Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-25 / 141. szám

1991. május 25., szombat aj Dunántúli napló 7 Átszervezés, fejlesztés alatt a Klose Mohácsi Bútoripari Rt. Hazai környezetben nyugati módszerrel? A különleges formájú székek főleg az NSZK*ban kerülnek értékesítésre Läufer László felvételei Tanácsi lakás helyett saját tulajdonban Üj helyzet, űj költségek, üj feladatok Tanfolyamot a közös képviselőknek? Viszonylag szerencsésen ju­tott túl a kezdő éven a Szék­es Kárpitosipari Vállalat mo­hácsi gyárából tavaly alakult Klose Mohácsi Bútoripari Részvénytársaság, bár a né­met-magyar vegyes vállalattu­lajdonosainak a tervezett ti­zenkét százalékos osztalék he­lyett csak hat jutott. — Több mint hatvan száza­lékban ez külföldi cég, mit szólt az alacsony osztalék­hoz Klose úr, a főrészvényes? — kérdeztem Ősi Jánostól, a cég ügyvezető igazgatójá­tól. — Ha nem is örült, de megértette a helyzetünket, el­fogadta az érveinket. Német­országban 3,5 százalékos volt az inflációs ráta, nálunk en­nek több mint a tízszerese. Klose úr arra szorít bennün­ket, hogy gazdálkodjak ki a különbözetet! — hangzott Ősi János válasza. A legnagyobb részvényes szakmabeli - Németországiban bútorgyára, kereskedőhálóza­ta van, —, tehát közvetlen se­gítséget is nyújt: nemcsak emelte az ő megrendelésére gyártott termékek átvételi árát három százalékkal, hanem még kétmillió márkát költött a széküzem műszaki fejlesz­tésére (ezáltal az eddigi nyers exportszékek helyett (felület­kezeltek, vagyis értékesebb termékek készülnek Mohá­cson), egy mérnököt is kül­dött, hogy az egész vállalat átszervezésében közremű­ködjön. (A számítógépes ter­melésirányítási rendszer ki­alakítása további egymillió márkás fejlesztést jelent). Az elért magasabb ár a fejlesz­tés és az átszervezés együt­tesen némileg ellensúlyozza a magyar gazdasági környezet káros hatásait, a magas inf­lációt, a közel téléves alap­anyagkészletezési kényszert. Ez évben az egész vállalat megkezdi az átállást a szá­mítógépes termelésszervezés­re. Ez a Klose-cégnél több mint tíz éve működik. A ke­reskedelmi igények beérkezé­sétől a számítógép önállóan kidolgozza az optimális anyag­szükségletet, az átfutási időt, besorolja a tevékenységet a feldolgozási folyamatba, jelzi, mikor lesz meg a készáru, a pép számláz kifelé, megoldja az adminisztrációs munkát: a 'bérszámfejtést; az anyag­könyvelést, elkészíti a fő­könyvet. A számítógép július­ban érkezik Mohácsra, ekkor kezdődik a feltöltése, 1992-től folyamatosan megvalósulnak a részprogramok, s 1993-tól teljes egészében számítógép szervezi a szék- és kárpitos­üzem termelését. — Hol jön be ez az egymil­lió márkás belektetés? — Azt várom, hogy az anyagkészleteink minimális szintre csökkennek, mérséklő­dik a forgóeszköz-szükséglet és a létszámot is csökkenthetjük. At akarunk állni az úgyneve- zetet RÉPA rendszerű norma­technológiára. Ez íNyugat- 'Európában elterjedt munka- szervezés. Alkatrészmélységig felbontja a normaóraszükség­letet. ezt rögzíti. Ha a mun- kaffolyamat nem változik, ak­kor ezekhez sem lelhet nyúlni. 'Megszűnik az az áldatlan ál­lapot, hogy egy termék indí­tásánál stopperórával mé­rünk, majd ha felszaladnak a teljesitményszázalékok, akkor „rendezzük" a normát. A RE- FA bevezetésének szükséges­sége akkor derült ki, amikor összehasonlítottuk egy szék előállítási idejét: mi hosszabb idő alatt készítjük el ugyan­azt a széket, mint o német­országbeli Klose-cég, ugyan azzal az eszközfeltétellel, de rosszdbb alapanyaggal, rosz- szabb szervezéssel. Szeretném, ha pár éven belül megköze­lítenénk a kinti Klose-cég ha­tékonyságát. Ez több szem­pontból szükséges: egyik, hogy azonos székeket gyártunk, a másik, hogy a bérek nálunk borzasztóan alacsonyak. Hogy növelni tudjuk, hozzá kell nyúlnunk a költségekhez. Ma még képtelenek vagyunk olyan költségszinten előállítani a székeket, mint Klose úr Németországban, holott ő az egy árára jutó bérben a m bérünknék a tízszeresét fizeti: Téhát a gazdálkodásunkkal van a 'baj: üzemszervezési, gé­pesítési, információrendszeri fejletlenség, ehhez járul a magas rezsiköltség és persze a gazdasági környezettől sem lehet elvonatkoztatni. A leg­eltérőbb: iKlose úr egy havi termeiéihez az alapanyagot, ha egy héttel előbb megren­deli, akkor ott van, én négy­öt hónapos készletezésre va­gyak kényszerítve! A magyar- országi inflációval nem tu­dunk versenyt futni! Tavaly kezdett termelni az új kárpitosüzemük. Mér akkor tapasztalható volt a belföldi fizetőképes kereslet csökkené­se, a szovjet piac bizonyta­lansága. Egy hét kényszersza­badságra kellett küldeni a kánpitosüzemi dolgozókat, annyi volt a belföldi készáru. 'Ez olyan lökést adott a ve­zetésnek, hogy mindent elkö­vetett a piacszerzés érdeké­ben. Találtak segítőket, és így a Möbeltrade külkereske­delmi vállalatot, Klose urat, valamint svájci és svéd part­nereket. Tavaly augusztus- szeptemiberben attól kellett tartani, hogy lényeges kapaci­táscsökkentésre kényszerül- inek, és ötven—száz embert el kell bocsátani. Októbertől látszott, hogy elindul az export. Idén januárban már odajutottak, hogy fejleszteni kellett a varrodát. — Tartható-e a jelenlegi hétszáznyolcvan lös összválla- lati létszám? — A termelés területén sta­bilan tartható, sőt növelni kívánjuk a létszámot. az egyéb területen viszont csök­kenni fog. Megszűntettük a műszaki, a termelési, a meo- osztályt. Áprilistól a műszakiak az irodákból lementek az üze­mekbe. Aki eddig egy-egy részfeladatot végzett, az most az egész termelési folyamat­ban kell, hogy dolgozzon, mint műszaki technológus. A jövőben lesz az ügyvezető igazgató, lesz egy műszaki, egy gazdasági és egy sze­mélyzeti igazgató, és lesznek önálló munkatársak. Az üzem­vezetők irányítják a raktáro­soktól kezdve a meósökat, a technológusokat, a művezető­ket.- Ennek a végrehajtása nem egy népszerű leiadat!- Emberségesen próbáljuk az átszervezést megvalósítani. Akinek meg lehet találni a jövőbeli munkáját, találjuk meg. De értelmes munkát kell mindenkinek végeznie. I. Cs. K. Több mint háromezerötszáz pécsi bérlakásban élő jelezte az elmúlt hetekben, hogy meg szeretné vásárolni otthonát, s több ezerre tehető azok szá­ma is, akik már megvették PIK-lakásukat. Hogy jól jár­tak-e, vagy sem, esete válo­gatja, de az, hogy „tulajdon­ba kerültek", (hogy a manap­ság divatos kifejezéssel él­jünk), legtöbbjük számára óriási anyagi megterhelést jelent.- Annál is inkább, hiszen a PIK-lakásokban élők, nem a legjobban kereső rétegekből kerülnek ki - mondja Kardos István, az Ingatlankezelő pa­naszügyeletének vezetője, aki maga is nemrég vásárolta meg tanácsi lakását. - Több­ségük a megváltás összegét sem képes egy összegben ki­fizetni, így hát a részlet, a rezsi, s a számukra újonnan megjelenő közös költség jóval több pénzt vesz ki a családi kasszából, mint amennyit ed­dig a PIK-nek fizetniük kel­lett. Kardos úr gyors számítása szerint egy kétszobás, távfűté­ses lakásban élő család kasz- szájából már most, az ár­emelések előtt is legalább négyezer forintot elvisznek a lakásfenntartás költségei, s a megnőtt anyagi terhek mellett az új helyzet, a „tulajdonba kerülés” egyéb következmé­nyeiről még szót sem ejtet­tünk.- A lakásbérlők ugyan la­kóközösséget alkottak eddig is, de nem a szó jogi értel­mében. Nos, amint megvásá­rolták lakásaikat, az épület fenntartására, a felújításra is gondolniuk kell, s ehhez az 1977. évi 11. számú törvény­erejű rendelet értelmében ún. társasházat, vagy lakásszövet­kezetet kell alapítaniuk. Pécsett a szervezés sok he­lyen éppen ezekben a hetek­ben folyik. Mint a PIK pa­naszügyeletének vezetője mondja, a legtöbb problémát az ún. felújítási alapba fize­tendő összegek kérdése okoz­za, pont a lakók, erősnek egyáltalán nem mondható anyagi helyzete miatt. Akinek ugyanis már a megélhetésre is alig futja, ritkán törődik azzal, hogy mi lesz mondjuk tíz vagy húsz év múlva azzal az épülettel, melyben jelen­leg még jó vagy kevésbé jó körülmények között, de min­denesetre, lakni tud. — A közös költség befize­tése és felhasználása körül ki­alakult viták leginkább a megválasztott közös képviselő­kön csapódnak le — mondja Kardos István, — Ha valaki, például nem tud fizetni, s hosszú távon nem tud, a kö­zös képviselőnek tájékoztatnia kell arról, hogy ez esetben a közösség ugyan kifizetheti he­lyette a számlát, lakása azon­ban ennek megfelelően adós­ságot halmoz, s végső eset­ben az illető akár tulajdon­jogát is elveszítheti. Jól meg kell gondolni tehát, hogy a lakásvásárlás költségeit ké­pes-e fizetni valaki, vagy sem. Nagy gond, hogy sókan azt sem tudják, meg kell-e ven­niük az eladásra kijelölt PIK- lakást vagy nem. Nos, a vá­lasz: egyértelmű nem. Ha va­laki bérlőként szeretné hasz­nálni lakását, továbbra is te­heti, igaz, az esetleges díj- növekedésre számítania kell. — Mint említettem, a közös képviselőkön van a legna­gyobb teher, s gond, hogy kö­rükben is igen nagy a tájé­kozatlanság. Hétről hétre egy­re többen jönnek hozzánk ta­nácsot kérni, s az az igazság, hogy nagyon elkellne már egy tájékoztató kiadvány. Akár egy tanfolyamot is szervezhetne va­laki, hogy tudják, mit, s mi­ként szükséges a közös kép­viselőknek tenniük. Bizonylato­kat kell kezelniük, szerződé­seket kell fogalmazniuk, s ez bi­zony, ahhoz, hogy minden szabályos legyen, némi kép­zettséget igényel. A tanfolyamokra — melye­ket akár üzleti alapon is meg lehetne szervezni, hiszen a lakóközösségek érdeke is, hogy minden rendben men­jen - annál is inkább szük­ség lenne, hiszen Pécsett, a tervek szerint több mint 20 ezer tanácsi lakás megvásár­lására nyílik lehetőség. Akár közel ennyit, akárcsak e la­kásmennyiség töredékét sikerül eladnia a PIK-nek, több száz újdonsült közös képviselőre mindenképpen számítani kell. S ha már végeznie kell vala­kinek ezt a feladatot, leg­alább a lehetőségét biztosí­tani kéne, hogy szakszerűen tehesse, amit tennie kell. Ez lenne az érdeke mindenkinek vagy nem? P. Zs. A közelmúltban kézsüll al a kárpitoz utam új csarnoka, ahol az ülöpornitú- rakat állítják ossza Kiebrudalt horgászok A béke háborúja Ugorjunk mindjárt a mély­vízbe — lévén horgászokról, horgászatról szó. Messze nem kell menni, mindössze a málomi l-es tóig. Időben ta­lán ha tíz évet visszafelé. An­náik idején ez a víz a Ma­gyar Horgászok Országos Szö­vetsége megyei Intéző Bizott­sága kezelésébe került —, inem kis megelégedésre. A iPécs „torkában" lévő kirán­dulóközpontnak szánt terüle­ten így a pecásokkal tömött megyeszékhely némileg fellé­legezhetett: eggyel több víz! Rögvest telepítettek is bele pisztrángot —, mind kipusz­tult. Az 1B gyanút fogott, la­boratóriumban nem kis pénz­ért vizsgálatokat végeztetett, s kiderült: a kifogott halak húsában az egészségre káros szintet ugyan el nem érően, de sok néhézfém, mérgező anyag halmozódott fel. Az ok: a közelben lévő veszélyeshul­tadék-lerakóból a talajban a tó felé szivárgó anyag. A tá­rozót időközben lefedték, az évenként megismételt halhús- és belsőségvizsgálatok jelez­ték: a felhalmozódás csökken. De mert a szakvélemény az volt: csak (ha folyamato­san és sokat esznek az itt fogott halakból, akkor lehet veszélyes az emberi egészség­re, megengedték az ifjú hor- gászcsemetéknek. hogy in­gyen pecázhassanak. Éltek is a lehetőséggel, rajtuk kívül csak kevés felnőtt horgász, akik amúgy is korlátok közé voltak szorítva: a tó ipartján egy mindössze néhány tucat méteres szakaszt bocsátottak a rendelkezésükre. A terület kezelője az akkori városi ta­nács mezőgazdasági osztálya volt, Végrehajtó szerve pedig a területileg illetékes erdé­szete. Időközben sok minden meg­változott. Például a benzin ára is. 'Már csak ezért is megnőtt a horgászigény a málomi l-es tó iránt: busszal, kerékpárral, kismotorral ol­csón és gyorsan elérhető. Mindez most május elején te­tőzött: tucatszám pakoltak elő zsákjaikból a pécsi hor­gászok —, de nem fértek el a kijelölt partszakaszon ... Az erdészek intézkedtek, a rend­őrök (jöttek, s a tó egyéb ré­szein kikapcsolódni vágyó horgászokat kiebrudalták. Sőt, a városházára feljelentés ér­kezett az !B ellen. Egyoldalú lenne, ha mind­járt a horgászok pártját fog­nánk. A feljelentésnek ugyan­is volt alapja: az a megálla­podás, amit annak idején a megyei intéző bizottság és a városi tanács illetékes szerve kötött egymással. Ebben pe­dig az van: csak az 'ötven méteres szakaszon. . . Továb­bá: tisztelet a többséget je­lentő kivételnek, de a horgá­szok között is vannak bizony kíméletlen emberek. Ennek ipadok, a védelemre szoruló növényzet látta a kárát. Az erdészek igen-igen felhábo­rodtak — talán jobban, mint amennyit csak a horgászokra Ijogos volt zúdítani ... A napokban kampromisz- szum született: az érintettek — végigjárva a teljes partot, s igyekezve elkülöníteni o má­jus elejei horgászinvázió okoz­ta károkat, a mások és más­kor okozottaktól —, úgy dön­töttek, hogy további 150 mé­Fotó: Läufer L. Csendélet a malomvölgyi tó partján teres szakaszon, a tó nyugati oldalán is engedélyezett lesz a horgászat. Ezt csak üdvö­zölni lehet: valóban drága lenne messzebb utazni a kedvelt kikapcsolódósért. A napijegy ára 200 forint. Ez viszont nem tetszik a 11-es tó gazdáinak, ott ugyan­is 20 forinttal drágább. Fél­nek: elvonja az l-es a pecá­sokot. Mindenesetre az utób­biba mór április közepén bő­ven telepítettek pontyot, csu­kát, folyamatosan pótolják a kifogott mennyiséget, s úgy vélik —, ami valóban érdemes a megfontolásra —: a kon­kurencia egyik tónak sem árt. Mert végül is a horgász, a ki­kapcsolódni vágyó polgár csak nyerhet rajta. Mészáros A.

Next

/
Thumbnails
Contents