Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-12 / 70. szám

1991. március 12., kedd uj Dunántúli napló 3 Az Országgyűlés megkezdte a koncessziós törvény tárgyalását (Folytatás oz 1. oldalról) Torgyán József kétperces fel­szólalást kérve reagált az el­hangzottakra. Sérelmezte, hogy Gál Zoltán olyan beszédről mond véleményt, amelyet riem is hallott. Ugyancsak napirend előtt szólalt fel Köszegh Ferenc. A szabaddemokrata képviselő emlékeztette a Házat arra, hogy éppen az ülés idején helyezik örök nyugalomra a rákoskeresztúri temetőben Krassó Györgyöt. Beszédében méltatta a Magyar Október Párt vezetőjének életútját. Ugyancsak ' lemondott napi­rend előtti felszólalásáról G. Nagyné Mació Ágnes MDF-es képviselőnő is. A 384 honatyából jelenlevő 270 elfogadta, hogy sürgős­séggel tárgyalják a Nemzet­közi Valutaalapban a Magyar Köztársaság kvótájának meg­emeléséről és a Nemzetközi Valutaalap alapokmányának módosításáról szóló országgyű­lési határozati javaslatot. Több szabaddemokrata kép­viselő önálló indítványát a plé- num napirendjére tűzte és a sürgős tárgyalást elfogadta. A honatyák azt javasolják, hogy a mozgáskorlátozottak gépko­csivásárlásainak támogatá­sára elkülönített összeget ne csak autóvásárlásra, hanem közlekedési támogatásra is le­hessen lorditani. A javaslatot Szabad György megtárgyalás­ra kiadta a bizottságoknak. Nem tűzte napirendjére a Parlament Lakos László (MSZP) önálló indítványát, amellyel a képviselő a társa­dalmi szervezetek kezelői jo­gának megszüntetéséről szóló törvényjavaslatot kívánta mó­dosítani. A napirend előtti ügyek tár­gyalása utón a képviselők megkezdték a koncesszióról szóló törvényjavaslat általános vitáját. A koncessziós törvényjavaslat A napirendi pont előadója­ként Balsai István igazságügy­miniszter előrebocsátotta, hogy a magyar jogalkotásban előz­mények nélküli a most befe­jezett törvény. Éppen ezért rö­viden összegezte, hogy a tör­vényalkotók mit értettek o koncesszió fogalmán. Mint mondotta: a törvényter­vezet szerint koncesszióról akkor beszélhetünk, ha az állam, illetve az önkormányzó­tok egyes tevékenységek gya­korlásának jogát időlegesen, szerződéiben rögzített feltéte­lék mellett átengedik. A mi­niszter elismerte, hogy a kon­cesszióra jogosult ezáltal bizo­nyos piaci monopóliumhoz jut, ám hozzátette: mindez nem jelerti a piaci verseny korlá­tozását vagy kizárását, hiszen a koncesszió elnyerésénél ele­ve versenyeznek egymással a pályázók ajánlatai. Végezetül a koncesszió el­nyerésére kiirt pályázatoknál a nyilvánosság fontosságát hang­súlyozta, valamint azt, hogy mindkét fél számára előnyös koncessziós szerződések szüles­senek a törvény életbe lépése után. Az iqazságügymiaiszter elő­terjesztése után a frakciók egy-egy képviselője foglalta össze a pártok álláspontját. A frakciók szónokai után a bizottságok képviselői kaptak szót, akik valamennyien az ál­talános vitára alkalmasnak tartották a törvénytervezetet. Az elnöklő Dörnbach Alajos ezen a ponton felfüggesztette a törvénytervezet vitáját, s a következő ülésszakra napolta el. Ezután a társadalmi szerve­zetek idei költségvetési támo­gatásának elosztásáról, vala­mint a Magyar Vöröskereszt költségvetési támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslatok megtárgyalására tért át a Ház. Mindkét javas­latot a külön e célra - a tár­sadalmi szervezetek költségve­tési támogatását szolgáló pénz elosztására — alakult ideigle­nes bizottság nyújtotta be. Az ad hoc bizottság elnöke, Hor­váth József (MDF) javasolta: a költségvetés általános tarta­lékából különítsenek el 300 millió forintot a Vöröskereszt­nek. Rámutatott, hogy a bi­zottságnak ez a döntése kompromisszum, a Vöröskereszt ugyanis 353 millió forintos tá­mogatást igényelt, a kormány ellenben 235 milliót javasolt. Az ad hoc bizottság elnöke ezután ismertette a másik, a társadalmi szervezetek költség-, vetési támogatósának elosztá­sára vonatkozó indítványát is. Minthogy mindkét ország- gyűlési határozattervezethez érkeztek módosító indítványok, a Házelnök a javaslatokat ál­talános és részletes vitára bo­csátotta. A Vöröskéresztre vonatkozó indítványt általános vitájában Komor Sándor a költségvetési bizottság javaslatát tolmácsol­va kijelentette: azzal egyetér­tenek, hogy a tartalékalapból külön támogatóst nyújtsanak a szervezetnek. Túlzottnak tart­ják viszont az ad hoc bizott­ság által javasolt összegei, s — csatlakozva a kormány el­képzeléséhez — módosító in­dítványukban 235 milliós • tá­mogatást vélnek megfelelőnek. Mégpedig azzal a megkötés­sel, hogy a pénzt havi üteme­zésben kapja meg a szervezet. E javaslat részletes vitájá­ban nem akadt felszólaló. Sza­vazás után a Ház a költség- vetési bizottság módosító ja­vaslatát fogadta el, így a Vö­röskereszt 235 millió forintos támogatást kap az idén. Parázs vita: ki kapjon támogatást? Ezután parázs vita alakult ki arról, hogy a Magyar Politikai Foglyok Szövetsége a javaslat szerint nem kaphat költségve­tési támogatást. Hasznos Mik­lós (KDNP) azzal érvelt a jut­tatás mellett, hogy bár a Po­foszt politikai pártként jegyez­ték be, elsősorban érdekvédel­mi és szociális feladatokat lát el. Szavai szerint az új parla­ment nem engedheti meg ma­gának, hogy mellőzze a Po­foszt. Pető Iván, az SZDSZ- frakció nevében hangsúlyozta, hogy a Pof ősz csak azért in­dulhatott a választásokon, mert o cégbíróság politikai pártként bejegyezte. Szerinte a költségvetési pénzek elosztásá­nál nem a politikai érdemet kell figyelembe venni. Horváth lózsel, az ad hoc bizottsáa nevében felhívta a képviselőket, hogy ne csak azt teriesszék elő, mely szervezet­nek kívánnak még pénzt jut­tatni, hanem azt is, hogy azt kitől vegyék el. Mécs Imre (SZDSZ) meg­döbbenésének adott hanaot, hoqy a Történelmi Igazságtétel Bizottságának a javaslat sze­rint csak 400 ezer forint jutna. Több képviselő kifejtette, hogy egyszerűen lehetetlen igazságot tenni a sok igénylő között. Csurka István (MDF) érdekesnek nevezte a szenve­délyes vitat, és megjegyezte hogy olyan szervezeteknek kell anyagi alapot teremteni, ame­lyek politikailag is szemben állnak egymással. Varga Zol tán (MDF) óvott attól, hogy e kérdésben politikai vita ala­kuljon ki, és toleranciára szó­lította fel a képviselőket. összefoglalóiában Horváth József, a bizottság elnöke kö­zölte, hogy nincs meglepve a feltörő indulatokon, de szerinte ez a terület teljesen szabályo­zatlan, és a rendelkezésre álló összeg is rendkívül alacsony volt. Emiatt a bizottság nem tudott eleqet tenni a - szavai szerint — lehetetlen elvárások­nak. Ezután a levezető elnök, Szűrös Mátyás az általános vitát lezárta. A részletes vi­tára a parlament következő ülésén kerül sor. Utolsó napirendi pontként az országgyűlés két mentelmi ügyben döntött. Az Országgyűlés este 8 óra­kor befejezte munkáját. Az ÁB Rt. a gépjármű felelősségbiztosításról Benzináremelés vagy szerződés? Évi díj 6000—12000 forint? (Munkatársunk telelonjelentése) A gépjárművek kötelező fe­lelősségbiztosításával kapcso­latban az Állami Biztosító Rt. álláspontjáról, elképzelései­ről tájékoztatta a sajtó képvi­selőit tegnap Nyitray András ügyvezető-igazgató. Az infláció jelentősen nö­velte az elmúlt években a kár­térítésként kifizetett összege­ket, viszont a bevételi oldal semmit sem változott. A ben­zinárba beépített 1,20 forintnyi biztosítási díj 1986 óta nem fedezi a kifizetett kárösszege­ket. A deficit évről évre roha­mosan növekszik, jelenleg 9— 9,5 milliárd forinttal kellene a kormányzatnak dotálnia a fe­lelősségbiztosítást. Az ÁB Rt. javasolta a kor­mánynak — a külföldi tapasz­talatokra alapozva — legopti­málisabb megoldás lenne, ha a kárt kockázatarányoson osz­tanák fel az autósok között, egyrészt a gépkocsik típusa, másrészt a vezető személye, vezetési rutinja alapján. Ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a nagyobb teljesítményű autók fajlagosan magasabb összegű károkat okozrfak, mint a ki­sebbek. Ennek megfelelően a gépjárművek kötelező felelős­ségbiztosítását csak a szerző­déskötés bevezetésével lehet — minden résztvevő fél szá­mára a legkedvezőbb módon- véglegesen megoldani. Az alapelképzelések szerint 6000- 12 000 forint között lenne a kötelező felelősségbiztosítás a kocsik típusától függően. A szerződések bevezetésével megszűnne a betétlapok osz­togatása, árusítása, mert anya­gi következményei — pl. ma­gasabb díj — is lennének ezek­nek a cselekedeteknek. Az esetleges további visszaélése­ket, azaz a kettős, vagy többes kárbejelentéseket a biztosító- intézetek közti adatcserével, il­letve megállapodásokkal meg­nyugtatóan rendezni lehetne, ugyanis eddig semmiféle nyil­vántartás nem készült a fele­lősségbiztosítós alapján tör­tént kifizetésekről. Számolni kell a cserbenhagyok számá­nak ugrásszerű emelkedésével is, amit furcsa módon az ÁB Rt. az autósmorál javításával, a társadalmi felfogás megvál­toztatásával szeretne elérni. (?) Az ÁB javaslata szerint az átmeneti időben, azaz a ben­zináras megoldás fennmaradá­sa mellett is meg kell szün­tetni a kárrendezési monopó­liumot, ezzel is elősegítve a verseny mielőbbi kialakulását. Javasolták a Pénzügyminiszté­riumnak, hogy az átmeneti idő­ben a benzinárból befolyó összeget ne a biztosító, ha­nem egy ,,alap” kezelje. A biz­tosítóintézetek az általuk ren­dezett és kifizetett károk után innen kapják meg a szükséges költségfedezetet. Ezzel együtt minden biztosító, amely meg­felelő tárgyi és szakmai felté­teleket tud teremteni, kapja meg a gépjármű felelősség- biztosítással kapcsolatos kár­rendezés jogát. A biztosító a magasabb üzemeltetési terhe­kért cserébe magosabb szín­vonalú kiszolgálást ígér az autósoknak. H. Zs. Készítjük adóbevallásunkat 16.1 Kedvezmények testi fogyatékosoknak A magánszemélyek jövede­lemadójáról szóló 1989. évi XLV. trv. 38. § (3) bekezdése értelmében a legalább 67 százalékban csökkent munka- képességű, de rokkantsági nyugdíjban nem részesülő ma­gánszemélyt e törvény alkal­mazásában úgy kell tekinteni, mint aki nyugdíjban részesül, vagyis az adott évben meg­szerzett jövedelmek együttes összegének évi 108 000 forin­tot meg nem haladó része után nem kell az adót meg­fizetnie. E kedvezmény mellett a súlyosan fogyatékos magán­személy jövedelmét havi 1000 forinttal csökkentheti - az er­re vonatkozó igazolás alapján -, ha a fogyatékos állapot az adott hónapban legalább égy napig fennállt. Súlyosan fogyatékosnak azt a személyt kell tekinteni, akit az említett törvény 67. § 29. pontjában meghatározottak szerint a jogszabály, illetőleg az illetékes orvos annak mi­nősít, azaz: • akj a 6/1971. (XI. 30.) EüM rendelet 3. §-a szerint vaknak minősül; • akinek a 6/1986. (Vili. 10.) EüM rendelet 1. számú mellékletében megjelölt beteg­sége van; 9 aki rokkantsági járadék­ban részesül; 9 akit egyéb jogszabály sú­lyosan fogyatékosnak minősít. A leírtakon túl más súlyos fogyatékosság igazolásának részletes szabályairól a szo­ciális és egészségügyi minisz­ter 15/1990. (IV. 23.) SZEM rendelete intézkedik. A súlyos fogyatékosság iga­zolására és az állapot vég­leges, vagy átmeneti jellegé­nek megállapítására jogosult: 9 A siket és nagyothalló esetében a területileg illeté­kes audiológiai állomás szak­főorvosa. 9 Az értelmi fogyatékos ese­tében a területileg illetékes ideggondozó intézet szakfőor­vosa. 9 A veleszületett és szer­zett szívbetegségben szenvedő, III—IV. funkcionális stádiumban lévő esetében a megyei, fő­városi kardiológus főorvos vagy megbízottja. 9 A vérképzőrendszer rossz­indulatú betegségében szen­vedő esetében a szakrendelés, kórházi osztály (körzeti,- üzemi orvos) kezelőorvosa. 9 A gégekanüllel élő ese­tében a területileg illetékes gégészeti szakrendelés főor­vosa. 9 Az ileo-, illetve colosto­mas beteg esetében - a mű­téti zárójelentés alapján — az illetékes körzeti vagy üzemi orvos. 9 Kórházi szakintézeti záró- jelentés alapján a körzeti vagy üzemorvos. 9 Csoportvezető, felülvizs­gáló főorvos. Az ideiglenes jelleggel ki­adott igazolás esetén fel kell tüntetni érvényességének idő­tartamát: a meghosszabbítás­hoz ismételt orvosi vizsgálat szükséges. A véglegesnek mi­nősített állapotot nem kell új­ra igazolni. Lényeges, hogy a kétfajta adókedvezmény egy magánszemélyt együttesen is megillethet, hiszen a 67 szá­zalékos rokkantság, illetőleg a súlyos fogyatékosság között nagymértékű az átfedés. Tekintettel arra, hogy az 1988. és 1989. évre vonatkozó SZJA-törvények is tartalmaz­zák mind a kétfajta kedvez­ményt, önellenőrzéssel — a feltételek megléte esetén — mindkét évre vonatkozóan az adóbevallás módosítható. A hivatkozott jogszabályt az 1990. évi Cll. trv. 1991. január 1-jei hatállyal módosította, en­nek értelmében a súlyosan fo­gyatékos magánszemély jöve­delméből 2000 forintot vonhat le. A felemelt kedvezmény azonban csak az 1991. évi jö­vedelmekkel szemben érvénye­síthető. A MEOSZ Baranya Megyei Egyesületének felkérésére a tavalyi évhez hasonlóan idén is biztosítja a Baranya Me­gyei Adófelügyelőség az adó­bevallások átvételét, valamint az azzal kapcsolatos tanács­adást a gyalogosan és gép­kocsival is jól megközelíthető (Pécs, Tüzér u. 1. szám alatti) MEOSZ-központbon. Március 13-án délután fél 5-től várjuk mozgáskorlátozott ügyfeleinket. Gyimesi Ferencné főrevizor. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Baranya Megyei Adófelügyelősége Az érvek a zseb mélyén vannak Tíz tonna hullajtott agancs — Az orvvadászat összetett dolog! - mondja Fáik Konrád, «negyei vadászati felügyelő. Tudják ezt persze a ra'bsicok is, jóllehet: nekik némi köny- nyebbséget jelenthet, hogy bizton remélik, senki sem sö­rétezhet a fenekükbe ... Ha pedig éppen valakik odasózhatnának, hát azok na­gyon kevesen vannak, gyakor­latilag csak a hivatásos vadá­szok, vadőrök. S itt kezdődnek Fáik Konrádék gondjai - de Gondos Gyuláéké is, tudniillik a megyei sportvadászok szö­vetségéé. Más lenne persze a helyzet, ha mondjuk elkapnak egy, a csomagtartóiban két titkon lőtt őzet is „kocsikázta- tó” rabsicot, s elkobozhatnák akár a gépkocsit is. Az ilyen mélységig a zsebbe nyúló ér­vek talán hatékonyabb korlá­tot jelentenének az orvvadá­szattal szemben. — Sűrűbben kell a vadász­társasági tagoknak is ellen­őrizniük a területüket — drá­gább lesz a vadászat, a rab- sicók őket lopják meg -, más­részt pedig az elo-rzott vadat nem húsként kell figyelembe venni, hanem tenyészértékét érvényesíteni a jogi felelősség- revanásnal — mondja Gondos Gyula.- Hát igen, a tűzpárbaj ki­zárt ... - teszi hozzá Faf'k Konrád, bár mindjárt jelzi azt is, ők természetesen nem lő­nék, de jó lenne, ha rájuk sem fogná senki a puskát... Most jobbára puska nélkül járnak a rabsicok, s mindez annak kapcsán került szóba, hogy beszélgetésünk témája az (orv)vadászattof összefüggő szabálysértések voltak. Ezek­ben a hetekben hullatják ugyanis a gímbikák agancsu­kat. Ebből következően már a kora hajnali órákban, pislá­koló zseblámpák fényénél el­indul a szorgos keres(ked)és a fák között, néha kutyasegéd­lettel. Amerre járnak a rudlik- ba gyűlt bikák, arra vezetnek a 'rabsic- és kutyanyomok. Hogy mire jutnak? Amolyan röpke számolás szerint a me­gyében 2500 bika hullatja el egy-egy évben agancsát, en­nek átlagsúlya pedig 4 kilo­gramm. Tiz tonna a zsákmány, alig kevesebb, mert - mond­ják az „igazi" vadászok -, ők elvétve találnak, megelőz- hetetlen a qyűjtők szorgalma- frissessége. Egy kiló agancs ára eddig 1000 forint volt, de most telítettebb a piac, mert erdélyből elképesztő mennyisé­get surrantottak ót. Van ugyan rendelet - majd' húsz éve —. amelyik a vadá­szatra jogosult tulajdonába utalja a hullajtott agancsot - azaz a vadásztársaságéba, az állami vadászati szervébe -, de ezt a rendeletet nagyon nehéz kibetűzni a hajnali erdő­ben, zseblámpa fényénél ... Persze, végállomása is van az agancsóknak. Van, aki jo­gosult megvásárolni, más nem. — Talán ha orgazdának mi­nősítenék az utóbbiakat... — mondja rezignálton Fáik Kon­rád. Hogy-hogy talán? M. A.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents