Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-17 / 164. szám
14 aj Dunántúli napló 1991. június 17., hétfő lafőmma Egy új kontinentális rend felé Pap András pécsi országgyűlési képviselő felszólalása Mutassuk meg a világnak önmagát! „Európa keresi őrsmagát, tisztáiban van vele, hogy jövője a salját 'kezében van. Sohasem volt imég ennyire íköze'1 a célhoz. Adja Isten, Ihogy iné szalasszü el a sorsdöntő pillanatot, boldogulásának utolsó esélyét." (Robert Schuman, 1963) Időszerű szavak, aktuális gondolatok I Európa nagy változások alatt és előtt áll. Veszélyek és ellentmondó sóik, éledező nemzeti nacionalizmusok, és egy újfajta kontinentális ■nacionatizmus csapdái ellenére kétségtelenül valami éj születésének vagyunk tanúi. A közép -kelet ^-európai térség o rszágai az Európa Ház felé törekednék. Az 1989 augusztusi, soproni páneurópai piknik Európa közel félévszázados ket- téosztottságta sírásójának bizonyult. Kontinensünk — reméljük — ismét a történelem centruma felé halad ... Az új kontinentális rendhez egy új Európa-í elfogáson és az ország ok és népek közti együttműködés úlj formáin keresztül vezet az út. Ennek megtormáláisátban és megvalósításálban Európa valamennyi szervezetének és mozgalmának jelentős a szerepe: legyen akár osztrák vagy francia, nevezze magát Páneurópai Uniónak vagy Európa Háznak, gyökerezzen akár a múltban vagy a jelen hasonló törekvéseiben. Min d ébben jelentős szerepe léhet a franDiáiknak is: a régieknek és az újaknak egyaránt. Franciás Mitterrand 1990 tavaszán 'meghirdetett európai konföderációs tervének épp úgy, mint A. Brian d 1929- ben nyilvánosságra hozott 'Egyesült Európai Államok tervének, vagy éppen Róbert Sdhuman báram-négy évtizeddel ezelőtt született Európa - fe'lfogá sónak. EGYÜTTES FELADATVÁLLALÁS Sohurnán a második világ- Iháború utáni nehéz években egy új Európáról álmodozott. Az Európa kettészakítottságát örökkévalónak sugalló időkben Ss az egyesült Európa eszmeijét tekintette a kontinens előtt tornyosuló akadályók leküzdése egyetlen lehetőségének. Törté rvellmi anakronizmussal szakítva, a francia politikai közgondolkodásban uralkodó germanofóbia helyébe a kétoldalú kooperációt, majd perspéktivikusOn az európai 'integráció gondolatát állította. Az áltállá 1950-lben kezdeményezett, majd 1952 nyarától működő francia—nyugatnémet szén- és acélközösség olyan szervezetként jött létre, airnely- lyél a nacionalista önzés helyébe a szupranaeioná'lis kooperáció 'kerül t. Ez különböző, (nyugat) európai integrációs szerveződések előfutárának bizonyult. A széttagolt, kettészakított, ellentéteiktől terhes Európa he- lyére ,,egy szilárdan megépített, erősen összeforrott egységes Európa” képéit rajzolta fél. Ezt az önkéntesen társult országok Európájaként képzelte el, melyében az egyedi sajátosságok sokfélesége, az egyes nemzetek életerője megőrizhető, sőt mindez o „nemzetek feletti közösség szolgálatába állítható". Ez pedig — úgy vélte - egyszersmind a nacionalista áradat természetes fékezője is lehet, hiszen az érdekek kölcsönös függőségi viszonyban lévő és összeegyeztethető rendszerére épül. A nemzeti lét legfőbb garanciájának nem a „fényes elszigetelődést”, nem a hadierő birtoklását, hanem a közős érdekékért való együttes feladatvállalást. tartotta. Azt vallotta, hogy „a nemzeti jelleg a nemzetekfelettiségben bontakozik ki igazán”. Nem az etnikai és politikai határok eltörlése, de merevségük megszűnése útjáin, annak eredményéként, hogy átsétálhatunk rajtuk, átrepülhetünk felettük, hogy semmibe vehetjük őket, lav a határok „elválasztó akadályok helyett o kapcsolatteremtés kitüntetett pontjaivá" válhatnak, az anyagi és kulturális csere felélénkülés! pontjaivá, az országok közti szolidaritás erősítőivé. Az európai egység legfontosabb előfeltételének azt tartotta, hogy a kontinens kulturális közösséggé váljon, hogy „az alázatos testvériség keresztény törvénye” alapján a tegnapi ellenségekkel együtt épülhessen a holnap Európája. Az új politika alapjának a szolidaritást és a bizalmat tekintette, o hitet az ember józanságában, amely a társult kormányok szövetségében és együttműködésében ölthet testet. A nemzetek közötti kapcsoló tök működésének alapja ipedig csakis a demokratikus egyenjogúság tehet. Ez a többségi döntéshozatal elvére épülő, az erőfölény alkalmazását kizáró rendszer, amely- fyeí összeegyeztethetetlen a vétójog alkalmazása. SZABADSÁG, MÉLTÓSÁG Az európai egységet mindenekelőtt nem az intézmény- rendszer révén látta megvalósíthatónak, hiszen az integrációs szervek maguk is csak tükröződései a szellemi egységesülés folyamatának. Ez kiterjedt személyes kapcsolatokat feltételez, kölcsönös látogatásokat, kiállításokat, művészeti és tudományos kiadváRobert Schuman, Franciaország külügyminisztere nyok kölcsönös hozzáférhetővé tételét, kutatások közös finanszírozását, meg a történelemtankönyvek „méregtelenítését", a pártatlanság és tényszerűség érvényesítését. Mai divatos terminológiát használva : a civi I társa dal'maik közti élő kapcsolatrendszert. Európának a demokráciát meg kell szolgálnia, Olyan államokat teremtve, amelyek a nép szolgálatában állnak, és annak egyetértésével működnek. E demokratizálódási folyamatot elősegítheti a 'kereszténység eszméinek érvényesülése, a keresztény kultúra. demokráciát formáló-erősítő hatása, valamint — ahogyan maga írja rövidesen Pécsett, magyar nyelven megjelenő, EuTápárért c. könyvében — „minden valóságos előrehaladás két tényezője: a tárgyi tudás és az erkölcsi tartás". A kereszténységet és a keresztény kultúrát korántsem azonosítja azonban a vallásos hittel', illetve az igazhívőik- kel, hiszen alapeszméi, az általa képviselt emberi és polgári jogok azók körében is hatnak, akik szakítottak o tételes vallásgyakorlással, vagy soha nem voltak hívőik. Ebben o demokráciában az állam magatartása semleges: a közoktatásban épp úgy, mint az összes hivatalos intézményben. Az állam nem kötelezheti el magát semmilyen vallási vagy fi'lozófioi tanítás mellett, ám ugyanakkor biztosítania kell „minden ember számára a cselekvés és önmegvalósítás lehetőségét az államilag garantált közrend megszabta határok között". Az egylház(ak) szerepre Sahuman szerint az emberi személyiség legfontosabb értékeinek - á szabadságnak, o méltóságnak, az alkotóképességnek — a védelmére koncentrál. Felfogása szerint a demokráciáiban a szabadságnak egyetlen korlátja létezhet: az állam és a társadalom alapjai sérthetetlenek az erőszakkal és a romboló tényezőkkel szemben. KONTINENTÁLIS INTEGRÁLÓDÁS ,E nagyszabású terv az első nyugat-európai integrációs szervezetekben — a NI o n tó n unióban, az Euratomban, a Közös Piacban, majd az Európro Tanácsban — öltött testet. És ez az i nteg rativ „kis-Európa” mdjdan egy egységes új Európa felépülésében nyerheti el az elkövetkező években-évtize- dekben kiteljesült formáját. Miután mi rs — már az Európa Tanács tagjaként - megindultunk az új kontinentális integrálódás útján, számunkra is figyelmét érdemlőek egy szellemi-politikai előfutár gondolatai. Részben azért, mert az egységes Európa sokak által megálmodott eszméje nálunk is kezd utat tömi magának. Másrészt azért is, mert egyre többen várják tőle a kontinens tartós békéjét és biztonságát, a közép-kelet-eu- rópxri térség modernizációjának elősegítését, meg történeti eredetű, súlyos problémáink megoldását. Dr. Szirtes Gábor Tisztelt Ház! Elnök Úr! Én is azok közé tartozom, akik kezdettől ellenezték a világkiállítás megrendezését, illetve döntési lehetőség híján inkább az aggályok voltak bennem túlsúlyban. Attól tartottam, és tartok most is, hogy túl sok az a szűrő, omeiyen keresztül a világkiállítás hasznos. jótékony hatásai eljuthatnak a vidékre. Nincsenek kétségeim abban, hogy az a vállalkozói kör meg fogja találni a számítását a világkiállításban. Számításaik megvannak. Időnként riaszt, ahogy a magyar vállalkozó ma a közvéleményben istenül. De biztos vagyok benne, hogy ez a kör nem fog rosszul kijönni a világkiállításból. Kételyeket támasztottak bennem az elejétől fogva azok a népszerűsítési módok is, ominek itt is látjuk a gyönyörű szép kötött, fűzött, fényezett popíron előadott indokait, és hogyha melléhelyezem a nemzeti felemelkedés összeragasztott, rossz minőségű papíron .előállított kormányprog- romját, akkor bizony némi kontrasztot látok a kettő között. Én a vállalkozók zsong- lőrködése 'nélkül is gyanítom, hogy az a szóm, amely most 30 milliárd, valóban nem fog változni, annyira nem fog változni, hogy akár egy nullát is odaírhatunk mellé a végén. Én abból indulok ki, hogy alkalmas-e az ország, s képes-e ez az ország vendégül látni olyan mennyiségű látogatót és képes-e igazságos feltételeket teremteni a kiállítás megteremtéséhez. Én arra számítok, hogy igen. Eddig se volt ez az ország az utolsó hely a világban, eddig is évente harmincmillió ember idejött Ég arra számítok, hogy az ország legtávolabbi falvaiban is elindul valami olyan mozgás, omi a vendégvárásra alapul. Azt várom, hogy elkezdik a lakásokat felújítani. Azt, hogy fürdőszobát építenek be. Azt, hogy netán kimeszelik falun az álakat, hogy virágokat ültetnek az utak mellé, megoldják a szennyvizek tisztitását. Felmerül az a filozófiai kérdés: vajon a világ kezelhe- tő-e úgy, mint kiállítás? — olvastam valahol. Ez nem a ma- gamutogatásndk, hívságos csillogásnak o mi viszonyaink között erős kontrasztját fogja-e kiváltani? Éri úgy fogom fel, hogy ez a kiállítás inkább olyan lehetőséget ad nekünk, amelyben a világ elé a magunk tükrét állíthatjuk, tehát a világ — aki idejön, azok az emberek — a mi törvényeink szerint, a mi általunk eléjük állított tükörben láthatják magukat, és azt hiszem, nem lesz szégyellni valónk. Végezetül hadd bújjon ki belőlem a kisördög, a vidéki képviselő. Amikor a kormány mellett bizalmat szavazok és igenlő szavazatomról biztosítom a világkiállítás megrendezésének szándékában, a szavazatomnak bizonyos ára is van. Nagyon egyszerű feltételek, amelyek azért nem kevés költséggel is járnak: át kell gondolni azokat az elsősorban útépítési, vasútépítési és telefonvonal-építési - terveket, amelyek a vidék bekapcsolását segíthetik elő. Én Pécsett például elvárom azt, hogy a világkiállítás idejére épüljön meg az a négysávosra kifejleszthető 6-os országút, amely bekapcsolja a régiót, a várost, a megyét addigra. Elvárom azt, hogy o Pécsre közlekedő és másutt is megálló gyorsvonat kocsijai, szerelvényei addigra felcserélődjenek európai színvonalú, tiszta - akárha bérelt — vonatokra. Elváram aztr hogy addigra telefonvonalak épüljenek, és amit leginkább elvárok az, hogy minden módon igyekezzék a kormány fenntartani az igazságosságot a pályázatok kiírásakor, tehát a teljes nyíltságot és a társadalmi ellenőrzés lehetőségét fenntartani, hogy legalább azt a kis előnyt, amit a vidéki alacsonyabb bérszínvonal jelent, a vidéki vállalkozások érvényesíthessék, és ne valamiféle protekcionizmus érvényesüljön itt, ahol osztják a kártyát! A másik dolog pedig, ami a parlament felelősségét illeti: azt szeretném kérni, hogy ha ebbe belemegyünk, s a világkiállítást vállaljuk, akkor rendkívüli figyelemmel kísérjük mindvégig, és mindig a személyi felelősségre alapozzunk. Baráth Etelétől az utolsó kifutófiúig állandóan számon kell kérni az utolsó fillérig a köz pénzét. (Rövidített szöveg) Az egyesült Európa Nem értem Nem pénzről van sző Az Új Dunántúli Napló június 5-i számában „Gondolatok Május 1. kapcsán" címmel a Pécsi Postafőigazgatóságot is érintő cikk jelent meg. A cikkben foglaltakra — annak postát érintő gondolataira — az alábbiakban válaszolok: A cfklk aláírója Tátlh Ferenc, a Posta Vállalat Pécsi Munkás- tanácsának elnöke, aki már több mint egy éve fizetésnélküli szabadságon van. A Munkástanács tagjainak létszáma titkos, mintegy 10-20 fő. Az igazgatóság területén a postás dolgozók létszáma 6400 fő. Táth Ferenc az 1991. évi igazgatósági bérfejlesztés megtárgyalása után lett a Munkás- tanács elnöke. Ezért a bérfelosztással kapcsolatos eseményekben nem vehetett részt. Ezt követően a végrehajtott bérfejlesztést az érdekképviseleti szervek vezetőinek jelenlétében személyesen megbeszéltem, amelyet akkor Tóth Ferenc elfogadott. Ezzel magam részéről ezt a feladatot megoldottnak tekinJ tettem és tekintem ma is, és az ügyet közös megegyezéssel lezártuk. Éppen ezért a bérfejlesztéssel kapcsolatos gondolatait nem értem. A cikk postával foglalkozó részének elolvasása után úgy éreztem magam, mint évekkel ezelőtt a „kötelező" politikai szemináriumokon. Az akkori, az élet valóságától elszakadt, félrevezető gondolatokkal nem tudtam azonosulni, de nem tudok a jelenlegi hasonlókkal sem. Kőhalmi István igazgató Szép hagyomány, hogy minden évben egy napot szentel a társadalom a pedagógusok megbecsülésére, köszöntésére, annak ellenére, hogy „csak" a legfontosabb termelőerő csiszolásával, felkészítésével foglalkoznak; egyébként is sokak szerint csak „improduktív” szférába tartoznak ... Meghatottan vesszük át, bizalmat sugárzó, csillogó szemű tanítványainktól a legszebb virágokat, mert szívós, emberformáló munkánk háláját érezzük szívünkben. Mégis elgondolkodtató, hogy egy egész tantestületre (22 fő!) nem jut tizedrésze sem annak a jutalomnak, amit egy átlagosan működő, vagy veszteségesen termelő (selejtet raktárra?) üzem, közepes kaliberű vezetője magáénak mondhat (vagy, ha kevesebb 50Ó ezer forintnál, esetleg visz- szautasítja . . .) Tudjuk, ismerjük hazánk gazdasági helyzetét és benne saját sorsunkat. Sokan közülünk, hosszú évtizedeken át többszörösen annyi erőbedobással dolgoztak, mint amennyiért fizetést kaptak ... Azt is tudjuk, hogy nálunk szerencsétlenebb rétegek is élnek Magyarországon, úgyszólván az éhínség küszöbén. Éppen ezért nem értjük, miért maradtak meg a több -százezres, illetve milliós prémiumok, nyereségek, éppen a legjobban megfizetettek körében? (A magunk mögött hagyott évtizedek elmaradt anyagi megbecsülése miatt mi is beállhatnánk a kárpótlást igénylők sorába, mint más hasonló sorsú honfitársunk, de ezt persze nem tesszük, mert szerények vagyunk, és ótérez- zük az ország súlyos helyzetét.) A helyi önkormányzat megadta ugyan a 30 százalékos bérfejlesztést, ennek azonban már csak enyhítő hatása maradt az áremelések és az infláció miatt. Úgyszólván vita nélkül alakult a tantestület egységes álláspontja: a bruttó 19 000 forintot (22 nevelőre?!) az AEROCARITAS támogatására ajánlottuk fel, jótékony, humánus célra. Ezzel a döntéssel két ügyet kívánunk szolgálni: 1. Felhívni a legmagasabb szervek figyelmét (az oktatásügy legfelsőbb szerveinek is ajánlva) a pedagógusok ilyen méltatlan, országos helyzetére s egyben az elviselhetetlenné váló jövedelmi különbségekre. 2. A repülőgépes mentőszolgálat támogatásának fontosságára. Remélni szeretnénk azt, hogy a közeljövőben a társadalmi értékrend jobban a helyére kerül! Bízunk abban, hogy sorainkat senki sem érti félre, mert előzőekből világosan meggyőző, hogy mór régen nem pénzről van szó, hanem az általános és erkölcsi megbecsülésről. A sombereki tantestület * gondolata
