Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-23 / 139. szám

aj Dunántúli napló 1991., május 23., csütörtök Levél a polgár­mesterekhez Május 6-i keltezéssel, a Nyugdíjasok 'Pécs városi és Baranya Megyei Érdekegyez­tető Kamarája az alábbi szö­vegű levelet küldte el a megye valamennyi polgármes­terének: Tisztelt Polgármester Úr! A megye időskorú, nyugdí­jas lakosságának jelentős lét­száma - 105 412 lő! - in­dokolttá tette érdekeik védel­mét és képviseletét. £ célból a nyugdíjasakat tömörítő különböző szervezetek részvételével (nyugdijasklu- bak, szakszervezeti nyugdíjas szervezetek, nyugdíjas egye­sületek, stb.) létrejött a Nyug­díjasok Pécs Városi és Bara­nya Megyei Érdekegyeztető Kamarája. Fő célunk az idős­korúak, nyugdíjasok ismeretei­nek bővítése, ügyeik intézése, érdekképviseletük biztosítása. Kérjük önt, és az ön által irányított önkormányzati kép­viselő testületet, hogy e cél­jaink megvalósításában legyen a segítségünkre. Amennyiben mód van rá, kérjük, logadja megbízottunkat, vagy szíves­kedjék jelezni, mikor és kivel tudjuk felvenni a kapcsolatot. Segítő közreműködését előre is köszönjük. Bojtor László, a Kamara ügyvezetője Nyugdíjasoknak olcsóbban Kedvezményesen vósárol- hotnak kilós rUhát a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagijai. A Rácvárosi út 7. szám alatt lévő üzlet tulajdonosa és az egyesület vezetősége közötti megállapodás értelmében, a 350—400 forintos ár 'helyett ki­lónként 200 Iforintért kapják a ruhát az egyesületi tagsági igazolványt felmutató nyugdí­jasok. Dajaiak a baranyai kamarában Biológiai óra A kritikus életszakasz „Semmit sem ajánlhatunk melegebben a vénülőknek, mint a halál pillanatáig tartó tevékenységet. Számomra az az óra érté­kes, amelybe én töltöttem értéket, amelyet én tettem értékessé, amely alatt valami értékeset míveltem. Mégpedig minél mara­dandóbbnak tetszőt csináltam, annál kevésbé érzem az elfutott napot szomorúnak, magamat boldogtalannak." (Illyés Gyula) A Nyugdíjasok Pécs Városi és Baranya Megyei Érdek­egyeztető Kamarájának a ta­nácsa május 14-én ülést tar­tott. Ez alkalommal terjesztet­te a tanács elé dr. Nagy Fe­renc, a jogi 'bizottság elnöke a Kamara új alapszabályát, amelyre a Kamara 'bírósági bejegyeztetése végett is szük­ség van. A tanács az alap­szabályt elfogadta. 'Az ülésen részt vett Dobos József, a mintegy tízezer nyugdíjast tömöritő 14 bajai szervezet képviseletében. A részvétel célja: a bajai szer­vezetek csatlakozása — tag­ként — a baranyai kamarához. A kezdeményezés nagy érdek­lődést és vitát váltott ki, (hi­szen nem mindennapi dolog, hogy egy távoli városból je­lezzék csatlakozási szándéku­lllyíl« levél A 24/1991. (II. 9.) Korm. számú rendelet, melynek ha­tályba lépése II. 15., okoz gondot kisnyugdíjasainknak. Nem a törvényt, ihanem an­nak bevezetését tartjuk igaz­ságtalannak. A nyugdíjasok többsége nem olvassa a Köz­lönyt, sőt a napilapokra sem jut legtöbbjüknek. Lehet, hogy másutt nem ez volt a gyakor­lat, de az uránvárosi Ságvári étteremben a március végi be­fizetéseknél február 1-től visz- szamenőleg kérték a kb. 110 %-os emelés utólagos ren­dezését. Valakik súlyos mu­lasztását kívánták rendezni a nyugdíjasok váratlan, több­száz forintos terhelésével, mi­vel február közepétől semmi­lyen figyelmeztetést nem kap­tak, pedig bármelyik nap az A Mohácsi 'Nyugdíjasok Klubja a közelmúltban meg­jelentetett egy cikket a Heti Hírhozóban „Sokat szenve­dett korosztály" címmel. Mi­vel Mohács a megyénkben van, ezért itt kívánunk hozzá­szólni. Azzal mi is egyetér­tünk, 'hogy az ez évi nyugdíj- emelés nem volt hibátlan. (Ezek ellenére ez a nyugdíj­emelés jobb volt, mint az előző éveké. Itt vették először figyelembe a nyugdíjazás évét és a munkába töltött időt is. Továbbá sokkal jobb volt, mint kát szervezetek valamely más megyebeli érdekképviseleti szervhez. A magyarázat egy­szerű. Dobos József elmondta, hogy az országos kamara nem reagált a felvételi kérelmükre, s Kecskemétről, a megyeszék­helyről sem kaptak biztatást. Egymagákban viszont — úgy látták —, nem tudják igazán képviselni városuk nyugdíja­sainak az érdekeit. A tanács a vita után, melyben érvek és ellenérvek hangzottak el a bajai szándékkal kapcsolat­ban, végül nagy szótöbbség­gel elfogadta a kamara tag­jaként a bajai nyugdíjas szervezeteket. A vsában egyébként elhangzott: felme­rült annak az igénye, hogy megalakuljon a megyei ■ ka­marák regionális szervezete. 'Dobos József a bajai csat­ebédidő alatt figyelmeztethet­ték volna őket. Egy kisnyugdíjas sem ren­delkezik olyan tartalékkal, hogy a következő Ihavi étke­zésére az előző 'havi befize­tésének négyszeresét adja. Hivatkozással arra, hogy most kapta meg a nyugdíj emelé­sét. Igaz, de erre már más­hol is igényt tartanak, éspe­dig pl. vízdíj stb. emelésével. Kérjük az illetékeseket, hogy a szükséges emelést, a nyugdíjas számára kedvezőbb formában, minél előbb ren­dezni szíveskedjenek, hogy megszűnjék az éttermek és a nyugdíjasok közötti jelenlegi feszült állapot. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület vezetősége a tervezett „A" vagy „B" va­riációs emelés. Tisztelt Mohácsi Nyugdíja­sok Klubja! Mi sem tartjuk hi­bátlannak és követendőnek a legutóbbi nyugdíjemelést. Felhívással fordulunk önök­höz és a megye nyugdíjas csoportjaihoz, 'hogy csatlakoz­zanak hozzánk. Érdekeinket a kormánynál és a parlamenti bizottságoknál a nyugdíjas társadalmat összefogó egysé­ges Országos Érdekeegyeztető Kamara képviselheti, me­gyénkben pedig a Pécs Városi lokozási kérelmet előadva ar­ról is tájékoztatta a baranyai kamarai tanácsot, hogy a Duna menti város nyugdíjasai és a városi önkormányzat kö­zött példamutató a kapcsolat. Hallhattuk, hogy az ottani polgármester — megértve, hogy a tízezer nyugdíjas a város lakosságának jelentős részét alkotja — kifejezetten számit a nyugdíjas szakembe­rek tapasztalataira, de nem­csak számít, igénybe is veszi azokat. Ennek bizonyítéka a nyugdíjas szakemberek részvé­tele az önkormányzati bizott­ságokban; a Kamara bajai vendége például az egész­ségügyi-szociális bizottság­ban szakértőként tevékenyke­dik. Meghívás Grazba A napokban a grazi nyug­díjasok 36 fős csoportja lá­togatott Pécsre. A Pécsi Nyug­díjas Egyesület képviselőjével a Geisler Eta utca 15. szám alatt találkoztak, együtt töltve a délutánt. A vendégeket Bleyer Jenő, az egyesület el­nöke köszöntötte. Gertrude Hauber, az osztrák vendégek vezetője grazi viszontlátoga- tásra hívta meg a pécsieket. A találkozó első perceiben elhangzott szívélyes szavakat megerősitette az együtt töltött idő. Kizárólag üdítő mellett olyan jó hangulat kerekedett, hogy a graziak alkalmi dalár­dává alakulva rögtönzött mű­sorral szórakoztatták a pécsie­ket. A kellemes órák pillana­tait fényképek őrzik, amelyék küldése ürügyén is címek cse­réltek gazdát. és Baranya Megyei Kamara hivatott megvédeni. A kamara tagsága nem je­lent anyagi megterhelést senki számára. Munkánkat a kama­rán belül a nyugdíjas társa­dalom érdekében önzetlenül és minden ellenszolgáltatás nélkül végezzük. jEogadóórát tartunk minden kedden, 9-től 11 óráig Pécsett, a Geisler Eta utca 15. szám alatt lévő T'ESZ-székház első emeletén. Bojtor László Az öregedés folyamatának lassítása, élettani határok kö­zé szorítása már korábbi élet­szakaszban el kell, hogy kez­dődjön, de legkésőbb a nyug­díjba kerüléskor. Az öregedés üteme jelentősen felgyorsul ak­kor, ha szervezetünk működé­sét fenntartó fizikai és szellemi aktivitásunkat lecsökkentjük. Ezen tényt, ha elfogadjuk és életmódunk alakításánál figye­lembe vesszük — önmagunk iránt felelősséget érezve -, ak­kor tudatos, tervezett életvite­lünkkel sokat tehetünk fizikai és szellemi frissességünk meg­őrzéséért. A nyugdíjba menetel minden ember életében kritikus élet­szakasz, amikor megszűnik a rendszeres munkavégzés, meg­változik a megszokott életrit­mus, beszűkülnek az anyagi le­hetőségek, csökken a társadal­mi presztízs, az emberi kapcso­latok — mennyiségileg és sok­szor minőségileg is - kedve­zőtlen irányba változnak. Mind­ezek nemcsak egy testi moz­gásteljesítmény mérséklődésé­hez, hanem az egész személyi­ség én-tudatának válságához vezethetnek. A felsoroltak alap­ján azon sem csodálkozhatunk, hogy bizonyos statisztikai ada­tok, főként egyes szellemi fog­lalkozású férfiak körében az infarktus halálozás szignifikáns növekedését mutatják a nyug­díjba menetel időszakában. Ilyen társadalmi téveszme az, hogy eleget dolgozott életében, most mint nyugdíjas üljön a karosszékében, élvezze a nyu­galmat, nézze a televíziót stb. A karosszékbe és a lakásba való visszahúzódás azután olyan teljessé válhat és oly mértékben szimbolizálhatja az egész életvitelt, hogy az ilyen nyugdíjas nem látogatja még a szomszédot sem, nem jár el moziba, színházba, hangver­senyre, baráti közösségekbe és egyre jobban izolálódik. Az pe­dig már szinte elkerülhetetle­nül következik az ilyen „nyuga­lomba vonult" nyugdíjas életvi­telből, hogy igénytelen lesz kül­ső megjelenésére, naphosszat papucsban, pizsamában teng- leng lakásában, nem törődik fogai állapotával, nem ellen­őrizteti szemüvegét, nem sze­rez be hallókészüléket, ha csökken a hallása, egyáltalá­ban csak akkor fordul orvosá­hoz, amikor a kisebb és gyó­gyítható betegségek már össze­fonódva súlyos, veszélyeztető, nehezen befolyásolható bajjá alakultak. A nyugdíjba vonuláskor éle­tünket át kell rendeznünk, olyan új ritmust kell kialakítanunk, amelyben az alkotó jellegű, hasznos testi-lelki tevékenység­nek és a pihenésnek új aránya érvényesül, mely számol bioló­giai életkorunkkal és lelki szük­ségleteinkkel. Általánosságban elmondható, hogy mind a tes­ti, mind a lelki tevékenysé­geinkben vezérlő elv lehet, hogy örömet adó legyen, ne le­gyen túlzottan megterhelő és ne legyen kényszer jellege. Ter­helhetőségünk mértékét célsze­rű kezelőorvosunkkal a váltás időszakában megbeszélni. Azt is ki kell azonban mondanunk, hogy nem ritkán az alacsony, értéküket vesztő nyugdíjak mel­lett lényeges szemponttá vált, hogy az idős ember nyugdíját kiegészítő jövedelemhez jusson a mindennapi megélhetése biztosítására. Sok esetben új munkakört és új munkahelyet kell keresnie nyugdíjasként, de ne féljünk a változástól, az új­fajta tevékenység élénkítő ha­tással lesz szellemünkre és lel­ki örömöket hozhat új emberi kapcsolatok létrejöttével. Az unokákkal való rendszeres fog­lalkozás szinte felmérhetetlen jelentőségű. A nagyszülők az „unokázások" során az őszinte, tiszta emberpalánták nap mint nap növekvő, fejlődő világának örülhetnek, átadhatják tapasz­talataikat, leülepedett, kikristá­lyosodott életszemléletüket és ugyanakkor önmaquk folyto­nosságát, folytatását is megél­hetik. Gyakorta látjuk, hogy a nagypapák, nagymamák sokkal melegebb, szorosabb érzelmi kapcsolatot alakítanak ki uno­káikkal, mint korábban gyer­mekeikkel sikerült és ez a mai modern társadalomban mind­két fél számára hiánypótló, ör­vendetes dolog. Különösen nyuqdijas, egyedülálló asszo­nyoknál aiónlható a részvétel a különböző karitatív csoportok munkájában. Ezek a mai társa­dalom egyre fontosabb moz­galmai, hasznosságuk szinte nemzetmentő szintig emelked­het. Mindennapos megfigyelés or­vosi gyakorlatunkban, hogy egy-egy idős ember naponta 30-40 szem gyógyszert fogyaszt és ezektől várja egészségének megőrzését. Reméljük, a nem túl távoli jövőben olyan szem­léletváltás jön létre az embe­rekben, melynek révén a tab­letták száma csökkenthető lesz értelmes testi-lelki tevékeny­séggel. DR. HAZAFI KLARA ü nyugdíjasok ebédjéről Együtt többre megyünk! Unokauarazs T izennégy hónapos, csöppnyi lábai egész nap fáradhatatlanul cipették kilenc kilónyi testét, s miután minden 'altatás! kísérlet kudarcot vallott, hir­telen elterült egy, a 'padlóra vetett, párnán, s egy pilla­nat alatt mély, két és fél órás álomba zuhant. Nem mertem hozzányúlni, nehogy felébredjen. Csendben fi­gyeltem az alvó csöppséget, miiközben gondolataim puha takaróját terítettem ró. . . . Mikor a világra készü­lődtél, zavarban voltam. Nem tudtam, milyen lesz a viszonyom hozzád. Kis ide­gennek tekintettelek akkor is, amikor már itt voltál kö­zöttünk. Röstellkedve mímel­tem a töhbiektől látott lel­kesedést és féltem: talán so­sem barátkozunk meg. Aztán jött egy 'éjszakai álam. Fe­küdtél ágyacskádban, apró kezeddel kalimpáltál a leve­gőben, amikor álmomban föléd hajoltam, Te pedig a kezecskédet az arcomhoz nyomtad. Az álomtól minden megváltozott, s ettől kezdve szinte rögeszmésen vártam a pillanatot, amikor az álom megvalósul. És ez is eljött. Majdnem ugyanúgy, mint az álomban. Azt 'hiszem, nem volt még tudatos a föléd hajoló arc éintése, dehát mit is számíthatott ez ak­kor, hiszen a lényeg az volt, hogy megszületett a kapcso­lat két ember, a nagyapa és az unoka között. Azóta egy csodálatos va­rázs, az unokavarázs bűvö­letében élék. Nem tudom, én mit jelenthettem a nagy­apámnak: tudomásul vettem, hogy szeretett, de ennék a mélyebb okait soha nem ku­tattam. Ma már tudom, ezért is végtelenül sajnálom a gyermékeimet, okiknék az életéből kimaradt a nagy­szülőtől kapható szeretet. Az ember szereti a saját gyer­mekeit, egyfajta racionális szeretettel, a mindenáron való nevelés szeretetével, s ez olykor - gyakorta - konfliktusokhoz is vezet. A nagyszülő „csak” szeret, ra­cionalitás, mindenáron neve­lés igénye nélkül, s ez teszi széppé, felhőtlenné a kap­csolatot. Emlékszem, amikor először kommunikáltunk (hogy ezt a csúnya szót használjam). Ki­lenc hónapos körül voltál, amikor rájöttél a tagadást kifejező fejmozgatásra, s ha én megráztam a fejemet, Te azon pillanatban ugyan­így reagáltál. Gyakran el- el'játszadoztunk így, amíg el nem jött két olyan hét, ami­kor nem találkoztunk. Midőn ismét összekerültünk, Te nem nem tudtál hová tenni, s gyanús idegennek tekintet­tél. Egy idő után aztán lát­tam, hogy valami motoszkál benned. Egyszerre csak meg­ráztad a fejedet, s attól a pillanattól kezdve, 'hogy én ezt viszonoztam, minden a helyére zökkent közöttünk. Aztán jötték a beszéd nél­küli „kommunikáció" más, számodra borzasztóan fon­tos és komoly, számomra azonban kicsit nevetséges­nek tűnő, ám valójában va- rázsos formái, mint pl. a nyelvöltögetés, a szájjal való berregés, a születő új han­gok vég nélküli ismételgeté­se, aztán az értelmesedő emberke kis játékai. Egyszer fütyültem néked valami kis dallamot. Te pedig szinte azonnyomban csücsörítetted kis szádat, s nagy lelkesen fújtad — a levegőt. Hányszor állsz oda elém — alig érsz még a térdemen fölül -, s ágaskodva nyúj­tod a kezedet, én pedig 'ha­bozás nélkül — bár nem ke­vés lelkiismeretfurdalással, mert a racionálisan, min­denáron nevelve szerető szü­leid emiatt nemigen dicsér­nek meg —, igaz örömmel kaplak fel, s viszlek, amerre kinyújtott karoddal, tested mozgásával kormányozol. Például az ablakhoz, ahol vidám, a világra csodálkozó sikkantásokkal nyugtázod a rengeteg látnivalót. Hajánál fogva vonszolod hozzám a bábádat, előttem a földre ejted, az ölembe kéred ma­gad, de még el sem fészke- lődsz, máris csusszansz le, és rohansz tovább. Kis 'ke­zedet összekulcsolod a há­tad mögött, s picit előre­görnyedve, gondjaiba merült felnőttként bandukolsz új já­ték után. Magad találtad ezt is ki, s mulatságosan — Istenem, már megint nem veszlek eléggé komolyan! - jól áll ez neked. És az első puszi, ami talán már tuda­tos, tálán még nem, de én mindenesetre pusziként fo­gadtam, amikor csücsörített ajkadat az arcomhoz nyom­tad. Unokavarázs . .. Újra gon­dolom mindezt, és azon tű­nődöm : mi ebben a rend­kívüli? Hiszen csak egy apró emberke rezdüléseiről van szó, amik egyszer mindany- nyiunkat utolérnek. A gyer­meküket racionálisan szere­tő szülőből, az unokát ir­racionálisán szerető nagy­szülővé előrukkolt Embert . . . M ozdul a gyermek, felj emeli a párnától mintássá lett arcát, feltápászkodik a padlóról, és az álomtól még bizonytalan léptekkel hozzám jön, kar­ját a magasba lendíti, s máris az ölembe fészkelő­dig Együtt vagyunk. Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents