Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-18 / 134. szám
uj Dunántúli napló 1991. május 18., szombat A bankrendszer tulajdonosai A gazdaságban zajló tulajdonváltási folyamattal összhangban lassan átalakul a bankszektor tulajdonosi összetétele is, és a folyamat várhatóan felgyorsul a jövőben. Az állam közvetlen részesedése a bankok alaptőkéjéből tavaly mintegy 33 százalékos volt. Ez az arány az előző évhez viszonyítva már csökkent — derül ki a Magyar Bankszövetség közelmúltban közzétett összegzéséből. A nagybankoknál az állam átlagos tulajdonosi részesedése 42 százalék. Az azóta alakult középbankok csoportjában az állam tulajdonosi hányada már csak 9 százalék, sőt 19 középbankban és szakosított pénzintézetben már egyáltalán nincs az államnak részvénye. Ez a tendencia, vagyis az állami részvénytőke arányának csökkenése a következő években várhatóan folytatódik, valószínűleg tovább gyorsul, mivel az új pénzintézeti törvény- tervezet előreláthatólag korlátozza a bankokban az egy ; tulajdonosra eső részesedést. ; Ez a korlát — türelmi idővel í - vonatkozik majd az állam- [ ra is. A következő években a ; nagy bankoknál egyrészt új | részvények kibocsátásával, másrészt a jelenlegi állami részvények limit feletti részének eladásával mehet végbe bizonyos privatizációs folyamat. A vállalatok és szövetkezetek tulajdoni hányada a bankokban jelenleg 35 százalék. A pénzintézetek 15 százalékos arányban tulajdonosai más pénzintézetek részvényeinek, a bankszektor teljes alaptőkéjéből a külföldi tőke aránya 11 százalékot ér el. Néhány százalékban részesednek csupán a bankok részvénytőkéjéből az intézmények, illetve magánszemélyek. A bankreform után 1987 elején öt kereskedelmi bank alakult. A tavalyi év végén pedig már több mint 30 pénzintézet működött hazánkban, ezeknek 108 igazgatósága 864 fiókja volt. (Az aránytalanságokat azonban jól érzékelteti, hogy az Országos Takarékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. hálózatához 645 fiók tartozik, és ez is hozzájárul ahhoz, hogy az OTP a legnagyobb lakossági bank.) A tavalyi év végén 13 kereskedelmi bank kizárólagosan magyar tulajdonban volt, 8 vegyes, illetve külföldi tulajdonú bank, továbbá 9 szakosított pénzintézet működött hazánkban. Financial Times: Magyarország a befektetők fő piaca Magyarországon szép csendben jelentőssé vált a külföldi befektetés mérete: tavaly a kelet-európai térség új nyugati beruházásainak fele Magyarországra jutott - idézte Kádár Bélát, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok miniszterét kedden a Financial Times, a brit üzleti körök lapja. Tavaly 750 millió és egy- milliárd dollár közötti külföldi tőke gyökerezett meg Magyarországon, bár ez csak töredéke annak, ami tavaly a külföldi befektetésekért Kelet-Európával versengő dél-európai, vagy délkeletázsiai országokba került - vélekedett a brit üzleti lap. A vállalati kimutatások szerint az év végén 93,2 milliárd forintnak (1,53 milliárd dollárnak) megfelelő külföldi tőke működött a magyar cégekben, az 1989. évi 29,3 milliárd forint helyett. A kormány becslése szerint az idén további egymilliárd dollárra lehet számítani — irta a Financial Times, amely szerint a külföldi tőke eddig a lapkiadásba és a cukorgyártásba hatolt be mélyen Magyar- országon. A vegyesvóllalatok száma az 1989. évi 900-ról márciusig 7500-ra nőtt és még 1200 más cégben is volt külföldi részesedés. A Financial Times szerint az idén már havonta egynél is több a 40 millió dolláros, vagy nagyobb befektetések száma, amint az első privatizációs program végre beindul. A lap szerint a külföldi befektetőket vonzza ‘a kormány- szintű lelkesítés, a nyugati jogászok dicsérik a külföldi befektetési törvény és a társasági törvény nyugati színvonalát. Hivatalos személyek szerint a magyar a világ leg- liberálisabb befektetési rendszere, hiszen a szolgáltatásba is be lehet ruházni, és többségi részesedést lehet szerezni különleges engedélyek nélkül. Ám az elvek mögött a gyakorlat még nehézkes: továbbra is zavaros a tulajdoni rendszer, nem köny- nyű megszerezni az állami vagyonügynökség jóváhagyását, fölös számú partnerrel kell végtelenbe nyúlóan tárgyalni, lassú a bejegyzési eljárás - irta a Financial Times és hozzátette: bár a helyzet napról napra javul, e nehézségek láttán igazán megkapó, milyen szépen növekszik a külföldi befektetés Magyar- országon. A szomjúság figyelmessé tesz Az elején össze-vissza kapkodunk ebben a beszélgetésben Hargitai Jánossal, Nagy- nyárád polgármesterével. Egyikünk hirtelen mindent meg akart tudni, a másik pedig, a 33 éves falufő részletesen kíván válaszolni. Aztán nemcsak kérdezz-felelek válik az egészből. Köszönhetően annak is, hogy a polgármester érvei szülik az újabb kérdéseket, a kérdések pedig árnyalni próbálják egy ezres baranyai falu ifjúnak is mondható egyik vezetőjének hitvallását. — Ha egyszer úgy látod, lehetőséged van ahhoz, hogy környezetedben meghatározó legyél, és látod az embereken, hogy nincsenek ez ellen, kár lenne a lehetőséget elszalasztani -, mondja Hor- gitai János, aztán rámnéz, mint aki választ vár. Hallgatok, várom a megyei közgyűlés tagjaként megismert gesztikulá- lással is fűszerezett érveit. Minek szóljon közbe az ember, ha nem arra kiváncsi, hogy kétszer kettő az négy, hanem arra, hogy miért ennyi. No és bízom is abban, hogy kapok indoklást — Elvégeztem a tanítóképzőt, aztán a tanárképzőt is, most hamarosan a jogi egyetemet fejezem be. Tanácstag voltam, mindenbe belevakkan- tó kis tag, aki látta, hogy a korábbi politika megpróbálja lefejezni a falut. Aztán a nyugdíjba menő tanácselnök is kért, vállaljom el. Választhattam, mert úgy éreztem iskola- igazgatóként is megtenném abban az iskolában, ahol tanítottam. 1985-ben az ország legfiatalabb tanácselnöke lettem 27 évesen, szülőfalumban. Megáll egy pillanatra. Felnéz. Nem szólok, egyre gondolunk.- Nem az életkor számít! - kezdi újra. — Tudod, ha yalaki felépít egy házat valahol, mint ahogy jelentős szülői segitség-, gél ezt Tettem, akkor az megmutatja, hogy ott akar maradni hosszabb ideig. Akkor pedig miért ne próbáljak tenni azért, hogy a tágabb környezetemet is formáljam? Miért ne?. Közben eszembe jut egy történet. Hajdanában az újságíró iskolán mondta egyik főváros-környéki faluban lakó jeles tanárunk, hogy abban a községben a legnagyobb tekintélye a műszaki bolt vezetőjének van. Megosztom a történetet a polgármesterrel, akivel annak idején együtt hord- tunk vizet Sátorhelyen nyári munkában . ..- összetetté vált ez a dolog mostanra. Én azt tapasztaltam, hogy az utóbbi években az emberek, akik itt élnek Nyá- rádon, legalábbis nem haragudtak a tanácsra, túlnyomó többségük szentirásnak vette, amit a tanács mondott. És hadd mondom el az ellentmondást: én, mint községi vezető láttam a problémákat, megpróbáltam lavírozni, nehéz lenne azt mondanom, hogy azért, hogy az emberek ne vegyék észre, mindenesetre megpróbáltam mindent megtenni. Hargitai János konkrétumokat kezd sorolni. Látom rajta, a teljesség igénye nélkül, mintha úgy tenne, azokat osztja meg az újságíróval, ami éppen eszébe jut. Később derül csak ki, nem erről van szó. A gáz beköttetését, amelyből most lesz majd igazán valami, az iskolai napközi szinte teljes ellátását helyi árukkal, a termelőszövetkezet vezetésével vívott kisebb csaták után kialakult jó viszonyt, hisz a gazdasági erőben bíznak elsősorban oz emberek, no és egy kísérletet az integrációra, hiszen Hargitai János, a megyei faluszövetség elnöke. — Valóban én vagyok, kezdi. Éppen most akarok lemondani. Úgy érzem ugyanis, hogy most, amikor a megye hatalmi szerepe megszűnt, át kell alakuljon ez a szervezet is, megítélésem szerint vagy kisebb, települési érdekvédelmi szervezetek kellenek és (vagy országos egyeztető feladatok is magukba foglaló szerveződések, mint például a községi önkormányzatok szövetségének egy változata, amely lehetőséget adna arra, hogy országos szinten is képviseltessük magunkat, ugyanakkor a helyi dolgokkal is tudnánk közösen foglalkozni. Persze, más helyi gond is van, egyezünk meg, bár ahogy a polgármester mondja, itt is változott egy picit a helyzet. Eddig inkább arról volt szó, hogy eszközök inkább voltak a tanácsok kezében. A többnyire amúgy is behatárolt lehetőségből rengeteg van, az eszközök, legalábbis a központi eszközök viszont egyre szűkösebbek. Itt van például az iskola, mondja a polgármester. Nagy nehezen szereztünk rá kétmilliós központi támogatást. Az általunk elképzelt és már-már nélkülözhetetlen felújításhoz és bővítéshez ehhez sokkal több kellene. Nyilván a helyi önkormányzat is hozzáHargitai János polgármester járul, de ha meglenne az elegendő pénz, egy év alatt elkészülne, saját emberekkel, saját kivitelezőkkel minden, Így pedig húzódik, ki tudja meddig, és ki tudja, addigra menynyibe kerül. Persze, hogy a funkció is számít abban, hogyan ítélik meg az embert, de hogy meghatározó tud-e lenni, akár egy akkora faluban is, ahhoz eredményesség is kell - mondja moralizálva Hargitai János. Az eredményesség pedig naponta mást és mást jelent, hunyorog, és érzem, többet ne beszéljünk arról, milyen nehéz dolga is van. Tekintélyről beszélek inkább. Igen, mondja, úgy érzem, van tekintélyem a faluban. Megpróbálom elhinni, amit mond, tudniillik, hogy az emberek látják, mindent megpróbált az elmúlt hat évben. Persze, mindez nem oly egyszerű, még akkor sem, ha kilencven százalékot kap az ém- ber független jelöltként az első, szabadnak titulált magyar választáson. Érzi is ezt Hargitai János. Nem mondja ki, de egy kérdésnél zavarban látom. Boldog-e, teszem fel a legba- nálisabb kérdést ennek a 33 éves fiatalembernek, és míg gondolkozik a pontos válaszon, eszembe jut tanító felesége, hétéves, most elsős kislánya, és hogy annak idején, nem is oly rég ő is pályázott a megyei elnöki posztra.- Tíz évet kell mérlegre tennem ehhez a válaszhoz. Ha egy-két szóval kellene válaszolnom: inkább az igen felé hajlanék, de tudom, hogy rengeteg lehetőség van, amit nem használtam ki sem a személyes életemben, sem pedig a faluért. Ez egy kicsit bánt, de még ebben a funkcióban maradok egy darabig . . . Elköszönünk, és arra emlékezünk, hogy annak idején, mikor általános iskolásként hordtuk a vizet az embereknek, mennyire vártok minket. A szomjúság figyelmessé tesz. Bozsik László Nagynyárádi falurészlet Fotó: Proksza László Vfillanasok Idézet íme a gimnáziumi rendtartás 8. paragrafusának 2. bekezdése, mely megtalálható a diákok 1990-91-es ellenőrző- könyvének 24. oldalán.: ,,A tanuló végezze munkáját a szocialista társadalom hasznos tagjaként az iskolában és az iskolán kívül, törekedjék tudatosan műveltségének gyarapítására és olyan tulajdonságai kifejlesztésére, melyek társadalmunk erkölcsi követelményeinek megfelelnek. Tevékenységével és magatartásával szerezzen megbecsülést iskolájának, családjának és önmagának. Szolgálja a társadalmi haladás, a béke ügyét, tegyen eleget állam- polgári, hazafias és internacionalista kötelezettségeinek." Elefántagyar- Nincs szükséged egy elefántagyarra? — fordult felém barátom e kérdéssel. Nyilván rettenetesen csodálkozó képet vághattam, de az az igazság, hogy még soha senki nem kérdezte meg tőlem, hogy szükségem van-e elefántagyarra, ezért a nyomaték kedvéért hozzátette, hogy nem viccel. Átvillant az agyamon, hogy bár barátom jókezű sebész, aligha adatott meg neki az elmúlt években, hogy elefántagyarhoz jusson, a lakásukban egyetlen egy sem lóg a falon, akkor meg honnan lehet neki elefántagyara. Arról nem is beszélve, hogy azt a lakást, melynek falán nem lóg sehol elefántagyar, hat évig építette, így nem sok ideje lett volna afrikai vadászatra menni. E gondolatokat azonban barátom félbeszakította, s közölte, hogy az egyik ismerőse adja el az elefántagyarat, igazán jutányos áron: 1,5 millió forintért. Hozzátette, pedig megér vagy 5 milliót. Micsoda alkalom, a pasas biztosan megszorult, s most ezért a nagy árengedmény! S befektetésnek sem rossz, arról nem is beszélve, hogy egy elefántagyar mégis csak egy elefántagyar . . . Remek üzleti érzékkel megáldott, jókezű sebész barátom biztosan megvette volna, de hát építkezett. . . Az az igazság, hogy sem o közeli; sem a távoli terveim között nem szerepelt elefántagyar vásárlása, most azonban meginogtam Ingásom azonban abbamaradt, mert bár az üzlet kecsegtetőnek Ígérkezett — kellő anyagiak híján én sem lehetek egy pompás elefántagyar tulajdonosa. Sajnos, néhány dolgot az agyar elé kell helyeznem: most például villanybojler után szaladgálok . .. Kamu , Ahány utcasarok, annyi zöldséges! Nem baj, még mindig jobb, mint ha minden sarokban káposzták, retkek helyett mást és mások kínálnak. Így van ez jól akkor, amikor az eladóknak versenyezni kell a mi, azaz a vevők kegyeiért. Szóval, sarki zöldséges, készséges, kedves, udvarias, mosolyog, zacskóba tesz, mér: egy kiló, mosolyog: száz forint. Vevő néz, csodálkozik, kérdez.- Nem 99 forint a narancs kilója?- De igen — hangzik a mosolygós válasz. — S nem egy kiló volt a narancs! — De igen - hangzik a még mosolygósabb válasz. - Persze tudom, maga 100 forintot adott, s a narancsra 99 forint van kiírva, de ez kamu. Tudja, a 99 mégsem 100! Nem igaz? Vörös Csepel Amikor vörös Csepelnek még zengett hangja, s a munkásököl oda ütött, ahová köl- lött (?) — akkor a Merkur Személygépkocsi-értékesitő Vállalat telepén 7 évi várakozás után örömmel vette át Trabant 601-es típusú autóját Kovács János, miután a hatalmas tömegben a drapp és a zöld színű kocsik közül egy drappot kiválasztott. Amikor a már nem vörös Csepelnek nem zeng a hangja, s a munkásököl sem lendül a magasba és sehová sem üt, akkor a Merkur Személygépkocsi-értékesitő Vállalat telepére besétált Kovács János úr, az üvegfalon keresztül megnézte a csarnokban csillogó 316-os BMW-t, majd szemügyre vette a nem kevésbé csillogó Volkswagen Golf tipusú személyautót, ezután egy Yugo Skálát, utána egy Skoda Favoritot, egy kis Polski Fiatot. . . Kovács úr már-már szédelgett a választéktól — még szerencse, hogy bőven volt levegő, rajta és három köpenyes emberen kívül egy lélek sem szívta az amúgy tágas helyiségben —, s eldöntötte, hogy mit vesz. S egy óra múlva vígan gurult ki a telep kapuján Trabant Limousine 1,1-es típusú személyautóján. Roszprim Nándor
