Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-06 / 122. szám

1991. május 6., hétfő aj Dunántúlt napló 5 Hírek, információk, esemeit|vek Kölcsönös előnyöket igero uj kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) csönös dokumentumcserékben és kapcsolattartásiba«. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a rems-murri küldöttség mostani látogatásán tízezer nyugatnémet márkáról szóló csekket és Fellbach polgár­mestere, Friedrich-Wilhelm Kiel úr jóvoltából egy mentőautót ajándékozott Baranyának. A németországi küldöttség vasárnap elutazott Pécsről, to­vábbi konkrét megá'llapodá- so'kra júliusban nyílik lehető­ség, amikor baranyai delegá­ció viszonozza a rems-murriaik mostani látogatását. (bozsik) Amerikai középiskolások Pécsett Mielőtt megismerkedtek a pécsi diákokkal és tanárokkal, nem sokat tudtak Magyaror­szágról, vallotta be Jennifer Hodson és Scott Galson, akik amerikai középiskolások, és akik ötödmagukkal a pennsyl­vaniai West Chester városból érkeztek Pécsre. A pécsi Ne­velési Központ és a West Ches- ter-i iskola közötti kapcsolat kétéves múltra tekinthet visz- sza. A pécsi iskola egyik ta­nára, Horváthné Csortos Erika a Soros Alapítvány drog-alko­hol programja révén jutott ki két évvel ezelőtt Amerikába azon intézetek egyikébe, amely intézet azt a célt tűzte ki, hogy a fiatalok körében megelőzze a szenvedélybetegségek ki­alakulását. Ebben a West Chester-i iskolában nemcsak arra tanítják meg a fiatalo­kat, miért káros az alkoholi­zálás és a drogfogyasztás, ha­nem azt is, hogyan lehet a megelőzés erejével megelőz­ni, hogy valakiben kialakuljon a szenvedélybetegség. A pécsi tanárnő ennek a programnak a teljes módszer­tani dokumentációját magával hozta, és a pécsi Nevelési Köz­pontban azóta alkalmazzák. Ezt az első amerikai látoga­tást követte a két iskola kö­zötti kapcsolat felvétele, több tanár- és diákcsere, ősszel pé­csi diákok látogattak West Chesterbe, most onnan öt diák egy tanárnő, Jake Longnecker kíséretében érkeztek Pécsre az­zal a céllal, hogy átadják sa­ját módszerüket a pécsi diá­koknak. A gyerekek két hétig lesznek itt és a Nevelési Köz­ponton kivül a Nagy Lajos, a Leőwey Klára Gimnázium, va­lamint a Kereskedelmi Szak- középiskola tanulóival is talál­koznak. Mint mondták, nagy érdeklődéssel jötek Magyaror­szágra, s remélik, hogy a két hét alatt sok barátot szerez­nek. S. Zs. „Az én édesanyám mindig mosolyogjon*’ Rendhagyó anyák napi ünnepség Szentlörincen Nemrég adtuk hírül, hogy Szentlőrincen megalakult az Értelmi Fogyatékosok Országos Szülői Érdekvédelmi Szövetsé­gének helyi csoportja. Első nyilvános bemutatkozásu kát, melynek apropója az édes­anyáik nagja volt, s melyet megörökített az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója is, május ne­gyediklén (szombaton) a kul­turális és szolgáltató közipont­iban tartották. „Kéznyájtá- suirikra várnak" — mondták megalakulásukkor. A szentlő- irinciék pedig összefogtak. Nyersné Gödöny Zsuzsa mű­vel ődésiház-iigazgató ingyen bocsátotta a termet rendelke­zésükre, Tolnai Gáborné száz szál tulipánt adományozott részükre, Balogh János az üdítőket kedvezményes áron juttatta el hozzájuk, a cuk­rászüzem dolgozói pogácsák sütését vállalták. Hagyomá­nyos osztályba járó diákok is szerepeltek az anyák napi mű­soron, hogy segítsenek. Szabó Ferenoné, az ÉFOÉSZ helyi csoportja titkárának megnyi­tója után a gyermekek ver­seket mondtak, énekeltek. Csili lógó szemmel, tiszta szív­vel, őszintén. Vállalva a nyil­vánosság előtt önmagukat. Nem mindennapi örömöt sze­reztek ezzel szüléiknek. S bi­zony a tudósitó szive is ösz- szeszorult, mikor kissé tétován, zavartan, kezében erősen mar­kolva a virágot, ki-ki megke­reste azt, akit a legjobban szeret.. . Hajnalné Benedek Anikó elnökhelyettes beszédé­ben Daniéi Keyes szavait idézte: „A normális gyerekek hamar felnőnek, már nincs szükségük az emberre... a maguk útját járják . . . elfelej­tik azt, aki szerette őket és gondoskodott róluk. De ezek­nek a gyerekeknek szükségük van egész életükön át mind­arra, amit az ember adhat nékik." y Szentlőrincen megmozdult valami a lelkekben. Az értel­mi fogyatékosok számkivetett- ségének megszüntetésére az első nagy lépés itt már meg­történt. K. Jentetics Ágota Kolozsvári képek a Martyn Múzeumban Kolozsvárott született 1930- ban az a képzőművész, aki­nek grafikáiból kiállítás nyílt tegnap délelőtt Pécsett, a Martyn Múzeumban. Feszt László neve nem ismeretlen Magyarországon, kiállított a Nemzeti Galériában is, sőt, a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum is vásárolt alkotásaiból. A művész eddigi életútja is szinte már egy regény, több nemzetközi válogatás résztve­vőjeként, és a kolozsvári Ma­gyar Művészeti Főiskola volt rektoraként is jelentős alakja a romániai képzőművészeti életnek. Most látható képein is fel­tűnik az a hatás, mely egy­kor döntően megváltoztatta lá­tásmódját, mint magáról mondja, a modern japán gra­fika és a kollázs, mint tech­nika legalább 30 éve fogva tartja már. Pécsi tárlata igazi élményt nyújthat a látogatók­nak, akik a legutóbbi ma­gyarországi kiállítás óta el­telt 20 év értékes termésével ismerkedhetnek meg. Rutával ütközött a vonat Halálos közlekedési baleset Sellyén Tragikus kimenetelű köz­lekedési baleset történt tegnap a déli órákban a sellyei vasútállomás köze­lében. A Sellyéről 11.40 órakor induló barcsi sze­mélyvonat, mintegy 3 ki­lométernyi távolság meg­tétele után, a drávaiványi fénysorompónál összeüt­között egy Zsigulival. Szemtanúk beszámolója szerint a vonat mintegy 50-60 métert tolta maga előtt az autót, mire meg tudott állni. Matocz Jó­zsef (51 éves sellyei la­kos) feltételezhetően ké­sőn vette észre a fény­sorompó tilos jelzését, be­lehajtott a vonatba, ami­nek következtében a helyszínen azonnal meg­halt. A vonat közel egyórás veszteglés után indulha­tott tovább. A rendőrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot. * Ismét emberéletet köve­telt a figyelmetlenség. A Zsiguli vezetője nem vet­te észre sem a közeledő vonatot, sem a tilos jel­zést. F. D. Tűzoltók Flórián, napja Sellyén (Folytatás az 1. oldalról) nak és társadalmi megbe­csültségüknek megfelelő ran­got szereztek vissza maguk­nak a települések önkéntes és vállalati tűzoltói. Azt mondja Kasza Gyula, a sellyei polgármesteri hiva­tal jegyzője: ha lehetne, már holnap kezdené ismét szer­vezni - házigazdaként — ezt a fesztivált. Mert ő ilyen sza­bású ünnepségre, amelyik tűz­oltók „civil" nézők százait mozgatta volna meg Sellyén, nem emlékezik. Török Béla ezredes, megyei tűzoltópa­rancsnok pedig ilyképp von mérleget: 55 tűzóltócsapat vett részt a szakmai versen­gésben, öt kategóriában, ki­váló felkészültséget és ver­senyszellemet tanúsítva — de ő legfeljebb 25 részvételére számított, amikor - a sellyei önkormányzattal és a helyi önkéntes egyesülettel együtt — a megyei parancsnokság szervezni kezdte a kétnapos fesztivált. Fesztivál? A javából. Az emberék — gyerekek és fel­nőttek - mindenáron sorra akartak kerülni, hogy Simon­nal, a mindenütt népszerű tűzoltójármű emelőkosarával több 10 méter magasra emel­kedhessenek - miikor lett vol­na módjuk máskor felülről látni Sellyét? Vagy a foci­meccs: korábban NB lll-as sellyei kapus — most már toló­kocsiban — vezette a mérkő­zést, szinte nem volt oka, túl a gólokon, a sípjába fújni. Vagy a sellyei fiatalasszonyok közül hármán: ők szavazták meg a legjobb alakú labda­rúgónak járó díjat — féléves előfizetést az Új Dunántúli Naplóra —, s mint ahogy ez a szerencsés tűzoltó is sziget­vári volt, úgy a gólkirály is, aki „fiatalasszonyos kollégájá­hoz" hasonló díjban' részesült. Az önkéntes lánycsapatok között a szerelési versenyben Magyarbóly, az önkéntes fiúk­nál Somberek, a felnőtt női csapatok között Magyarbóly, a férfiak közül Rózsafa lett az első, míg a vállalati férfi tűz­oltócsapatok versenyét a BCM Rt. nyerte - ugyancsak meg­hökkentve a pécsi bőrgyária­kat és a szakmát -, ők már megszokták a győzelmet. Mindennek a házigazdája a sellyei önkéntes tűzoltó csa­pat volt — megyei parancs­noki dicsérő oklevelet és ju­talmat kaptak, és persze raj­tuk kívül még számosán. Ez a vendéglátás komoly munka volt: belefért a szíves első köszöntés, a tegnap es­te a fesztiválzáró bálon a jegy árusítása, a sör felszol­gálása is. Ahogy az minden vendégnek jól esik, és min­den jól működő, egymásért is dolgozó önkéntes egyesü­letben régen szokás volt, s remélhetőleg - beérett mag­ként - az lesz ettől kezdve a jövőben is. M. A. „Most (még) nem jövök vissza Pécsre...” A Pa-dö-dő Pécsett „Mással nem tudnánk ugyanezt megcsinálni..." Egy 15 méter hosszú színes rongykígyó, irkák-firkák a színpadon, egyszer csak füst o feszült várakozásiban, telt !ház vóir péntek este két is­mert hölgyet, a Pa-dö-dö együttes tagjait, á hajdani pécsi színészt, Lang Györgyit és a jazzénékesi karriert fel­áldozó Falusi Mariannt. És még mindig semmi. Egyszer csak bejön a helyszínt adó pécsi DOZSO színpadára egy csetlő-botló úr Taps feliratú táblával. A hatás nem ma­rad el. A koncert alaphang­ját megadó poén után a ven­dég Kulka Jánossal együtt emlékezetesen hangulatos'más­fél órát produkált a Pa-dö-dő. Nehéz volt kihámozni a két hölgyet a rajongók, az auto- graimkérők népes táborából. — Sohasem láttam még kon­certen ilyen sokrétű összetéte­lű közönséget. Volt itt nagy­mama az unokájával, tinilá­nyok serege, harmincasok . . . — öröm — mit mondjak, kezdi Falusi Mariann -, csak az zavar egy picit, hogy már most tudom, mit fogok csinál­ni november végén, persze, a siker kárpótol. ■ — Nem tudom, szokták-e fi­gyelni a közönséget? — Dhüm — válaszol Lang Györgyi —, miért? — Úgy láttam, jóval több a nő, mint férfi... — Nem vettem észre — mondják szinte egyszerre —, nem ez szokott jellemző lenni. — Ott láttuk viszont a né­zők között Szegváry Menyhér­tet és a Pécsi Nemzeti Szín­ház több művészét is. Nem kíván visszatérni Pécsre? — kérdem Lang Györgyit. — Egyelőre semmiképp. Megy a szekér, bár van jó néhány ember, hogy esalk Szegváryt és Vári Évát említsem, akik miatt bármikor szivesen jön­nék. Szóval, most nem . . . — Csinálná mással is ■ a Pa-dö-döt? — fordulok Falusi Mariannhoz . . . — Nem. Egyformáik vagyunk extravagáns öltözködésben, és közérzetre is. — Melyikük a jobb az együttesben? — Hát, inkább úgy fogal­maznék, hogy kiegészítjük egy­mást - mondja társa bóloga- tásától kísérve Falusi Mariann. — Nekem jobb a hangom, a Györgyi pedig a színészetben, a színpadi munkában utánoz­hatatlan. (bozsik) A Pa-dö-dö: Lang Györgyi és Falusi Mariann Löffler Gábor felvétele Fotó: Proksza László A kiállítás egy részlete A csapatok parancsnokainak egy csoportja az eredményhir­detésen Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents