Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-27 / 174. szám
aj Dunántúli napló 1991. iúnius 27., csütörtök UALLHLKOZASOK — ÜZLET Kutatás-fejlesztés-privatizáció Beszélgetés dr. Lengyel Lászlóval, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatójával Az egyik legsikeresebb privatizációval foglalkozó magyar cég, a Pénzügy- kutató Rt. vezérigazgatója, dr. Lengyel László, a kutatás—fejlesztés-privatizáció témakörében tartott előadást Pécsett, az Innováció, európai felzárkózás című országos tanácskozáson. Az előadása és az azt követő parázs vita után készséggel válaszolt lapunk kérdéseire. — A privatizáció időszakában nincs igazi gyakorlatias elképzelés arra vonatkozóan, hogy azoknál a vállalatoknál, amelyek korábban jelentős kutatási-fejlesztési intézményekkel rendelkeztek, a privatizáció során ezeket a kutatási- fejlesztési intézményeket elvesztik, avagy nagy valószínűséggel visszafejlesztésre kerülnek. Ugyanis a külföldi privatizáló saját kutatási-fejlesztési bázisán alapozza meg a további termelést, és nem kívánja a magyar fejlesztőt felhasználni — mondotta bevezetőül, mintegy a téma alaphangját megadva dr. Lengyel László.- Ei tehát azt is jelenti, jelentheti, hogy a privatizáció veszélyezteti a magyar kutatást? — Igen. Mondjuk a gyógyszerkutatásban. A nagy magyar gyógyszergyárakat mosta külföldi és versengő vállalatok veszik meg. Nyilvánvaló, hogy egy egységes hazai kutatásifejlesztési bázist nem tartanak fent. Ebből következik, hogy a hazai gyógyszerkutatás nagy valószínűséggel vagy teljesen összeomlik, avagy nagyon kis része tud csak valamelyik külföldi kutatási-fejlesztési bázishoz kapcsolódni, mert mondjuk a gyógyszereket Franciaországban fogják kifejleszteni a Chinoin számára. Ugyanezt a példát elmondhatnám a Videotonnal és az Orionnal kapcsolatban is. — Megítélése szerint milyen sors vár a tiszta profilú kutató- intézetekre, amelyekből több tucat van Magyarországon? — Ezek helyzetét összefüggésbe kellene hozni a saját ágazatuk privatizálásával, példának okáért a Vasipari Kutatóintézetet a mögötte levő kohászati iparral. De mivel az alap- és az alkalmazott kutatás összeforrott, az államnak normatívákkal valamiféle pénzügyi segítséget kell adnia az alapkutatásra, miközben az alkalmazott kutatásnak a piacon kellene megélnie. — Apportként hogyan lehet felértékelni a kutatás-fejlesztésben megteremtődött szellemi értéket? — Az az alapkérdés, hogy hogyan értékeljük a szellemi tőkét, van-e olyan goodvilje, szellemi értéke, amire nyugaton is adnak. Ez egyedi érték, ezt - ha valóban érték - meg kell fizetni. Megint más kérdés, hogy általában mi egy kutatóhely szellemi értéke,'bázisa. Én azt mondom, hogy ezt specializált szervezeteknek kellene értékelni, mivel erre az általános privatizáló szervek nem felkészültek. Ez jó üzlet, erre több cég is szakosodhat- na. A magyar szellemi tőkét ugyanazon az alapon fogják megítélni, mint nyugaton, ha úgy érzik, hogy megéri, akkor hajlandók rá áldozni. — A Pénzügykutató Rt. tapasztalataiból kiindulva, ön szerint mi ma Magyarországon a privatizáció legfőbb kerékkötője? — Először is az alapvető jogszabályok hiánya. Tehát nem tudni, hogy ki és hogyan tulajdonos. Ezt a bizonytalanságot csak növeli az állami magatartás tökéletes kiszámíthatatlansága, mondjuk a vagyonügynökségnek mi jut az eszébe ma és az áll-e még holnap is. Bármi lehetséges. Ezzel egy külföldi beruházót végleg el lehet veszíteni. Másodszor: nagyon nagyok az illúziók a magyar vállalatokban és a vagyonügynökségben, hogy ide tömegesen be akar jönni a tőke. Ez nem igaz. Valójában nagyon gyorsan, hatékonyan és azonnal meg kell ragadni a külföldit, mert nincs időnk a packázásra. Ehhez képest nagyon lassú a gépezet ... Ez is a beruházók elvesztéséhez vezet. Mindemellett kevéssé felkészültek a privatizálásra a vállalatvezetők és ezek is kellemetlen dolgok ... Az egész privatizációs csomagot a kormánynak kellene mielőbb összeraknia, de ez még mindig hiányzik. Ezért e sok bizonytalanság, lassúság.- Elégedetten nyugtázta, hogy a spontán privatizációnak nevezett folyamat viszont egyre élén- kebb. — A kis- és középüzemek nagyon nagy számban mentek át tavaly és idén is a privatizációs folyan aton (idegen- forgalom, kereskedelem stb.). Az állampolgár már feltalálta magát, és ha nem akadályozná az állam már, még több mindent privatizálna. A magyar állampolgár ugyanis megtalálja a menekülés útjait. De mi lenne, ha nem menekülnie kéne, a privatizációba, hanem azt tudatosan csinálhatná? Ha mondjuk a devizaszámlán kint lévő több mint egymilliárd dollárt befektethetné? Mert be is fektetné, ha megérné neki. Ez áll útjában a privatizációnak. így aztán jobban bízik abban, ha a pénzét dollárban tartja, magánautót vesz, mint ha műhelyt, raktárépületet, gépet vagy kamiont vásárolna — fejezte be lapunknak adott interjúját dr. Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. vezérigazgatója. MURÁNYI LÁSZLÓ Jő tanácsok adózóknak A mulasztási bírságról Előző cikkemben általánosságban foglalkoztam az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal hatáskörébe tartozó jogkövetkezményekkel. Az akkor általános megfogalmazásban említett adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. tv. (továbbiakban Art.) által megfogalmazott mulasztási bírságot jelen cikkemben szeretném részletesebben bemutatni. Az Art. szerint magánszemélyeknek és egyéni vállalkozóknak általában az alábbi kötelezettségei vannak: bevallási, bejelentési, könyvvezetési, nyilvántartási, számlaadási kötelezettség. BEJELENTÉSI, BEVALLÁSI KÖTELEZETTSÉG Ha az adózó olyan bejelentési kötelezettségét mulasztotta el, amelyben jogszabályban előírt határideje 1991. január 1-jéig lejárt a mulasztás miatt, ha késedelmét felhívás ellenére sem igazolta, vagy igazolási kérelmét jogerősen elutasították, az eljáró adóhatóság mérlegelési jogkörébe tartozóan mulasztási bírságot szabhat ki. Az alakszerű határozattal kiszabott bírság mértéke nem haladhatja meg a fenti időpontig hatályban volt szabálysértési jogszabályban meghatározott bírság speciális maximumát, a 10 000 forintot. Egyéb esetekben, amikor a jogszabályban előírt bejelentési kötelezettség határideje 1991. január 1. utánra esik, a mulasztási bírság összege elérheti a 20 000 forintot is. Az önadózás bevezetésével az adóalany maga számítja ki, vallja be és fizeti ki az adó- - jót! Az adózó által megállapított adóbevallási időpontját minden évben törvényben állapítják meq. A bevallási, bejelentési kötelezettség elmulasztásáért vagy késedelmes teljesítéséért, ha önellenőrzéssel nem pótolták, a késedelmesen bevallott adó után a mulasztási bírság: 0 60 napot meg nem haladó késedelem esetén 5 százalék, 0 60 napot meghaladó késedelem esetén 10 százalék, 0 12 hónapot meghaladó késedelem esetén 30 százalék. Hibásan benyújtott bevallás esetén a mulasztási bírság a helyes és hibás adó és költségvetési támogatás összege közötti 5 százaléka, de legalább 5000 forint, és legfeljebb 100 000 forint, magán- személy esetén legalább 500, és legfeljebb 10 000 forint. Ha a hiba az adó-, illetve költségvetési támogatás összegében különbözeire nem vezetett, a mulasztási bírságot a legkisebb összegben kell megállapítani. Eljáráskezdeményezéskor alapeljárás esetén 300 forintot, fellebbezés során legalább 600 forintot, legfeljebb a fellebbezés során érintett összeg minden megkezdett 10 000 forintja után 50 forintot kell fizetni az eljárás kezdeményezőjének. Az eljárást megindító ügyfél terhére - amennyiben nem tett eleget illetékfizetési kötelezettségének megfizetni — az elmulasztott illeték 100 százaléka, de legalább 300 forint, és legfeljebb 10 000 forint mulasztási bírság szabható ki. A KÖNYVVEZETÉSI, NYILVÁNTARTÁSI, SZÁMLAADÁSI KÖTELEZETTSÉG ELMULASZTÁSA Ezeket a kötelezettségeket magánszemélyek és egyéni vállalkozók esetében a személyi jövedelemadóról szóló többszörösen módosított 1989. évi XLV. tv. és a számviteli bizonylat rendjéről szóló jogszabályok írják elő. E kötelezettségek esetén is fennáll az a szabály, hogy amennyiben a kötelezettség 1991. január 1. előtt keletkezett, a bírság mértéke nem haladhatja meg a 10 000 forintot. Bírság szabható ki az adózással összefüggő jogszabályokban előírt könyvek, nyilvántartások vezetésének elmulasztása, előírásoktól eltérő vezetése, bizonylatokon, könyvekben, nyilvántartásokban helytelen vagv valótlan adatok gondatlan feltüntetése miatt. Bírság szabható ki bizonylat, könyvvezetés, nyilvántartás, számítás pótlására kötelező határozatban előirt teljesítés határidejének elmulasztása miatt. Az adóalap, az adó, a költségvetési támogatás megállapításához szükséges iratok átadásának megtagadásával vagy egyéb módon az ellenőrzés eredményes lefolytatásának akadályozása miatt bírság szabható ki. Bírság szabható ki a számla. egyszerűsített számla kiállításának elmulasztása, vagy nem a tényleges ellenértékről történő kiállítása, a nyugta kibocsátásának felmentés hiányában történő elmulasztása miatt. MEGHATÁROZOTT CSELEKMÉNY KIKÉNYSZERÍTÉSE A fenti kötelezettségek megsértőivel szemben a jogszabály lehetőséget ad arra, hogy a mulasztás ismétlődése esetén bírságot mindaddig ki lehessen szabni, amíg az adózó kötelezettségeit nem a jogszabálynak megfelelő formában gyakorolja. Nincs helye mulasztási bírság megállapításának, ha az adózó annak igazolásával menti ki, hogy úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható. SZABÓ LÁSZLÓNÉ DR. Baranya Megyei Adófelügyelöség Eszköz a vállalkozásélénkítésre innovációs parkok szerepe n Kereskedelemfejlesztési Alap is segíti a vállalkozókat A Kereskedelemfejlesztési Alap révén a kormány is részt kivan vállalni a piacra jutás, illetve a piacváltás megvalósítására irányuló vállalkozói erőfeszítésekből. Az alap munkájáról Tóthné dr. Pásztor Zsuzsával, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának (NGKM) főosztályvezetőjével beszélgettünk. Növekvőben az Mind gyakrabban hallani e kétbetűs fogalmat, ami annyit jelent: kutatás + fejlesztés. De miért élünk a K-j-F, pontosabban annak hiányának bűvöletében? Mert gazdaságilag igencsak rossz passzban vagyunk, és mert annál inkább vágyunk a gazdasági stabilitásra és a jólétre. Ezt a társadalmi jólétet pedig a reálszférában végbemenő folyamatos fejlődés, az azt előrevivő széles körű innováció képes megteremteni. A múlt héten az Innováció, európai felzárkózás 1991 (a műszaki fejlesztés időszerű kérdései) témakörében tartott Pécsett háromnapos országos tanácskozást a Magyar Innovációs Kamara és a Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság Baranya Megyei Szervezete. A tavaly decemberben alakult Magyar Innovációs Kamara elnöke, dr. Pakucs János bevezetőjében, zárszavában és lapunk munkatársával történt beszélgetése alkalmával is hangsúlyozta, hogy az államnak elsőrangú kötelessége ösztönözni és segíteni a gazdaság folyamatos megújulását és megújítását biztosító kutató, fejlesztő, tervező és egyéb szellemi termékeket előállító tevékenységet, hiszen minden fejlett állam ezt teszi (és épp azáltal is fejlettek). Épp most, amikor annyi mindenre nincs pénz? — kérdezhetnék joggal. Igen, épp most, a gazdasági szükségállapot kellős közepén, amikor nem mondhatunk le arról, hegy megindulunk a várva várt fejlődés útján. Épp most, amikor az Akadémiához, illetve az egyes minisztériumokhoz tartozó kutató-fejlesztő helyek zöme működésképtelenné vált, csődbe jutott és megkezdődött az egyes intézmények felszámolása? Igen, épp most, amikor még nem késő, most kell meg-, sőt átmenteni az életképes kutatóhelyeket. De - szemben a múlt helytelen gyakorlatával — egyedi elbírálás alapján és csakis azokat, amelyek valóban méltóak rá az eredményeik alapján, nem a hierarchikus rendszert konzerválva, hanem tisztán az eredményt hozó kutatóhelyek megmentését és fellendítését tartva szem előtt. Nem elég a szándék, tettek is kellenek. A hazai kutatási fejlesztési stratégia irányainak és az állami szerepvállalás mértékének meghatározása már nem várathat soká. Ennek megfelelően lenne kívánatos megkezdeni, illetőleg felgyorsítani a K+F infrastruktúra szerkezeti átalakítását. A legelemibb követelmény és gazdaságunk érdeke az alapkutatások folytatása, mert ezekkel lehetséges csak biztosítani az általános fejlődéshez szükséges és a fejlesztési tevékenységeket megalapozó további kutatásokat. A kutatás-fejlesztés teljes kérdéskörét, az innováció egészét magában foglaló alaptörvényre is égető szükség van, mert a részérdekek képviselői által létrehozott (létrehozandó) törvénykezési dzsungel nem vezet sehová, csak a szakadékot mélyíti. Nem látni a fáktól az erdőt — mondhatnánk pesszimistán. Az innovációs parkok (melyek a K-j-F és a gazdasági szféra új, infrastruktúrát biztosító szervezeti típusai) szerepe egyre növekszik a vállalkozások élénkítésében, a szerkezet átalakításában és új munkahelyek teremtésében. Az Innovációs Kamara ezért is tartja szükségesnek, hogy az állami és önkormányzati szinten rendelkezésre álló pénzügyi források az eddigieknél is erőteljesebben segítsék az ilyen parkok létrehozását. Nincs elég pénz? A jövőnkért mindenképp áldoznunk kell. Mert ellenkező esetben még inkább pénztelenné válunk. M. L. Az alapból jogi személyek, nem jogi személyként működő gazdasági társaságok vagy egyéni vállalkozók kaphatnak támogatást a külkereskedelmi tevékenység regisztrálásától függetlenül. A támogatás egyéni kezdeményezés alapján vehető igénybe az exportálandó termék bevezetését megelőző piaci tanulmány, értékesítési terv vagy reklámterv elkészítésére, a nemzetközi kiállításokon, vásárokon, árubemutatókon való részvétel dologi költségeire (például helydíj, rezsi, installáció vagy egyéb bérleti díjak), a résztvevő szolgáltatásait bemutató kiadványok, videofilmek, műszaki leírások költségeire, továbbá a szállítási költségek, a mintadarabok gyártási költségeire és minőségellenőrzési költségek finanszírozására. Az alap pénze felhasználható ezen kívül a közvetlenül az áruházhoz kapcsolódó, külföldre irányuló reklám, a minőségtanúsítás és ellenőrzés, valamint a szellemi termékek külföldi szabadalmaztatásának támogatására. Kollektív exportösztönzési támogatásra akkor pályázhat egy vállalkozó, ha tevékenysége egybeesik a központi, állami kezdeményezésű kereskedelemfejlesztés fő irányaival (amely koordinált fellépést és folyamatos jelenlétet céloz meg Olaszországban, Ausztriában, Németországban, Angliában, Japánban, Dél-Koreában, a Szovjetunió néhány köztársaságában, vagy az Egyesült Államokban.) Támogatják továbbá a kereskedelemfejlesztéssel, tanácsadással, információszolgáltatással foglalkozó országos és regionális szervezetek működtetését, valamint üzletember-találkozók, szimpóziumok és kiállítások szervezését. A támogatás egyéni akciók esetén az elfogadott költségkalkuláció 75 százalékáig terjedhet, amelyből a vissza nem térítendő rész legfeljebb 50 százalék lehet. A visszatérítendő rér zdvezményes kamat, illetve kamatmentesség állapítható meg; erről a minisztérium a szerződésben állapodik meg a kérelmezővel. Külön kérelemre a támogatás 25 százalékát meg nem haladó összegben előleg is adható. A támogatás igény- bevételére egyébként csak az akciót követően, a benyújtott számlák és egyéb dokumentumok alapján van lehetőség. Támogatás csak az akciót megelőzően kérhető. Az alapot az NGKM működteti, és dönt a pénz felhasználásáról; az 50 millió forint fölötti kérelmeket a Tárcaközi Bizottság véleményezi. 1991-ben összesen 5 milliárd forint áll a Kereskedelemfejlesztési Alap rendelkezésére, ebből azonban még a jogelőd — a Kereskedelempolitikai Alap - kötelezettségeit is teljesíteni kell, emellett mintegy 500 millió forintot szánnak a sevillai Expón való részvétel finanszírozására. (VILÁGGAZDASÁG)
