Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-13 / 100. szám
aj Dunantaii napló 1991. április 13., szombat Dr. Csaba Imre A vállalat kutjainál már a magánautósok is tankolhatnak - igaz, egyelőre még csak gázolajat Fotó: Szundi György Privatizáció előtt... Távol a fnvarozástól? Bérbeadás, járműforgalmazás, javítás Megpezsdült az élet az ln- terglob Kereskedelmi és Szállítmányozási Vállalat pécsi üzemegységénél: bár az anya- vállalat a privatizáció küszöbén áll, a nagyfokú önállóság lehetőséget nyújt arra, hogy az üzemegység vezetőinek kezdeményezőkészsége kibontakozhasson. S az ötletek megvalósításához remek terepet nyújt a roppant korszerű Megyeri úti telephelyük, melynek értéke meghaladja a 200 millió forintot. — Az első lépésünk az volt, hogy elavult járműparkunk zömét felszámoltuk — mondta Bukovics Zoltán üzemegység- igazgató —, pontosabban eladtuk. Az elöregedett IFA-k közül 100 járművet értékesítettünk - 8-12 hónapos részletre —, saját dolgozóinknak, néhányukkal szerződést kötöttünk, ők a mi szállítási feladatainkból részesednek, 16 kocsit külső embereknek adtunk el, 9-et pedig lízingbe. Mindez azt jelenti, hogy 44 teherautónk maradt meg, melyek az országon belüli és a nemzetközi szállításban vesznek részt. — Ha jól értem, a cég volt gépkocsivezetőinek többsége ezzel vállalkozó lett, önállá magánfuvarozó. Miért csinált az Interglob saját magának konkurenciát? — A fuvarozás a mi számunkra már nem meghatározó, de ha a gépkocsikat nem adjuk el, előbb-utóbb akkor is kiszorulunk a szállítási piacról. Egyszerűen azért, mért nem lettünk volna verseny- képesek. Tehát nem teremtettünk magunknak konkurenciát, sőt, partnereket szereztünk, akik igénybe veszik azokat a műszaki szolgáltatásokat, melyek ezen a telepen a ren-< delkezésünkre állnak. A tágas, világos, jól felszerelt műhelyekben elvégzik^a tehergépkocsik mosását, zsírAz e téren tapasztalható tájékozatlansággal összefüggésben a Munkaügyi Minisztériumban elmondták az MTI munkatársának: a létszámleépítés esetén a foglalkoztatási törvény különféle kötelezettségeket ír elő a munkaadóknak. Fontos szabály, hogy a felmondást megelőző 30 nappal a munkaadó ismertesse elhatározását az érintettekkel, illetve az illetékes munkaügyi központtal. Kötelezettség az is, hogy a munkavállalók képviselőit is bevonva „létszámleépítési bizottságot" hozzanak létre. Ez « testület dönt a létszámlezását, az olajcserét, a kisebb- nagyobb javításokat, de ugyanilyen szolgáltatásokat vehetnek igénybe a személygépkocsi-tulajdonosok is. üzemanyagkútjukat -, egyelőre csak dízelt lehet tankolni - megnyitották „kifelé” is, új és használt alkatrészeket árulnak, sőt újabban az IVE- CO-járművek forgalmazásába és szervizelésébe is bekapcsolódtak. Ugyanis a jónevű olasz gyár tehergépkocsijait és haszonjárműveit értékesítik, s elvégzik a garanciális és garancián túli javításokat. A telep raktárait, szociális létesítményeit, tárolótereit is bérbe adták, például gépjárművezető-képzéshez; de vagyonvédelmi központ is működik, s tervezik, hogy személygépkocsik értékesítéséhez is biztosítanak megfelelő területet. Az üzemegységvezetö szerint Pécs önkormányzata a hatósági gépjárműtelepet ide, a Megyeri útra kívánja áttenni, a szerződés az Interglobbal aláírás előtt van. — A bérbeadások nem befolyásolják az esetleges privatizációt? — Nem a szerződéseink olyanok az adott cégekkel, hogy ezt figyelembe vettük. — Nekem úgy tűnik, mintha fel akarná számolni magát az Interglob pécsi üzemegysége. Nem erről van szó? — Nem szűnünk meg, az azonban kétségtelen tény, hogy ahogy eddig dolgoztunk, az a központi utasításos rendszerben viszonylag jól működött, de most már nem. Arra törekszünk, hogy egy rugalmas rendszer alakuljon ki, mely kereskedik, s szállítmányozási, esetleg szállítási feladatokat lát el. Persze, sorsunkat alapvetően befolyásolja majd a privatizáció, melynek szervezését már elkezdte az Állami Vagyonügynökség. R. N. építés elveiről, ütemezéséről, a jogszabályban előírtakon felül járó juttatásokról. Ezek a kötelezettségek olyan esetekben érvényesek, ha 30 nap alatt legalább 10 dolgozó leépítéséről van szó. Amennyiben a munkaadó 30 vagy annál több dolgozót foglalkoztat, és féléven belül legalább 25 százalékos, illetve 50 fős vagy ennél nagyobb létszámleépítést tervez, erről a döntésről a munkaviszonyfelmondást megelőző három hónappal köteles tájékoztatni a munkaügyi központot, illetve a gazdasági egység munkavállalói érdekképviseletét. Az Új Dunántúli Napló március 30-i számában „Lombikbébik” címmel több írás jelent meg. Ezek egy része feltételezések alapján olyan esetekről számol be, melyek valótlanságon alapulnak. Semmi közük az igazsághoz. Szükségesnek tartom, hogy a nyilvánosság előtt visszautasítsam ezeket és a történteket részleteiben ismertessem. Belénessy Csaba újságíró és dr. Berky Tamás ügyvéd beadványt nyújtott be az egyetem rektorának,, állampolgári bejelentésre hivatkozva, amit később a klinika orvosaira korrigáltak. Kifogásokat emeltek a klinikán folyó testen kívüli megtermékenyítésre. Arra hivatkoztak, „ellenőrizhető adatok" jutottak tudomásukra, amelyek szerint a programban szabálytalanságok történtek. Sajnos, ezeket az adatokat a mai napig nem bocsátották rendelkezésünkre. Addig pedig nem konkrétumok, ellenőrzésük sem történt még. Az előzmények A Zoltán professzor vezette fővárosi bizottság decemberben megállapította, hogy „a levélben olvasható vádak, és a szóban forgó tevékenységeket folytató szakembereket elmarasztaló kifejezések túlzottak ..., minden bizonnyal egyoldalú tájékoztatás következményei”. Az előzmények a következők: A rektor utasítására még 1990. november 5-én leállítottam minden olyan beavatkozást, melynek tisztaságához bármi kétség férhet. Csak az egészséges házaspárok testen kívüli megtermékenyítését engedélyeztem. Ennek betartását a kórlapok napi áttekintésével személyesen ellenőriztem. Bognár adjunktust, a laboratórium vezetőjét utasítottam, hogy a felesleges spermiumokat, petesejteket a beavatkozás végén azonnal semmisítsék meg. Ezért ő, az asszisztens és a biológus felel, amit jegyzőkönyvben aláírásukkal kellett hitelesíteni. A laboratóriumi munkák folyamatos ellenőrzése nehéz, hisz a munkába másnak közvetlenül nincs betekintése. Nem lehet sem a ibiológus, sem az orvos, sem az asszisztensnő mellé külön ellenőröket állítani. A betegek vizsgálatában magam 25 %- ban vettem részt, míg Székely József egyetemi tanár a betegek 38%-át, Szabó István docens a betegek 16%-át és Thán Gábor docens a betegek 10%-át vizsgálta az utolsó egy évben. Teljesen irreális és valótlan, ami az Űj Dunántúli Naplóban megjelent. Nevezetesen, hogy bármely betegtől, aki kivizsgálás céljából a klinikára került vagy andrológiai rendelésen megjelent, petesejtet vagy spermiumot tulajdoníthattunk el. A klinika andrológiai rendelésén közel egy évtizede nyilvántartott, és jól működő spermabank van, ahol a donorok kivizsgálása minden követelménynek, így az AIDS- szűrésnek is megfelel. Tartós tárolásra alkalmas mélyhűtéssel is rendelkezünk. A spermabankból vett spermium felhasználásához a donor hozzájárulása nem szükséges. Ugyanazzal a spermával több megtermékenyítés is történik, tehát a származási jogok vitatása irreális, és csak hangulatkeltésre alkalmas. Elvileg lehetséges, hogy akár több féltestvér is származhat, de a törvény által szabályozott minden jogi és személyiséget érintő probléma nélkül. A spermiumok feldolgozását, a nyert petesejtek számát a munkacsoport kórlapon dokuA munkaadók kötelezettségei létszámleépítésnél professzor a lombikbébi programról „A személyi felelősséget vállalón” mentálja. Ezeket titokban ellopni, összekeverni nem lehet. Ha mégis. Óikkor csak a laboratóriumi dolgozók együttműködésével. Az IVF (testen kívüli megtermékenyítés) programhoz a tárgyi feltételek adottak, ugyanígy a megkívánt sterilitás is. Két betegnél valóban történi donor petesejt adományozás, ezeket azonban olyan nőkbe ültették, akik tudtak a sperma eredetéről, hisz a férjük spermáját használták fel. A petesejt eredetét pedig nem is szabad tudniuk. E beavatkozásokból gyermek nem született. A fenti kísérleti beavatkozás ötlete Magyar- országon is jól ismert amerikai kollegától származott. A novemberben tett intézkedéseimről az egyetem etikai bizottságának vezetőjét, Varga professzort, valamint a Népjóléti Minisztérium főosztály- vezetőjét, dr. Csaba Károlyt értesítettem. Egyben segítségüket kértem a felmerült problémák megoldásában, illetve intézkedésem jóváhagyásában. Több alkalommal fordultam az egyetem etikai bizottságának vezetőjéhez, sürgetve, hogy jelöljön ki egy bizottságot, amelynek tagjai a munkát bármikor ellenőrizhetik, és ahova a betegek panaszaikkal fordulhatnak. A bizottságra személyi javaslatot is tettem. 14:0 December 17-én, az Országos Szülészeti és Nőgyógyászati Intézet által kiküldött bizottság járt a klinikán, akik külön-külön beszélgetést folytattak Bognár adjunktussal. Farkas Viktória biológussal és Buda Margit asszisztensnővel. A programban kezdettől, egymást váltva, hét asszisztensnő dolgozott. Majd 1990 októberétől négy. Közülük is csak kettőt hallgattak meg. A tevékenységüket dokumentáló kórlapokat egy bizottság sem vizsgálta. A karácsonyi szabadságok miatt a programmal január 15-ig leálltunk. Az újraindításnál nem voltam jelen, mert január 16-tól február 9-ig külföldön tartózkodtam. A klinikát ebben az időben Székely professzor vezette. Haza jövetelem után az első munkanapon a korábbi rendelkezésemmel kapcsolatban lazaságokat észleltem és Székely profesz- szort, ill. Thán docenst bíztam meg a laboratóriumi munkák ellenőrzésével. Közben Székely professzortól értesültem, hogy Budapesten január 22-én elmarasztalták a klinikát és a programot. Én a jegyzőkönyveket csak február 26-án láttam. Ezekből számomra az derült ki, hogy a jelentést félreértették, és többek között a spermabank hiányára hivatkozva javasolták a program leállítását. Az etikai bizottság a programot 14:0 arányban elmarasztalta. Tudomásom szerint nem ismertették részletesen a pécsi vizsgálati jegyzőkönyvet. Az ülésen ez nem is volt beiktatott napirendi pont, bejelentésként hangzott el. A tanácskozás végén információm szerint Gáti professzor a saját véleményét ismertette, s ennek alapján foglalt állást a bizottság. A testen kívüli megtermékenyítés tanulmányozásával az Egészségügyi Tudományos Tanács (ETT) etikai bizottsága Lampé professzort, mint felkért referenst bízta meg, aki egy éve foglalkozik e témakörrel. Lampé professzor ezt az anyagot nem látta és ezen az etikai bizottsági ülésen nem vett részt. Megjegyezni kívánom, hogy az Egészség- ügyi Jogi Kézikönyv (Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1990) részletesen foglalkozik a mesterséges úton történt megtermékenyítéssel és hasonló eljárásokkal, így a testen kívüli megtermékenyítéssel, petesejt-adományozással, béranyasággal is. Állásfoglalása szerint ezek Magyar- országon is kivitelezhető, nem tiltott eljárások. Ezeket minősítette Gáti professzor hibáknak, holott az a valószínű, hogy nem ismerte kellő mélységben a jogi szabályozásokat. Mint ezt később személyesen is tisztáztuk, a tárgyi, személyi feltételek is adottak, így a jelentés tulajdonképpen akaratlanul is megtévesztette az ETT etikai bizottságát. A miniszter úr levele szerint sem lehet szabályozni a gyakorlatot megelőző jogot. A miniszter úr levelében is - a téves információ miatt — a mélyhűtés hiányát nehezményezte, holott ez rendelkezésünkre állt. Mindennek következményeként — a miniszter úr javaslatára — az egyetem rektora azonnali hatállyal minden tevékenységet felfüggesztett, még az előkészített betegek befejező kezelését is. Később a betegek reklamálására a miniszter úr egy márciusi levelében így fogalmazott: „Az In- Vitro Fertilisatio”-ra már felkészült és a klinikán bent fekvő nőket a leállításra hivatkozással hazaküldték, ill. a hormonális felkészítés különböző stádiumait is szüneteltetni kezdték, fölveti bennem azt a gyanút, hogy itt nem az ún. „túlteljesítést sztrájkok” egyikéről van-e szó. „Azt ugyan nem említi a levélben, hogy az itt várakozó és felfüggesztett beteg hozzátartozója azonnal, személyesen megkereste a miniszter urat telefonon, aki az ETT 14:0 szavazatára hivatkozott. Bár ismerte a betegek problémáit, mégsem utasította a klinikát a kezelések befejezésére. Támadás személyem ellen Végül néhány szót arról, hogy tudtok-e az orvosok a klinika problémáiról. Csak Székely professzorra hivatkozom, aki 1990. december 17- én találkozott a bizottsággal — egyébként a professzor az egyetem reformbizottságának tagja —, ő tudott az ETT januári döntéséről. Erről több alkalommal is információt kért az orvoskollegóktól. Kelényi professzor, mint a reform- bizottság elnöke is tudott a Droblémákról a rektortól nyert értesüléseim szerint. Személyesen is sürgette a minisztérium válaszát. Székely profesz- szor és Szabó docens is egy sor olyan intézkedést foganatosított, melyek bizonyítják, hogy a problémákat ismerték. Számos beteget referáltak. A rektorhelyettes pedig a „klinika orvosai” jelzéssel január 16-án olyan tartalmú névtelen levelet kapott, hogy Bognár adjunktus házi, kandidátusi vitáját állíttassa le a „sorozatos törvénysértések miatt”. A „Poszter” belső egyetemi újság, amelynek szerkesztő- bizottsági tagja Székely professzor fia is, olyan információt közölt — ez decemberben történt —, amelyről ebben a megfogalmazásban csak Székely professzorral tárgyaltam. Nem tudom ugyanis osztani Székely professzor véleményét, aki kifogásolta, hogy a fizetés nélküli szabadságon lévő egyetemi dolgozókat — magyar állampolgárokat - a klinikán részesítsük ellátásban. Mindkettő férje Németországban dolgozik, de mindkettő pécsi lakos. Itt szeretnék válaszolni a „Poszter" szemrehányásaira. Állításaival ellentétben Németországból a szabályozást átvettük, és a németnek tartott egyetemi dolgozókat tisztességgel elláttuk. Az elmúlt évben megbeszéléseken többször volt szó a klinikát ért támadásokról, ahol utaltam arra, hogy a klinika orvosaitól kerülhetnek ki meghamisított, a betegek személyiségét sértő adatok. Az ügyben akkor lenne hiteles a tájékoztatás, ha Berky Tamás ügyvéd és Belénessy Csaba újságíró végre tényekkel és adatokkal bizonyítaná általánosságban mozgó vádaskodásait. Hogy ez a támadás személyem ellen irányul, annak igazolására idézem a „Poszter”-t: „Illegális pénz legalizálása a pártállam által felszentelt kommunista vezető közérzete: ő bírálhatatlan, megtámadha- tatlan. Ez a magatartása vezetett ide.” Határozottan az a véleményem, hogy fel kell kutatni a felelősöket, akik hibákat követtek el, de azokat is, akik a vélt, feltételezett problémájukkal a sajtót keresték meg, és a saját egyetemük lejáratása árán próbáltak igazságot szolgáltatni. Nem vagyok vétkes A személyi felelősséget vállalom, de vétkesnek nem érzem magam. Belénessy Csaba úrnak pedig a „Levéltváltás lombikbébi-ügyben” című írására válaszolom: a sajtókampány egy, a miniszter által leállított, de ki nem vizsgált ügyet hozott nyilvánosságra egy sor hamis adattal. Akkor, amikor a program szünetelt. Amikor már nem kellett a betegeket további „ártalmaktól megvédeni". A következménye lemérhető, a klinika szétzilált állapotában, a betegforgalom változásában, a kirobbant személyi ellentétekben, a közvélemény téves tájékoztatásában. Ha a feltételezett vádak igaznak bizonyulnak, akkor az esetleg újra indítandó programban egyetlen érintett személy sem dolgozhatna, sem az orvosok, sem a biológus, sem az asszisztensek. Lemondásomra pedig nem a felelősségtől való félelem, hanem a program ellen indított támadás folytán a klinikán kialakult légkör kényszerített. Hozzájárult az is, hogy Belénessy Csaba nyilvánosságra hozta véleményét és mint bejelentő, ítéletet is hozott: a program csak akkor indulhat be, ha Csaba Imre már nem létezik. Dr. Csaba Imre
