Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-28 / 58. szám

1991. február 28., csütörtök aj Dunántúli napló 3 Korhoz kontra önkormányzat Vajon megnyugodnak-e a kedélyek Siklóson? Késő estébe nyúlt kedden a siklósi kórház kontra önkor­mányzati testületi összejövetel. E találkozót összehivá szándék eredendően dicséretre méltó, hiszen az lett volna a célja, hogy a kórházigazgató-választást követően kialakult rossz hangulatot, leszültségeket leloldja, kibeszéljék a sérelmeket, kihúzzák egymásból a tüskét, s arról cseréljenek gondolatokat, hogyan tovább. Sajnos nem igy sikerült. Ehelyett a tüskéket még inkább beleverték egymásba, újabb tüskékkel tetézve. A két ellentábor gondolatai, véleményei párhuzamosan lutottak egymás mellett, egy jottányit sem közeledtek a három óra alatt. Az előzmények ismertek: a Népjóléti és a Belügyminiszté­rium együttes rendelete alap­ján a kórházak dolgozói de­mokratikus keretek között vá­laszthatnak maguknak kórház- igazgatót. Az önkormányzati törvény szerint pedig, az ön- kormányzati testületnek ezt jo­gában áll felülbírálni; sőt másképp dönteni. Nos, Siklóson az történt - ami az országban példa nél­kül álló - hogy a titkos sza­vazáson a szakorvosi testület a két pályázó közül a kórház szülészfőorvosa mellett voksolt 80 százalékban. Az ő szavazá­si döntésüket azonban oz ön- kormányzati testület nem fo­gadta el, ők a másik pályázó mellett döntöttek, ami egyút­tal a kinevezését is jelentette. (Ez a pályázó előzőleq a gyu­lai kórháznak volt igazgatója három évig. Az ottani válasz­táson nem kapott elegendő szavazatot.) A kórház orvosai azóta meabcmtottnak, becsapottnak érzik magukat - meg kell mondani, teljes joggal - azt mondják, meaalázták őket az­zal, hoqy eljátszották velük a demokráciát, elhitették velük, hogy dönthetnek valamiről. Azóta a hangulat egyre rom­lik, mérgesedik a testület és az orvosok között. A választás óta annyi történt, hogy a pol­gármesterrel a kórház egyik orvosa (a gyermekgyógyász főorvos) elutazott Gyulára. A polgármester a kikérőt vitte, a főorvos pedig tájékoztatta az immáron új igazgatót a kór­házban az előzmények miatt ellene irányuló hangulatról. A gyulai orvos — dr. Szepesvári Elemér — korrektül reagált, azt mondta, ha így áll a hely­zet, ő kész visszaadni a kine­vezését akkor, ha új pályáza­tot írnak ki. Ám ő akkor újra indul. A gyulai utat követően a kórház kollektívája egy közben érkezett minisztériumi állásfog­lalásra hivatkozva levélben kérték is ezt tőle, sőt azt is közölték, az általuk előzőleg igazgatónak megválasztott fő­orvos semmiképp sem pályázik ismét. A kedd esti összejövetelen Szepesvári Zsolt, siklósi pol­gármester — bár azzal kezdte, azt szeretné, ha tisztáznák a félreértéseket, ha megbeszél­nék közösen, hogyan tovább a betegek, a lakosság érdeké­ben - közölte: az, hoqy ki lesz az iqazqató, eldöntött tény, s erről nem tudnak és nem is óhajtanak vitatkozni. És ekkor elindult a vita. Kiderült, az ellentétek mé­lyebbek. mint a kívülálló hitte volna. Az orvosok nem tudják lenyelni, hogy — mint mond­ták — hiába volt rendszervál­tás. megint hatalmi szóval tesznek föléiük vezetőt. A má­sik oldal bizonvqatta, minden­képp külső ember kell, mert a kórházi intrikók, klikkek. az eqvmás fúrása belső emberrel nem oldható meg. Az is el­hangzott, a lakosság részéről magyan negatív a megitélés a kórházban folyó munkáról. Amikor azonban az orvosok őzt kérték, konkrétan mondják meg mi a probléma, mert csak akkor tudnak segiteni, változtatni, ha tudják, mi el­len van kifogás, sok minden elhangzott, csak a lényeg nem. E sorok írója két és fél óra elteltével sem lett sokkal oko­sabb, hiszen ugyanazokat az érveket, sérelméket — sokszor primitív személyeskedésig, sér­tegetésig fajulva — hallotta is­mételni, és még mindig nem lehetett tudni tényleg, konk­rétan mi is a baj a kór­házzal? Szinte a gondolataimat mondta ki az egyik képviselő, amikor a 150. percben azzal állt fel, nem tudja miért is iöttek tulajdonképpen össze? Ne beszéljenek mellé, végre mondják már ki, hogy a kór­ház elvesztette a lakosság bi­zalmát. Az orvosok azzal válaszoltak erre, ha ekkora a bizalmi vál­ság, miért van annyi bete­gük? Miért kapnak annyi kö­szönő levelet? Munkájuk ellen hivatalos kifogás nem merült fel eddig. Amennyiben plety­kaszinten hallottak konkrét pa­naszokat, kérik a tisztelt tes­tületet, hogy most itt mondják el. Erre több képviselő kijelen­tette: személy szerint nincs ki­fogásuk egyikük ellen sem. Bár az egyik képviselő megvádolt az orvosok melletti elfogultságommal (egy félreér­tés miatt, amit most szeretnék korrigálni: az egyik képviselőt ellenkező előjellel fenyegették meg, mint ahogy jegyzetem­ben írtam) a tudósító megpró- Iból objektív képet adni. Am nem tudja kivonni magát az őt ért benyomások alól. Há­rom órán át egyre az járt a fejemben: ez szörnyű! Adva volt eleve egy elhibázott tör­vény, ami lehetővé tette ezt a választási színjátékot. Értetle­nül állok, vajon mi lehet a valóság, ami ilyen ellenérzése­ket váltott ki a testületből? A pletykák és intrikák, külsők és belsők idáig fajultak? Úgy vé- *ik. ezen idegenből hozott pár­tatlan igazgató tud segiteni. Vajon az előzmények után tud-e? Vajon az orvosok aka­rata ellenére rájuk erőltetett igazgató mellett jobb munka folyik majd? Javit-e ez a kór­ház hangulatán, vagy tovább mérgesednek az ellentétek? Az is elgondolkodtató, hogy a polgármester kompro­misszumot kért az orvosoktól, ugyanakkor kijelentette: az el­döntött tényről, vagyis az igazgató személyéről nem óhajt vitázni. Vajon az komp­romisszum-e, ha csak egy vá­lasztás van, nevezetesen elfo­gadni az új igazgatót? S bár a polgármester a kompromisz- szumkészséget kérte számon, vajon az ő részéről az komp­romisszumkészség-e, hogy ami­kor az egyik főorvos megkér­dezte, mi történik, ha még­sem fogadják el a testület döntését, akkor a válasza kö­rülbelül ez volt: akkor, aki így dönt, azzal nem tudunk to­vább együtt dolgozni, és meg­köszönjük az eddigieket. Mór csak az marad, őszintén remélni, hogy megnyugodnak a kedélyek, hogy annak, ami történt, a betegellátás nem látja kárát, hogy az új igazgató talán képes lesz ellogadtatni ma­gát. Hogy nem lesz irigylésre méltó a helyzete, az biztos. És csak egy nyitott kérdés marad: az előzmények után vajon ho­gy an zajlik majd le a gazdasági és az ápolási igazgató- választás? Sarok Zsuzsa EEBK353HUEB naaBaBBMRsnanraaBmHBanHBnBHraH Első látogatás: március 3S~-3­A ruhaosztás: a fiúk még öltözködnek, de a téli sapka már a fejre kerül. Fotó: Läufer László Irány a laktanya Nehéz dolog húszévesen bevonulni Könnyes zsebkendőket szo­rongató édesanyák, szomorko- dó menyasszonyok, barátnők, testvérek, régi katonaidőkre emlélkező apák gyűltek össze tegnap a pécsi Zrínyi Miklós Tüzérdandár laktanyában - a hatos út melletti, volt ,,A/1"- ben. Aki tehette, elkísérte a család „szeme fényét" a be­vonulásra, hogy az utolsó pil­lanatot is kihasználva búcsúz­zanak el egymástól, ameddig csak lehet ne bontsák szét összefonódott kezeiket. Pécsre közel 240 fiatal vo­nult be sorkatonai szolgálatra, amely előreláthatólag 12 hó­napig tart. A tüzérdandárhoz Pécsről és Baranya megyéből érkezett a bevonulok kéthor- jmada, míg a többiek Tolná­ból lettek bevonultatva. Ezzel megvalósult, hogy a pécsi lak­tanyába minden újonc 100 ki­lométeres körzeten belülről érkezett. A megye más bevonultatási területeit tekintve, viszont nem ilyen kedvező a helyzet, hisz bárányából a legtöbb fiatal elsősorban Kaposvárra, Bajára, Marcaliba és Nagykanizsára vonul be, illetve kisebb szám­ban Budapestre, Merőfalvára. A honi légvédelmi csapatok­hoz beosztottak nagyon mesz- sze, Debrecenben kapják meg az alap-, illetve sza'kki- képzés egy részét, aztán jön­nek vissza a csapatokhoz. Megyei szinten a bevonulok száma 30 százalékkal haladja ímeg a tavaly augusztusi be­vonulási létszámot. Az emelke­dés elsősorban a 12 hónapos katonai szolgálat bevezetésé­vel magyarázható. A szülőknek, hozzátartozók­nak Páka Ferenc ezredes, dandárparancsnok adott tájé­koztatást az újoncok elhelye­zési, élelmezési és kiképzési körülményeiről. Mint mondot­ta, mindenki tudja, hogy ne­héz dolog 20 évesen bevonul­ni, mert éppen ez a korosz­tály viseli el legnehezebben a bezártságot, a kötöttségeket,- a szabályokat. Meg kell szok­niuk, hogy minden egyes per­cet szigorúan beosztanak szá­mukra, parancsra kell ébred­niük, parancsra kell étkezniük, takarítaniuk, sőt még elalud­niuk is.- Az idősebb korosztály hajlamos a fiatalokat rossz színben feltűntetni, ennek elle­nére 20 éves tapasztalattal [mondhatom: ezek a fiatalem­berék csodálatosak. Néhány ;nap vagy hét alatt átállnak a katonaságra, idővel megkomo­lyodnak, megerősödnek és ki­fej födött köteles ség tu da t ta I mennék haza. Az első napok­iban nem szabad komolyan venni a panaszokat, mert min­den új, szokatlan a számukra. Az alapkiképzés március el­sején kezdődik, és négy hétig tar.t. Célja, hogy az újoncok Imegismerjék a katonai szabá­lyokat, előírásokat, megtanul­ják az alaki dolgokat (mene­telés, fordulások, tisztelgés, stb.), a fegyverek kezelését és használatát. Ezt követően négy hónapos kötelékkiképzé­sen vesznek részt, ahol megis­merkednek a 152 milliméteres ágyútarackkal, annak kezelé­sével, illetve a tüzérség felépí­tésével, feladataival. Itt egy­másra vannak utalva a koto­rnák, a felderítők, irányzók, lö­vegkezelők, ezért általában nagyobb az összetartás is, mint a többi szárazföldi ala­kulatnál. A második időszak­ban, a visszalévő hat hónap­ban a feladatok elmélyítése, begyakorlása a cél. A katonai eskü időpontja március 15., előreláthatólag délelőtt 11 óra. A látogatás már az első hétvégén, márci­us 2—3-ón is engedélyezett, szombaton 16—17.30-!ig, vasár­nap 9—13 óráig. Minden hét­végére ezek a látogatási idő­pontok az érvényesek. A láto­gatók felmehetnek a szintekre, megnézhetik az elhelyezést, a klubszobákat. Sőt a parancs­nok azt ajánlja, jöjjenek mi­nél többen a látogatók, mert az első néhány nap a legne­hezebb, akkor érzi magát leg­inkább egyedül az ember. Hajdú Zs. lfízeset« jegyzet: A H2O köbmétere B otcsinálta matemati­kussá értem lassan, de így sem látom vi­lágosan az éltető víz és döglesztő vízdíjak korreláció­ját, s az vigasztal, hogy nemcsak én vagyok így, egyedül. S jól esett, hogy a vízmű illetékese vigasztalt; a számszaki front számukra is bonyodalom, fejből még ők sem fújják a tételeket. Kölyökkoromban az útleírá­sokat faltam, s ha jól emlék­szem, a sivatag világában napi 28 liter víz a szükséges fejadag; állítólag meg is issza az ember. Az expedíci­ók tervezésékor ez az első, bemérni a kalandozás idejét, a személyek számát, és az­tán megtölteni a tömlőket . . . Modern nagyvárosokban- mint Pécs panelsivatago - vezetéken érkezik az éltető (Duna, s a megemelt vízdi­jak kapcsán gyorsan átszá­moltam: harmadmagammal havonta 28 000 liter vizet pancsikálok el. Úgy napi 900 litert. Legalábbis ennyit kell megfizetnem a kiszabott la- kásméret-kvóta alapján. (No nem egyedül vizezünk, ebbe feleségem és a két kölyköm is besegít. E napi 900 liter tetemes mennyiségét megisz- szuk, a többit elfürödjük, le­eresztjük a WC-n vagy meg­eszi az' automata mosógép.) Egy köbméter víz Pécsett 43 forint 20 fillér. (És ehhez még az állam 9,90-et dotál!) Ezek szerint még így is jutá­nyoson kapjuk. Informátorom megdolgozott és meggyőzött: higgyem el, magam sem hiszem, hogy mennyi vizet fogyasztok. A kimutatások szerint az auto­mata mosógép egy menet­ben 115 litert, a mosogatás 20-50 litert, a WC-öblítés 9 litert, a fürdés 100 litert el­visz egy főre, naponta - s ugyanígy egy főre 25 liter jut ivásra—főzésre. S hogy kis családunk bizony havon­ta 28 000 liternyit - 28 köb­méternyit - átenged ma­gán . . . Már majdnem elhit­tem, amikor felötlött; bár a mosógép, fürdés, WC-zés adatait sose figyeltem empi­rikus módon, azt tudom: né­gyen napi 100 litert nem iszunk meg, még ha alkal­masint 50 liternyi levest tesz az asszony az asztalra, egysvungban. Mi pécsiek, a megátalko­dott vizezők, még uszonyt és kopoltyút növesztve sem ér­demiünk ekkora megelőlege­zett vízfogyasztási bizalmat. iBezzeg a fővárosiak — náluk egy tízesért folyik a klórozott H2O köbmétere! A budapes­ti ugyanazért a pénzért 100 litert megihat naponta, míg én csak 25-öt! Félre az iróniát; én min­denkinek hiszek, de időnként ezt-azt ellenőrzőm. (Egy idő­ben, még a monolit pártál­lam vizfogyasztójaként, va­kon hittem.) S hasonlókép­pen számolgatnak, szoroznak és osztanak levélíróink is; feltehetően ugyanannyi pa­naszos sort kapunk naponta kisnyugdíjastól és jólkeresők- től, mint a Pécsi Vízmű. (Bár ennek sem néztem utána . . .) Statisztikus barátom szerint nem is fér annyi víz a Mo- hács-Pécs Nagydunavezeték- be, amennyit megfizettetnek velünk, sok vízórával nem rendelkező bérházlakóval. Apropó, vízóra! Ha fölsze­reltetném, leqföljebb önma­gam kontrollálására lenne jó, hiszen a hírek szerint mono­pol barátunk, a vízmű nem tolerálná nagyvonalúságom, nem hajlandó itt-ott vízórát bönqészni. Fizethetném to­vábbra is a panellétemre szabott, lakásméretű víz­kvótát. Nincs kitörési pont, ezt kell innom, ha tetszik, ha nem. S ezt kell fizetnem, ha meqiszom, ha nem. Pazarol­hatok, takarékoskodhatok; leqvre megy. Ezt nevezik áta­lánynak! (Átalány-bilincsek fognak*) D e hátha . . . Tettrekész önkormányzatunk fi­gyelmébe ajánlanám a pécsi vizfrantot, ha van hozzá erejük, keressenek a jelenlegi helyzetnél jobb al­ternatívákat. Próbálják mér­legelni a lakossági észrevé­teleket, megjegyzéseket, ki­keresni az ötletek közül a hasznosíthatót. Bízva ebben, addig is a panellakok, áta­lánydíjas takarékoskodók és vízpazarlók türelmét kérem (apunk és a magam nevé­ben. Kozma Ferenc A foglalkoztatási törvény I. Általános elvek és szabályok 1. Az Országgyűlés februári ülés­szakán fogadta el ,,A foglalkozta­tás elősegítéséről és a munkanél­küliek ellátásáról1' szóló törvényt. Az 1991. évi IV. trv. gyökeresen új alapokra helyezte a támogatások eszközrendszerét, a támogatások anyagi forrásait, az érdekegyezte­tés, valamint az állami végrehajtás szervezeti rendszerét. A jogszabály megalkotásának cél­ja a munkához való alkotmányos jog gyakorlásának elősegítése, a foglalkoztatási feszültségek felol­dása, továbbá a munkanélküliek ellátásának biztosítása. A törvény 1991. március 1-jén lép hatályba. Ezt követően a korábbi eszközök közül a február 28-ig megállapított munkanélküli-segélyek, járadékok az eddig alkalmazott szabályok szerint funkcionálnak, míg a gyakornoki foglalkoztatás lehető­sége fokozatosan megszűnik. A tá­mogatás új intézményrendszere sza­kaszosan épül ki. 2. A jogszabály legfontosabb jel­lemzője a piacgazdasághoz iga­zodó, korszerű és az egyéniesítést biztosító differenciált eszközrend­szer megteremtése. a) A foglalkoztatást segítő tá­mogatások:- képzések, átképzések előse­gítése ;- munkahelyt*-'emtő beruházások anyagi ösztönzése;- részmunkaidős foglalkoztatás támogatása ;- korengedményes nyugdíjazás költségeinek átvállalása;- munkanélkülieket foglalkoztató munkaadók részére: bérek, járadé­kok, költségek részbeni átvállalása;- munkanélküliek vállalkozó váj- lalásának segítése. b) A munkanélküliek ellátását szolgáló eszközök:- munkanélküli-járadék; (Külön felhívjuk a figyelmet ar­ra, hogy a munkanélküli-segélytől eltérően járadék jogosultság esetén is csak 90 nap elteltével folyósít­ható, ha a dolgozó munkaviszonya saját kezdeményezésére, vagy szá­mára felróható okból (felmondás, kilépés, fegyelmi elbocsátás) szűnt meg.)- pályakezdők munkanélküli-segé­lyezése;- képzés,’ átképzés;- előnyugdíj;- utazási költségtérítés. Az egyes támogatások, ellátások feltételeiről, részletszabályairól a Dunántúli Naplóban megjelenő he­ti sorozatunkban adunk tájékoztatást. 3. A törvényben meghatározott foglalkoztatási célú támogatások pénzügyi fedezetét két egymástól el­határolódó alap biztosítja. A költ­ségvetésből és a Drivatizációs bevé­telekből elkülönített pénzeszközök alkotiák a Foglalkoztatási Alapot. Ebből az alapból történik a 2/a. pontban felsorolt támogatások fi­nanszírozása. A munkaadók és a munkavállalók által kötelezően fizetett járulékból, önkéntes befizetésekből kéoződik a Munkanélküliek Szolidaritási Alap­ja. A Szolidaritási Alap a fedezete a 2 b. pontban említett ellátásoknak. 4. A törvény rendelkezik a foglal­koztatási érdekegyeztetés szervezeti rendszeréről. Országos szervként a Munkaerőpiaci Bizottság, a megyék­ben munkaügyi tanácsok kez­dik meg működésüket. A rövid időn belül megalakuló Megyei Mun­kaügyi Tanács tagjai a munkaadói és a munkavállalói érdekképvisele­tek, az önkormányzatok képviselői. Az állami feladatokat munkaerő­piaci szervezetek: OMK, Megyei Munkaügyi Központok, kirendeltsé­gek látják el. Baranya Meqyei Munkaügyi Központ

Next

/
Thumbnails
Contents