Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-21 / 51. szám
1991. február 21., csütörtök uj Dunántúli napló 7 A dróvacsepelyi Jógeréknak a tehenek jelentik a megélhetést Fotó: Proksza László- Van állatunk bőven, de most csak méregnek - jegyzi meg láger Istvánná, majd bo- csónatkérően hozzáteszi: pedig szeretjük őket, nem szívesen szabadulunk meg tőlük. E felemás érzés nemcsak a dróvacsepelyi fiatalasszonyra, hanem igen sok állattartó gazdára jellemző manapság, foglalkozzon akár sertéssel vagy baromfival, akár szarvasjószággal. Kiüríteni az ólat, az istállót egyet jelent a paraszti élet felszámolásával. Ennek viszont az érzelmeken túl nem egy esetben más akadálya is van — erre példa Já- gerék esete. 1988-ban a házaspár főállásban szarvasmarhatartásba kezdett OTP-kölcsönnel: a hat vemhes üsző beállítása közelítette a kétszázezer forintot. Két évig kézzel fejtek, majd a szaporulat után kapott állami támogatást befektetve fejőgéppel szerelték fel az istállót. 1989 októberében lakhelyet változtattak - ekkor költözött a háromgyerekes család Drá- vacsepelyre, újrakezdési kölcsönből biztosítva az állattartás lehetőségeit: többek között a felszerelt istállót, a takarmánytermelésre alkalmas szántót. Ellátni a tíz marhát, kapálni, kaszálni, szénát gyűjteni — nyáron virradattól ké- %ö estig tartó munka. És az eredmény? 1990-ben leadtak 14 785 liter tejet, ezért 216 990 forint járt. Levonva az OTP- törlesztést, a baksai tsz-nek visszafizetett sertéshizlalási tartozást (hatvanezer forint veszteséget ,.hozott" ez a vállalkozás), a takarmány fuvardíját - maradt százhuszonhétezer forint, s ez még nem a tiszta jövedelem, mert a fübér, pásztorbér, meg az abrakár is lejött belőle. A szaporulat eladásából jön be még pénz, de mint mondják, tavaly is nyakukon maradtak a borjak. Mert hát kinek kell most borBefürdes Szektorsemlegesség — lehetne tej ügy ben is! kerül eladniuk, akkor rendben lesz minden, fizetni tudnak, ha nem . . .) Jáger István a tejtermelés országos visszafogása ellenére kényszerpályán van : a mezőgazdasági gépszerelő, növényvédő szakmunkás dolgozni nem mehet el sehová, ugyanis az újrakezdési kölcsönt egyösszegben visz- sza kellene fizetnie, amennyiben a magángazdálkodást feladná. (Egyéb tevékenységre áttérhet. Na de mire?) Pedig amikor Jágerék belevágtak a tehéntartásba, mindez nem látszott előre. 1988-ban még az állam is tá- Imogatta a gazdákat: a kistermelők az első tehén után közel tízezer forintot, minden további után tizennyolcezret kaptak, azzal , a feltétellel, 'hogy négy éven át tartják a jószágot. Ez a vállalt négy év 1992. februárjában jár le. Az állami támogatásra vonatkozó visszafizetési kötelezettség él-e, ha az állományt a gazda a földművelésügyi kormányzat rendelkezésének megfelelően csökkenti? Ezt, valamint az újrakezdési kölcsön átütemezésének lehetőségét tudakoltam több minisztériumban. A válaszok: Földművelésügyi Minisztérium, dr. Raskó György löosz- tályvezetö:- Hivatalosan kezdeményeztük, hogy az előre nem látott túltermelés következtében bajba jutott vállalkozók pénzügyi helyzete megoldódjon. A Pénzügyminisztériumtól mindeddig nem kaptunk választ. Pénzügyminisztérium, Szukics lázsel löosztályvezetö-helyettes: — Ez az állami támogatás 1989-től megszűnt, tehát egy nem élő jogszabályról van szó. A kistermelők e kérdéssel mindeddig nem fordultak hozzánk. Szukics József utánanézett a szabályozásnak: vissza kell fizetni a maradványidőre eső támogatási összeget, amennyiben a gazda nem tartja tovább az állatot. Mindenesetré a szektorsemlegesség alapján az állami támogatások visszafizetési kedvezményét át kellene gondolni, azaz ne csak a nagyüzemeket érintse a mentesség, hanem a kistermelőket is! Az újrakezdési kölcsön — hasonlóan az állami támogatáshoz — nemcsak Jágerék ügye: csak Baranyában mintegy hétszázan vettek fel újrakezdési kölcsönt tehéntartásra (az összes újrakezdésis egyhar- mada!). Munkaügyi Minisztérium, Nagy Adrienn osztályvezető:- A minisztérium ellenőrzési főosztálya megvizsgálta az újrakezdési kölcsön felhasználását. Még folyik a tapasztalaitok értékelése, de már most Játszik, hol vannak problémák, az egyik például a tehéntar-’ tás. Tehát a téma napirenden van. EgyébkénU'a bankok is jelezték, hogy többen nem tudnak fizetni a kölcsönt igénybe vevők közül. Természetesen segítséget kell adnunk a bajbajutottaknak, valamiféle megoldást keresünk akár más minisztériummal közösen. Pár hét múlva többet tudok mondani. L. Cs. K. Piaci alapokon indult meg Baranyában (is) a felnőtt- képzés, illetve átképzés, éspedig épület nélküli iskolában. Jelenleg a meghirdetett 16 tanfolyamon több mint négyszázan tanulnak három hónaptól másfél évig terjedő ideig. A Megyei Munkaügyi Központ úgy pályáztatja meg e tanfolyamokat, s a legelő- nyöjebb ajánlatot tevő iskolák vagy szakmai képzésre szakosodott szervezetek nyerhetik el a számúikra mindenképp hasznot ígérő megbízatást. Ilyen tömeges mértékben és ebben a formában októberben ■indult a képzés. A piaci alapokon .. nyugvó képzés és átképzés tehát vállalkozás is egyben. Mint azt Czuczor József, a Baranya Megyei Munkaügyi Központ osztályvezetője leszögezi, mivel a tanfolyamszervezők jogos extra profit-igénnyel pályázzák meg az ilyen lehetőségeket, igen szigorúak az odaítélés feltételei. A munkanélkülieknek szervezendő tanfolyamok kiírásánál, illetőleg elbírálásánál: számít az ár, meghatározók az előző referenciák (úgyis mondhatni tapasztalatok), az is szempont, hogy a pályázó szervezetnek milyen az együttműködése a központtal, az is döntő tényező, hogy csak oktatnak-e avagy segítik-e az újonnan végzettek elhelyezkedését, és még valami: a tanfolyam időtartama is számit. Aki fizet, az szabja meg a feltételeket. így nem csoda, hogy a tandíjat és magát az átképzési támogatást is fizető Munkaügyi Központ igyekszik biztosra menni abban, hogy a lehető legeredményesebben képezzék át (avagy ki) a hallgatóikat. S mivel átképzőtanfolyamokat csak az csinálhat, akinek erre jogosítványa és tematikája van. Tehát aki ezekkel a követelményekkel rendelkezik, az előtt szabad a pálya — amennyiben elnyeri a lehetőséget a pályázaton. Ez o vállalkozásszlntű átképzés, épp a különféle érdekek ütközése miatt ma még nagyon sok ellenérzést vált ki, különösen az e téren már jó ideje amúgy is bizonyító tanintézeteknél.- Nem egyenlőek a feltételék - mondja a Zipernovszky Károly Gépipari Szakközépiskola és Technikum igazgatója, dr. Szederkényi lázsel és ezt erősíti meg az iskola gyakorlati oktatásvezető-helyettese, Szekeres Endre is. Lássuk az érveiket! Ha minden óradijat kifizetnek a tanfolyamot rendező szervezetek, akkor ezék végösszegét semmiképp sem fedezi a tanfolyamért kapott összeg. (Ez közérthetően Így hangzik: pénzügyi terv nélkül nem tűnik megalapozottnak az ■ilyen oktatás.) Az átképző szakmunkásképzés feltételrendszere enyhén szólva is hiányos. Például hogyan lehet az egyik üzemnél 5 satúval és két hegesztőberendezéssel egy év alatt 43 embernek szakmát adni a kezébe? Aztán olyan tapasztalatuk is van, hogy a „gyorsfélöelő” munkás átképző tanfolyam oktatója .miért .kap(hat) többet a technikusképzést végzőnél? Csak az irigység beszélne o profikból, vagy a szakmaféltés? Én az utóbbi mellett voksolok. Tény: az iskolák is pályázhatnak és pályázzanak is, amiben profik. Az is tény — ha már a piaci, vállalkozási átképzési rendszeré a jövő —, hogy az eddigi monopolhelyzetben lévő iskolák e kihívásra kénytelenek versenyre kelni az oktató 'kft.-lekéi és a velük összefogó üzemekkel. S így egymással tisztességes eszközökkel versengve már együtt Mérési óra a pécsi Zipernovskyban. Itt minden feltétel adott az átképzésre. Fotó: Proksza László tanfolyamvizsgázói félelmetesen gyenge tudájszintről árulkodnak. Egy — mindenképp döntőnek tűnő — ellenérv: fejetlenség van és kuncsorgás, az iskoláktól kérnek embert és készülékét, berendezést. Az embereiket jobban meg tudják f izetni, ráadásul kedvezőbb az adólevonásuk, így tehát nettóban lényegesen többet tudnak adni, mintha- ugyanazt oktatnák pluszmunkában az iskolában. A szervezőké a haszon, amit kivisznek a megyéből. Az iskoláknál viszont az ilyen tanfolyamon, átképzésen elért minimális haszon helyben marad és azt befektethetik az oktatásba. A kedvező adózáshoz még egyetlen adalék. Egy szakmunkálkodhatnak a szakmaféltéstől vezérelve. (Eddig ösz- szesen négy iskola adta be pályázatát. Csak négy!) A Munkaügyi Központ már hirdeti a- március végén induló munkanélkülieknek szánt átképző típusú tanfolyamokat. Emellett a központ a vállalati átképzéseket is támogatja bérrel, átképzési tandíjjal. Ha mindenáron tanulságot szeretnék levonni e témakör kapcsán, azt emígy fogalmaznám: a piacosodás, a piaci feltételekre való átállás sehol sem zökkenőmentes. Érdekeket sért, a kényelmes megoldások feladására kényszerit. Ugyanakkor magában hordja o kudarc lehetőségét is. Ezt •viszont jó lenne mindenképp kiiktatni. M. L. fi mai warosí népkonyha ürügyen Állami támogatásból, újrakezdési kölcsönből Az átképzési vállalkozások dilemmái Hajdanvolt népkonyhák jú? A tejbevételből pedig örülnek ha megélnek „a három gyerekkel. Kérdem, hogy mi lesz, ha (lem veszi át a tsz a tejet? Erről fogalmuk sincs. Ugyanis szerződés nincs - az átvételt n kémesi tsz végzi, a kifizetést ö kovácshidai -, azaz ez bármikor bekövetkezhet. Viszont bocsijuk nincs, amivel más településre szállíthatnák a tejet. Tehát kiszolgáltatottak teljesen. További zsákutcákról kezdünk beszélgetni: az újrakezdési kölcsönt az OKHB-nál vették fel, az első félévi részletet azonnal otthagyták, a második félévi törlesztést - ez 1990 nyarán lett volna esedékes — már nem tudták fizetni. A bank megértőén módosította a szerződést, eszerint Jóge- réknek 1991. október végéig kell hatvanezer forintot letenniük. (Ha a vemhes üszőt siMost, hogy ismét olyan - már-már elfelejtett vagy letagadott — fogalmakkal ismerkedünk, mint az elszegényedés, az ingyenkonyha, a munkanélküliség és „társai". Érdemes fölidézni azt a korszakot, amikor ezek a fogalmak és „társaik" mindennaposak voltak - az 1929/33-as világ- gazdasági válság időszakát. Ez az időszak Pécsett is nehéz volt, és egészen az 1930-as évek végéig nagy terheket rótt a városra és polgáraira. Akkor is sok embernek gondot jelentett az elhelyezkedés, a lakás, az ellátás, akkor is a városi hatóságoknak kellett kezükbe venniük a dolgok irányítását. Igaz, hogy azokban az években — a város nagy szerencséjére - olyan személyiség tevékenykedett itt, mint dr. Esztergár Lajos, aki 1929- től jogügyi és népjóléti tanácsnokként, 1936-tól polgármester-helyettesként, 1940-től pedig polgármesterként döntő érdemeket szerzett ezen a téren. Pécsett 1929 elején nyitották meg a Sörház utcában a szegények első napközi melegedőjét. Mór ekkor elhatározták, hogy az idős, állandó lakhely nélküli embereknek a szomszédos tánctermet befütik éjszakára, hogy ne istállókban vagy más, emberhez méltatlan helyen töltsék el az éjszakát - lakás híján. A melegedő reggel héttől délután hatig volt nyitva, amikor is az ott éjszakázókon kívül bárki betérhetett a zord idő elől. A hatóságok azonban hamarosan rájöttek arra, hogy korántsem elegendő ez a forma az igények kielégítésére, ezért központi népkonyhát is nyitottak. A jótékony egyesületek után a városi törvényhatóság a városi szegényházban állította föl központi konyháját, ekkor összevontak az iskolai és a szegényellátási étkeztetési akciót. A menüt úgy állították ösz- sze, hogy hetente kapjanak húsételt a rászorulók, míg a többi napon főzeléket, illetve tésztát adtak. Ez a konyha intézte az ebéd kiszállítását a város különböző részeibe azoknak, akik egészségi állapotuk miatt nem tudták azt helyben elfogyasztani. A Tüzér utcai „szegénytelep" létrehozásával lehetőség nyílott arra, hogy az ott termelt konyhakerti növényekből lássák el a központi konyhát. Később a város sertéstelepet is fönntartott a húsellátás biztosítására, még a háborús években is. A szegénység növekedésével a város több pontján állítottak föl népkonyhát, ahol a területen lakó ínségesek étkeztetését oldották meg. Az átlagnorma naponta a következő adagokból állott: Reggeli: 2 dl tej. Ebéd: leves, főzelék vagy tészta. Vacsora: főzelék vagy tészta. A napi kenyéradag 45 dkg 50%-ban búzalisztből és 50%- ban kettős rozslisztből sütött kenyérből állott. Emellett a rászorulóknak havonta 10 pengőig lakbértérítés is járt. Húst heti egy alkalommal ettek. A város jogügyi és népjóléti osztálya tartotta nyilván a rászorulókat, az ő nyilvántartásaik alapján látták el az ínségeseket ezekben a népkonyhákban. A hatósági ínségenyhítési rendszert dr. Esztergár Lajos dolgozta ki, s olyan eredményesen alkalmazta, hogy az egész országban, sőt a határokon túl is hire ment a Pécsi Normának, a másik híres rendszer, az Egri Norma mellett. Dr. Vargha Dezső A Pécsi Norma sikere
