Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-22 / 138. szám

199t. májút 22., »erdő aj Dunántúli napló 3 Efezusi képeslap A BARANYA TÁNCEGYÜTTES ÚJABB SIKERSOROZATA TÖRÖKORSZÁGBAN Korábbi törökországi sikerei utón újabb meghívásnak tett eleget a Baranya Táncegyüt­tes, amikor elfogadta a Szeldzsuk—Efezusi Nemzetközi Néptáncfesztivál szervező- bizottságának meghívását. A közel kéthetes utazás azonban nemcsak térben jelentett ha­talmas távolságot, mai szó- használattal élve fantasztikus időutazásnak is részesei vol­tak táncosaink. Hisz a Krisztus előtt X—VII. századi amazon, jón és lid emléknyomok mel­lett találkozhattak az ókori gö­rög-római birodalom építésze­ti, szobrászati és egyéb kép­zőművészeti remekeivel is. út­juk során elhaladtak Trója mellett, jártak Szmirnában, a mai Izmirben, Priénében, Mi- létoszban, Didimában, s mint­egy -tíz napig éltek az ókori metropolisz, Efezus mellett. Szeldzsuk, ahogy ma neve­zik, a negyedik Efezus, húsz­ezer lakosú kisváros, a nagy előd azonban fénykorában kettőszázezer embernek adott otthont. Efezus „Asia provin­cia” székhelye volt, a római prokonzul innen irányította a tartományt, Plinius gazdasági és politikai fontossága miatt „Ázsia szemének” nevezte a várost. Művészeti, kulturális, szelle­mi jelentőségét olyan nevek fémjelzik, mint Pheidiász, Po- lükleitosz, Praxitelész, vagy Thales és Herakleitosz. Vallási szempontból ugyan­csak kiemelkedő jelentősége volt a városnak. Az ókor egyik legszentebb helyének tartot­ták, ezért itt, a Kaüsztrosz fo­lyó partján építették fel a ter­mékenység és fajfenntartás is­tennőjének, Artemisznek azt a csodálatos templomát, az Ar- temisziont, amelyet a világ hét -csodája egyikeként tartottak szómon. A másik, korunkig ható je­lentőségű tény: a keresztény­ség terjesztésének, illetve misz- sziójánatc központjául válasz­totta a várost Szent Pál, aki évekig élt itt, s többször is visszatért falai közé. Amennyire büszke Szeldzsuk történelmi múltjára, olyannyira büszke jelenére is, mindenek­előtt'arra a kiemelkedő nem­zetközi megmozdulásra, ame­lyet az évről" évre megrende­zésre kerülő néptáncfesztivál jelent, s.amelyet a térség egyik legrangosabb kulturális ese­ményeként tartanak számon. A nagyszámú résztvevő között idén, a magyarok mellett ta­lálkozhattunk litván, ciprusi, romániai,, és számos más együttessel, is. A május ötödi­kéi megnyitó és tizenkettedikei záróünnepségek mellett a leg­több fellépésre abban a cso­dálatos, épen maradt, a Pion- hegy nyugati lejtőjén épített, 25 000 személyes görög—római amfiteátrumban került .sor, amelyben annak idején a Pál apostol működése ellen láza­dó ezüstművesek Demetriusz vezetésével órákon át üvqI- tötték, „Nagy az efezusiak Ar- temisze!" A színház akusztikája, lát­ványa egyedülálló, áz egymást követő nemzetek produkciójá­nak színes kavalkádja méltán aratott tetszést a hazai és kül­földi nézők előtt. A színházon kívül is egymást érték a fellé­pések a város különböző tör­ténelmi jelentőségű közterein, valamint a környező kisváro­sokban. A Baranya Táncegyüttes mű­sora átfogó képet adott a ma­gyarországi néptáncvilág gaz­dag, sokarcú repertoárjából. Hosszan zúgó tapsok és ma­gas szintű nemzetközi elisme­rések jelezték azt a sikert, amelyet a kalocsai, kónyi, du­nántúli, dél-dunántúli, kalota­szegi, szatmári, *dél-alföldi tán­cok előadásával arattak fia­taljaink. Sáros! István Az" napirendjén a világ- kiállításról szóié határozati javaslat Szépítik a pécsváradi várkertet (Folytatás az 1. oldalról) Ezután a törvényhozók — te­kintettel arra, hogy eddig nem sikerült befejezni a volt egy­házi ingatlanok tulajdoni hely­zetének rendezéséről szóló tör­vényjavaslat általános vitáját - annak folytatása mellett döntöttek, módosítva az ere­deti napirendet. Két MDF-es, két SZDSZ-es képviselő, vala­mint a többi párt egy-egy kép­viselője mondta el frakciója mór a múlt héten nagy vo­nalakban ismertetett vélemé­nyét. Csurka István (MDF) hang­súlyozta, hogy megítélése sze­rint ez a legfontosabb rend­szerváltoztató törvényjavaslat. Részletesen szólt az egyház ingatlanainak 40 évvel ez­előtti elrablásáról, amely ré­szét képezte az ország álta­lános kirablásának, az erköl­csi értékek felszámolásának. Magyar Bálint (SZDSZ) meg­ismételte képviselőcsoportja ismert álláspontját, miszerint a törvényjavaslat alapelvében elhibázott, mert az egyházak egykori tulajdonához kötődő kárpótlásának elvét szabá­lyozza, és nem működőképes­ségüket teremti meg. Szabó lános (FKgP) megis­mételve múlt heti javaslatait, hangsúlyozta: az egyházaknak földtulajdonihoz kell jutniuk. Javasolta, hogy kössenek a tsz-ekkel megállapodást bi­zonyos, az egyházközségeknek és papoknak bérbe adandó földterületekről. Katona Béla (MSZP) han­gulatkeltésnek nevezte, hogy egyesek a Parlamentben az ellenzéki javaslatokat úgy pró­bálják beállítani, mintha hívő és nem hívő emberek vitájáról lenne szó. Ezután kisebbfajta szóváltás következett közte és Csurka István körött, mert Ka­tona Béla felhívta a figyelmet arra, hogy 40 évvel ezelőtt a többpárti Parlament tagjai szavazták meg az egyházi va­gyonok államosítását. Németh Zsolt (Fidesz) hosz- szan részletezte pártja állás­pontját, amelynek lényege: szét kell választani az álla­mot és az egyházakat, meg kell akadályozni az önkor­mányzatok kifosztását, függet­leníteni szükséges az egyhá­zakat a költségvetéstől, el kell vetni a törvényjavaslatban megnyilvánuló reprivatizálás elvét. Lukács Tamás (KDNP) meg­védte a törvényjovaslatot, és hangsúlyozta: az egyház köz­hasznú intézmény: az egyház és az állam szétválasztása nem azonos az egyház és a társadalom szétválasztásával. Jelentősen felgyorsította ez­után munkáiját a Ház: sürgős és kivételes — azaz kéthar­mados többséget igénylő el­járással — alig tíz perc alatt törvényt alkotott arról, hogy megszünteti a kormány törvé­nyesség) felügyeletét egyes társadalmi szervezetek felett. A törvényjavaslatot előterjesz­tő lsépy Tamás igazságügyi minisztériumi államtitkár em­lékeztetett arra, hogy a ha­tályos törvények értelmében a kormány felügyeli egyebek mellett a Magyar Gazdasági Kamara, továbbá az országos szövetkezeti érdekképviseleti szervek törvényességét is. Miután a pártok és a füg­getlenek képviseletében fel­szólalók egyöntetűen támogat­ták a törvényjavaslatot, s vi­tába a javaslattal senki nem szállt, a Ház — mindössze két ellenszavazattal és egy tar­tózkodással elfogadta a tör­vényt. A plénum ezután — az el­hunyt Csengey Dénes helyére — a Kulturális, Oktatási, Tudo­mányos, Sport-, Televízió- és Sajtóbizottság tagjává válasz­totta Beke Kata MDF-es kép­viselőt. A szokásos munkarendnek megfelelően interpellációkkal és kérdésekkel folytatódott délután a keddi ülésnap, s először korábbi interpellációk­ra adott írásbeli válaszokról döntött a Ház. G. Nagyné Maczó Ágnes (MDF) nem fogadta el az adósságállománnyal, annak kezelésével kapcsolatos koráb­bi interpellációjára adott pénz­ügyminiszteri választ, mondván: a pénzügyi tárca titkosan ke­zeli az államadósságra vo­natkozó adatokat, és ily mó­don veszélybe kerül magának a Parlamentnek a legitimi­tása is. Ugyancsak elfogadta a kép­viselők többsége Jeszenszky Géza külügyminiszter válaszát, amelyet Gadó György (SZDSZ) interpellációjára adott a Kö- zel-lKelettel kapcsolatos ma­gyar külpolitikai orientációt megvilágítva. Nem kis derültséget váltott ki a képviselők körében a már címében is szokatlan interpel­láció. amelyben iRózsa Edit '(SZDSZ) azt a kérdést intézte lHorváth Balázshoz: „Mivel (foglalatoskodik ön mostaná­ban, mint tárca nélküli mi­niszter?” A miniszter válaszában elő­ször a Házszabály idevágó passzusait idézte, miszerint az interpellációt rövid tényleírás- sal kell benyújtani, azaz szük­séges pontosan megjelölni az interpelláció tárgyát. Ä kép­viselői interpelláció formai elemeinek ismertetése után Horváth Balázs bejelentette: harminc napon belül írásban válaszol a tevékenységét" fir­tató kérdésre. Az ismételten szót kérő Rózsa Edit azonban közölte: visszavonja interpel­lációját, mert véleménye sze­rint az elhangzottak önmagu­kért beszélnek, s eleve minő­sítik a válaszadót. Kósáné Kovács Magda (MSZP) a munkanélküli jára­dékok késedelmes kifizetését tette szóvá a munkaügyi mi­niszterhez intézett kérdésében, s Kiss Gyula ígéretet tett ar­ra: a jövőben nem havonta, hanem kéthetes intervallumok szerint számfejtik a munka- nélkülieknek járó pénzt. Törvénytervezet a szerencse- játékokról Az interpellációkra és a kér­désekre elhangzott válaszok után a szerencsejátékról szóló törvénytervezettel foglalkozott a plénum. Az általános vitában a Füg­getlen Kisgazdapárt frakcióján kívül valamennyi párt kifejtette álláspontját a javaslatról. Kása Lajos (Fidesz) az első ágazati koncessziós törvénytervezetet több ponton támadta. Békési László az MSZP kép­viseletében arra hívta fel a fi­gyelmet, hogy az előterjesztett jogszabály szigorú, „poroszos”, a piacot korlátozó szabályozá­si modellt testesít meg. Horváth József (MDF) a jo­gi rendezetlenségre hívta fel a figyelmet, amely miatt az ál­lam jelentős bevételektől esikel. Török Ferenc (SZDSZ) úgy vélte, hogy a kormány terve­zete több ponton túlszabályo­zott, másutt pedig az elna­gyoltság jellemzi. Csépe Béla (KDNP) a ter­vezet erkölcsi veszélyeire hívta fel a figyelmet. A szerencsejátékkal foglal­kozó törvénytervezet általános vitájának berekesztése után a T. Ház folytatta az egyes ál­lami tulajdonban lévő vagyon­tárgyak önkormányzati tulaj­donba adásáról szóló törvény- javaslat általános vitáját. A téma már a hétfői ülés napi­rendjén is szerepelt, ám akkor időhiány miatt nem került sor a vitára. Józsa Fábián (MDF) felhívta a figyelmet arra, hogy az ál­lami összvagyontömegnek mintegy fele kerül önkormány-, zati tulajdonba. Nem tartotta ezért megalapozottnak azt az ellenzéki követelést, hogy az önkormányzatok vállalkozói va­gyonhoz jussanak. Fulaki Géza (SZDSZ) ne­hezményezte, hogy a kormány­pártok az egykori tulajdonvi­szonyokat akarják visszaállíta­ni, és javasolta, hogy az álla­mi tulajdonba vett földeket adják át az önkormányzatok­nak. Röviddel negyed hét előtt az elnöklő Szűrös Mátyás a tör­vényjavaslat általános vitáját felfüggesztette, ezzel befejező­dött az Országgyűlés keddi plenáris ülése. A vár előtti parkban új tahid, padok, asztalok készültek el Fotó: Lauter László A pécsváradi vár tövében elterülő több hektáros várkert meghitt csendjét földmunka- gép zaja töri meg. Az arra sétálók aggódó tekintettel fi­gyelik a munkát, féltik a szép vórkertet. Elszórtan tölgyfából készült padok, asztalok, s szalonna­sütők vannak itt, az egyik partoldalon gyönyörű takác- szobor-egyöttes díszíti a ker­tet. Látszik, hogy nemrégen telepítettek örökzöldeket és díszcserjéket is. Aggodalomra nincs ok, mondja Simsay István. a pécsváradi erdészet igazgató­ja. A Mecseki Erdő- és Fafel- dogozó Gazdaság már eddig is több mint 300 ezer forin­tot fordított a várkert rend­betételére és szépítésére az évekkel ezelőtt készült rende­zési terv szerint. Ennek alap­(iFolytatás az 1. oldalról) aki a mohácsi Kisfaludy Gimnáziumból érkezett. Ű úgy érezte, hogy jól sikerült a mai dolgozat. A fizika teg­nap nehezebb volt, főleg az utolsó két feladat. A folyosó közben megtelt a feladatokat megbeszélő fiúkkal, lányok­kal. Kevés volt a nyugodt arc, legtöbben felszabadultan, mo­solyogva közölték az őket vá­ró szülőkkel, barátokkal, hogy sikerült. Három pécsi fiatal­embert nagyon elcsigázott ez a kétnapos feszültség. Mind­hárman a Széchenyiből jöt­tek, de. egyikük sem marad Pécsen, Budapestre, Győrbe jelentkeztek. Akadt persze olyan is, aki mór nem először 'próbálkozik. — Tavaly a közgázra jelent­jón épül most egy körkörös sétáló út és hamaroson el­készül egy rusztikus játékpark, és rönkvórat is megépítenek a gyerekeknek. Nincs ok tehát az aggoda­lomra - mondja az igazgató ismételten. Nem a munka­géptől kell félteni a várker­tet, jegyzi meg Scholtz Péter - a várkert rendezéséért és kialakításáért felelős - erdő­mérnök, hanem a rangútok­tól, azoktól, akik a díszcser­jéket lopják, vagy a sikertelen lopási kísérlet után letördel­ték a drága cserjéket és fá­kat. Sok fiatal motorkerékpá­ros versenyzésre használja a várkertet, megrongálva a terü­letet és a békés csendet meg­zavarva az éneklő madarakat is elriasztják. Talán ezért kel­lene igazán aggódni. keztem, most pedig a tanár­képző matematika—technika szakára — mondja Tóth Bea, aiki korábban a pécsi Apá­czai Nevelési Központ gim­náziumában érettségizett. — A két felvételi között elvégez­tem egy adóügyi átképzési tan­folyamot, és most megint próbálkoztam. Remélem, jól sikerült. A tavalyinál nehe­zebbnek tűnt a matematika, a fizika pedig nekem mindig nehéz. A helyes megoldásokat a Tv 1 „Oldjuk meg” műsorából imár megismerhették tegnap este a jelentkezők. Dolgoza­taik értékelése ma kezdődik és körülbelül egy 'hétig tort. Amennyiben 'jó eredményről értesülnek az irásbelizők, le­het készülni a szóbelire. P. V. Sántha László Érettségi-felvételi Pécsett Sátán Tiszavasváriban Nézzünk hétvégén tévét! - mondogatom magamnak, így, fejedelmi többesben, hogy a liberális - keresztyénszocdem- pártiak is értsenek belőle - hétközben ugyanis a rendszer- váltásba belefáradt átlagpro- letór nem tudja kialudni magát a késő éjszakába nyúló filmek után. Egyébként is egyre több filmdrámát, művészfilmet kelle­ne végignéznie. Dohát ördög­be A pokol köre-féle filmekkel, megszállottakkal és félfülű őrült festőkkel, jó a magyar­nak Amerika is. Na meg még Tiszavasvári a sátánjával. A Dallas, de rögvest utána a Szomszédok is jól tartja magát a versenyben, csak a körzeti stúdiók műsorait pakolták át csütörtökre, a kettesen a ki­lences tévéhíradót tíz utánra. De nem érdemes olyan sokáig a készülék előtt rostokolni, ugyanis már háromnegyed hét­kor megvonják a nap egyen­legét a kettesen, természete­sen erre az időpontra már a maci is az ágyba bújik az egyesen. Ez azért is jó, mert azok cf gyerekek, akik jól visel­kednek, és a macival együtt engedelmesen elalszanak, csaknem kipihenhetik magukat mire az éjszakai filmek kez­dődnek. Pénteken álmodhatott csak jót a gyerekek négylábú kedvence. Talán még ki sem kapcsolta a készüléket, máris megjelent az isteni Madonna, lassan széttette feketeharis­nyós lábait, hogy az erre-csö- rög-adió-arra-mega-mogyoró cimű dalt elénekelje. De a fa­lánk medvék helyett egy fél­meztelen férfiú töltötte be a képernyőt, és valami egészen más dalba fogtak. A gyerekek szeméből is kiverte az álmot azonnal a tüsténkedő metró- egerekkel együtt. Dehát hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a mi televíziónkban is ilyen radi­kálisan nő a váldszték. A hétvége ennél is sokko- lóbb meglepetését ismét a nulladik típusú találkozások minden eddigi ideológiai vitát felülmúló párbeszéde hozta. Már nekem is eleve gyanús volt ez a kézrátevéssel gyógyí­tó tiszavasvári csodadoktor. Hogy majd csak úgy a vál­tamra teszi a kezét haverkod­va, csak úgy brahiból rámka­csint, és akkor majd ettől meg­gyógyulnak a csúzos ízületeim! Elmúlik á fájdalom! Igaza le­het a derék helybéli papnak, ez a szegény Kiss Sándor az ördöggel cimborái. Ennyi jót akarni nem is lehet több a Jóisten trónusát fenyegető hi­valkodásnál. Hogyne lenne valószínű, hogy a Sátán ke­gyeltje? erősíti a helybéli lel­kész, s a szigorú, papirosokkal rendelkező csodadoktorok is rábólinthatnak, hogy úgybizony - ízület elten, de főként a Sátán ellen jobb az aszpirin. Csak a polgármester tartotta fenn a szerény esélyt, hogy Kiss Sándort talán mégsem kell kiátkozni az anyaszentegy­házból. Hogy talán mégsem pénzsóvár sarlatán, talán mégsem az ördög cimborája, így talán a nyilvános autodafé — Giordano Bruno megégeté- * se után 391 évvel - elnapol­ható. Meggondolandó ez is. Bár az elnapolás egy szép hagyo­mány végleges megszakadásá­val fenyeget! Ne feledjük, hogy a szögedi nagytájon - ahogy a szögedi nemzet tudó­sa, Bálint Sándor nevezi — úgy két évtizede is talált egy-két boszorkányt, égetnivaló kuruzs- lót a jónép. A múlt századi törvényeket, amelyek a boszor­kányüldözést, sőt még az ége­tését is megtiltják, a nép nem vehette figyelembe, tud­ván, hogy sátáni erők laknak az olyanban, aki nemcsak gkar, de tud is segíteni. Csak most már a régi jó SZTK-t add vissza nékünk Is­tenem! Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents