Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-07 / 37. szám
1991. február 7., csütörtök aj Dunántúlt napló 9 Példa értékű munka volt A rendkívüli eseményekben bővelkedő hétköznapjaink sorában is figyelemre méltó esemény zajlott Szászváron. Mint ismeretes, a bányaüzem leállítása állandóan a bányászok feje felett™ lebeg. A „vész” elkerülésére már minden lehetőt megtettek: átszerveztek, feltártak, terveket módosítottak, kapcsolatokat kerestek, minőségi termelés úiabb lehetőségeit aknázták ki. A nemzeti energiatermelésben elfoglalt helyük szerint a szászvári bányászok nem az első helyen állnak, hiszen a magyarországi széntermelés kb. 0,5 százalékát adják. Ez egyben azt is jelzi, hogy az itt dolgozók nem várhatnak csodára, itt tenni kell, és elsősorban saját erőre támaszkodva. Az országos „össznépi letargia" idején az agyonsza- pult szakszervezet kezdeményezésére amolyan „mentsük meg aY üzemet” akciót szerveztek, azaz bérnélküli műszakra hívták a dolgozókat. Talán a szervezők sem hitték volna: gyakorlatilag minden dolgozó megjelent, aki nem volt betegállományban, illetve szabadságon. Sőt, a nyugdíjas klub tagjai is kivették részüket a termelésből. A 320 tonna szén kitermelése 850 ezer forint tiszta hasznot hozott az üzemnek. Mégis a nagy érték talán abban a tényben van, hogy lehet, van még ragaszkodás egy üzemhez, hogy a kollektív felelősség érzése még mindig csodákra képes. A nyugdíjasok 25 csille szenet takarítottak össze a napszinten, és jóleső érzéssel nyugtázták, hogy tenni tudtak valamit az egykori üzemükért. A bonyhádi Volán ingyen buszt ajánlott fel a szállításokra. A műszaki dolgozók fizikai munkán teljesítették a rájuk kiszabottakat. Ez példa értékű szervezés, munka volt. Az ilyen akciók teszik érthetővé mindazok szimpátiáját is, akik az észak-mecseki bányászkodás folytatásáért drukkolnak. Králl Zoltán Szénkitermelés Komlón, Kossuth Bányaüzemben Megalapozott indokkal? A szénbányák komlói üzemeiben foglalkoztatottak létszáma 4800 fő, amelyből 4000 a komlói lakos. A 30 000 lakosú város szinte minden családját érinti valamilyen formában a szénbányák helyzete. Az esetleges megszüntetés a település számára kezelhetetlen - katasztrofális helyzetet teremtene. A bányászat átmenet nélküli visszafeljesztése, a bányászatban foglalkoztatottak számának jelentős, gyors visszaesése a következő súlyos következményekkel járná: — A vonzáskörzetben jelenleg 2000 munkanélkülit jegyeznek, melyből kb. 600 komlói lakos. A munkanélküliség további nagyarányú fokozódásával olyan középrétegek válnának munkanélkülivé, melyek jelentős részénél a> tanult szakismeret, a gyakorlati tapasztalat nem konvertálható, másik hányaduk pedig a jelenlegi munkanélküliek marginális rétegét hozná tartósan reménytelen helyzetbe. — A vásárlóerő' jelentős csökkenése miatt a kereskedelem, valamint a szolgáltatások iránti kereslet drasztikusan visszaesne. — A személyi jövedelemadó befizetésének elmaradása miatt csökkenne a városi költségvetés bevételi oldala, amely az infrastrukturális, intézményi szolgáltatások visszaeséséhez vezetne. A komlói szénbányászat teljes felszámolása pedig nemcsak a város, de az egész térség számára kezelhetetlen, generációkra kiható problémát jelentene. A bányászaton kívül — szóba jöhető méretekben — nincs más megfelelő gazdasági infrastruktúra. A térség tartós depressziója, továbbá az országos dekonjunktúra új vállalkozások indításához szükséges tőkék kumulációját nem tette, nem teszi lehetővé. Kívülről jövő, jelentős tőke- beáramlás jelenleg nem taA logika és humanitás nevében Teljes egyetértéssel csatlakozunk az Új Dunántúli Naplóban január 28- án közölt állásfoglalásához, amelyet két komlói párt tett közzé. A logika és humanitás nevében mi is határozottan kiállunk a komlói bányászok létbiztonsága és a bánya fennmaradása érdekében. Kereszténydemokrata Néppárt komlói szervezete, Ónozó Lajos elnök pasztaiható. Sőt, a szénbányászat visszafejlesztése (esetleges felszámolása) esetén a tovább fokozódó gazdasági, társadalmi instabilitások, a csökkenő szolgáltatási színvonal, a romló infrastrukturális helyzet miatt a szükséges mértékben reálisan a közeljövőben sem várható. Amennyiben a szabad vállalkozói tőke nem enyhíti jelentősen a térség foglalkoztatási problémáit, úgy a szénbányászat felszámolása esetén a kormányzatnak kell a kérdéskört kezelnie új munkahelyteremtő, közvetlen beruházásokkal, vagy a magántőkének tett nagymértékű engedményekkel, kedvezményekkel. Az első esetben itemcsak a befektetendő tőke nagysága rendkívüli • (5-10 milliárd), de elsődlegesen munkahelyteremtő szerepe miatt továbbra sem lesz biztosítva a tőke maximális értékesülése. A második eset felveti a kérdést: miért nem adja a kormányzat a szubvenciókat az ezzel jelenleg is működőképessé tehető szénbányászatnak, stabilitást biztosítva ezzel mind a térségnek, mind pedig a hazai energiaellátásnak? A kérdés felvetése különösen indokolt, mivel ismfert, hogy a bányászat megszüntetése az állami költségvetésnek (ill. társadalombiztosításnak) éves szinten a fennmaradáshoz szükséges szubvenciónak megfelelő nagyságrendű kiadást jelent, mely a komlói bányászathoz kapcsolódóan kb. 500 millió. Nem számítva a bányabezárás egyszeri több százmilliós tételét. A társadalombiztosítás igen jelentős bevételi forrástól is elesne. A jelenlegi tb. járulék kb. 400 millió. Nem elhanyagolható hatású a szénbányászat beszállítóinál jelentkező piacvesztés sem. Mindezek után alaposan megkérdőjelezhető, hogy a szénbányászat mai helyzetben történő erőszakolt visszafejlesztése vagy megszüntetése megalapozott indokokkal tör- ténik-e. Kolozsvári Sándor okleveles bányamérnök Legyenek testvérvárosok! Pécs és Kaunas Litvánia függetlensége és szuverenitása súlyos veszélyeztetettségének napjaiban a Pécsi Szabadelvű Páholy régebbi elhatározását most megvalósítva felkéri Pécs megyei jogú város önkormányzatát, hogy kezdeményezzen testvérvárosi kapcsolatot a litvániai Kaunas városával. Javasoljuk, hogy Pécs városa küldjön üzenetet Kaunas város törvényes vezetőinek, melyben ítélje el a szovjet központi vezetés katonai agresszióját, és nyilvánítsa ki őszinte szolidaritását a litván néppel, valamint kérje fel Kaunas város vezetőit a testvérvárosi kapcsolatok felvételére Pécs városával. Pécsi Szabadelvű Páholy Legyen olcsóbb kenyér! A földművelésügyi miniszter rendelete a fehér kenyér maximált árát 20,40 ft/fcg-ban állapította meg, ami a korábbi 14,80 Ft-os árral szemben 38%-os árnövekedést jelent. Az Új Dunántúli iNapló január 22-i számában közlemény jelent meg, amely szerint február 1-jével a sütőipar abbahagyja a veszteséges fehér kenyér sütését, és helyette a 27 Ft-os ,,Siá" kenyeret fogja gyártani. Másnap o Pécsi Sütőipari Vállalat tájékoztatta a lakosságot, hogy továbbra is számíthatnak a 'hatósági áras termékre. Az első hír tehát a vidéki településeket ellátó Baranya Megyei Sütőipari Vállalatra vonatkozott, amely a pécsi, korszerű vállalatnál kétségtelenül rosszabb technológiai adottságokkal rendelkezik, emellett a szállítási költségek emelkedése hatványozottan ■érinti. Elképzelhetetlennek és elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a pécsi ®á IIa m po lgá r a jövőben olcsóbb kenyeret ehet, mint a vidéki városok és falvak polgárai. A Baranya Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója elmondta, jelentős élőmunkával állítják elő a fehér és alföldi kenyeret. Közlése szerint csak 5— 6%-os veszteség mellett tudnák a fehér kenyeret előállítani és a megye 260 településére kiszállítani. Ezért határozták el a termelés megszüntetését. Tisztáiban vagyunk azzal, Ihogy a vidéki sütőipari vállalatok nem kötelezhetők veszteséges termékek gyártására, ami egy éven belül tönkretenné őket. Tisztelettel azt javasoljuk, hogy a kevésbé korszerű módszerekkel, szétszórt üzemekben termelő vállalatok az adbbefizetési kötelezettség teljesítésénél a maximált ár és a tényleges önköltség közötti- veszteséget levonhassák. Ez látszik a legkézenfekvőbb megoldásnak annak érdekéiben, hogy fehér kenyeret még elviselhető áron vásárolhasson az egyre inkább elszegényedő lakosság. Jakabos Zoltánné, a Fogyasztók Országos Tanácsának megyei elnöke Bleyer Jenő, a Nyugdíjasok Egyesületének megyei elnöke Áz MDF nem ért egyet... Támogatjuk A pécs-baranyai Értelmiségi Klub üdvözli és fenntartás nélkül támogatja az MDF-nek még az 1990-es országgyűlési választások előtti programjának elképzeléseit, többek között különösen azt a pontját, mely a lakáskamat utólagos felemelése ellen emel szót. Idézet a program „Lakás- helyzet” című fejezetből: „Az MDF nem ért egyet az eddig alacsony kamatra adott építési hiteleg utólagos drágításával, ha az csakis a kiszolgáltatott helyzetű lakosságra vonatkozik." Kívánjuk, hogy az MDF ne törődjön bele abba a ku- 'darcba, hogy a nyilvánvalóan destruktív „ellenzék” nemcsak meghiúsította, de éppen ellenkezőjévé változtatta e nemes elképzeléseket. Az ÉK e pontban feltétlenül kormány- párti, s ha szükséges, további támogatásáról biztosítja az MDF-et e programjának valóra váltásában. A pécs-baranyai Értelmiségi Klub (3 ellenszavazat mellett) A kormánypártok tapsa! A Mecseki Szénbányák stratégiája: a lassú önfelszámolás Ki érti ezt? A Komló varos érdekében létrejött összefogást üdvözlöm. Közel 40 éves bányászati gyakorlatom - amelyből 18 évet komlói bányaüzemekben szereztem — késztet arra, hogy a bánya- vállalat jelenlegi hivatalos gazdasági, műszaki és szociális vezetési szemléletét és gyakorlatát ellenezzem. Komlót két évvel ezelőtt a „kilábalás" érdekében a vezetés belevitte a „szelektív szénvagyongazdálkodás” és a „gyorsított leművelési program” jelszókkal feldíszített rablógazdálkodásba azzal kecsegtetve, hogy az eredményül létrejövő koncentrált üzem évtizedekre megalapozza stabilitását. A buzgón végrehajtott szelekció sikerült; következésképpen a gyorsított leművelés is. De mi lett a stabil üzem megteremtésének célkitűzésével? Mi gátolja meg annak felismerését, hogy a korábbi években feltárt szénvagyon csupán részleges leművelése a további feltárási fajlagos ráfordítás növekedését eredményezi, és így a gyorsított leművelés fokozottan gyorsított feltárási tevékenységet követel meg? Ennek figyelembevételével remélte a vezetés a gazdaságossági mutatók javulását? Ki érti ezt?... Továbbá ki érti azt, hogy- a piacgazdaság felé haladva — miközben a felvevő piac szerepe fokozatosan felértékelődik - a Mecseki Szénbányák legértékesebb termékének főfogyasztójáról, a Dunai Vasműről könnyedén lemond; nagyvonalúan vállalva ezzel azt a következményt, hogy elveszti annak különleges jelentőségét, hogy hazánkban csak a mecseki szén alkalmas kokszolásra? — ha a termelési kapacitás és a vásárló piac lehetővé teszi, akkor köztudottan a fajlagos termelési költségek legkönnyebben a mennyiség fokozásával csökkenthetők; mi miért az ellenkezőjére — a rosszul bevált „fogyókúrára" - törekszünk?- amikor az országban fokozódik a munkanélküliség, akkor a Mecseki Szénbányák miért csak a tömegesen és intézményesen alkalmazott külföldi munkaerő favorizálásával pótolja hiányát, miért hanyagolja el a hazai szervezést, képzést, átképzést? — amikor egyfelől a produktiv -létszámhiány és a teljesítmények visszaesése korlátozza a termelés mennyiségének növelését, másfelől a szénom- lasztásos fejtési technológiák túlzott elterjesztése gátolja a termelés minőségének javítását, akkor miért került befagyasztásra az éppen megkezdett technológiai fejlesztési program, és miért nem kezdeményezi a vezetés a fogyatékos technológiák jobbítását? — miközben a vezetés a „fogyókúrát” alkalmazva azon fáradozik, hogy a vállalat évtizedek alatt létrehozott szellemi kapacitásának harmadát- felét feleslegesnek minősítse, és felszámolja, aközben évi kb. 50 milliót költ olyan külső szellemi termékek és szolgáltatások megvásárlására, amelyekre a „fogyókúra" elvét nem alkalmazza. Miért? Komló és az egész Mecseki Szénbányák érdekében más vezetői programra, gyakorlatra van szükség. Talán még nem késő. Tiszai László bányamérnök 1991. január 29-én elhangzott egy interpelláció (Kuncze Gábor, SZDSZ) arról, hogy miért kell a közműépítési hozzájárulásra — szinte kényszerűen — felvett hitelre nézve is megfizetni a havi plusz 1500 forintot. Az ellenzéki interpellációt leszavazva (49 százalék plusz két államtitkári szavazat) a kormánypártok tapsoltak. A kérdés azonban megmaradt: a kamatok és törlesztések szabályozásának előterjesztése „a lakáscélú kölcsönök kamatairól" címet viseli, így tárgyaltak róla a bizottságok a plénum és ilyen címen szavazott róla a parlament. A törvény pontos szövege: „Azoknak a kölcsönöknek a kamata, törlesztő részlete és az adósság összege, amelyeket az OTP vagy takarékszövetkezet az 1988. december 31 -e előtt hatályban volt jogszabályok alapján lakásépítés, lakásvásárlás vagy egyéb, építési munka céljára nyújtott, az adós választása szerint 1991. január 1. napjától kezdődően a 65. vagy 66. paragrafus rendelkezései szerint változik.” A költségvetési tervezet bizottsági vitái során az SZDSZ rákérdezett, hogy mit jelent az „egyéb építési munka". A szakértői válasz szerint: felújítás, bővítés, emeletráépítés. Mivel ez többé szóba nem került, joggal érezheti mindenki, hogy a kormány a végrehajtásban átlépi a törvényelőkészítés és törvénymegalkotásban lévő tisztességet. A kormányzat arra vonatkozóan, hogy ennek terheit hogy lehet csökkenteni, a települési önkormányzatoknak adott szociális támogatásként lakosonként évi 200 forint támogatást tartja megfelelőnek. Ez a támogatás azonban véleményünk szerint, a rossz szociális megközelítésű alaptörvénynél felmerülő támogatásokra sem lesz elég, s még ki tudja hány ellátási és szociális feszültségnél fog erre hivatkozni a kormány. Fentieken kívül az igazsághoz tartozik az is, hogy a lakosság a közműfejlesztésekben való részvételként tulajdonképpen állami és most már ön- kormányzati feladatokat is magára vállalt. Az SZDSZ pécsi szervezete fiz olvasok véleménye Erőszakolt visszafejlesztés
