Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-29 / 86. szám

1991. március 29., péntek aj Duna ntüli napló 3 Egy szakcsoport Végóráit éli-e a Pécsi Áfész kertvárosi. Lőtéri dombok mö­götti szakcsoportja, ami több mint tízévi működés után ma­gára maradt, miután az áfésznek nem éri meg ezt a kiskerti szakcsoportot működ­tetni? A kérdés súlyos, a vá­lasz és a magyarázat sokféle. ■Mindenesetre legalább 100 kiskerttulajdonos magára ma­radt egyebek között jogilag, a szakmai tanácsadást, az üz­leti menedzselést illetően. Ki­mentek a meghívók a tagok­nak, az Anikó utcai iskolában tájékoztatták őket, bejelentet­ték a megszűnést. A meghívó mellett egy lapocskán közöl­ték az új bérleti díjat, ami magas lett, de nem valószínű, hogy ezen bárki ölre megy. Kell ez a kiskert, vonzó, ter­mékeny ez a mocsári talaj, ahol korai fagy, korai köd el­lenére minden megterem, az ügyesebbeknél még a szőlő is. Úgy döntöttek, hogy a görcsö­nyi tsz az új gazda, aki sza­bad kezet ad és társulhatnak ismét a kiskertbarátok, és egyénileg köthetnek szerződést a tsz-szel, sőt megvehetik a 100—120 négyszögöles parcel­lát. Vannak, akik a megszűnő szakcsoportba fektetett pénzü­ket kérik, követelik vissza és a csetepaté inkább e témában várható. Jogi és tulajdonlási huzavonák, jogos és felesleges torzsalkodások, pénzszűke, szi­gorú környezetvédelmi előírá­sok (mert hisz a parányi ker­tek védett vízadó területen so­rakoznak) —, ide vagy oda, úgyis meglesznek. Mindez nem szegi kedvét a gazdáknak és művelik a földeket, ahol a mos­tani fagyok után néhol meg­maradt őszi vetésű mák, sár­garépa és borsó. Egy szakcsoport eltűnhet, de a föld és a földet művelő munkakedve megmarad. Csuti J. Beszélgetés a magyar- országi németekről A magyarországi németek helyzetéről, Németország pécsi konzulátusának munkájáról, a német—magyar kulturális és gazdaságii kapcsolatokat elő­segítő tevékenységéről és a magyarországi német nemzeti­ség iskolaügyéről esett szó azon a vacsoraesten, melyet a Tettye vendéglőben rendezett szerdán a Pécsi Szabadelvű Páholy. Az éjszakába nyúló fórumon részt vett feleségével Theodor Zens úr, Pécs kon­zulja, a Szolbadelvű Páholy képviseletében Rozs András vezetőségi tag nyitotta meg a rendezvényt. — A liberálisok egyik alap- elvülknék tartják a vallási, nemzetiségi, etnikai kisebbsé­gek saljátos egyéni és kollek­tív jogoknak védelmét, . érdek­érvényesítési törekvéseinek tá- mogatá sát — mondotta Rozs András. - A magyarországi németség is ilyen sajátos etni­kai, nemzetiségi, társadalmi­lag, kulturálisain körülhatárol­ható csoport, melynek joga van önmaga identifikációjára, önérdekérvényesítő lehetőségé­re. belső autonómiájára. Ezek után szólt a németsé­get ért sérelmekről, és arról, hogy mihamarabb orvosolni kell ezeket a sérelmeket. Mea- reayezte, hogy a Szabadelvű Páholy rendezvényének egyik célja: hozzájárulni a magya­rok ás az itt élő német nem­zetiségűek ' között meglévő esetleges félreértéseik tisztázá­sához. Természetesen sok szó esett a Tettye vendéglőiben a pécsi német konzulátus munkájáról. Mlint Theodor Zens konzul mondotta, sokan megkérdez­hetik: a vízumkényszer eltörlé­se után egyáltalán mi dolga lehet itt egy német konzulá­tusnak? Majd a következő tá­jékoztatást adta: — Számunkra nagy öröm, hogy régebben hosszú sorok­ban vízumra várakozók kiszol­gálása helyett most értelme­sebb, hasznosabb tevékenység­re fordíthatjuk figyelmünket. Természetesen a harmadik or- szágbé'iek (például arab or­szágokból Pécsett tanuló diá­kok), vagy a három hónapnál hosszabb idáig Németország­ban tartózkodó magyarok szá­mára ezután is kell vízumot kiállítanunk, de több figyelmet fordíthatunk a kivándorlási kérelmek elbírálására, külön­böző humanitárius ügyekre, s a talán legfontosabb feladat­ra, a kulturális és gazdasági képviseletre. /Ez utóbbi kapcsán Zens úr kérdésünkre elmondta, hogy több konkrét ügyben megke­resték már a pécsi konzulá­tust, amely többék között arra Itörekszlilk, hogy Budapest he­lyett Baranyába csábítsa a német vállalkozókat. Balog N. A Szabadelvű Páholy szervezésében . Rozs András megnyitja a rendezvényt egy pécsi diszkóban Pisztollyal, késekkel járnak és pengéznek! Az, hogy sok vagy kevés az éjszakai szórakozóhely Pécsett, szemlélet kérdése csupán. Az ember, ha nem engedik bé valahová - akár teltház, akár más okok miatt - nyilván ta­lál magának másik helyet —, ha nagyon akar. Alapkérdés viszont, hogy mi­lyen indokkal zárnak ki vala­kit egy szórakozóhelyről, és milyen megfontolások alapján engednek be oda másokat? Noel Weekees az USÁ-ból érkezett Pécsre, az orvosegye­tem angol nyelvű kurzusán ta­nul. Nagy darab, fekete bőrű fiatalember. A szerkesztőség­ben keresett meg a következő történettel: — Március 14-én éjfél kö­rül évfolyamtársaimmal besze­rettünk volna . menni a Corso Távéhoz dii/szlkójába — mondja. - Velük nem is volt semmi gond, hiszen a iegyszedő min­den további nélkül beengedte őket. Engem azonban nem. Amikor megkérdeztük, milyen alapon szelektálnak, azt mondták,, a tulajdonos utasí­tása, hogy • feketéket és ara- boikat nem engedhetnek be. Erre persze, minden amerikai kijött a diszkóból, hiszen az ilyen , megkülönböztetéshez nem vagyunk hozzászokva. Noel egyik ékfol yarn társá­nak Kopátsy Sándor a rokona. Mikor hozzá fordultak tanács­ért, ő is csak annyit tudott mondani, tegyenek az ügyész­ségen feljelentést. Azt, hogy az amerikai fiatalok éltek-e ezzel a lehetőséggel, avagy sem, nem tudni, Szabó Tibor, a Corso kávéház új főnöke Az éjszakai Corso Fotó: Löffler Gábor ba, így hát szelektálnunk kell. Ezeik után nem csoda, hogy azok, akik nem pécsiek, kima­radnak a szórakozóhelyről. Valószínűleg előbb-utóbb klub­igazolványokat is ki kell ad­nunk, hiszen k'i szeretnénk szűrni a zakót, akik nem ide valók. Nagy gond egyébként, hogy ma Magyarországon, az „éjszalában" anarchia van. Pisztollyal, késekkel járnak, pengéznek az arabok, a né­gerek. Persze, ahol csak ma­gyarok fordulnak elő, ott is lövöldöznek nap mint nap, úgyhogy nagyon óvatosnak kell lennünk. Mi ilyen helyen, éjjel az életünket is kockáz­tatjuk. Este tízig egyébként — tehát napközben — a színes bőrűdket is nagyon szívesen várjuk a Corsóba. Szabó úr az üggyel kapcso­latban még mást is elmon­dott, de a fentieknél több közlésihez nem járult hozzá. Nem kell viszont a jogihoz ér­tő emlbernek lenni ahhoz, hogy felismerjük: a Corso ká­véház diszkójában nagyon ve­szélyes gyakorlat van kiala­kulóban. Bizonyára akadnak, akik helyeslik, hogy az arabo­kat és színes bőrűeket az em­lített helyre nem engedik be, de nékik is tudniuk keli, hogy a bőrszín alapján történő megkülönböztetés a nemzet­közli és a hazai jogszabályok alapján is egyaránt bünteten­dő. (A Btk. 269. paragrafusá­nak 2. bekezdése: „Aki nagy nyíl vonássá a előtt a magyar nemzetet, továbbá Valamely népet, nemzetiséget, fajt sértő vágy lealacsonyító kifejezéssel illet, vaqy más ilyen cselek- ményt követ el, vótséq miatt egy évig .terjedő szabadság- vesztéssel, javító-nevelő mun­kával vagy pénzbüntetéssel, büntetendő.) S itt, ugye, elsősorban nem is a büntetőjogi következmé- nyéfcről van szó . . . — pauska ­Az amerikaiak ehhez nincsenek hozzászokva Bőrszín alapján szelektálnak Visszhang Elég szeretni, vagy tudni is kell? Az Új Dunántúli Napló március 23-i számában Gár­donyi Tamás: „Könyvek, könyvtárosok, polgármes­terek” című Írásában a könyvtárak sorsát kutatta Baranya négy településén. A Megyei Könyvtár területi ellátással foglalkozó mun­katársai meglepődve olvas­ták, hogy két polgármester mivel indokolta könyvtáro­sai leváltását. Az elbocsátott alsószent- mártoni könyvtáros, Tábori Mi­hály munkájáról a szakmai alközpont, a Siklósi Városi Könyvtár igazgatójának na­gyon já a véleménye. Évente több alkalommal (vasárnap is) ellenőrizte a nyitva tartást. Tábori Mihályt mindig a könyvtárban találta nyitva tar­tási időben. A polgármester úr olyan lakossági bejelenté­sekre hivatkozik, amelyek el­lenőrizhetetlenek, ui. írásos nyomuk nincs. Adatokat a Szakmai vélemény a könyvtáros munkáról könyvtár munkájáról nem tu­dott mondani, „Tábori min­dent elzárt előlem" — mondta. A községháza irattárában bi­zonyára fellelhetők azok az írásos dokumentumok, ame­lyekben a siklósi alközpont, illetve a megyei könyvtári szak- felügyelet több ízben vélemé­nyezte a könyvtáros munkáját. Szilágyi Péter polgármester úrnak hivatalba lépésekor kö­szöntő levelünkkel együtt meg­küldtük a községi könyvtárak ellátottsági és statisztikai ada­tait tartalmazó megyei kiad­ványunkat, amely természete­sen tartalmazza Alsószentmár- ton könyvtárának működési és forgalmi adatait is. Ebből tá­jékozódhatott volna a könyv­tár jó eredményéről. Az elbocsátott véméndi könyvtáros munkájával kap­csolatban is a nyitva tartási idő be nem tartását említette negatívumként a polgármes­ter. A jelenlegi változtatás könyvtárügyben, annyit jelent, hogy felszabadult a könyvtá­ros bére, de a heti 24 óra nyitva tartás sajnos 6 órára csökkent. így az iskola okta­tó-nevelő munkáját nem se­gítheti az épületében talál­ható. kiváló gyűjteménnyel rendelkező könyvtár, mert zárt ■ajtók mögött tartják. Arcáig már nem is beszélve, hogy szakképzetlen, egyelőre meg­felelő gyakorlattal sem rendel­kező ember kezelésében csak egymás mellé rakott könyvek halmaza lehet a könyvtár. Gogola Kornélia, az elbocsá- . tott könyvtáros nemcsak sze­rette munkáját, de középfokú szakképesítése is volt, és a szakfelügyelet véleménye sze­rint pontosan és jól dolgo­zott. Azzal sem követett el szakmai vétséget, hogy az el­hunytak nevét és kölcsönzé­seiket nem törölte azonnal a nyilvántartásból, hiszen joggal számított arra, hogy a hozzá­tartozók rendezik szeretteik „adósságát". Trábert András polgármes­ter véleményét olvasva, mi­szerint a könyvtárosság az a munka, „amit szeretni kell és nem a szakmai elem benne a domináló”, felvetődik a kér­dés: Horváth Etele, az új könyvtáros miért jár máris alapfokú tanfolyamra (drága munkaidőt és útiköltséget miért áldoz minderre az ön- kormányzat)? S ha a könyv­tárosságot minden szinten csu­pán „szeretni kell”, akkor va­jon főiskolákon és egyeteme­ken miért oktatják ma is a könyvtárosi ismereteket? Kukái Rozália, a Megyei Könyvtár szolgáltató osztály vezetője A cikkben Trábert András olyan — finoman szólva — alaptalan, pontatlan kijelen­téseket tesz, amelyek szüksé­gessé teszik, hogy válaszoljak. Ami a nyitva tartási időt il­leti: természetesen voltak olyan, rendezvényekkel kap­csolatos szervezési munkák, szakmai továbbképzések, ame­lyek miatt néha zárva kellett tartanom, s akkor még nem szóltam a mindenkinek járó szabadságról és a táppénz­ről. Hiába kértem azonban a tanácstól helyettest. sohasem kaptam: a könyvtár tehát zár­va volt. A polgármester meg­feledkezett arról, hogy gyak­ran mentem a könyvért a vá­rosba, saját autóval, saját költségen - csak, hogy meg­kapja a kedves olvasó, amit szeretne: köztük volt tanár is, diák is és sokan mások. Statisztika mindig is volt és lesz: ezt nem kellene vádként említeni ellenem és a régi rendszer ellen. Ha valamit, a könyvtári statisztikát én min­dig naprakész állapotban tar­tottam, soha nem volt halott olvasókat nyilvántartó intéz­mény a könyvtár. Ha nyilat­kozata előtt a polgármester utánanéz, láthatta volna: ott van a halott mellett az élő hozzátartozó neve, akit érte­sítettem, milyen könyveket köl­csönzött. Abban egyetértek Tráber Andrással, hogy a könyvtárak összevonásának nincs köze ahhoz, hogy a választáskor bizottsági tag voltam, s „nem jelentettem a helyszínen" az észlelt szabálytalanságot. (Egyébként jelentettem, csak nem történt semmi: az óvás lakossági bejelentés alapján később' történt.) A könyvtárak összevonását teljesen személy­telenül, a könyvtáros megkér­dezése és mindenfajta könyv­tárosi szakmai tájékozódás nélkül hajtották végre. Szabóné Gogola Kornélia volt könyvtáros viszant - akinek utasítására a jegyszedők is hivatkoztak - a következőket mondta érdeklő­désünkre: — Sok ember jár a diszkó-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents