaii, Mexikó, Közép-Amerika és Brazília között — amikor is a Nap és a Föld közé kerül a Hold és ezzel fényes nappal 6 perc, 50,1 másod- percnyi időre teljes napfogyatkozást idéz elő. A nap- és holdfogyatkozások pontos előrejelzése már évezredek óta nem jelent problémát a csillagászoknak. De pontosnak kellett len- niök előrejelzéseikben, mert négyezer évvel ezelőtt egy tévedés két udvari csillagász életébe került Kínában. Csüng Kang, a Hszia-dinasztia negyedik császára ugyanis oly nagy súlyt helyezett a pontos csillagászati jóslásokra, hogy parancsba adta: „Ha az előre jelzett jelenség korábban következik be, úgy a csillagászokat haladéktalanul meg kell ölni. Ha viszont később következik be, akkor haladéktalanul agyon kell őket verni." A két udvari csillagász. Hi és Ho inkább a bornak és a szebbik nemnek áldozott és összekeverte jóslatában a napokat. Amikor aztán elsötétedett az ég, az előrejelzésektől félrevezetett emberek az utcákra rohantak, fülsiketítő dobolásba kezdtek, tüzeket gVűjtottak, hogy elriasszák a Sárkányt, amely elnyeléssel fenyegette a Napot. A két szerencsétlen csillagjós pedig életével fizetett tévedéséért. Csak minden negyedik napfogyatkozás teljes. Ilyenkor a teljes sötétség övezete maximálisan 270 kilométer széles. Ettől a sávtól jobbra és balra a Napot csak részben takarja el a Hold, ezeken a területeken a napfogyatkozás részleges. A július 11-én esedékes napfogyatkozás alatt a középső sávban a teljes sötétség szokatlan hosszú ideig tart majd — egyike lesz ez századunk leghosszabb napfogyatkozásainak. A Hold árnyéka óránként kereken 3 ezer kilométeres sebességgel száguld keresztül a Földön. A tudósok ezért azon igyekeznek, hogy magasba emelkedő repülőgépekről végezzék megfigyeléseiket és ezzel meghosszabbítsák a megfigyelésre rendelkezésükre álló időt. Az átlagember a maga állandó lakhelyén egész életében aligha él meg többet egyetlen napfogyatkozásnál. Egy csillagász ellenben, aki . nem riad vissza a távoli utazásoktól sem. fél^ évszázados tudományos tevékenysége során akár 150 percet is fordíthat ennek az égi jelenségnek a megfigyelésére. A napfogyatkozások csak századunk kezdetével keltettek élénk tudományos érdeklődést. Nagy napja volt a tudománynak az 1919. május 29-i ^ napfogyatkozás, amelynek segítségével ragyogóan beigazolódott Albert Einstein relativitáselmélete. A legutóbbi jelentős felismerések, amelyeket napfogyatkozások révén szereztek a tüdősök a Nap valódi természetéről, az 1970-es esztendőből származnak. Akkor március 7-én a csillagászok az elsötétedett Nap körül csodálatos sugárkoszorút láttak felvillanni. Már hosszabb ideje ismert volt ugyan egy ilyen .sugárkorona létezése, most azonban a csillagászok egy feltűnő rést fedeztek fel rajta a Nap pólusának közelében. Ezen a résen át képes az úgynevezett napszél távozni, s ez olyan részecske- sugárzás, amely a Földön zavarokat idézhet el£ a rádiózásban és sarki fényt hozhat létre. Ha a? épületek beszélni tudnának, hamarabb megfejthetnénk múltunk titkait. Például a szigetvári strand szomszédságában lévő Kumilla Szálló elmondhatná, hogy mi minden volt az elmúlt évek' alatt. A Június végéig le kell vágni az összes túlsúlyos sertést, nyilatkozta a múlt hónap közepén a Földművelésügyi Minisztérium miniszteri biztosa. Az akció megindult, tízezrével szállították a másfél mázsára hízott állatokat a vágóhidakra. Persze, amit előre látni lehetett, az július első napjaira be is következett: továbbra is túlhizott sertések tízezrei várnak sorukra, a hentes késére gazdáik óljában. A Békés megyei jelentések szerint például hetente 90—100 ezer sertést kínálnak a vágóhidaknak. Kincstári optimizmus Nem több mint kincstári optimizmus maradt tehát a miniszteri biztos kijelentése. Számítani lehetett rá, hiszen két— három hét egy részleteiben átgondolt, aprólékosan megtervezett munkához nem hosszú idő. A sertésválság levezetése, vagy csupán enyhítése pedig inkább a kapkodó tűzoltáshoz hasonlít, mint a megfontolt munkához. Azt ugyanis még a politikai államtitkár is elismerte. hogy hiányos a minisztérium információs rendszere, s azt sem tudják pontosan, hány túlsúlyos sertés hízik az országban. Becslések persze voltak, ám ezek nagyságrendekkel eltértek eavmástól. A minisztéri: urn ban 60-80 ezer á lattal számoltak, más szakemberek 200-400 ezerről beszéltek. Utólag úgy tűnik, a pesszimistáknak lett igazuk, hiszen a néhány tízezer sertés feldolgozása már befejeződhetett volna. Figyelmeztettek a húsipari cégek vezetői is, mondván, hű- tőtórolóik dugig vannak, s soha nem volt akkora készlete az iparnak, mint az akció kezdetén. Az exportárualap megközelítette a 14 ezer, a hazai pedig a 17 ezer tonnát. Látványosan gyors apasztására sem lehetett számítani, hiszen a keleti piac összeomlott, a Lajtán túl pedig felhalmozott készleteik és a magyar áru gyenge minősége miatt nem óhajtják az alföldi sertés húsát. A hazai fogyasztók még csak kívánnák. de egyre nagyobb rétegek kerülnek az elszegényedés szélére, s a gyomrukon igyekeznek spórolni. Akinek pénze volt, már a tavaszi leértékelések idején felvárosi kórház építésekor felvonulási épületnek használták a kivitelezők, majd munkásszállássá lépett elő, illetve irodaházi funkciót is betöltött. Szállodaként tavaly május óta üzemel, a Szigetvári Várostöltötté hűtőszekrényét, így mostanában a saját készletét fogyasztja. A statisztikák szerint mintegy 400 százalékkal mérséklődött a hazai húsfogyasztás, s ez nyilvánvalóan nem kedvez a vágási akcióknak. Az ipar tehát a föntről érkező információs hatásokra és a szerény közgazdasági ösztönzésre elkezdte a túlhízott állatok felvásárlását és feldolgozását. Tették ezt annak tudatában, hogy nincs biztos piacuk, s a féléves hűtési-tárolási költség megközelíti a kilónkénti felvásárlási árat. Nem járt jól a sertéstartó gazda, mert túlsúlyos állataiért a hizlalás költségeit sem téritették meg, ugyanakkor a bizonytalan piac miatt a húsipar is csak a veszteségeit szaporította. Ráadásul az akció az eredeti ellentmondást is újratermelte. Az ösztönzés hatására a vállalatok főként a túlsúlyos sertéseket vásárolták föl, ám közben a többi is gyarapodott, elérve a „bűvös” határt. Az akció fogyatékosságai ellenére nem volt haszontalan, mert legalább sikerült megállítani a sertéstartást fenyegető tűzvészt. A parázs azonban izzik, s bármikor újra lángra is lobbanhat. A sertésválság levezetése konkrét, átfogó intézkedéseket követel, amelyeknek - úgy tűnik — nincs birtokában az agrárkormányzat. Alapvető törvények hiányoznak hozzá, egyebek között az agrárpiaci rendtartás. Ma ugyanis csupán hivatkozni lehet a piacgazdasággazdálkodási Vállalat újította fel. A 31 kétágyas, fürdőszobás és két apartmanos hotelben drinkbár, fodrászüzlet és kozmetikaszalon is van a vendégek és a város lakóinak szolgálatában. A 700-900 forintos ra, ami a hazai viszonyok között spontán, összekuszálódott piacot jelent. Kvótarendszer Nem így van ez a számunkra is mintaként emlegetett nyugati országokban, ahol az agrárpiac fogalom elé kötelezően teszik a szabályozott jelzőt. A pontosan kialakított és megfogalmazott szabályok a piac valamennyi résztvevőjére kötelező érvényűek, így a termelők is pontosan tudják, mire számíthatnak. Az úgynevezett kvótarendszer következménye, hogy ritkán küszködnek túltermelési válságokkal és hiányokkal. A gazdák tudják, mennyi sertést hizlalhatnak, hány liter tejet fejhetnek, hány tonna búzát termelhetnek a számukra is jövedelmező áron. Arra is biztos számíthatnak, ha a megállapodott mennyiségen túl értékesítenek, azt a zsebük bánja. Ennek következménye, hogy igyekeznek a kialkudott, meghatározott normákhoz igazodni. A hazai sertésválság azért tetőzhetett, mert hirtelen elmaradt a pártállami — egyébként önsorsrontó — gondoskodás, s helyébe nem a modern, szabályozott piac, hanem a középkorra jellemző spontán piac lépett. A XX. századi Európa közepén ezért felelősség terheli a kormányzatot, hiszen máig adós egy teljesíthető agrár- koncepcióval, s annak határait kijelölő szabályozással. Enélkül csupán áfom a nyugodt, kiegyensúlyozott agrártermelés, s illúziók között élnek a gazdák is, amikor korábbi termelési pozíciójukat latolgatják. V. Farkas József szobaárak sem nevezhetők magasnak, ennek ellenére egyre kevesebben szállnak meg itt. Meglepő, hogy a szállodát a városgazdálkodási vállalat üzemelteti. Mint Mester József igazgató elmondta, a cég nem szállodaipari szakvállalat, ezért úgy döntöttek, hogy meghirdetik a hotelt. Több érdeklődő is jelentkezett, azonban amikor megtudták, hogy a drinkbárra mór korábban megkötöttek egy három évre szóló szerződést, visszaléptek az üzlettől. Ezért továbbra is a vállalat kezelésében mara.dt a szálloda, szerződést kötöttek utazási irodákkal, hogy a forgalmuk ne csökkenjen a jelenlegi 30-40 százalékos kihasználtság alá. Hasonló a helyzet a szomszédos Oroszlán Szállóval, ennek ellenére az önkormányzat egy gyógyszálló építését tervezi a városban. A szigetvári Vigadó befejezéséhez is még több tízmillióra lenne szükség. H. Zs. A gazdag ember villában lakik: nem OTP-hitelre vett panelben. Az elmúlt évek tömeges lakásvásárlása után beköszöntött hirtelen infláció, lehetetlen helyzetbe hozta a költségvetést: az igen kedvezményes kamatok, melyet a panellakók fizettek, visszaütött, nem birta a pótlást a büdzsé. Ezt próbálták előbb „kamatadóval" kompenzálni, majd a megemelt törlesztéssel, föltéve a kérdést: ha egy összegben megveszed a lakást, elengedünk az árból, ha nem, vállalnod kell bizonyos pluszt. Ez a plusz az 1500 forint havonta. Melyet a hírek szerint átmenetileg átvállal bizonyos esetekben az állam, a kiskeresetűeknél, a nyugdíjasoknál ott, ahol az a létminimum alá sodor. Ez a tétel külön is szóba kerülhet a hazai lerongyolódás menetében, főleg ott sújt, ahol az amúgy is korlátok közé szorított jövedelem nem emelhető. Tömérdek levelet kap szerkesztőségünk: olvasóink sokféle gondjaikat próbálják megosztani velünk, remélve igy esetleges orvoslásukat. Többen ezt sem várják, egyszerűen csak elmondják kibeszélik gyötrelmeiket. Nem készítettem pontos statisztikát — értelme sem volna —, de úgy tűnik, mostanában a panaszos levelek többségét a megélhetési gondok fogalmazzák. S szaporodnak a „kamatadó" — a plusz törlesztési összeg — kompenzálását kritizáló észrevételek, hiszen valamikor úgy hírlett, hogy a nagyon rászorulók köre megszabadulhat a fizetési kötelezettségtől, átvállalja ezt a védőhálót tartó szociálpolitika. Ebben bízott a Népjóléti Minisztérium is, az önkormányzatokra bízva annak végrehajtását. Korábbi híradásokra reflektált több pécsi olvasónk, köztük egy egyedülálló nyugdíjas a Borbála utcából, emigyen: „Úgy gondolom, megint csak ámítanak. ígérnek, mi bízunk, és mi a valóság? Úgy tájékoztattak, hogy kamatadó ügyben minden rászoruló évente 15 000 forintot kaphat, ha pedig ditterenciálnak az önkormányzatok, egy-egy rászoruló teljesen rendezheti az évi megemelkedett összeget.. . Ezzel szemben 1500 forint eseti segélyt kaphatok, amit pár hóngp múlva ismételten kérhetek, ha az a lét- fenntartásomban nehézséget okoz . . Olvasónk ehhez még hozzátette: havi megélhetésre 500 forintja marad, ha minden „számláját" kifizeti, - amit nem mindig tud teljesíteni —, így aztán teljesen kétségbe esve várja, amikor érkezik a végrehajtó ... Rám testálódott, hogy megválaszoljam a felmerült kérdéseket. Elöljáróban el kell mondani, hogy végül is a helyi önkormányzatokon múlott, hogy miként rendezték el portájukon a kispénzűek kompenzálását. Mint kiderült a tájékozódás során, akad, ahol jól csinálták, akad ahol nem éppen a legszerencsésebb módot választották. Szigetvá- rott például - amit követendő zsinórmértékként is ajánlhatunk — rendkívül okosan és humánusan rendezték a dolgot. A testület a pénzt elkülönítette az eseti vagy rendszeres szociális segélytől, s határozatot hozott: amelyik családban 5500 forint alatti az egy főre jutó jövedelem, ott telies egészében átvállalta az 1500 forintokat, s közvetlenül átutalta az OTP-nek. (A polgár nem is látta a pénzt, csak meakönnvebbült...) Továbbá 5500—6500 forint közötti iövedelemnél 1000 forint kompenzálást, 6500—7000 forint között pedig 500-at adott az igénylőknek. Több városi önkormányzat hasonlóképpen cselekedett Baranyában, a szigetvárihoz hasonló szisztémához nyúlt. Ezzel nemcsak pótolták a szegény ember forintjait, hanem levették válláról az időnként megalázó, időről időre kérvényt író, kilincselő kényszert. Pécs városa másként döntött, s ez okoz levélíróinknak - és a kérvényt elbírálóknak is! — gondot. Ugyanis a pécsiek az általános szociálpolitika nagy bugyrába betették a törlesztések segítését szolgáló forintokat is, s csak kérvényre, s csak szociális segély címén adnak támogatást. (Vagy ad abszurdum, kiskapuként, a kiskorú nevelési segélye címén! Aminek ugye semmi köze a lakástörlesztéshez.) Ennél szerencsétlenebb megoldást aligha lehetett kiötleni. Hiszen bár mondjuk, a szegénység nem szégyen, minden egyes kérvényirás gyötrelem a rászoruló részére. Másrészt a pécsi „szokásjog” szerint legföljebb évente hatszor kaphat eseti szociális segélyt — eseti kiskorú nevelési segélyt — a kopogtató. A segélyt megítélő pécsi hivatalnál is fölgyűltek az akták, kapkodják a fejüket a? ügyintézők. S hiába mondják a rászorulóknak, hogy ez nem koldulás, a rászoruló nehezen érti meg. (Csoda?) Fő- bekólintja az időről időre azért megkapott pénz pántlikája, nevesítése, mert nem az OTP-hitelében segítik ki, hanem nyomorában. ' Ez tehát a helyzet, ami — remélve, hogy az önkormányzat felülbírálja döntését — napjainkban letaglózza tisztelt Borbála úti avagy másutt lakó levélíróinkat. Kozma Ferenc Kumilla nem kellett senkinek
