Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-21 / 108. szám
I mmm —. — ------— m^m^sssrm Jst — | H l49WC£flB3EIBiSI*9B3KSc8BOS V^SÍCSSIR*CS . I Igor a Húsos erőssége lehet 22 éves fiúval gyarapodott a Gyöngyösi család Eddig is „szemet szúrt” a szomszédoknak Pécsett, a Kertvárosban a Gyöngyösi család. Nemcsak azért, mert mindenki tudta, hogy „szoros" beosztásban élt és él a hajdani tornász édesanya és volt birkózó édesapa irányította két lány és egy fiú, de azért is, mivel mindenki által tudott volt, hogy a két volt sportoló szülő mellett valamennyi gyerek is aktiv, igazolt sportoló, ráadásul a közelmúltban egy huszonegy éves fiúval nőtt a sportcsalád létszáma. A „hirtelen" igazolt fiú azonban nem mellékágon került a családba. A távoli Novoszibirszk- ből érkezett fiú, két barátja invitálására Szigetváron gondolt arra, hogy akár itt is folytathatja sportpályafutását. Zrínyi városában azonban azt tanácsolták a jókötésű fiatalembernek, hogy jobb, ha Pécsett próbál szerencsét. S mit hoz a sors? Pécsett mintha csak rá vártak volna, a válogatott kerettag Gyöngyösi Krisztián 62 kilogrammos súlycsoportjában „kerestek” megfelelő edzőtársat. — Húsz éve vagyok a Pécsi Húsos, jelenleg a TASI birkózó edzője, s egyben a saját fiam szakvezetője — kezdte a mondandóját Gyöngyösi Miklós birkózó edző. — Fiamnak, a válogatott kerettag Krisztiánnak eddig sem volt megfelelő edzőpartnere, naná, hogy azonnal „fogtam" a lapot. Amikor megláttam Igort, csakis az járt a fejemben, hogy akár ő, akár a fiam vagy éppenséggel mindketten ott lehetnek Barcelonában az olimpián. Sportcsaládban élünk, hiszen Krisztián mellett Ildikó a Babits DSK- ban kézilabdázik, míg a legkisebb lányunk Nikolett, édesanyja sportágában, a tornában próbál helytállni. így jutott eszembe az ötlet: családtaggá fogadjuk a novoszibirszki Igort. — Otthon szabadfogásban orosz bajnok, a szovjet bajnokságban bronzérmes voltam a 62 kilogrammosok súlycsoportjában. A katonaságtól történt leszerelésem után, amit irkutszk- ban töltöttem, visszatérve szülővárosomba, nem találtam helyemet. Ezért is hallgattam a két Magyarországra utazott barátom tanácsára, s kerültem Baranyába. Hallatlan szerencsémnek tartom, hogy éppen egy velem azonos súlycsoportban versenyző birkózóval, illetve annak kedves családjával hozott össze a sors. Néhány hónappal ezelőtt el nem tudtam volna képzelni, hogy valaha is folytathatom majd sport- pályafutásomat, most pedig arról álmodozhatok, hogy talán még a barceloniai olimpián is ott lehetek. Igaz, nem a szovjet színekben, de számomra az is életem legnagyobb élménye lesz, ha a magyar válogatottat képviselhetem. Munkavállalásomat, versenyi rajtengedélyemet Miklós bácsi elintézte, most már csak az a kérdés, hogy mikor kaphatom meg a honpolgárságomat. Remélem, hogy Barcelonában a Gyöngyösi családból két birkózó képviselheti Magyarországot — bizakodott a héten a 22 éves Igor Pakutni. Kapu László Kosáredzőfaló Dombóvár Barangolások Bajától Barcelonáig Olimpiai álmok A bürokrácia nem ismeretlen fogalom a hazai sportban sem, Így a szabályozók miatt hiába javasol bárkit a szakág mesteredzői címre, azt a jelöltnek is kérvényezni kell. Nem volt kivétel Gyúró László (51 éves) esetében sem, akit a cselgáncs „szakma” elitje évtizedek óta elismert szaktekintélynek tart, így csak ennek a kerülőnek az eredményeképpen kaphatta meg (ő is) a mesteredzői minősítést. Kapásból nem emlékezem, hogy Baján rajta kivül van-e még egyáltalán másik mesteredző - bármely sportágban is -, ezért érthetően megkülönböztetett rangja van a városban ennek a címnek. Beszélgetésünket a múltidézésnél kezdtük .... — .......Csak nyugdíjas edz őtől szabad ilyet megkérdezni, hogy kik voltak a kedvenc versenyzői" — dorongol le régi ismeretségünkből és a neki feltett naivnak tűnő kérdésből fakadóan Gyúró László, majd így folytatta. — Nagyon sok nevet sorolhatnék fel; egészen Varga Imrétől kezdve Hangyási Lászlón és Tóth Lászlón át a Tamás-fivérekig, valamint Pekli Máriától és Laukó Hajnalkáig bezáróan. Volt közülük, aki versenyzői, másik pedig emberi magatartásáért állt közelebb hozzám. Remélem, még nem teljes a tablói... — Tavaly szeptemberig Gyúró László volt a magyar női válogatott edzője. Miért vált meg a kerettől? — Nagyon messze van Bajától Budapest, ezért állandóan úton voltam. Nem beszélve az edzőtáborokról, így a családom ösztönzésére döntöttem a lemondásról. Hiába, a távoli kisvárosiasságnak megvan ez az árnyoldala is, kár volna tagadni. — Manapság már az ezreket vonzó csapatok sincsenek könnyű helyzetben, amióta megszűnt vagy legalábbis csökkent a sport állami támogatása. Hogyan vészelik át ezeket a sorslorditó napokat Baján? — Nem akarok panaszkodásban világrekordot dönteni, mindenesetre nekünk sincs könnyebb helyzetünk, mint bárkinek. Mégis inkább az emberi oldaláról nézem ezt a csapdahelyzetet. Hiszen nagyon rossz, amikor a versenyző jön hozzánk, hogy nézzek már utána a felkészülési juttatásuknak ... Holott jól tudom, mi is rettegve várjuk a hónap elejét! — Ráadásul a sporttörténelem most igazán kegyetlen — bajai szemszögből nézve —, mert a helyi cselgáncs eredményességét tekintve most va- lószinűsithető, hogy a csúcs közelében vannak. Így van ez? — A héten a szövetségi kapitány kihirdette a prágai Európa-bajnokságra utazó magyar válogatott keret névsorát. Ennek alapján a hölgyeknél az 56 kilogrammos súlycsoportban Pekli Mária képviseli hazánkat május 15— 18-a között a kontinensviadalon. E hir önmagáért beszél, úgy vélem. Marika az idén váltott súlycsoportot, tehát ezért nagyon oda kell figyelni a felkészítésre. Sajnos, ehhez nem a legideálisabb a háttere, mert kilencen (!) élnek egy 54 négyzetméteres lakásban. Az önkormányzat mindenesetre biztat bennünket, s akkor talán sikerül lakáshoz jutnia, remélem, minél előbb, mert lakás több, de Pekli Mária csak egy van Baján!... — Ezek szerint az újdonsült mesteredző már a Barcelonára gondol. Tavaly én is jártam ott, gyönyörű város, de gondolom Gyúró László nem pont egy turistaútra tervez? — Baja várostörténetében először hárman tagjai az olimpiai keretnek, ráadásul mind cselgáncsos. Laukó Hajnalka még csak junior korú, de ha októberben Finnországban a korosztályos Európa-bajnok- ságon jól szerepelne, akár neki is lennének kiutazási esélyei. Pekli Máriáról már szóltam, rajtuk kívül a nehézsúlyban Tamás Attila küzd még a repülőjegyért. Ha közülük legalább egyikük utazhat Barcelonába, akkor boldog leszek - fejezte be a beszélgetést Gyúró László, a Bajai Sport Kör júdó mesteredzője. Kovács Zoltán Sok víz lefolyt azóta a Kapóson, hogy a DVMSE férfi kosárlabda csapata az NB II. nyugati csoportjában az 1984-85- ös bajnokságban 7 pont előnynyel Horváth Károly edző irányításával az első helyen végzett és ezáltal felkerült az NB I. „B" csoportjába. A dombóvári edző, aki korábban az egyesület színeiben is sok-sok éven keresztül, mint aktív játékos is szerepelt, kézenfekvőnek tűnt, hogy ő viszi tovább a csapatot, mérettessék már meg, hogy egy osztállyal feljebb mire képes. Hogy nem így történt, erről kérdezem Erb Bélát, a DVMSE ügyvezető elnökét. Miért nem szavaztak bizalmat egy „helybélinek", hogy bizonyíthassa rátermettségét? „A szakosztályvezetés úgy döntött — ehhez tudni kell, hogy Horváth Karcsi egyesületünknek nem főállású alkalmazottja volt — főfoglalkozású edzőt kíván alkalmazni, s mivel ő a biztos megélhetését biztosító munkahelyét nem szándékozta felcserélni a bizonytalannal, le kellett róla mondani és más megoldást kellett keresnünk . .." Az 1985-86-os bajnokságban az újonc dombóvári együttes a 12. helyen végzett, nem okoztak csalódást, mégis megváltak Gróf Attilától, miért? „...Való igaz, de ehhez tudni kell, hogy Gróf Attilával 1 éves szerződést kötöttünk (miután előre nem volt arra garancia, hogy meg tudunk kapaszkodni a „B” csoportban) és teljes mértékben meg voltunk elégedve munkájával, de megértettük „ingázását” a főváros és Dombóvár között — ez nem volt számára leányálom, s közös megegyezéssel nem hosszabbítottuk meg a szerződését ..." Az NB I. „B" csoportjában a második, illetve a harmadik évükben a dombóvári kosarasok a 11., illetve a 12. helyen végeztek, ami végtére is nem számít rossz eredménynek, ha hozzávesszük, hogy amikor a II. helyen végeztek, mindössze 1 ponttal maradtak le attól az Oroszlánytól, amely végül bent maradt az „A” csoportban. Ebben az időszakban 2 éven keresztül ifj. Szittya Imre járt Pécsről és igen jó munkát végzett, amikor szerződése lejárt, nem hosszabbított, új edző után kellett nézni. Az 1988-89-es évben, amelyen a csapat éppen, hogy kiharcolta a bentmaradóst — a 17. helyen végeztek — Tápody Imre helyett kényszermegoldásból az azóta már sajnos tragikus hirtelenséggel elhunyt volt szakosztályvezető, Erdősi Lajos „vitte” a csapatot. „. . .Hosszas tárgyalások után előzetes megállapodás történt a Szolnoki Olajbányásznál addig edzősködő Tapody Imre ifjúsági edzővel, aki sajnos szinte az utolsó pillanatban lakáscseréjének megoldatlansága miatt visszalépett. . ." „. . . Mindössze 3 nap választott el bennünket a felkészülés megkezdésétől, amikor súlyos derékbántalmakra hivatkozással Jugovics visszamondta a korábbi megállapodásunkat. Személyesen kerestem meg a lakásán Gróf Attilát — 1 nap gondolkodási idő után — „igen"-t mondott. Az első évben, a 89—90-es bajnoki idényre gondolok, nagy hozzáértéssel végezte edzésmunkáiét, tanulmányozva a külföldi szakirodalmat is, ennek köszönhetően a csapat fel is került a hőn áhított „A" csoportba . . ." Ebben a már lezárult bajnokságban végül is nem tudott megkapaszkodni a vasutas legénység az „A” csoportban és a 16. helyen végzett úgy, hogy Gróf után a pályaedző Bálint lózsel is edzősködött. no és ne feledkezzünk meg az ifjúsági csanat edzőiéről. Csordás Jó- zselről is, aki szintén irányította a felnőttek munkáját. Mi újság jelen pillanatban a csapat házatáján? „Vass István szlovák edzővel kötöttünk megállapodást, aki július 15-tel áll majd a csapat rendelkezésére. Jelenleg még Csordás Józseffel dolgoznak a fiúk Vass edző által kiadott instrukciók alapján. Kétéves szerződést kötöttünk a szlovák edzővel, s bízunk abban, hogy jövőre sikeresebb évet zárunk, mint most, netalán újból visszajutunk az „A" osztályba. Az utolsó szó jogán még engedtessék meg, hogy elmondhassam a magánvéleményemet: Én úgy gondolom, nem edzőfaló a mi kis egyesületünk, már ami a kosárlabdát illeti, hiszen az edzői munka nem egy helyen letöltendő „nyugdíjas" állás, hiszen hét év alatt Gróf Attila és ifj. Szittya Imre személyében „csupán" két szakembert fogyasztottunk el. Gaál István LELÁTÓ Üzlet titokban Az egy héttel ezelőtti labdarúgóbajnoki fordulóban főszerepet játszottak a bírók. A Vasas-Debrecen mérkőzésen Roxin szabályértelmezésével volt gond és ezzel a vétlen csapatot sújtotta. Pécsett a házigazdák javára nem ítélt meg egy jogos 11-est Kovács a Ferencváros elleni találkozón. A Bp. Honvéd-Békéscsaba összecsapáson Puhl sem adott meg egy 11-esi, ítélt viszont olyan esetben büntetőt a bajnokjelölt javára, amely még a hazai szurkolókat is mosolygásra késztette. Vitatható 11-est adott Fazekas Szegeden a Tisza- partiaknak a Tatabánya ellen és ezzel döntően befolyásolta a végeredmény alakulását. A nyolc mérkőzés közül négyen a bírók vitték a prímet és ez nagyon rossz arány. Távol áll tőlem, hogy csalással vádoljam a játékvezetőket, de úgy érzem, az esetek többségében mérlegeltek és ez csaknem olyan hiba, mintha tudatosan csalnának. A PMSC-Ferencváros találkozót követően beszélgettem Kovács László játékvezetővel. aki tőle szokatlanul indulatos volt és azt kérte, hagyjuk nyitva addig az ügyet, amíg mindketten nem látjuk a videofelvételt. Nos, egy nappal később láttam a televízióban az esetet és véleményem nem változott. Sajnos, Kovács László véleményét azóta sem tudom. Azt ígérte, felhív telefonon és javasolta, akkor kérjen az elnézést közülünk, aki tévedett. Kovács László nem hívott fel, gyanítom azért, mert neki kellett volna elnézést kérnie. A játékvezetők elnöke, Nagy Miklós elismerte Roxin hibáját, a pécsi mérkőzés ellenőre, Jaczina Róbert is azt írta jelentésébe, hogy Czéh buktatásakor 11-est kellett volna ítélnie Kovácsnak. Mindezek ellenére elismerem, a játékvezető tévedése benne van a pakliban. Az viszont bosszant, gondolom nem vagyok egyedül, ha a döntés előtt az jár a bíró fejében, ítéletével kinek árt vagy használ. Nagy Miklós azt is nyilatkozta, hogy a jelentések tanulmányozása után elképzelhető a gyenge formában ténykedő játékvezetők eltiltása, ám ezt titokban tartják. A döntésről csak azok szerezhetnek tudomást, akik figyelmesen szemlélik a következő hetek biróküldését. Abból ugyanis kiderül, ki az, akit több héten keresztül nem foglalkoztatnak. Ha már titokról volt szó, maradjunk a titoknál. Az utóbbi időben a labdarúgók eladásánál o felek azt nyilatkozzák, hogy közös megegyezés született arról, hogy a vételárról nem beszélnek. így volt ez a közelmúltban Lehota esetében, továbbá Kecskés és Somogyi átigazolásakor is. Néhány kollégámmal vitába keveredtem, mert azon véleményen voltak, a szurkolóknak jogában áll megtudni, hogy kedvenc klubja mennyiért adott el vagy vett meg egy játékost. Azzal érveltek, a nagy profi klubok sem rejtik véka alá a kialkudott összeget. Szerintem a kluboknak joguk van ahhoz, hogy ne hozzák ezt nyilvánosságra, hiszen a csapatokat nálunk nem a szurkolók tartják el. Annak idején a Honvéd 6 millió forintot fizetett a zalaegerszegi Kámánért. A csatárnak új egyesületében nem ment a játék, és a nézők lépten-nyomon ezt az összeget emlegették. Felesleges az ilyen közjáték és azt mondom, az üzletkötés részletei igenis maradjanak titokban. r------------------------------------■ „ MAGIC” VIDEOTÉKA I Therwoolln akció! I Siklós, Széchenyi 8. I A legolcsóbban a gyár lerakatából. 1 Műsoros videokazetták Telefonon meg rendel hald kölcsönzése és eladása. Pécs területén ingyen, Kivételes kedvezmény: m vidékre féláron házhozszállitjuk. , aki április 20. és ' Telephelyek: május 15. között Pécs, Fülemüle 19. klubtag lesz, Tel/Fax 72/22-999, már 50 Ft-ért Kaposvár Vak B. 70. kölcsönözhet Tel.: 82/15-543 (2424) mmülíM VIDEOTON PSR és AUDIOTON parabola 50.900 helyett 47.900 Ft MIKRO Pécs, Jókai tér 9. tel.: 25-842 MIKRO Pécs, Kossuth L. u. 56. tel.: 11-724 Szerelés, üzembehelyezés: szelvény ellenében: 5000 Ft 2500 Ft vasamapi 7
