Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-30 / 87. szám
1991. március 30., szombat aj Dunántúli napló 11 Húsvétok Ausztria Mozartot ünnepli M inden életképes Hatalom igyekszik képére formálni az ünnepeket. Ezekben önmagát akarja megtalálni és legitimizálni. És a húsvét. Ez az ember ünnepe. A mindenségben és a világban helyét és helyzetét, önmagát megérteni, sorsát értelmezni akaró ember kikerülhetetlenül szembesül az ünneppel: ősi pogány hagyományvilágával, keresztény tartalmával egyaránt. Nemcsak a természet folyvást megújuló körforgását látja, hanem egy optimista életigenlést Jézusban, ami személyre szóló üzenet. Oldódik társtalanságának érzete, ki tudja, van-e a miénkhez hasonló élet bárhol is a mindenségben. Szenvedése, értelmetlennek tűnő halála új dimenziót kap az élet utáni élet realitásával. Ennek hogyanja és mikéntje titok, de a föltámasztás ténye valós reményre jogosít. A föltámasztás, amennyiben életterünkben ment végbe tapasztalható történelmi tény. Ugyanakkor Isten üdvtörténeti tette, mi átvezet a másik partra, a földön élők számára rejett dimenzióba. Mi voltaképpen a húsvét? Hadüzenet a fátumnak. Minden élő halálra szánt létező: növény, állót, ember egyaránt. A testi halál életünk szerves része, elkerülhetetlen. A húsvét az új teremtés. Az Istenből áradó élet újjáteremti Jézust, aki egyszerre egészen az övé és a miénk. Ő nem személyválogató. Ezért minden sírba- szállónak valós sánsza van az új kezdetre. — E jeles nap a remény diadala. Az emmauszi tanítványok ugyan leverten mentek a hittestvéri közösségre fittyet hányva, de a Jézussal való találkozásuk igaz örömöt, lendületet hozott. A húsvét a jellemformálás ideje. A Jézus elfogatásakor gyáván viselkedő tanítványok most mindent föltesznek egy lapra: életüket is készek odaadni Mesterükért. E nap egy forradalmi felismerés lehetőségei az ember nem csupán életre ítélt, szerencsétlen létező, hisz sorsa átível egy másik valóságba, ahol nincs szenvedés, fájdalom és halál. Emberi intrikák sincsenek. A húsvét annak tudatosulása, hogy a halál ugyan a földi élet vége, de egyben égi születésnap is. Jól tudták ezt Nérótól Nagy Konstantinig, a hitlerizmus, a bolsevizmus és egyéb rémuralmak alatt vértanúvá lett férfiak és nők egyaránt. A húsvét a hűség, a szolgáló szeretet napja. Hogyan is mondta és tette Jézus? „Nagyobb szeretete senkinek sincs, mint annak, aki életét adja barátaiért." E nap az ember fölértékelése, nemességének bizonyossága. Nagy volt a mi váltságunk. Az Istenember adta életét érettünk. A szent vállalta a halált érettünk, bűnösökért, kik önerőnkből soha ki nem keveredhettünk volna a bűn következményeiből, nevezetesen az egymás iránti bizalmatlanságainkból, az Istennel szembeni hitetlenségünkből, pesszimista életfelfogásunkból. Nos, azóta „megváltott jelentben élünk, legalábbis a hit szemével látva. H úsvétjaink, azok meg- és és átélése a történelmi korok, az egyes ember, illetve közösség életének függvénye. Mást él meg belőle a gyermek és megint mást a maga kálváriáját megjárt felnőtt. A struccmentalitást félre kell tennünk. Rá kell ébrednünk arra, hogy életünket ha akarjuk, ha nem, átszövi a szenvedés. De mindezek mögött ott van Ö, aki úgy szerette a világot és benne az embert, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem élete legyen, méghozzá, el nem fogyó élete. Jézus nemcsak szóban és tettben bizonyult nagyhatású prófétának, hanem életének odaadásával. Isten ereje és nagysága itt ragadható meg a legjobban . . . A húsvétok függvényei a mindenkori jelennék. A lényeg ugyan marad, miszerint a teremtő és megváltó Úr erősebb az enyészetnél, de az ember életkörülményei sok mindenre kihatással lehetnek. Van hús- vétja a hajléktalannak, a munkanélkülinek, a hontalannak, az abortuszra éppen készülő anyának? E kérdésfölvetést szinte vég nélkül folytathatnánk. ünnepünk az Élet győzelme és egyúttal az anyag megdicsőülése. Isten az egész embert támasztja föl. A test tehát nem a lélek börtöne, melytől ez utóbbinak szabadulnia kellene. A föltámasztott testben már nem működik a halálgén, az nincs többé a tér és idő keresztjére fölfeszítve, mint volt annak előtte. (A húsvéti eseményeket megörökítő evangéliumi beszámolók egyébként jól tükrözik mindezt: Jézus vízen járása, váratlan megjelenése a zárt ajtón keresztül, a kenyértörés utáni „eltűnése” stb.) E szent nap minden jószándékú embert az újrakezdésre ösztökél, önerőnkből sokat tehetünk, Istennel pedig legyőzhetetlenné válunk. A húsvétban kiegyenlítődnek dolgaink: a péterek vehemens elszántsága, a többiek Utolsó vacsorán tanúsított önhittsége és magabiztossága már a múlté. Valamennyien csődöt mondottak ugyan, most mégis föl- kínálkoZi'k a kezdés lehetősége. E kezdés ellenben nem valaminek a folytatása. A tanítványok önállósodnak. Mesterük a mennybemenetel után magukra hagyja őket. Ekkor születik az egyház, nem kevés áldozattal és szervező munkával. Mostani ünnepünk egyúttal figyelmeztetés is. Újra kell gondolni eddigi életünket egyéni és közösségi szinten egyaránt. A múltbéli sebeket végre hagynunk kellene begyógyulni. A szájhősködést fel kell végre váltani az egész nemzetet fölvirógoztató cselekedeteknek. Ama bizonyos damaszkuszi utat valamennyiünknek végig kell járnunk pártállásra, felekezeti hovatartozásra való tekintet nélkül. Mindez egy nagyon hosszú folyamat és nem kevés kitartást, bátorságot igényel. Egyikünk sem néz szívesen szembe saját maga nyomorúságaival. Föl kell hagynunk a merő múltba nézéssel. Múltunk értékeit úgy kell beleágyarni mostani jelenünkbe, hogy közben újabb valóban időtálló értékeket alkotunk mai jelenünknek és a jövőnek. Újra kell tanulnunk az életet, a gondolkodást. Felelősségteljes döntéseket és tetteket kell teremnünk, többé nem burkolózhatunk a kollektív vezetés kínálta kétes értékű névtelenségbe. Bűnbánatot tartva testvéri szeretettel meg kell kezdenünk egymás gyógyítását, önzésünket, egyéni haszonlelésünket legyőzve el kell jutnunk az egymást szolgálni akaró tettekig. Meg kell tanulnunk a becsületet, a gerinces életvitelt. Újra kell szervezni életünk minden területét, embertársainkkal való kapcsolatainkat. Pál apostol üzenete ma valóban időszerű: „Nem tekintem a múltat, ami mögöttem van, hanem teljes erővel nekifeszülök annak, ami előttem áll". És mit tehet eme összetett újjászületési kísérletben az egyház, a hívők sokasága? Mivel az egyház Istenben gyökerezik, „szent",, de mivel mi emberek élünk benne, „bűnös" is. Komoly erőfeszítések árán nekünk istenkeresőknek életre kellene váltani az evangéliumot. Mi nem várhatunk mindent a gazdasági reformoktól, a külső körülmények jobbra fordulásától. Mindezeknek örülhetünk, de mindenekelőtt önmagunkat kell megre- noválnunk. Meg kell újulnunk „lélekben és gondolkozásban”. Bátorságra úgyszintén szükségünk van. A falak közé be- kényszerített egyháznak újólag vállalnia kell a köz szolgálatát: az elesettek ápolását, az oktatás sokszínűvé tételét stb. Ehhez pedig életüket odaszánni tudó és akaró emberek kellenek. „A megnyesett fa” tesak akkor tud kizöldülni, ha ismét lesznek szerzeteseink, élő közösségeink. Az egyház túlélte az egykori nagy birodalmakat, még ha néha érdek- vagy kényszerházasságot kötött is azokkal. Jézus életét, tanítását nem kell a szere- csenmosdátás szándékával nagyító alá venni, nincs mit rajta átszínezni, sminkelni, amint az más emberek életművével oly gyakran megtörténik. M i a húsvét? Több mint ideológia, világnézet. Ez ti. nem szükségszerűen hat egy ember vagy egy közösség életére. A hitismeretek azonban meghatározó erejűek, ha valóban életté váltódnak. Az áldozatoktól sem Visszariadó szolgáló szeretet következetes magatartásra sarkall. Nem számításból fakadnak a dolgok és nem is az esetleg megnyíló kiskapuk reményében. A húsvétban újraéled a természet, megint megpezsdülnek az emberi szívek, meglódulnak a képzeletek, meggyorsulnak a gondolatok. 1991 mostani ünnepének -nagy lehetősége a valódi társadalmi és ténylegesen működőképes konszenzus megteremtése. Nemzetünk nagyjait már-már mind újratemettük, Így megadva a nekik kijáró tiszteletet és szere- tetet. Most kérjük közösen a békét. Hitmeggyőződésének, világszemléletének megfelelő módon megteheti ezt mindenki. A szabadság bontakozik, remélhetőleg nem fogja eltiporni egy hirtelen jött és nem várt „tél". Éljünk vele okosan, hogy eljuthassunk egy félelem nélküli, boldogabb holnapba. Dr. Molnár János Zenei találós kérdés: mi a közös egy pár sílécben, egy üveg parfümben, s egy fodrász szalonban? Válasz: mind pénzt csinálnak Mozartból. Ausztria és a világ az idén ünnepli a klasszikus zene egyik legnagyobb zeneszerzője, Wolfgang Amadeus Mozart halálának 200. évfordulóját. A szervezők igyekeznek elkerülni az ízetlenséget, abszurditást annak érdekében, hogy az ünnepségsorozat kulturális esemény maradjon. Ennek ellenére a „Mozart mánia” a vállalkozókat is hatalmába kerítette. A kétszázéves évfordulón az egész világ tiszteleg a zeneszerző emlékének. A bi- oentenáriumi ünnepségek két ifő színhelye — már az év eleje óta — Salzburg és Bécs; ahol Mozart 1756. január 27-én született, s ahol 1791. december 5-én meghalt. Mozart zenéjét mindkét városban egész éven át operafesztiválokon, hangversenyeken és templomi koncerteken lehet hallani. Kiállító sokon mutatják be Mozart életének összes mozzanatát, kezdve attól, hogy a szabadkőművesség miként hatott zenéjére, egészen addig a titokzatos kérdésig, hogy vajon mi okozta korai halálát: reumatikus láz, szifilisz vagy netán legfőbb ve- télytársa, Antonio Salieri mérgezte-e meg. Az ünnepségsorozat csúcspontja december 5-én lesz Becsben, amikor a Stephans- domban felcsendül Requiem- je. Kétszáz évvel ezelőtt ezen a napon itt ravatalozták fel, mielőtt egy jelöletlen közös sírban eltemették. Az ünnepségek azonban nem csak a zene jegyében telnek. Egy salzburgi parfümkészítő új terméksorozatának azt a nevet adta, hogy „Mozart... egy új szimfónia”. Egy sílécgyártó a nagy komponistáról nevezte el új termékét, amelyre portréját és életének kronológiáját festette fel. Mint mondja, ezekkel a sí- lécekkel a japán piacot szeretné meghódítani. „Az ilyen évfordulók során a kereskedők mindig megtalálták számításaikat” — mondta Wolfgong Rehm, a minden télen Salzburgban megrendezett fesztivál fő szervezője, s hozzátette: „Nem hiszem, hogy a világon máshol ez nem így történik". Rehms irodája egyébként Salzburgban éppen abban az utcában van, ahol Mozart szülőháza áll, s amely évente nem kevesebb, mint fél millió zenerajongó látogatót vonz. A környék arra szakosodott, hogy „eladják” Mozartot: a kerület tele van Mozart-kávézókkal, gyógyszertárakkal, Figaro- fodrászatokkal, s megszámlálhatatlan' üzlettel, amelyek-: ben ezerféle emléket, így a zeneszerző mellszobrocskáit •is kapni lehet. Nem éppen újdonság, de az évforduló tán különös zamatot kölcsönöz a csokoládé •bevonatú nugátos és marcipános golyóknak, amelyeket Mozart Kugel néven ismer a világ. Nem csak a „Mozart Likőr” emlékeztet a zeneszerzőre, hanem a hegedűn lakú üvegbe töltött „Nannerl” pálinka is, amelyet a komponista lánytestvére után neveznek így. A salzburgi utazási irodák különleges programokat szerveznek a külföldi látogatóknak, amelyekhez opera- és r koncertjegyek is tartoznak. Az ajánlatok között akad olyan is, amelynek során a vendégek ellátogathatnak a Salzburg melletti Klessheim palotába, ahol az esti vacsorát egy 18. századi kosztümbe öltözött vonósnégyes játékát hallgatva lehet elkölteni. Az este egy főre í 1500 schillingbe kerül. A Bécsbe látogatók sem maradnak választék nélkül. Szeptemberben egy lovaskocsi utazás keretében nyomon követhetik Mozart 1787-es prágai utazását. A zeneszerző azért hagyta el Bécset, mert a város hátat fordított neki, Prága viszont annyira rajongott zenéjéért, hogy sokan az utcán is Mozart-dal- j lomokat fütyörésztek. Egyébként sem Salzburg, sem pedig Bécs nem volt különösen kedves Mozarthoz a zeneszerző életében. Salzburgiból azért jött el, mert munkaadójával, az érsekkel — aki az ifjú zsenit 13 évesen hangversenymesternek nevezte ki — összerúgta a port, mivel Mozart már akkor gyakran indult barangolásokra Európában édesapjával. Hatéves korában a bécsi udvar hódolatát vívta ki azzal, hogy miután a Schön- brunn palotában gyermekméretű hegedűjén előadást tartott, Mária Terézia csá- j szárnő ölébe pattant. De a felnőtt Mozartot a fővárosban már kudarcok érték, operáit, a Figaro házasságát, a Varázsfuvolát vagy a Don Giovannit nem fogadták lelkesen. Állandó pénzszűkében volt, krónikák sze- . rint azért, mert sokat biliár- dozott és kártyázott. Egyes birálák szerint a bicentenáriumi bombaüzlet komoly kárt okozhat Mozart zenéjének, Rehm szerint azonban nem kell félni attól, hogy „kulturális gyo- j morrontást” okoz a túlfűtött hangulat. „Ha lenne ilyen veszély, ez már régen bekövetkezett volna, hiszen csak be kell kapcsolni a tévét, s még a reklámokban is Mo- , zart zenéjét hallani.” Élutfáf farag Födi Tibor tanár a harkányi katoüáui templomban Ai alapanyagul jiolgáló platánfát ai alkotó a harkányi önkormány! attól kapta. A corpus faragásában Bot Gábor volt rádfalvai tanítványa segít a mesternek. Fotó: Balog Nándor Bordeaux - a bor világfővárosa Kell-e a jó bornak cégér? A bordeaux-i bor igazán jó - mégis úgy vélik a helyi szőlőtermesztők, s főként a Vinexpo, az idén már ötödik alkalommal megrendezésre kerülő borászati világ- kiállítás szervezői, hogy ennek is kell „cégér", mint általában a bornak, amelyből a világon manapság jelentős a túltermelés. S hogy az alkoholellenes mozgalmak hívei se hördüljenek fel, a bordeaux-i szervezők még egy gondolattal gazdagítják a jelszavakat: valahogy így fogalmazva meg ajánlatukat: igyunk kevesebbet, de jobbat. Kétségtelen, hogy a bor piaca telített, a termelés jóval meghaladja a keresletet. A világ bortermelő országai hozzávetőlegesen évi 340 millió hektolitert produkálnak, ez nagyjából 40 milliárd hét és fél decis üveget jelent. Ebből azonban ötven milliárd hektó eladhatatlan, főként a gyengébb minőség. Az európai közösség egymagában harmincmillió hektót vásárol fel, amelynek jó részét megpróbálja ipari célokra hasznosítani, de - s ebben az alkoholellenes hadjáratoknak is része van — a felesleg növekvő tendenciát mutat. Ezért a bortermelők — nemcsak a francia szőlősgazdák - érdeke az, hogy új piacokat találjanak és főként a minőségi borok fogyasztását próbálják népszerűsíteni, ami korántsem könnyű feladat. Bordeaux - szinte az első számú érdekelt a világpiacon — ezért akarja magára vállalni a borászat világközpontjának szerepét, beleértve a bor fogyasztásának józan népszerűsítését is. A városban természetesen régóta működik szőlészeti és borászati szakközépiskola, főiskola, kutatóintézet, de emellett számos új szakosított feladatot is magára akar vállalni a francia borászat e jelentős központja. Az egyetem jogi karán például szaktanfolyamot indítottak azoknak a diákoknak, akik kifejezetten a szőlészet és a borászat jogi kérdéseivel kívánnak foglalkozni. Nemzetközi kereskedelmi központot, az egész világot átfogó számítógépes adatbázist szerveznek, sőt olyan „teleportot”, mesterséges holdak közbeiktatásával működő számítóközpontot, amely kifejezetten a bortermelés és a borkereskedelem világközpontja lenne. A Vinexpo, a borászati világkiállítás is ennek az átfogó programnak része. Bor- deaux-ban tíz évvel ezelőtt nyitotta meg először kapu't ez a hatalmas világkiállítás, amelyet azóta minden második évben rendeznek meg. Akkor még csak 524 kiállító volt, az ideire, amelyet immár ötvenezer négyzetméteres fedett és klimatizált kiállítócsarnokban tartanak meg, több mint kétezer kiállító jelentkezett, köztük több magyar vállalat is — Magyarország egyébként már régóta képviselteti magát Bordeaux-ban. 38 ország borászata és szeszesitalgyártása lesz jelen, mert a bor mellett a különböző szeszes italok gyártói, forgalmazói is helyet kapnak a csarnokokban. Kis Csaba (Párizs)
