Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-08 / 95. szám
1991. április 8., hétfő uj Dunántúli napló 7 Ez a vidék nem szóiul udvariasságra Juhfark-bemutató Szederkényben Szederkény és társközsége. Nyomja pecsétjének lenyomatával díszített zászlók várták a vendégeket a Magyar Agrártudományi Egyesület, a Szederkényi Hegyközség és a Karasica Gyöngye Termelő- szövetkezet közös programján, a napokban másodízben megrendezett Csomorika-Juh- fark bemutatón. A hagyományt teremtő — immár országossá bővült — rendezvényen a Földművelés- ügyi Minisztérium részéről megjelent dr. Bertóti István főosztályvezető, valamint dr. Tóth Sándor, az ország főkertésze. A megye szakemberein kívül képviseltette magát a Kertészeti Egyetem borászati tanszéke és az Országos Borminősítő Állomás. A bemutatót nem borversenyként rendezték meg, hanem a mecseki borvidék déli körzetében hajdan jelentős szerepet játszó két régi szőlőfajta, a Csomorika és a Juhfark borainak megismertetését, az egyes borminták nyilvános értékelését tűzték célul. A borbemutatón kiemelkedően szerepelt Kohn Péter, Kari Ádám, Hohmann Ede, Hoffmann Adolf, Tröszt Tibor, Bóra Zoltán, valamint a zán- kai Magyar Tenger MGTSZ. „Ez a vidék nem szorul udvariasságra, hiszen Probus császár szerémségi 278-ban elvégzett — telepítését követően a mai Baranyában terjedt el a szőlőművelés és tart megszakítás nélkül napjainkig" - idézte a rendezvényen tartott zárszavában Tóth Sándor az amerikai Hugh John- sont, aki 1988-ban a New York Herald Tribune-ban meglehetősen önbizalomnövelő elemzést irt rólunk: „...semmi kétség, hogy Magyarország visszanyerheti jogos helyét Európában, a három legnagyobb bortermelő ország között". Hugh Johnsonnak legyen igaza! Reméljük, a főkertész sem tévedett, amikor rámutatott arra, hogy változóban a világ borizlése: új, talán már elfelejtett illatokra és ízekre vágyik. A szőlő- és borágazatnak pedig nem is lehet más dolga ezután, minthogy konkrétan felismerje, és kielégitse ezeket az igényeket. Esetleg éppen a Csomo- rikával vagy a Juhfarkkal. A szakemberek mindenesetre megállapodtak abban, hogy jövőre is megrendezik a bemutatót. Talán meggyvirágzáskor, vagy ahogy ők fogalmaztak: a második fejtés után. B. N.-K. B. Bürokrácia Továbbra sem hagyja nyugton a kedélyeket a magas vizdij. Hiába telnek-málnak a napok, az érintettek csak nem tudnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ezt jelzik a pécsi Kertváros Lakásfenntartó Szövetkezet küldöttgyűlésén elhangzott vélemények is, hiszen a lakástulajdonosok a szélsőséges véleményektől sem mentes vitában egyaránt hangot adtak felháborodásuknak és elkeseredésüknek is. Dr. Székelyhídi Gyula, a Kertváros Lakásfenntartó Szövetkezet elnöke a kialakult véleményről, a lakástulajdonosok állásfoglalásáról beszél: — Szövetkezetünk a tulajdonosok bizalmából több mint 3000 lakás kezelését végzi Pécsett, a Kertvárosban. Az elmúlt hetekben tartott tagértekezleteken — amelyeken a tulajdonosok többsége részt vett - központi téma volt a Mitől működik a magyar gazdaság? Beszélgetés a magyar gazdaságról Gábor R. István közgazdász professzorral — Professzor úr, ön a Budapesti Közgazdaság- tudományi Egyetem tanáraként az utóbbi másfél évtizedben igen sok tanulmányt, cikket, könyvet tett közzé. Ezekben úttörő módon foglalkozott a magyar gazdaság számos jelenségével, így például az úgynevezett második gazdasággal. Munkáiban állandóan előbukkan egy kérdés, amit így fogalmazhatnánk meg: mitől működik a magyar gazdaság, jóllehet, rengeteg funkcionális zavarral küzd, jóllehet, néha egyszerűen csodálatra méltó, hogy annyi baj ellenére egyáltalán működik? A TERVTŐL A KLÁNIG? — Való igaz, hogy ha nagy üggyel-bajjal is. de tényleg működik ez a gozdaság. Az emberek élik mindennapi életüket, a háztartásoknak megvannak a maguk túlélési stratégiáik, és ha a szóban forgó háztartások bajiban vannak is, másképpen vannak bajban, mint a magyar gazdaság egésze. Abban az értelemben is működésről kell beszélnünk — számos, bennünket körülvevő országgal szentben —, hogy a boltokban van áru, van megfelelő közlekedésünk, sokféle szolgáltatás is funkcionál, egyáltalán nemigen vannak látványos működésképtelenségi tünetek. A kérdés azonban az, hogy mi is az, ami működik? Itt most továbbra is egy tervgazdaság funkcionál, vagy épp ellenkezőleg, egy piacgazdaság, avagy a kettő között valamilyen fázisban vagyunk? Mindezzel kapcsolatban megemlítem egy neves amerikai szociológus tanulmányát, amelynek ez a címe: „A tervtől a piacig, avagy a tervtől a klánig?". A szerző a címmel is arra akarja a figyelmet felhívni, hogy miközben azt hisszük, a piacgazdaság felé tartunk, lehet, hogy nem ez történik. Lehet, hogy azok a kapcsolatok, amelyek a terv- gazdaság viszonyai között kialakultak, megmaradnak, és az átalakulás során értelmet nyernek. Azok a személyi-kapcsolati hálózatok, amelyek korábban is fontos szerepet játszottak, most új jelentőségre tesznek szert az ország működéséiben. Ügy vélem, e pillanatban az, hogy a régi hóvízdíjemelés miatti többlet- költség. Sokan megfogalmazták, hogy az áremelést több odafigyeléssel és jobb műszaki előkészítéssel, a tényleges fogyasztással arányosabb teherviseléssel, kevesebb vitát okozó számlázási és ügyintézési gyakorlattal is megvalósíthatták volna. Kialakult az □ z egyértelmű vélemény, hogy az ilyen súlyos gazdasági helyzetben ez a szolgáltatást végző vállalatnak nemcsak kötelessége, de jól felfogott érdeke is. Az ilyen és hasonló intézkedések csak fokozzák az emberek kiszolgáltatottság érzését a közszolgáltatást végző vállalatokkal szemben. A lakásfenntartó szövetkezet tagsága állást foglalt abban, hogy a kialakult ellentmondásokat kizárólag csak a szollózatok túlélése, avagy a piac felé menetelés-e a fontosabb jelenség, nem dönthető el. — Milyen konkrétumokat említene a régi kapcsolati rendszerek továbbélésére? — Meglehetősen nagy számban vannak olyan „régi" nagyvállalati, miniszteriális vezetők, vezető gazdasági posztokon volt figurák, akik az ipari vagy a bankszférában megőrizték pozícióikat vagy újakat szereztek, ennek következtében megfelelő piaci súly- lyal rendelkeznek, erős gazdasági csoportként érvényesíthetik válla'ati, iparági, pénzügyi érdekeiket. HAGYJUK AZ IDEOLÓGIÁT? — Sokon viszont őzt mondják, hagyjuk az ideológiát, mindegy, ki működteti a piacot, fontos, hogy működjék. — Én afelé hajlok, hogy valóban nincs értelme ezeket az ügyeket ideológiai síkra vinni. Ideológiai vagy etikai alapon nem látok kifogásolnivalót abban, amit az imént elmondtam. Abban az esetben, ha a szóban forgó emberek az általuk felhalmozott „kapcsolati tőkét" eredményesen működtetik,'akkor azt tudomásul kell venni. De azért a dolog mégsem olyan egyszerű, hogy azt mondhassuk: mindegy, ki működteti, csak működjék a piac. Tudnillik, nem csupán a szóban forgó szereplők alkalmazkodnak a piachoz, hanem ez utóbbi is hozzájuk, s ezen alkalmazkodás során ez bizony, eltorzulhat. Bhhez még hozzátenném azt, hogy a fejünkben ma-nap ság él egy olyan idealizált piackép, ami hamis. A modern gazdaságban a piac korántsem csak a versenyt jelenti, legalább akkora a kooperáció szerepe, mint a versenyé. Itt juthat szerephez az a kapcsolati tőke, amelyet a mi hajdani kádereinkről szólva említettünk. Hiszen ők ebben előnnyel rendelkeznek azokkal az új vállalkozókkal szemben, akik most lépnek piacra. Tehát ha innen nézem a dolgot, a sokat emlegetett „átmentés" éppenséggel előnyünkre is fordítható. — Ugyanakkor a színen van egy másik vállalkozói réteg is, az, amelyik a második gazdaságból nőtt ki. Ez a vállalkozói réteg sem rendelkezik olyan múlttal, amelynek révén egyenes úton juthatna át a piacgazdaságiba. Sajátos változatát testesiti -meg ez a csoport a vállalkozónak, higáltatók és a fogyasztók egyenjogú fórumán lehet és szükséges tisztázni. A legfontosabb, hogy mindenkivel csak a ténylegesen felhasznált mennyiséget fizettessék meg, és azt is reális áron. A szövetkezet elsőként kedte szervezni és megvalósítani az igazságosabb teherviselést jelentő, lokásonkénti, egyedi vízórák felszerelését. Ám a kedvező műszaki tapasztalatokat beárnyékolta a szolgáltatók képviselőinek nem mindig támogató szándéka. Véleményünk szerint haladéktalanul szükség van néhány intézkedésre. Például elfogulatlan árszakértők bevonásával felül kell vizsgálni a pécsi víz- és csatornadíjakat, a sok esetben elavult vízmérési és számlázási gyakorlaszen az államszocializmus körülményei között egész másképp kellett működnie, mint egy „normál" piacgazdaságban. Ugyanakkor nem kell helyzetét idealizálnunk, hiszen mindig a tisztesség határán volt kénytelen egyensúlyozni. A dolog lényege, hogy alapvető változásokra van szükség a magatartásában, de nemcsak abban, hanem a gazdasági törvényalkotásban, egyáltalán a piacformálásban, ami persze, nem a vállalkozók dolga. NINCS IGAZI DINAMIZMUS — Mennyiben optimista ön a várható lejleményeket illetően? — Meglehetősen szkeptikus vagyok. Ügy vélem ugyanis, hogy hosszú időre van szükség az évtizedek alatt kialakult mentalitások megváltoztatásához. Kételkedővé tesznek a változások gyorsaságának lehetőségét illetően a statisztikák is. A nyolcvanas évek végén ugyanis a körülmények kevésbé kedveztek a vállalkozásoknak, mint az évtized elején, közepén. A magánvállalkozásokban manapság nincs igazi dinamizmus, hiányzik a tőkekoncentráció és létszám- növekedés. — Ilyen körülmények között mi kelthet reményt a gazdaság működésének javulásával kapcsolatban? — Csak a külföldi tőke megfelelő beáramlása, illetve a magyar vállalkozókkal való kooperálása. Ezzel együtt félő, hogy kialakul a magyar gazdaság duaJizálódása, azaz beáramlik o külföldi tőke, ez kialakítja a maga fejlett termelési szigeteit, és emellett tovább élnek az elmaradott hazai termelés hagyományos területei. Ez persze, elkerülhető lenne megfelelő gazdaságpolitika révén, de én úgy látom, hogy a politikusokat ma szinte kizárólag a társadalmi szintű gazdasági folyamatok foglalkoztatják. Ez alkalmas egy mór működő piac- gazdaság konjunktúra-hullámainak kiegyenlítésére, de egy piacgazdaságba való átmenethez kevés. Persze, kérdés, hogy a kormányzat feladata-e, hogy gazdasági kooperációs kapcsolatokat építsen ki, vagy valaki másé. Én úgy gondolom, ezt a problémát nem lehet országos szinten megoldani, de nagyon kedvezően lehet ön- kormányzati szinten befolyásolni. Hovanyecz László tot. Az így szerzett tapasztalatokat az anyagi és műszaki lehetőségek függvényében kell hasznosítani. Ugyanígy szükséges a lakásonkénti, tényleges vízfogyasztás mérésének és számlázásának megszervezése, gyakorlati megvalósítása. Fontos, hogy a jövőben az érintett vállalatok a tervezett műszaki és számlázási változtatásokat időben közöljék a lakástulajdonosokkal. Ne hozzák őket hátrányos helyzetbe. A változtatások, a feszültség csökkentése érdekében szövetkezetünk - anyagi és szervezeti vonatkozásban egyaránt — felajánlja aktív részvételét. Bürokrácia helyett korrekt együttműködést szeretnénk. F. D. A kormányzatnak nem áll szándékában, hogy bármilyen nyomást gyakoroljon az ön- kormányzatok létszámgazdálkodására, s ehhez eszköze se lenne — jelentette iki Zsuffa István belügyminisztériumi helyettes államtitkár. Az a tény, hogy mégis körülbelül 6000 közalkalmazott munkahelye szűniik meg, arra vezethető vissza, hogy a tanácsi apparátusban az elmúlt év végén megyénként átlagoson 200 szakember dolgozott, de a köztársasági megbízotti hivatalok általában csak 40—45 munkatársra tartottak igényt, és tapasztalatok szerint hasonló létszámmal dolgoznak a megyei önkormányzati hivatalok is. Azaz megyénként körülbelül 80—100 munkahely „szabadul fel", és ez országosan 2000 dolgozót érint. A helyi önkormányzatokról semmilyen biztos adat nem áll rendelkezésre, de előzetes becslések szerint mindenütt egy-két ember távozásával lehet számolni. Ez tehát összesen 6000 fő. Az államtitkár-helyettes hangsúlyozta, hogy a becslésekre azért van szükség, mert várhatóan még áprilisban az Országgyűlés megalkotja a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényt, amely a szolgálatban töltött időtől függően két hónaptól egy évig terjedő összegű végkielégítést irányoz elő azoknak a köztisztviselőknek, akiknek nem alkalmatlanságuk, illetve nyugdíjba vonulásuk miatt mondanak fel. A Pénzügyminisztériumnak és a Belügyminisztériumnak ezért előzetesen gondoskodniuk kell azokról a költségvetési eszközökről, amelyeket a közszolgálatban dolgozók elbocsátása esetén biztosítani kell. Mivel a végkielégítés egy új jogintézmény, ezért valószínűleg csak 1992. január 1-jétől v'sszamenőleg fogják folyósítani. Ugyanakkor az idei költség- vetésben csak az ez évben az Siklós város képviselőtestülete március 12-én úgy határozott, hogy pályázotot ír ki minden önkormányzati intézmény vezetői állására. Tette ezt oz intézményvezetőkkel szembeni és általános jászándék, bizalom hangsúlyozásával, de az ülésen elhangzott, az eljárás és döntés jogszerűségét vitató képviselői vélemények érdemi mérlegelése nélkül. Előzetesen a város jegyzője körlevélben értesítette a vezetőket: állásukat pályázati úton meghirdette. A jegyző törvényellenesen járt el, hiszen e vezetők munkáltatója nem ő, hanem a képviselőtestület, amely erre (akkor még) őt nem hatalmazta fel. Ráadásul a pályáztatás jogszerű feltételeit, ütemezését is mellőzte. A testület a törvénytelenség megállapítása és a jogszerűség visszaállítása helyett jóváhagyta és megerősítette a jogellenes eljárást. Különösen aggasztó lehet bármely jogállamot kivánó, és igazságtalan megkülönböztetést elutasító állam- pelgár számára néhány körülmény. A testület az önkormányzati törvény írott betűje és szelleme ellenére elfogadta azt az érvét a jegyző úrnak, — hagy az önkormányzat nem (munkáltató) jogutódja a megszűnt tanácsnak; — hogy a pályázati úton elnyert vezetői munkaviszony nem határozott idejű, és nem 5 évre szól. Mindezzel szemben le kelt szögeznünk, hogy az iskolaigazgatók, a diákotthon igazgatója a korábbi tanácstestület kinevezése alapján határozott (5 évre szóló) munkaviszonyban állnak. (A megbízást követő 5. tanév július 31. napjáig.) önkormányzatoknál dolgozó létszámra irányoztak elő megfelelő összegeiket, de ha már ma felmondónak az említett 2000 embernek, akikor ők a hatályos jog szerint legfeljebb hathónapi felmondási időre jogosultak, még ezek az ösz- szegek — amelyek több százmilliót tesznek ki — sem finanszírozhatók a jelenlegi költség vetési előirányzatokból. Az önkormányzatoktól pedig nem vágható el, hogy ezt a pénzt valamilyen módon kigazdálkodjék. A parlament hozzájárulására van tehát szükség ahhoz, hogy a költségvetés tartalékához hozzányúljanak. S bár a kormány most készít elő határozati javaslatot az Országgyűlés számára e tartalékok felhasználásáról, az igény máris sokkal nagyobb, mint maga a tartalék. Ez azt jelenti, hogy szelektálni kell. Ha a tartalékalapból erre nem jut pénz, akkor más módot kell találni: ilyen lehet például egyéb területek költségvetési juttatásainak lefaragása. A megyei szintű elbocsátásokhoz azonban a kormányzatnak mindenképp biztosítania kell a szükséges ösz- szeget, erre most keresik a lehetséaes megoldásokat. A Közalkalmazottak Szak- szervezete aggódik amiatt, hoqv késik a köztisztviselőkről szóló törvény elfogadása, amely nagyon sok garanciát tartalmaz a közalkalmazottak számára. Zsuffa István ezzel kapcsolatban kijelentette, hogy a kormány központi létszám- csökkentést nem tervez. A központi közigazgatásban dolgozók létszáma tavaly 2 százalékkal csökkent, de az idén — bár a minisztériumoknál is várhatók átszervezések — még senki nem tudja megmondani, hogy csökken vagy növekszik majd az ott foglalkoztatottak száma. Általában csak ha egy feladat feleslegessé válik, akkor kell megválni az azt ellátó hivatalnokoktól — hangsúlyozta Zsuffa István. A vezetői munkaviszony létesítése a tantestületek egyetértésével, az oktatási törvény szerint szabályosan történt. A munkaviszony fennállását nem befolyásolja az a tény, hogy a kinevező tanácstestület megszűnt, mivel az önkormányzati törvény 103. 5 (3) bekezdése szerint „a megszűnő tanács és szervei jogutódja a helyi önkormányzat”. A munkáltató tehát nem jogutód nélkül szűnt meg. Az intézményvezetők munkaviszonya a megbízásban foglalt időpontban szűnik meg, kivéve, ha azt a munkáltató (az önkormányzat) az MT 28. §-a alapján felmondással megszünteti. Ezt akkor teheti meg: 1. ha a dolgozó a munkát nem végzi megfelelően, vagy 2. annak ellátására alkalmatlan. Ezeket a tényeket a munkáltatónak (önkormányzatnak) keli bizonyítani, megfelelő jogszerű eljárással, ha bíróságra kerül az ügy. A 27 1986. (Vili. 31.) MM-rende- let arra az esetre írja elő a pályázat rendjét, ha ismert, hogy az igazgató megbízatása az adott év július 31-én megszűnik, illetve év közben egyéb okból szükségessé válik az állás betöltése. Az elmondottak miatt a képviselőtestület döntése, az általános - de kivételt azért ismerő — pályáztatás ellen tiltakozunk, egyben kifejezzük szolidaritásunkat a munkavállalói érdekükben súlyosan sértett igazgatókkal. Javasoljuk, hogy sérelmükkel forduljanak a Munkaügyi Bírósághoz. Az MSZP §iklós Városi Elnöksége helyett - korrekt együttműködést Lakástulajdonosok a vizdíjról rrÁ megszűnő tanács és szervei jogutódja a helyi önkormányzat" Bizonyítani kell! Hatezer közalkalmazottnak mondanak fel
