Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-11 / 158. szám
IO aj Dunántúlt napló 1991. június 11., kedd szerkesztőség postájából r A pécsi önkormányzathoz Meszes panasza Volt egyszer egy városrész, amelyben békében élt egymás mellett bányász, betanított munkás, szakma n'kás, orvos, tainár, mérniük, tech- niiku s és más értelmiségi fogilalikozású állampolgár. Volt a városrésznek műszaki, ruházati, háztartási, papír- és sok más egyéb boltja, de volt orvosi rendelőintézete, mozija is. És volt, ami talán legfontosabb és ma leginkább hiányzik, elfogadható közbiztonsága. Majd jött a „Palkó", illetve „Aczét-korszak" és minden megváltozott. A városrész megüresedett lakásaiban — valamilyen álhumán indíttatásból — fokozatosan olyan életvitelű embereket, családokat költöztették, akik az ottlakék életét tették elviselhetetlenné és változtatták őket hátrányos helyzetűvé. Sorba szűntek meg a már említett üzletek, és helyüket presszónak álcázott italboltok, italárusító boltok, kocsmák váltották fel. Ezt követően akiiknék csak módjában állt, és ezek elsősorban az értelmiségiek köréből kerülték ki, pánikszerűen költöztek el a város más, kevésbé könnyezetszeny- nyezett városrészébe. 'Helyükre, újabb, lumpen életmódot folytató családok kerültek, illetve az üres és az elköltözött pénzén felújított lakásokat önkényesen elfoglalták. (Gyakorivá váltak a verekedések, botrányok és aki ezt szóvá merte tenni, azt vagy nyomorékká verték, vaqv elüldözték a lakásából.) Ezáltal sikerült a városrész ió hírét oly mértékben aláásni, hogy ma mór a város „Harlem”-jének nevezett városrészben megüresedett lakásokban, magára valamit adó állampolgár nem kíván belköltözni. (Lásd a helyi sajtó lakás- hirdetéseit, ahol „Meszes kizárva" a leggyakoribb jelige.) Napjainkban újabb dilemma előtt állnak a városrész lakói. Az önkormányzati testület felismerve, hogy az ingatlankezelés jelenlegi módszerével képtelen az ingatlanok állagának további romlását megakadályozni, áruba kivonja bocsátani azokat. Az ittlakó, főleg időskorú, kisnyoqdí.jjal rendelkező állampolgárok — félve a beígért magas lakbéremeléstől — nagy többsége egy elfogadható árért szívesen megvásárolná az általa lakott lakást, de milyen esélyei vannak arra, hogy a már említett életvitelű szomszédaik miatt (akik legtöbbször még lakbért sem fizetnek) nem kényszerülnek-e ró, hogy rövid időn belül a megvásárolt lakásukat elhagyják. Nem irigylem az önkormányzati testületet, de a káros örökséget, amit az elődeik hátrahagytak, elő'bb- utóbb mégiscsak nekik kellene rendezni. Azzal, hogy erről a kérdésről nem beszélünk, ez a probléma még fennáll és önmagától nem foq megoldódni. Amennyiben az önkormányzati testület kellő eréllyel nem léo föl a társadalmi együttélés szabásainak fittyet hányó, a lakásokat szándékosan tönkretevő és az önkényes elfoglalókkal szemben, ad- diq nem várhatta el, hoqy ilyen körülmények közt élő, becsületes államoolqórok lelkes támogatói legyenek az önkormányzati testület eqyébként helyes kezdeményezésének. T. F. „Sötétkamrában a fotózás?" Cáfol a Fényszöv Az Új Dunántúli Napló május 21-i számában Reichmesz Ádám tollából jelent meg a „Sötétkamrában a fotózás?" föcimű írás. A szerző valótlan tényeket állít,, és ezzel egyelőre még nem felbecsülhető erkölcsi és anyagi kárt okoz szövetkezetünknek. A cikk szerint: „1991 januárjától már nem Fényszöv vagyunk, hanem Föfény Gmk (Főfény: a fény egyik fajtája, semmi köze a Főfotóhoz). Cégünknél a részlegek önállósultak és átalakultak. A helyiséget az önkormányzattól, a fotós berendezéseket a Fényszövtől béreljük." Ezzel ellentétben minden részleg, igy a siklósi műterem is a Fényszöv részlege. A mellékelt szerződés (a szerkesztőségben) szerint valóban gmk dolgozik a műteremben, de a szövetkezettől és nem az önkormányzattól bérli a helyiséget. Ezenkivül pedig azt, hogy mennyire a Fényszövhöz tartoznak, jelzi az is, hogy az ott dolgozók valamennyien a szövetkezet tagjai, akik foglalkoztatásukat saját kérésükre, egy év időtartamra szüneteltetik, szövetkezeti tagságuk megtartása mellett, és igy a szövetkezet teljes nyereségéből is részesednek, míg a cikkben név szerint említett Bochnicsek Pál a szövetkezetnek is tagja. Véleményünk szerint azzal a tény- beállítással, hogy a szövetkezet részlegei önállósultak, úgy a megrendelőink, mint konkurenciánk számára úgy tűnik, hogy cégünk meggyengült, felbomlik. Ezzel ellentétben termelő egységeinknél a törvényes kereteken belül új gazdálkodási formák üzemeltetéséről van szó. Kovács László elnök Fényszöv Válaszol a károkozó A május 28-i számunkban „Ha nincs meg a károkozó*’ címmel jelent meg írás, amelyre Friskó András a ,,Baranya" taxitól a következő tájékoztatást adta: Hrabovszki György és az 509-es taxi vezetője miként rendezik a kárt — amely egy sörösüveg és egy sérült kólásrekesz értékéből tevődik össze —, az kettejük ügye. Az azonban, hogy ennek kapcsán tisztességesen dolgozó embereket sérteget, sőt feljelentéssel fenyeget, már a Baranya taxi vezetőségének és tagságának is ügye. Elöljáróban annyit: egyetlen vállalat, intézmény sem adja ki dolgozóinak adatait, pláne nem telefonon érdeklődőnek. Diszpécsereink helyesen jártak el, amikor az adatszolgáltatást megtagadták. A személyi adatok titkosságát a Baranya taxi „Belső szabályzat”-a is előírja, amit Hrabovszki György is kell hogy ismerjen, mivel ő is a Baranya taxinál taxizott. Azt, hogy haragját egy társaság ellen fordítja és a társaság nevét egy újságcikkben meghurcolja, a Baranya taxi vezetősége hitelrontásnak minősítette és Hrabovszki György ellen a szükséges intézkedéseket megtette. Négyszeres áremelés Beres CSep|2 Avagy visszaélés a piaci monopolhelyzettel? Először is számtanilag vagy logikailag szólva: nekem úgy „rémlik", hogy valami csak addig „plusz", amíg megvan a viszonyítási alapja. Vagyis a Béres csepp „plusz" ma már valójában nem „plusz", mert megjelenése óta szép „csendesen" eltűnt a Béres csepp alapváltozata, amihez képest ez a „plusz” állítólag egy többletet jelentett (-hetett). Ha a rászoruló betegnek vagy még éppen egészségesnek (már) nincs módja választani az alaptípus és a plusz között, akkor ugyebár, a plusz „átváltozik" egyszerűen Béres cseppé, hogy azután egy újabb leendő plusznak az alapváltozatává váljék — majdan, talán holnapután. Közgazdasági-piaci viszonylatban szólva: a Béres csepp („eltűnt") alapváltozata 60 ml volt és (azt hiszem) 68 Ft-ba került; a plusz pedig: 30 ml és 140 Ft az ára. Igaz ugyan, hogy egy összeg mértékén mit sem változtat, ha azt úgy nyerjük, hogy egy kisebb számhoz adjuk a nagyobbat vagy fordítva. Ámde itt a kisebb összeg volna mégis az alap, amihez képest a plusz, a többlet értelemszerűen kisebb kellene, hogy legyen. Mindenesetre a „jó” négyszeres többletár - biztos vagyok benne — közel sem igazolható a „plusz” többletköltségeivel. Az egyre jobban fellendülő cég rájö(hete)tt, hogy tetszés szerint emelheti az árát, úgyis megveszik a rászorultak a Béres cseppet, jóllehet az „csak" egy plusz. A Béres-cég azonban nincs egyedül a gyógyszer-, pontosabban a gyógyászati jellegű piacon az effajta árpolitikával. Az „Energ-lnnov" kisszövetkezet „Bálint" fantázia nevű fokhagymadrazséja forgalomba hozatalakor (valamikor 1989 végén) 45 g/100 db „tiszta tömegű” volt, de 1990 végén már 22,5 g/50 - változatlan csomagolásban és (akkor még) „változatlan" áron. Nyilvánvalóan a vevő kifejezett megtévesztésére szolgál ez, s mint ilyen tisztességtelen piaci magatartás. Ámde van más módszer is. A B (nem tudom hány) - karotta nevű infartktus és más kór elleni védőszer forgalomba hozatala előtt a riporter ama kérdésére, hogy ti. a 480 Ft-os induló ár nem lesz-e túl magas, az volt a cég illetékesének a válasza, miszerint el akarják kerülni, hogy hamarosan árat kelljen emel- niök . . . Nem nehéz belátni, hogy sokkal „kifizetődőbb" a cégnek már az elején azt az árat „behajtani”, ami talán csak egy év múlva lehetne indokolt. Dr. Román László Pécs, Surányi M. u. 12. Pécsi turisták Fellbachban SlTss»-' w my «• w ^ ~ né ... A Bakancsos Turisták öt éve tartanak kapcsolatot Fellbach testvérváros turistáival, melynek kapcsán évente cserelátogatáson vesznek részt. Idén május 20-25. között a pécsiek látogatására került sor, ahol a 25 fős turistacsoport hat napig élvezhette a kapelbergi Naturfrajn Házban a fellbachi turisták vendégszeretetét. Programjukban szerepelt gyalogos kirándulás a környező hegyekbe és városokba, így Stuttgart, Tübingen, Herrenberg, Ludvigsburg nevezetességeit tekintették meg. A jövő évben a fellbachi barátokat várják Pécsre, a program szervezése már most elkezdődött. Rodler Miklós felvétele Szót kérnek a mánfaiak... Kereskedői diszkréciót! Az Új Dunántúli Napló június 3-i számában megjelent „Ónálló lesz Mánfa?" című cikkének néhány mondatára kötelességünknek érezzük, hogy reagáljunk, hisz kérdést is fogalmazott meg, nevezetesen Írása utolsó mondatában. Nagyon megtisztelő számunkra, hogy ennyire aggódik az önálló Mániáért, de azt hisszük, ezzel indokolatlanul a kétely és bizonytalanság csíráit hintette el az esetlegesen kevésbé bizakodó mánfaiak lelkében. On írja, hogy a helyi képviselők kezdeményezésére indult e „mozgalom". Tájékoztatjuk, hogy Mánián egy képviselő van, és a lakosság kezdeményezésére kezdődött a helyi népszavazásra irányuló aláírásgyűjtés. Kérdésére, aggályaira pedig azt tudjuk válaszolni, hogy közgazdász szakértőnk alaposan, pontosan felmérte, hogy mit jelent gazdasági szempontból Mánfa elszakadása Komlótól „ebben a pénztelen világban". Tájékoztatásul közöljük, hogy 1991-ben a komlói költségvetésből kapott összeg sokszorosa állt volna a mánfaiak rendelkezésére (fejlesztésre) önállóság esetén. Ennyi a válaszunk arra a kérdésre, hogy mit fog majd kezdeni a „nagyobb testvér, Komló segítsége nélkül" Mánfa . . . A Mánfai Népszavazást Előkészítő Bizottság Pór hete egy ismerősöm a Konzum Áruház cipőosztályón nézelődött, kezében két szatyorral. Távozásakor a péinz- táros és egy úr felszólították, hogy helyben (az eladótérben) mutassa meg szatyrait, 'míg ők a nyilvánosság előtt az emberi méltóságba beletaposva átkutatták. Velem a következő történt mó'jus 25-én, szintén a Konzum Áruházban: A második emeleten egy e'adóval pár szót váltottam, mikor a másik osztályról egy kolléganője odahívta és közölte vele, egy idős hölgy azt állította, hogy a fekete bőrkabátos fiatalember (azaz, én) ellopott egy reklámöngyőjtót. Az eladó visszajött és közölte velem, hogy elloptam egy öngyújtót. A reakcióm a következő volt: önmagam és beszélgetőpartnerem tisztázása miatt javasoltam, leveszem a kabátom, nézzék át. Öik a súlyos vád ellenére el akartak ettől tekinteni, de én nem nyugodtam bele, és kiforgattam a zsebeimet. Tekintettel arra, hogy a vásárlók felét ismertem, nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem. Kiváncsi lennék, ha az áruház vezetői közül bárki, hasonló helyzetbe kerülne valamelyik más áruházban, mi. lenne a reakciója? Szerintem a legális eljárás az lett volna, ha már ilyen súlyosan megvádoltak, hogy behívnak egy irodába és mindkét fél tisztázása érdekében meggyőződnek az általam állított valós tényekről is. (Név és cim a szerkesztőségben) * Sajnos, időről időre visszatérő esetek .ezek. Igaz, az áruházak ilyenkor arról informálnak, hogy egyre több a bolti lopás, néha szinte védtelenek ellene. Jogos, hogy határozottan lépnek fel ellene, de ideje lenne megtalálni a fellépés elfogadható imádjál. A kiszolgáltatottság, a durvaság és megalázás ellen szerencsére egyre határozottabban tiltakoznak az emberek. 1 szén eloltotta a tüzet A MOZAIK-nóI érdeklődtem, hogy van-e szén. Igen! — volt a válasz, va- vala milyen rostált, hogy milyen minőség, nem tudják. Ez van. Egy mázsát vásároltam. Boldogan vittem haza a 270 forintos szenemet. Otthon meglepetés ért: akácfa-alaptüzet raktam, és utána rátettem két lapát szenet. Csoda történt, eloltotta a tüzet! Visszamentem reklamálni. Miután elmondtam a panaszomat, úgy láttam, még ők vannak megsértődve. Közölték velem, hogy ez a szén úgy ég, mint a zsír. Érdekes, az eladás napján nem tudták a minőségét. Ezek után becsapottnak érzem magam. F. J. Pécs Á busz megállt a galamb előtt Sajnos egyre inkább tapasztalom embertársaim durvaságát, brutalitását az állatokkal szemben. Minden állatkínzás láttán, olvastán el van rontva a napom, összeszorul a szíveim, szégyellem, hogy az ilyenek 'is embernek mondják magukat. Szerencsére azért van ellenkező példa is. Május 21-én történt a pécsi Szalai András úton: egy galamb totyogott az úttesten, esze ágában sem vált felröppenni, amikor jött a BU 41-73-as rendszámú autóbusz. A buszvezető észrevette a „kis sétálót", lefékezett és megállt, megvárta mig o ikis állat elmegy. Orosz Klára Pécs Arcpirongató történetemet csak a szerencsés kimenetele miatt merem leírni, különben mélyen hallgatnék róla. Mint jó autós, a bajbajutottnak a segítségére siettem - négy, Dáciáiba rekedt idegennek — mondván, elfogyott a benzinjük, forintjuk nincs, felajánlották megvételre török eredetű gyűrűiket. A józan ész felett diadalmaskodott a kapzsiság kis ördöge, némi alkudozás árán jutányosán megvettem az „aranyakat". Siettem a helyszínt elhagyni, hátha még meggondolják magukat a „szerencsétlenek", akiknek szorult helyzetét kihasználtam. Igyekeztem a zaciba, hogy féHbecsültessem értékeimet, de inkább megálltam egy boltnál és a hypo, valamint a sósav bizonyító erejét kihasználva próba alá vetettem szerzeményeimet. Az eredményt látva két dolog Valódi aranyat? jöhetett számításba: királyvizet állítottam elő, vagy — és ez volt a valószínűbb — a piaci értékénél valamivel magasabb árfolyamon rezet vettem. Bízom abban, ami ezután következett, a trafipax nem rögzítette, de gyorsaságom ellenére a gagyizóknak hűlt helyét találtam. Több irá-. nyú keresésemnek köszönhetően a Dáciából ismét „kifogyott” a benzin, és' most a román rendszámú autó utasain volt a megdöbbenés sora, miután erős fékezést követően joggal, vagy anélkül, de inagyon feldúlva, kérdőre vontam őket. Döbbenten hallgatták, hogy az „általuk aranynak hitt” gyűrűk hamisak. Megkönnyebbülve vettem tudomásul, hogy azonnal készséggel kártalanítottak, mert ugye, másként is alakulhatott volna! Ezek után barátion felajánlották, vásároljak tőlük valódi aranyat. E pimaszság hallatán szóra sem tudtam nyitni a szám, pedig lett volna mit mondanom. M. ). £ é P'l
