Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-04 / 91. szám
1991. április 4-, csütörtök aj Dunántúli napló Nem tűnhetnek el a Sopianae emlékei Lesz-e romkert az új Centrum mellett? Római kori épület a kereskedőhöz alagsorában Egy sikeres take» adalék: Bionit—S Sertéshizlalás olcsóbban Kipróbálták, s már kapható a pécsi Agrokernél Konferencia a csődtörvényről A csődtörvényről rendez 'konferenciát április 19-én a Pénzügyminisztérium és a Műszaki Természettudományi Egyesületek Szövetsége Budapesten, a Pesti Vigadóban. A vitára is lehetőséget adó konferenciára a hitelezőket és az adósokat egyaránt várják, 'hogy azok véleményeikkel befolyásolják az alakuló új szabályzást. Újra működni fog a recski rézbánya A recski ércbánya meddő kőzeteinek hasznosítására és a bánya esetleges újbóli megnyitásának műszaki vizsgálatára vállalkozik a március közepén alakult holland—magyar Enargit Kft. A mindösz- sze 4 millió forintos alaptőkével létrejött vállalatot a Recski Ércbánya Vállalat és a rotterdami Berdam befektető cég alapította 50—50 százalékos részesedéssel, budapesti székhellyel. A recski ércbánya meddő kőzetanyagónak hasznosítása leghamarabb egy éven belül megkezdődhet, ha a gazdaságossági vizsgálatok sikeresek lesznek. Az Enargit Kft. vizsgálja annak lehetőségét is, hogy hiteleket felvéve, maga kezdje el a hasznosítást, illetve partnereket keressen ehhez. Bíznak abban, hogy a készülő koncessziós törvény éhhez megnyitja az utat, bővítve a földtani kutatás lehetőségeit. Magánbenzinkút Mohácson A tervek szerint július elsején már üzemelni fog az a magánbenzinkút, melyet Mohács mellett, a szőlőhegyi iskola és a II. Lojos-szobor közti területen épít — világbanki hitelből, valamint a Shell segítségével — a mohácsi „Nafta" Kft. Mint megtudtuk, a Shell-technológióval építendő állomás nemcsak a tranzitforgalom igényeit szeretné kielégíteni, de vevőiként a környező települések (Somberek, Pa- lota'bozsok, Véménd) polgáraira is számít. Az 56-os út mellett építendő benziinikúthoz panzió, kereskedelmi egységek, sportlétesítmények és autószerviz is tartozik majd — a beruházást 40 milliósra tervezik. Pécs abban a — hogy is mondjuk? — szerencsétlen pillanatban jutott a római polgárváros, Sopianae fontos emlékeinek a bemutathatóvá tételéhez, amikor erre a legkisebb az anyagi lehetősége. Mégis nagy kár lenne, ha a mai ön- kormányzpt ne azzal törekednék emlékezetessé tenni magát az utókor előtt, hogy ezt megteszi. Az 'előzmények ismeretesek. A Rákóczi út és a Szalai András út közötti területen folyamatban levő építkezések előkészületei számos sopianaebeli emlék felbukkanását segítették elő, s gazdagították ismereteinket, elképzeléseinket a hajdani római városról. 1989-ben az OTP igazgatóság mellett — ott épül most a kereskedők háza - egy hatalmas épület került elő csaknem teljes egészében a több mint másfél ezer éves földtakaró alól. Akkor a megyei és a városi tanácsi vezetők - miután e lap hasábjain feljajdultunk, hogy a szemünk láttára apránként eltűnik minden Sopianaeból, ami a mi korunkban előkerül — ígéretet tettek a romok megtartására és bemutatására. Az ígéretet tett követte. Kistelegdy István Ybl - díjas építész, a ház tervezője a beruházóval egyetértésben az épület alagsorának a tervét oly képpen módosította, hogy ott az ókori épület mint lát- •vány érvényesüljön. És ma már állnak az eredetiből magasított falak, melyekből a laikus is értelmezheti Sopianae egy fontos épületét. Pécs különleges látványossága születik itt újjá, s a város polgárságának az elismerése illeti azokat, akik ezt elősegítették. Ezzel tehát már nincs gond. De mi lesz a többivel? Ugyanis amint az várható volt, a hovatovább módszeres ásatásnak ható leletmentés újabb és újabb, meglehetősen nehezen értelmezhető épületmaradványokat hoz a felszínre. Az értelmezést az nehezíti, hogy a részletek egymástól elkülönülő munkagödrökben jelennek meg, köztük pedig feltáratlan területek vannak, amelyek természetesen további maradványokat rejtenek. Az épülő kereskedőház és a Centrum Áruház, valamint az Ifjúsági Ház által közrezárt területről van szó, amelyet addig kellene teljes egészében megkutatni, míg az építkezések tartanak, majd dönteni az attraktív megjelenésű romegyüttes jövőjéről. A feltárás vezető régészétől, Kárpáti Gábortól hallottuk, hogy a Centrum Áruházak központja a romok megmentése érdekében hajlandó volt módosítani az új áruházat kiszolgáló út vonalvezetésének a tervét (az út eredetileg a romkert lehetőségét kínáló területen haladt volna át, a módosítás szerint viszont egészen máshová kerülne az út), sőt az ásatások támogatására jelentős összeget ajánlott fel. A régész értesülése szerint a pénz nagyobbik részének az átvétele még függőben van, az önkormányzat nem tette még meg a szükséges lépéseket. Ez pedig veszélyeztetheti az ásatások további menetét. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy oly sok elfecsérelt lehetőség után — csaknem egy évszázad alatt a mai belváros délnyugati szektorában az építkezések rengeteg emléket semmisítettek meg vagy kényszerítettek további évszázadokra a föld alá - ez az egyetlen és utolsó alkalom arra, hogy összefüggő romterületen adjon ízelítőt a mai Pécs jelenének és utókorának arról, milyen lehetett, milyen volt a hajdani Sopianae. Mert a belváros lassú átépítése során fognak még előkerülni különböző leletek, de azok - ezt be kell látni! - soha nem pótolhatják azt, amit ez a romkert nyújthat. Hársfai István Királyegyházán élő magángazdákkal nemrégiben azt számoltuk, mibe is kerül egy sertés felhizlalása: négy mázsa táp ezernégyszáz forintjával, összesen ötezer-hatszáz. Körülbelül ennyit kap a gazda a leadott állatért. Az állattartáshoz elhasznált víz, villany díja már a tartó vesztesége, a munkáját nem is nézve! Az elkeserítő végeredmény kérdésessé teszi a jövőbeni állattartást. Most némi jó hírrel szolgálhatok a sertésekkel foglalkozóknak: már nálunk is kapható a Németországban, Ausztriában, Svájcban évek óta használt Bionit—S takarmányadalék! A pécsi székhelyű ANG Inter Kft. importálja a müncheni Süd-Chemie termékét, a forgalmazó a pécsi Ag- roker Rt. (a Megyeri úti központi telepen és az Agroker Áruházban). Az adalékot a Szigetvá-i Állami Gazdaság és a bel- várdgyulai mezőgazdasági termelőszövetkezet telepein kipróbálták. Mindkét helyen közel hatszáz hízósertés . vett részt a kísérleti etetésben, s ugyanennyi sertést figyeltek az összehasonlítást biztosító kontroll csoportokban. A szigetvári eredményeket Junácski József sertéstelep-vezető így ösz- szegezte: „Az átlagos napi takarmány-felhasználás 7,11 százalékkal csökkent a ~ testtömeg-gyarapodási szint azonos nagysága mellett. Egy kilogramm testtömeg-gyarapodás az adott árakon (1250 forint, mázsa keveréktakarmány) számítva 1,59 forinttal, az egy napra jutó takarmányozási költség 0,83 forinttal kevesebb hízónként." A belvárdgyulai termelőszövetkezet ágazatvezetője, dr. Radnai Istvánná hasonló megállapításra jutott, idézet az írásos értékeléséből: „A takarmányfogyasztás napi 7,31 százalékkal csökkent. Egy kilogramm testtömeg-gyarapodáshoz 6,44 százalékkal kevesebb takarmányra volt szükség. Ez az akkori árakat tekintve — tavaly szeptemberben indult a kísérlet — testtömeg-kilogrammonként 1,46 forint megtakarítást jelentett. ...Summázva: a Bionit-S adalékanyag alkalmazása a sertéshizlalás során nemcsak a takarmányozás költségeit csökkenti, hanem az emésztőszervi bántalmakat is, ugyanakkor környezethigiéniai szempontból is előnyös (kisebb az istálló bűze, kedvezőbb a légtér ammóniatartalma) és a hígtrágya kezelését is megkönnyíti.” A Bionit—S természetes anyag: nem más, mint egy agyagásvány, mégpedig bento- nit. Száz kilogramm takarmányhoz két kilogrammot kell keverni a Bionit—S-ből. Használata harminc kilogrammos súlyú állattól javasolt, a hizla- lási ciklus befejezéséig. Het- ven-hetvenöt kilogramm súly- gyarapodást figyelembe véve, a takarmányköltségből sertésenként megtakarítható legalább száz forint! (A nyugati tapasztalat tizenegy-tizenkét százalékos takarmónymegtaka- rítást mutat, valószínűleg a takarmány minőségének eltéréséből adódik a különbség.) A Bionit—S-t 25 kilogrammos csomagolásban árulja a Pécsi Agroker. Czigány Endrétől, a Bionit—S-t importáló kft. ügyvezető igazgatóhelyettesétől megtudtam, bár csak márciusban érkezett az első kereskedelmi tétel Magyarországra, a termék híre igen gyorsan terjed: jelentkeztek már érte forgalmazók (a Debreceni Malomipari Vállalat, a Kiskőrösi Állami Gazdaság — egyben felhasználóként is), önellátásra sertést hizlaló szociális otthonok, magántermelők (a Nyírségből, Békésből, Hevesből). Az országos terítőhálózat kiépítése elkezdődött. Természetesen a megrendelők között ott van a kísérletben részt vett két nagyüzem is. L. Cs. K. Mint egy váratlan pofon Plakőtszerelem Visszatelepülne Pécsre Erős színek, meglepő ötletek, markáns formáik — és még folytathatnám a felsorolást, milyennek is találom Pécs Péter plakátjait, de inkább vele beszélgetek, hiszen a Kecskeméten élő művész éppen Pécsre látogatott a francia Zanzi'bar't alkotócsoport kiállításának megnyitójára. Reklám- és színiházi plakátjait nemcsak országosan, hanem külföldön is kelendőek. A plakátművészet ugyanakkor nálunk még mindig a kevésbé ismert és elismert műfajok közé tartozik, pedig 'jó példáért még csak nyugatra sem kellett menni a hetvenes, nyolcvanas években, 'hiszen Lengyelországban ezt a művészetet igen magas szinten művelték. Magyarországon a harmincas évek plakátjait vagy Konecsni György munkáit lehetne a legjobbjai közé sorolni. És a Tanácsköztársaság plakátjait is, mert a plakát műfajában jót alkottak, jegyzi meg Pócs Péter. — ön hogyan találkozott a plakátművészettel? — Elég regényesen — ráncolja homlokát a művész. — Pécsett végeztem ötvös szakon, s közben sokszor jártam Lengyelországban, amely akkor Kelet-Európa kulturális fellegvára volt. Gyakran betértem a színházakba is, ahol az általam nagyra becsült látványszínházzal nyűgözték le a közönséget. Igazéiból ott tanultam meg, milyen is az autonóm plakát. — Milyen? — A jó plakát olyan, mint egy metafora, mint egy váratlan pofon. Megragad, felráz, elgondolkoztat. — Elkanyarodtunk az időben, térjünk vissza az ön pályakezdéséhez. — Szóval, o lengyel példákon tanultam a plakátművészetet, és tudtam, hogy a szívem mélyéből igazán csak plakátokat szeretnék csinálni. A plakát a szerelmem, az alkalmazott grafika, az embléma és minden többi elsősorban pénzkereset. A plakátból ugyanis nem léhet megélni. — Ma sem ? — Ma sem. Úgy gondolom, nem sikerült igazán létréhoz- ni a párbeszédet a kereskedelemmel, valahogy még mindig nem kiforrott iránta az igény. — Tavaly több politikai plakátot is készített. Ha jól emlékszem, az ön munkája volt az MDF-nek készített Gólya viszi a fiát vagy az SZDSZ választási plakátja. Ezek hogyan illeszkednek az elképzelései közé? — Akkor nagyon hittem a politikai váltó zá sókban, s ha lehet mondani, hiába pártok felkérésére csináltam a plakátokat, mégis pártóktól függetlenül gondolkodtam. A plakátok agitatív jellegűek voltaik, és a változásokra szólítottak fel, amelyékkel egyet tudtam érteni, és o tartalmukat ma is vállalom. A történelem egyébként folyamatosan alakítja a plakátok aktualitását. Hiszen például amikor az erdélyi vagy a romániai plakátjaimat készítettem, úgy tűnt, nagy változások elébe nézünk. Különben aktívan nem akarok a politikával foglalkozni, de a jövőben is lesz, amit elvállalok. A kibontakozóban lévő magyarországi „zöld mozgalomnak” például fogok egy plakátot készíteni, mert fontos problémákról von szó. — Hogyhogy Kecskeméten lakik, és nem Budapesten? — Nem hiszek a főváros centrikusságában, a decent- rumok mellett voksolok. Én egyébként pécsi vagyok, itt születtem, itt jártam iskolába. Szívesen vissza is jönnék ide dolgozni. — Tett már lépéseket ennek érdekében? — Még csak egy beszélgetésen említettem az alpolgármester úrnak. Nagy igényeim nincsenek. Kecskeméten tanácsi lakásban lakom a második feleségemmel. Házgyári lakásban nem tudnék dolgozni, dé azon kívül sok minden megfelel nekem. — A város bizonyára nyerne az ön ittlétével. — Min dolgozik mostanában? — Magyar és erdélyi színházaknak, azonkívül a Gitanes cégnek készítek plakátot, és léhet, hogy holland megrendelésre is fogok dolgozni. B. A. Pócs Péter Fotó: Proksza László A leendő pécsi Kereskedők Háza építésével párhuzamosan az épület alsó szintjén az itt feltárt római kori épületmaradványok bemutatóhelyét alakítják ki Fotó: Proksza László
