Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-28 / 144. szám
IO űj Dunántúli napló 1991. május 28., kedd szerkesztőség postájából E Mikor köteles a biztosító kártérítést fizetni? Mikor köteles a biztosító az ügyfélnek kártérítést fizetni? Az Állami Biztosító Baranya megyei igazgatójától szeretnék a nyilvánosság előtt feleletet kapni, hány évre van szükség arra, hogy a biztosított jogos és most már a bíróság által is jogerősen megítélt követelését a biztosítótól meg tudja kapni. Pártfogoltam - kinek az ügyében eljárok — egy 81 éves, a létminimum alatti nyugdíjból élő beteges egyszerű asszony. Nevezettet a biztosító ügybeni magatartásával arra kényszerítette, hogy jogi képviselője útján keresetet nyújtson be a bíróságnál kárigényének megállapítása céljából 1988. évi június hó 15. utáni időben, miután a biztosító többszöri kérésre sem volt hajlandó vállalt kötelezettségét teljesíteni annak ellenére sem, hogy a biztosítási díjat felvette és a biztosított szabályszerűen járt el. Végre a bíróság az 1990. évi december hó 15-én kelt és 31-én jogerőre emelkedett 86081/1990/7. számú ítéletével kötelezte az Állami Biztosító Baranya megyei igazgatóságát, hogy kártérítési kötelezettségének tegyen eleget az összes per- beni költség megfizetésével együtt. Mivel a biztosító a jogerős bírósági ítélet ellenére sem tett eleget fizetési kötelezettségének, még folyó év március hó végéig sem, az ügyben eljáró jogi képviselőnk csekk mellékletével ismételten felkérte a megítélt kárösszeg és költségek megfizetésére, de erre vonatkozóan a mai napig még csak nem is válaszolt a biztosító. Közben személyesen felkerestem a biztosítót az ügy rendezése érdekében, de csak ígéretet kaptam azzal a megjegyzéssel, hogy nem éri az ügyfelet károsodás, mivel szerintük a kamat „ketyeg" a kifizetésig. Ezek szerint a biztosítót nem érdekli, hogy a megítélt kamat 20 százalék, míg az infláció csaknem eléri a 40 százalékot. Nem érdekli a biztosítót az sem, hogy a kár megállapítá- sakor'az ügyben szereplő svéd korona hivatalos árfolyama 8,3 forint volt, míg jelenleg csaknem 12 forint, ami szintén több, mint 6000 forint veszteséget jelent a biztosítottnak. Sajnos ezt a kárigényt már nem lehet érvényesíteni. A történtek után nem tudom, miként kell értelmezni a rádióban és televízióban elég gyakran megjelenő reklámokat, hogy a ,biztosítás biztonság"! Végezetül szeretném tudni, hogy az ilyen eljárást az Állami Biztosító Baranya megyei igazgatója mennyiben tartja morálisnak, különösképpen egy idős, beteges, szerény nyugdíjából élő asszony ügyében. Dergez Bertalan Pécs, Surányi út 10/A Történet a kispapról Az Új DN április 29-i számában hangulatos kis cikk jelent meg, amely a „Havi-hegyi” kereszt történetét adja közre. Az írás a Havihegy ormán álló nagykeresztről beszél, ahonnan egy teológus az 1930-as években a mélybe zuhant, miközben a kereszt lábánál lévő sziklafalról a táj szépségében gyönyörködött. A történet kedves, hangulatos, el is hihető. Én, mint kis gimnazista, 1915 júniusában felvételiztem a pécsi papnevelő intézetben, majd a sikeres felvételim után városnézésre indultunk. így jutottunk el a Tettyére is. A völgykatlan keleti sziklafalán már akkor is ott állt az a márványkereszt, melynek fenséges szépsége uralta az egész völgyet és kísérőnk ugyanazt a történetet adta elő, mint a hivatkozott cikk. A pécsi szeminárium nevezetes egyháztörténeti tanára volt Szentkirályi István egyháztörténész, aki arról is híres volt, hogy évtizedekig visszamenőleg emlékezetében tartott minden volt papnövendéket, tudta a sorsukat. Ez a történet szerinte szájról szájra járó hagyomány volt már az ő idejében is. Soraimat nem ünneprontásnak szánom. Az arra járók továbbra is azzal a szent borzadállyal tekintsenek le a kereszt melletti szikláról a mélybe, ahonnan a mondabeli kispap merengésének áldozata lett. Gombor József nyugalmazott főjegyző Pécs, Rácváros 30. Ne azt várja, amit megrendelt A közelmúltban egyik pécsi taxis-társaságnál terméskövet rendeltem építkezésem alapozásához és csupán annyit kértem, hogy gyermekvagy maximum emberfej nagyságú legyen. Még aznap este hozták is a megrendelt árut. Másnap meglepődve láttam, hogy félember nagyságú kövek is vannak. A taxiközpontot többször is hívtam, de a szállítót nem találták otthon. Jó tanácsot azonban kaptam a központostól: össze is lehet törni azokat a köveket, mert az ember úgysem azt kapja a pénzéért, amit szeretne venni, hanem amit adnak. Jó tanácsát megfogadtam, és fáradságos munkával elhordtuk a 3,5 köbméter, „nehéz" követ. Székely Tibor Pécs, Uitz Béla út 8. Ha tönkremegy a vállalkozó Kaphat-e munkanélküli-segélyt? Volt egy Tünde-akció... A munkanélküli segélyről szóló törvény nem érinti a volt vállalkozókat (például, aki 10 éves ipar után tönkremegy, addig fizette a társadalombiztosítási járulékot, adót), nem kaphatnak munkanélkülli-se- gélyt — írja olvasónk (név és cím a szerkesztőségben). Nem ért egyet azzal, hogy megkülönböztetik a volt vállalkozókat, a mostanság egyre több elbocsátott vállalati dolgozóval szemben. Dr. Kamarás Károly, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ igazgatója a következő tájékoztatást adta: Az 1991. évi IV. tv. 25. paragrafus (1) bek. b) pontja szerint egyéb feltételek megléte esetén munkanélküli-járadékra az jogosult, aki a járulékfizetési kötelezettségének a munkanélkülivé válását megelőzően eleget tett. Ennek időtartamát a törvény 27. paragrafusa határozza meg. Jelenleg átmeneti időszakban vagyunk, ennek következtében korábbi járulékfizetési időszakról nem beszélhetünk, ezért a törvény 58. paragrafus (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a törvény hatályba lépését követően munkanélkülivé vált munkavállalók murvkanélküliPanaszos -olvasónk szerkesztőségünkbe érkezett levelében szerencsétlenül balsikerrel végződött vásárlásáról számol be.' A napokban vidékről Pécsre utazott, hogy — kispénzű lévén — olcsón vásároljon kislányának cipőt. A . cipőt a vásártérrel szemközti Ki p— Köp cipőboltban meg is találták, ám próbáláskor a kislány véletlenül a szék mellé csüccsent, könyökével megütötte a tükröt, amely összetörött. Az eladó könyörtelenül kifizettette a 700 forintos berendezési tárgyat. Olvasónk, akinek komoly gondot okoz a közel ezerforintnyi kiadás, sérelmezi az eljárást. Az eset kapcsán a Kereskedelmi Felügyelőség tanácsát kértük: ki köteles megtéríteni, ha a vevő okoz kárt a berendezésben, a bolt áruiban. Megtudtuk, hogy az ilyen esetekre semmiféle jogszabály nem vonatkozik. A megállapodás mindenkor a vevőre és az eladóra tartozik, „magánügy”. Polgári pert ugyan bármely fél indíthat, az utóbbi időben azonban megyénkben ilyen járadékra való jogosultságánál a hatályba lépést követő négy évig járulékfizetési időként a munkanélkülivé válást megelőző négy éven belüli munkaviszony időtartamát kell figyelembe venni. Ebből következik, hogy vállalkozó nem jogosult munka- nélküli járadékra, figyelemmel az idézett törvényhely (5) bekezdés a) pontjára is, mely meghatározza a munkaviszony időtartamát. Mindez nem jelenti azt, hogy a vállalkozók nem lesznek jogosul tok mu n ka n él kül i -j á ra dékra. A törvény 41. paragrafus (2) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a munkaviszonyban nem állók, igya vállalkozók is, a munkaügyi központtal kötött megállapodás alapján fizessenek munkavállalói járulékot és ennek teljesítési idejétől függően jogosultak legyenek munkanélkülijárulékra. A velük kötendő megállapodás részletes feltételeit, a fizetendő járulék, valamint az ennek alapján járó munkanélküli járulék kiszámításának szabályait a Munkaerőpiaci Bizottság fogja meghatározni. Erről tudomásunk szerint még nem döntöttek. per nem fordult elő. Az Állami Biztosítónál elmondták, hogy sem a vevő, sem az eladó biztosítása nem fedez ilyen jellegű károkat. Segítő szándékunk ellenére sem tudunk megoldást találni a fiatalasszony problémájára. Vásározó vagyok. Május 12-én, vasárnap reggel kipakoltam elárusítóhelyemen, a vásártéren, amikor nagy recsegéssel belehajtott árumba az 509-es Baranya taxis. A károkozást a gépkocsivezető elismerte, de fizetni nem volt hajlandó, mondván, meghozza az árut. Vesztemre, hittem neki, és elengedtem. Azóta is hozza az árut . . . Én azóta három ízben beszéltem a Baranya taxi központtal, egyre határozottabban kérve, szólítsák fel dolgozójukat a kártérítésre. Ez egy hét után is elmaradt, ezért közöltem, hogy fel fogom jelenteni az 509-es taxisukat. Ekkor kezdődött a kálváriám. Az Ipartestületnél kezdtem. Az illető Soha nem gondoltam volna, hogy egy leárazási akción való részvétel életveszélyes művelet is lehet. Életemben először vettem részt ilyenen, s azt hiszem, utoljára is. A Tünde Divatház 50 százalékos akciójáról van szó, amelyet május 16-án rendeztek. Reggel fél 8-ra érkeztem meg férjemmel, s így a bejárat közelében állhattunk. A sor szépen növekedett két oldalról egészen fél 9-ig, a nyitásig, amikor is elszabadult a pokol. Az emberekből kitört az ösztön, mint éhes falka rontottak, főleg a hátul állók (és sajnos elsősorban jó erőben lévő fiatal férfiak) az ajtónak. Hogy ott már emberek álltak, az sem lelki problémát, sem fizikai akadályt nem jelentett számukra. Hiába szóltunk, hogy például én terhes vagyok, ne nyomjanak agyon, illetve egy hölgy sikított, mert nekinyomták az oszlop élének, nem tudott szabadulni onnan. Egyesek már durvábban is próbálták visszatartani a „lovagokat", mind: hiába. Ha férjem minden erejét összeszedve nem nyomja vissza a tömeget, akkor a sikító hölgyet is összenyomják, s azt hiszem, én is (vagy leendő gyermekem) áldozatul estem volna az emberi „önzetlenségnek”. A férjem bőrkabátja viszont nem úszta meg a dolgot épségben. Az ügy pikantériája, hogy ráadásul a törtetők között nem nem ipartestületi tag, elküldték. Az önkormányzatnál folytattam, a Kossuth téren a szabálysértési előadónál. Miután nem szándékos a károkozás, itt is elküldték. A városi bíróságon kaptam „Fizetési meghagyás” nyomtatványt, melynek kitöltéséhez szükséges a károkozó címe is. Miután ez egy ideje nem szerepel a taxikon, ezt beírni nem tudtam, enélkül viszont a bíróság nem fogadja el a feljelentést, és nem érdekli, hogy én honnan, hogyan tudom meg a címet. Talán a rendőrség — gondoltam. A rendőrség válasza: nincs joguk kikérni a Baranya taxitól a címet, kérjem én. Talán az önkormányzat! — újabb elutasítás, és ötlet sincs senkinél, a kör bezárult. egy olyan volt — amint az bent kiderült —, aki már előző nap félretetette a megvásárolni kívánt árut. Mélységesen felháborított az eset, melynek hangot is adtam, s felháborodásom már csak akkor növekedett, amikor az üzletevezetőnek előadtuk panaszunkat, kértük, vegyen fel jegyzőkönyvet az ügyről és kárunkról. A reagálása nem sokban különbözött a kinti eseményektől. Ahelyett, hogy próbált volna megnyugtatni bennünket, s legalább a látszatát megadni annak, hogy majd intézkednek (megvallom, talán nem írok és a kártérítéssel sem foglalkoztam volna annyira), letorkollt, miért nem mentünk el onnan. Kollégája még azt is megkockáztatta, hogy a férjem netán eleve tépett kabátban érkezett... S egyébként is ők nem felelősek az utcán történtekért. Hát ez is egy jellemző mentalitás. Akkor pedig ki a felelős? Én, aki elmentem egy ilyen akcióra? Nem inkább az áruház, aminek vezetése az ötletben jeleskedett, de a megvalósításban megbukott? A házunk előtti járda már nem a mi ügyünk? Még akkor sem, ha mi szerveztük oda az embereket? Ha nincs jogszabály, akkor lelkiismeret-furdalás sincs? Minek is, nem olyan világban élünk most: a pénz beszél, a lelkiismeret meg csak ugasson! Hajdúné Hegyi Eszter Pécs, Ybl M. u. 9. A károsult, a 22-es csapdájában. Ekkor egy gondolat jutott eszembe: ha a Baranya taxi nem adja ki a címet, akkor azonosítja magát valakivel, aki kárt okoz és azt nem hajlandó megtéríteni. Ha pedig azonosul vele, meg is érdemli, hogy viselje a következményeket. Újabb telefon a központnak. Nem adják ki a címet, azaz védik a károkozót. Nincs más hátra, kénytelen vagyok a Baranya taxit megjelölni károkozóként, és feljelenteni. De kinek jó ez? És még egy kérdés: biztos, hogy jó a törvény? Végül a károsult, aki nem titkolja nevét és címét: Hr.abovszki György vállalkozó Pécs. Ilku P. u. 39. Tükörtörés 700 forintért Ha nincs meg a károkozó címe... Való igaz — csak kérdezhetné az olvasó: melyik oldalról? És engedtessék meg nekem a meg nem ha Ugatottnak, hogy elmondhassam abbéli véleményemet — az újságcikkben leírtak és a rádió tudósításában elhangzottak alapján, hogy a dempkrácio, mely kifejezés imögé oly sokán bújnak, s mely a népuralom mellett jogegyenlőséget írs jelent, messze nem tartalmának megfelelően kerül alkalmazásra még ma sem. Most is őrzöm azokat az 1950-es években értelmiségi apámról készült iratokat, ahol tudta nélkül adták jellemzést és minősítették munkáját olyanok, akik, igaz, hogy titulussal rendelkeztek, de szakmai tudással nem, vagy nem kellőképpen. Jelenlegi ismereteim birtokában az önkormányzati ülés ingatlankezelő vállalattal kapcsolatos munkája kísértetiesen hasonlít ehhez, hiszen a hátráltató munkát ecsetelő képviselővel a 'körű(belül egy hónappal ezelőtti indító megbeszélést ikövetően nem találkoztam, nem érdemesített arra, hogy az átszervezéshez adatokat kérjen, de arra sem, hogy ha más dolgozótól ezt nem kapta meg, akkor jelzést adott volna. Éppen ezért „együttműködési készség hiánya" következtetés személyemet érintő rágalom, annál is inkább, mert az indító megbeszélésen az állami ingatlanértékesítésről kért adatokat a vállalatvezető jogtanácsosa személyesen vitte fel részére, aki a leadott anyaggal kapcsolatban sem kérdést, sem véleményt nem kapott. . Az egyébként kért javaslatokat a vállalat időben megadta — amit lehet kritizálni és véleményezni —, megadta továbbá azokat a különféle kimutatásokat is, amit létszám, bér stb. vonatkozásában kértek. Mindezt szükségesnek tartottam közölni, miután a közgyűlés közzétett napirendjén a PIK Vállalat átalakítása nem szerepelt és úgy tűnik, nem is ez volt a lényeg, hanem személyem, aki más témában esetleg mert ellentmondani. Az is a tényszerűséghez tartozik, hogy bár megbízatásom visszavonása felől azonnal döntöttek, azonban ezt mostanáig elfelejtették közölni, minderről az újságból, illetőleg a rádió tudósításából értesültem. Dr. Kutas Éva, a PIK igazgatóhelyettese Elfogyott a bizalom ■ ■ ■ 11
