Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-02 / 60. szám

1991. március 2., szombat aj Dunántúli naplő 3 „Nem kellett volna belépnem a négyes pártvezetésbe" Németh Miklós lapunknak nyilatkozik Valószínűleg lemond a képviselőségről Ha valakit a nép szeret, annak oka kell legyen, márpedig Németh Miklástól nem le­het eltagadni, hogy szeretik az emberek. A közvéleménykutatások szerint az ez-minisz- terelnök a mai mezőnyben is dobogós, s az, hogy ezt lassan egy évnyi hallgatás után is el lehet mondani róla, mutatja: népszerűsége valószínűleg hosszú távon is megmarad. Csütörtökön este, az Értelmiségi Klub történetének egyik legsikeresebb rendezvényén Né­meth Miklós sok mindenről beszélt, a fórumon elhangzottak idézésétől azonban - a képvi­selő kérésének megfelelően - ezúttal kénytelenek vagyunk eltekinteni. Közzétesszük vi­szont azt az exkluzív interjút, melyet az ex-miniszterelnök lapunknak adott, előrebocsátva, hogy Németh Miklós - fogadalmának megfelelően, mely május 24-ig él - a jelenlegi kormány munkájának értékelésér* nem vállalkozott. — Képviselő úr, ön rövide­sen egy küllöldi bank alelnö- ke lesz, de mint nemrég kije­lentette, a politikai életnek sem kivan hátat lorditani. A két dolgot - térben és idő­ben — hogyan tudja majd összeegyeztetni?- Biztos vagyok benne, hogy sikerül, hiszen az Európai Új­jáépítési és Fejlesztési Bank kifejezetten politikai szándék­tól vezéreltetve jön létre — valószínűleg március közepén. A pénzintézet célja pontosan térségünk szerkezetátalakítása és a piacgazdaság felé vezető úton való segédkezés. Persze, értem én a célzását... Nos, nem dőlt még el, leendő mun­kahelyem szabályzata engedi-e, hogy a magyar parlamentben is tevékenykedhessek. Ez ügy­ben még tárgyalunk, de való­színűnek tartom, hogy képvi­selőként csak maximum ez év végéig dolgozhatok.- Ennek kapcsán nem volt, aki azt mondta volna önnek, hogy menekül a felelősség elől? Küllöldön vállal munkát, miközben itthon is szükség lenne tapasztalataira, arról, nem is beszélve, hogy a bal­oldal jelenleg romjaiban hever. — Hallottam ilyenfajta vé­leményt is. Azt, hogy mi elöl menekülök és mi elől mene­kültem, nem kívánom senkinek magyarázni. Én eddig nem menekültem el egyetlen olyan feladat elől sem, mellyel az országot szolgálni, vagy segí­teni tudtam - s nem mene­külök el a jövőben sem. A bank, ahová hívnak, mint már említettem, Magyarország fel­zárkóztatását is feladatának tartja, tehát, ha megválasz­tanak alelnöknek — mert je­lenleg még csak a jelölésem­ről van szó -, eredményesen segíthetem Magyarországot is. Egyébként, mivel induló bank­ról van szó, a dolgot óriási kihívásnak tartom.- A kijelentéssel, hogy a baloldal romjaiban hever, egyetért?- Én már régóta nem sze­retem azt a két kategóriát, hogy a bal-, meg a jobbol­dal. Nagyon vallásháborús íze van ... Elismerem, vannak ki­fejezetten baloldali és jobb­oldali értékek, de nem biztos, hogy ez határozza meg vala­kinek, vagy valakiknek a he­lyét, szerepét egy társadalom­ban. Sokféle metszéspont, tö­résvonal létezik és ezek kom­binációja az, ami egyre in­kább meghatározó. Máskülön­ben az, ami Magyarországon történt, bizonyos fokig előre látható volt, hiszen a párt­állam körülményei között a baloldal, mint olyan, igazából nem is létezhetett.- Mint nemrég kijelentette, a munkanélküliséget tartja a legtöbb veszélynek ma Ma­gyarországon. Mi a vélemé­nye, ha többszörösére nő a munkanélküliek száma, az po­litikai robbanáshoz vezet? — Nehéz megjósolni, hiszen számos tényező együttállására lenne szükség ehhez. Egy olyan Országban, ahol újdonság, hogy egy szakma birtokában ma még állásban van valaki, de holnap ' már nem biztos, hogy ott kapja a fizetését, nos, egy ilyen országban nagy fe­szültségek keletkezhetnek. De egy robbanást ezzel együtt sem tartok valószínűnek. Érett­nek érzem annyira a társadal­mat, hogy ilyesmi nem követ­kezik be. — Előrehozott választásokra lát esélyt? — Ezt a politikai pártoknak a társadalommal való párbe­széd során kell eldönteniük. Én ma úgy látom, nem ilyen típusú megoldásokkal kellene foglalkoznunk - más dolog persze az, ha a helyzet azt mutatja, hogy nincs más kiút. Ezzel szemben inkább azzal kellene törődni, hogy a parla­ment és a kormány a gazda­sági alkotmányozással foglal­kozzon addig, míg nem megy el végleg az a bizonyos hajó ...- De ki fogja ezt megcsi­nálni? Kupa Mihály elég lesz hozzá?- Egy ember soha nem lesz képes kihúzni egy országot a bajból. Egy jó program és egy jó csapat elengedhetetlen, de még ez sem elégséges. Meg kell tanulni másképp ter­melni és ez kínkeserves folya­mat lesz. Nem egy-két év kér­dése.- Ha most kormányt kelle­ne alakítania, mivel kezdené a munkát?- Nekem nem kell kormányt alakitanom ... Ezzel per pilla­nat tehát nem foglalkozom. Amikor mi voltunk kormányon, igyekeztünk az adott időszak feladatait programba formál­ni. Más kérdés, hogy nekünk nem adatott meg, hogy végig is vigyük, amit elterveztünk ...- Mivel magyarázza nép­szerűségét?- Ügy gondolom, a legfon­tosabb, hogy az ember elvé­gezze a rá kiosztott feladato­kat, melyeket részben a törté­nelem, részben az adott hely­zet szab ki rá. Gondolom, az őszinte szó, a tisztességes beszéd a legfontosobb felté­tel ahhoz, hogy az ember nyu­godtan aludhasson.- Biztos van olyan dolog, amit ma már másként csi­nálna.- Hajaj!... Rengeteg I Volt időm az elmúlt egy évben vé­giggondolni, milyen eredmé­nyeket mutathatunk fel, de azon is, hogy milyen hibákat követtem el. Ha most '88-at írnánk, biztos, hogy „ab start” új kormánnyal kezdenék. Ma már úgy gondolom, a rábeszé­lések ellenére sem kellett vol­na belépnem a négyes párt­vezetésbe, és tudom, hogy a katonaság átszervezése mel­lett a belügy átalakítását is azzal egy időben kellett volna megoldanom.- Meddig akar a bankvi­lágban dolgozni?- Ezt ma még nem tudom megmondani. A szerződésem három, négy, esetleg öt évre is szólhat, ez ügyben még nincs döntés, de mint mondtam, ez idő alatt sem kívánok hátat fordítani a politikának. Pauska Zsolt Macskanadrág, pepita Futnak a képeit Willy Bogner Tűz, jég és dinamrt című filmjében meg­kérdezik az egyik szereplőt, hogy tud-e síelni, mire az ii- iető azt válaszolja, hogy amit ő nagyon akar, azt tud is. Ennyit a ijeHemálbrázolásról. Egyébként a citn arra a -régi bölcsességre utal, hogy ha egy néhéz feladattal sikere­sen meg akarunk birkózni, egyszerre legyen bennünk tűz és jég, azaz elszánt hév és megfontoltság, számítás. Ez a film filozófiája. A írendező azortban nem elmélkedni akart (miég szerencse!), ha­nem kalandos bohózatot kí­vánt a piacra viinrti, ormi nem­zeti hovatartozástól függetle­nül képes a nézőik rekesziz­mait megdolgoztatni. Ezért kellett neki a dinanmit. Mert ha felrobban, az kaland, ám Iha a kétbalkezes robbantó önmaga alá tüzel, az kész kabaré. A filmben tehát dön­tő szerepe van a ipiirotedhni- kusrvak, ónnak, hogy hova he­gyezi a d'inamitot (kézigráná­tot, ágyút, detonátort stb.). INem csoda, hogy az egyik ihős így foglalja össze a ta-. nulságoikat: Nagyon puSka­iparos itt a levegő. A film készítői bizonyára úgy Okoskodtak, mint a szor­gos szakácsok, akik nagyon iki akarnak tenrti magukért. Vegyünk tehát — gondolták - egy közönségcsalogató si- kersztortit, amolyan „flugos fu- tam"-szerű csacska ságot, ke­verjük hozzá, mondjuk, a gya­logkakukkot, fűszerezzük meg az egészet a téli sportjátékok különféle erőpróbáival, de csak úgy, mintha a müncheni „oktöbertfest”-'re tévedtünk volna, majd halhatjuk bele (ízesítő gyanánt Roger Moore-t, keverjük mindezt jól össze, s imaljd csak lesz vailaimi. Ha pedig netán dramaturg vagy pszichológus akadna a közel­ben, még időjében csapjuk agyon őket. 'Mi tagadás, ha tervszerű cselekményépftésről nem is nagyon beszélhetünk, de ak­ció akciót követ, s dhány lát­ványos ugrás, esés, rohanás, zuhanás, sítalpon és nadrág­féken történő lesiklás csak létezik, az mind előfor­dul e másfél órányi ese­ményforgatagban. Még re­pülőgépből is kiugrónak, ipersze, ejtőernyő nélkül, az lillető — a hajdani Vicc sze­replőjétől eltérően — egy hit­vány poroltót sem visz magá­val a 'biztonság kedvéért. Egy­szóval : mindent elkövetnek, hogy elszórakoZtaissandk ben­nünket. Ha pedig valakinek túl fennkölt a humora, az (magára vessem. Ismerjük el, Ihogy néhány ötlet egészen jó­pofa: a hegymászó lába alá helyezett banánhéj, az oldal­vást haladó autó, a sZik-la- szoroSban fennakadt sífutó, vagy a sportemibernek nem éppen nevezhető ifjú balettre emlékeztető futása o bobpá- lyán. De ezzel elégedjünk is meg. 5 ha valaki mégis kíváncsi lenne arra, hogy hát való jó­iban miit is főztek ki a film alkotói, annak azt válaszol­nám, amit egykor nagyanyám szokott volt mondani nekem, (Ha gyermeki oktondisággal firtattam egy szokatlan étel vagy fura tárgy mibenlétét. Ö ugyanis kérdésemet gyakorta ezzel intézte el: Ugyan, mii fenne? MacSkariadrág, pepita! Maradjunk most is ennyiben. Nagy Imre És fordítva? A fél ország azon háborog, hogy egy magát jogállam­nak nevező országban hogy szabad egyoldalúan megvál­toztatni egy érvényes szerződést. Igen, a lakáshitelek ka­mataira gondolok. Am miután alaposan kidühöngtem ma­gam, a papírokat rakosgatva kezembe került a telefon- kötvény, és támadt egy kérdésem. Mi lenne, ha én - és számtalan sorstársam — a Magyar Postával kötött szerző­désemet változtatnám meg? Az 1988-ban — korántsem önszántamból — megvásárolt telefonkötvény már akkor sem tartozott a világ üzletei kö­zé: 5 százalékponttal Ígért kisebb kamatot, mint a „sza­badon választott" kötvények. Ámde ez még hagyján, mert­hogy a szerződés szerint a kötvény lejártáig — 1996-ig — is csupán ennyit kamatozik, és ez ma már meg se közelíti a piaci kamatot. Nem elég, hogy egy monopolszervezet rómkényszerített egy rossz üzletet, de a haszon tartósan nála csapódik le. Mi lenne, ha mi, egyszerű telefonkötvény­tulajdonosok is követelnénk a Postától a piaci kamatok megfizetését, de legalább plusz havi 1500 forintot? Tudom, ez elképzelhetetlen. De hát éppen ez zavar... S. G. Ki itt a kisemmizett? Az idős, még Erdélyből áttelepült komlói paraszt­ember, lassan már túljut a hetvenen, de most egy­szeresük földhivatalokba szaladgál. Kutat a szemle- ívek közt. Az ötvenes évek végén elrekviirált öt sovány­ka holdját követelné vissza. Valahol Himeshá za környé­kén. Legalább a földet A (lovait már nem táimasztja föl úgyse senki. Ő még dol­gozni akar. A sajátján. Ő nem akar kisemmizett maradni! Szappant főző, lilbapelyhet gyűjtő anyai nagyanyám valamikor apró vegyesboltot nyitott. De mivel a Jóisten nevében válogatás nélkül hitelezett mindenkinek, gyor­san tönkre is mert. Dobra került az üzlet még jóval az államosítás előtt. Mairadt menedékül a Jóisten kegyel­me a nazorénus iimalház életidegen falai közt, amely­nek nagyszüleiül hivő gond­nokai voltak. Maradt nagy­apám szorgalma, a cipész- műhely bagorallal fényezett nyomorúsága. Mojd rövide­sen, 1945 után elérkeztek az új idők is. Vele a „kü­lönös” házat fojtogató, hi­vatalos gyanakvás, hogy a sokgyerékes szegénységre, a csendes bénmuinlkáslétre rátelepüljön. Az uralomra jutott proletariátust azon­ban meg (kellett védeni a vallás ópiumától, és a véd­nökök nem vették tudomá­sul, hogy ebben a háziban a védencük lakik. Az ud­varra beengedett koldustól azonban — legalábbis mi gyerekék, unokák - már ke­vésbé féltünk. Nagyanyáim istene szavait erősítendő, néha még forintot is nyom­tunk előnenyújtott tenyerébe. Ez volt a mi kárpótlási tör­vényünk. De hogy a család — amit így önnön „bűnös” rezervátumába zártak — ké­sőbb testben és lélekben is szétszóratott, megkísértve a szuioidum, az alkoholizmus egynémely vállfájával, azt már nem kárpótolhatja sen­ki. Apai ágon meg, ha na­gyon utána néznék, talán ott verhetném az asztalt a Parlamentben, Tárgyán úr mellett én is - o kutya - 'bőrt egyenesen a mellemre szögezve. Csak hát a gondo­lat is képtelen! Ingóságban és ingatlanókban — házban, földben, gyárban, üzletben — újra személyekre szólóan kimérni, újraosztani a jövőt! Illúzióban rirvgani, amikor a magyar agrárnépességre — amely fölös létszámú — munkanélküliség vár! És most azt haJlam-olvasam, létrejött a kisemmizettek szövetsége Baranyában is! Hiszen melyikünk emleget­het több joggal ősi jussot? Aki most belekapaszkodna egy darabka föld szélébe örökölt jogon, vagy aki dol­gozni is akar ezen a föl­dön, és ezt szakértelmével is igazolja? Ki kárpótolhat­ja azokat a valamikor zsel­lér sorból szabadulóköt, akik később az újabb gazdák — a bankhitelekkel és adók­kal kiuzsorázott termelőszö­vetkezetek sírig hű szolgái lettek? Ki a leendő agrár- murikanélküliéket? És ki vesztett többet? A betele­pülők vagy a kitelepülök? Az erkölcsi veszteség volt-e a nagyobb vagy a lelki? Azok, akik a felparcellázott feudumokat a szélrózsa iminden irányából érkezve elfoglalták — birtokosok vagy csak birtoklók? Ki emlegethet ősi jussot egy olyan földrengésszerű átala­kulás után, mint az ötve­nes évektől zajló urbanizá­ció, omely a szétesett csa­ládok, kiürülő falvak sajá­tos magyar szubkultúráját teremtette meg? Ki kárpó­tolja a „fekte-vonat” utazó­it? Ki kárpótolhatja csak a főváros több százezer ágy- és albérlőjét? Vagy azokat, okik már nem is tudják ki­fizetni lakásaik bérét? Ki kárpótolja azoknak a fal­vaknak a lakóit, ahová nem érkezik időben posta, ahol nincs munkahely és még most sincs iható víz? Hány pályaelhagyó diplomás tu­dását dörgölik ragyogóbb­ra az erkölcsi szépségta­paszként szolgáló húszezer forintos vagyonjegyeik? És ki kárpótolja mindazokat, dkilknék nem lehet semmit visszaadni, mert sóha nem (is volt semmijük? Van-e olyan kisebbség — a társa­dalom jelentős többségén belül! —, akinek előjoga van megkülönböztetett kár­pótlást kérni fél évszázad történőiméért? Ha vannak ilyen kisebbségek, melyék azok, és milyen — hány szá­zadra visszanyúló — előjo­gon? Kiknék nyögünk ki újabb 70 rmílfiárdot — mii, bérből és fizetésből élő többség — közösen? És milyen abszt- raikt fogalomról vitatkoznak egyáltalán a parlamentben, ha egy képviselő által idé­zett levél szerint már' „po­litikai döntés született ar­ról, hogy reprivatizálásra nem kerül sor, a volt tulaj­donosak a közeljövőben ha­tályba lépő kártalanítási törvény szerint kárpótlásban fognák részesülni”? És mi­előtt egymást tépnénk a kö­zös nincs fölött, nem kel- Jene-e először a saját terü­letüket Ismerni, köteles ön- karmányzaták tulajdonáról Ihatározni? Az örikonmány- zatók tulajdon feletti (ren­delkezési jogikörénék, va­gyoni keretéinek meghatá­rozásával, út nyílhatna egy decentralizált, a valóság lo­gikájának megfelelőbb, he­lyi döntési mechanizmus számára. Vagy inkább sorba állunk valamennyien a kártalaní­tási hivatal ók előtt? Bóka Róbert

Next

/
Thumbnails
Contents