Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-23 / 53. szám
1991. február 23., szombat uj Dunántúli napló 7 „A gyerekek érdekében ne írjunk most erről rr Ifleselo Juhász Ha már a kenőpénz a divat Fakultációs képzés a meszesi iskolában — ... meggondoltam magam - mondja a szakmunkásképző igazgatóhelyettese erősen szabadkozva de ha most ujjal mutogatunk a vállalatokra, ennek csak a gyerekek isz- szók meg a levét. Az érdekükben ne írjunk most erről! Ne írjunk a magára hagyott szakmunkásképzésről, az iskolákról. amelyeknek a vezetői az önkormányzatok belátásáért, a vállalatok jóindulatáért, tanmühelyhasználatért kilincselnek. Ne Írjunk a pedagógusról, az iskolavezetőről, oki most hoppon maradt diákjainak próbál állást kunye- rólni. Ne írjunk arról, hogy több szakmunkásképző már olyan jelentkezési (!) lopok- bon reménykedik, amelyen fel van tüntetve a gyerek leendő munkahelye is . . .- . . . hallok nyolcvan—százezer forintról is, ha valaki maszeknál akarja elhelyezni a gyerekét — mosolyodik el Pécsi Istvánná, a magasra nőtt Róbert édesanyja. Mosolyában inkább erő van, mint keserűség. Egyébként is olyan távoli ez az összeg az ő havi 6800 forintjától, amit innen, a meszesi iskolából takarítóként visz haza, hogy a szőlőt még- csak savonyúnak sem tarthatja .. . A férje nettó 9000 forintot keres. A havi jövedelem a már csak két gyerek * után járó családi pótlékkal egészül ki.- A nagyobbik fiam végzett szakács a pécsi Kulcsos Vendégfogadóban, lányom kesz- fyüszabásznak tanul. Róbert szívesebben választotta volna az apja szakmáját, a villany- szerelést. A gyenge fizikajegyek miatt döntöttünk a kőrrni- vesszakma mellett. Már az iskoláztatásuk elég teher, de mi lesz velük később? Az igazi tragédia az, hogy még a cukrász fiamnak is felmondhatnak! Hallom, a Sopíana Gépgyár is meg akarja szüntetni a tanműhelyét, a lányom iskolájában is — ahol ő egyébként jól érzi magát — osztályokat zonnak össze . . . Döntéskényszerben A kíváncsiság néhány percre legyőzi még az ebéd előtti nyugtalanságot. A pécsi, Meszesi Általános Iskola nyolcadikosai legalábbis úgy várják a nekik szegezett kérdéseket, mintha az életük függne ettől. És nincs-e valóban néha úgy, amikor elfogy a remény, akkor egy-egy időben elejtett szó, egy ötlet mentőöv lehet? Igaz, az említett fiú, Pécsi Róbert már régen nem töpreng menetközbeni „szakma- váltásán”, viszont egy szőke, szűkszavú kislánynak — akit a többiek csak Anettnek szólítanak — elkelne egy kis biztatás. Hogy talán nem is döntött rosszul, amikor az utolsó pillanatban a könyvkötő szakmát választotta.- A Széli Pista bácsinál fogok tanulni fodrászatot — pattan föl a helyéről egy szőke kislegény, Irsik Máté.- Tudja, ott a sportcsarnoknál - egészíti ki valaki a padsorokból. A helymeghatározás is legyen precíz, ha egy neves mesterről és olyan fodrászinasról Van szó. akit a nevezetes Hesz-stúdió vár. A kis Horváth Eszter meg is jegyzi csendes önérzettel, szomszédjához hajolva, hogy döntött már ré- gesrég ő is. t Női vagy férfi ruhavarró leszek — mondja nekibátorodva —, már rég megtanított varrni a mamám. A rokonok, a család. Eszter varrni fog Néz rám barna, nagy szemekkel - el lehet-e képzelni számára mást? Csak amikor az osztályzatait kérdezem, hajtja le egy pillanatra a fejét mielőtt válaszolna. A fekete Dudás ikrek közül Ferinek lesz nehezebb helytállni, akár a bútorasztalos, akár a bolti eladói szakmát tanulhatja majd. Testvére, Gábor a postaforgalmit is célba vehette, Ragoncsa György pedig azt ,is tudja, melyik maszeknál fog gyakorolni és dolgozni.- Eszter akkor .is varrni fog, ha nem tanulhatja iskolában ezt a szokmát — mondja Horváth Józselné, a kislány édes- anyja. — Olyan munkakört választottam, hogy többet lehessek a gyerekekkel, otthon. Harmincnégy éves vagyok, a három műszakban dolgozó férjemmel együtt sem keresünk annyit, hogy ne kelljen csirkét, disznót tartani. A fiam, Attila parkettázónak tanul. Most cimek után szaladgálok, az Iparos Házban jártam, próbálok valakit találni, hogy a fiam dolgozhasson majd! Tudja, mi még a régi munkáscsaládok módján gondolkozunk — úgy nevelődtek, hogy szeretnek dolgozni! A gyerekeinkből enélkül mi lesz? Szakmai előkészítő lányoknak — Azt tapasztalom, hogy egy-két kivételtől eltekintve gyerekek és szülők reálisan Ítélik meg az esélyeiket - mondja Harka Zoltánná, a nyolcadik C osztályfőnöke, amint az igazgatói szobába invitál, ahol az asztalon a teríték Zsolnay-porcelán, a friss kávé sárga színű, kékvirógú csészékből gőzölög. — Talán valamit tenni is tudunk a gyerekekért - mondja ledlicska János iskolaigazgató. - Őszre olyan hetedikes osztályt indítanánk, képzőművé- vészeti fakultációval bővítve, amely az 508. Szakmunkás- képző porcelánfestő-tanulóinak előkészítő osztálya lenne. Német nyelvi képzéssel, városi beiskolázással, lányok részére. Ebben a Zsolnay-gyár partnerünk, az exportra termelő cég egyelőre megbízható munkalehetőséget is jelent. A szakmai munkát rajztanárunk, Svastics Pálné irányítaná. Jó lenne biztosabbnak látni diákjaink jövőjét. A nyolcadikosaink felefele arányban választanak szakmát, illetve tanulnának gimnáziumban. — Most ennyire telik - teszi hozzá végül. Aztán már csak a kézfogás következik. Hirte- lenül, tétován. Nem tudni, hogy a remény vagy a ború kézfogásaként. Bóka Róbert n birka igen buta állat De szeretni kell — ennyi az egész A birkát nagyon meg lehet szeretni. Végül is így van ez mindennel. Megszereti a spenótot is az ember, ha csak az van. De a birka, az mégis más, mondja Almási Sándor, magyarhertelendi juhász. Egy darabig nézzük egymást, mint (puli a juhot. Aztán hosszúhosszú mesébe kezd a juhász. Ügy beszél az állatokról, mint ■kisgyerek a második édes csokoládéjáról. A másodikról, (mert az első alapján tudja, milyen az ize. A birka valóban buta állat, válaszolja naiv kérdésemre Almási Sándor és megvillannak fogai, mint bárányé az elválasztáskor. Képzelje, teszi hozzá élénk kézmozdulatok közepette, ez a 42 éves, országos juhászversenyt is nyert ember, volt olyan, hogy bement az egyik egy égő kemencébe és követte a többi, képzelje, mondja szinte lélegzetvétel nélkül a laikus közreműködőnek: még annak idején Makó •környékén, egykori „hazámban”, elkerítettek egy ártéri részt, mert bármelyik pillanat- fban jöhetett a víz, de az egyik birka megtalálta az utat a területre, követte is őt a többi, az ár jött, ötven óllat maradt . . . Emelkedett a Lakásfenntartó Szövetkezetek üzemeltetési költsége Vízórák, fűtésmérő órák a lakásban február elsejétől hihetetlen mértékben emelkedett a Lakásfenntartó Szövetkezetek üzemeltetési költsége. Bár a közművállalatoktól még nem kaptak hivatalos értesítést. Pénzes Gáborné, a Kertvárosi Lakásfenntartó Szövetkezet pénzügyi vezetője pontos adatokkal tudott már szolgálni térségükről. Eszerint legnagyobb arányú emelkedés a hideg-meleg víznél volt, 19,40-ről 43,20-ra. (Több olvasónk tiltakozott a megyék közti eltérő vizdijok miatt.) A villamos energia 2,45-ről 3,70-re változott. A lépcsőházfütés április elsejétől 70 százalékkal drágul, mig a fütéskarbantartós már január elsejétől légköbméterenként 11 fillérről 15 fillérre nőtt. A szemétszállítás költsége februártól vagy márciustól kezdve helyiségenként 18 helyett 24 forint lesz, míg a javítási költségek 15, a szövetkezeti általános költségek pedig 30 százalékkal emelkedtek. Mindent összevetve átlagosan 72 százalékos költségnövekedéssel számolhatunk, amivel okkor találják szemben magukat a lakók, mikor a számlát kézhez kapják. Kénytelenek vagyunk behajtani a dijakat — mondta Pénzes Gáborné -, a befizetésekből gazdálkodunk. A víz- dij emelése előtt minden lakásba külön vízórát kellett volna szerelni, amit most pótolunk. mert jelenleg nem személyenként, hanem négyzet- méter után fizetnek a lakók. A másik probléma az. hogy a 3000 lakásunknak legalább a tíz százalékában albérlő lakik, akinek nem érdeke, hogy kevesebb legyen a költség. Az Újmecsekaljai 2. számú Lakásfenntartó Szövetkezet a küldöttgyűlés határozata szerint a közös költséget egyelőre nem emeli, a számlákhoz igazodnak majd. Ök a vízdijat közös órán mérik, és a lakók számával osztják el. Kellemes csalódás ért, mikor a Makár-lgazgatóságon érdeklődtem. Dr. Molnár Ervin elnök elmondta, voltak tartalékaik, ezért február elsejétől alig emeltek árat, és később is szakaszosan próbálják bevezetni. Körzetükben sok a kispénzű nyugdíjas, törik a fejüket. hogyan könnyithetnének helyzetükön. Egyik tervük, hogy a megmaradt felújítási költségből minden lakásba májusra vízórát vesznek, így a lakókat csak a beszerelési költség terheli. (Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy az egyedi vízórákat állítólag sem a PÉTÁV, sem a Vízmű nem olvassa le, jogszabály hiányában.) A másik törekvésük, hogy kihasználva a német szénkölcsön adta lehetőséget, a befolyt pénzalapból kérnének, és a radiátorokra mérőórákat vásárolnának a lakásokba (a kikötés szerint az összeget energiatakarékos beruházásokra kell fordítani). így a ténylegesen elhasznált energia után fizetne a lakó. A HÖCSÖ Épületgépész Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. vállalta is ennek lebonyolítását. Azért ne legyek túl optimista, főleg az utóbbiban, figyelmeztetett az elnök. Sz. t. I. Abbahagytuk egy pillanatra a sztorizást. A féktelen természet mindenhatóságáról, azaz hogy arról kívántam kérdezni Almási Sándort, nem unja-e magát a birkákkal. A birka Icsak béget. Az idő viszont lassan megy. Közben néma, méla csend. Bárányvóró magány. Ha szereted a munkádat, nem érzel ilyesmit, néz fám, és a pulit látom körülötte. Azt az állatot, amely épphogy beszélni nem tud, a gazdi szerint. No, és, aki rög- itön teljesíti a mind a tiz ujjúval külön-külön is fütyülni tudó gazdi parancsait. A több mint ;tiz éve a nyáj körül mozgó gazdiét, aki szerint, ő csak kellék, a fegyőr a kutya. A kutya fegyelmez, a juhász feladata a nyugalom. A nyugalom, amely megfigyelésekre ad alkalmat. A nyugalom, amely megmutathatja, milyen rossz is, ha az ember ideges. A juhász akkor ideges, ha el akarják bocsátani ennyi év után, és át akarják helyezni a növényter- smesztésbe. Maradjunk inkább a juhok- nál! Maradjunk annál, hogy a juhász szavait használjam: jobb, ha okos ember hülyéskedik, mintha hülye ember okoskodik. Mert a birka is megérzi, rend van-e körülötte. Mert bicskája is van a jó juhásznak. Almási Sándor nemcsak juharra, nemcsak ku tyáira, eszközeire is büszke Nyájáról és tarisznyájáról be szél. Az utóbbin, a szép bő rön simogatni való dombormű egy juhászról és állatairól Bicskájáról szól, amely olyan éles, mint a sötétbe ugró fény. Mert a fénykorban azt tartották, az igazi juhósz- ibicska oly éles, hogy az öreg juhot egy nyesszentéssel, egy nyisszontással félbevágja. A magyarhertelendi juhász bicskája ilyen, ahogy hallom. A vér feltételezett látványán csak Okkor nyugszom meg egy picit, amikor azt is megtudom, mi- óto megösmerte, (mert makói- san megösmer az ember valamit), szóval mióta megösmerte, mily jó is lehet egy ilyen szerszám, azóta fél mások bicskáitól. Magyarázza is, hogy inkább az ördöggel cimborái, vagy inkább kihallgat három porosodás előtti birkát, minthogy valaki kést rántson rá a pusztán. A legelőn, ahol az említett tarisznyában mindig ott rejtezik a Világjárók könyv- sorozat egyik példánya. A magyar szabad ég alatt könyveiben elvágyódik, messze tájak bégetése után sóhajt titkon a juhász. Négy-ötszáz állat egy nyáj- jban. Ez az igazi. Még akkor is, ha köztük 60 az enyém. Nehéz megismerni a birkákat. Hosszú évek kellenek ahhoz, /hogy kiderüljön, no ez a kedvenc, vagy van olyan is, amelyik mindig mást akar. Mert mindegyik mást is akar. Az egyik jobban fél a kutyától, mint a másik, a harmadik utálja a csacsi iázását, a harmadik szomjas, a negyedik, vagy pontosabban néha mind- «gyik kos után vágyik. Mert a birkák vérében is benne van a vágy a fennmaradásra, hallgatom Almási Sándort. Akinek apja is juhász volt és két gyereke is vonzódik a szakmához, pontosak a megfigyelései. Ö is tudja, rutinja is van hozzá: az utánpótlás a legfontosabb dolog. Hogy legyen birkahús, hogy legyen báránysült, hogy legyen, mit eladni, ha kérik, hogy élhessen az nyugodtan, akit élni hagynak, hogy szakmájánál maradjon, aki szakmájában országos versenyt nyert, mert a birkát sem terelik át tehéncsordába. No, kérdezzen még, szakítja félbe a be nem állt csendet ez a juhászember. Csak a szakmámról, de arról bármit, nem szégyöllöm, ha nem tudom. Teszi hozzá, és magasra emeli a fejét büszkén. Rátar- ■tian, mint aki biztos a dolgában. Nem tudom elmesélni, hogy kell bánni a birkákkal, ezt érözni köll, tudja, ha valaki szalagnál dolgozik, az sem tudja előbb vagy utóbb, mi van. Szeretni kell a munkát, a birkákat... Folytatja még. Boldog kosokról mesél, amelyeknek az adott időszakban 40 birka elég is, hogy fennmaradjon ez a szép állatfaj. Juhász, csikós, gulyás, kanász, sorolja a falvakban fenntartott sorrendet a rokonszakmákban. Büszkén mondja ezt is. Egyet nem szeret, ha nem azt csinálhatja. amihez ért. Akkor inkább, más országban néz birkák után. Ezt nem szeretné ugyan, de mint végül megemlíti, a birkák mindenhol egyformák. És úgy kell szeretni őket, ahogy . .. Boisik László I Fotó: Szundi György A juhászhoz úgy tartozik a puli vagy a kolomp, akár a nyáj
