Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-18 / 105. szám
1991. április 18., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Művészeti nap - hetedszer Hetedik alkalommal rendezi meg művészeti napját a pécsi Művészeti Szakközépiskola. Az esemény ma este fél 7-kor fiatal művésztanárok koncertjével kezdődik, a hangverseny előtt pedig a budapesti Tavaszi Fesztivál nemzetközi kórusversenyén I. díjat nyert leánykar tart bemutatót, Rába Mária vezetésével. A programok pénteken is folytatódnak, lesz térzene, szavalóverseny, 10 órakor kiállítás nyílik a Birse János rajzpályázat anyagából, 11 órakor a zeneművészeti tagozat növendékei adnak koncertet, délután 3-kor pedig a táncművészeti tagozat hallgatói. Minden műsorszámra várják a város érdeklődő közönségét, a rendezvények — a holnap este 7-kor kezdődő Los Andinos együttes műsorát leszámítva - ingyenesek. Az önkormányzat elhatárolja magát Siklósíbodony képviselötesKülönös döntés háborította fel az egykori szigetvári járás általános iskoláinak igazgatóit: az Új Dunántúli Naplóban a napokban olvashattak hirdetést annak a gyermeküdülőnek az elárverezéséről, amelyet a pedagógusok és az akkori tanács még közösen létesítettek 7969- ben Balatonmária-Alsón. — A tanács 80 ezer forinttal járult hozzá a hozzávetőleg 400 négyszögöles telek akkori, 200 ezer forintos vételárához - mondja Vitáli Jenő, a Király- egyházai Általános Iskola igazgatóhelyettese. — Mi, az alapító kisközségek pedagógusai, pénzjutalmainkból adtuk össze a még hiányzó 120 ezer forintot, hogy ennek a ma is elmaradott térségnek a gyerekei életükben legalább egyszer láthassák a Balatont. A járási tanácsra telekkönyvezett ingatlanra a téeszek és más környékbeli gazdálkodó szervezetek telepítettek faházakat, majd a nyolcvanas évek elején, amikor a járások megszűnésével Szentlászló kapta meg az üdülő kezelői jogát, tanácsi támogatással 78 gyerek üdültetésére alkalmas kétszintes - akkor néhány milliós értékű — épületet emeltek. S most az egész ingatlant 20 milliós kikiáltási áron verhetik dobra!- Március második felében ugyanis — mondja Koltai Péter, a Szentlőrinci Ifjúság Üti Általános Iskola igazgatója — tájékoztatásunk és megkérdező sünk nélkül szavazott az üdülő további sorsáról a 19 érintett község polgármestere, hivatkozva arra, hogy tavaly is néhány százezer forintos ráfizetéssel működött, üzemeltető nem akad - még kell tehát szabadulni tőle. Nem részletezem, de nyilvánvaló, mi mindent tudtunk megoldani önköltségesen, hogy ez a térség iskoláinak — évről évre 600-700 gyereknek —' rendkívül kedvezményes üdültetését jelentse! Lényeg az, ma sem tudjuk, hogy a polgármesterek - 19 községből 17-en! — testületük, falujuk véleményét tolmácsolva dön- töttek-e az üdülő elárverezése mellett. Most vevő is akadt egy hölgy személyében, és megfelelő bankgarancia esetén az adás-vételi szerződést -pénteken alá is Írják. Ebben a szerződésben szó nincs a.gyerekekről, legfeljebb csak tervezik, hogy a községeknek szétosztott, szétszabdalt kisebb összegekből diákokat támogató alapítvány legyen. Egyébként a tizenkilenc község rendszeres fizetője volt a közműfejlesztési, fenntartási, működési kiadásoknak, ám megszűnt a városkörnyéki alap, szűkkeblűekké váltak a gazdálkodó szervek — mondta a Magyar Úttörők Szövetségének szigetvári képviselője a keddi, rendhagyó „sajtótájékoztatón” Szentlőrincen. Fáradozásának is köszönhető, hogy a szövetség szívesen segítene a gyerekeken, működtetné a tábort, ha az önkormányzatok az ingatlant apportként „szolgáltatnák" ehhez. Persze, az iskolák - maguk is jó ideig egymásra várva — nehezményezik, hogy a szövetség is hamarabb került tárgyalási pozícióba a fejük fölött döntő önkormányzatokkal, minthogy mindenekelőtt őket, az érintetteket kérdezték volna meg. , Az eladást szorgalmazók egyikét, Welsz Ottót, a pénzügyi gondokkal küszködő Szentlászló polgármesterét telefonon kérdeztük. Elmondta, a falu egyedül valóban erőtlen, vállalkozó csak most, a hirdetésre jelentkezett. Ám, hogy egy-egy kis falu polgármestere mennyire támaszkodhatott testületé véleményére? És. hogy miért nem vetődött fel, ebbe azért az iskoláknak és a szülőknek is némi beleszólásuk lehetne? Végezetül, de még a keddi napon kaptuk a jónak ígérkező hírt dr. Aracsi József szigetvári körjegyzőtől: a vásárló elállt a szándékától. Minden jó, ha a vége jó? És egyáltalán — itt van-e már a vége? Bóka Róbert Pavilont a könyvnek! Mi lesz veled tülete és polgármestere elhatárolja magát o lapunk április 17-i, „Munkáspárti férfinap” című hírében közölt fényeik egy részétől, és azt szeretné elérni, hogy a kultúr- házat bérlő párt, jelen eset-' ;ben az MSZMP helyi szervezete valóban csak kulturális, és ne pártpropaganda céllal rendezzen összejövetelt. fz különösen érvényes akkor, amikor ingyen kapja meg a pártszervezet a helyiséget, mint például történt ez a hét végén. Szakmai továbbképzés nem csak jogászoknak Első alkalommal szervez jogász vándorgyűlést a Magyar Jogász Egylet. A szakmai továbbképzést május 10—11-én tartják Siófokon. Információink szerint .már több százan jelentkezzék a rendezvényre, s nem csak jogi diplomával rendelkezők, Ihanem ft privatizáció, a külföldi tőke bevonása, az .önkormányzati tulajdon, a társadalombiztosítás új rendszerének jogi kérdései iránt érdeklődő nem szakmabeliek is. A vándorgyűlésre az egylet címén (1054 Budapest, Szemere u. 10) még e héten fogadnak el jelentkezéseket. Hideg, szeles idő,- szemerkélő eső, bezárt könyvárusító pavilonok, mellettük pedig ütött-kopott plakátok foszlányaival teleragasztott, szürke konténerek. A könyvraktárnak használt fámládák és a nemrég megjelent pavilonok közötti ellentét leginkább a pécsi Sallai utca közepén és a Citrom utcában feltűnő. De a konténerek kontraszt nélkül önmagukban is elcsúfítják a város utcáit. Tegnapi kőrútján ismét ez a kép fogadta Besztercei Miklóst, a pécsi Közterületfelügyelet vezetőjét. — Budapesten már valóságos háború dúl az illegális vagy konténerekből árusítók és a közterület-felügyelők között - mo.ndja Besztercei Miklós —, Pécsett azonban úgy tűnik, a Janus Kft. segítségével sikerül ezt megelőzni és erőszak nélkül, sokkal egyszerűbben megoldani a problémát. Az elsősorban könyvkiadással és terjesztéssel foglalkozó pécsi Janus Kft. ötlete a város 12 pontján máris látható praktikus könyvesbódé, amit felkérésükre dr. Bachman Zoltán és Kistelegdi István Ybl-díjas építészek terveztek. Az egy négyzetméteres, könnyen mozgatható pavilonnal a Közterület-felügyelet is maximálisan elégedett. A viszonylag olcsó bódét Budapesten és az ország több városában is szívesen fogadják, mivel alakítható polcrendszerével szinte mindenre használható. Az illegális árusok és a szemet bántó konténerek helyett bevezethető pavilonban azonban á pécsi önkormányzat egyelőre nem sok lehetőséget lát. — A pécsi önkormányzat A Janus Kft. esztétikus és praktikus könyvárusitó pavilonja a pécsi Sallai utcában Fotó: Proksza László ugyanúgy ad engedélyt a konténereknek, mint a pavilonoknak — panaszolja Szabó András, a kft. igazgatója. — Véleményünk szerint az lehetne a budapesti helyzet megelőzésére szolgáló megoldás, ha köteleznék az árusokat, hogy csak ilyenből áruljanak. Az ellenőrzés is könnyebbé válna, mert aki bódéból árul, annak biztos, hogy van engedélye. Ezenkívül a Janus Kft. pavilonjaiban megpróbál igényesebb könyveket, lexikonokat, szótárakat, mesekönyvekef árusítani, ami az utcai könyvárusítás színvonalát emeli. De nem az a célunk, hogy a konkurencia — akár a pornóregényeket árusítók is — kiszoruljanak a piacról, csupán az igényesebb körülményeket szeretnénk megteremteni. A tapasztalatok szerint a pavilon munkahelyteremtő beruházásnak se rossz, hiszen naponta 4—5 ember jelentkezik árusítónak a kft.-nél. Pataki V. Érdemes beszerezni exportengedélyt Pályázat sertésexportra Á Möbiusznál folyamatos az átvétel A sertéstermeléssel foglalkozó - legyen az magángazda, avagy nagyüzemi termelő — szabadulni kíván a vágósúlyt elért állattól, hiszen a továbbtartási költségek tovább csökkentik az e tevékenységből származó amúgy is alacsony hasznot. Azonban a hazai vásárlók erszénye lapos, a külpiaci értékesítés pedig behatárolt — ennek egyenes következménye az állatállomány-felhalmozódás. — Április elejei felmérésünk szerint az országban több mint 200 ezer sertés elérte, illetve meghaladta a vágási súlyt — közölte .Feil József, a Sertés- tenyésztők Országps Választmányának elnöke, amikor a sertéskérdés iránt érdeklődve telefonon megkerestem. — Választmányunk elnöksége mielőbbi intézkedéseket kért a Földművelésügyi Minisztériumtól. Szerintünk a megoldás többlépcsős: a túlkínálatot le kell vezetni, a hűtőházi tárolás meghitelezését támogatni kell, exportpályázatokat kell kiírni. Ugyanakkor meg kell akadályozni a tisztességtelen üzleti magatartást, gondolok itt a hatvannégy forint/kilogramm minimálár alatti felvásárlásra, ugyanis a jelenlegi minimálár a termelők tényleges és indokolt költségeit sem fedezi! Az agrártárca érzékeli a téma súlyosságát, ezt mutatja az élősertés-exportra kiírt múlt heti pályázat. Gátdosi Pétertől, a Földművelésügyi Minisztérium csoportvezetőjétől megtudtam, hogy a négy minisztériumot, valamint a termelői és fogyasztói érdekképviseleteket magába foglaló Agrárpiaci Rendtartást Koordináló Bizottság pénteken dönt a mostani pályázatról. A pályázat nyílt. Jelentkeztek eddig húsipari vállalatok, külkereskedelmi cégek, tsz-ek, állami gazdaságok, kft.-k, sőt egy kistermelő is. Arra a kérdésemre, hogy várható-e újabb pályázat, Gárdosi Péter elmondta, hogy ez cf piactól függ, de ajánlja a napi sajtó figyelését a termelőknek,' valamint azt is, hogy az export- engedélyt szerezzék be a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumától, az engedélyezési főosztálytól (kis- és nagytermelők egyénileg is, vagy összeállva)! A mostani pályázat összesen 100 ezer darab élősertés exportjára vonatkozik. A földművelésügyi tárca az exportálni szándékozókat maximum 15 százalékos ártámogatásban részesíti. Baranyából a Möbiusz Húsipari vállalat a TERIMPEX Külkeresműemlékvédelem? A mai műemléki világnapon — 1983Jban találomra választotta e napot az ICOMOS, a 'nemzetközi műemlékvédelmi tanács — el kell tűnődnünk azon. hol is tart ma ez a fontos nemzeti ügyünk. A rendszerváltás kezdetén egy ideig még azt sem lehetett tudni, hogy a műemlékvédelem 'intézménye hová, mely tárcáihoz fog tartozni. Aztán tisztázódott ez: valamilyen megfontolásból a* Környezetvédelmi . Minisztérium lett a területgazda. A gondot az alsóbb — megyei és helyi önkormányzati — szintéken látom. «-Elöljáróban emlékeztetnék a tavaly önmagát megszüntető ■megyei Múzeumi és Műemléki Albizottságra (MAß), amely évtizedeiken át felelős gazdája- volt az e tekintetben különösen gazdag Baranyáiban a ■műemlékeknek. A MAB tagjai azzal a hittel mondtak isten- hozzádot az érdemes múltú testületnek, hogy az új önkormányzati rendszer hamarosan gondoskodni fog az utódlásról. Sajnálattal mondhatjuk, 'hogy még mindig tart az interregnum: megyei szinten nincs még intézményes gazdája« a műemlékvédelemnék. Tudom, nem könnyű a megoldás. Hiszen míg korábban a megyei tanács a' tulajdon albizottsága javaslatainak érvényt szerezhetett a- helyi tanácsoknál (téhette is, mivel á bizottság irányítását az egyik elnökhelyettesére bízta), kedelmi Vállalaton keresztül ötezer darab élő sertéssel jelentkezett a pályázatra, Geréb Sándor, a Möbiusz kereskedelmi igazgatója arról is tájékoztatott, hogy az idei első negyedévben Baranyában több sertést vásároltak Tel, mint tavaly hasonló időszakban. Ennek af az oka, hogy a megyén kívüli vállalatok lényegesen csökkentették a felvásárlásokat. A Möbiusz csak a megyén belüli kis- és nagyüzemi termelőkkel, illetve termelést koordinálókkal kötött szerződést. A vállalati napi termelés nagy részét előhűtött formában külpiacon értékesítik, azonban gondot jelent, hogy az igényes piac vékony szalonnát igényel — és ennek csak a nagyüzemi sertések felelnek meg. Szovjet piacra is szállítottak, s további értékesítési lehetőségeik is vannak, ezért a felkínált élőállatokat folyamatosan átveszik! L. Cs. K. a moi megyei önkormányzat — tartok tőle — ezt meg sem kísérelhetné g helyi önkormányzatok mindenirányú önállóságának az ismeretében. Ezért a megyei szintű műemlékvédelmi munkát csakis alulról építkezve tudom elképzelni. Mégpedig úgy, hogy a« helyi önkormányzatok kidolgozzák a «maguk műemlékvédelmi politikáját, ami a település jól felfogott érdekével összhangban gondoskodik a helyi értékekről, de nem elsősorban úgy, hogy mitől lehet mihamarabb, lehetőleg „külföldi töke bevonásával” megszabadulni, mert ez műemlék- védelmünk tragikus végét jelenthetné. Meggyőződésem szerint egyetlen önkormányzat sem mondhat le semmilyen megfontolásból orról, hogy a területén lévő műemlékek felelős gazdája légyen, vagy ha mégis megválni kényszerülne valamitől, úgy arról, hogy ne biztosítsa- magának a« mindenkori beleszólási jogot, netán úgy is, hogy némi javadalmazással maga is hozzájárul a fenntartáshoz. A jól megfogalmazott, hatékonynak ígérkező helyi műemlékvédelmi politika« (amit természetesen összhangba kell hozni a készülő műemlékvédelmi törvénnyel) közös nevezőre ■ hozását jelenthetné egy új, a megyei önkormányzat égisze alatt működő műemléki ■bizottság, amely csak részben lehetne társadalmi jellegű szervezet, hiszen éppen a döntések érvényesítése végett helyet -kell benne koprtiok a -műemlékekkel rendelkező helyi önkormányzatoknak is. Ám egy ilyen szerv létrehozása még ikésik. Ugyan miért? Nem tudni. És azt sem, hogy a késedelem nem okoz-e 'helyrehozhatatlan törést a megyei műemlékvédelmi politikában. Felmerülhet a gondolat: ha a megyei önkormányzat valami okból nem «kívánná létrehozni az új MAB-ot, nem kellene-e társadalmi szervként valami hasonlót létrehozni. Lehetne, de miért? Csők azért, hogy a szervezet tagjai egymást hallgassák? Mert az nem vitás: a helyi önkormányzatok vajmi keveset törődnének az esetleges ajánlásaival. Akkor meg mi szükség lenne rá? Nincs tehát. más, mint oz első variáció. A megyei önkormányzat találja meg o módját annak, hogyan lehet a rendkívül gazdag baranyai műemlékállomóny felelős gazdája. Hársfai István Dobra vert nyári vakáció Az iskolaigazgatók a kormánybiztoshoz akartak fordulni Különös döntés egy balatoni ingatlan ügyében