Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-10 / 157. szám

Q űj Dunántúli napló 1991. június 10., hétfő Dr. Hadai Lajos: Bírósági statisztika 1951-1955 Az igazságügyi statisztika adatai az ötvenes évek első felében nem kerültek nyilvá­nosságra, mert azok kizárólag az illetékes állami és politikai szervek tájékoztatására' szol­gáltaik. Ebben o korszakban — 1953 eleje között, a Nagy Imre-konmány működése ide­jén — Erdei Ferenc igazság­ügy-minisztersége alatt a mi­nisztérium statisztikai csoport­jában számos tudományos igé­nyű elemzés készült, de ezek a munkák az íróaszta Ifi ókban maradtak. A Bírósági Statisztika 1951— 1955. évi eredményeit tartal­mazó kötet 1956. augusztus 18-án jelent meg, kizárólag belső hivatali használatra. 34 esztendőnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez a kortörténeti m u n ka ja vaslato m ra - a z Iga z - ságügyi Minisztérium egyetér­tésével — a Statiom Kft. gon­dozásában nyilvánosságra ke­rüljön. A semmisségi törvényjavas­lat elkészítési munkálatai so­rán egy jogászokból és törté­nészekből állott szakbizottság tüzetesen tanulmányozta a vo­natkozó bűncselekmények miatt elítéltek periratait. A törvény­javaslat parlamenti indoklásé­iban dr. Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter a következő­ket fejtette ki: a kutatások egyértelműen igazolták, hogy bár a büntető eljárások min­dig egyes személyek ellen in­dultak, valójában egész tár­sadalmi rétegekkel, osztályok­kal való leszámolás, o töme­ges megfélemlítés céljait szol­gálták, általános ellenségké­pet igyekeztek konstruálni, amelyből következően az „osz­tályellenség" egyes kategóriái­hoz sorolt népcsoportokba való tartozás már eleve o bűnössé­get is jelentette. A büntető­jognak közvetlenül napi politi­kai célokra való 'felhasználá­sa az osztályharc ideológiájá­ra épülő rendszer lényegéből következik. Az államhatalom ágainak elválasztását és ezzel a bíró­ság függetlenségét elméletileg is elutasították, s igazságszol­gáltatás a valóságban is a végrehajtó hatalom részeként működött. Az igazságszolgálta­tás munkája a legkülönbö­zőbb párt- és állami szervek közvetlen alárendeltségében folyt. A politikai hatalom a törvénykezés függetlenségének még a látszatát sem kívánta fenntartani. A koncepciós elemek a legkülönbözőbb formákban je­lentkeztek. A törvénysértés gyakran már a jogalkotás szintjén megnyilvánul. A tör­vényességet és az évszázados 'jogelveket sértő, jogdogmati- kaiiag kifogásolható jogszabá­lyok alapján, közvetlen köz­ponti irányítás alatt, gyakran kitalált tényállások, koholt bi­zonyítékok félhasználásával, az eljárási rendelkezések megsér­tésével, politikai szempontok szerint folyt az ítélkezés, tel­jesen figyelmen kívül hagyva az állampolgári jogegyenlőség követelményét. (A könyv megrendelhető a KSH Baranya Megyei Igazga­tóságán, Pécs, József Attila utca 10/A.) ebelíasok A helyi visszaélések társadalmi ellenőrzését először az 1832- 1836. évi országgyűlés szorgalmazta hazánkban. Azok közül a „naiv" emberek közül kerültek ki cikkünk rebeliásai, akik meg­kísérelték befolyásolni az ősi eljárásokat. A szakirodalom ugyan országosan is hallgat róluk, de a források mélyén megtalálhat­ja, aki keresi őket. Nekem a vajszlói úriszék 1837. évi iratai között sikerült közelükbe férkőznöm. Denke Dávid és Váczi József telkes jobbágyok, 1837. ja­nuár 23-án, az urodailom fis­kálisának írott panaszlevelük­ben a közösségi bajok forrá­sának a törvénytelen választá­sokat tekintik. A bíróvólasztás az uradalom három jelöltje közül, a szolgabiró ellenőrzé­se mellett, szabályosan tör­tént. A visszaéléseik az esküd­tek szabadválasztása során következett be, amikor a bíró „öszve parantsolt számos em­bereket a város udvarába", és hagyta, hogy szabadon válasz- szartak. A listával azután el­ment Angyal György tiszttartó­hoz, s miután meggyőzte, hogy „ezök vagy amazok a re'be- Jtiások” nem felelnek meg, ha­zatérve o korábbi választást eredménytelennek nyilvánítot­ta, és Töreky Antal megyei es­küdtet meghívta új „elöljáró­ság tételre". Ekkor azonban T'öreky kívánsága ellenére csak kilenc elégedetlent hívott meg, és tíz esküdftársával többségben lévén, „magokra voksoltak, nem az köznép . . . választottjaira”. Ezek az em­berek — olvassuk tovább — .......dühös indulattal viseltet­nek a nép iránt, sönkitül függ­ni nem akarván”. A két pa­nasztevőt már keményen meg­verették, mert o „Kösség ne­vében" kérdéseket tettek fel, „holmi költségek ellen”, a bírói számadás kollektív ellen­őrzésekor. Kérik ezért az ön­kényes választás eredményei­nek megsemmisítését, új vá­lasztás kiírását. A „jó rend érdekében" elvárják, hogy a községi „. . . jövedelem legyen tisztös helyen, a kultsok meg más közém bőröknél". Megvá­dolják még a nótáriust is, hogy kettős könyvelést vezet, egyet a vármegye és egyet a nép számára . . . A z elöljáróság 90 soros vá­laszlevelében nincs szó elvi kérdésekről, vagy a mezőváros vezetésének gyakorlatáról, csak a panasztevőket, lilletve a le­vél fogalmazóját igyekeznek eláztatni. Denke Dávidot azért vágatták meg 5 .pálcával — ír­ják —, mert előbb o mészár­széket bérlő „Sidót. .. (és a) Székálló Legént" tudakolta, 'hogy mennyiért vették meg o község bikáját, maljd o kocs- máros „Sidónái" a borfogyasz­tás után érdeklődött, mert sze­rinte ..... .fazékkal hordották Esküdt Uráírnék (a bort), ágy PazalOttók a városét. ..". Az­után erkölcsileg akarták meg­semmisíteni Denkét annak köz­lésével, hogy már házas korá­ban feltörte valakinek a kam­ráját, 1834-ben pedig a Ne­mes Vármegye fogdájába ke­rült „... valakinek a meglüvé- séért". Azt állítják, (hogy Váczi Jó­zsefet sem keménységből vagy bosszúálló* szándékával bün­tették 6 pálcára, hanem azért, mert korrupt volt, és 1826- ban (!), kisbíró korában a vargát se robotra, se strázsá- ra nem 'hajtotta, mert az varrt neki egy 'booskort, egy Fekete Zsuzsa nevű özvegy asszonytól pedig a bíró engedélye nél­kül fogadott el 6 garast, hol­ott, mint kétnegyed telkes gaz­dának, egyik sem járt néki. A legnagyobb gyűlölettel a kérvényíróról, Kis Tóth József­ről, a később tönkrement dísz- nákereskedőröl írnak, „... aki­nek nem volt kötelessége más embernek Instantziát inni". 'Megvádolják, hogy panaszle- velében eltorzította a valósá­got, mert „Szófogadatlanság”, és nem a bíró volt az oka, Ihogy 20 elégedetlen közül csak 9 ment ifél a pófcváiasz- tásra. Különösen nehezen vi­selik ei elöljáró uraimék, hogy a bíró házát nem tartja „tisz- tösségös” helynek o Ládában tartott községi jövedelem őr­zésére. Az apa mellett két fiá­ira is szórják rágalmaikat, akik gonoszak, kártevők, szitkozó­dák, .......oda hajtják marha­j okat, sertéseiket, ahova nem kéllene . ..". Az elöljáróság a panaszlevelet teljes egészében 'rágalmazóinak 'minősíti, és az­zal kér „védelmet" fogalmazói ellen, mert azok .......gyűlést t artanak rebeíiás emberek­ből”, akik között olyan jó gaz­dák is vannak, mint Simon Dávid, ifjú Váczi Samu, Iván János, Böbék Peti stb. Ezek mind együtt tartanak — írják —, és „. ..'ha hova mönnek”, az elöljárókat szólják, gyaláz- zá'k, „... minden hamis kifo­gásokat Ibeszéllenek". Kérik a fiskálist, hallgattassa el e rossz emlbereket, mert külön­ben „.. . nem lehet se Bíró­nak, se az Esküdteknek meg­maradni, hanem el kell hagy­ni végképpen o szolgálatot”. A vitás ügyben az Uriszék 1837 áprilisában tartott ülése foglalt állást. Denke Dávidot felmentették, mert „. . . telkes Jobbágy lévén, tökélletes jus­sa volt a város tulajdoni eránt tudakolni", s a büntetésében részt vevő elöljárókat kötelez­ték, hogy bírságképpen min­den pálcát váltsanak meg 1 forlnttaJ. Váczi József követe­lését azonban elutasították, a verésért sem kárpótolták, mert annak idején valóban illeték­telenül fogadta el o bocskort és o 6 krajcárt. A panasz megfogalmazójáról hallgat a végzés, de az 1832/1836. évi törvényre utalva nyomatékosan előírja az Uriszék, hogy az elöljáróság .......minden önké­n yes fenyíték alkalmazásával hagyjon fel". A rebeliások és a vezetők konfliktusai ezután is napiren­den voltak, mert már 1841. május 8-án tehetetlenül pa­naszkodik a vajszlói bíró, hogy oz eJőző évi bírói szám­adás meghallgatására .. az Kösség felszállítva s paran­csolva lévén . . ., (azon) senki meg nem jelent". Ezúttal pe­csétes szolgálati jelentésből tanulta a vármegye, hogy tár­sadalmi aktivitás nélkül nincs demokratikus közélet. Kiss Z. Géza kandidátus Rehabilitált e adósságok, utcanevek A negyven év alatt megvál­toztatott, volt püspökökről el­nevezett utcák: Kiírná, Király, Dulánszky, Radonai, Szchitov- szky inevei talán a székesegy­ház — Bazilika Minor — száz­éves újjáépítési ünnepsége kapcsán felülvizsgálhatók. Egyike Klimó György (a 'hetvenedik püspök), kinek ne­vét Landler kapta, kinek nem sok köze volt Pécshez. Jellem­ző, ihogy 1977-ben, a püspök halálának 200. évfordulóján emléktáblát csak a palotaibel­ső falán, emeletnyi magasság­ban 'kaphatott. Az emléktábla igényességét ez inem zavarta, így került rá Novotárszky Ist­ván domborművé. Boros László művészettörténész javaslatárai méltó helyére, a palota falára került, s igy a felújított Dóm tér díszévé vált. A június 22-i székesegyházi centenáriumra megfiatalodnak az obeliszkek, a palota, a le­véltár, az eperkő-térburkolat és az altemplom. A Városvédő és Városszé­pítő Egyesület keresi a szemé­lyek és aktuális időpontok alapján az emléktáblák elhe­lyezésének lehetőségét. A már felmerült Virág Benedek táb­lájára javaslatunk az 1938- ban igényesen kezdeményezett Gebauer Ernő és Ohmann Bé­Klimó György emléktáblájának domborműve (gipszminta) la művészék tervezte dombor­műves emléktábla. Virág Benedek Pécshez kö­tődése, hogy itt tanult 1772 és 1773 között, mint középiskolás, és 1776—80-ig 'itt végezte hit- tudományi tanulmányait. A pálos szerzetesrend a dom­borművet leöntette, és szülő­falujának temploma falán, ■Dióskálan ma is megtalálható és lemásolható. A kalapos király által meg­szüntetett pálos rend költője talán megérdemelne egy kis utcát Pécsett. Felcser László, mint városvédő és egyházmegyei építész Virág Benedek emléktáblája Iskolai törvények 1849—50-böl A magyar ifjúság nevelésének mai .problémái közepette, a számtalan tudományos elmélet kidolgozása és alkalmazása mellett nem érdektelen némi történeti visszapillantás arra hogy a múltban milyen elvek, „tör­vények” érvényesültek a nevelésben. Az Egyetemi Könyvtár gazdag kézirattárában erre vonatkozó dokumen­tumokat is találhatunk. Ezek között jelentős az „Iskolai Törvények 1849-50. évre” cimü kézirat. Az alábbiakban itt ismertetjük: TILALMAZÓ TÖRVÉNYEK 0 A tanulóifjúságnak tilal- maztatik minden, bárminemű fegyverviselés, u. m. puska, kard, bot, pálca; úgysziinte a halászat, vadászat, dohányzás, szivarozás. Az e törvényt a megintés után általhágók az iskolából kizáratnak. 0 Kemény, ,s érzékeny bün­tetés követi a becstelen, illet­len, botránkoztató, káromkodó, veszekedő, hazug, s másokat sértegető beszédeket és tet­teket. 0 Senki tulajdon, vagy más iskolának tanulóját meg ne bántsa, sőt bármi vallásé, ren­dű, s korú embert meg ne bántson; senkit ’vallása, ne­me, sorsa, vagy testi hibája miatt ne csúfoljon; kerüljön minden birkózást, ütést, verést, taszigálást, hajigálást; mivel mindezek egy jámbor, jólne­vel í ifjúnak erkölcsével ellen­keznek. 0 Még tulajdon szüleikkel, gazdáikkal sem szabad a diáknak színházba, nyilvános tancvigalmakba menni. 0 Nem szabad kávé-tekéző- házba, s bárminemű korcsmá­ba menni. Mindez nem a ta­nuló ifjúság számára vagyon, tehát neki tilos. Nem illik az ablaikok alatt kandikálni, lár­mázni, bármii gyanús helyre menni, szálláson kívül éjsza­kázni. (Másneműekkel a tár­salgás, barátkozás kemény büntetés alatt tilalmaztatik. Ki-ki az esti ha rang szókor szállásán legyen.:) 0 Tilos minden civakodás, éjjeli, nappali kóborlás, zaj- gás, csoportosulás. Senki kárt ne teqyen az ablakokban, lámpákban, vetésekben, ker­tekben, szőlőkben, és a ház­falakon firkálás által; kárpót­lást fizet a kártevő, a szánt­szándékos gonosz másképp is lakoland. 9 Télen csúszkálni, szán­kózni, nyáron folyókban, s más veszélyes helyeken fürde­ni minden veszedelem eltávoz- 'tatása végett nágyon tiltatik. 0 Nem szabad senkinek szállását, szüleinek, és az is­kolai igazgatónak híre, s tud­ta nélkül megváltoztatni. 0 Tilos a gazdákkal pör- patvarkodni. Panaszát az isko­lai igazgatónál jelentse a ta­nuló célszerű elintézés végett. A tanulók kicsapongásait el­titkoló gazdát kötelesség fel­adni, ki is emiatt a 'tanuló ifjak tartásától vég'kép el­hitetik. 0 A tanulóknak tilos pénzt iköl'csönvenni, jogszerű szerző­désre lépni, minthogy velük tett bármi szerződés erő nél­küli. 0 Pénzre kártyázni, vagy Ibármikép is 'igen tilos játsza­ni, az erkölcsnek, az életnek és egészségnek ártalmas já­tékok is ti Itatnak. A Nem szabad ellenállni a bírói, s polgári rendőri ható­ságnak, ha az a kicsapongó ifjak meg zaboló sóra felszólit- tatik. A bármikép megbántott, vagy sértett elégtétel végett az illető elöljárósághoz folya­modjék. 0 Húsvétra, vagy más szünnapokra az iskolai elöl­járók tudta és engedélye nél­kül a tanuló ifjakkal nem me­hetnék. 0 A vallatás által bebizo- oyult bárminemű tolvajságért az iskolázó ifjú a tanulók so­rából azonnal kitöröltetik, és (:ha 12. évet betöltött:) a ki­rály Ö Felsége parancsa sze­rint a bírói hatóságnak által adatik. 0 Tilos a papiros pénznek készítése, sőt játékos utánzása is. Ki ily vakmerőségre vete­mednék, a város, vagy vár­megye büntető hatalmába ke­rül, sőt életét, jövő szerencsé­jét is kockáztatja. A Császári és királyi pa­rancs szerint a tanuló ifjak­nak bárminemű, s nevű Tár­sulat, Egyesület igen tiltatik. 9 „Szóval ezen, most nyil­vánított minden kir. törvénye­ket, sőt felsőbbi parancs kö­vetkeztében ezután nyilvání- tandókat is minden tanuló ifjú szoros büntetés alatt lelkiisme­retesen megtartani köteleze­tik. Ha ezekhez tartjátok ma­gatokat, úgy befizetitek tar- tozástokat, Istennek, magatok­nak, embertársaitoknak, s meg­nyeritek azon becses kincset, mely az édes öntudat által a lelkiismeret nyugalmában rej-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents