Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-05 / 152. szám

1991. június 5., szerda aj Dunántúli napló 9 Uj DIU politikai vitafóruma MSZP­éllésfoglalás Házingatlanok elidegenítése Amint azt a sajtó nyilvános­ságra Hozta, az önkormányzat illetékes bizottságai elfogad­ták a házingatlanok elidege­nítéséről szóló rendeletterve­zetet. Mivel a rendelet hatálya a tervezet szerint az önkormány­zat tulajdonába kerülő ház­ingatlanokra terjed ki, és vo­natkozna az épületekre, a hoz­zá tartozó földrészletre, ren­deltetésére való tekintet nél­kül, valamint a társasházban lévő minden öröklakásra és ingatlanként nyilvántartott, nem lakás céljára szolgáló he­lyiségre; a lakosság igen nagy hányadát közvetlenül érinti majd. Éppen ezért az MSZP Pécs Városi Választmánya javasolja Pécs város önkormányzatának, hogy a rendelettervezetet meg­tárgyalása, végleges elfogadá­sa előtt a sajtóban hozza nyilvánosságra, lehetővé téve, hogy az érintettek véleményt mondhassanak, s a születő rendelet az ő érdekeiket is tükrözze. Az MSZP Pécs Városi Választmánya Pécsi telkek gazdátlanul Az alacsony is magas A patacsi területen 59 családi házas telekre az önkormányzat jelöl vevőt. Tizennyolc teleknek még nincs gazdája. Jóllehet a mielőbbi vevőtalálás a be­fektetett pénz gyors vissza­nyerése miatt fontos lenne az önkormányzatnak, ám a közgyűlésen olyan vélemé­nyek is elhangzottak, me­lyek szerint alacsony áron kínálják ezeket a telkeket.- Az egységes 180 000 forint közműköltség mellett négyzetméterenként 400 fo­rintért kaphatók. — Hallot­tuk dr. Buzánszky Bélától, a Polgármesteri Hivatal fő­tanácsosától. — Az önkor­mányzat nem akart hasz­not rajtuk. Lehet, hogy ez az ár a szabadforgalmú- akhoz hasonlítva alacsony, de azok a polgárok, akik a közelmúltban vásárlási szándékukat jelezték, reá­lisnak tartották. Nagyság­tól függően változó, de egy 400 négyzetméteres telek, a közműköltséggel együtt 340 000 forintért megvehető. Ugyanilyen mé­retű lelek a meszesi, leg­utóbb előkészített terüle­ten 600 000 forint, ugyanis itt 1500 forint a négyzet­méterenkénti ár. Ezidáig senki sem jelentkezett, hogy venni akor. Gondolatok május I. kapcsán Szolidaritási nagygyűlés volt Pécsett, a Széchenyi téren má­jus elsején. A szónokok a volt monopolhelyzetben levő szak­szervezetből átvedlett jogutód szervezetek képviselői voltok. Ök fogalmazták meg, hogy „a dolgozóknak újra kell tanulni az önálló érdekképviseletet, az összefogást, ugyanis azt látják, ma ismét róluk döntenek nélkülük .. Rólunk- nélkülünk Szabad megkérdezni: hol és Ikik is döntenék róluk, nélkü­lük? A koinmáinyba n ? A par­lamentben? Netalán a mun­kahelyeken? Én, aki szintén egy érdekvédelmi szervezet {munkástanács) tagja, vezető­ije vagydk, tudom: a munka­helyeken. Ott döntenek rólunk, nélkülünk! És kik döntenek ró­lunk, nélkülünk? Legtöbb eset­ben csőik o valamikori sike­res „káderek”, akiknek bár csillaguk letűnt, pozíciójuk vi­szont többnyire megmaradt. Hű segítőtársak a SZOT-funk- cioná rítusokból lett MSZOSZ- funkcionániusok hada. Egy eset a sok közül: A postánál 20 százalékos béremelést tettek lehetővé or­szágosan. Ez kivitelezésre le­került a Pécsi Postaigazgató­sághoz is, és elindult az el­osztás. Ez hogyan történt? Az egyik osztályvezető úgy tájé­koztatott, amikor telefonon a bérről kérdeztem: „Osztjuk úgy, ahogy szoktuk”. Előzőleg egy órával nem is volt haj­landó a telefont átvenni, arra Hivatkozva, ‘hogy a Főbizalmi­val bért osztanak. Itt említem meg ismételten: dolgozói ér­dekképviselet (munkástanács) választott elnöke vagyok. lÉs döntöttek rólunk — nél­külünk. Mit tesz ilyenkor o kima­radt érdekképviselet? Tanulja — nem újra —. hanem most tanulja, . hogyan kell érdek- képviseletet érvényre juttatni. A kormány, a törvény erre megadja a lehetőséget. Ez a lehetőség a vétó. Ekkor tör­vény szerint a kifogásolt ha­tározat nem végrehajtható (ez esetben a bér nem fizethető ki), bizottságot kell felállítani minden érdekképviselet bevo­násával, és újra kell tárgyalni az ügyet (bért). Ezt teszi le­hetővé a törvény. A törvény éryényre juttatása tapasztalat­lanságomból adódóan nehéz. Hiszen az újonnan alakult, és valóban alulról szerveződött érdekképviseletek (munkásta­nács, független szakszervezet, stb.) tisztségviselői általában egyszerű munkások vagyunk. Ugyanakkor velünk szemben felkészült, tapasztalt munkahe­lyi és szakszervezeti vezetők állnak. Közrejátszanak még a vállalatvezetés és a szakszer­vezeti vezetők közötti szemé­lyes kapcsolatok. És ismét ők döntöttek rólunk - nélkülünk. Vétó ide, vétó oda, úgy osz­tották o bért, ahogy szokták - egymás közt. Mi változott? És mit kellett volna tenni május 1 -jén a postás munkás- tanácsnak? Kormányellenes plakátot vinni a Széchenyi tér­re? Antalit okolni ezért? Ne, ne! Munkások, alkalmazottak és mind (félre-) vezetettek! Nem imás, mi magunk kell, hogy kiharcoljuk magunknak 'mun­kahelyeinken jogainkat! Mi magunk, akik kárvallottal va­gyunk az elmúlt évtizedek or- szágrom'boló, testet-lelket pusz­tító „vörös bárók” uralmának. Arak vonultak szervezetten a szolidaritási nagygyűlésre, akik valójában katasztrofális, kilá­tástalan helyzetünket megte­remtették. Ehhez asszisztált a hajdani SZOT, a mostani MSZOSZ, akik szervezték is ezt a nagygyűlést. Micsoda tö­megbázis! — Néhány száz résztvevő — zenekar — néző. Hol volt ott a szervezett dol­gozók tömege: bányászok, bőripariak, építők, élelmiszer­ipariak stb.? Tömegbázis — a volt kommunistákból, szocialis­ták, elvtársakból lett urak. És valójában ők az urak, ők uralkodnak és döntenek sor­sunkról ugyanazok, ugyanúgy, mint öt, tíz, húsz évvel ezelőtt. A változás csak annyi, hogy pl. a kommunista üzemvezető levette irodája faláról a Le- nln-képet, és helyére tette Széchenyiét. Kérdezem én: ettől ő maga mennyit változott? Megváltoz­hatott? A konkrét esetben nem, de általaiban sem! Amig oz egyszerű emberek m Üli ólnak életk örü I menyei, munkailehetőségei, létbiztonsá­ga eíkeserítően rossz, ugyan­akkor a már említett urak po­zíciója stabil, jövedelmük nö­vekszik. Példa a posta esete: míg az egyszerű dolgozó 2—3 ezer forint béremelést kapott, a 20-35 ezer forintos fizetésű urak és baráti körük 4—10 ezer forintot tettek zsebre . . . Meg­kérdezhetem : ök miért nem szolidárisak a kispénzű embe­rekkel? Jutott-e eszébe vala­melyiknek is, hogy annyi fize­tésemelést vett fel, mint né­mely ember éhbére? Hol a szolidaritás? Egy újságíró a postásújság­ban írta: érvek helyett indu­latok jönnek ki belőlem. En­gedje meg a világ, legyen szabad indulatosnak lenni! Még akkor is, ha elvárnák tő­lem, mint érdekképviseleti ve­zetőtől, hogy szalonképes le­gyek, tudjak higgadtan tár­gyalni. Talán tudnék is jólne- veftnek látszani, ha magam is nem érezném a csóró embe­rek mindennapi gondjait, ba­jait. Fékezhetem-e indulatai­mat, ha fel kell utaznom Bu­dapestre a dolgozók ügyei­ben, és 100 forint költőpénzt vihetek magammal, mert nincs több a családnak. A pálya­udvartól a' megbeszélés he­lyéig 2 busz, 2 villamosjegy kell. Ez 54 forint, 30 Ft a helyjegy a vonaton, összesen 84 Ft. Azt mái korgó gyomor­ral említem, egy szendvics 25 Ft. Szabad számolni. Kérde­zem a május 1-jei nagygyűlés szervezőit és a szervezetten felvonult szocialistákat, voltak mostanában ők ilyen helyzet­ben? Érezték a reménytelen­ség hangulatát? Egyáltalán, akár csak képzeletükbe bele­fér-e a megértés, a szolidari­tás? Egy példa a szolidaritásra: Palkovics Imre a Munkástaná­csok Országos Szövetségének az elnöke, egyben az Ország­gyűlés egyetlen rnmkas kép­viselője. A MOSZ ez évi költ­ségvetés-tárgyalásán neki, az elnöknek 40 000 Ft bruttót - ez kb. 25 000 - ajánlottak meg. Ö. Palíkovics Imre felállt, megköszönte a bizalmat, és tisztelettel lemondott erről o pénzről. Ez több mint gesztus. Ez „talán” már szolidaritás. El is fogadhatta volna, de ő tud lemondani. Ilyen talán egy igazi munkásvezető!!! Az ilyen EMBER mögé szabad felsora­kozni. És ahhoz nem kell nagygyűlés. A hétköznapokon kell tisztességgel, becsülettel, jó szándékkal viseltetnünk em­bertársaink iránt. Úgy lehet majd igazi demokrácia, és re­mélhetőleg, „boldogabb" élet. Tóth Ferenc posta vállalat pécsi munkástanácsa Keserű pirula A címbélit a közelmúltban valamennyien lenyeltük. Május elejétől a receptköteles gyógy­szerek ára - összességében - mintegy hetven százalékkal emelkedett. A történtek indokoltsága aligha vitatható, a statisztikák is mellette szóltak: a kiskeres­kedelmi gyógyszerforgalom évente mintegy 38 milliárd fo­rintos értékéből mi — a társa­dalom — alig több mint hat- milliárdot fizettünk. A többit kaptuk az államtól. Tudjuk persze, hogy a bel­földi termelői árak jóval ala­csonyabbak voltak a világpia­ci áraknál, meg azt is, hogy ezek az előállítás költségeit nem fedezték. Azt is ismerjük már, hogy a volt szocialista országokkal való kereskedel­münkben végre áttértünk a dollárelszámolásra, minek kö­vetkeztében a tőlük származó gyógyszerek ára kettő hét­szeresére ugrott. Végül azt is megmagyarázták nekünk, hogy a térítési díjak alakítása és alakulása most is politikai kérdés (bár végre ne az- len­ne), és ezért - olvasom heti gazdasági folyóiratunk egyik elemző cikkében — még éve­kig a politikusok bátorságán múlik, hogy kinek-kinek mikor mennyibe kerül majd az egészsége. Nos, ez utóbbit nehezen Ír­nám alá. Tapasztalataim más­ról győzködnek. Különösen mióta - hála a gyógyszertári fejlesztéseknek - okos kis ma­sinák siettek az eladók segít­ségére. Erről szól az alábbi történet. Háromszáz forint — közölte határozott hangon a gyógy- szertárosnő a számítógép se­gítségével produkált ered­ményt, és megtette első lépé­sét a pénztárgép felé. Ügy tűnt: pillanatokon belül a blokkal is megerősíti a meg­fellebbezhetetlent, a négy ki­csiny doboz tartalmáért járó tekintélyes summa megkérdő­jelezhetetlen tényét. Ám ke­letkező gyanúm — tizedmásod- percnyi belső vívódás után — bátor kérdésben tört elő: Nem lesz ez egy kicsit sok? (Mint­ha ismerném az árakat!) Ám a határozottnak tűnő kérdés nem volt hatástalan: a Előkészületben a környezetvédelmi törvény A Közép-Tiszavidék nagy kérdése Terepöltözetben, térképpel és messzelátóval fölszerelve ültek autóbuszba május 29-én szer­dán az Országgyűlés környe­zetvédelmi bizottságának tag­jai, hogy kétnapos kihelyezett ülésük helyszínére, a Tiszo- vidékre utazzanak. Kritikus helyzetű térség Korábbi, ilyen ülésükön a bős-nagymarosi helyszínt te­kintették meg, most is egy kritikus helyzetű térséggel, a Közép-Tiszavölggyel, annak természeti és táji értékeivel, környezetvédelmi, ökológioi problémáival ismerkedtek. A program középpontjában a kiskörei víztározó, a Tiszató állt. Kérdés: a tó hidroökoló- giai állapota, idegenforgalmi lehetőségei, hatása a környe­ző agrártójakra - összefüg­gésben a nemrég született or­szággyűlési határozattal - az Alföld időszerű környezetvédel­mi és tájhasznosítási kérdései. A vitában, melyben a sajtó és a televízió nyilvánossága előtt a környezetvédelmi és vízügyi ágazat képviselői, ter­mészetvédők, szakmai képvise­letek és az érintett települé­sek egy-egy polgármestere is részt vett, a képviselők jól ér­zékelték a „vízügyi lobby" és a környezetvédelmi szervezetek egymásnak feszülő ellentétét; a sokakban reménveket éb­resztő, másokban félelmet ger­jesztő magánérdekeltség meg­jelenését, a mégis csak biza­kodó települési önkormányza­tok érdekazonosság keresését. „Holdbéli táj” Témaváltás a bizottság programjában — holdbéli táj Nagyiványi határában. A szov­jet (rakétákkal is felszerelt) légierő felhagyott kiképzőtere­pe, gyakorló bombázótér. Bi­zonytalan, óvatos információk. Mindenekelőtt a környezeti ál­lapotok felmérése szükséges, tényfelvétel stb., környezetta­nulmány, a további hasznosí­tás lehetőségei, a tájrehabili­táció realitásai. Tehát pénz. A Közép-Tiszavidék nagy kérdése a természetvédelmi területek, természeti értékeik sorsa, jövője. Tiszaderzs, a nagyiványi és madarasi pusz­ták bioszféra rezervátumai, a kúnkápolnai mocsarak, □ dé- vaványai rezervátum, Ecseg- falva, a Nagysárrét peremte­rületei, a Hortobágyi Nemzeti Park. Válaszadásra (feltehe­tően) a jövő évben a parla­ment elé kerülő környezetvé­delmi törvény illetékes. Két részletet mégis érdemes a kér­dések halmazából kiragadni. Gazdasági hasznosítási vagy ettől eltérően környezetvédő, értékmentő nézőpontból is egybehangzik; a természetvé­delmi területek „komplex hasz­nosítása” agyrém, a hasznosi- tási szempontok sorolása nem halasztható. A másik: nem tartható ferm a vízügyi szer­vek és a környezetvédelmi funkciók közötti, a rendezési kísérletek ellenére, továbbra is fennálló szervezeti, hatásköri anomália. A kérdés rendezé­sére — más megközelítésből — önálló képviselői indítvány ké­szül. Hová lettek a tanyák? Az építész (aki képviselő és úgy tűnik, hogy képviselőként is már csak építész) most a honvédség helikopteréről fent- ről nézi a tájat és eltűnődik o látványon. Innen látszik, hogy a tagolatlan sík itt emberkéz által stilizált táj, csupa töré­keny intimitás. Ott lent o 4. számú főközlekedési útról de­rékszögben leágazó nyílegye­nes mellékút mentén régeb­ben több mint hatvan tanya fűződött fel, bokorba rendez­ve vagy magányosan. Helyü­kön most monokultúra, több száz holdas tengeritábla. Va­laki a társaságból úgy tudja, hogy az említett főúttól mint­egy nyolcszáz méterre, a be­kötőút mentén - pontosan azon a helyen, ahol most a határtalan kukoricában egy villamosvezetéket tartó oszlop áll - is állt egy tanyaház. Ebben a házban irta egy em­ber azt a könyvet, melyből film is készült, a tévé nemrég újra vetítette. A könyv címe: Elveszett paradicsom. Getto József kétely mételyét vetetté el az eladóban, aki rövid habozás után ismét nekilátott a bonyo­lult számolási műveletnek. Is­mét kattogni kezdett a tudós gépecske és a folyamat kellős közepén — a tévedés gyanúja már őt is hatalmába kerítvén — amolyan bizalmas előzetes tájékoztatásban részesültem: Kevesebb lesz valamivel - kö­zölte a gyógyszertárosnő. Megnyugodtam. Érdemes hát kétkedni a legbiztosabbnak látszó igazságban is, lám, megspóroltam néhány forintot.' Némi önelégültséggel vártam az eredményt. Ugyancsak megrökönyöd­tem: nyolcvan forint — hang­zott el egy nyugodt kijelentő mondatban az új végösszeg. Bátortalanul-bátor kétkedé­sem, dohogással vegyes ön­igazoló örömöm azóta nyug­talanságba csapott át. Már nem is a végösszegek érthe­tetlenül nagy különbsége za­var, még csak nem is az, hogy mindmáig valójában nem is­merem a „titkot”: az egyes gyógyszerek térítési díja kiszá­mításának módját. Tehát a fogyasztói kontroli lehetséges módszerét. Leginkább a ma­gyarázat nyugtalanít, az in­dok, ami elhangzott a törté­net helyszínén: az tudniillik, hogy a hiba a gépben van, a tévedés oka tehát a gép ma­ga. Ezért nem tudom hát elfo­gadni az idézetteket: a poli­tikusok bölcsessége, a gyógy­szerárak és az egészségünk állapota közti- összefüggésről. Az ugyanis, hogy kinek-kínek mennyibe kerül az egészsége — a tapasztalatok szerint te­hát - nem csupán a politiku­sok bátorságán múlik, hanem sok egyéb mellett - mint lát­tuk az érvelésben — a gépe­ken is. Szirtes Gábor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents