Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-23 / 139. szám
aj Dunántúli napló 1991., május 23., csütörtök Levél a polgármesterekhez Május 6-i keltezéssel, a Nyugdíjasok 'Pécs városi és Baranya Megyei Érdekegyeztető Kamarája az alábbi szövegű levelet küldte el a megye valamennyi polgármesterének: Tisztelt Polgármester Úr! A megye időskorú, nyugdíjas lakosságának jelentős létszáma - 105 412 lő! - indokolttá tette érdekeik védelmét és képviseletét. £ célból a nyugdíjasakat tömörítő különböző szervezetek részvételével (nyugdijasklu- bak, szakszervezeti nyugdíjas szervezetek, nyugdíjas egyesületek, stb.) létrejött a Nyugdíjasok Pécs Városi és Baranya Megyei Érdekegyeztető Kamarája. Fő célunk az időskorúak, nyugdíjasok ismereteinek bővítése, ügyeik intézése, érdekképviseletük biztosítása. Kérjük önt, és az ön által irányított önkormányzati képviselő testületet, hogy e céljaink megvalósításában legyen a segítségünkre. Amennyiben mód van rá, kérjük, logadja megbízottunkat, vagy szíveskedjék jelezni, mikor és kivel tudjuk felvenni a kapcsolatot. Segítő közreműködését előre is köszönjük. Bojtor László, a Kamara ügyvezetője Nyugdíjasoknak olcsóbban Kedvezményesen vósárol- hotnak kilós rUhát a Pécsi Nyugdíjas Egyesület tagijai. A Rácvárosi út 7. szám alatt lévő üzlet tulajdonosa és az egyesület vezetősége közötti megállapodás értelmében, a 350—400 forintos ár 'helyett kilónként 200 Iforintért kapják a ruhát az egyesületi tagsági igazolványt felmutató nyugdíjasok. Dajaiak a baranyai kamarában Biológiai óra A kritikus életszakasz „Semmit sem ajánlhatunk melegebben a vénülőknek, mint a halál pillanatáig tartó tevékenységet. Számomra az az óra értékes, amelybe én töltöttem értéket, amelyet én tettem értékessé, amely alatt valami értékeset míveltem. Mégpedig minél maradandóbbnak tetszőt csináltam, annál kevésbé érzem az elfutott napot szomorúnak, magamat boldogtalannak." (Illyés Gyula) A Nyugdíjasok Pécs Városi és Baranya Megyei Érdekegyeztető Kamarájának a tanácsa május 14-én ülést tartott. Ez alkalommal terjesztette a tanács elé dr. Nagy Ferenc, a jogi 'bizottság elnöke a Kamara új alapszabályát, amelyre a Kamara 'bírósági bejegyeztetése végett is szükség van. A tanács az alapszabályt elfogadta. 'Az ülésen részt vett Dobos József, a mintegy tízezer nyugdíjast tömöritő 14 bajai szervezet képviseletében. A részvétel célja: a bajai szervezetek csatlakozása — tagként — a baranyai kamarához. A kezdeményezés nagy érdeklődést és vitát váltott ki, (hiszen nem mindennapi dolog, hogy egy távoli városból jelezzék csatlakozási szándékulllyíl« levél A 24/1991. (II. 9.) Korm. számú rendelet, melynek hatályba lépése II. 15., okoz gondot kisnyugdíjasainknak. Nem a törvényt, ihanem annak bevezetését tartjuk igazságtalannak. A nyugdíjasok többsége nem olvassa a Közlönyt, sőt a napilapokra sem jut legtöbbjüknek. Lehet, hogy másutt nem ez volt a gyakorlat, de az uránvárosi Ságvári étteremben a március végi befizetéseknél február 1-től visz- szamenőleg kérték a kb. 110 %-os emelés utólagos rendezését. Valakik súlyos mulasztását kívánták rendezni a nyugdíjasok váratlan, többszáz forintos terhelésével, mivel február közepétől semmilyen figyelmeztetést nem kaptak, pedig bármelyik nap az A Mohácsi 'Nyugdíjasok Klubja a közelmúltban megjelentetett egy cikket a Heti Hírhozóban „Sokat szenvedett korosztály" címmel. Mivel Mohács a megyénkben van, ezért itt kívánunk hozzászólni. Azzal mi is egyetértünk, 'hogy az ez évi nyugdíj- emelés nem volt hibátlan. (Ezek ellenére ez a nyugdíjemelés jobb volt, mint az előző éveké. Itt vették először figyelembe a nyugdíjazás évét és a munkába töltött időt is. Továbbá sokkal jobb volt, mint kát szervezetek valamely más megyebeli érdekképviseleti szervhez. A magyarázat egyszerű. Dobos József elmondta, hogy az országos kamara nem reagált a felvételi kérelmükre, s Kecskemétről, a megyeszékhelyről sem kaptak biztatást. Egymagákban viszont — úgy látták —, nem tudják igazán képviselni városuk nyugdíjasainak az érdekeit. A tanács a vita után, melyben érvek és ellenérvek hangzottak el a bajai szándékkal kapcsolatban, végül nagy szótöbbséggel elfogadta a kamara tagjaként a bajai nyugdíjas szervezeteket. A vsában egyébként elhangzott: felmerült annak az igénye, hogy megalakuljon a megyei ■ kamarák regionális szervezete. 'Dobos József a bajai csatebédidő alatt figyelmeztethették volna őket. Egy kisnyugdíjas sem rendelkezik olyan tartalékkal, hogy a következő Ihavi étkezésére az előző 'havi befizetésének négyszeresét adja. Hivatkozással arra, hogy most kapta meg a nyugdíj emelését. Igaz, de erre már máshol is igényt tartanak, éspedig pl. vízdíj stb. emelésével. Kérjük az illetékeseket, hogy a szükséges emelést, a nyugdíjas számára kedvezőbb formában, minél előbb rendezni szíveskedjenek, hogy megszűnjék az éttermek és a nyugdíjasok közötti jelenlegi feszült állapot. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület vezetősége a tervezett „A" vagy „B" variációs emelés. Tisztelt Mohácsi Nyugdíjasok Klubja! Mi sem tartjuk hibátlannak és követendőnek a legutóbbi nyugdíjemelést. Felhívással fordulunk önökhöz és a megye nyugdíjas csoportjaihoz, 'hogy csatlakozzanak hozzánk. Érdekeinket a kormánynál és a parlamenti bizottságoknál a nyugdíjas társadalmat összefogó egységes Országos Érdekeegyeztető Kamara képviselheti, megyénkben pedig a Pécs Városi lokozási kérelmet előadva arról is tájékoztatta a baranyai kamarai tanácsot, hogy a Duna menti város nyugdíjasai és a városi önkormányzat között példamutató a kapcsolat. Hallhattuk, hogy az ottani polgármester — megértve, hogy a tízezer nyugdíjas a város lakosságának jelentős részét alkotja — kifejezetten számit a nyugdíjas szakemberek tapasztalataira, de nemcsak számít, igénybe is veszi azokat. Ennek bizonyítéka a nyugdíjas szakemberek részvétele az önkormányzati bizottságokban; a Kamara bajai vendége például az egészségügyi-szociális bizottságban szakértőként tevékenykedik. Meghívás Grazba A napokban a grazi nyugdíjasok 36 fős csoportja látogatott Pécsre. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület képviselőjével a Geisler Eta utca 15. szám alatt találkoztak, együtt töltve a délutánt. A vendégeket Bleyer Jenő, az egyesület elnöke köszöntötte. Gertrude Hauber, az osztrák vendégek vezetője grazi viszontlátoga- tásra hívta meg a pécsieket. A találkozó első perceiben elhangzott szívélyes szavakat megerősitette az együtt töltött idő. Kizárólag üdítő mellett olyan jó hangulat kerekedett, hogy a graziak alkalmi dalárdává alakulva rögtönzött műsorral szórakoztatták a pécsieket. A kellemes órák pillanatait fényképek őrzik, amelyék küldése ürügyén is címek cseréltek gazdát. és Baranya Megyei Kamara hivatott megvédeni. A kamara tagsága nem jelent anyagi megterhelést senki számára. Munkánkat a kamarán belül a nyugdíjas társadalom érdekében önzetlenül és minden ellenszolgáltatás nélkül végezzük. jEogadóórát tartunk minden kedden, 9-től 11 óráig Pécsett, a Geisler Eta utca 15. szám alatt lévő T'ESZ-székház első emeletén. Bojtor László Az öregedés folyamatának lassítása, élettani határok közé szorítása már korábbi életszakaszban el kell, hogy kezdődjön, de legkésőbb a nyugdíjba kerüléskor. Az öregedés üteme jelentősen felgyorsul akkor, ha szervezetünk működését fenntartó fizikai és szellemi aktivitásunkat lecsökkentjük. Ezen tényt, ha elfogadjuk és életmódunk alakításánál figyelembe vesszük — önmagunk iránt felelősséget érezve -, akkor tudatos, tervezett életvitelünkkel sokat tehetünk fizikai és szellemi frissességünk megőrzéséért. A nyugdíjba menetel minden ember életében kritikus életszakasz, amikor megszűnik a rendszeres munkavégzés, megváltozik a megszokott életritmus, beszűkülnek az anyagi lehetőségek, csökken a társadalmi presztízs, az emberi kapcsolatok — mennyiségileg és sokszor minőségileg is - kedvezőtlen irányba változnak. Mindezek nemcsak egy testi mozgásteljesítmény mérséklődéséhez, hanem az egész személyiség én-tudatának válságához vezethetnek. A felsoroltak alapján azon sem csodálkozhatunk, hogy bizonyos statisztikai adatok, főként egyes szellemi foglalkozású férfiak körében az infarktus halálozás szignifikáns növekedését mutatják a nyugdíjba menetel időszakában. Ilyen társadalmi téveszme az, hogy eleget dolgozott életében, most mint nyugdíjas üljön a karosszékében, élvezze a nyugalmat, nézze a televíziót stb. A karosszékbe és a lakásba való visszahúzódás azután olyan teljessé válhat és oly mértékben szimbolizálhatja az egész életvitelt, hogy az ilyen nyugdíjas nem látogatja még a szomszédot sem, nem jár el moziba, színházba, hangversenyre, baráti közösségekbe és egyre jobban izolálódik. Az pedig már szinte elkerülhetetlenül következik az ilyen „nyugalomba vonult" nyugdíjas életvitelből, hogy igénytelen lesz külső megjelenésére, naphosszat papucsban, pizsamában teng- leng lakásában, nem törődik fogai állapotával, nem ellenőrizteti szemüvegét, nem szerez be hallókészüléket, ha csökken a hallása, egyáltalában csak akkor fordul orvosához, amikor a kisebb és gyógyítható betegségek már összefonódva súlyos, veszélyeztető, nehezen befolyásolható bajjá alakultak. A nyugdíjba vonuláskor életünket át kell rendeznünk, olyan új ritmust kell kialakítanunk, amelyben az alkotó jellegű, hasznos testi-lelki tevékenységnek és a pihenésnek új aránya érvényesül, mely számol biológiai életkorunkkal és lelki szükségleteinkkel. Általánosságban elmondható, hogy mind a testi, mind a lelki tevékenységeinkben vezérlő elv lehet, hogy örömet adó legyen, ne legyen túlzottan megterhelő és ne legyen kényszer jellege. Terhelhetőségünk mértékét célszerű kezelőorvosunkkal a váltás időszakában megbeszélni. Azt is ki kell azonban mondanunk, hogy nem ritkán az alacsony, értéküket vesztő nyugdíjak mellett lényeges szemponttá vált, hogy az idős ember nyugdíját kiegészítő jövedelemhez jusson a mindennapi megélhetése biztosítására. Sok esetben új munkakört és új munkahelyet kell keresnie nyugdíjasként, de ne féljünk a változástól, az újfajta tevékenység élénkítő hatással lesz szellemünkre és lelki örömöket hozhat új emberi kapcsolatok létrejöttével. Az unokákkal való rendszeres foglalkozás szinte felmérhetetlen jelentőségű. A nagyszülők az „unokázások" során az őszinte, tiszta emberpalánták nap mint nap növekvő, fejlődő világának örülhetnek, átadhatják tapasztalataikat, leülepedett, kikristályosodott életszemléletüket és ugyanakkor önmaquk folytonosságát, folytatását is megélhetik. Gyakorta látjuk, hogy a nagypapák, nagymamák sokkal melegebb, szorosabb érzelmi kapcsolatot alakítanak ki unokáikkal, mint korábban gyermekeikkel sikerült és ez a mai modern társadalomban mindkét fél számára hiánypótló, örvendetes dolog. Különösen nyuqdijas, egyedülálló asszonyoknál aiónlható a részvétel a különböző karitatív csoportok munkájában. Ezek a mai társadalom egyre fontosabb mozgalmai, hasznosságuk szinte nemzetmentő szintig emelkedhet. Mindennapos megfigyelés orvosi gyakorlatunkban, hogy egy-egy idős ember naponta 30-40 szem gyógyszert fogyaszt és ezektől várja egészségének megőrzését. Reméljük, a nem túl távoli jövőben olyan szemléletváltás jön létre az emberekben, melynek révén a tabletták száma csökkenthető lesz értelmes testi-lelki tevékenységgel. DR. HAZAFI KLARA ü nyugdíjasok ebédjéről Együtt többre megyünk! Unokauarazs T izennégy hónapos, csöppnyi lábai egész nap fáradhatatlanul cipették kilenc kilónyi testét, s miután minden 'altatás! kísérlet kudarcot vallott, hirtelen elterült egy, a 'padlóra vetett, párnán, s egy pillanat alatt mély, két és fél órás álomba zuhant. Nem mertem hozzányúlni, nehogy felébredjen. Csendben figyeltem az alvó csöppséget, miiközben gondolataim puha takaróját terítettem ró. . . . Mikor a világra készülődtél, zavarban voltam. Nem tudtam, milyen lesz a viszonyom hozzád. Kis idegennek tekintettelek akkor is, amikor már itt voltál közöttünk. Röstellkedve mímeltem a töhbiektől látott lelkesedést és féltem: talán sosem barátkozunk meg. Aztán jött egy 'éjszakai álam. Feküdtél ágyacskádban, apró kezeddel kalimpáltál a levegőben, amikor álmomban föléd hajoltam, Te pedig a kezecskédet az arcomhoz nyomtad. Az álomtól minden megváltozott, s ettől kezdve szinte rögeszmésen vártam a pillanatot, amikor az álom megvalósul. És ez is eljött. Majdnem ugyanúgy, mint az álomban. Azt 'hiszem, nem volt még tudatos a föléd hajoló arc éintése, dehát mit is számíthatott ez akkor, hiszen a lényeg az volt, hogy megszületett a kapcsolat két ember, a nagyapa és az unoka között. Azóta egy csodálatos varázs, az unokavarázs bűvöletében élék. Nem tudom, én mit jelenthettem a nagyapámnak: tudomásul vettem, hogy szeretett, de ennék a mélyebb okait soha nem kutattam. Ma már tudom, ezért is végtelenül sajnálom a gyermékeimet, okiknék az életéből kimaradt a nagyszülőtől kapható szeretet. Az ember szereti a saját gyermekeit, egyfajta racionális szeretettel, a mindenáron való nevelés szeretetével, s ez olykor - gyakorta - konfliktusokhoz is vezet. A nagyszülő „csak” szeret, racionalitás, mindenáron nevelés igénye nélkül, s ez teszi széppé, felhőtlenné a kapcsolatot. Emlékszem, amikor először kommunikáltunk (hogy ezt a csúnya szót használjam). Kilenc hónapos körül voltál, amikor rájöttél a tagadást kifejező fejmozgatásra, s ha én megráztam a fejemet, Te azon pillanatban ugyanígy reagáltál. Gyakran el- el'játszadoztunk így, amíg el nem jött két olyan hét, amikor nem találkoztunk. Midőn ismét összekerültünk, Te nem nem tudtál hová tenni, s gyanús idegennek tekintettél. Egy idő után aztán láttam, hogy valami motoszkál benned. Egyszerre csak megráztad a fejedet, s attól a pillanattól kezdve, 'hogy én ezt viszonoztam, minden a helyére zökkent közöttünk. Aztán jötték a beszéd nélküli „kommunikáció" más, számodra borzasztóan fontos és komoly, számomra azonban kicsit nevetségesnek tűnő, ám valójában va- rázsos formái, mint pl. a nyelvöltögetés, a szájjal való berregés, a születő új hangok vég nélküli ismételgetése, aztán az értelmesedő emberke kis játékai. Egyszer fütyültem néked valami kis dallamot. Te pedig szinte azonnyomban csücsörítetted kis szádat, s nagy lelkesen fújtad — a levegőt. Hányszor állsz oda elém — alig érsz még a térdemen fölül -, s ágaskodva nyújtod a kezedet, én pedig 'habozás nélkül — bár nem kevés lelkiismeretfurdalással, mert a racionálisan, mindenáron nevelve szerető szüleid emiatt nemigen dicsérnek meg —, igaz örömmel kaplak fel, s viszlek, amerre kinyújtott karoddal, tested mozgásával kormányozol. Például az ablakhoz, ahol vidám, a világra csodálkozó sikkantásokkal nyugtázod a rengeteg látnivalót. Hajánál fogva vonszolod hozzám a bábádat, előttem a földre ejted, az ölembe kéred magad, de még el sem fészke- lődsz, máris csusszansz le, és rohansz tovább. Kis 'kezedet összekulcsolod a hátad mögött, s picit előregörnyedve, gondjaiba merült felnőttként bandukolsz új játék után. Magad találtad ezt is ki, s mulatságosan — Istenem, már megint nem veszlek eléggé komolyan! - jól áll ez neked. És az első puszi, ami talán már tudatos, tálán még nem, de én mindenesetre pusziként fogadtam, amikor csücsörített ajkadat az arcomhoz nyomtad. Unokavarázs . .. Újra gondolom mindezt, és azon tűnődöm : mi ebben a rendkívüli? Hiszen csak egy apró emberke rezdüléseiről van szó, amik egyszer mindany- nyiunkat utolérnek. A gyermeküket racionálisan szerető szülőből, az unokát irracionálisán szerető nagyszülővé előrukkolt Embert . . . M ozdul a gyermek, felj emeli a párnától mintássá lett arcát, feltápászkodik a padlóról, és az álomtól még bizonytalan léptekkel hozzám jön, karját a magasba lendíti, s máris az ölembe fészkelődig Együtt vagyunk. Hársfai István
