Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-19 / 76. szám
1991. március 19., kedd űj Dunántúli napló 7 Üzletek változó arca Az „üzletház” és a „ruhakészítő” esete Olvashatatlan árcímkék — Kosárvadászat „az” áruházban Kezdünk ama folyamat fordítottjának a tanúi lenni, aminek tanúi lehettünk a 40-es évek végért, az 50-esek elején, amikor megszokott maszek boltjaink új, rájuk kény- szerített arcot öltöttek. Pécs mai lakosainak a nagy többsége a máig volt „üzletstruktúrát" ismerte, abban nőtt fel, az itteni előző megfelelőjét — az idősebbje — valahol másutt ismerhette. Onnan jutott ez az eszembe, hogy minap a Kossuth Lajos utcában menve, oz évtizedek óta Gardéniaként ismert és megszokott illatszerbolt kirakatában olyan hirdetést láttam, ami azt közölte, hogy ott hamarosan Minolta-bolt nyílik. Hirtelen végigfutott bennem, mi minden változott mostanában. A Sztár helyén exkluzív „gyógynövénybolt” van, a Jókai téren bank születik a nemrégvolt villamossági szaküzlet helyén, most lett bank az egykori Ezermester bolt helyén . .. És még csak az elején vagyunk egy ígéretes folyamatnak. * A minap a Fészekben kerestem valamit, s újfent megállapítottam : ez a Fészek rég nem az a Fészek, ami egykori megnyitása idején volt. Az évek folyamán bizonyos irányban szegényedett, más irányban gazdagodott a profilja, s ez jó is, meg kevésbé jó (azt is mondhatnám: rossz, hiszen azokért, amiket hajdan itt megkaptam, azokat ma „száz- felé” kell keresni). Most egy vadonatúj német áruházi berendezésre figyeltem fel, amivel csupán az a bajom, hogy így, ahogy van, bármelyik hasonló német boltban is vevőcsalogat ó lehetne. Ugyanis elfelejtették magyarosítani az egészet. Csábítóan tálalt áruk taszítóan magas árakon sorjáznak az állványokon, és még csak véletlenül sincs magyar neve semminek sem. No igen, a berendezés honosítója nyilván nem ismerte a magyar valóságot, hogy ti. az idegen nyelvek - közte a németé — tudása, hogy úgy mondjam, gyenge lábakon áll. De az is lehet, hogy úgy vélte: így, eredeti formájában mindenképpen előkelőbb, mintha hevenyészve magyarítanák. Gondolom, ha egyszer mi szállítunk majd hasonló berendezést Németországba, ott azt majd magyar feliratokkal helyezd el valamely áruházban. Vagy talán mégsem? * Valami baj van az elnevezésekkel. Egy rózsadombi boltocska úgy kelletti magát, hogy ilyen és ilyen üzletház. Az értelmező szótár szerint „az üzletház olyan nagyobb épület, amelyben legnagyobbrészt, vagy kizárólag üzlethelyiségek vannak". Nos, a szóban forgó üzletház épületében nagyobbrészt lakások vannak, »»« Manapság — sajnos, jól tudjuk — szinte naponta változnak az árak, lassan már úgy, amint Tabi László feledhetetlen keserű hangú humoreszkjében a zsír árát megénekelve jellemezte a 46-os inflációt. A nagy árváltozási hullámverésnek szenvedő alanyai vagyunk mi, vásárlók, és azok az árazókészülékek is. Onnan tudni ezt, hogy egyre több helyen olyanok ezek a csöppnyi öntapadós árcímkék, mintha az égvilágon semmi ettől az valójában lakóház. Valahogy berzenkedem a Pe- Ta „kereskedőház" elnevezés ellen is, hiszen a szóban forgó izé valójában tőről - metszett áruház. S hogy mi a kereskedőház. Nézze el nekem az olvasó, hogy ez esetben nem hivatkozom az értelmező szótárra, minthogy ilyen szócikk nem található benne. Lévén a kereskedőház 'olyan fogalom, amiről a szótár keletkezése idején úgy vélték, hogy az nálunk soha meg nem honosodik. Egy biztos: nem „kereskedelmi egység”. Más. Valahol elhűlve olvastam egy szabóság újmódi cégtábláját. Ezt: Ruhakészítő kisiparos. Próbáltam ízlelgetni a régi kifejezést - megújított módon: „Angol úri ruhakészítő kisiparos" . . . Egy szép magyar mesterségnevet készülünk lapátra tenni? nem lenne rajtuk. Szerencsésebb esetben valami alig olvasható számok láthatók rajtuk, de ezektől még óriási bizonytalanságban van a vevő, hogy az illető áru ennyibe, vagy annyiba kerül. Mert ez egyre kevésbé mindegy! * Hány éves is „az" áruház? Bizony jócskán elmúlt már tízesztendős! Már a nyitás idején zavarba ejtett, hogy az első emeleten a mozgólépcső két oldalán mi játszódik le általában, de leginkább csúcsidőben. A lépcsőről le-, illetve arra rálépő emberek egymást lökdösve igyekeznek a nekik kedves lépcső felé. Egyszerűen azért, mert arra még senki nem gondolt, hogy az egymás fölött lévő mozgólépcsőpárokat azonos irányban mozgassák. Picurka dolog, de közérzetjavító lehet. „Az” áruháznak erre is szüksége lehet. És hadd maradjak még „az” áruháznál. Alig van nap, hogy az ABC-ben ne figyelhetném azt a vásárlók számára megalázó jelenséget, ami a kosarak megszerzésére irányul. Ez — bár nehezen — tudomásul vehető volt, amikor c fékevesztett jugoszláv invázió uralta „az” áruházat. De mára már — szerencsére — lecsengett ez a tömegőrület, nincs tehát oka annak, hogy most is egymás kezéből kapkodják ki a kosarakat a vevők. Tessék csak figyelni: a kosárvadász már a pénztárnál ráakaszkodik valamely vevőre, s nem tágít tőle, míg végigstatisztálva az átpakolást, magához nem ragadja a mindvégig szorongatott kosarat. Hurrá, övé világ! De szomorú kis világ ez, amiben diadal lehet egy bevásárlókosár megkaparintása! * Most pedig egy kis nosztalgia . .. Gondolom, velem együtt még sokan emlékeznek „a” kenyérre. Igen, az ún. félbarnára, erre a kétkilós, általában jó minőségű, kilónként 3,60-ba került kenyérre, amely társtalanul uralta a korabeli kenyérpiacot. A sorsát az pecsételte meg, amikor megjelent a kilós fehér kenyér. Igen, az, amely az évek során — kiütve a piacról a félbarnát - a legolcsóbb hazai kenyérré küzdötte le magát. Más szóval az, amelyet az iménti áremelés kötelező 20,40-ért általában tartandónak ítélt, mint a szegények kenyerét. Persze, előbb-utóbb ez a fehér is el fog tűnni (vagy jócskán ^megdrágul!), hiszen a sütőipar egyhuzamban sajnáltatja magát, hogy ez a kenyér bizony csak ráfizetéssel állítható elő. De amiért ezt a témát előszedtem, annak oka az, hogy az említett áremelés árlistáján megjelent egy olyan nevű kenyér, hogy „félbarna", az árát is közölték, ami „természetesen" magasabb volt a fehérénél, s talán másokénál is. Azért vagyok bizonytalan, mert ezt az új félbarnát eddig nem sikerült sehol sem felfedeznem a méregdrága egyéb kenyerek között. Bennem van a hiba? örülnék, ha valaki felvilágosítana, hogy nem, csak egyszerűen nincs. Minthogy „nincs rá igény”. Hársfai István Pécs is nagyobb önbizalommal léphetne A régiók, mint a fejlődés motorjai A helyi lejlesztések lógják dinamizálni Európái a XXI. században — ez volt a fő gondolata a február 27. és március 1. között a spanyolországi Bilbaóban rendezett konle- renciának, a témája pedig: a íhelyi és a nemzetközi tényezők a XXI. században. A konferencián részt vett és előadást tartott dr. Horváth Gyula, az MTA Regionális Kutatások Központjának tudományos osztályvezetője. Hazatérése után tapasztalatairól beszélgettünk. A konferencia - amelyet a baszk egyetem rendezett — része volt az 1992-re való felkészülésnek, és a résztvevők között voltak Nyugat- és Észak-Európa, a brüsszeli EK- közpant, az OECD, valamint térségünkből Magyarország, Lengyelország, a Szovjetunió, Horvátország és Szlovénia szakemberei. A legfőbb tanulság, hogy a hanqsúly az állami regionális politikáról mindinkább áttevődik a helyi szintekre, és új tényezőként lép be a régiók nemzetközi együttműködése és versenye - mondja dr. Horváth Gyula. Ennek két, legjobban kialakult formája a határ menti térségek kooperációja, és az azonos fejlődési problémákkal küszködő (pl. depressziós), egyébként egymástól távol eső régiók laza, informális szövetsége. Emellett sajátos modellkísérlet az 1978- ban alakult, ma már 18 tagot számláló Alpok-Adria Munkaközösség. Természetesen minden államnak van regionális stratégiája és megfelelő központi eszközrendszere. Ez elég eltérő Európában (Franciaországban például az agrárjellegű vidékeket fejlesztik állami eszközökkel). Ilyen eszközök lehetnek: a foglalkoztatási alap, a beruházási, hitel-, adó- és amortizációs kedvezmények. Ez azonban nem zárja ki a régiók szerepének növekedését. Olaszországban, Spanyolországban például a régióknak komoly szerepük van a jövedelmek elosztásában. Vannak ún. autonóm régiók - ilyen pl. az olasz Friuli-Venezia-Giulia vagy a spanyol Baszkföld is -, ezek nagyobb hatáskört és saját eszközöket kapnak, és keveset fizetnek be a központi költségvetésbe. A mi számunkra sincs más út, mint hogy kövessük a nyugati lolyamatokat: a régiók Európája új követelményeket állít a regionális politika elé. A nagy európai hálózatok — például az üzleti innovációs központok (BIC) - kezdik kiépíteni regionális alközpontjaikat, de csak ott, ahol a közigazgatási felépítés garanciát nyújt a hatékony működésre, vagyis ahol megtörtént a hatalom megosztása a kormány és a helyi önkormányzatok között. Minden jel arra mutat, ha Magyarország valóban integrálódni kiván Európáiba, ezt a hatalommegosztást végre kell hajtania. A körigazgatási reformot azonban a legtöbb nyugat-európai országban megelőzte egy radikális alkot- mányrelorm. A regionális politika gyökeres megújításának pedig fontos feltétele az ország területi-közigazgatási berendezkedésének radikális reformja. A mai magyar megyék ugyanis - gyenge gazdasági teljesítményük, kicsiny piaci méreteik, hiányos gazdaság- szervezői jogosítványaik miatt - alkalmatlanok arra, hogy önálló és egyenrangú partnerei legyenek a nyugat-európai régióknak. Még egy dologra érdemes nagyon odafigyelnünk — tette hozzá dr, Horváth Gyula. Több előadó hangsúlyozta a kultúra szerepét. a gazdasági fellendülésben. Közép-Olaszország fejlődésének például az utóbbi 15-20 évben motorjaivá váltak a középkori egyetemi városok; ám ahhoz, hogy innen indulhasson az innováció, nem elég a város szépsége és huj. ■mán kultúrálja, a természettudománynak is fejlettnek keli lennie. Pécsnek e szempontból kiváló adottságai vannak, mégis: Baranya az utolsók között van az egy főre jutó kutatás-fejlesztés tekintetében. Ha figyelembe vesszük azt a tendenciát, hogy egy nagyváros versenypozíciói szempontjából egyre fontosabb a lakóhely és a környezet minősége, a város tudományoskulturális légköre, a város elérhetősége, illetve az, hogy mindezeket együtt, komplex módon képes-e kínálni és menedzselni, akkor Pécs nagyobb önbizalommal léphetne tovább, és pályázhatna a ver- senykéoes regionális központ szerepkörére. Ennek viszont feltétele, hogy fejlesztési stratégiáját is e célnak megfelelően alakítsa ki. S. G. Ha elromlik a hűtő... Szolgáltatni sokféleképpen lehet. Ma inkább az a jellemző, hogy a megrendelő többet bosszankodik, mint örül, mire megjavítják az elromlott hűtőjét, rádióját, televízióját, mo-' sógépét. Pécsett többen arra vállalkoztak, hogy ennek véget vetnek: két kisiparos, Beck József és Kolonits István, valamint a Strumer-Ker. Kft. és a Gábriel Hűtőgépszerviz Betéti Társaság.- Mi egy kétszemélyes betéti társaság vagyunk - mondja Szobonyai László magánvállalkozó. — Hűtőgépeket javítunk a megye egész területén, a hét minden napján. Alapelvünk, hogy a meghibásodott hűtőgépet gyorsan és a helyszínen javítjuk meg. Nálunk nincs sem kiszállási, sem szállítási díj. A megrendelőink a javításért és az alkatrészekért fizetnek, a vidékiek is ugyanannyit, mint a pécsiek. Elvállalunk minden típust. Senkit nem utasítunk el, még akkor sem, ha húszéves a hűtője. Lauly Gábor és Szobonyai László az elmúlt év októberében alapította meg a Gábriel Betéti Társaságot. Kevés alaptőkével vágtak bele. Ketten elvégzik egy 8-9 fős szerviz munkáját. Kialakították átalánydíjas rendszerüket. A havonta fizetett díjért vállalják, hogy a meghibásodott berendezéseknél nem számolnak fel semmit. Előfordult már az is, hogy a betéti társaság egy 300 literes hűtőláda tulajdonosán úgy segített, hogy az elromlott fagyasztó tartalmát tárolták, amíg a szerviz nem javította meg a még garanciával rendelkező berendezést.- Az emberek egymásnak adják át a címünket, a tele- fonszómunkat. A verseny éleződik, hiszen már négy ilyen magánvállalkozás működik Pécsett - mondja Lauly Gábor. — Nincs munkaidőnk, szombat-vasárnap is megyünk, ha hívnak bennünket. Szombaton is három helyen voltunk, mert elromlott a hűtőláda. Sz. K. Pitonmama kotlik Tojásait költi a pécsi Akvárium -Terrári urn tig ri spiton -pá rjáncik nősténye. A külvilág zavaró hatásaitól ‘lepellel eltakart hüllő rendíthetetlenül kot- l’ilk tojásain — rángatózó izom- mozgással termeli az utódok kilköltéséhez szükséges hőt. Eközben a hatalmas termetű hím mint aki jól végezte dolgát, néhány terráriuimmal arrébb jóllakatta n sütkérezik. A nőstény, amelyik egyébként 2 -3 csirkét is megeszik havonta, nem fogad el táplálékot a .költés 60—80 napja alatt. A tigrispiton Dél-, Délkelet- ázsióban honos kigyófajta, akár 8 méter hosszúra is megnőhet. Az ilyen óriások már rendkívül erősek, izomerejükkel állítólag még a párducot is megölik. A lerakott lúdto- !jás nagyságú tojásaikból 50— 60 centiméteres, teljesen önálló kis kígyók kelnek ki, anyjuk nem is törődik velük tovább. — Terráriumii körülmények között a tigrispiton meglehetősein ritkán szaporodik — tájékoztatott a rendkívüli eseményről Péter Géza, az Akvá- rium-Terrárium vezetője. — Többek között ezért is különös öröm számunkra, hogy mi már másodszor jártunk sikerrel. A tavalyi szaporulatból még ma is látható jó néhány példány, melyeik közül többet értékesitünk, illetve más állatokra cserélünk. Az idei tojásók várhatóan március végén kelnek ki. A pécsiek az elmúlt években nemcsak a tigrispitono- kat, de ^boáikat is sikerrel pó- roztatták. Két kis kigyó ebből o fajtából is nevelkedik most, miközben az elevenszülő nőstény boát a következő szülésre erősítik. A szaporodó hüllőkön kívül egyéb látványosságokkal is várja látogatóit az Akvárium - Terráiríum. Az elmúlt napokban a kíöregedők pótlására fiatal pirájaraj érkezett, rövidesen láthatóak lesznek a ma még a halgondozóban nevelt ritka gcimlbhalak is. K. E.
