Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-17 / 164. szám
Wf. június 17., kútfő nútntoii naptö y Genscherterv ÁNÁTO KeletEurópa Hét pontból álló tervet terjesztett a Die Welt csütörtöki értesülése szerint Hans-Dietrich Genscher német külügyminiszter — egyetértésben James Baker amerikai külügyminiszterrel - NATO-beli kollégái elé az Észak-Atlanti Szövetség és Kelet- Európa viszonyának kibontakoztatására. A javasolt intézkedések az alábbiak: 1. Magas rangú politikai látogatások a két fél résiéről, valamint érintkezések Brüsszelben és a többi fővárosban szakértői szinten. 2. Szemináriumok, szimpóziumok biztonságpolitikai témákról politikusok és katonák részvételével. 3. Szovjet, közép- és kelet-európai tisztek meghívása NATO-tanfolya- mokra. 4. Keleti szakemberek részvétele bizonyos NATO- akciókban, a szövetség ún. „harmadik dimenzió- jú” tevékenységével ösz- szefüggésben, így a légtér rendje vagy a polgári védelem témái kapcsán. 5. Erőteljesebb kapcsolatok közép- és kelet- európai, valamint szovjet parlamentek és az Északatlanti Közgyűlés között. 6. Viták a NATO-stra- tégia felülvizsgálatáról, ha az együttműködésben már haladás mutatkozott. 7. NATO-kiadványok jobb terjesztési lehetőségei a Szovjetunióban és Közép-Kelet-Eu répában. A német lap újból megerősíti: a NATO egységes abban, hogy nem nyújt biztonsági garanciákat nem 'NATO-tagoknak, s nem merül fel közép- és kelet-európai országok belépése a szövetségbe. Újra épülnek a templomok Máglya vagy tisztítótűz? Több ezer templomot romboltak le a szovjethatalom évtizedei alatt, és azóta egyetlen egy sem épült. A közelmúltban az orosz pravoszláv egyház moszkvai pátriárkája bejelentette, hogy egész Oroszország területén 542 templomot fognak felépíteni az elkövetkező években. A templomépítésben bekövetkezett hosszú kényszerszünet miatt az építészeti stílusok folyamatossága megszakadt, s így a régi orosz építészet számos titka feledésbe merült. Vlagyimir Szomov szovjet építész joggal sorolható azok közé, akik szívükön viselik a templomépítés újjászületését. Hosszú idő óta ő volt az első, aki két templomtervet is készített. Felismerhető rajtuk a régi korok stílusa, ugyanakkor összhangban vannak napjaink stíluskövetelményeivel. A Szomov tervei alapján készült épületek egyébként megtalálhatók a Szovjetunió több városában. Az egyik legutóbbi munkája annak a diadalívnek a helyreállítása, amelyet 1891-ben emeltek a trónörökös, II. Miklós Japánból való hazatérése tiszteletére, a távol-keleti Blagoves- csenszkben. Ennek a monumentális építménynek a szerkezete annyira bonyolult, hogy minden egyes falrészlet felrakásához külön rajzokat kellett készíteni, összesen kétszázat. Szomov építészeti munkásságára nagy hatással van festészete, amellyel több mint Vlagyimir Szomov építész egy eredeti katolikus templomtervvel. A szentélyt négy támpillér tartja, ezekben helyezik majd el a lifteket. A templom teljes magassága több mint 30 méter. negyven éve foglalkozik. A be. Ma Vlagyimir Szomov ké- 60-as években ő is tagja volt pei ugyanahhoz a csoporthoz a híres Biljutyin-festőcsoport- tartoznak, s alkotásaikból rónak, amelynek kiállítását ma- videsen kiállítást rendeznek az ga Nyikita Hruscsov tiltotta Egyesült Államokban. Vlagyimir Szomov kupolaalakú temploma. Ez a forma a legelterjedtebb volt az ősi orosz építészetben. A templom makettjén látható tíz kis kupola az orosz ortodoxia tíz évszázadát szimbolizálja. Hová lett a magyar aranyvonat? Az amerikai katonák csak tapogatózva tudtak előrehaladni a koromsötét Tauem-ala- gútban. A zseblámpáik imbolygó fényében egyszer csak vasúti vagonok körvonalai rajzo- lódtak ki. Amikor a katonák féltépték a leplombált ajtóikat, elállt a lélegzetük: az 52 kocsiból 29 kincsekkel — aranyóráikkal, aranyrudaikkal, gyémántokkal, éremgyűjteményekkel, ezüsttálakkal, bútorokkal, egyébbel — volt telezsúfolva. 1945. május 16-át írtak, a Bild am Sonntag című német hetilapban felelevenített eset Ausztriában történt, néhány nappal Németország feltétel nélküli kapitulációját követően. Az Alpok gyomrában elrejtett szerelvény kincseinek eredetéről halmar felleöbent a titok: a vagonokba1 résiben azokat az értéktáirgyalkat zsúfolták be, amelyeket ai nácik magyar zsidóktól vették el, mielőtt elindultak válna a halállá bórákba. De voltak tárgyak kirabolt magyar múzeumokból, a „lelet” harmadik részeolyan tehetős magyaroktól származott, akik az előrenyomuló szovjet csapatók elől 'külföldre igyekezték menteni kincseiket. A tárgyaik nem kerültek vissza tulajdonosaikhoz, vagy egyszerűen Magyarországra, megkezdődött a második világháború egyik legnagyobb fosztogatósi akciója: az amerikai hadsereg gátlástalan tisztjei és mohó sorkatonáik tették rá kezüket az értékekre. A szerelvényt az amerikaiak Salzburgba irányították, majd a rakományt egy szigorúan őrzött raktárba cipelték át. Az arany- ésezüst- hegy nagy részét az amerikaiak egyszerűen ellopták. A hadseregnek évtizedeken át sikerült titokban tartani a botrányt: a vizsgáló tóikat szabotálták, majd levették a napirendről, egy árva szó sem került nyilvánosságra. Az első gyanús jelzésekre Kenneth Alford, 'bankár és amatőr történész búikként a washingtoni nemzeti levéltárban. „Ez az amenikali történelem egyik szégyenletes fejezete" — mondja Allford, aiki a Virginia állambeli Ridhmondban él, akták és dokumentumok ezreit gyűjtötte már össze, s könyvet készül írni az esetről. Gyűjtéséből kiderül, hogy először a tábornokok markoltak a kincsbe. Például Harry John Collins vezérőrnagy, a 42. Amerikai Lövészlhadosztály parancsnoka, Salzburg katonai kormányzója. A tábornok előtt az indiai maharadzsák életstílusai lebeghetett, amikor Zell am See- ben lefoglalt egy kastélyt, és azt az aranyvonat kincseivel rendeztette be. Egyebek között 45 személyes étkészletet rendelt a salzburgi raktárból, ezüst gyertya tartókat, ezüst evőeszközöket, ikristálypoha rakat kilencven személyre, finom asztalterítőket és szalvétákat. A „rendelésnek" ezzel nem volt vége. 1945 nyarán további lefoglalt kastélyokba és villákba ömlesztve szállíttatott bútorokat, szőnyegeket, festményeket. Más magas rangú tisztek szintén „önkiszolgálitálk magukat". Csupán az egyszerű katonák jártak pórul: lopásért kétévi Tegyház járt. 1947-ire az aranyvonat kincséinek már csak a töredéke maradt meg. 376 kiiónyi aranygyűrűt és más anainyékszert beolvasztottak. A maradékot New Yorkban elárverezték, a bevételt a náci terror túlélőit gondozó egyik szervezetnek utalták át. Csupán egyvalaki próbálta megakadályozni a fosztogatást: Evelyn Túkker, a bécsi amerikai műtárgy- és em!ékm ű - iga zgatóság alka I ma - zottja, amiért is kirúgták állásából. Evelyn Túkker elbocsátása után galériát nyitott Floridában, de hamarosan — nem 'tudni, miért — kénytelen volt 'bezárni. Azóta az amerikai nőnek nyoma veszett. . . ' Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn) Szükséges-e, szabad-e nyilvánosságra hozni az egykori csehszlovák kommunista állambiztonsági szolgálat - a Statni IBezpecnost, rövidítve: StB — titkosügynökeinek listáját? — A prágai szövetségi gyűlés megint ezzel a hógörgeteggel kénytelen birkózni, pedig egyszer már az általa életre hívott vizsgálóbizottság befejezettnek nyilvánította a szövetségi parlament és a kormány tagjainak, valamint a parlamenti iroda és a kormányelnökségi hivatal munkatársainak „átvilágítását". Azoknak a dokumentumoknak az érdekvédéséről van szó, amelyek az StB irattáraiból kerültek elő, s amelyek több tízezer, hosszabb-rövi- debb ideig ügynökként, munkatársként, titkos együttműködőként, együttműködőJjelölt- ként, avagy rezidensként nyilvántartott személy adatait tartalmazzák. Néhány hónappal ezelőtt már rendeztek egy látványos névsorolvasást a prágai törvényhozásban. Akkor a szövetségi gyűlés tíz olyan tagját nevezték meg, akik valamilyen kategóriájú StB-együtt- működőként szerepeltek a titkosrendőrségi archívumokban, s mjután ezt a tényt velük közölték, nem voltak hajlandóak lemondani mandátumukról. (A nyilvánosságra hozatal előtti hetekben néhányon visz- szaadták képviselői megbízatásukat, de az indokok itt - hivatalosan — nem voltok egyértelműek.) Legutóbb a vizsgáló bizottság közölte: újabb két személyre bukkantak, de egyiküket nem nevezhetik meg, mert vele csak nemrég tudták közölni a hírt, így nem járt le számára a kéthetes gondolkodási idő. A másik képviselőt megnevezték: Fran- tisek Miohalek kereszténydemokrata honatyáról van szó, aki 1964 és 1968 között volt az StB ügynöke. A leleplezés szépséghibája csupán az, hogy Michalek előzőleg 12 évet töltött börtönben, illetve uránbányában, s együttműködési aláírását a feltételes szabadlábra helyezés fejében csikarták ki tőle. így Michalek személyének parlamenti megítélése vegyes volt: pártjának frakciója ugyan elhatárolta magát tőle, s bírálta, amiért nem mondott le mandátumáról, ám többen együttéreztek az idős, beteg emberrel. Az egyik prágai lap arra is emlékeztetett, hogy amikor Michalek börtönben volt, akkoriban zavartalanul írhatta cikkeit Jiri Rumi, a mostani vizsgáló bizottság vezetője. A szövetségi kormány miniszterei, illetve miniszter-helyettesei között összesen 14, egykori StB-kapcsolattal rendelkező személyre derített fényt a vizsgálat. Az „átvilágítás" kezdete óta persze már több személyi változás volt a kormányban, s Calfa miniszterelnök szerint június végéig a többi eset is „megoldást nyer". A kormányelnökség apparátusában 33, a parlamenti iroda alkalmazottai között 25 egykori StB-alkalmazottat találtaik. A kinevezéssel betöltött tisztségek esetében egyszerű a helyzet: az illetőnek fel lehet mondám. A választott törvényhozók azonban nem hívhatók „vissza, így egyelőre a parlamenti vitáik nagy részét az tölti ki, hogy a bizottság álltai megnevezett 'képviselők sorra tagadják a nyilváintairtásokiból leszűrt következtetéseket, s ibo- szofkányüIdézésnek, hatalmi érdekek által vezérelt leszámolási folyamatnak minősítik az „átvilágítást”. A polgári jobboldal képviselői azt szorgalmazzák, hogy tegyék közzé a bizottsági jelentés tartalmát. A Calfa vezette szövetségi kormány viszoint a nyilvános meg - hurcolás ellen ható nemzetközi, illetve alkotmányos emberi jogi kötelezettségeket hangoztatja, és a titkosság feloldása ellen van. Jan Langos belügyminiszter a közélet megtisztításának törvényes keretek közé szorítását tartja szükségesnek. A baloldali úgy véli: Langos álláspontja objektíve helyes, ám azt nem a humanista érzelmek vezérlik, hanem az a hideg számítás, hogy besúgókra minden rendszernek szüksége van. Kárpáti János (Prága) Üdvözítő-e az Iszlám Üdvfront? Az algériai ostromállapot bevezetését, a választások elhalasztását és a kormány leváltását okozó véres zavargások szervezője, az Iszlám üdvfront (FIS) alig kétéves legális múltra tekinthet vissza. A fanatikus iszlám-hívők 1989. márciusában jelentették be pártjuk megalakulását — öt hónappal a (minden valószínűség szerint szintén általuk szított) 1988. októberi összecsapások és alig néhány nappal a többpártrendszer bevezetését kimondó, új alkotmány elfogadása után. A hivatalosan 1989 szeptemberében bejegyzett párt igen intenzíven mozgósította híveit, olyannyira, hogy az 1990. júniusi többpárti hely- hatósági választásokon már 4,3 millió szavazatot kapott, s ezzel a helyi tanácsok 55 százalékában, a tartományi tanácsoknak pedig a kétharmadában szerzett többséget. Ezzel a FIS nemcsak az addigra már több mint negyven szervezetet számláló ellenzék legerősebb pártja lett, hanem csúfos vereséget mért a függetlenség kikiáltása, 1962 óta kormányzó Nemzeti Felszabadítási Frontra (FLN) Is. A pártot a Főtanács (Medzslisz) és a kollektív vezetőség irányítja, melynek több tagja — köztük Abasszi Madani sejk, a párt elnöke és helyettese, Ali Belhadzs imám — tevékenységéért korábban már a börtönéletet is megismerte. Legfőbb törekvésük, hogy minél nagyobb szerephez jussanak a politikai és társadalmi életben, s kizárólagos ellenőrzésük alá vonják az ország több mint tízezer mecsetjét és az egyházi iskolákat. Tavaly áprilisban a FIS először szervezett párszáz fős felvonulást a Nemzetgyűlés épülete előtt, a kizárólag FLN-tagokból álló parlament feloszlatását és Sadli Bendzsedid elnök távozását követelve — idén május 27-én viszont, két nappal azután, hogy általános sztrájkot hirdetett, már százezres tömeget tudott felvonultatni Algír utcáin. Az Iszlám üdvfront feltűnése és viharos erősödése még figyelemre méltóbbnak tűnik, ha felidézzük, kik éreznek közösséget az algériai iszlám fundamentalistákkal: választási győzelmüket a tehe- ráni vezetés és az éppen csak megtűrt egyiptomi Iszlám Testvériség mozgalom üdvözölte legmelegebben. S a FIS vezetői az öböl-háború idején számos rokonszenv-tüntetést rendeztek Szaddám 'Húszéin mellett, mondván, hogy „vallási szempontból ő sem rosz- szabb a legtöbb arab vezetőnél”.
