Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-06 / 122. szám
1991. május 6., hétfő aj Dunántúlt napló 5 Hírek, információk, esemeit|vek Kölcsönös előnyöket igero uj kapcsolat (Folytatás az 1. oldalról) csönös dokumentumcserékben és kapcsolattartásiba«. Emlékeztetjük olvasóinkat, hogy a rems-murri küldöttség mostani látogatásán tízezer nyugatnémet márkáról szóló csekket és Fellbach polgármestere, Friedrich-Wilhelm Kiel úr jóvoltából egy mentőautót ajándékozott Baranyának. A németországi küldöttség vasárnap elutazott Pécsről, további konkrét megá'llapodá- so'kra júliusban nyílik lehetőség, amikor baranyai delegáció viszonozza a rems-murriaik mostani látogatását. (bozsik) Amerikai középiskolások Pécsett Mielőtt megismerkedtek a pécsi diákokkal és tanárokkal, nem sokat tudtak Magyarországról, vallotta be Jennifer Hodson és Scott Galson, akik amerikai középiskolások, és akik ötödmagukkal a pennsylvaniai West Chester városból érkeztek Pécsre. A pécsi Nevelési Központ és a West Ches- ter-i iskola közötti kapcsolat kétéves múltra tekinthet visz- sza. A pécsi iskola egyik tanára, Horváthné Csortos Erika a Soros Alapítvány drog-alkohol programja révén jutott ki két évvel ezelőtt Amerikába azon intézetek egyikébe, amely intézet azt a célt tűzte ki, hogy a fiatalok körében megelőzze a szenvedélybetegségek kialakulását. Ebben a West Chester-i iskolában nemcsak arra tanítják meg a fiatalokat, miért káros az alkoholizálás és a drogfogyasztás, hanem azt is, hogyan lehet a megelőzés erejével megelőzni, hogy valakiben kialakuljon a szenvedélybetegség. A pécsi tanárnő ennek a programnak a teljes módszertani dokumentációját magával hozta, és a pécsi Nevelési Központban azóta alkalmazzák. Ezt az első amerikai látogatást követte a két iskola közötti kapcsolat felvétele, több tanár- és diákcsere, ősszel pécsi diákok látogattak West Chesterbe, most onnan öt diák egy tanárnő, Jake Longnecker kíséretében érkeztek Pécsre azzal a céllal, hogy átadják saját módszerüket a pécsi diákoknak. A gyerekek két hétig lesznek itt és a Nevelési Központon kivül a Nagy Lajos, a Leőwey Klára Gimnázium, valamint a Kereskedelmi Szak- középiskola tanulóival is találkoznak. Mint mondták, nagy érdeklődéssel jötek Magyarországra, s remélik, hogy a két hét alatt sok barátot szereznek. S. Zs. „Az én édesanyám mindig mosolyogjon*’ Rendhagyó anyák napi ünnepség Szentlörincen Nemrég adtuk hírül, hogy Szentlőrincen megalakult az Értelmi Fogyatékosok Országos Szülői Érdekvédelmi Szövetségének helyi csoportja. Első nyilvános bemutatkozásu kát, melynek apropója az édesanyáik nagja volt, s melyet megörökített az MTV Pécsi Körzeti Stúdiója is, május negyediklén (szombaton) a kulturális és szolgáltató közipontiban tartották. „Kéznyájtá- suirikra várnak" — mondták megalakulásukkor. A szentlő- irinciék pedig összefogtak. Nyersné Gödöny Zsuzsa művel ődésiház-iigazgató ingyen bocsátotta a termet rendelkezésükre, Tolnai Gáborné száz szál tulipánt adományozott részükre, Balogh János az üdítőket kedvezményes áron juttatta el hozzájuk, a cukrászüzem dolgozói pogácsák sütését vállalták. Hagyományos osztályba járó diákok is szerepeltek az anyák napi műsoron, hogy segítsenek. Szabó Ferenoné, az ÉFOÉSZ helyi csoportja titkárának megnyitója után a gyermekek verseket mondtak, énekeltek. Csili lógó szemmel, tiszta szívvel, őszintén. Vállalva a nyilvánosság előtt önmagukat. Nem mindennapi örömöt szereztek ezzel szüléiknek. S bizony a tudósitó szive is ösz- szeszorult, mikor kissé tétován, zavartan, kezében erősen markolva a virágot, ki-ki megkereste azt, akit a legjobban szeret.. . Hajnalné Benedek Anikó elnökhelyettes beszédében Daniéi Keyes szavait idézte: „A normális gyerekek hamar felnőnek, már nincs szükségük az emberre... a maguk útját járják . . . elfelejtik azt, aki szerette őket és gondoskodott róluk. De ezeknek a gyerekeknek szükségük van egész életükön át mindarra, amit az ember adhat nékik." y Szentlőrincen megmozdult valami a lelkekben. Az értelmi fogyatékosok számkivetett- ségének megszüntetésére az első nagy lépés itt már megtörtént. K. Jentetics Ágota Kolozsvári képek a Martyn Múzeumban Kolozsvárott született 1930- ban az a képzőművész, akinek grafikáiból kiállítás nyílt tegnap délelőtt Pécsett, a Martyn Múzeumban. Feszt László neve nem ismeretlen Magyarországon, kiállított a Nemzeti Galériában is, sőt, a pécsi Janus Pannonius Múzeum is vásárolt alkotásaiból. A művész eddigi életútja is szinte már egy regény, több nemzetközi válogatás résztvevőjeként, és a kolozsvári Magyar Művészeti Főiskola volt rektoraként is jelentős alakja a romániai képzőművészeti életnek. Most látható képein is feltűnik az a hatás, mely egykor döntően megváltoztatta látásmódját, mint magáról mondja, a modern japán grafika és a kollázs, mint technika legalább 30 éve fogva tartja már. Pécsi tárlata igazi élményt nyújthat a látogatóknak, akik a legutóbbi magyarországi kiállítás óta eltelt 20 év értékes termésével ismerkedhetnek meg. Rutával ütközött a vonat Halálos közlekedési baleset Sellyén Tragikus kimenetelű közlekedési baleset történt tegnap a déli órákban a sellyei vasútállomás közelében. A Sellyéről 11.40 órakor induló barcsi személyvonat, mintegy 3 kilométernyi távolság megtétele után, a drávaiványi fénysorompónál összeütközött egy Zsigulival. Szemtanúk beszámolója szerint a vonat mintegy 50-60 métert tolta maga előtt az autót, mire meg tudott állni. Matocz József (51 éves sellyei lakos) feltételezhetően későn vette észre a fénysorompó tilos jelzését, belehajtott a vonatba, aminek következtében a helyszínen azonnal meghalt. A vonat közel egyórás veszteglés után indulhatott tovább. A rendőrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot. * Ismét emberéletet követelt a figyelmetlenség. A Zsiguli vezetője nem vette észre sem a közeledő vonatot, sem a tilos jelzést. F. D. Tűzoltók Flórián, napja Sellyén (Folytatás az 1. oldalról) nak és társadalmi megbecsültségüknek megfelelő rangot szereztek vissza maguknak a települések önkéntes és vállalati tűzoltói. Azt mondja Kasza Gyula, a sellyei polgármesteri hivatal jegyzője: ha lehetne, már holnap kezdené ismét szervezni - házigazdaként — ezt a fesztivált. Mert ő ilyen szabású ünnepségre, amelyik tűzoltók „civil" nézők százait mozgatta volna meg Sellyén, nem emlékezik. Török Béla ezredes, megyei tűzoltóparancsnok pedig ilyképp von mérleget: 55 tűzóltócsapat vett részt a szakmai versengésben, öt kategóriában, kiváló felkészültséget és versenyszellemet tanúsítva — de ő legfeljebb 25 részvételére számított, amikor - a sellyei önkormányzattal és a helyi önkéntes egyesülettel együtt — a megyei parancsnokság szervezni kezdte a kétnapos fesztivált. Fesztivál? A javából. Az emberék — gyerekek és felnőttek - mindenáron sorra akartak kerülni, hogy Simonnal, a mindenütt népszerű tűzoltójármű emelőkosarával több 10 méter magasra emelkedhessenek - miikor lett volna módjuk máskor felülről látni Sellyét? Vagy a focimeccs: korábban NB lll-as sellyei kapus — most már tolókocsiban — vezette a mérkőzést, szinte nem volt oka, túl a gólokon, a sípjába fújni. Vagy a sellyei fiatalasszonyok közül hármán: ők szavazták meg a legjobb alakú labdarúgónak járó díjat — féléves előfizetést az Új Dunántúli Naplóra —, s mint ahogy ez a szerencsés tűzoltó is szigetvári volt, úgy a gólkirály is, aki „fiatalasszonyos kollégájához" hasonló díjban' részesült. Az önkéntes lánycsapatok között a szerelési versenyben Magyarbóly, az önkéntes fiúknál Somberek, a felnőtt női csapatok között Magyarbóly, a férfiak közül Rózsafa lett az első, míg a vállalati férfi tűzoltócsapatok versenyét a BCM Rt. nyerte - ugyancsak meghökkentve a pécsi bőrgyáriakat és a szakmát -, ők már megszokták a győzelmet. Mindennek a házigazdája a sellyei önkéntes tűzoltó csapat volt — megyei parancsnoki dicsérő oklevelet és jutalmat kaptak, és persze rajtuk kívül még számosán. Ez a vendéglátás komoly munka volt: belefért a szíves első köszöntés, a tegnap este a fesztiválzáró bálon a jegy árusítása, a sör felszolgálása is. Ahogy az minden vendégnek jól esik, és minden jól működő, egymásért is dolgozó önkéntes egyesületben régen szokás volt, s remélhetőleg - beérett magként - az lesz ettől kezdve a jövőben is. M. A. „Most (még) nem jövök vissza Pécsre...” A Pa-dö-dő Pécsett „Mással nem tudnánk ugyanezt megcsinálni..." Egy 15 méter hosszú színes rongykígyó, irkák-firkák a színpadon, egyszer csak füst o feszült várakozásiban, telt !ház vóir péntek este két ismert hölgyet, a Pa-dö-dö együttes tagjait, á hajdani pécsi színészt, Lang Györgyit és a jazzénékesi karriert feláldozó Falusi Mariannt. És még mindig semmi. Egyszer csak bejön a helyszínt adó pécsi DOZSO színpadára egy csetlő-botló úr Taps feliratú táblával. A hatás nem marad el. A koncert alaphangját megadó poén után a vendég Kulka Jánossal együtt emlékezetesen hangulatos'másfél órát produkált a Pa-dö-dő. Nehéz volt kihámozni a két hölgyet a rajongók, az auto- graimkérők népes táborából. — Sohasem láttam még koncerten ilyen sokrétű összetételű közönséget. Volt itt nagymama az unokájával, tinilányok serege, harmincasok . . . — öröm — mit mondjak, kezdi Falusi Mariann -, csak az zavar egy picit, hogy már most tudom, mit fogok csinálni november végén, persze, a siker kárpótol. ■ — Nem tudom, szokták-e figyelni a közönséget? — Dhüm — válaszol Lang Györgyi —, miért? — Úgy láttam, jóval több a nő, mint férfi... — Nem vettem észre — mondják szinte egyszerre —, nem ez szokott jellemző lenni. — Ott láttuk viszont a nézők között Szegváry Menyhértet és a Pécsi Nemzeti Színház több művészét is. Nem kíván visszatérni Pécsre? — kérdem Lang Györgyit. — Egyelőre semmiképp. Megy a szekér, bár van jó néhány ember, hogy esalk Szegváryt és Vári Évát említsem, akik miatt bármikor szivesen jönnék. Szóval, most nem . . . — Csinálná mással is ■ a Pa-dö-döt? — fordulok Falusi Mariannhoz . . . — Nem. Egyformáik vagyunk extravagáns öltözködésben, és közérzetre is. — Melyikük a jobb az együttesben? — Hát, inkább úgy fogalmaznék, hogy kiegészítjük egymást - mondja társa bóloga- tásától kísérve Falusi Mariann. — Nekem jobb a hangom, a Györgyi pedig a színészetben, a színpadi munkában utánozhatatlan. (bozsik) A Pa-dö-dö: Lang Györgyi és Falusi Mariann Löffler Gábor felvétele Fotó: Proksza László A kiállítás egy részlete A csapatok parancsnokainak egy csoportja az eredményhirdetésen Fotó: Proksza László
