Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-24 / 111. szám
1991. április 24., szerda uj Dunántúli napló 9 fiz U| Dili politikai «vitafóruma A Senki válaszol Az Új Dunántúli Napló április 11-i számában, Hársfai István aláírásával jelent meg: ,,Ki képviseli a nyugdíjasokat?” című cikk. Hársfai István az első bekezdésben válaszol saját magának, és az olvasók helyett is: Senki! Indoklásában leírja: „Egyszerűen azért, mert baj van a képviselettel, baj van az országgyűlésben, s baj a helyi önkormányzatokban. A képviselet elsikkadt a nagy ígéretek karneváljában” ... Nem akarom végig idézni a cikket, de gondolatmenete végig és alapvetően téves. Tulajdonképpen mi a valóság? Mint helyhatósági képviselő állítom, a helyi önkormányzat képviselői —, függetlenül milyen pártnak tagjai - szinte egyöntetűen foglalkoznak Pécs hátrányos helyzetű lakosságának megfelelő ellátásával és gondjainak kezelésével. Nem kívánok propagandát csinálni egyik pártnak sem, hiszen nem a párt- szerűség a lényeg önkormányzatunkban. Az azonban tény, fiatal FIDESZ-es korú önkormányzati képviselők nagy örömmel üdvözölték a szociális bizottságban elfogadott javaslatot, hogy induljon a városban egy non-profit jellegű húsbolt, ahol nyugdíjasok, rászorultak I. osztályú húsáruhoz juthatnak kedvezményes áron, de esetek többségében térítésmentesen támogatásként. A kezdeti lépések megtörténtek, Sók milliós beruházással hozunk létre egy vágóhidat, ahol termelik és előállítják a fenti húsbolt részére a tőkehúst. Fiatal képviselőink javaslatára már szervezzük és dolgozunk többféle alapvető élelmiszert árusító bolt létrehozásán is, ahol étolajat, margarint, vajat, burgonyát, zöldség- és gyümölcsféléket termelői áron, azaz kereskedelmi haszon nélkül vásárolhatnak meg a nyugdíjasok. A vágóhídi beruházás befejezése után nemcsak tőkehúst mérünk boltunkban, hanem mind olyan házikészítményű élelmiszert, amit a tárgyalt vágóhíd készíteni tud. Kínálatában lesz tehát a hózizsír, a töpörtyű, disznósajt, két-háromféle hurka, kolbász, szalámi, többféle szalonna füstölve és abálva, különféle módon elkészítve. Ezt az ellátottságot és az olcsó árakat hosszú éveken át biztosítani tudjuk. Meqiegyez- ni kívánom, ilyen jellegű húsfeldolgozó üzem és boltrendszer jelen pillanatban az országban sehol nem működik. Azért nem akarok konkrétan beszélni a tárgyalt bolt és vágóhíd működéséről, mert beindulása két—Három hét múlva lesz aktuális. A nyitáskor bőven tájékoztatjuk a nyugdíjasokat, az olvasókat, a vásárlás lehetőségéről. Ekkor fogunk megemlékezni azokról a vállalatokról, cégekről, magánszemélyekről, stb. akik ezreket áldozva, rengeteg munkát beleőlve dolgoztak azért, hogy jelenlegi nehéz helyzetükben segítsenek a nyugdíjasoknak és rászorulóknak. Sok tehát a Senki városunkban. Nem kérek számukra köszönetét, nem kell nagy harci zajjal elismerni és szellőztetni tevékenységüket, csak hagyni kell őket, hogy dolgozzanak. Még egy kérésem azért hall- gattassék meg: Ne is bántsuk őket. Legyen az helyhatósági képviselő, vagy valamelyik párt tagja. Legyen az üzem, vagy szervezet, vagy magánkisiparos, ha dolgozik és áldoz a közért, ha változtatni akar igazán és őszintén, az eddig rosszat jóra, hagyjuk ezt nekik cselekedni. A nyugdíjasokat nyugtassuk meg, tudva és elismerve rendkívül nehéz helyzetüket, vázoljuk a jövőt és a jelent őszintén és igazul. Térjék Tibor nyugdíjas, helyhatósági képviselő, MDF Baranya Megyei Elnök Állásfoglalás a megyei önkormányzati tulajdonról A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény 1. §. (6) bek. b) pontja értelmében a megyei és települési önkormányzat a törvény keretei között önkormányzati tulajdonával önállóan rendelkezik, bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozói tevékenységet folytathat. Az önkormányzati tulajdon kereteit is e törvény körvonalazza, s a 107. §. (2) bek. alapján a törvény hatálybalépésének napján - 1990. szeptember 30-án —, a törvény erejénél fogva az önkormányzatok tulajdonába kerültek a tanács és szervei, valamint intézményei kezelésében lévő állami ingatlanok, erdők, vizek, pénz és értékpapírok. Az önkormányzati vagyon tulajdonlását csak törvény korlátozhatja, úgyszintén törvény kivételesen utalhat helyi közügyét más szervezet feladat- és hatáskörébe (ötv. 6. §. (2) bek.). A törvényi garanciák ellenére a kormányzati szervek részéről egyre markánsabban nyilvánul meg törekvés az ön- kormányzati tulajdon állami szervek javára való elvonására. Leendő törvényekre, rendeletekre való hivatkozással támasztanak irreális igényeket a felállított köztársasági megbízotti hivatal, illetőleg majdan felállítandó dekoncentrált állami szervek anyagi jellegű igényeinek kielégítésére. Épületek, berendezések, felszerelések ingyenes átadására, korábbi években keletkezett pénzkövetelések elvonására tesznek intézkedést. Az átmeneti időszak törvényi rendezése kapcsán a megyei önkormányzat főjegyzője által ellátott államigazgatási feladatok fedezetére PM. által leutalt ellátmányról való elszámolásra a legkülönbözőbb szervek részéről történik felszólítás. Az önkormányzati tulajdon megnyugtató rendezésével kapcsolatos törvényalkotási munka rendkívül vontatottan halad, úgyszintén, a helyi önkormányzatok, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló törvények megalkotása sem várható a közeljövőben. A törvényi rendezetlenség nem nyújthat támpontot az önkormányzati tulajdon megnyirbálására, ezért elutasítunk minden olyan törekvést, ami a tisztázatlan helyzetet kihasználva, a megyei önkormányzati tulajdon ellen irányul. Megyei Önkormányzatok Szövetsége Hz MSZDP tisztújítás után Az MSZDP Nőmozgalmának Pécs-baranyai Szervezete tisztújító megyegyűlést tartott. Elnökké Horváth Juliannát, titkárává Vokó Józsefnét, pénztárossá Pataki Györgynét választotta. Ezt megelőzően az MSZDP Nőmozgalmának Országos Szervezete elnökségi taggá választotta Horváth Juliannát és Gyula Istvánnét. Az MSZDP Pécs-Baranya Megyei Szervezete a Déryné u. 16. sz. alól a Dischka Győző u. 2. szám alatti udvari épület I. emeleti helyiségekbe költözött. Ugyanott van a nőmozgalom megyei szervezetének központja is. A párt megyei szervezete és nőmozgalma minden hét szerdáján 17 órától 20 óráig tart fogadónapot, amikor az érdeklődőket szívesen várják. Sort tizek 1956 őszén két városban: Mosonmagyaróváron és Salgótarjánban ÁVH-sok és pufajkások sortüzet zúdítottak védtelen törne' gekre. Mosonmagyaróváron 105-en, Salgótarjánban 131-en vesztették életüket. A Kádár-rendszer hatalmasai nem beszéltek erről az iszonyatról. Hallgattak a 301-es parcella rendőrlovakkal taposott, gazzal borított sírjairól, a kivégzettekről is. Nyugodt lelkiismerettel élték, élik napjaikat. Bántani nem kell a véres kezűeket, csupán megnevezni. A penitencia kiszabható! Az országot gazdasági, erkölcsi csődbe züllesztőknek vállalniok kell a vezeklést. A titkos iratok tartalmát tárják föl! Justitia Baráti Társaság PDSZ-konferencia A város közoktatásáért Városunkban mintegy 3500 pedagógus dolgozik nevelési intézményekben: az óvodától a középfokú iskolákig bezárólag. Mellettük dadák, iskolatitkárok, karbantartók, takaritók, adminisztrátorok várják sorsuk jobbra fordulását a hazai oktatásügy megújulásától. Még azok is, akiket kevésbé érdekelnek a társadalmi folyamatok, gyakran felteszik egymásnak és maguknak is a kérdést: mi lesz Pécs város közoktatásának jövője? A válasz — a jövőbeni történések kiszámíthatóságának problémái miatt — nem egyszerű. Nemcsak az intézmények fenntartási nehézségei, hanem a közép- és hosszabb távú városi oktatás- politikai elképzelések kidolgozatlanságának hiányosságai is akadályozzák a pécsi pedagógusok tisztánlátását. Elkeseredettség, fásultság is tapasztalható a pedagógusok körében. Többségük belefáradt a kilátástalannak tűnő helyzetbe, nem látnak kiutat. A szakmai énazonossóg bizonytalanságának jelei is mutatkoznak. A politikai rendszerváltás és a jelenlegi kormány a pedagógus foglalkozást, az oktatásügyet felértékelte ugyan, de ez inkább csak szóban történt, és nem a foglalkozási feltételek javításában jelent meg. A pedagógusi pályára való felkészülés, az oktatási folyamat, a fiatalokkal való foglalkozás hosszú távú tőkebefektetéshez hasonlitható, amely csak és ki-' zárólag akkor térül meg a társadalomnak, ha a befektetést valóban meg is teszi, és nem csupán alamizsnát ad a pedagógusoknak és az iskoláknak. Ám nemcsak emiatt lehetetlenül el a város közoktatása. Persze, válaszolhatnánk azt, hogy az elmúlt negyven évben a ... stb., stb. Kereshetjük a közelmúltban a hibákat, azok elkövetőit, de hát javul-e bármi is pusztán ettől a város közoktatásában? Vagy attól, hogy egyes, a hatalomátvételt tévesen értelmező körök a harmincas évek Magyarországát csempészik vissza a közgondolkodásba? Gondolkodásunk akkor jó irányultságú, ha tartalmának legalább ötven százaléka a jövőre, harminc a jelenre és csak tizenöt százaléka vonatkozik a múltra. (A maradék öt százalék irányultságát hagyjuk nyitva.) Ebből az alapállásból kiindulva határozott a PDSZ Pécsi Szervezete úgy, hogy április 26-27- én „A város és közoktatása: szervezet, teljesítmény, kapcsolat, jövő” címmel nyílt konferenciát hív egybe. Erre mindazokat a pécsi pedagógusokat, oktatási szakembereket, pártképviselőket várja, akiket érdekelnek a közoktatás-politikai fejlemények, a pedagógusok élet- és munkakörülményei, a pécsi ifjúság nevelésének kérdései, általában: városi és regionális közoktatás-politikai problémák és megoldások. A PDSZ városi szervezete további egyeztető tárgyalásokra, közös gondolkodásra hívja május folyamán a helyi parlamenti pártok közoktatási szakértőit és más pedagógiai érdekképviseleti, valamint szakmai szervezetek képviselőit. Ama tényt felismerve, hogy egyetlen szervezet sem képes városunk közoktatását az elképzelések és az érdekek egyeztetése nélkül eredményesen irányítani; egyetlen szervezet sem képes a pedagógusok és a többi óvodai, iskolai dolgozó helyzetének korrekt vizsgálata nélkül a város közoktatását eredményesen befolyásolni, felkérünk valamennyi közoktatással és pedagógiai érdekképviselettel foglalkozó szervezetet, intézményt arra, hogy — szellemi erőinket egyesítve, de a különbségeket nem elfedve és egybemosva — dolgozzunk ki egy olyan közoktatási konszenzust, amelyre legalább közép távon mindany- nyian támaszkodni tudunk. A PDSZ konferencia pénteken 11 órakor kezdődik a JPTE Damjanich utcai épületében. Az első előadást Gazsó Ferenc egyetemi tanár tartja a közoktatási törvénytervezetről. A résztvevők hallhatnak előadást az SZDSZ oktatási elképzeléseiről, az új pedagógusi identitás kidolgozásának szükségességéről, a pedagógusok szakmai etikai kódexéről és az etikai bizottságról, a szakszervezet érdekvédelmi, érdekérvényesítő és érdekképviseleti tevékenységének fontosságáról és Így tovább. Részvételi díj 200 Ft/fő. PDSZ-tagoknak 100 Ft kedvezményt adunk. Dr. Vadas Gyula Vallás és liberalizmus A világ hosszú évtizedekre feltartóztathatatlanul az emberi szabadságjogok, a nemzetiségi jogok, a szabad vallásgyakorlás és a fokozódó környezetvédelem irányába halad. Ezek mögé az eszmék mögé sorakoztak fel a gazdaságilag és iparilag legfejlettebb országok. A vallás és liberalizmus éles vitái ellenére egymást kiegészítő, egymás mellett is megférő fogalmak. Ezzel minden vallásfelekezetnek szembesülni kell két okból: egyrészt, mert ez a világ „hosszú távú menetrendje”, másrészről a liberalizmus is igen jelentős, életközeli értékeket hordoz. Nem az a baj, hogy szabadság és liberalizmus van, hanem az, ha a korlátlan szabadság átcsap felelőtlen szabadossággá. Amerikát, de a tizen- kettek Európáját is a vállalkozás szabadsága tette naggyá. A szabadságnak szobrot is emeltek. De eljött az ideje annak, hogy e szobor mellé a felelősség szobrát is felállítsák. Ha ugyanis a szabadság átcsap felelőtlenségbe, akkor a szabad piacgazdálkodásból szociális védőháló nélküli kizsákmányolás, a politikai pluralizmusból időt rabló szócséplés, a munkaerkölcsből tekergő munkakerülés és a szexből pornó, embert megalázó áru lesz. A gátlástalan közerkölcs-a parttalan liberalizmus legsebezhetőbb pontja. De azért ne öntsük ki a mosdóvízzel a csecsemőt is! Csak a politikai és a vallási pluralizmus légkörében születnek meg korunk parancsoló eszméi:, a türelmesség, a különbözőség és a másság elfogadása. Ezt a szellemet sugallja a II. Vatikáni zsinat ökumenikus gondolata és II. János Pál pápa múlt év decemberi pásztorlevele, amelyben az iszlám követőivel is „történelmi értékű párbeszédet” hirdetett meg. Csak a vallási pluralizmus jegyében lehet párbeszédet folytatni az ökumenikus iskolaszervezésről, továbbá a marxisták és a keresztények párbeszédéről. Napjainkban sajnálatosan mindkét dialógus megrekedt. Az agyon- hallgatás a legrosszabb módszer. Ezért ajánlanám mindkét témakörből a tisztázó jellegű kerekasztal- megbeszélést. Két évvel ezelőtt a Nevelők Házában a jelenlévők (minden vallásfelekezetből volt küldött) egyhangúlag és lelkesen megszavazták az ökumenikus iskolaszervezést. Foton négy vallásfelekezet ilyen iskolát szervezett. Pécsett a Ferencesek Kollégiumába vallásfelekezetre való tekintet nélkül vesznek fel egyetemi hallgatókat. Mindez helyes és jövőbe mutató. A dialógus hiányában a keresztény iskolaszervezéskor tisztázandó problémák merülnek fel. Ha ugyanis az iskolafenntartó fizeti az ösz- szes személyi és dologi kiadásokat, akkor joga van felvenni azokat a tanulókat, akik az ő igényeinek megfelelnek. Ha azonban az iskola (a kötelező állami quótán felül)- még állam segélyes is, akkor az adózó polgár jogosan veti fel a beiskolázás igényét. Már most is, s a jövőben még inkább. Az iskolafenntartás és a hitoktatás két teljesen különálló dolog. Az iskola, akár felekezeti, akár állami, a hitoktatásban a szülőket ugyanazon jogok illetik meg. Ha a szülőnek ezen felül még speciális igényei vannak, akkor ezt az igényét tandíjban fizesse meg. A marxisták és a keresztények párbeszéde a másik félbemaradt téma. A két világháború között a keresztény ideológiának nagyobb volt a mozgástere és a hatása, mint a materialista ideológiának. Pl. ha valaki csak polgári házasságot kötött, azt a közfelfogás elítélte. Házasságát megbélyegző „vadházasságnak" tartották. S akik még polgári házasságot sem kötöttek, azok együttélését „ágyastársi viszonynak” minősítették. Mindkettő pejoratív szóhangulatot idézett fel. A második világháború után fordult a helyzet. A marxista irányzat a hatalmi helyzetéből kizárólagosságot biztosított magának. Ennek következtében a sok zaklatásnak az lett az eredménye, hogy hazánkban a derékhadnak, azaz a 20-60 év közötti generációnak több mint fele él „vadházasságban". A liberális felfogás — igen helyes — teljes értékűnek fogadja el a 'polgári házasságot és magánügynek tekinti az egyházit. A polgári házasság nélküli együttélést — humanizált szóval — élettársi viszonynak, magánügynek tartja. Nem vitás azonban, hogy ez a liberális engedmény nem szolgálja a családi élet megszilárdítását. Laicizált társadalmunk nem ismeri fel a vallásoktatás fontosságát. Ezen belül az egyházak lelkészeinek azt a pedagógiai tevékenységét, amellyel az iskoláskorú gyermekek lelkiismereti érzékenységét, a lelkiismeret megszólaltatását kiművelik. A lelkiismeret igen érzékeny műszer, iránytű, megítélési képesség, amely eligazít a felnőttkorban, tartást, a szélsőségektől mentes mérték- tartást nyújt. Kisért a gondolat, ha a gyermeknek nem remeg meg a keze, amikor a pultról leemeli a tábla csokoládét fizetés nélküli szándékkal, vajon nem tör-e pár év múlva ugyanilyen szemrebbenés nélkül nevetséges anyagi előnyökért embertársai ellen. Az igen türelmes és aprólékos munkát, az erkölcstan oktatását a vallásfelekezetek szakemberei, lelkészei tudják eredményesen elvégezni. Korszerűtlen dolog arról vitatkozni, hogy melyik vallásfelekezet csinálja jobban. Tegyék magukévá kölcsönösen egymás gondjait. Tudom, hogy hangyabolyba nyúltam. Nem közmegegyezésre számitok. De abban hiszek, hogy az olvasómat továbbgondolkodásra és esetleg véleménynyilvánításra késztetem. Dr. Horváth Imre
