Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-17 / 164. szám

Wf. június 17., kútfő nútntoii naptö y Genscher­terv ÁNÁTO Kelet­Európa Hét pontból álló ter­vet terjesztett a Die Welt csütörtöki értesülése sze­rint Hans-Dietrich Gen­scher német külügyminisz­ter — egyetértésben James Baker amerikai külügy­miniszterrel - NATO-beli kollégái elé az Észak-At­lanti Szövetség és Kelet- Európa viszonyának kibon­takoztatására. A javasolt intézkedések az alábbiak: 1. Magas rangú politi­kai látogatások a két fél résiéről, valamint érintkezések Brüsszelben és a többi fővárosban szakértői szinten. 2. Szemináriumok, szim­póziumok biztonságpoliti­kai témákról politikusok és katonák részvételével. 3. Szovjet, közép- és ke­let-európai tisztek meg­hívása NATO-tanfolya- mokra. 4. Keleti szakemberek részvétele bizonyos NATO- akciókban, a szövetség ún. „harmadik dimenzió- jú” tevékenységével ösz- szefüggésben, így a lég­tér rendje vagy a polgári védelem témái kapcsán. 5. Erőteljesebb kapcso­latok közép- és kelet- európai, valamint szovjet parlamentek és az Észak­atlanti Közgyűlés között. 6. Viták a NATO-stra- tégia felülvizsgálatáról, ha az együttműködésben már haladás mutatkozott. 7. NATO-kiadványok jobb terjesztési lehetősé­gei a Szovjetunióban és Közép-Kelet-Eu répában. A német lap újból meg­erősíti: a NATO egységes abban, hogy nem nyújt biztonsági garanciákat nem 'NATO-tagoknak, s nem merül fel közép- és kelet-európai országok be­lépése a szövetségbe. Újra épülnek a templomok Máglya vagy tisztítótűz? Több ezer templomot rombol­tak le a szovjethatalom évti­zedei alatt, és azóta egyetlen egy sem épült. A közelmúlt­ban az orosz pravoszláv egy­ház moszkvai pátriárkája be­jelentette, hogy egész Orosz­ország területén 542 templo­mot fognak felépíteni az el­következő években. A templomépítésben bekö­vetkezett hosszú kényszerszü­net miatt az építészeti stílu­sok folyamatossága megsza­kadt, s így a régi orosz építészet számos titka fele­désbe merült. Vlagyimir Szomov szovjet építész joggal sorolható azok közé, akik szívükön viselik a templomépítés újjászületését. Hosszú idő óta ő volt az el­ső, aki két templomtervet is készített. Felismerhető rajtuk a régi korok stílusa, ugyanakkor összhangban vannak napjaink stíluskövetelményeivel. A Szomov tervei alapján készült épületek egyébként megtalálhatók a Szovjetunió több városában. Az egyik leg­utóbbi munkája annak a dia­dalívnek a helyreállítása, amelyet 1891-ben emeltek a trónörökös, II. Miklós Japán­ból való hazatérése tiszteleté­re, a távol-keleti Blagoves- csenszkben. Ennek a monu­mentális építménynek a szer­kezete annyira bonyolult, hogy minden egyes falrészlet felrakásához külön rajzokat kellett készíteni, összesen két­százat. Szomov építészeti munkás­ságára nagy hatással van festészete, amellyel több mint Vlagyimir Szomov építész egy eredeti katolikus templomtervvel. A szentélyt négy támpillér tartja, ezekben helyezik majd el a lifteket. A templom teljes magassága több mint 30 méter. negyven éve foglalkozik. A be. Ma Vlagyimir Szomov ké- 60-as években ő is tagja volt pei ugyanahhoz a csoporthoz a híres Biljutyin-festőcsoport- tartoznak, s alkotásaikból ró­nak, amelynek kiállítását ma- videsen kiállítást rendeznek az ga Nyikita Hruscsov tiltotta Egyesült Államokban. Vlagyimir Szomov kupolaalakú temploma. Ez a forma a legelterjedtebb volt az ősi orosz épí­tészetben. A templom makettjén látható tíz kis kupola az orosz ortodoxia tíz évszázadát szim­bolizálja. Hová lett a magyar aranyvonat? Az amerikai katonák csak tapogatózva tudtak előreha­ladni a koromsötét Tauem-ala- gútban. A zseblámpáik imboly­gó fényében egyszer csak vas­úti vagonok körvonalai rajzo- lódtak ki. Amikor a katonák féltépték a leplombált ajtóikat, elállt a lélegzetük: az 52 ko­csiból 29 kincsekkel — arany­óráikkal, aranyrudaikkal, gyé­mántokkal, éremgyűjtemények­kel, ezüsttálakkal, bútorokkal, egyébbel — volt telezsúfolva. 1945. május 16-át írtak, a Bild am Sonntag című német heti­lapban felelevenített eset Ausztriában történt, néhány nappal Németország feltétel nélküli kapitulációját követő­en. Az Alpok gyomrában elrej­tett szerelvény kincseinek ere­detéről halmar felleöbent a ti­tok: a vagonokba1 résiben azo­kat az értéktáirgyalkat zsúfol­ták be, amelyeket ai nácik magyar zsidóktól vették el, mi­előtt elindultak válna a halál­lá bórákba. De voltak tárgyak kirabolt magyar múzeumokból, a „lelet” harmadik részeolyan tehetős magyaroktól szárma­zott, akik az előrenyomuló szovjet csapatók elől 'külföldre igyekezték menteni kincseiket. A tárgyaik nem kerültek vissza tulajdonosaikhoz, vagy egysze­rűen Magyarországra, megkez­dődött a második világháború egyik legnagyobb fosztogatósi akciója: az amerikai hadsereg gátlástalan tisztjei és mohó sorkatonáik tették rá kezüket az értékekre. A szerelvényt az amerikaiak Salzburgba irá­nyították, majd a rakományt egy szigorúan őrzött raktárba cipelték át. Az arany- ésezüst- hegy nagy részét az ameri­kaiak egyszerűen ellopták. A hadseregnek évtizedeken át sikerült titokban tartani a botrányt: a vizsgáló tóikat sza­botálták, majd levették a na­pirendről, egy árva szó sem került nyilvánosságra. Az első gyanús jelzésekre Kenneth Alford, 'bankár és amatőr tör­ténész búikként a washingtoni nemzeti levéltárban. „Ez az amenikali történelem egyik szé­gyenletes fejezete" — mondja Allford, aiki a Virginia állam­beli Ridhmondban él, akták és dokumentumok ezreit gyűjtöt­te már össze, s könyvet készül írni az esetről. Gyűjtéséből ki­derül, hogy először a tábor­nokok markoltak a kincsbe. Például Harry John Collins vezérőrnagy, a 42. Amerikai Lövészlhadosztály parancsnoka, Salzburg katonai kormányzója. A tábornok előtt az indiai maharadzsák életstílusai lebeg­hetett, amikor Zell am See- ben lefoglalt egy kastélyt, és azt az aranyvonat kincseivel rendeztette be. Egyebek között 45 személyes étkészletet ren­delt a salzburgi raktárból, ezüst gyertya tartókat, ezüst evőeszközöket, ikristálypoha ra­kat kilencven személyre, finom asztalterítőket és szalvétákat. A „rendelésnek" ezzel nem volt vége. 1945 nyarán további le­foglalt kastélyokba és villák­ba ömlesztve szállíttatott bú­torokat, szőnyegeket, festmé­nyeket. Más magas rangú tisz­tek szintén „önkiszolgálitálk ma­gukat". Csupán az egyszerű katonák jártak pórul: lopásért kétévi Tegyház járt. 1947-ire az aranyvonat kin­cséinek már csak a töredéke maradt meg. 376 kiiónyi arany­gyűrűt és más anainyékszert beolvasztottak. A maradékot New Yorkban elárverezték, a bevételt a náci terror túlélőit gondozó egyik szervezetnek utalták át. Csupán egyvalaki próbálta megakadályozni a fosztogatást: Evelyn Túkker, a bécsi amerikai műtárgy- és em!ékm ű - iga zgatóság alka I ma - zottja, amiért is kirúgták állá­sából. Evelyn Túkker elbocsá­tása után galériát nyitott Flo­ridában, de hamarosan — nem 'tudni, miért — kénytelen volt 'bezárni. Azóta az amerikai nőnek nyoma veszett. . . ' Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn) Szükséges-e, szabad-e nyil­vánosságra hozni az egykori csehszlovák kommunista ál­lambiztonsági szolgálat - a Statni IBezpecnost, rövidítve: StB — titkosügynökeinek lis­táját? — A prágai szövetségi gyűlés megint ezzel a hógör­geteggel kénytelen birkózni, pedig egyszer már az általa életre hívott vizsgálóbizottság befejezettnek nyilvánította a szövetségi parlament és a kormány tagjainak, valamint a parlamenti iroda és a kor­mányelnökségi hivatal munka­társainak „átvilágítását". Azoknak a dokumentumok­nak az érdekvédéséről van szó, amelyek az StB irattárai­ból kerültek elő, s amelyek több tízezer, hosszabb-rövi- debb ideig ügynökként, mun­katársként, titkos együttmű­ködőként, együttműködőJjelölt- ként, avagy rezidensként nyil­vántartott személy adatait tartalmazzák. Néhány hónappal ezelőtt már rendeztek egy látványos névsorolvasást a prágai tör­vényhozásban. Akkor a szö­vetségi gyűlés tíz olyan tag­ját nevezték meg, akik vala­milyen kategóriájú StB-együtt- működőként szerepeltek a tit­kosrendőrségi archívumokban, s mjután ezt a tényt velük közölték, nem voltak hajlan­dóak lemondani mandátumuk­ról. (A nyilvánosságra hozatal előtti hetekben néhányon visz- szaadták képviselői megbíza­tásukat, de az indokok itt - hivatalosan — nem voltok egy­értelműek.) Legutóbb a vizs­gáló bizottság közölte: újabb két személyre bukkantak, de egyiküket nem nevezhetik meg, mert vele csak nemrég tudták közölni a hírt, így nem járt le számára a kéthetes gondolkodási idő. A másik képviselőt megnevezték: Fran- tisek Miohalek keresztényde­mokrata honatyáról van szó, aki 1964 és 1968 között volt az StB ügynöke. A leleplezés szépséghibája csupán az, hogy Michalek elő­zőleg 12 évet töltött börtön­ben, illetve uránbányában, s együttműködési aláírását a feltételes szabadlábra helye­zés fejében csikarták ki tőle. így Michalek személyének par­lamenti megítélése vegyes volt: pártjának frakciója ugyan elhatárolta magát tő­le, s bírálta, amiért nem mon­dott le mandátumáról, ám töb­ben együttéreztek az idős, beteg emberrel. Az egyik prá­gai lap arra is emlékeztetett, hogy amikor Michalek börtön­ben volt, akkoriban zavarta­lanul írhatta cikkeit Jiri Rumi, a mostani vizsgáló bizottság vezetője. A szövetségi kormány mi­niszterei, illetve miniszter-he­lyettesei között összesen 14, egykori StB-kapcsolattal ren­delkező személyre derített fényt a vizsgálat. Az „átvilá­gítás" kezdete óta persze már több személyi változás volt a kormányban, s Calfa minisz­terelnök szerint június végéig a többi eset is „megoldást nyer". A kormányelnökség appará­tusában 33, a parlamenti iro­da alkalmazottai között 25 egykori StB-alkalmazottat ta­láltaik. A kinevezéssel betöltött tiszt­ségek esetében egyszerű a helyzet: az illetőnek fel lehet mondám. A választott törvény­hozók azonban nem hívhatók „vissza, így egyelőre a parla­menti vitáik nagy részét az töl­ti ki, hogy a bizottság álltai megnevezett 'képviselők sorra tagadják a nyilváintairtásokiból leszűrt következtetéseket, s ibo- szofkányüIdézésnek, hatalmi ér­dekek által vezérelt leszámo­lási folyamatnak minősítik az „átvilágítást”. A polgári jobb­oldal képviselői azt szorgal­mazzák, hogy tegyék közzé a bizottsági jelentés tartalmát. A Calfa vezette szövetségi kor­mány viszoint a nyilvános meg - hurcolás ellen ható nemzet­közi, illetve alkotmányos em­beri jogi kötelezettségeket han­goztatja, és a titkosság fel­oldása ellen van. Jan Langos belügyminiszter a közélet megtisztításának tör­vényes keretek közé szorítását tartja szükségesnek. A balol­dali úgy véli: Langos állás­pontja objektíve helyes, ám azt nem a humanista érzelmek vezérlik, hanem az a hideg számítás, hogy besúgókra min­den rendszernek szüksége van. Kárpáti János (Prága) Üdvözítő-e az Iszlám Üdvfront? Az algériai ostromállapot bevezetését, a választások el­halasztását és a kormány le­váltását okozó véres zavar­gások szervezője, az Iszlám üdvfront (FIS) alig kétéves legális múltra tekinthet vissza. A fanatikus iszlám-hívők 1989. márciusában jelentették be pártjuk megalakulását — öt hónappal a (minden valószí­nűség szerint szintén általuk szított) 1988. októberi össze­csapások és alig néhány nap­pal a többpártrendszer beve­zetését kimondó, új alkotmány elfogadása után. A hivatalosan 1989 szep­temberében bejegyzett párt igen intenzíven mozgósította híveit, olyannyira, hogy az 1990. júniusi többpárti hely- hatósági választásokon már 4,3 millió szavazatot kapott, s ezzel a helyi tanácsok 55 százalékában, a tartományi tanácsoknak pedig a kéthar­madában szerzett többséget. Ezzel a FIS nemcsak az ad­digra már több mint negy­ven szervezetet számláló el­lenzék legerősebb pártja lett, hanem csúfos vereséget mért a függetlenség kikiáltása, 1962 óta kormányzó Nemzeti Felszabadítási Frontra (FLN) Is. A pártot a Főtanács (Medzslisz) és a kollektív ve­zetőség irányítja, melynek több tagja — köztük Abasszi Madani sejk, a párt elnöke és helyettese, Ali Belhadzs imám — tevékenységéért ko­rábban már a börtönéletet is megismerte. Legfőbb törekvé­sük, hogy minél nagyobb sze­rephez jussanak a politikai és társadalmi életben, s kizáróla­gos ellenőrzésük alá vonják az ország több mint tízezer mecsetjét és az egyházi is­kolákat. Tavaly áprilisban a FIS először szervezett párszáz fős felvonulást a Nemzetgyű­lés épülete előtt, a kizáró­lag FLN-tagokból álló parla­ment feloszlatását és Sadli Bendzsedid elnök távozását követelve — idén május 27-én viszont, két nappal azután, hogy általános sztrájkot hir­detett, már százezres töme­get tudott felvonultatni Algír utcáin. Az Iszlám üdvfront feltű­nése és viharos erősödése még figyelemre méltóbbnak tűnik, ha felidézzük, kik érez­nek közösséget az algériai iszlám fundamentalistákkal: választási győzelmüket a tehe- ráni vezetés és az éppen csak megtűrt egyiptomi Iszlám Test­vériség mozgalom üdvözölte legmelegebben. S a FIS ve­zetői az öböl-háború idején számos rokonszenv-tüntetést rendeztek Szaddám 'Húszéin mellett, mondván, hogy „val­lási szempontból ő sem rosz- szabb a legtöbb arab veze­tőnél”.

Next

/
Thumbnails
Contents