Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-10 / 68. szám
fi fiatalok se boldogabbak Lux Elvira szexbabái Amikor megérkezik, a tükör elé áll, egy pötty szemfestéket tesz fel és némi rúzst, meghazudtolva azokat az elképzeléseket, mely szerint a természetes szépség nem sminkel. Dr. Lux Elvira pszichológus, egyetemi adjunktus igazi nő. Ráadásul még tud egy s mást a nőkről és a férfiakról, és a SOTE l-es női klinikáján eltöltött húsz év is alapos gyakorlat volt. Azok. akik pécsi előadására eljöttek a DOZSO- ba, váratlanul intimebb környezetben találták magukat, inkább beszélgetéssé vált az összejövetel. Lux Elvira megkapó természetességgel beszélt a női testrészek domborzati viszonyairól, néven nevezve mindazt, amit az újságban állítólag nem illik, lila ceruzájával szaporán készítve a vázlatokat a női és férfi szervekről, meg a csúcspont eltérő görbéjéről. A zöldessárga és a sötétebb drót sem veszett kárba, a „gyakorlati bemutatón" belőlük hajtogatta meg a párt, hogy megtudjuk, melyik pozíció a legideálisabb arra, hogy az a folyamat, melyet a föld lakosainak többsége többnyire párosával átél, ne csak kínos kötelesség legyen, hanem élvezet és boldogság is. És ha már erről beszélünk:- A fiatalok manapság nem is boldogok, meg nem is sikeresek — mondja dr. Lux Elvira -, úgy látszik tehát, hogy a nagy szexuális szabadság nem hozott felszabadulást. Jobban kellene örülnünk annak, ami van, annak, hogy ott van mellettünk a másik, értékesebb kellene, hogy legyen a kiegyensúlyozottság érzete, ami a számomra a boldogság szinonimája . . . Azt kérdezi, mi kell a nőknek és a férfiaknak? A nőnek három dolog: férj, gyerek és hüvelyi orgazmus. A férfilélek viszont a nemiszervben gyökerezik. Erre mondják: ha a férfi a csúcspontra jut, nem tud gondolkodni, mert az agyából az összes vér máshová fut. Ezért lehet a férfiakat bolonddá tenni . . . Azt már megintcsak Lux Elvira meséli, hogy egy nő, akármilyen ostoba liba is legyen, képes arra, hogy egy tisztességes, kedves férfit megszerezzen magának. A praktikák száma óriási. Mit tegyünk hát, ha csak úgy egyszerűen, cselszövés és hazugság nélkül akarunk magunknak párt?- Szabjuk meg, hol a határ, ne hagyjuk kiürülni az érzelmi tartályt. Azért van, akinek sikerül. Lux Elvira például több, mint negyven éve él boldog házasságban a férjével. A léleknek meg nincsenek ősz hajszálai. Hodnik Ildikó Telepátia Ki találta ki a törpöket? Folytatódik a sorozat Porajelenségekről összeállított sorozatunk második részében Egely Györgytől a telepátiáról olvashatunk, arról, hogy a gyakorlatban sokszor jelenik meg úgy a telepátia, hogy valaki gondol valamire, és ezt egy másik ember kitolódja, esetleg le is tudja rajzolni. A megfigyelések tanúsága szerint azonban nemcsak hogy kevés ember tudja ezt a különleges dolgot, de átvinni sem lehet akármit. A telepátia segítségével átadható egy érzés, például düh, félelem, jóllakottság, szeretet, néha melódiákat is át lehet vinni, de számokat, képleteket, elvont logikai összefüggéseket soha. Valami nagyon szokatlan, nagyon fura dolgot mond nekünk ez a sok megfigyelés, mégpedig azt, hogy az agy tevékenysége nem zárható be a koponyaüregbe, valami igen fontos része azon kívül történik. Ez szöges ellentétben áll azokkal a felfogásokkal, amiket ma az agy működéséről áttolóban hisznek a kutatók — mégpedig azt, hogy az valamilyen bonyolult elektromos és kémiai folyamat. Ha csak ilyen egyszerű lenne a dolog, akkor már jelenlegi tudásunk határain belül meg lehetne oldani a gondolkodás problémáját. Ha viszont igaz, 'hogy létezik telepátia, akkor a feladat jóval nehezebb, mint sejtjük, mert akkor valami olyan furcsa fizikai folyamatot is meg keltene ismernünk, amely segítségével gondolatok terjedhetnek. Az elektromágneses hullámokkal, rádióhullámokkal kapcsolatos feltételezéseket már rég kipróbálták, ellenőrizték, de nem találtak az agy körül olyan rádióhullámokat, melyekkel magyarázható lenne, hogy a telepátia több száz, esetleg több ezer kilométeres távolságban is működik. A kísérletek azt is bizonyították, hogy telepátia akkor is létezik, ha mind az adó, mind a vevő olyan lezárt helyiségben ülnek, ahová nem hatolhatnak be a rádió- húllómok. A telepátiának az a sajátossága. hogy számokat, bonyolult, elVont képleteket nem lehet átvinni, azt sejteti, hogy az agynak általában csak a jobb féltekéje képes ilyen módon információkat átadni és vinni, a bal félteke, mefy inkább analitikus, az nem. Táléin ezért van az, hogy akik inkább képesék mind átvenni, mind átadni a gondolatokat, azok elsősorban humán orientáltságú, vidám, nyitott emberek, akik általában szeretik a művészeteket. Öik erős, fejlett jobb agyiféltekével rendelkeznek. Ez a tény azonban a telepátia felhasználásának kór- látóira is rámutat: nem lehet bárkinek bármilyen információt eljuttatni, illetve gyakran csak szűrve és töredékesen. Milyen kár... Vagy talán néha jobb is Így. Liszkai Szilvia 172 cm magas és szeret mindent törpösen csinálni. Vagyis: jól, sőt a lehető legjobban. A Hupikék törpikék c. rajzfilmsorozat egyik szinkron-dramaturgjaként találta ki a „törpös" kifejezést, amihez az eredeti filmben lépten-nyomon szereplő ,,smurf" szó adta az ötletet. Az angolnak az a humor, ha egy helyzetben ezt az értelmetlen kifejezést használják, nálunk pedig az, amikorra történikből lörpéniket, vagy a töpörtyűből törpörtyűt „faragunk" - mondja.- Nem lörmedtek még önre zord, humortalan leinőttek?- Dehogynem! Egyesek eről- tetettnek, idétlennek tartják, mások úgy vélik, hogy elrontjuk a gyerekeket, mert nem fognak megtanulni helyesen magyarul. Szerintem véleményt mondani egyedül a gyerekek autentikusak, és ők kivétel nélkül lelkesednek a törp-nyelvért.- A Hupikék sorozat magyar szövegeinek társszerzőié Tóth Melinda, ösztöndíjasként Olaszországban tartózkodik, ön pedig gyesen van. A jövendő baba mennyire ösztönözte a törpnyelv további lormálására?- Állandóan arra törekedtem, hogy olyan jópofaságo- kat találjak ki, amin ő is (og nevetni. A törpök általában a jellemük alapján kapták a nevüket (Lusti, ügyi-fogyi), az egyetlen hölgynek pedig valami nőies hangzást kellett kitalálni, így lett Törpilla. Ezek a törpök maximálisan emberiek. Olyanok, mint amilyeneknek mindnyájunknak kellene lennünk. Állítólag háromszáz részes a film, és mi a 83. epizódnál tartunk. Ez ugyanolyan munka, mint bármilyen film szinkronizálása. Talán annyi a különbség, hogy a rajzfilmnél a rajzolók kicsit elnagyolják a szájmozgást, de a hosszúságra és a ritmusra azért vigyázni kell, mert amikor beszél a szereplő, mégsem lehet csukott a szája. A magyar változatban a legkarakteresebbek a hangok, mert az eredetikben, felgyorsított magnószalagok „szólalnak" meg Sinkovits Imre (Törppa- pa) és Haumann Péter (gonosz Hókusz-pókusz) eleinte nem szívesen vállalták a feladatot a nagy lekötöttség miatt, de most már nem tudnának megválni tőle.- Saját két gyermeke mellett melyik törp nőtt a szivéhez?- Szakadtka, aki rongyos volt, szeretett a szemétdombon aludni, és mindig lógott a farkincája . . .- Mondta, hogy időnként szokott törpögni a barátaival. Búcsúzzon el tőlem törp-nyel- ven!- Szentséges törp-egek! Most leteszem a törplefont. Stausz Csaba „Eddig az KB ll.-ben voltunk...” A Humorfesztivál győztesei Baranyában Nevük még nincs, de műsoruk színvonalas A humorban nem ismerek tréfát. Valószínűleg Karinthy Frigyes sem gondolt e mondat majdani széles értelmezési lehetőségeire. A legutóbbi magyar Humor- fesztivál győztesei közül néhányon hangulatos műsort adtak az elmúlt héten Pécsett és Komlón. (- Hol voltak eddig? — Az NB ll-'ben. Nekem lát- szerészi képzettségem és tanítói diplomám van — mondja Éles István, aki elsősorban a mai politikusokról szóló paródiáival vívta ki a szakma elismerését.- Asszisztensként dolgoztam — fűzi tovább a szót Bach Szilvia, aki szellemes szövegekkel spékelt hangutánzásai miatt lett az egyik nyertes.) Alig száz ember a pécsi Nevelési Központ Művelődési Házában. Nincs „húzónév", csupán a mostani Humorfesztivál nyertesei a vendégek. Műsoruk a kabarék, a mai rádió és tévéműsorok humoros számainak átlagos színvonalát mesz- sze meghaladja. Na, igen, de nincs még nevük. Van már neve FarkaSházynak, Sinkónak, Trunkónak, Nagy Bandának. Akik természetesen egy korábbi humorfesztiválon törtek be . . . (- Most jobb?- Igen - mondja szinte egyszerre Bach Szilvia és Éles István. - A Farkasházy említette nekünk a döntő után, hogy annyi elfoglaltságunk lesz, hogy ne is gondoljunk másra. Akkor még nem hittük el.. .) Most pedig a haknik vidéken. A fellépések diszkókban és önálló műsorként, igaz ilyenkor kicsit másokat, mondjuk a menedzsert is bevonva, leqalább egy kis konferansz erejéig, igaz ilyenkor egy kis mentegetőzés, hogy az előző helyen, nem is tudom, melyik városban már tönkretették a kazettát, és ezért rövidebb és ugye nem is bánják, más is a műsor. És ugye, ilyenkor a sokak által megengedhetetlennek vélt papírról felolvasás is belefér. Új bumorgeneráció születik, támogassuk őket abban is, hogy idő előtt ne vegyenek fel sztárallűröket, de legfőképp, hogy hosszú távon is bírják poénokkal, és akkor — idézve egyik kedves poénjukat — az ügetővei szemben található Galopp-intézet is kimutathatja: övék a jövő. (bozsik) Amíg ezen a kis dolgozaton gyötröm az agyamat — pénteken délelőtt — néhány kollégám már szervezi a délutáni összejövetelt, amikoris fölköszöntjük munkatársnőinket, a hagyományoknak megfelelően. Igaz, nincsen országos nőnap, nincsenek nagy beszédek és kitüntetésosztások, de hát ez nem is lényeges. Kapunk telefonhívásokat, mi a helyzet a nőnap körül, lehet-e megtartani vagy sem, nem kell-e tartani attól, hogy a Hatalom megorrol érte? Sokan valamiféle hivatalos álláspontot vártak a nőnappal kapcsolatosan. Nincs álláspont. A parlament éppen a napokban megjelölte az állami, illetve nemzeti ünnepek napját. A nőnap — egyik sem. A közösségekre bízzák, mit akarnak. A rádió riporternője a héten a parlamenti ülés szünetében kért néhány képviselőt mikrofonja elé: mi a véleményük a nőnapról? A válaszok, íme: „Kell. Pártoktól függetlenül. Egy virágcsokor vagy egy szál virág. Nincs ebben semmi kivetnivaló" — vélekedik egy képviselő. A másik: „Nőnap? Az a baj, hogy a nemzetközi munkásmozgalommal hozható kapcsolatba ... Ezért erőszakoltnak tartom. Talán egy másik napot kellene erre kijelölni, és ne március nyol- cadikát...." Mégmosolyogni- való vélemény ez, mintha a nőnap jellege egy másik dátumhoz kötődve megváltozna. Azon nem csodálkozom, hogy véleményéből átsüt a gyűlölet ' a „munkásmozgalommal” szemben. Pedig .. . nem csak a parlamenti felszólalásában, de még a választási korteskedés idején is — pártja nevében — gyakran hivatkozott a „népre", amely köztudomásúan munkásokból is áll. Munkásmozgalom? Vörösposztó. A képviselők zöme ezért kerüli szónoklatokban a „munkás" szót, ami ugyan — jócskán megkopott az elmúlt évtizedekben —, ám közel sem a munkások okán. Nem venni tudomást több milliós tömegről, kizárólag választások idején? Nevetséges. De nézzük tovább a válaszokat: „A pártoktól függetlenül, legalább évente egyszer jusson eszébe a társadalomnak, hogy mi, nők is a világon vagyunk ..." — mondja egy képviselőnő. A következő: „Miattam lehet nőnap. Legyen. Azelőtt kényszeritették az embert, hogy részt vegyen a nőnapi ünnepségen . .." Kényszerítették? Lehet. Május elsejei felvonulásra és más ünnepek részvételére bizony gyakori volt a kényszer. De nőnapon? Lehet, hogy előfordult. De hát, aki — férfi létére — kényszernek érezte, hogy egy évben egyszer virággal köszöntse környezete lányait, asszonyait, ahhoz egy szavam sincs. Gondolom, a virág is elhervadt a kezében. Még egy képviselő: „Nőnap, anyák napja, gyermeknap, öregek napja . . . Nem tudom, kellenek-e ezek?” — tűnődik, de nem tud állást- foglalni. Kit zavarnak ezek a hagyományos - bár nem hivatalos — „napok"? A rendezvények, megemlékezések - ha vannak — munka- vagy iskolaidő után zajlanak le. Sem erőltetni, sem gátolni nem kell. Nem is lehet: mindenki olyan ünnepet ül - ha nem sérti a társadalmi együttélést —, amilyent csak akar. Mondhatnám parlagi módon azt is: kinek mi köze hozzá? Egyet nem kell: belevinni a politikát. Szegfű és rózsa Illetve, ez sem sikerül mindig. Az MSZDP egyik vezető személyisége összehozott egy találkozót - szerkesztőségünkben — Petrasovits Anna és munkatársam között. Kollégám — gondolva — megtiszteli az elnökasszonyt és a találkozó előtt egy órával elrohant a virágüzletbe és hozott egy szál — elegánsan csomagolt — gyönyörű vörös szegfűt. Aztán várakozott. Aztán a fejéhez kapott: a szegfű a szocialisták választási emblémáját ékesíti, a szociáldemokratákét pedig szép, piros rózsa. Elrohant, közben a szegfűt benyújtotta a telefonos kisasz- szonykárlknak. (Nőnap!) „Hogy ez az Attila milyen kedves" — kiáltott fel, de kollégám mór elviharzott egy szál vörös rózsáért, Annának. Hiába, vigyázni kell. vasamapi Radio mellett... Parajelenségek II. Fotók: Szundi György Bach Szilvia és Éles István
