Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-11 / 69. szám
1991. március 11., hétfő aj Dunántúli napló 3 Tojásválasiték a pécsi vásárcsarnokban. Fotó: Szundi György Drága-e a tojás? Elnyeli- haszon: a takarmánykeverőben Kérdem a pécsi vásárcsarnokban árusító magánkereskedőt, hogy szive szerint húsvét előtt mennyiért adná a tojást? Frank Jakabné négy forintot mond, de rögtön hozzá teszi: ennyiért ő sem fog kapni. A csarnokbon 4,30-tól 5 forintig váltakoznak az árak. Meglepetést a lothárdi Németh Istvánná okoz: négyért adja a tojás darabját. Reggel 4,50-nel indult, majd lement az árral. Déli találkozásunkkor már csak néhány tojás vár vevőre, pedig kétszáztízet hozott be Pécsre. — Megéri ennyiért adni? — Nem — fejét ingatja a 68 éves Németh Istvánná. — Tudja, ez már csak amolyan megszokás. A parasztember belebetegedne, ha nem tudna dolgozni, a lakosságnak meg köll az élelem. Ezért adjuk el akár ráfizetéssel is. Ha idős, botos nénikéket lótok, adok nekik két-két tojást ingyen, de a kifestett asszonyságoknak nem engedek az árból! Kiss lános agrármérnök tojástermelést és palántanevelést végez főállásban. Apósát, Szilágyi Sándort találom otthon Tengeriben. Mondja, hogy fillérre mindent vezetnek, de fejből is tudja az adatokat: egy mázsa táp 1300 forint, egy tojáshoz kell 15-16 dkg takarmány, ez már maga 2 forint: átlagban 16 órán át ég a villany a tyúkoknál: szükséges gyógyszer, mész, fizetni kell az állatorvost. A jércebeszerzést ekkor még nem is számolja. Az átvételi ár 4-4,50. — Fillérek maradnak tojásonként. Nem is szabad utánaszámolni, mert akkor azonnal abbahagynánk. Mi azért tudunk talpon maradni, mert az ezer tojó mellett mással is foglalkozunk. Az igazi baj a takarmányárral van, s ezen nem tudunk változtatni. Kissék Pécsre szállítják a tojást, Zöldért-boltokba és ABC-kbe. A stabilan átvevő kereskedőkhöz ragaszkodnak, mint ahogy a pécsi lakosú, a baksai tsz egyik kft.-jének ügyvezetését végző Szabó István is, aki immáron tizenöt éve jövedelemkiegészítés .címén családjávadl együtt tojást termel. Ezer tojót látnak el Szabóék, s eladnak évente több mint kétszázezer tojást. — Idén 4,70 volt a legtöbb, amit tojásért kaptam, ugyanakkor a boltokban 5,50—6 forintért adták. A napi nyolc- kilencszáz tojásnak biztos felvevőhely kell, ezért megyünk közvetlenül a boltokhoz. Szabó Istvánnal is számolunk: ö 17,5 dkg takarmányt számít tojásonként, a jérce- beszerzés és termelésbe állítás költsége egy tojásra vetítve 73 fillér, ez együtt pontosan három forint. Az istálló vin-gítása, szellőztetése, a tojás kereskedőhöz szállítása, gondozási díj - az önköltség 3,80. — Tavaly 4,05 forint értékesítési átlagár jött ki. Ez 25 fillér eredményt jelent tojásonként. Mégis csináljuk, mert ellátjuk a családot, kihasználjuk a meglévő istállót, megmarad a piacunk, és mégis némi fizetéskiegészítés. De az egyértelmű, hogy nincs arányban az elérhető haszon a befektetett tőke kockázatával. Hogy drága-e a tojás? Kalóriában, fehérjében számolva még mindig a legolcsóbb élelmiszer. Azonban néha a kereskedők túlzott haszonnal dolgoznak: hogyan lehet 1,30-at rárakni egy darab tojásra? A Pécsi Állami Gazdaság keresztespusztai telepéről évente kétmillió tojást adnak el az Élelmiszerker Rt. pécsi boltjainak. Schatz Mária telepvezető közli, hogy rajtuk kívül mások is beszálltak a ihegyeszékhely ellátásába, például a Pannon-kert (mint később megtudom, ez a kft. 4,50-ért adjo a Csongrád megyéből hozott tojást). A Pécsi Állami Gazdaság a vásár- csarnoki árusítóhelyeken 4,50- ért kínálja a tojást. — A 4,50 a minimális nyereséget biztositó ár - jegyzi meg Schatz Mária. — Ettől függetlenül elképzelhető, hogy húsvét előtt ez alá megy az ár. Lehetetlen jósolni. L. Cs. K. „Nem Hittiilc el, hogy bekoyetkezhet” Kopogtat a végrehajtó Foglalás után pereskedés A Trabant a pécsi belváros előkelő negyedében állt meg. A két fiatal végrehajtó, akiket kőrútjukon elkísérek, nem jelenti be előre látogatását. . . Fiatal, jó humorú hölgy nyit ajtót. Derűsen mindent ráhagy a fiúkra, foglalják le a tévét, persze, a képet is. Fizetni fog, igen, de hatvanezer forintot ki tart otthon? Alá nem ír semmit. Következő állomás egy jóval szegényebb környék. A nyugdíjas házaspár bizalmatlanul és kétségbeesve fogad miniket. A ház félig 'kész, pénzük elfogyott, az OTP-tör- lesztésre az utolsókat kaparják össze. Egy néhány hónappal ezelőtti haláleset mindent felborított, a félárva unokákat a nagyszülőik segítenek nevelni. Mégsem a törlesztés, hanem a szomszéd követelése miatt jöttek a fiatalemberek. Udvariasaik, a maguk módján talán rendesek is — és könyörtelenek. Amilyen a munkájuk. Lássák be a háziaik, a tartozást meg kell fizetni! Hiszen nem is a belátással van baj! Az öregek olyan típusú emberek, akik végiggürcölték az életüket, és most kénytelenek magyarázkodni, Én már nagyon szégyellem magam. Lefoglalni nincs mit, a nyugdíjukból tiltanak majd le, amit tudnák. Elég volt, nem mentem velük tovább. Ha segíteni nem tudok, legalább nem bámulom a más baját. Különben is, mióta rájöttem, hogy holnap akár rám is sor kerülhet - a kölcsön a házunkon, a bizonytalanság — egyre rosz- szabbul éreztem magam.- Az adósok, löleg az önhibájukon kívüli adósok, egyre szaporodnak - mondja Udvari Ferenc csoportvezető végrehajtó. — Munkánk nem túl népszerű, de szükség van ránk, higgye el. ’ Tanítóim megszerettették velem ezt a szakmát. Nemcsak végrehajtunk, segíteni is tudunk, halasztást kérünk az adósnak. Mi nem vizsgálják, jogos-e a követelés, biróságí határozat alapján járunk el. Aki kifogásolja a végrehajtó munkáját, felülvizsgálati kérelmet nyújthat be az illetékes bírósághoz. J. L.-ék nem a bírósághoz, hanem hozzánk fordultak először. Bár maguk is okai annak, hogy így jártak, esetük tanulságos. Majdnem húszezer forinttal tartoztak az OTP-nek, erről kaptak is felszólítást előző lakhelyükről. Gondolták, tévedés (!), és nem jártak utána. Akkor sem, amikor a végrehajtó megjelent, aki előbb lefoglalta, majd egy hónap múlva él is vitte a színes tévét, videomagnót. — Egyszerűen nem hittük el, hogy mindez tényleg bekövetkezhet - mondták. Ami őket a legjobban bosszantja, a húszezer forint helyett szerintük kilencvenezer vándorolt ki a lakájból, mert még a bizományi áránál is kevesebbre becsülik a végrehajtók a lefoglalható tárgyakat (a tulajdonos másik becslést kérhetett volna, de ezt nem tette meg.) Ami ezután jön: hosszú pereskedés a bíróságon. Sz. Lelovics I. Pécsett csők az Egyetem utcai iskolában Képesséifejlesztő és értékközvetítő program Mindenki tehetséges valamiben Az értékközvetítő és képességfejlesztő programot Pécsett egyedül az Egyetem utcai általános iskolában tanítják. Az országban összesen 66 helyen, Baranya megyében még Mohácson, a Széchenyi téri és Siklóson, a Batthyányi Kázmér Általános Iskolában folyik az oktatás ezen a módon. — Nem kiválogatott gyereket tanítunk, hanem azokat, akik ebben a körzetben laknak, vagy a szülők hallottak az értékközvetítő és képesség- fejlesztő pedagógiáról, és hozzánk íratták be a fiúkat, lányukat - mondja dr. Góbi lános, az iskola igazgatója. - Kislétszámú osztályaink vannak. A program szerves része egy idegen nyelv is, amit igazán hatékonyan kis csoportokban lehet tanítani. Az iskola tanári kora döntötte el, hogy a nyelvi, irodalmi és kommunikációs program oktatása mellett, felvállalja az értékközvetítő és képességfejlesztő programot is. Országszerte mintegy 2000 osztályban tanítják a nyelvi, irodalmi és kommunikációs programot, ami szerves része az értékközvetítő és képesség- fejlesztő pedagógiának. Első osztálytól kezdve a hagyományos tárgyak mellett, mint a matematika vagy a testnevelés, báboznak, furulyáznak, idegen nyelvet -, német, angol, orosz néptáncot, környezet és vizuális kultúrát, tárgyi néprajzot, társadalomismeretet, barkácsolást, szerelést- szerkesztést, természetrajzot, embertant tanulnak. Ez még kibővülhet az iskola lehetőségeinek megfelelően színjátszással, virágkötészettel, rejtvénykészítéssel, sakkozással, számítástechnikával is. Ebben a programban a gyerekek kiválaszthatják a nekik legjobban megfelelő tevékenységi formákat. A program sajátos módszerekkel segíti a tanulást, és a gyerekek képességeinek, tehetségének kibontakoztatását.- A képességfejlesztő iskolában mindenki tehetségesnek érezheti magát valamiben — folytataj dr. Góbi János. — Nem ismeretek tömegét zúdítjuk a gyerekekre, hanem félelem. szorongás nélkül tanítjuk őket. Nincs külön írás, olvasás, nyelvtan, fogalmazás, hanem ezt az anyanyelv- és irodalom tárgy keretei között sajátítják el. Gyorsolvasást oktatunk, amelynek segítségével rövidebb idő alatt, gyorsabban, jobban megértve olvashatók az ismeretterjesztő szövegek. Fejlesztjük a kommunikációs képességeiket, ami a siker egyik fontos része. Mozgósítjuk a művészi, az előadói képességeiket a bábozással, a néptánccal, a színjátékkal. Megtanítjuk o szabadidő célszerű eltöltésére, a természet és a mozgás szeretetére neveljük őket. Mindenkire odafigyelünk, és a saját képességeiknek ' megfelelően haladhatnak a tanulásban. Alapelvünk, hogy a gyerekek ne kudarcokat szenvedjenek el az iskolában, hanem a tudás megszerzése jelentsen számlikra örömet. Nincs házi feladat. A szülőktől csak azt kérjük, hogy minél többet beszélgessenek a gyerekeikkel. Vigyék el őket színházba, kiállításokra, könyvtárba, moziba. Menjenek velük túrázni, kirándulni. Szoktassák a gyermekeiket önállóságra. Az Egyetem utcai iskolában a gyerekek hatéves koruktól tanulnak nyelveket. Sok mindennel foglalkoznak, de mégsem érzik megterhelőnek, mert van lehetőségük a kikapcsolódásra és pihenésre is. — A tanulóinkon érződik a program jó hatása, kulturáltabban viselkednek, könnyebben teremtenek kapcsolatot nemcsak egymással, hanem a felnőttekkel is. Ezek az osztályok befolyásolják a többi gyerek viselkedését is. Az 1991/92-es tanévben két első osztályt indítunk 22-24 gyerekkel. Az egyikben a nyelvi, irodalmi és kommunikációs, míg a másikban az értékközvetítő és képességfejlesztő jorogram szerint tanítunk. Az ikolánk egyben az Új Magyar Iskoláért Egyesület Dél-dunántúli régiójártak központja is. Sí. K. Boronka-project Rezervátum egyesületi tulajdonban A nyugat-európai, elsősorban a német természet- védelem figyelme most fokozottan fordul hazánk, és különösen Marcali felé. A Somogy megyei kisváros közelében van a Boronka- rezervátum, egy vadvizes terület. Unikum a maga nemében, nem csak tájképi, természeti értékei miatt, hanem azért is, mert Kelet-Európábán az első olyan védett terület, amelyik nem állami tulajdonban van. A 180 hektáros rezervátumot a „Somogy"' Természetvédelmi Szervezet vásárolta meg, mégpedig nyugati pénz segítségével. Nyilvánvalóan a belátható jövőben ilyen tulajdonszerzésre nem lesz mód Magyarországon. A Boronka rezervátum „mintapéldány": európai kísérleti iskolája a vad- vizvédelemnek. Minderről Kaposváron tájékoztatták a sajtó képviselőit, ahol elmondták, hogy a megye- székhelyen április végén kezdődő nemzetközi szemináriumot tartanak, éppen a Boronka-program- hoz kötődően. A „Somogy" nagyon szoros munkakapcsolatban áll elsősorban német, de más nyugat-európai természetvédelmi szervezetekkel, a hesseni tájvédelmi központtal, az Európai Természeti örökség Alapítvánnyal, a Baden-Würt- tembergi Természetvédelmi Akadémiával. Az említett alapítvány támogatja a „Somogy" vadvizprogram- ját is, mintának szánva Európának. Az április 28-tól május 4-ig tartó nemzetközi szeminárium fő témája a természetvédelmi menedzsment lesz: bemutatni azt, hogy milyen nyugat-európai támogatási lehetőségek, módszerek vannak, mely magyar szervezeteket támogattak eddig. A hazai és német szakemberek részvétele mellett, osztrák vendégekre is számítanak. m. a. A pécsi Egyetem Utcai Általános Iskola ll/A osztálya, tanárnőjük Szilágyi Gyuláné. Fotó: Szundi György
