Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-24 / 171. szám

1991. június 24., hétfő uj Dunántúli napló 5 Hírek, információk, események Jelmezes íjászverseny lesz a pécsváradi várban Szabadtéri programok szép környezetben Az idei tavasz nem volt kedvező a szabadtéri rendez­vényekre, de most már a nyá­rias időre a tervezett progra­mokat igyekeznék megvalósí­tani a pécsváradi várban. Szabadtéri bográcsgulyás- főzésre 'készülnek és bilikát is sütnek nyárson az udvarban, ha vendégeik igénylik, meg­kedvelik, mert azt szeretnék, hogy az ide látogatók ismer­jék és szeressék meg ezt a szép környezetet. Külön hang­súlyt kapott a patinás étterem szolgáltatásainak bővítése is, amellyel Vágvölgyi Árpád üz­letvezető szeretné ide csalo­gatni a szálló vendégein kí­vül a környékbelieket, de a messzi tájról érkezőket is. Kí­nálnak pisztráng-, fogaskü­lönlegességeket, kakaspörköl­tet házi táráscsuszával és mindig lesz Gundel-palacsin- ta, ám egyéni kívánságokat is teljesítenék. Szervezik a zenés progra­mokat, szeretnénék hangula­tos, egyben igényes muzsiká­val is kedvében járni az ide látogatóknak. Lesz cigánymu­zsika, nótaest, az Sincs ki­zárva, hogy megszólal majd a sramlizene egy-egy alka­lomkor. Bővült a látnivaló is az állandó kiállítások mellett. László Károly, Bázelben élő művészettörténész és műgyűj­tő Pécsváradnak adományoz­ta a mintegy 25 darabból álló Báli-szigeti szöborgyűjtemé- nyét, továbbá a XX. századi nemzetközi avantgárdból gyűj­tött 70 giraíikáját. A szobro­kat a vár tornyának földszinti társalgójában, a grafikákat pedig a toronyban helyez­ték el. Megkezdődött a szervezése a várjátékok keretében meg­rendezésre kerülő nemzetközi jelmezes íjászversenynek, amely a várudvarban lesz jú­lius elején. Sántha László Fizet vagy nem fizet Kerítés­csata az orfüi strandon A vízmű nem akar háborút Kerítéscsata dúlt a héten az orfűi strandot üzemeltető Komlói Vízmű és a hat vál­lalkozó között. A vízmű a strand telekhatárán meghosszabbította a kerítést, így a hat vállal­kozó előtt lezárult a strand forgalma. A kétségbeesett büfések és árusok nekiestek az oszlopoknak és a drótok­nak, és hamarosan visszaállt a régi állapot. A vállatkozok a kerítés le­bontását azzal indokolták, hogy az orfűi tanács 1983- ban tíz évre a közterület­foglalási díj fizetése alól mentességet adott nekik, azért települtek ide. A vízmű — mivel az árusítás a strand felé történik - területhaszná­lati dijat akar szedni, mint a többi, a főbejáratnál és a telekhatárnál lévő vállalkozó­tól. A Baranya Megyei Vízmű három idényfürdőjének — Ma- gyarhertelend, Sikonda, Orfű - az erre az évre tervezett de­ficitje mintegy 15 millió fo­rint, aminek csak a felét vál­lalja át a megyei közgyűlés, a többit a vállalatoknak kell összeszedniök, így a Komlói Vízműnek. A strandbelépőjegyek árát nem okarja tovább emelni a Komlói Vízmű, de abból nem is lehetne a hiányt fedezni, mondta Degré András főmér­nök. Majd közölte, hogy nem alkarnak háborút, ezért nem is építették újra a kerítést, amit figyelmeztetésként húz­tak fel, meg szeretnének egyezni a hat vállalkozóval. Az orfűi önkormányzat is egyetért a Komlói Vízmű el­járásával, hiszen ők is hozzá­járulnak a költségvetési lyuk betöméséhez. Egy szezonra (három hónap) a strand kör­nyéki árusok a vízműnek 15- től 60 ezer forintig terjedő strandterül et-használati dijat fizetnek, a csata résztvevői­nek az alsó határt kellene megfizetniük. Ez nem pótolja a hiányzó milliókat, de sok IkicSi sokra megy alapon min­den forintra számítanak a vízműnél. Sz. J. Ma már sajnos, zoológiái ritkaság Sasfiókák Baranyában Szenzáció-e, ha telitalála- tos akad a lottón? Sokak számára bizonyosan. Az öt- találatosok átlagos éves gya­koriságához képest jóval rit­kább jelenség, hogy legna­gyobb ragadozó madarunk, a rétisas hazai álllományában szaporodás következik be: egy-egy pár utódokat tud ki­költeni és felnevelni. Ilyen sajnálatosan ritka példát fe­deztek fel a Magyar Madár­tani és Természetvédő Egye­sület tagjai az elmúlt hét vé­gén Dél-Baranyában. A helyszín megjelölése szándékosan ködös, titko­lódzó: természetvédelmi jel­legére tekintettel beláthatat­lan kár lenne, ha a két fióka nevelésében akárcsak kíván­csiskodók is megzavarnák a rendkívül bizalmatlan vad­madarakat. A rétisasok állo­mánya a civilizációs ártalmak és az élettér szűkülésén túl éppen azért csökkent le, mert a legritkábbak közé tartozó ragadozó madarunk annyira kényes a biztonságára, hogy a legkisebb zavaró körülmény — legfőképpen az emberi te­vékenység közelsége — miatt is rendszerint felhagy a köl­téssel. A most felfedezett sza­porulat megfigyelése is több száz méter távolságról táv­csővel történt, mégis egész idő alatt a saspár a madár- védők felett keringett, figyel­meztető jeleket adva a ha­talmas fészekben lapuló fió­káknak. Egyébként a magyarországi rétisasáflomány zöme — a je­lenlegi ismeretek szerint 10— 12 pár — a Dráva tágabb mentén, legfőképpen Somogy és Baranya megyében talál­ható. A legfokozottabb ter­mészeti védettséget élveznék, ha az emberek is úgy akar­nák. Egy-egy példány eszmei értéke 50 000 forint. Az utób­bi években mégis volt példa rétisas lelövésére, sőt tojások országból való kicsempészé­sére is. A most nevelődő két sas- fióka egy-két héten belül el­hagyja a fészket és önálló életbe kezd, s ha elkerülik a civilizációs ártalmakat, a vegy­szerezésekből adódó megmér- geződést, szüleikhez hasonló impozáns madarak lehetnek belőlük. A rétisasoknál a tojó a nagyobb: szárnyának fesz- távolsága meghaladhatja a két métert is. D. I. Ennyit kínál Pécs a turistáknak? Mit tud nyújtani Pécs — tör­téneti nevezetességein, mú­zeumain, Misináján kívül — az ide látogatóknak? Egyál­talán olyan képet mutat-e egy kánikulai vasárnap délelőtt, mint valamely idegenforgal­mával joggal büszkélkedő, az­zal törődő város? Ha csak azt nézzük, hogy miféle ellátásban részesülhet a turista, akkor az előbbiek­ben felsorakoztatott kérdések­re csak az lehet a válasz: szinte semmit, illetve nagyon szegényeset nyújt a város. Főként azok csalódhatnak, akik nem Pécsett szálltak meg, csak átruccantak ide máshonnan kisebb kirándu­lásra. Ha netán reggelizni vagy tízóraizni szeretnének vasárnap, délelőtt Pécsett, a történeti belvárosban és an­nak közvetlen vonzáskörzeté­ben — amire leginkább kí­váncsiak —, akkor nemigen válogathatnak a lehetőségek között: az Utasellátó a fő- pályaudvar épületében és a Hal téren a Baranya bisztró. A belváros ételbárjai ilyenkor zárva tartanok, mint ahogy az éttermek többsége egész va­sárnap idejére szünnapot tart. Az utcára települt árusokat Is könnyű felsorolni: tegnap egyetlen ilyen ételbárpavilon volt nyitva a Szalai András úton, a régi Sopiana Gép­gyár előtt, egy fagylaitos a Bem utcai buszmegállónál és egy kis kocsival a Széchenyi téren utcán is fogyasztható ételkülönlegességet árult a Dong Pang kínai étterem két alkalmazottja. Gyümölcsöt pe­dig az egész belvárosban csak a vásárcsarnok előtt le­hetett kapni. Vajon ez az állapot a ke­reslet csekély voltából leszűrt kereskedői józanság eredmé­nye vagy egyszerűen csak a kényelemé? De ákármelyiké is, igencsak megkérdőjelezi, hogy Pécs olyan jelentős ide­genforgalmi centrum, mint amit hinni szeretünk róla. D. I. Pályázati felhívás A Munkaügyi Minisztérium a Munkaerőpiaci Bizottság állásfoglalása alapján országos pályázatot hirdet — foglalkoztatási célú alapítványok támogatására« — a tartósan munka nélkül maradók munkaerőpiaci helyzetének ja­vítását szolgáló programok végrehajtására« — a foglalkoztatási szempontból kedvezőtlen helyzetben levő térsé­gek foglalkoztatási helyzetének javítására« — közhasznú munka keretében végzendő erdőtelepítések támogatá­sára (MüM és FM közös pályázati felhívása). A pályázatok elbírálásáról a Munkaerőpiaci Bizottság dönt« a tá­mogatást elnyerővel a Munkaügyi Minisztérium köt szerződést. A támogatás forrása: a Foglalkoztatási Alap központi része. A támogatási kérelmek elkészítéséhez szükséges PÁLYÁZATI FELHÍ­VÁS átvehető a Baranya Megyei Munkaügyi Központban (Pécs, Szé­chenyi tér 9.« III. emelet), és a Kirendeltségeken (Pécs, Mohács, Sik­lós, Komló, Szigetvár, Szentlőrinc, Sellye).-------------Hétfői Jegyzet H labda Tisztában vagyok vele, természetesen: a pálya szé­léről könnyű bekiabálni. S bizony mondom: akik be­bekiabálnak, meg is kap­ják érte a figyelmeztetést. De két dolog sehogy sem megy ki a fejemből. A pá­lyán a játék a pályán kívü­liek, a nézők kedvéért fo­lyik; másrészt arról még so­hasem hallottam, hogy ed­ző, gyúró, futballista akár csak a füle botját is mozdí­totta volna egy-egy, a part­vonalon túlról érkező dühös közbekiáltásra. Mindezt csak azért emlí­tem, mert szinte sűrű a levegő —, mostanában is — a feladott labdáktól. Teljesen mindegy —, legalábbis ne­kem, a nézőnek —, hogy kormánycsapat, a parlament válogatottjai, az önkormány­zatok szélsői, avagy különfé­le intézmények, hivatalok söpröqetői adták fel. Az én dolgom: lekezelni a pattogó bőrqolyót. Még csqk nem is Hofi-intelmekre hallgatvq: szúrd ki, mert különben to­vább pattog! Nem. A lab­dára és annak lekezelésére egyaránt szükség van. Csakhogy: annyi a figye­lembe veendő tényező — jog­szabály, helyi határozat, munkaköri anomália, belát­hatatlan kanyar, ellentétesés hangosan publikált nézet —, mint egy rossz focipályán a göröngy. Nem mintha mi, a hétköznapok egyszerű játé­kosai oly kifinomult labdamű­vészek lennénk, hogy egy ilyen vacak pályától eleve el­idegenedve mozdulni sem bírnánk, de lássuk be: a gö­röngy nem csak a labdát vágja odébb, de hasra is eshetünk benne. Mármost pedig, ha elkezdődött a já­ték —, tessék elhinni, mi, a „hétköznapok egyszerű já­tékosai” is nemzeti szinű mezben bóklászunk a két kapu között —, s ha a nyu­gati, vagy más oldalról kia­báló néző intelmeit nem is vesszük figyelembe, de az edzőkét csak illik! De ki a mi edzőnk? A kispadon tényleg van gyú­ró —, de mennyi! —, tán- még technikai igazgató is —, abból se kevés —, de hogy- egyszerre ennyi edző üljön ugyanannak a gárdának di­rigálva, ez bizony akár za­vart is okozhat az amúgy is göröngyös pályán. És mégis a mi dolgunk: lekezelni a la bdá (kát) t. Le kell kezelnünk. Tudom ugyan, senki sem tanított erre, azt is, hogy ugyanak­kor alaposan „bekokszoltat- tak” bennünket — túlajzottak vagyunk -, de ha egyszer mindezek ellenére sem kez­dünk a labdákkal foglalkoz­ni, soha sem tudunk velük mit kezdeni. Kell egy tanulóképes, hig­gadt gárda a pályára. KeH egy csomó olyan játékos, aki „koksz" nélkül is képes a labdakezelésre. Kellenek olyanok, akik azt is tudják, mely edzői intelmek hagy- hatóak figyelmen kívül. De még inkább olyan okos csa­pat kell, amelyik a bekiabá­lások, a téves taktikai uta­sítások, a lekezelő megjegy­zések ellenére képes hig­gadtan végigküzdeni a mécs­esét. Nem a győzelemért -, az messze van. Azért, mert csak az ilyen társak közül nőhet ki a jövő új edzője. A „hét­köznapok egyszerű játékosai” közül. M. A. A pécsi bazilika 100 éves jubileumi ünnepségének keretében népművészek kirakodóvásárát tartották szombaton és vasárnap a Sétatéren. Kézművesek kínálták portékájukat, illetve a hely­színen mutatták be mesterségüket az érdeklődőknek, népi együttesek szórakoztatták a közönséget. Fotó: Kóródi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents