Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-23 / 53. szám

1991. február 23., szombat aj Dunäntüli napló 3 Főjegyzőválasztás után A pécsi társaság tagja lett Smaranda Enache asszony Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a megyei közgyűlés, a korábban kiirt pályázat után, hétfői ülésén megválasztotta dr. Györpál Eleméri megyei főjegyzővé. A testület meghallgat­ta mind a hat, a pályázatra jelentkezett embert, akik vala­mennyien jelenleg is a megyei apparátus; tagjai,, és korábban vezető állásokat töltöttek be, csakúgy, mint dr. Györpál Elemér, aki osztályvezető-helyettes volt korábban. összeállításunkban megszólal a megválasztott főjegyző és véleményt mondanak, további sorsuk várható alakulásáról a korábbi, meg nem választott főjegyző-jelöltek is. Úgy gondo­lom, a vélemények különbözősége és a mögöttük húzódó em­beri sorsok, és egyáltalán a helyi önkormányzatok jelenlegi és majdani tevékenységének törvényi behatárolatlansága miatt ki­alakult helyzet sokszor érzelmektől is fűtött megnyilvánuláso­kat is eredményezett. Emberi sorsok jövője dőlt el hétfőn. Dr. Györpál Elemér megyei főjegyző Nem azért nehéz konkrét dolgokat mondanom, mert egy hete sincs, hogy megválasz­tottak, inkább arról van szó, hogy gyakorlatilag a helyi ön- kormányzatok működéséről szóló jogi szabályozás hiá­nyos, nincs meg több alapve­tő törvény és rendelkezés. Mindenesetre néhány dolog­ról vázlatosan- illik szólnom, ebben a helyzetben is: min­denekelőtt úgy vélem, a me­gyei főjegyző feladata annyi­ban új, hogy tudomásul kell vennie: ő egyrészt a hivatal apparátusának vezetője, más­részt pedig a megyei szint irányító szerepe a legkülön­bözőbb településekkel össze­függésben megszűnt. Magya­rán a főjegyző feladatainak nagy részét - az apparátus, az egységes apparátus irányí­tása mellett — a testület dön­téshozó szerepének segítése jelenti. Végül is tehát az, hogy a létszámában jelentő­sen megfogyatkozó hivatal mindent megadhasson a tes­tület végrehajtó szerepének mind jobb megvalósításához. Kiemelnék néhány olyan te­rületet, amelyeknek különösen szükségét érzem az elkövetke­zendő időben. Ezek közé tar­tozik a megyéhez kötődő in­tézmények gazdasági és szak­mai irányítása, aztán a helyi önkormányzatok segítése, igény szerint, megfelelő tanácsokkal, szakmai önállóságuk figyelem- bevételével. Ezekhez kívánjuk megtalálni a terveim szerint egyelőre leg­feljebb hatvan embert foglal­koztató belső apparátus szer­kezeti felépítését. Ágazati­szakmai referensek rendszerét kívánjuk kidolgozni a lehető legrövidebb időn belül. Dr. Toller László Szerettem és szeretem is a közigazgatási munkát. Ez a hi­vatásom, a szakmám jó né­hány éve, de sok minden más 5s történhet:, nagy a világ, el­térünk benne valamennyien. ---------------- « ---------------­D r. Molnár István Tagadhatatlan, nem vet szét a boldogság. Jól eső érzés volt viszont a képviselőtestü­let egy részének bizalmát él­vezni. Hogyan tovább? Erre ma még határozott válasz nem adható. 53 éves vagyok, 25 éve dolgozom a közigazgatás­ban, ez a szakmám. Hogy ma­radok-e, ez több tényezőtől függ. Először is, hogy kapok-e ajánlatot, másodszor, hogy milyen ajánlatot kapok, har­madszor, hogy az ajánlat ré­szemről elfogadható-e. Ha az önkormányzat vezetése korrekt munkafeltételeket biztosít és elfogadja, hogy dolgozni ön­magában a szakma igaz sze­leteiéből is lehet, akkor kész­séggel vállalnék munkát a to­vábbiakban. Konszenzus hiá­nyában viszont zokszó nélkül távozom. [-------------------------------——­] Futnak «I képek „Kézzel irt könyv nyilik ot­tan, / Világ terhe, minden, ott van,. / Ítéletre felrovottan. — Biró majd, ha széket ül ott, / Minden rejtek földerül ott, / Zsoldot bűn el nem ke­rül ott." A gyászmise sequen- t iá jónak szavai számvetésről és ítélkezésről zengenek, s ezzel az igénnyel szólal meg új filmjében, a Magyar rek­viem-ben Makk Károly is. A komor 1958-as évben va­gyunk, a helyszín egy börtön, sőt többnyire egyetlen cella, amelyben a film hősei, az el­fogott forradalmárok készül­nek a halálra. Zárt világ, hi­degen kék színek, statikus ■felvételek, feszült közelképek. A látvány szinte bennünket is gúzsba köt. A hatást (okoz­za, hogy Kornis Mihály for­gatókönyve a szereplőket ha­tározott vonásokkal különíti el, s ezáltal mintegy kereszt­Dr. Hazafi József Számomra halfatlanul nehéz próba volt. Nemcsak a vá­lasztás napfa, hanem az azt megelőző választási munkák is, amelyekben munkatársaim­mal éjt nappallá téve dolgoz­tunk. Elfáradtam. Pillanatnyi- le ■ nem foglalkozom azzal, hogy hol dolgozom ezután. Annyit már eldöntöttem, hogy o helyi közigazgatásban sem­miképpen sem vállalok mun­kát. 53 éves vagyok, szakmám igazgatásszervező jogász. metszetet rajzol a legázolt küzdelemről, a hősök emlék­képeinek megjelenítése által pedig a lelkiállapot kivetí­tésén túl, vizuális ellenpontok­kal erősíti a fojtott hangula­tot. Főként a Kölyök álmának bemutatására gondolunk, a tiszta szívnek és a .rettegő tu­datnak erre az egyszerű- lé- lekrajzzal elkészített képsorá­ra, de sajnos, nem mindegyik látomás ilyen biztos rajzú, a képzeletbeli cigányvajda ava­tásának harsány képsorát pe­dig legszívesebben mellőztük volna. A film alkotói nyilván ke­rülni akarták az eszményítés­sel járó veszélyeket, ezért nem riadtak vissza a rabsággal, a testi-lelki kiszolgáltatottsággal járó nyersebb tónusok alkal­mazásától sem, s bátran vál­lalták a halálfélelem és a ki­végzések 'kegyetlen, sőt néha Dölcsházy Éva Biztos vagyok abban, hogy továbbra is szükség lenne olyan munkára, amelyet én végeztem, ha megkérnek, szí­vesen maradok továbbra is az apparátusban. Hiszem, hogy például a helyi építési adott­ságokhoz igényelni fogják az ingyenes tanácsokat is oz em­berek. Nem keseredtem el a vá­lasztás eredményén, mert ha­sonlóra számítottam: a jogi­igazgatási vonal befutására. megalázó megfigyelését is. A különféle stilusárnyalatok, a fenséges és a groteszk meg­felelő arányának biztosítása azonban nem mindig sikerül. Míg például-Kő János és Kis­macska történetében harmo­nikusan egyesül a magasztos és o profán, s elhisszük, hogy szerelmük által csakugyan megfogant a „szabadság kölyke", a Cigány történeté­ből viszont hiányoljuk a mér­téktartást. A színészek is túlságosan erős hatóselemekkel dolgoz­nak, mint .magyar filmekben mostanában oly gyakran. Fel­tűnő, hogy a két külföldi ven­dégszereplő visszafogottabb játéka mennyivel meggyőzőbb­nek tűnik. Alkalmasint ezért is véljük úgy, hogy Mathieu Carrier Őrnagya és Hans Christian Blech Tanár Ura a film két legkidolgozottabb fi­A testülettől bizalmat kérünk és hitet kívánunk adni az új apparátusnak, egyrészt, hogy megtalálhassák önálló arcula­tukat és tevékenységi körüket, másrészt, hogy megfelelő kap­csolat alakulhasson ki a köz­gyűlés tagjaival és bizottsá­gaival is. Végül is azt mondhatom, hogy a testület közeli ülésére már — várhatóan a közben megszülető néhány központi szabályozás értelmében — megpróbálunk konkrétabb el­képzelésekkel jelentkezni. A legfontosabb teendő a mi­előbbi nyugalom megteremté­se, a bizonytalanság megszün­tetése lehet. Aztán a gazda­sági paraméterek, a pénzügyi lehetőségek pontos ismereté­iben tovább folytatjuk a mun­kát - fejezte be rövid nyilat­kozatát dr. Györpál Elemér megyei főjegyző, aki 37 éves. és a volt megyei tanács osz­tályvezető-helyetteseként dol­gozott legutóbb. írta és összeállította: BOZSIK LÁSZLÓ László Józselné dr. Bízom abban, hogy szükség lesz a munkámra a későbbi­ekben is. Helyzeti előnyöm, hogy az a szervezési-jogi te­rület, amelyben hosszú évek óta munkálkodom, továbbra is nagy szerepet játszhat a kép­viselőtestület munkájának se­gítésében. Több mint tíz évig együtt dolgoztunk a mostani főjegyzővel. Úgy érzem, a tes­tületi előterjesztések előkészí­tésében a továbbiakban is nemcsak rám, hanem a volt osztály más munkatársaira is számítanak. gurója. Az azonban bizonyá­ra a forgatókönyv és a ren­dezés hibája, hogy a forra­dalom eszméit a bemutatott sorsok csak kevéssé érzékel­tetik, Így o személyiségrajz óhatatlanul csorbát szenved, a másik oldalt képviselő bör­tönőrök pedig arctalanul go­nosz sémákká egyszerűsödnek. E kiegyensúlyozatlan, óm hiteles indulatoktól feszített filmnek van egy fájdalmasan szép motívuma: az egyik rab a zárka ablakába tartott ké­zitükör segítségével figyeli tár­sa kivégzését. A tükörkép -reszket, mert a kéz remeg, talán a hirtelen feltoluló ér­zelmek, talán a nagyon is közeli, gyötrelmes látvány kö­vetkeztében. Ez a képsor akár az egész film jelképe is le­hetne. A szándék tiszta, a szemlélet határozott, de a kép még bizonytalan, körvo­nalai néha elmosódnak. Az elmúlással perlő könyörgés azonban megszólalt: „Uram, nekik adj jó véget, / Add meg nekik békességed." Nagy Imre Reszkető tükör A Pécs székhelyű Magyar- Román Baráti Társaság nyilat­kozatban üdvözölte a Román Akadémia 'azon döntését, hogy „halhatatlan tagjai” sorába választotta Bartók Bélát. A tár­saság emlékülést tartott pén­teken a Lenau-házban a vi­lághírű zeneszerző születésé­nek közelgő 110. évfordulója alkalmából. Dr. Várnai Ferenc zenepedagógus és népzeneku­tató méltatta Bartók román népzenekutatását. Előbb Er­délyben folytatott gyűjtést a tudós, majd kiterjesztette mun­kásságát más népek - Így a román nép - zenekultúrájára is. Az emlékülésen részletek hangzottak el a Bartók által gyűjtött és feldolgozott román népzenei alkotásokból. Az esemény alkalmából ki­adott nyilatkozatban a Ma­gyar-Román Baráti Társaság arra hívta fel a figyelmet, hogy azokat az értékeket igye­kezzenek mindkét oldalon őrizni, amelyek összekötik né­peinket, s ne azt hangsúlyoz­zák, amí elválaszt bennünket. Ezért is tekinthető fontos - gesztus értékű - tettnek az, hogy a Román Akadémia a tagjává fogadta Bartók Bélát. A nyilatkozat szorgalmazza más, hasonló román lépések megtételét is az erdélyi ma­gyarság anyanyelvi, kultúrájá­nak megőrzése érdekében, ugyanakkor szerencsés dolog­nak tartaná, ha Magya/ország megfelelő intézményei és tes­tületéi is talólnánok módot ar­ra, hogy a Román Akadémia említett döntéséhez hasonló nemes gesztust tegyenek a ro­mán népnek. A társaság elnöke, dr. Iglói Zoltán több fontos bejelentést is tett az ülésen. Pécs szék­hellyel létrehozták a Barátság Alapítványt, amelynek célja a magyar nép és a szomszédos népek közötti barátság fejlesz­tése, különös tekintettel a magyar-román barátság épí­tésére, ápolására. Elhatároz­ták továbbá, hogy a magyar­román közművelődési prog­ramjuk sikeres megvalósítása érdekében együttműködésre lépnek a leendő budapesti Román Kultúra Házával. Ez alkalommal vették fel a Magyar-Román Baráti Társa­ság tagjai közé kívánságára a neves román közéleti sze­mélyt, Smaranda Enache asz- szonyt, a Marosvásárhelyi Ál­lami Bábszínház igazgatóját. A romániai kisebbséqvédelem kimagasló egyéniségét, meg­hívták Pécsre. Mint az elnök közölte: a tórsasóq másfélszáz tagja közül ma már minden tizedik Romániában - Erdély­ben és o Kárpátokon túl - él. A közeliövőben kétnyelvű tár- sasági iaazolványt kapnak a magyar és a román tagok. Idén is lesznek közművelődési pályázatok Többen várnak már híreket arról, lehet-e idén is közmű­velődési pályázatokon részt venni, országos vagy éppen megyei kiírásokra reagálva. Ahogyan a Művelődési és Közoktatási Minisztérium köz­művelődési főosztályán el­mondták, ők is sok érdeklődő telefont kapnak, melyekre most már örömmel válaszol­hatják: néhány napon belül, ■várhatóan március első heté­ben nyilvánosságra kerülnek azok a témakörök, melyekre az országban bárki pályázhat. Az eddigi elosztási-elbírálási rendszerrel szemben most egy kuratórium fog dönteni a pénz odaítéléséről, a felelős­ség azért is nagy, mert a hí­rek szerint az állami költség- vetésből 250 millió forint for­dítható közművelődési céltá­mogatásra. egyelőre azonban még nem tudni biztosan, tel­jes egészében-e', vagy csak részben. Arról, mi a helyzet a me­gyében, a megyei közgyűlés hivatala művelődési osztályá­nak munkatársával, Végh lá- zselnével beszéltünk. Elmond­ta, hogy az elmúlt három év­ben Baranyában már gyakor­lat volt a pályázatok helyi meghirdetése. Az évek során számos, valóban értékes kez­deményezést sikerült felkarol­ni. Talán lesz remény arra, hogy a megyei költségvetés idén is szán némi pénzt ezek­re a feladatokra. Addig is minden érdeklődő pályázónak azt javasolják, kísérjék figye­lemmel a minisztériumi ki­írást, s készüljenek fel — a célok pontos megfogalmazásá­val, az önerő feltüntetésével például — anyagaik elküldé­sére. A megyei hivatal ebben a munkában felajánlja segít­ségét. Hodnik I. Mielőtt e vallomás megírásába fogtam volna, elképzeltem, vajon mit gondolnak azok, akik megpil­lantják ezt az ismeretlen fényképet. Egyesek, akik szimpatikusnak talál­ják ezt az arcot — remélem lesznek ilyenek — biztosan azt mondják magukban: ez a nő az Üdvhadsereg egy lelkes tagja, aki szabadidejében betegeket ápol... Mások talán egy későn érő sakktehetséget vélnek felfedezni a képen. Megpróbáltam azt is elképzelni, hogy mit gondolnak rólam azok, akiknek a fényképről visszanéző arc közömbös. Természetesen sze­retném, ha ez a vallomás nekik is szólna: de gondolom, ők úgysem olvassák el a cikket. Ezért most Ön­nek. aki velem maradt, elárulom: nem vagyok sem jótékonysági szer­vezet képviselője, sem szépremé­nyű sakktehetség. Sokkal prózaibb foglalkozás az enyém: marketing igazgató vagyok. Ez azt jelenti, hogy munkám legszebb részében, lapom, a Magyar Hírlap olvasói tá­borának megismerésével, és ha ügyes vagyok, meghódításával fog­lalkozom. Hiszem, hogy amit nap mint nap csinálok, nem fölösleges, hiszen a Magyar Hírlap fennállása óta több­ször bizonyította, hogy megújulni képes, tárgyilagos, jólinformált lap. Ezzel nem az a szándékom, hogy szembedícsérjem munkaadó gazdá­mat — nálunk ez a stílus nem divat. Csupán örömömet próbáltam megfogalmazni, hiszen a Magyar Hírlap hamarosan, talán már febru­ár 25-től a legnagyobb magyar na­pilap lesz, akkora, mint nívós tár­sai: a Times, a Le Monde, a La Stampa... Természetesen ez nemcsak büszkeséggel tölt el, hanem mun­kámat is megkönnyíti, hisz egy ilyen lapot, úgy érzem, sokkal könnyebb lesz megszerettetni az olvasókkal. Egy színvonalas politi­kai elemzéseket, igényes képanya­got tartalmazó országos lap jól kie- gészíti a szőkébb pátria eseményeiről tudósító városi-me­gyei lapokat. És most, e vallomás végén, úgy érzem, sokkal közelebb kerültem Önhöz, illendő tehát, hogy bemutat­kozzam: „ Józsa Ernő

Next

/
Thumbnails
Contents