Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-23 / 53. szám
1991. február 23., szombat aj Dunäntüli napló 3 Főjegyzőválasztás után A pécsi társaság tagja lett Smaranda Enache asszony Lapunkban is beszámoltunk arról, hogy a megyei közgyűlés, a korábban kiirt pályázat után, hétfői ülésén megválasztotta dr. Györpál Eleméri megyei főjegyzővé. A testület meghallgatta mind a hat, a pályázatra jelentkezett embert, akik valamennyien jelenleg is a megyei apparátus; tagjai,, és korábban vezető állásokat töltöttek be, csakúgy, mint dr. Györpál Elemér, aki osztályvezető-helyettes volt korábban. összeállításunkban megszólal a megválasztott főjegyző és véleményt mondanak, további sorsuk várható alakulásáról a korábbi, meg nem választott főjegyző-jelöltek is. Úgy gondolom, a vélemények különbözősége és a mögöttük húzódó emberi sorsok, és egyáltalán a helyi önkormányzatok jelenlegi és majdani tevékenységének törvényi behatárolatlansága miatt kialakult helyzet sokszor érzelmektől is fűtött megnyilvánulásokat is eredményezett. Emberi sorsok jövője dőlt el hétfőn. Dr. Györpál Elemér megyei főjegyző Nem azért nehéz konkrét dolgokat mondanom, mert egy hete sincs, hogy megválasztottak, inkább arról van szó, hogy gyakorlatilag a helyi ön- kormányzatok működéséről szóló jogi szabályozás hiányos, nincs meg több alapvető törvény és rendelkezés. Mindenesetre néhány dologról vázlatosan- illik szólnom, ebben a helyzetben is: mindenekelőtt úgy vélem, a megyei főjegyző feladata annyiban új, hogy tudomásul kell vennie: ő egyrészt a hivatal apparátusának vezetője, másrészt pedig a megyei szint irányító szerepe a legkülönbözőbb településekkel összefüggésben megszűnt. Magyarán a főjegyző feladatainak nagy részét - az apparátus, az egységes apparátus irányítása mellett — a testület döntéshozó szerepének segítése jelenti. Végül is tehát az, hogy a létszámában jelentősen megfogyatkozó hivatal mindent megadhasson a testület végrehajtó szerepének mind jobb megvalósításához. Kiemelnék néhány olyan területet, amelyeknek különösen szükségét érzem az elkövetkezendő időben. Ezek közé tartozik a megyéhez kötődő intézmények gazdasági és szakmai irányítása, aztán a helyi önkormányzatok segítése, igény szerint, megfelelő tanácsokkal, szakmai önállóságuk figyelem- bevételével. Ezekhez kívánjuk megtalálni a terveim szerint egyelőre legfeljebb hatvan embert foglalkoztató belső apparátus szerkezeti felépítését. Ágazatiszakmai referensek rendszerét kívánjuk kidolgozni a lehető legrövidebb időn belül. Dr. Toller László Szerettem és szeretem is a közigazgatási munkát. Ez a hivatásom, a szakmám jó néhány éve, de sok minden más 5s történhet:, nagy a világ, eltérünk benne valamennyien. ---------------- « ---------------D r. Molnár István Tagadhatatlan, nem vet szét a boldogság. Jól eső érzés volt viszont a képviselőtestület egy részének bizalmát élvezni. Hogyan tovább? Erre ma még határozott válasz nem adható. 53 éves vagyok, 25 éve dolgozom a közigazgatásban, ez a szakmám. Hogy maradok-e, ez több tényezőtől függ. Először is, hogy kapok-e ajánlatot, másodszor, hogy milyen ajánlatot kapok, harmadszor, hogy az ajánlat részemről elfogadható-e. Ha az önkormányzat vezetése korrekt munkafeltételeket biztosít és elfogadja, hogy dolgozni önmagában a szakma igaz szeleteiéből is lehet, akkor készséggel vállalnék munkát a továbbiakban. Konszenzus hiányában viszont zokszó nélkül távozom. [-------------------------------——] Futnak «I képek „Kézzel irt könyv nyilik ottan, / Világ terhe, minden, ott van,. / Ítéletre felrovottan. — Biró majd, ha széket ül ott, / Minden rejtek földerül ott, / Zsoldot bűn el nem kerül ott." A gyászmise sequen- t iá jónak szavai számvetésről és ítélkezésről zengenek, s ezzel az igénnyel szólal meg új filmjében, a Magyar rekviem-ben Makk Károly is. A komor 1958-as évben vagyunk, a helyszín egy börtön, sőt többnyire egyetlen cella, amelyben a film hősei, az elfogott forradalmárok készülnek a halálra. Zárt világ, hidegen kék színek, statikus ■felvételek, feszült közelképek. A látvány szinte bennünket is gúzsba köt. A hatást (okozza, hogy Kornis Mihály forgatókönyve a szereplőket határozott vonásokkal különíti el, s ezáltal mintegy keresztDr. Hazafi József Számomra halfatlanul nehéz próba volt. Nemcsak a választás napfa, hanem az azt megelőző választási munkák is, amelyekben munkatársaimmal éjt nappallá téve dolgoztunk. Elfáradtam. Pillanatnyi- le ■ nem foglalkozom azzal, hogy hol dolgozom ezután. Annyit már eldöntöttem, hogy o helyi közigazgatásban semmiképpen sem vállalok munkát. 53 éves vagyok, szakmám igazgatásszervező jogász. metszetet rajzol a legázolt küzdelemről, a hősök emlékképeinek megjelenítése által pedig a lelkiállapot kivetítésén túl, vizuális ellenpontokkal erősíti a fojtott hangulatot. Főként a Kölyök álmának bemutatására gondolunk, a tiszta szívnek és a .rettegő tudatnak erre az egyszerű- lé- lekrajzzal elkészített képsorára, de sajnos, nem mindegyik látomás ilyen biztos rajzú, a képzeletbeli cigányvajda avatásának harsány képsorát pedig legszívesebben mellőztük volna. A film alkotói nyilván kerülni akarták az eszményítéssel járó veszélyeket, ezért nem riadtak vissza a rabsággal, a testi-lelki kiszolgáltatottsággal járó nyersebb tónusok alkalmazásától sem, s bátran vállalták a halálfélelem és a kivégzések 'kegyetlen, sőt néha Dölcsházy Éva Biztos vagyok abban, hogy továbbra is szükség lenne olyan munkára, amelyet én végeztem, ha megkérnek, szívesen maradok továbbra is az apparátusban. Hiszem, hogy például a helyi építési adottságokhoz igényelni fogják az ingyenes tanácsokat is oz emberek. Nem keseredtem el a választás eredményén, mert hasonlóra számítottam: a jogiigazgatási vonal befutására. megalázó megfigyelését is. A különféle stilusárnyalatok, a fenséges és a groteszk megfelelő arányának biztosítása azonban nem mindig sikerül. Míg például-Kő János és Kismacska történetében harmonikusan egyesül a magasztos és o profán, s elhisszük, hogy szerelmük által csakugyan megfogant a „szabadság kölyke", a Cigány történetéből viszont hiányoljuk a mértéktartást. A színészek is túlságosan erős hatóselemekkel dolgoznak, mint .magyar filmekben mostanában oly gyakran. Feltűnő, hogy a két külföldi vendégszereplő visszafogottabb játéka mennyivel meggyőzőbbnek tűnik. Alkalmasint ezért is véljük úgy, hogy Mathieu Carrier Őrnagya és Hans Christian Blech Tanár Ura a film két legkidolgozottabb fiA testülettől bizalmat kérünk és hitet kívánunk adni az új apparátusnak, egyrészt, hogy megtalálhassák önálló arculatukat és tevékenységi körüket, másrészt, hogy megfelelő kapcsolat alakulhasson ki a közgyűlés tagjaival és bizottságaival is. Végül is azt mondhatom, hogy a testület közeli ülésére már — várhatóan a közben megszülető néhány központi szabályozás értelmében — megpróbálunk konkrétabb elképzelésekkel jelentkezni. A legfontosabb teendő a mielőbbi nyugalom megteremtése, a bizonytalanság megszüntetése lehet. Aztán a gazdasági paraméterek, a pénzügyi lehetőségek pontos ismeretéiben tovább folytatjuk a munkát - fejezte be rövid nyilatkozatát dr. Györpál Elemér megyei főjegyző, aki 37 éves. és a volt megyei tanács osztályvezető-helyetteseként dolgozott legutóbb. írta és összeállította: BOZSIK LÁSZLÓ László Józselné dr. Bízom abban, hogy szükség lesz a munkámra a későbbiekben is. Helyzeti előnyöm, hogy az a szervezési-jogi terület, amelyben hosszú évek óta munkálkodom, továbbra is nagy szerepet játszhat a képviselőtestület munkájának segítésében. Több mint tíz évig együtt dolgoztunk a mostani főjegyzővel. Úgy érzem, a testületi előterjesztések előkészítésében a továbbiakban is nemcsak rám, hanem a volt osztály más munkatársaira is számítanak. gurója. Az azonban bizonyára a forgatókönyv és a rendezés hibája, hogy a forradalom eszméit a bemutatott sorsok csak kevéssé érzékeltetik, Így o személyiségrajz óhatatlanul csorbát szenved, a másik oldalt képviselő börtönőrök pedig arctalanul gonosz sémákká egyszerűsödnek. E kiegyensúlyozatlan, óm hiteles indulatoktól feszített filmnek van egy fájdalmasan szép motívuma: az egyik rab a zárka ablakába tartott kézitükör segítségével figyeli társa kivégzését. A tükörkép -reszket, mert a kéz remeg, talán a hirtelen feltoluló érzelmek, talán a nagyon is közeli, gyötrelmes látvány következtében. Ez a képsor akár az egész film jelképe is lehetne. A szándék tiszta, a szemlélet határozott, de a kép még bizonytalan, körvonalai néha elmosódnak. Az elmúlással perlő könyörgés azonban megszólalt: „Uram, nekik adj jó véget, / Add meg nekik békességed." Nagy Imre Reszkető tükör A Pécs székhelyű Magyar- Román Baráti Társaság nyilatkozatban üdvözölte a Román Akadémia 'azon döntését, hogy „halhatatlan tagjai” sorába választotta Bartók Bélát. A társaság emlékülést tartott pénteken a Lenau-házban a világhírű zeneszerző születésének közelgő 110. évfordulója alkalmából. Dr. Várnai Ferenc zenepedagógus és népzenekutató méltatta Bartók román népzenekutatását. Előbb Erdélyben folytatott gyűjtést a tudós, majd kiterjesztette munkásságát más népek - Így a román nép - zenekultúrájára is. Az emlékülésen részletek hangzottak el a Bartók által gyűjtött és feldolgozott román népzenei alkotásokból. Az esemény alkalmából kiadott nyilatkozatban a Magyar-Román Baráti Társaság arra hívta fel a figyelmet, hogy azokat az értékeket igyekezzenek mindkét oldalon őrizni, amelyek összekötik népeinket, s ne azt hangsúlyozzák, amí elválaszt bennünket. Ezért is tekinthető fontos - gesztus értékű - tettnek az, hogy a Román Akadémia a tagjává fogadta Bartók Bélát. A nyilatkozat szorgalmazza más, hasonló román lépések megtételét is az erdélyi magyarság anyanyelvi, kultúrájának megőrzése érdekében, ugyanakkor szerencsés dolognak tartaná, ha Magya/ország megfelelő intézményei és testületéi is talólnánok módot arra, hogy a Román Akadémia említett döntéséhez hasonló nemes gesztust tegyenek a román népnek. A társaság elnöke, dr. Iglói Zoltán több fontos bejelentést is tett az ülésen. Pécs székhellyel létrehozták a Barátság Alapítványt, amelynek célja a magyar nép és a szomszédos népek közötti barátság fejlesztése, különös tekintettel a magyar-román barátság építésére, ápolására. Elhatározták továbbá, hogy a magyarromán közművelődési programjuk sikeres megvalósítása érdekében együttműködésre lépnek a leendő budapesti Román Kultúra Házával. Ez alkalommal vették fel a Magyar-Román Baráti Társaság tagjai közé kívánságára a neves román közéleti személyt, Smaranda Enache asz- szonyt, a Marosvásárhelyi Állami Bábszínház igazgatóját. A romániai kisebbséqvédelem kimagasló egyéniségét, meghívták Pécsre. Mint az elnök közölte: a tórsasóq másfélszáz tagja közül ma már minden tizedik Romániában - Erdélyben és o Kárpátokon túl - él. A közeliövőben kétnyelvű tár- sasági iaazolványt kapnak a magyar és a román tagok. Idén is lesznek közművelődési pályázatok Többen várnak már híreket arról, lehet-e idén is közművelődési pályázatokon részt venni, országos vagy éppen megyei kiírásokra reagálva. Ahogyan a Művelődési és Közoktatási Minisztérium közművelődési főosztályán elmondták, ők is sok érdeklődő telefont kapnak, melyekre most már örömmel válaszolhatják: néhány napon belül, ■várhatóan március első hetében nyilvánosságra kerülnek azok a témakörök, melyekre az országban bárki pályázhat. Az eddigi elosztási-elbírálási rendszerrel szemben most egy kuratórium fog dönteni a pénz odaítéléséről, a felelősség azért is nagy, mert a hírek szerint az állami költség- vetésből 250 millió forint fordítható közművelődési céltámogatásra. egyelőre azonban még nem tudni biztosan, teljes egészében-e', vagy csak részben. Arról, mi a helyzet a megyében, a megyei közgyűlés hivatala művelődési osztályának munkatársával, Végh lá- zselnével beszéltünk. Elmondta, hogy az elmúlt három évben Baranyában már gyakorlat volt a pályázatok helyi meghirdetése. Az évek során számos, valóban értékes kezdeményezést sikerült felkarolni. Talán lesz remény arra, hogy a megyei költségvetés idén is szán némi pénzt ezekre a feladatokra. Addig is minden érdeklődő pályázónak azt javasolják, kísérjék figyelemmel a minisztériumi kiírást, s készüljenek fel — a célok pontos megfogalmazásával, az önerő feltüntetésével például — anyagaik elküldésére. A megyei hivatal ebben a munkában felajánlja segítségét. Hodnik I. Mielőtt e vallomás megírásába fogtam volna, elképzeltem, vajon mit gondolnak azok, akik megpillantják ezt az ismeretlen fényképet. Egyesek, akik szimpatikusnak találják ezt az arcot — remélem lesznek ilyenek — biztosan azt mondják magukban: ez a nő az Üdvhadsereg egy lelkes tagja, aki szabadidejében betegeket ápol... Mások talán egy későn érő sakktehetséget vélnek felfedezni a képen. Megpróbáltam azt is elképzelni, hogy mit gondolnak rólam azok, akiknek a fényképről visszanéző arc közömbös. Természetesen szeretném, ha ez a vallomás nekik is szólna: de gondolom, ők úgysem olvassák el a cikket. Ezért most Önnek. aki velem maradt, elárulom: nem vagyok sem jótékonysági szervezet képviselője, sem szépreményű sakktehetség. Sokkal prózaibb foglalkozás az enyém: marketing igazgató vagyok. Ez azt jelenti, hogy munkám legszebb részében, lapom, a Magyar Hírlap olvasói táborának megismerésével, és ha ügyes vagyok, meghódításával foglalkozom. Hiszem, hogy amit nap mint nap csinálok, nem fölösleges, hiszen a Magyar Hírlap fennállása óta többször bizonyította, hogy megújulni képes, tárgyilagos, jólinformált lap. Ezzel nem az a szándékom, hogy szembedícsérjem munkaadó gazdámat — nálunk ez a stílus nem divat. Csupán örömömet próbáltam megfogalmazni, hiszen a Magyar Hírlap hamarosan, talán már február 25-től a legnagyobb magyar napilap lesz, akkora, mint nívós társai: a Times, a Le Monde, a La Stampa... Természetesen ez nemcsak büszkeséggel tölt el, hanem munkámat is megkönnyíti, hisz egy ilyen lapot, úgy érzem, sokkal könnyebb lesz megszerettetni az olvasókkal. Egy színvonalas politikai elemzéseket, igényes képanyagot tartalmazó országos lap jól kie- gészíti a szőkébb pátria eseményeiről tudósító városi-megyei lapokat. És most, e vallomás végén, úgy érzem, sokkal közelebb kerültem Önhöz, illendő tehát, hogy bemutatkozzam: „ Józsa Ernő