Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-05 / 152. szám

1991. június 5., szerda aj Dunántúli napló 3 Ünnepélyes beiktatás Dr. Kelényi Gábor a POTE rektora ünnepélyesen beiktatták tegnap Pécsen hivatalába dr. Kelényi Gábor egyetemi tanárt, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem rektorát. Dr. Bauer Miklós egyetemi ta­nár, a POTE volt rektora megköszönte munkatársai­nak az eltelt időszakban vég­zett közös munkát, s átnyúj­totta dr. Kelényi Gábornak az egyetemi vezetés szimbó­lumát, a rektori láncot. Dr. Kelényi Gábor rövid köszön­tőjében elmondta, az egye­tem életében a legfőbb cél­nak az Európához való fel­zárkózást tekinti, s ennek érdekében fog tevékenyked­ni. Az ünnepségen, melyet dr. török Béla, a POTE kül­ügyi rektorhelyettese veze­tett, megjelentek a közélet személyisegei, a társegyete­mek képviselői, a JPTE rek­tora, dr. Ormos Mária, Mayer Mihály megyéspüspök, dr. KrippI Zoltán, Pécs város polgármestere. Képünkön dr. Kelényi Gá­bor, a POTE rektora átveszi a rektori láncot elődjétől, dr. Bauer Miklóstól. Fotó: Läufer László Perióduszáró társulati ülés a Pécsi Nemzeti Színházban Az elmenö művészek kőiül hárman utoljára a Pécsi Nemzeti Színház színpadán - immár civilben. Balról: Újvári Zoltán, Antal Olga és Fazekas István. Fotó: Szundi György Ma környezetvédelmi világnap A legjobb védekezés... Lézeres riasztó- berendezés az iskolában Lézeres riasztóberendezés őr­zi tegnaptól a komlói Stein­metz Miklós Közgazdasági és Egészségügyi Szakközépiskola és ■ Szakiskola épületét, amely betörés esetén egyebek kö­zött a rendőrséget is értesíti a betolakodókról. Egyelőre hétköznap estétől reggelig, hétvégén pedig egész nap működik a védelmi rendszer, de tetszés szerinti időtartamra is beállítható. A riasztót a pé­csi Horizont Kft. szerelte fel. Sokan mennek, sokan jönnek Tegnap délelőtt az előző évektől különböző társulati ülést tartottak a Pécsi Nemzeti Színházban. Ahogy Lengyel György igazgató elmondta, ebben az évben nem egyszerű­en egy évadot, hanem a társu­lat számára 6 évig, az igazga­tó számára három évig' tartó nehéz periódust zártak, hiszen a nagyszínház októberi megnyi­tásával egy új korszak kezdő­dik a pécsi színházi életben. Mire számíthat a pécsi kö­zönség szeptembertől? Miben lesz más az ezután következő évek pécsi színháza? Lengyel György elmondta, hogy a tervek szerint a kama­raszínház eredeti funkciójába való átalakítása után, mely munkálatok a nyár folyamán talán megtörténnek, a kamara- színház, a stúdiók adnak he­lyet olyan produkcióknak, me­lyekkel egy új réteget, a vá­rosban élő fiatalokat, egyete­mistákat, értelmiségieket sze­retnének a színházhoz szoktat­ni. Kísérleti, modern hangvéte­lű, progresszív irányzatokat bemutató előadások várhatók. A nagyszínház az eddigi 16 helyett nyolc bemutatót tervez, olyan produkciókkal, melyek különleges erőfeszítéseket kö­vetelnek az alkotóktól, nagy művekkel, mert a bukás lehe­tősége itt kizárt. Szerencsére a színház méretei jó lehetősége­ket rejtenek a közönséggel való együttjótszásra, nem monstrum az épület, ahol sza­valni, vagy patetikus hangon szónokolni kellene. Az évadban, bemutatott elő­adások szakmai értékelésére nem került sor, azonban az ülésen részt vevőknek mégis eszébe jutott néhány kiemelke­dő színészi, rendezői produk­ció. Igaz, szomorú apropóból. Néhány kedves arctól ugyanis meg kell válnia a közönség­nek, a színháznak. Fazekas Ist­ván, Antal Olga, Bartus Gyula, Illés Györgyi Veszprémbe szer­ződnek, Peremartoni Krisztina a Nemzeti Színházban, Újvári Zoltán a Budapesti Kamara­színházban dolgozik tovább. De elmegy még Elmer Felicia, Nádi Frigyes, Sramó Gábor, Rózsa István, Nagy Józsa, Vági Zsolt és Derecskéi Zsolt is a pécsi színházból. A nagyszínház nyitóelőadása október 4-én, 5-én, 6-án Erkel Ferenc: Bánk bán című ope­rája lesz, Békés Gábor rende­zésében, sok meghívott mű­vész közreműködésével. Addig is, augusztus 14-én, 15-én, 16-án rendkívüli előadásra ki­nyit az új színház, ahol a pá­palátogatás alkalmából újra játsszák a Szikora lános ren­dezte előadást, az A mi Urunk festőjét. A rendkívüli előadá­sok megvalósításához szüksé­ges összeget hosszas próbálko­zások utón sikerült előteremte­ni. Z. M. Gúnyt űzni belőle? Távolról sem. Humorizálni rajta? Cifra nyomorúság lenne. Csakhogy akkor mit csináljunk a tények­kel? Például egy józannak aligha nevezhető diktátum nyo­mán lóngralobbant olajkutak százaival? Vagy a Föld zöld tüdejének tekintett Amazonas- melléki őserdők féktelen pusz­tításával? Olyan, tömeghasz­nálatra készült termékekkel, amelyek már a „kitaláláskor” is tudhatóan szennyezik a kör­nyezetet? Mit csináljunk ezzel a — különösen a mi régiónk­ban, értve ez alatt akár Kelet- Európát, ezen belül Magyar- országot, s ezen belül Bara­nya megyét — lebegő, olig- alig megfogható, hol verejté- kes, hol látszatjellegű igyeke­zettel, amelyik a környezetvé­delem címén próbál valami eredményt produkálni, ám köz­ben inkább a rombolás a jel­lemző? Környezetvédelmi világnap! Jól hangzik. Mintha még re­ményt is szülne. Sokkal reáli­sabb azonban mondjuk Pécs utcáiról, a Mecsek tönkreépí­tett oldaláról, a város levegő­jéről, az oxigén után kapkodó Komlóról, a Feketevízről, a még lüktető erű, de már vízlépcsők­kel fenyegetett Dráváról, a ga- réi fertőről, az ófalui csatáról, a kopáron maradó hegyolda­lakról, elpusztult méhek tízez­reiről, az állattartó telepek hígtrágyájáról, zacskóba men­Nagy volt a forgalom teg­nap a Bázis Pellérdi úti köz­ponti telepén. Az érdeklődök «a vállalat több évvel ezelőtti beszerzési árain juthattak hoz­zá számos olyan nélkülözhetet­len eszközhöz és szerszámhoz, mint a vasalótok, pántok, ki­lincsek, kulcsok, csavarok, min­denféle lemezek, fogók, satuk, talicskák, szerelőbódék, de tett iható vízről, és még ki tudja miről nem beszélni. Beszélni? Ez már régi nóta. Nem lett tőle tisztább a hal­lásunk. Nem értettük meg a lényeget: rajtunk múlik. Vagy hogy szétszórtabb legyen a fe­lelősségünk a Föld jövőjéért: rajtunk is, egyes embereken. Hogy a tudatunk nem eléggé felkészült-felkészített? Valamit erre is ró lehet fogni. De: csak egy kis hányadot. Majd egy huszáros vágással? Na, igen, ebben van valami. Egy ide legkevésbé sem alkal­mazható, mégis a környezetvé­delem terén is viruló stratégia: legjobb védekezés a támadás. Addig, a támadásig, mór eljutottunk. M. A. A KSZE rendezvénye a PAB-on A környezetvédelmi világnap alkalmából Pécsett mindössze egyetlen programot szerveznek, a szekszárdi KSZE Agrárfej­lesztő és Kereskedelmi Rt. tu­dományos konferencián ad szá­mot ma fél 10-től a Pécsi Aka­démiai Bizottságon a növény­védő szerek hatásairól, környe­zetvédelmi irányzatokról és tö­rekvésekről. még poroltókat, hűtőket, gya- lupadot és irodabútorokat is találhatott a figyelmes vásárló. Pethő Ernőtől, a vállalat fenntartási üzemvezetőjétől megtudtuk, hogy a még ma is tartó olcsó vásárra a Bázis felszámolása miatt von szük­ség. Mindent eladnak ami fö­lösleges, így most a lakatos-, asztalos-, ács-, vasszerelő-, és betonüzem anyagait, fogyó­eszközeit is. A befolyt pénz egy külön bankszámlára kerül, amiből a vállalat adósságait kell kifizetniük. Ezért is kötöt­ték ki, hogy vásárlás esetén a helyszínen, készpénzzel kell fi­zetni. Kínálat tehát van, az árak is elfogadhatóak, az emberek­nek azonban továbbra sincs pénze. Tegnap túlnyomórészt asztalos- és lakatoseszközök fogytak, apróbb tárgyak, amik barkácsoláshoz vagy egy lakás felújításához szükségesek. Hiá­ba a kedvezményes vásár, a lehetőség, a tegnapi nap ta­pasztalata szerint nagyobb tárgyakat (például építkezés­hez szükséges eszközöket) nem vásárolt senki. * P. V. Olcsó uasar a Bázisnál Csak az apróbb eszközök kelendőek Azért mifelénk is megtisztul néha a buszmegálló a szemét­től. Még jó, hogy néha rári- pakodnak az emberre, ahogy ott álltában bóbiskol, még vár­ja is a riadást, lépjen már odébb jóember, hogy esne ki a szeme, nem látja, hogy söp- rök? És akkor, akik nem söpör­nek, hanem csak szemetelnek, odébb lépnek engedelmesen, még a nyakukat is behúzzák egy kicsit, morognak, próbálják a markukba gyömöszölve meg­tartani az izzadtra szorongatott szotyolahéjat. A szájukból is csak úgy oldalt merik kiköpni. Azt se többen, egyszerre, ha­nem egyenként, szégyenlősen, titokban. Kegyetlen állapot. Mire vágyik a magyar? Ráadásul még a képmutatás se lehet tökéletes mifelénk, mert nem mindenki tesz úgy, mintha, hanem tényleg behúz­za a nyakát. Félti a szoknyá­ját vagy nadrágja szárát. Vagy azért, hogy rá ne ragadjon estében a szotyolahéj. Vagy másért. Ki tudja. Bűnös egy nemzet. Ez később, ez a nadrágfél­tés, fontos szemponttá nőheti ki magát. Mindenki ugyanis csak a sajátját félti, s ez a féltés egy buszmegállóban megsokszorozódhat. Erőt adhat a továbblépésre. És azután, ha a zsebéből kikívánkozó, kevés­bé fehér papírzsebkendőt siet- tében (és ki nem siet manap­ság?) a szemetesláda mellé dobja? Büntessük azonnal? Csak azért mert elvétette? Ne büntessük? Csak később bün­tessük? Csak akkor büntessük, ha a dobós irányának elvété- sében (mellédobás) nyilvánvaló a szándékosság? Felszereljük-e síppal a helyi bírságolással megbízott közterületszemét- felügyelőt? A kérdésekre a világlátott világjárók többsége, Horváth Adóm, Verebes István, Gyurko- vics Tibor és -mások is még-, közelítően helyes választ adtak. Nagy segítségükre volt a be­játszás, nyugtázta elégedettel! a stáb, s a vitát vezető Vágó István mosolya is. Fog ez menni. A kamera, ahogy egy egzotikus ország fővárosát, a szemetes pesti utcákat fényké­pezi, ahol ki tudja jártak-e. Vi­szont ott van mindjárt Szinga­púr, szólt közbe valaki, hogy kézzelfoghatóbb élményünk le­gyen. Azután Svájc, ahol ugyan a klíma miatt az influ­enzás megbetegedés ritkább, mégis ezek a nálunk sokkal fejlettebb, így a papírzsebken­dő és a nejlonzacskó gyártásá­ban is előttünk járó országok szigorú törvényeket vezettek be a szemetelés megfékezésére. De büntessük-e ezt az annyi bűntudattal megterhelt ma­gyart, amikor enélkül is a tisz­taságra vágyik? Jöhetett a következő, ugyani csak ötletdíjas közönségkérdés. Vannak országok, ahol a pe­dagógusok nem vezethetnek nyári gyerektábort, mondván, legalább ekkor pihenjék ki a pedagógusmunka fáradalmait. Követendő-e a példa számunk­ra az Európa ház és a Béla- telep-Alsó felé vezető úton, fölvállalhatja-e ezt a szerepet a szülő onnan a fakanál mel­lől? Ez már a világjárók szá­mára is öngyötrő kérdésnek bizonyult. A pedagógusok már gyerekmérgezetttek lehetnek a nyárra, a szülők meg idióták ehhez - jegyezte meg csöndes tapintattal az alanyi költőként is neves író-pszichiáter, sőt az újabb kérdésre is - hogy haj­landó-e vezényszóra a vízben együtt tornázni a többiekkel — képes volt elutasító választ adni. Hiába győzködték, hogy ők is a parton napoznának in­kább, nézegetnék a csinos nő­ket, vagy valami. De a fene bánja, csak kéne most vezény­szóra is tornázni, megmárlózni egy krfcsit, nem Így elvenni mii- fiók kedvét még ettől is ilyen­kor, vasárnap késő este. Bóka Róbert Felvételi a nyolc- osztályos gimnáziumba Matematikából, helyesírás­ból és néma értő olvasásból felvételizett tegnap Pécsett a Siklósi Úti Általános Iskolában az a mintegy százötven negye­dik osztályos kisdiák, akik kü­lönböző iskolákból érkezve itt szeretnék folytatni az ötödik osztályt szeptembertől, amikor beindul a 4(-8 osztályos rendszer. Hatvan főt, két osz­tályra való gyereket vesznek fel. az eredményről a szülőket Írásban értesítik majd.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents