Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-23 / 110. szám

1991. április 23., kedd aj Dunántúli napló 7 Rutinból már nem lehet jogászkodni Beszélgetés a Magyar Jogász Egylet Baranya Megyei Szervezetének elnökével Jogásznemzet vagyunk, illet­ve voltunk — írták, mondták, il­letve mondják és írják hol büszkélkedve, hol sajnálkozva a minősítést arról a hosszú kor­szakról, amely a második vi­lágháborút követő években zá­rult. S bár aligha lenne érde­mes még egy újabb hasonló korszak kezdetéről beszélni, az tény, hogy a jogászi pályák ázsiója emelkedett az utóbbi években, s különösen tavaly óta. Az érem másik oldala: arról, hogy tavaly megszűnt a Ma­gyar Jogász Szövetség, s helyé­be újra megalakult a Magyar Jogász Egylet, s annak Bara­nya megyei szervezete is, nem­csak a laikus közvélemény nem igen tud. de a jogászi szakmában dolgozók jelentős hányada sem. Vagy ha a tény ismert is számukra, a változás oka. előzménye az egylet célja csak homályosan. Dr. Mosdódi Lászlóval, a Ba­ranya Megyei ügyvédi Kamara elnökével, aki tavaly ősz óta a Magyar Jogász Egylet Baranya Megyei Szervezetének elnöke is, éppen ezzel kezdjük a be­szélgetést.- Az első Magyar Jogász Egylet közel hét évtizedes mű­ködés után 1948-ban szűnt meg, s már a dátum is sejteti, hogy nem éppen szuverén el­határozásból. Tevékenységét ki­váló jogászaink egész sora fém­jelzi és szinte nem volt a jog­fejlődésnek egyetlen olyan kér­dése sem, amelynek megoldá­sánál a Jogász Egylet ne mű­ködött volna közre. A törvény- előkészítő munkából épp úgy kivette a részét, mint annak színvonalas alkalmazásából, vagy éppen a tudomány mű­veléséből. Olyan szellemi mű­hely volt, amely jelentős ha­gyatékkal gazdagította az utó­kort, olyan szervezet, amely egyesíteni volt képes a bírói. ügyészi és ügyvédi kart, s egy­ben olyan alkotóműhely, ahol a fiatal jogászgeneráció találkoz­hatott a tudomány és a gya­korlat jeles képviselőivel. A szép hagyományok iránti igény, az országban végbement vál­tozások, a jogászság érdekeit képviselő szervezet továbbfej­lesztésének szükségessége hívta életre ismét a Magyar Jogász Egyletet azzal az elvárással és szép céllal, hogy nevéhez és múltjához méltóan legyen kép­viselője a jogászságnak. Az egylet megyei szervezete 1990 őszén választotta meg 11 tagú vezetőségét, melyben szinte minden jogterületen dolgozó jogászok megfelelő képviseletet kaptak.- A Magyar Jogászegylet Ba­ranya Megyei Szervezete meny­nyire képes összefogni a me­gyében dolgozó jogászokat?- A megye területén dolgozó jogvégzettséggel rendelkezők számára vonatkozóan pontos adatok nem állnak a rendelke­zésünkre, annál inkább sem, mivel sokan vannak olyanok, akik végzettségük ellenére nem jogi munkakörben dolgoznak különböző okok miatt. Hozzá­vetőleges becslés csak, hogy mintegy ezer jogász dolgozik Baranyában. Az egylet létrejöt­te óta eltelt néhány hónap alatt erőteljesebb tagtoborzás­ra még nem futotta a vezető- séa energiájából. Megyénkben a Magyar Jogász Egylet tagjai­nak a száma 439. Az egyletnek egyébként bárki jogász tagja lehet, sőt joghallgató is. A me­gye területén dolaozó jogászok a Baranya Megyei ügyvédi Ka­mara címére juttathatják el be­lépési nyilatkozatukat.- Mik a Jogász Egylet leg­főbb céljai?- Generálisan az, hogy a megye területén működő jogá­szok érezzék szükségességét és hasznát az egylethez való tar­tozásuknak. Célunk a jogászok érdekképviseletéhez, társadalmi érdekeik érvényre juttatásához szükséges feltételek biztosítása. Segiteni kívánunk a szakmai is­meretek elsajátitásában, a jo­gászok továbbképzésében, s abban, hogy megfelelő együtt­működés alakuljon ki a külön­böző jogterületen dolgozók kö­zött. Céljaink megvalósítása ér­dekében rendszeressé kívánjuk tenni a jogászok érdeklődésére számot tartó szakmai rendezvé­nyeket. Véleményt kívánunk nyilvánítani a jogászságot érin­tő kérdésekről, jogszabályokról. Hatékonyabb érdekképviseleti munkát folytatunk s közremű­ködni akarunk a jogászok gaz­dasági, szociális gondjainak megoldásában.- Milyen a kapcsolat a kü­lönböző területen dolgozó jo­gászok között? Egyáltalán: van-e igény erre?- A munkakapcsolatok egyes jogterületek képviselői között már csak feladataik miatt is szorosak. Ebből a szempontból a vállalatoknál és szövetkeze­teknél dolgozó jogászok a kivé­telek, akiknek nincs szervezett kapcsolatuk sem egymással, sem más jogterületen dolgo­zókkal. Sajnálatosan hiányzik azonban a jogászok munkán kívüli, de ahhoz elengedhetet­lenül szükséges találkozása, amely lehetőséget biztosítana a véleménycserére, fontos jogi kérdések megvitatására. Ezt nem lenne szabad egy-egy jog­terület elkülönült kapcsolattar­tására beszűkíteni, még akkor sem, ha a körülmények nem kedvezőek most ehhez. A jogá­szok zöme ma rendkívül túlter­helt, 12—16 órát dolgoznak na­ponta. E helyzetből való kilá­bolást segítheti, hogy május 10-11-én megrendezik Siófo­kon az első Jogász Vándorgyű­lést, amelynek előadássorozata valamennyi szakmabeli érdek­lődésére számot tarthat.- Lehet-e még szakmai szem­pontból ilyen egységesen fel­fogni a jogászi hivatást?- Jogász ma mór akkor sze­rezhet csak igazi tekintélyt, ha nem elégszik meg a szellemi rutinmunkával. Kellő felkészült­ség, alapos és elmélyült tudás és annak állandó korszerűsíté­se nélkül magasszintű jogász­munka nem végezhető. A jog­irodalomban, a mindennapi élet kérdéseiben való tájéko­zottság a jogász számára nél­külözhetetlen. Az alkotmányos jogállamban jól képzett jogá­szokra, törvényszerkesztőkre, jogalkalmazókra, jogi képvise­lőkre, jogtudósokra és oktatók­ra van szükség. Ugyanakkor nem ellentmondás, hogy ilyen igény esetén a specializálódás a jog minden területén elkerül­hetetlen. Éppen az a sajnála­tos, hogy ennek folyamata sze­mélyi, szervezeti és tárgyi fel­tételek hiányában még igen lassú. Színvonalas jogászi mun­kához meg kell teremteni eze­ket a feltételeket. D. I. Á szakmai érdekképviseleti testületek feladata lesz az utánpótlás nevelése Átalakul a szakoktatás Ezekben a napokban bí­rálják el az elutasitott gye­rekek fellebbezéseit a kö­zépfokú iskolákban. Az már most látszik: tízezer fiatal számára eleve nincsen hely ezekben az intézményekben. Az általános iskolát ugyanis százhetvenezren fejezik be ebben a tanévben, ám a középfokú oktatási intézmé­nyek csak százhatvanezer diákot tudnak fogadni.- Nem egyformán népsze­rűek a középfokú tanintéze­tek - mondja dr. Szűcs Pál, a Munkaügyi Minisztérium szakképzési főosztályának ve­zetője. — A gimnáziumokba a felvehető létszámnál keve­sebben jelentkeznek, míg a sokat bírált szakközépisko­lákba jóval többen. A szak­munkásképzők iránt újabban fokozódik az érdeklődés, s ebben nyilván szerepe van a hároméves, tehát rövidebb képzési időnek is. A szá­moknál maradva: a nyolca­dikból kikerülők 6 százaléka eleve nem tanul tovább, 22 százaléka iratkozik be gim­náziumba, 24 százalékuk pe­dig megpróbál bejutni vala­melyik szakközépiskolába. A gyerekek többsége, 48 szá­zaléka, a szakmunkásképzőt választja. A legtöbb baj ma épp ezzel az iskolatípussal van. A szocialista nagyipar százával-ezrével rendelte rr^g a szakmunkásokat, s árkép­zés erre épült. A jelenlegi kormányprogram szeretné 3- 4 éven belül privatizálni az ipar 50 százalékát. Annak az iparnak nyilván más lesz a szakemberigénye, s bizo­nyára változni fognak a ve­lük szemben támasztott kö­vetelmények is. Ebben az ágazatban már megkezdő­dött az átalakulás és ezzel együtt a létszámleépítés. Nemcsak a szakmunkásokat bocsátják el, hanem a ta­nulókat is. Ez azért tragédia, mert a gyerekek gyakorlati képzése 85 százalékban a gyárak és üzemek tanműhe­lyeiben folyt. Most ezrével csökkennek az ipari képző­helyek, ugyanakkor nem nö­vekszik ilyen ütemben a kis­iparosoknál és a vállalkozók­nál tanulók száma. Pedig a vállalkozások szá­mának gyarapodásával egy­idejűleg jó lenne, ha mind nagyobb szerepet vállalná­nak a képzésből is. Már csak azért is, mert a válla­latok igyekeznek teljesen ki­vonulni onnan. Ehhez azonban valóban az érdekeltség megteremtése szükséges. Megfelelő megol­dás lehet az adókedvezmé­nyek növelése. Azért kezdeti sikerekről is beszámolhatok: az újjáéledő kisipari szak­mák mesterei az országban több helyütt vállalkoznak az utánpótlás képzésére. Tud­tommal több száz gyerek ta­nulja a szakmát kis műhe­lyekben. újabban pékeknél, s bőrdíszműveseknél is.- Ki a „gazdája" ma a szakmunkásképzésnek? Ter­vezi-e, szervezi-e valaki a jövő szakember-utánpótlását?- Tavaly július 1-jével ke­rült az akkor felállított Mun­kaügyi Minisztérium irányítá­sa alá a szakképzés. Pon­tosabban az oktatás 85 szá­zaléka, mivel az egészség- ügyi és a mezőgazdasági szakember-utánpótlásról to­vábbra is saját szakminiszté­riumuk gondoskodik. Meg­győződésem, a szakképzés irányításában a mi tárcánk szerepe csak átmeneti, nem tartható fenn öt évnél to­vább. Meg kell alakulniuk a szakmai érdekképviseleti tes­tületeknek. Az ő feladatuk lesz majd az utánpótlás ne­velése. Semmiképpen nem helyes a mostani gyakorlat, hogy Budapesten mondjuk meg, hány gyereket képez­zenek és milyen szakmákra Csurgón, vagy Debrecenben! Feltéve, hogy valaki meg tudja ezt mondani. Az ipar már jó ideje nem jelzi, mi­lyen emberekre lesz szük­sége a következő években. A gazdaság napról napra változik, ezért nemhogy ter­vezni, de még jósolni is ne­héz.- Elképzelhetőnek tartja, hogy a szakképzésért az is­kolák tandijat kérjenek?- Erre már ma is van pél­da. Tudomásom szerint az egyik alapitványi iskola havi tízezer forint tandíjért képez nyomdaipari szakembereket. Ezt a mai törvények szerint legálisan megteheti.- Mi lesz az elutasitott gyerekekkel?- Foglalkoztatásukról több­féle program gondoskodik, hiszen így semmi esélyük nincs az elhelyezkedésre. A lányok számára hasznos le­het a gazdaasszony-képzés, ahol megtanulják a házi­munkákat. Hasonló ismere­teket nyújt a fiúknak a gazdászképzés, amely a jövő farmergazdaságainak vezeté­sére készít fel. Több telepü­lésen pedig az általános is­kola „meghosszabbításával" próbálkoznak. Salgótarján­ban, Pécsett és Budapesten például kilencedik osztályt indítanak, ahol a szakmun­kásképzők közismereti tár­gyait oktatják. Egy év múlva aztán a gye­rekek a szakmai ismeretek elsajátítására fordíthatják energiájukat - immár a munkásképző tanintézetben. A szakoktatás átalakításá­hoz egyébként a Világbank­tól is kapunk anyagi segít­séget, a felnőtt szakképzést harmincmillió, a fiatalokét harminchatmillió dollárral támogatja. A magyar kor­mány vállalta, hogy forint­ban ezzel azonos összeggel maga is hozzájárul a költsé­gekhez. Rendelkezésre áll to­vábbá a szakképzési alap is, az idén várhatóan hatmil- liárd forinttal. Gy. K. Vállalkozónak lenni Pécsváradon Hosszú távol a minőség számit Vállalkozónak született a 28 éves Büki <László. Az agilis építésztechnikus pályázatokon vesz részt, szervez, tárgyal, utazik. A naipolkbon -Dél-Tirol­ban járt, hogy magyar sep­rűiket adjon el, illetve tájéko­zódjon, érdemes-e olasz ro­bogókat Ibehoznli az ország­ba. A tiroliak hamarosan jönnek . .. Fél évvel ezelőtt magán­pékséget hozott létre, a 'kö­zelmúltban pedig kenyérboltot és tejiivót nyitott iPéosváradon Az általa alapított Aranycipó Kft. építési munkáik gé n érái - kivitelezésére is vállalkozik. Családi hagyományt folytat. Nagyapja sokáig kőműves kis­iparosként dolgozott, apja egy építőipari vállalatnál főmér­nök, és tőle sem (idegen a vállalkozói szemlélet. A fia­talember sokat tanult első munkahelyén, o Magas- és Mélyépítő Vállalatnál, amely o pécsi Szédhenyi tér helyre- állítási munkáit végezte. 1995- ben kiváltotta az iparenge­délyt, rövid ideig ikőműves- kedett, de hamarosan egy építési vállalkozó pénzügyi bonyolítóijaként dolgozott. Mi­óta Valikai Páli pékmesterrel megalakították a Pécsváradi Aranycipó Kft.-t, azt vezeti. A vállalkozói szemléletmó­dot menedzserképző kurzuso­kon sajátította el: Lényegét így fogalmazza meg: — Ha lótok egy gyufásdo- bozt, azon kell gondolkodnom, hogyan tudok belőle pénzt csinálni.- A mai gazdasági körül­mények között nem sokan fek­tetik termelésbe a pénzüket. A pékség fél évi működése milyen tapasztalatokkal szol­gál? — A sütödére szükség van, veszik termékeinket, bizonyíték erre a termelés meghárom­szorozódása is. Mára már ki­csinek bizonyul a 100 négyzet- méteres üzem, és kevésnek a 21 alkalmazott. De nem tu­dom és nem is szándékozom bővíteni, mert nem hozza a kívánt eredményt. A helyiséget béreljük, a pékség kialakítá­sához, berendezéséhez 12 millió forint kölcsönt vettünk fel. A család, a rokonság ingatlanainak egy része a- hi­tel fedezetéül szolgál. Nehéz kigazdálkodni a magas, 35 százalékos kamatot. Emellett a társadalombiztosítási járulék sem alacsony. Ha viszont ki­fogástalan munkát kerék, meg is kell fizetnem. A pékek pél­dául 20 ezer forint fölött ke­resnek, ami pécsváradi viszo­nyok között jó fizetésnek szá­mít. Sajnos sok cégnek csak a neve változik, hiába alakul kft.-vé, ha vezetőik gondol­kodásmódja a régi marad. A két új kiflisodrógép, amely Magyarországon csak Celldö- mölkön készül, elromlott. Majdnem egy hétig tartott, amíg megjavították. A svéd kemencét forgalmazó kft. szervizszolgálata is kívánni­valót hagy maga után. Szerinte a minőség nagyon fontos. Hosszú távon ugyanis csőik ijó termékkel, jó szol­gáltatással lelhet nevet és munkát szerezni. A szakmaii büszkeség ima imég sokszor hiányzik, és konkurencia híá- nyáiban azok is megélnek, akiknek nem lenne szalbad. A pékségre felvett hitel törlesztését építőipari vállal­kozásokkal segítik. A külön­böző szakmákból toborzott közel negyven fős csapat „kulcsra készen” adja át az épületeket. Pécsváradon, az Aranycipó Kft. nyerte el a volt ruházati bolt átalakításá­ra kiírt pályázatot. Pécsett is több helyen dolgoznak, a Tolna Megyei Építőipari Vál­lalat alvállalkozóiként, illetve a Műemlék Felügyelőség megbízásából. Porth Etelka

Next

/
Thumbnails
Contents