Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-02 / 149. szám

* Júniusban Demjén-koncert Szigetváron Június 29-én este kilenc órára úgy 7-8 ezer Dem- jén-rajongót hívnak a pla­kátok Baranya és a környék minden tájáról a szigetvári várba, egy igazi ünnepi szuperkoncertre. Szigetvárra, melyet egy ideje otthonának vall Demjén Ferenc — Ró­zsi -, aki amerikai felesé­gével egy közeli tanyán éli mindennapjait. A szigetvá­riak óriási lelkesedéssel ké­szülnek a nem mindennapi eseményre, hiszen a várban különböző o kökből hosszú évek óta nem engedélyez­tek ilyen rendezvényeket. Nagy az öröme Bencze At­tilának, a koncert helyi fő szervezőjének, aki munka­társaival mindent megtesz a sokat ígérő koncert még különösebbé varázslásáért. Vanyur István szobrász és Lukács Gyula keramikus a megszokott papir tisztelet- jegyek helyett egy Demjén Rózsi arcképét ábrázoló kör­alakú kerámia belépőt ké­szített, amely kicsit más alakban, emlékplakettként is meg fog jelenni. A koncert- bevétel egy része pedig a városé lesz. Alapítványt hoz­tok létre erre a célra.- Mi okból lesz a koncert Szigetváron? — kérdezi a pécsi újságíró Demjén Fe­rencet.- Sajnos, nem találtunk megfelelő, nagyméretű sza­badtéri helyet Pécsett, a sportcsarnok nem alkalmas egy ilyen nagy nyári kon­certre, Szigetváron viszont a vár jó helynek ígérkezik. Egy szerencsés véletlen foly­tán pont akkor kezdődik a turném, amikor az ünnep lesz: a szovjet katonák el­hagyják az országot. Ez bennem nem nacionalista érzelmeket indít meg, csak 46 évesen még sosem lát­tam orosz katona nélkül Magyarországot. Egy pici felszabadulás, egy újabb felszabadulás. Talán ki­csit apóm emlékére, aki sohasem hitte volna ezt az egészet. Sajnos, két évvel a halála utón . ..- Melyik az a csapat, amely a mostani koncerten közreműködik? — Én mindig más csapat­tal dolgozom. De erre a koncertre szinte ugyanaz a társaság jön le, akikkel együtt dolgoztunk a Buda­pest Sportcsarnokban azon a koncerten, aminek egy ré­szét a tévé most leadta. Karácsony és Presszer nem biztos, nekik más elfoglalt­ságuk van, de a fúvósok, a vokál ugyanaz. Szeretnénk még más vendégeket is hív­ni, csak erre a koncertre, hogy ez más legyen, mint a turné többi fellépése, lát­ványban, mindenben.- Hogy él Szigetvár mel­letti tanyáján, minek szól ez a rejtőzködés? — Én nem rejtőzködöm. Olyan ember voltam min­dig, aki nagyon szereti az embereket, s megpróbál ne­kik mindent megadni. A dalaim által, vagy így, hogy elzárkózva élek, s úgy tu­dok dolgozni ebben a cso­dálatos környezetben, hogy ezáltal talán még többet adhatok. Nem szívesen áru­lom el, hogy hol van, re­mélem nem találnak meg. De a koncerten a közön­ségé vagyok. Z. M. Szombaton délelőtt rajongói körében dedikált Demjén Fe­renc a pécsi Konzumban Fotó: Läufer László Kik vagyunk mi, magyarok? Ragozott történelem A történelem tanár régészeti kutatásai Somogy megyében Múlt idő: £n bereczeztem te gáspóroztól ő ilázórozolt mi lkádároztunk ti aczéloztatok ök pozsgayztak Jelen idő: Én antallozok te fürözöl ő jeszenszkyzik mi orbánozunk ti csurkáztok ők torgyónoznak Jövő idő: Én el fogok szegényedni te éhezni fogsz ő nyomorogni fog mi kórusban fogjuk szidni a politikusokat ti étel maradékokat fogtok keresni a kukákban ők (a ki bicék) röhögni fognak rajtunk az Európa-Ház ablakaiból Egy női idol — istenanya, né­hány kultikus tárgy úgy 3500- 4000 év távlatából - itt hever az asztalon, s persze, a föld­ben még megannyi, a szinte el­képzelhetetlen távoli múltat idéző tárgyak Somogyország- ból. Stornier Imre, a somogyjá- di iskola igazgatója, történe­lem tanár hosszú évek óta foly­tat régészeti kutatásokat So­mogybán. Nem ásatást, hiszen erre csak a végzett régészek jogosultak, ö „csupán" kimegy a mezőre, szántásokra, ahol az évezredes földforgatás ered­ményeképp a felszínen hever­nek a többezer éves leletek, s lelkes, szakavatott diákokkal begyűjtik a beszédes rekvizitu- mokat. így történt ez év telén is, amikor Mernye határában olyan tárgyakra bukkantak, me­lyek a mezopotámiai kultúrá­ban úgy 6-8 ezer éve ismert mészberakásos technikával ké­szültek. A kultikus és használa­ti tárgyak, állati és emberi csontok, melyek elemzése ter­mészetesen még folyamatban van, nagyon messzemenő kö­vetkeztetéseket nem engednek tenni, néhány tény viszont első látásra szembeötlő az élete nagy részét a magyarság ere­detének felkutatására szentelő történelem tanár számára. — A 26-28 hektárnyi terület óriási, a különböző tárgyi lele­tek azt bizonyítják, hogy nem csupán egy településről, ha­nem egy egész településrend­szerről lehet szó — magyaráz lelkesen Stornier tanár úr. — A feltevésem szerint földvárban lakó városiakat, ahol a kultikus központ, az ipar lehetett, a kör­nyéken élő földművelők láthat­ták el élelemmel, erre nyilván­valóan utalnak a távolabb ta­lált őrlőkövek. A helység neve - Szana-dűlő pedig egyértel­műen bizonyított: sumér erede­tű szó - szúnyogot jelent. A víz, ma is itt van, s a környé­ken még sok helyen felbukkan a Szana elnevezés.- Sumér rokonságról lehet szó? — Én igazából a X. század szerelmese vagyok. Emigrált ré­gészkutatók inspiráltak arra, hogy ne álljak meg itt, mert fontosak a magyarság eredeté­re nézve a korábbi évszázadok. Kik voltak itt Árpád előtt? Mi­óta voltak itt? Kik voltak az őseink? Semmiképpen nem tu­dok egyetérteni a kizárólagos finnugor rokonsággal. Szerin­tem a magyarság három ágról származik. Egyrészt azok a né­pek, akik eleve itt voltak ezen a területen, aztán Árpád ma­gyarjai, akiket sehol nem ne­veznek magyarnak — törökök voltak, és az avarok, hunok s a többi nép, amelyek a sztyep­péről jöttek. Ha a most talált halotti, termékenységi kultuszt idéző tárgyak jeleit megfejtjük, s kiderül, hogy rovásírásról van szó, perdöntő lesz. Persze, ez még rengeteg munka, és a ré­gészek ásatásaira is szükség van.- Hogyan dolgozik együtt az iskolaigazgató, a tanár, a ré­gész Stornier Imrével? — Évtizedek óta igazgató va­gyok, többször próbáltam átad­ni ezt a munkát — sikertelenül. Szeretem a munkámat, a taní­tást, sok mindent megvalósítot­tunk már az iskolában, most is újabb építkezésben vagyunk. Z. M. Nyegléskedünk bizony. Eny­hén szólva - előfordul. A rá­dió is hírt adott arról, hogy a német Springer-cég -, amely könyvkiadással foglalkozik —, ezúttal magyar nyelven is megjelentet néhány művet. A rádió munkatársa sietett kije­lenteni, hogy ez a Springer csak névrokona annak a „hír­hedt Springernek, amely több magyar lapot. . .” satöbbi. Ha a merőben sértő „hír­hedt” szócskát nem említi, a rövid tudósításra most nem térnék vissza. De ő — egy el­vetélt hatáskeltés címén — hírhedtnek minősít egy külföl­di lapkiadó vállalatot, mintha egyedül csak a Springer-cég vásárolt volna meg hazai la­pokat, felejtetve más —, oszt­rák, francia, ausztrál, ameri­kai - sajtóvállalatok hasonló hazai ténykedését. Valameny- nyien, a magyar jogviszonyok­nak megfelelően kötötték meg az üzletet, tehát jogilag tá- madhatatlanul. Különben is: Magyarország kapuja nyitott a remélt nyugati tőke bevo­nulása előtt. Nyilván ezt tud­ja a rádió tudósítója is, de azért a független rádió füg­getlen tudósítója odavág egyet. Csak úgy. Nyeglén és sértőn. Vonzalmam a rádióhoz ré­gi keletű. Mondhatnám úgy is, hogy gyermekkori. Ha testkö­zelbe jutok egy készülékhez, azonnal bekapcsolom. Tehát kedvencem ma is a rádió. Mindezt azért jegyzem meg, nehogy bárki is azt higyje, a rádiós kollégákon szánt-szán­dékkal verem el a port. De ha így összejön, mi mást te­hetnék? Mert például mi tör­tént a hét elején is. (Vagy a múlt hét végén?) A rádiós munkatárs bejelenti, hogy a svéd királyi pár hazánkba lá­togat. Igyekszik közelebbi infor­mációt is közreadni a királyi családról, ami —, valljuk be — érdekli az embereket. Hiszen közismert személyiségekkel kapcsolatos „bennfentes” hí­rek hallatán eszünk ágában sincs bedugni füleinket, akár királyról, világbajnokokról, vi­lágszépségekről, művészekről legyen is szó. Nos, azt hal­lom, hogy XVI. Károly svéd király — aki még ma is fiatal férfi —, még fiatalabb korában nagyon kedvelte a sportot. Lehet, éppen ennek köszönhe­ti szép feleségét, Szilviát is, akit a müncheni olimpián is­mert meg. Oké. De a mondat folytatódik: ........ szerette a s zép nőket is...” A hangban volt némi irónia, vagy inkább csipkelődő szándék. S ez már bántó. Ha én lennék a svéd király, mondanám az újság­írónak: „Na ne szórakozzon velem . ..” Különben is: mi az, hogy „szerette a szép nő­ket . ..?” Honnét tudja ezt éppen egy magyar újságíró? És ha szerette? Szerintem minden normális férfi — bár­hol és bármikor — szereti, kedveli, „csípi” a szép nőket. Aki nem így van ezzel a do­loggal, annak a helye Lipót­Nyeg léskedii nk..ny eg léskediink... ? Grönlandi miniszter Pécsett Grönland tölbib mint kétmil­lió négyzetkilométernyi terüle­tét utoljáira egy miniszterük képviselte o dán kormányban. Tom Hoyemnek hívják, és a -műit héten több napot Pécsett töltött azért, hogy segítse ha­zánk nemzetközi kapcsolatait, azért, hogy diákoknak és ta­nároknak lehetővé tegye az Apáczai Csere János Nevelési Központ Gimnáziumából, hogy külföldön tanulhassanak. — 1982-től öt éven át kép­viseltem a töbíb miiint ötven­ezer lakosú jégszigetet a dán 'kormányban, — kezdi Tom Hoyem, — köziben kidolgoztam az úgynevezett Európai Is­kolák (Europezu School) rend­szerét, aimely több nyugat­európai országban sikeres. El­sődleges célja, hogy az Euró­pai Közösség bá-nmely orszá­gában dolgozó diplomaták gyerékei mindenütt a-zenos színvonalú képzésiben részesül­jenek alap- és középfokon. Szeretnénk népszerűsíteni a közös Európa-ház eszméjét is. — Ezek Aszerint thazánk is bekapcsolódhat a több or­szágra kiterjedő ihálózatba ... — Nem, sajnos egyelőre mem. Most először járóik Ma­gyarországon és egyelőre az a feladatom, hogy a legkülön­bözőbb cserekapcsolatokat se­gítsem. — Gondolom, korábban vol­tak azért ismeretei /hazánk­ról... mezőn van. (Bár ebben sem vagyok anyira biztos.) Vagy pedig homokos és akkor ért­hető. Jómagam nemcsak a szép nőket, hanem a ronda nőket is szerettem. Baj? Nem illő egy királyi vendéget csak­úgy nyeglén olyan tulajdon­sággal felruházni, amihez fi kollégát senki fel nem hatal­mazta. Előttem a király és királynő -, talán gyermekkori mesevilágomból eredően — csillogó koronás, bíborpalós- tos, hermelines személyiségek. És akiknek hatalma hetedhét országra szóló. Ezért ha én lennék — mondjuk, XVI. Fe­renc király -, akkor a rádiós fiút harminc világszépséggel zárnám be egy szobába. Ez lenne a büntetése. Mert a fiút ellátnám szigorú erény­övvel és szüntelen tapsolásra is ítéltetném. Éljenek a királyok és a tün­dérlányok! — Igen. 1976-ban például, a magyar forradalom 20. év­fordulóján publikáltaim egy tanulmányt a Dániáiban élő magyarókról. Számos sajtóor­gánumban megjelent, azóta is hivatkozási alap. Most pedig Szolnokról érkeztem éppen, a.hol lehetőségeim volt beszél­ni azzal a szovjet tiszttel, aiki utolsóként hagyta ef (egyéb­ként könnyeivel küszködve) az alföldi várost. — Végül is milyen benyomá­sokkal távozik? — Úgy érzem, normális tár­sadalmat csalk megfelelően Iképzett szaikemiberék tudnclk felépíteni. A növekvő magyar­országi infláció és munkanél­küliség is csalk akikor oldható meg, ha az iskoláikból jól képzett szaikemiberék jönnek, éhhez a folyamathoz kívánok hozzájárulni. Pécsett is lát­tam több biztató jelét a- ma­gyar jövőnek. Most hogy visz- szotérék Cuilhom-be, Angliá­ban is elmondom a magyar tapasztalataimat, meggyőződé­sem, előbb-utóbb mindenki elfelejti, hogy vallóba 'két blokk volt Európában. (bozsik) ü vasárnapi Radio mellett...

Next

/
Thumbnails
Contents