Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-08 / 155. szám
1991. június 6., szombat uj Dunántúli napló e Pécs színháztörténetének forrásai 1886-1949. Fennállásának 100. évfordulójához közeledik a pécsi színház. Ez alkalomból Márti Attila levéltáros 1983 óta folytatott kutatásaiból könyvet publikált. Pécs színháztörténetének a Baranya Megyei levéltárban fellelhető forrásait dolgozta fel 1886-tól 1949-ig, a színház államosításáig. — A pécsi színház, ha négy évvel a centenárium előtt is, de sorsfordulóhoz érkezett, lövőre a lelújitott épületben játszik újra a társulat. Hol vannak a gyökerek? — Bár a városnak volt már korábban kőszínháza, egy új építésének terve 1884-ben merült fel. Addig ugyanis csak német társulatok léptek itt fel. Nemzeti színház építésére tartott igényt a város vezetése, polgársága. A színház tervrajzának elkészítésére Lechner Ödönt szerette volna felkérni a város, aki el is vállalta örömmel, de olyan nagy költségvetéssel, amely kifi- zethetetlennek bizonyult. Egyébként hét pályázat érkezett be, a Lechner-féle költségvetés felét ígérte Steinhardt Antal és Lang Adolf, akik végül elnyerték a pályázatot. 1893 júniusában elkezdték az építkezést, decemberben már tető alatt állt a színház.- Az ünnepélyes megnyitóra 1895. október 5-én került sor. — Igen, nagy-nagy ünnepség kíséretében. A Pécsi Napló 20 oldalas szómmal jelent meg ez alkalomból. Végül is a pécsi polgárság győzelmének könyvelhetjük el a dolgot, hiszen felszentelt helyre épült, a püspök ellenezte, a délvidéki kultúra fellegvára mégis hamar felépült. Igazi nemzeti színházat tudhattak magukénak a pécsiek. — Mi volt a nyitóelőadás?- Egy egész estét betöltő gálaműsorral készült Somogyi Károly, a színház első igazgatója és társulata. A megnyitó zenét Serly Lajos helyi zeneszerző komponálta, Vá- rady Antal Ébredés című drámai prológusát játszották, aztán pedig a Szultán című operettet adták elő. A társulaton kívül az itt állomásozó császári királyi 44. gyalogezred zenekara és a Pécsi Dalárda működött közre. Saját zenekara nem volt még ekkor a városnak.- Voltak-e a pécsi színháznak nagy katasztrólái? — Le nem égett soha, a második világháború bombái is elkerülték, de Trianon után, az ellehetetlenült viszonyok miatt egy időre be kellett zárni kapuit. A szerb megszállás alatt a színészek el voltak zárva a külvilágtól, így nyáron vándorjáték helyett pécsi kocsmákban énekeltek, játszottak. Elég kommersz lett a színjátszás ekkor. De a legnagyobb tragédiának 1949-et, az államosítást ítélem. Az addig jól működő színház egyből gazdátlan lett, megszűnt a jól működő színügyi bizottság 's, mely a mindenkori polgármester vezetésével, jogi, gazdasági szakemberekből, színházi vezetőkből állt. Z. M. Szerzetesrendek Magyarországon (8.) A Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek - mint neve is mutatja — női szerzet, azaz apácarend. Nem tartozik a sok évszázados múlttal dicsekedő rendek közé, ám másfél százados fennállása alatt bebizonyította, hogy nélkülözhetetlen a katolikus leánynevelés területén. A rendet 1833-ban Szent Ágoston Regulája, valamint Fourier Szent Péter és Boldog Alix Le Clerc szabálya szellemében alapította Gerhardinger Boldog Mária Terézia Bajorországban. Notre Dame nővéreknek is nevezték őket. Hivatalos elnevezése: School Sisters of Notre Dame, rövidítve S. S. N. D. Az alapító elsődleges célként a leányok iskolai és iskolán kívüli nevelését és oktatását jelölte meg. Ö maga is tanítónő lévén, megfelelő tapasztalatokat szerzett a XIX. száza.d eleji leányoktatásról, leánynevelésről. Amidőn megkezdte a rend a munkát, az alapító hármasával, négyesével küldte a nővéreket (apácákat, rendtagokat) a falvakba, a szegényekhez, valamint azokhoz, akik még ebben a környezetben is a legkiszolgáltatottabbak voltak, a gyermekekhez, fiatal leányokhoz. Tudta, mi fordul meg a nőkön a családban és a társadalomban, ezért akart nekik tudást, helyes értékrendet, szilárd világnézetet, és nem utolsó sorban gyakorlati ismereteket is adni. A Miasszonyunkról nevezott Szegény Iskolanővérek A Patrona Hungáriáé Gimnázium és Zárda Budapesten (a szerző felvétele) Boldog Mária Terézia 1858- ban jött Magyarországra, az akkoriban még hazánkhoz tartozó Temesvárra, ahol megalapította az Iskolanővérek magyar tartományát. Temesvárról indultak a nővérek újabb és újabb iskolaalapításokra, elsősorban Erdélybe és a közeli Bánátba, Bácskába. Az Iskolanővérek eleinte csak óvodákat, elemi iskolákat és árvaházakat vezettek, de hamarosan áttértek a nagyobb városokban a leányok középiskolai (gimnázium, tanítóképző) oktatására (Temesvár, Kolozsvár, Debrecen, Szeged). A trianoni békeszerződés során a rend számtalan háza idegen ország területére került, ahol helyzetüket az is nehezítette, hogy azok a katolikus magyar szülők, akik leányaikat a Miasszonyunkhoz járatták, nagyrészt elmenekültek a megszállás elől. Romániában és Jugoszláviában pedig az ortodox görögkeleti vallást támogatta az államhatalom. 1923-tól tehát Szeged lett a magyar Notre Dame apácák tartományi központja. Az 1948. évi iskolaállamosi- tások a Miasszonyunk nővérek oktatási intézményeit sem kímélték. A máterokat kiebrudal- ták azokból az épületekből, amelyekben oly önzetlenül, hozzáértéssel és ügybuzgalommal munkálkodtak a magyar katolikus leányok nevelése-ta- nítása érdekében. 1950 augusztusában azonban létrejött egy egyezmény az állam és a katolikus egyház között, amelynek értelmében a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek visszatérhettek két gimnáziumukba, kollégiumukba, mégpedig Budapestre és Debrecenbe, ahol azóta is vezetik a Patrona Hungáriáé Gimnáziumot, illetve a Svetits Katolikus Leánygimnáziumot. dr. Csonkarétí Károly Bérleti larokoncert Vonzó műfaji változatosság Talán a szezonvégnek tudható be, hogy az orgona- zongorabérlet jún. 3-i zárókoncertjére főként a várható zenei csemegét hűségesen számon tartó, igazi zenekedvelőknek, ilyenkorra már eléggé megcsappant tábora jelent meg a bazilikában. Pedig öt zeneszerző hat művének tolmácsolása rendkívül vonzó műfaji változatosságot kínált. Az orgonát megszólaltató vendégművészen kívül - tágítva a sorozat címében foglaltakat -, más hangszerekre komponált versenyművek előadóiként pécsi művészeknek, valamint kórusnak is lehetősége nyílt a Filharmónia bérleti sorozatában való közreműködésre. Azt viszont sohasem fogom megérteni, mi indokolja a nyilván meggondoltan leírt program sorrendjének utólagos megváltoztatását, ami ezúttal a hallhatóság körében bizonyos zavart is okozott. Ehhez járult hozzá, hogy a megszokott és bevált gyakorlattól eltérően, a közreműködő együttesek a kóruson helyezkedtek el, a közönség számára láthatatlanul, akusztikailag sem a legelőnyösebb helyzetet teremtve. Pedig véleményem szerint épp a közvetlen találkozás, a látvány, a művészeket köszöntő taps is hozzátartozik az élő hangverseny varázsához, ez teszi élménysze- rűbbé, az esetleg művészileg kifogástalanabb gépi zene hallgatásával szemben. Ezúttal a látvány hiánya az elmélyültebb zenehallgatásra inspirált. Erre alkalmas műnek kínálkozott Georg Friedrich Händel 1739-ben komponált, op. 6-os tizenkét concerto grossója közül a hatodik, melyben a Pécsi Szimfonikus Zenekar e műfajban való jártasságát bizonyította Hirsch Bence irányításával. A sokoldalú karmester színházi feladatai mellett a bérleti sorozatban is vezénylési lehetőséget kapott és ezt —, ha láthatatlanul is —, de jól kihasználta. Igyekezett alkalmaz- kodóan biztosítani a zenekari kíséretet a hangszeres szólistáiknak, akik között örömmel hallottuk Kircsi Lászlót. Különféle hivatali munkája mellett ismét kezébe vette oboáját és a tőle megszokott színvonalon eljátszotta Georg Philipp Telemann e-moll versenyművét. A másik pécsi szólista, Janzsó Ildikó, a „nagy” Bach másodszülött fiának, Philipp Emanuel Bachnak A-dur gordonka- versenyét adta elő. Hangszerének megszólaltatását a középső tételben tudtuk igazán élvezni. A Jobbágy Valér vezette Pécsi Palestrina Kórus Tomás Luis de Victoria Missa Quam pulchri sunt c. alkotásának eléneklésével teljesítette a Filharmónia bérleti koncertjén való szereplését. E művet foglalta keretbe az est két legsikerültebb száma: Hock Bertalan, a budavári Mátyás templom művésze Händel op. 4-es sorozatából a hatodik, B-dúr versenyművet, valamint Johann Georg Albrechtsberger 1762-ben komponált orgonaversenyét adta elő, fölényes biztonsággal, hangszerének hivatott művészeként. Kár, hogy a közönség egy része a felkevert sorrendet félreértve, vagy már kissé fázva, a hosszúra nyúlt koncertet befejező szám előtt felkerekedett, de a megfogyatkozott, hűséges kevesek végül is tapsra ütötték össze tenyerüket az utolsó taktus elhangzása után, ami egyben a hivatalos évadnak is záróakkordja volt. Dr. Nádor Tamás Mihalik ZsolF Füst Milán útja És most mindezt köszönnöm illenék. Ki rakatta ki hegyes kövekkel rettentő utamat? Ki akarta, hogy mezítláb járjam e poklot végig én? A dögkeselyűk is mért kerengnek egyre csak fölöttem, s a legyeknek sűrű seregét ellenem ki küldte? Végtére elértem hát tündöklő kertednek kapujáig, ám érett terhűktől roskadt fáid bizony nem kívánom. Es semmit sem kérdezek immár. Szalay Tímea Versek 1. Nagyon félek, hogy két párhuzamos az űrben távolodni kezd majd, és közéjük zuhanok. Még sétálok rajtuk. Lábam alatt, mint fényszőrű kutyák, meghunyászkodnak a vonalok. Mi lesz, ha egyszer megharapnak? 2. Fehér illatú tiszavirágcsorda elöl menekültem partomon. Kifordítva hajítottam homokba a testem. így beleférek egy liliomba. 3. A fák szürkeséget vacsoráznak, halvágókést döfnek a porba, csajkáikkal sorba állnak, és nem tudják, melyik kandallóba sápadnak majd bele. Még fáj a harkály csőre. 4. A tél fény hidján meztelen katonák csapata csoszog. Mellkasuk átlátszó ablakán pillangók törik szárnyukat. Aludni hímporba térnek. Almukat senki sem vetkőztetheti uniformisba. 5. Vetetlen égen hánykolódó madár megnyugszik-e, ha földre zuhan? Madárfa női belőle majd. Agrólszakadt termései szárnyra kelni nem fognak soha: anyjuk alatt csipogva pusztulnak el. 6. Göröngyös úton battyog a ló. Szisszen egy bot, de hiába. Hisz repedt az állat patája. Most csak áll, mint kidobott cégtábla, melyen motoszkál a rozsda. A fájdalom lenyerit róla. * A diákírók és diákköltők sárvári találkozóján aranyérmet nyert ciklusból. Szalay Tímea a pécsi Leöwey Gimnázium II. éves tanulója.
