Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-04 / 34. szám

1991. február 4., hétfő aj Dunántúlt napió 3 Szalagavató a Nagy Lajosban Szalagavatóra, majd azt követően bálra került sor az elmúlt szombat este a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban. A szülői munkaközösség tagjai egy tavaly kezdődött hagyomány alap­ján nemcsak a gimnázium, hanem a kolozsvári testvériskola végzőseinek is tűztek fel szalagokat. A nyitótáncot követően a kolozsváriak és két végzős pécsi osztály is táncbemutatóval kedveskedett a vendégeknek, ünnepi beszédet Póla József gim­náziumigazgató mondott. Képünk a szalagfeltűzéskor készült. Fotó: Läufer László Túlfűtött volt a devizabefagyasztás? II rémhír nem tompította a márka fényét Vélhetnénk: kettős csapás is érte az elmúlt hetekben a magyarországi devizaforgal­mat, jelesül a forint leértéke­lése, illetve a különböző vám­rendelkezések következtében megcsappant jugoszláviai be­vásárló-áradat, másrészt a „nem zörög a haraszt. . . szintjén terjesztett rémhír: az állam a magyar magánsze­mélyek devizaszámláinak be­fagyasztását fontolgatja. Két pénzintézethez - a Pos­tabankhoz, illetve az OTP Ba­ranya Megyei Igazgatóságá­hoz - fordultunk a kérdéssel: a devizaszámla-forgalmakat mennyiben befolyásolta az emlitett hit? Időszerűnek vél­tük ezt azért is, mert — úgy tűnik — az alig felvert hullá­mok már el is csitultak, más­részt azt is hallottuk: a vafu- taforgalomban olyan végletes helyzet is kialakult, hogy amit valaki betett, azt rögtön más­nak kellett kiadni, mert ki­ürült a valutapénztár. . . Ez utóbbi sem bizonyult igaznak, belefér a felelőtlen­ség által megfogalmazott „jól­értesült információk" köré­be .. . A Postabanknál Jádi János igazgató annyit mondott: két hullámban érezték, de csak kis mértékben, hogy néhányon elhitték, hogy a devizaszám­lák teljes váratlanul befa- gyaszthatóak. A devizaszámla­forgalmuk lényegében nem csökkent, és amióta a számla- tulajdonosok megnyugodtak, hogy a rémhír nem csökken­tette a márka fényét, jószeré­vel csak beraknak a szám­láikra. Csökkent ellenben a valutaeladás, mint már utal­tunk ró, a Jugoszláviából ér­kező vásárlók számának drasz­tikus visszaesése miatt. Az OTP-nél Mátrai Livia igazgatóhelyettes az év ele­jén szokásos devizaszámla- forgalom-növekedést egysze­rűen magyarázza: mindenki, aki tehette, most váltotta ki a „legendás” 50 dollárját, így a pénztárak forgalma inkább ennek köszönhető.- Aki kérte a pénzt a szám­lájáról, megkapta, ez nekünk csak annyiban jelentett gon­dot, hogy kicsit több mun­kánk volt. Jádi János még egyszer fel­hívta a figyelmet arra: csak az országgyűlés hozzájárulá­sával lehet a devizaszámlá­kat zárolni. Halkan hozzátette: márpedig ha itt bármennyire is csendben kerülne szóba, nincs az a hír, ami jó időben ki ne szivárogna. M. A. I Kis ärtalommgl a nagy baj ellen Meddig gyógyszer - mikortól méreg? A Zinnat, angol antibioti­kum. Tavaly óta forgalmazzák Magyarországon, s akik már szedték, esküsznek rá, hogy ez egy szupergyógyszer. Jó szívvel ajánlgatják egymásnak, leszólva a Maripent, s a többi antibiotikumot. Régóta hozzászoktunk az ön- gyógyszereléshez, s ilyen gyógyszerínséges időben külö­nösen felértékelődik minden rejtett tartalék, ami a házi pa­tikákban van. S miközben bí­zunk az innen-onnan össze­szedett betegség- és gyógy­szerismeretünkben, aközben teljesen megfeledkezünk arról, hogy esetleg pont az ellenke­zőjét érjük el annak, amit sze­retnénk. A több mint két évtizeddel ezelőtt zajlott Contergan-ügy óta — várandós nőknek is ad­ták ezt a nyugtatót, melynek következményeként fejlődési rendellenességgel hozták vi­lágra a gyermeküket - nem tudunk újabb gyógyszerbot­rányról, .amelyet adott készít­mény mellékhatásai idéztek volna elő. De kérdés, hogy csak az számít-e nagy bajnak, ha sokakat érintő következ­ményről van szó? A várandós­ság példájánál maradva, va­jon tudjuk-e, hogy egyes ké­szítmények szedése — mellék­hatásként — olyan alhasi vér­bőséget idézhet elő, ami veté­léshez vezethet? Vagy azt, hogy ha egyes antibiotikumok mellett vaskészítményt is sze­dünk, akkor gyakorlatilag ha­tástalan az antibiotikum, mert a vaskészítmények csökkentik, vagy meggátolják a felszívó­dást. Arról nem is szólva, hogy ha nyakra-főre antibiotikum­hoz nyúlunk és kis dózisban, rövid ideig szedjük, akkor a kórokozó baktériumok egy idő után ellenállók lesznek velük szemben. Ha továbbadjuk a fertőzést, azokon sem segíte­nek ezek a gyógyszerek, akik talán még sosem szedtek an­tibiotikumot. Hajdanában az volt a gyógyszeres kezelés alapelve, hogy lehetőleg he ártsanak a betegnek - hallattuk dr. Czopf Józselnétől, a Baranya Megyei Gyógyszertári Központ elő­adójától, aki az Országos Gyógyszerészeti Intézet gyógy­szerismertetője. Az utóbbi év­tizedekben úgy módosult ez a rendező elv, hogy a nagyobb bajt csökkentsék, kisebb árta­lom árán. Márpedig azt, hogy egy betegnek melyik gyógy­szer használ legtöbbet úgy, hogy közben a legkevésbé árt, azt csak orvos tudja eldönteni. S hogy ezt egyre inkább ko­molyan kellene venni, arra az is érv, hogy egyes kórházak­ban új gyakorlat kezd kiala­kulni. Meghatározzák azokat a készítményeket, amelyeket osz­tályos orvos, csak főorvos, il­letve azokat, amelyek szedését kizárólag egy több szakorvos­ból álló team rendelheti el. Igaz, ezek már „nagyágyúk". Tartalékok a többféle beteg­ségben szenvedő súlyos álla­potban lévő emberek gyógyí­tására . . . VT. É. Elősajtolt szépségek fűben-fában Búzavirágkék álmok Mohácsról „De ha még úgy tudnék rajzolni, mint a lányaim!” Szundi György felvétele A laboratóriumi szoba szűk, a mennyezet szinte az eget veri, de körben a fáradt, sár­ga vakolatot mégis derű ra­gyogja be. Szemközt, az asz­talok fölött, a falak sivatagos négyszögét a komló dúsan le- omló, szőlőleveleikkel koroná­zott termése feledteti. És far­kasalma törékenyen, fakórózsa- színűen megcsillanó füzére, akár egy kissé ómódi, régi, szép időkre emlékeztető gyöngysor, amely a kagylók színéből, a messzi utak emlé­kéből mindenáron meg akar őrizni valamit. A fakózöld és rozsdaszín zuhatagtól jobbra is, balra is a falakon képek — japánosan karcsú virágle­nyomatok. Elszáradt, füstbarna szárú aranka, füstsárga szirmú rózsa, áttetszővé finomult szir­mukat szitakötőszárnyként leej­tő nárciszfélék, pázsitfélék, szíjostorként pendülő éle, pap­sajt és bogáncs belefagyva a laminált lemez fébérlő hóme­zejébe. — . . .de például a búzavirá­gok a 45 kilopond/négyzetcen- timéteres nyomás és a hő ha­tására se vesztik el kék színü­ket — mondja Kuti Gézáné, a Mohácsi Farostlemezgyár labo­ránsa. — Valahogy ki kell dí­szíteni ezt az ablaktalan bör­tönt - mondja nevetve, majd tekintetével is végigsimít te­remtményein. A gesztenyelevé­len, amelynek az erezetén sze­mérmesen lobban át a pün­kösdi rózsa pírja, a bogán­cson, amely fakó napkoronggá szelídül lóndzsás őreinek kísé­retében.- A szomszéd helyiségben ez a kísérletekhez szükséges présgép, a Siemperkamp se­gít. . . A hét év alatt — amióta ezzel az eljárással próbálko­zom — megismertem a színek hő hatására történő visel­kedését. Már gyerekkoromban se szerettek velem a piacra jönni, mert nem a káposztá­ikat, hanem a virágokat néz­tem. . . Hogyan készül? Hosz- szadalmas lenne bemutatni. Most ismét próbálkozom a Ta­lálmányi Hivatalnál. . . — A farostlemezeknek ez az esetleges művészi Ízlésű díszí­tése üzlet lenne önnek vagy talán a gyárnak is? Kuti Gézáné kérdőn néz rám. — Ez elsősorban nekem okoz örömet. Már az adminisztrátori munkát is olyan nehezen vi­seltem. Nekem ez addig jó, amíg ezt az örömet nem vesz­tem el. Nézze, próbáltam sok­szorosítani is, de ezzel az el­járással létrehozni se lehet két egyforma képet! — Finom és törékeny mint egy japán metszet, a felület tapintásra teljesen homogén, holott a növények ott vannak a felület alatt. — A japánok...?! Itt jártak gyárlátogatáson a Suzuki kép­viselői. Ha látta volna. Talán ezért a japán naptárért is megszerettek, ami itt van a szekrényemen. Elképzelhető, hogy nemsokára a Művészetek Házában is láthatók lesznek a képek. A szívemnek legkedve­sebbeket vittem a zsűrinek. Hogy ezt sikerült elérnem, kö­szönhetem az agilis férjemnek is, aki itt főmérnök, édes­anyámnak, ő Sopronból szorít értem, és dolgozott itt az üzemben egy nyugdíjas bácsi is. . . A hortobágyi munkatábor toborzása ideién Dunántúlra menekülő család Nádudvarról telepedett Mohácsra, olyan helyre, ahol — a kubikus nagyapa szavaival — még van­nak szép, hímzett szoknyás asszonyok. A most, negyvenen túl is csinos asszony, Kuti Gé­záné, aki a Gólya utcai Isko­la közelében elhulló rózsákat csent nemrégiben is, hogy az összeszedett gyomnak és virág­nak a prés alatt adjon kevés­bé múlandó életet, két nagy­lány édesanyja. Egyik lánya a fővárosban a Főfotónál dol­gozik, a másik számítógépes szakmában Szekszárdon. Az utóbbi, mellesleg, ifjúsági gyorsíró-világba inoki helyezett. — De ha még úav tudnék rajzolni, mint a lányaim! Bóka Róbert Segítségre szorul a Vörös- kereszt? Egyelőre tort az alkudozás a társadalmi szervezeteknek járó költségvetési „ellátmány­ról” és az előzetes adatokat figyelve már most Játszik, hogy néhány szervezet bezár­hatja a kapuit, persze, első­sorban az alsóbb szinteken. Vajon megmaradhatnak-e a Vöröskereszt helyi szervezetei? Amennyiben a tavalyi költség­vetési hozzájárulást kapják csupán, akkor bizonyára nem, ismerve a növékedő inflációt a rezsijükben. Kánpáti Júlia, o Vöröske­reszt megyei titkára sem tudija már tovább csökkente­ni a költségeiket, hiszen mi­nimális létszámmal, cseppet sem luxuskörülimények között dolgoznak Baranyában. A feladataik viszont nem ebhez méretezettek. Ha csak a ta­valyi adatokat nézzük: hónap­ról hónapra több tíz tonna ru­hát, élelmet mozgattak meg, ilyen szervezés profi csapat nélkül nem megy. A külföldi példáik szimpati­kusak, ugyanis a norvég Vö­röskereszt játéka utomoták ki­zárólagos üzemeltetéséből, az osztrák egészségügyi papir gyártásából, a török kártya forgalmazásából tartja el ma­gát, de nálunk ez nem megy, ímert ehhez is tőke kell. A gazdag mecénásokra sem számíthat egyhamar a szerve­zet, közben viszont nélkülöz­hetetlen az a szerep, amelyet a „kisemberek” jótékonyko­dásának 'közvetítésévé1! vállal. Ez pedig korántsem kevés, sőt nagy szüksége van rá a társadalomnak. Kérdés, med­dig tudják vállalni? G. M. Dolgozhat a magyar elhárítás? Éves olajtermelésünk az Öböl vizén A Védatlasz óriási feltűnést keltett „Minden idők egyik legna­gyobb környezetvédelmi ka­tasztrófája fenyeget..„Az immár hatszáz négyzetkilomé­ter nagyságú olajfolt dél felé terjed. .„Ha az egész világ minden mentőberende­zését odavinnék, az sem segí­tene már..." „Szaudi állítás szerint eddig tizenegy millió hordónyi olaj került az Öböl vizébe . . ." Hogy egy nem egészen ide- illő szlogennel zárjuk az idé­zetsort: nem semmi! De hogy mennyi is lehet ez az olaj, tulajdonképpen elképzelni sem tudjuk. Segít ebben olvasói­nak Magyar József, a Rotary Kft. műszaki igazgatóhelyette­se, nagykanizsai olajmérnök: — Egy hordóba 165 liter olaj fér. Mondjuk durván hat ba- rell ezer liter. Egymillió hor­dóban 140 000 tonna fekete arany van. Ha egy centiméter vastag rétegben terül a folt a tenger vizére, egy köbmé­ternyi egy négyzetkilométeres felületet takar be. És persze pusztítja az élővilágot. A szaudi közlés szerinti tizenegy- millió hordónyi olaj nagyjá­ból azonos azzal a mennyi­séggel, amit mi Magyarorszá­gon egy év alatt kitermelünk! A mi éves teljes olajszükség­letünknek megközelítőleg a harmada. Ennyi olaj úszik az öböl vizén. És ez csak az olaj. A környezetnek(ben) okozott kárt kiszámolni sem lehet. Az olaj árát igen: 20 dollárból indul­junk ki, tessék beszorozni ti­zenegymillióval. Vélhetnénk joggal: felesle­ges próbálkozás egy akkora olajfoltot „letakaritani” a ten­gerről. Magyar József azon­ban megnyugtat bennünket: a szükséges technológia rendel­kezésre áll, s ha a térségben nem lenne háború — ami miatt az olajfoltot is nehéz megközelíteni és zavartalanul dolgozni —, akkor fel lehetne számolni. A környezetszennye­zés azonban már visszafordít­hatatlan. — Minden olajtermelő cég arra van szorítva — hallottuk a szakembertől —, hogy fel­készüljön a legveszélyesebb „olajcsapások” elhárítására is. Ezeket az erőket összevonva eredményes lehetne a munka az öbölben. Ha az „arab folt” kisodród­na a háborús térségből - ha kisodródik: a prognózisok sze­rint azonban körbejárja majd az öblöt —, minden bizonnyal sorbanállnak majd a cégek, amelyek hatalmas pénzért vál­lalják az olajfolt felszámo­lását.- Hallottunk arról is, hogy már hónapokkal a háború ki­törése előtt előre gondolkodó országokból megkeresték a magyar szakembereket: a megsérült berendezésekben keletkezett károk elhárításá­ban közreműködhetnének-e?- Nem csak bennünket, de a Szolnokon működő másik fúróvállalatot is megkeresték. Ha a háborúnak vége, vál­laljuk. További ide kapcsolódó in­formációnk: néhány hónappal ezelőtt az olajszakma egyik rendszeres nemzetközi tapasz­talatcseréjén bemutattak egy magyar szabadalmat, a Véd- atlaszét. A lényege egy olyan anyag, amely — mint a szi­vacs — magába szívja az ola­jat, így a tengerről való „le­termelése" egyszerűbb, gyor­sabb. A szabadalom nagy feltűnést keltett, éspedig ki­válósága, s nem az miatt, hogy nem egy kifejezetten olajnagyhatalomnak mondha­tó ország szakembereinek a sajátja. Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents