Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-04 / 120. szám

1991. május 4., szombat aj Dunántúli napló 3 Klaus Francke megbeszélései Pécsett Az alpolgármester apósától is elvették a díszpolgári címet (Folytatás az 1. oldalról) annak munkájában. (Az MDF tárgyaló delegációja: dr. Med- nyánszky Sándor, dr. Polányi Imre, dr. Andrássy György és Sashalmi György.) Ugyancsak a Lenau házban folytatott meg­beszélést Klaus Francke a Ma­gyarországi Németek Szövetsé­gének alelnökével, Kerner Lő- rinccel és a szövetség baranyai elnökével, Báling Józsefiéi. A Konzum székházban a Kanadai segítség A kanadai kormány 12,5 millió USA dollárnyi hitelga­ranciával segíti Magyarország fizetési mérlegegyensúlyát - tudatta pénteken Kanada bu­dapesti nagykövetsége. Az intézkedés része az OECD-tagállamök — a 24 leg­fejlettebb ország — azon tö­rekvésének, hogy támogassák az 1991-es ‘ magyar reform- programot, s hogy kiegészít­sék a Nemzetközi Valutaalap pénzügyi támogatását — kö­zölték az említett forrósból. Anya nélkül nevelkedő gyermekek napja Idén rendezik meg második alkalommal az „anya nélkül nevelkedő gyermekek napját". A hagyományteremtő akciót minden évben anyák napját követő hétfőn rendezi meg a Habilitas Egyesület a Magyar Posta Vállalattal és az Álla­mi Biztosítóval karöltve. Az egyesület célja, hogy felhívja a figyelmet az utcán kalló­dó, szülők nélkül felnövő gye­rekekre, és adományokat gyűjtsön számukra. Zrínyi Baráti Kör Alapítvány A Pécsi Zrínyi Baráti Kör alapítványt hozott létre azzal a céllal, hogy az iskolai tanulmá­nyi munka színvonalát javítsák. Eddig 255 000 forint jött össze többek között a Baranya Me­gyei ÁFÉSZ Szövetség, a Szim- patex Rt., a TITÁN Vállalat, a Baranyaker V., a Pannónia Sör­gyár, a Konzum Rt., az Agroker Rt. adakozásával. A kör a Zrí­nyi Miklós Kereskedelmi és Ide­genforgalmi Szakközépiskola volt és mai tanárait, diákjait tömöríti. Személyi változás a Magyar Villamos Művek Tröszt élén A Magyar Viihiamos Művek Tröszt átalakulására hozott múlt heti kormányhatározat végrehajtását szolgáló intéz­kedéssorozat részeként az ipa­ri és kereskedelmi miniszter Hatvani Györgyöt — közös megegyezéssel — felmentette vezérigazgatói beosztásaiból. A tröszt vezetésével — vezér­igazgatói minőségben - Halzl Józsefet, az Energiagazdálko­dási Intézet vezériga zgató- helyettesét bízta meg. A ve­zetőváltás május 10-én, a folyamatban lévő ügyek át­adását és' átvételét követően történik meg. VOSZ Baranya Megyei Területi Csoportjának minap megvá­lasztott új elnöke, Hirth Ferenc és a baranyai vállalkozók tájé­koztatták Klaus Francket és a társaságában levő Theodor Zens konzult a két ország közti gazdasági kapcsolatok jelenle­gi helyzetéről és törekvéseikről. Szóba jött a nemzetközi együtt­működés, a kis és közepes ma­gyar és német vállalkozások szerepéről és jövőbeni lehető­ségeikről, az előkészítés alatt levő VOSZ Baranya Alapítvány­ról, melybe már tizenketten je­lentették be eddig belépési szándékukat. Preisz Róbert, a Konzum Rt. iparigazgatója a „A pécsi német oktatási cent­rumért" alapítvány elképzelé­seit ismertette a vendégekkel, akik a felvetett kérdésekre azt válaszolták, hogy minden lehet­séges eszközzel segítik a pécs- baranyai kezdeményezéseket. Lapunk kérdéseire Klaus Francke elmondotta:- Utoljára három éve jártam Pécsett, kíváncsi vagyok a vál­tozásokra és érdekel, hogy mi­ben tudnánk segíteni, miben tudnánk együttműködésre jutni. Élő kapcsolatot szeretnénk ki­alakítani a vállalkozókkal is, hogy a gazdasági és képzési lehetőségeinkkel segíthessük a gazdasági, szociális és fejlődé­si politikájukat, hogy mielőbb bejuthassanak az Európai Kö­zösségbe. M. L. Miért ellenei a hatpárti tárgyalásokat? Nem a parlamenti demokráciát kell elvetni Interjú Tamás Gáspár Miklóssal Tamás Gáspár Miklós a Parlamentben Baranyában járt a héten, s több rendezvényen is előadást tartott az SZDSZ egyik, talán legmarkánsabb politikusa, Ta­más Gáspár Miklós. A filozó­fustól a pécsi Értelmiségi Klubban kértünk interjút. — Néhány napja Romániá­ból kézbesítettek levelet ön­nek, melyben egy ottani - s tegyük mindjárt hozzá: ma­gyar - szervezet eléggé cini­kus stílusban arra szólitja lel, hogy térjen vissza Er­délybe, s inkább ott politi­záljon. Kiderítette ihár, hogy valóban azok irták-e a leve­let, akiknek a pecsétje sze­repel rajta? — Biztos, hogy ők, bár nem nyomoztam az ügyben. Mi­nek? . . . Eléggé egyértelmű, hogy kiknek áll érdekében éh­hez hasonló leveleket irogat­ni, már úgy értem, kiknek áll érdekében itt, Magyarorszá­gon, hogy Erdélyből ilyen le­velet küldjenek nekem. Eddig Erdély számomra biztos „hát­országnak" számított, ahonnan csak jót kaptam — most már ezt sem mondhatom el ma­gamról, — Közismert, hogy az SZDSZ- en belül ön a hatpárti tárgya­lások egyik legtöbb ellenzője. Miért? — Csupán, mert ez a tár­gyalás azt hozzrjL magával, hogy a parlamenti erőviszo­nyok — melyeket a nép vá­lasztása határozott meg — nem érvényesülnek. Hogy a FIDESZ-nek ennek ellenére is sikerült tető alá hozni a tár­gyalásokat, annak a következ­ménye, hogy a pártok meg­ijedtek a parlamentellenes közhangulattól és úgy gondol­ják, hogy a megegyezésre felszólító javaslat visszautasí­tása népszerűtlen lépés vol­na. A tárgyalások kudarca egyébként már most biztos, s ez az ország hangulatát ha lehet, csak tovább fogja ron­tani.- Pozsgay-Biró-léle kezde­ményezésnek, ennek lényében, mennyi esélye lehet? — Pozsgayék elvétették az időzítést. Ügy gondolom, ha a választások idején, vagy az előtt alakítottak volna pártot, akkor, amikor a nemzeti bal­oldalnak még komoly ereje volt, jobban járnak, mint így. C’sakhát akkoriban Pozsgay foggal-körömmel kapaszko­dott még meglévő hatalmába, s nem mert úgy odaállni az MDF mellé, ahogy valójában mindig is szeretett volna. Pozsgay ideje elmúlt. Zavaró- repüléseket még végezhet, de esélye a sikerre, igen csekély.- Van olyan politikus Ma­gyarországon, akit ön hiteles­nek tekint? Az SZDSZ-t, ha lehet, most hagyjuk. — A hitelünket egyre inkább elveszítjük. Az okokat, hogy miért, most hadd ne soroljam. Persze ezzel együtt is vannak politikusok, akik előtt szép jö­vő áll: Oláh Sándor nevét említhetném a kisgazdáktól, aztán Orbán Viktort, Fodor Gábort, Deustch Tamást és Kövér Lászlót a FIDESZ-től, a KDNP-ből pedig Surján Lász­lót és Ugrin Emesét.- Mi lesz a szabaddemok­raták stratégiája a következő egy évben? — Nehéz erre válaszolni, hi­szen — ahogy be is jelentet­tük - nekünk az év elején támadásba kellett volna len­dülnünk, de végül is, mert féltjük a demokráciát, ezt mégsem tettük meg. A kedve­ző pillanat elmúlt. .. Most az a feladatunk, hogy a közvé­leményt meggyőzzük: nem a parlamentáris demokráciát kell elvetni, hiszen oz, hogy az országot Antallók rosszul kormányozzák, nem a rendszer hibája. A parlamenten belül kell alternatívát felmutatnunk az Antall-kormónnyal szemben.- pauska ­Díszpolgártalanítás Komlón Díszsírhely helyett a ház kertjébe kerülnek a képviselő hamvai iNem mondhatni, hogy Kom­lón, az önkormányzati válasz­tásokon a lakosság 20 szá­zalékának 'bizalmát elnyerő képviselőtestület utóbbi időben hozott döntései visszhang nél­kül maradtaik volnál de az eddigi határozatok talán együttvéve sem keltettek ak­kora Visszatetszést, imiint a legutóbbi, a díszpolgári cí­mek visszavonásáról szóló ren­delet. Az előzményekről annyit, hogy a város tanácsa 1976- ban intézkedett arról, hogy Komló o városért munkálko­dók elismeréseként díszpol­gárrá avathat kiemelkedő (vagy az akkori politika sze­rint kiemelkedőnek tekinten­dő) személyiségeket. A címet ezidáig tizenegyen nyerték el, köztük Tóth Ferenc Liszt-díjas karnagy, a Kodály Zoltán Ze­netagozatos Általános Iskola énektanára: — Komlón születtem, évtize­dek óta itt tanítok, úgyhogy aikilk tisztelnek, nem a Liszt- díj, s nem is a díszpolgári cím miatt kedveltek meg — mondja szerényen a hatvan felett járó pedagógus. — Higgye el, egyáltalán nem iz­gat, hogy a képviselőtestület ekképpen döntött. Soha nem szerettem a kitüntetéseket, egyetlen vágyam, hogy nyu­godtan dolgozhassak, ahogy eddig is tettem. A díszpolgár- ság? Visszaviszem a városhá­zára a Ibőrt, s ezzel a magam részéről el van intézve a do­log ... Tóth iFerencet a rendelet megalkotása óta már több képviselőtestületi tag is fel­kereste, de az énektanár, mi­előtt magyarázkodni kezdtek volna, nekik is a fentieket ■mondta él. Információink szerint egyéb­ként az igazgatási és ügyren­di bizottság, melynek a ren­delet előterjesztése .feladata volt, eredetileg csupán a dísz­polgári címekről szóló előző rendelet hatályon kívül helye­zését javasolta1, de egyikük — a fideszes Pintér Attila, a bi­zottság elnöke — bár a bi­zottsági ülésen nem vett részt, a testület összejövetelén a címek visszavonása mellett ér­velt. A név szerinti szavazás alkalmával nyolc ellenszavazat és két tartózkodás mellett ti­zennégyen igent mondtak ja­vaslatára. Furcsa fintora1 a sorsnak, hogy egy (volt) dísz­polgár — Gungl Ferenc — ép­pen a jelenlegi alpolgármes­ter apóso is egyben. Ha a köztiszteletben álló zenepedagógust nem is za­varja, hogy elvették tőle a díszpolgári címet, azért való­ban vannak, akiket a döntés felháborított. Példaként talán Jazbinsek Vilmos volt ország- gyűlési képviselő családja em­líthető. Lánya, Nemes István­ná o következőkkel fogadott: — Apám valóban kommu­nista volt, egészen haláláig. Hatvanhét és ezerkilencszáz- nyolcván között képviselte Komlót a parlamentben, s mi­kor meghalt, díszpolgárként díszsírhelyet kapott. Most, hogy a titulust elvették tőle, úgy gondoljuk, a címmel járó sírhely sem illeti meg, ezért néhány napja bent voltam a városházán, hogy elintézzem hamvai további sorsát. A te­metőből áthozzuk családi há­zunk kertjébe — ahogy az il­letékeséktől megtudtam, a jogunk megvan rá ... Dönté­sünk végleges. Nem akarjuk, hoav a későbbiekben a sírját esetileg még meg is gyaláz- zók. Jobb helye lesz neki itt­hon, a kertben . . . Ez van Komlón. Tudomá­sunk szerint a képviselők a rendeletet egy újabb rende­lettel — minősített többség kellene elfogadásához — még megváltoztathatják . . . Pauska Zsolt Csak kedden tart plenáris Ulest az Országgyűlés A jövő .héten csalk kedden tant plenáris ülést az Ország- gyűlés, hogy az alkotmány- ügyi bizottság lélegzethez jusson, s megtárgyalja1 a ha­táskörébe tartozó rengeteg módosító indítványt. A tisztelt ház programjáról ezen a. hé­ten Szabad György távol-lété­ben Dörnbach Alajos és Szű­rös Mátyás alelnökök számol­tak be a szokásos sajtótájé­koztatón. Eszerint a főbizott­ság ülését követően,* kedden a képviselek döntenék orról, hogy sürgős és kivételes el­járással napirendre tűznék-e bizonyos törvényjavaslatokat. Egy robogó mozdony előtt „Tudják maguk, mit jelent rendezőnek lenni? Olyan, mintha az ember egy moz­dony előtt futna. Ha meg- állsz, ha megbotlasz, akkor elpusztulsz. Hogy a csudába legyek kreatív, amikor tudom, hogy az a dolog ott jön a hátam mögött?” Francis Ford Coppola bizo­nyára rájött már, hogy ez a majd két évtizede megfogal­mazott nyilatkozata valójá­ban jóslat, mely egyre in­kább beteljesülni látszik. Tu­catnyi jelentős filmmel a há­ta mögött, dollármilliókat be­söpörve, szakmai babérokkal elhalmozva (csak a Kereszt­apa két része több mint száz­millió dollár tiszta nyeresé­get és kilenc Oscar-díjat ho­zott), s nem akármilyen mű­vészi sikerek birtokában (két cannes-i Arany Pálma a Ma­gánbeszélgetés, illetve az Apokalipszis, most című fil­mekért) akár le is állhatna, ha nem a hollywoodi sínek közé veti a sors. így azonban ötvenkét évesen, alkotói vál­sággal viaskodva, csődeljá­rás fenyegetésével küzdve, képtelennek tűnő vállalko­zásra kényszerül, s ráadásul nem is titkolja, hogy csupán pénzért. Leforgatja a maffia­történet újabb, befejező ré­szét. Három bőrt egy róká­ról? Istenkísértés! Azt hiszi, neki minden sikerül? Úgy lát­szik, igen. A Keresztapa III. — hadd kockáztassam men: a trilógia legjobb része. Pedig meglehetősen vonta­tottan, sőt nehézkesen indul. Michael Corleone, a Padrone beteg, fáradt, és lelkifurda­lás gyötri. Minden vágya, hogy tisztára mossa a vérrel szerzett vagyont. Már-márazt hisszük, hogy a fejüket előre csóváló kritikusoknak lesz igazuk. De ez csupán a Mes­ter csele. Mert aztán hirtelen összeáll egy rendkívül feszült szituáció, melynek keretei kö­zött unokatestvérek szerelme szövődik, nemzedékváltás ér­lelődik és érdekcsoportok le­számolása készülődik. Hogy Cóppola a lendüle­tes vágás virtuóza, eddig is tudtuk. Az sem volt ismeret­len előttünk, hogy felvevő­gépe egyéni látomást jelenít meg. Nem csodálkoztunk azon sem, hogy például a helikopteres támadás vagy a véres körmenet jeleneténél elállt a lélegzetünk. De hogy egy operaelőadás képi meg­jelenítése során ilyen tömö­ren és hatásosan össze lehet markolni a különböző szála­kat, az a montázsszerkesztés és a vizuális dramaturgia magasiskolája. Ami pedig a film befejező jelenetében, egy görög dráma díszletét idéző színház előtt történik, az — gengszterfilm ide, bűn­ügyi história oda — a sors­tragédia méltóságát sem nél­külözi. Ekkor döbbenünk rá arra is, hogy a főszerepet alakító AI Pacino, aki húsz évvel ezelőtt szinte véletlenül csöppent a produkcióba, fel­tehetően napjaink egyik leg­jobb filmszínészévé érett. S mivel a maffia lényegé­ben családi vállalkozás, iro­nikusan bölcs vallomásként értelmezhetjük, hogy a ren­dező maga is bevonta roko­nait a Keresztapa sztoriba. Ha jól számoltam, szerepel a filmben Coppola húga, fele­sége, lánya (a kedves Sofia), fia, menye, unokája, s hogy teljes-legyen a kör, a filmze­néjét az édesapja szerezte, az operazenekart pedig a nagybátyja vezényli. Két csa­lád jelenik hát meg előttünk, s e találkozás során fokoza­tosan eggyéolvad a történet és az előadás. így aztán már ketten ro­hannak a száguldó mozdony előtt: Coppbla, a rendező, és Coppola, a film láthatatlan hőse. Nagy Imre

Next

/
Thumbnails
Contents