Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-17 / 47. szám

-y ilegatíu tűrő. pozitív tapasztalatokkal ^ |(Q nd im novidi bo n jártak a pécsi kézi­labdázók Egyhetes skandináviai túrán járt a magyar férfi kézilabda­válogatottal a PMSC három fiatal játékosa. A magyarok előbb Dániában léptek pá­lyára egy négyes tornán, majd átrándulva Izlandra, két­szer is megmérkőztek a ha­zaiak legjobbjaival. Váloga­tottunk a dániai tornán előbb legyőzte a világ legjobbjai közé tartozó román váloga­tottat, azt követően azonban kikapott a házigazdáktól, majd nagy meglepetésre, Finnországtól is. Az izlandi két találkozót ugyancsak a házigazdák nyerték. Vagyis öt mérkőzésből egy győzelem és négy vereség a legjobbjaink alaposan megbillent „mérle­ge" A skandináv túra tapaszta­latairól faggattuk a három pécsi játékost: ők miként lát­ták a találkozókat, mi volt a véleménye Csík János szövet­ségi kapitánynak a látottak­ról? Németh Zoltán: - Ogy ér­zem, hogy sikerült helytáll­Németh Zoltán nőm a csapatban. Ezt nem­csak arra alapozom, amit a szövetségi kapitány mondott a játékomról, de azért is, mert valóban elfogadhatónak érzem a teljesítményemet. Iváncsikkal és Borsossal vál­tottuk egymást, hol átlövő­ben, hol szélen kaptam fel­adatot, s mivel elég eredmé­nyesnek bizonyultam — főleg földről és betörésekből lőtt góljaimmal — reménykedem, hoqy továbbra is tagja ma­radok a keretnek. A csapat szerintem a románok ellen játszott a legjobban, azt kö­vetően azonban ki voltunk szolgáltatva a skandináv já­tékvezetőknek. Különösen a dánok, valamint az első Iz- land elleni találkozón volt így. Kovács Tamás: - Miután a beállás poszton mi is hárman voltunk, mindegyikünknek Kovács Tamás részfeladatok jutottak. Igazán sajnálom, hogy védekezésben éppen a finnek ellen mond­tam csődöt, ugyanis éppen akkor volt gödörben a többi társam is. Istenigazában nem sokat tudunk a finn kézilab­dáról, éppen ezért hangsúlyo­zom: botorság volna lebecsül­ni őket, hiszen többen közü­lük a Bundesligában játsza­nak, márpedig oda tőlünk is csak a legjobbakat fogadják el. Egyetértek Csík János ér­tékelésével, hogy elsősorban védekezésben vár többet tő­lem, minthogy a csapatnak is az volt o legsebezhetőbb pontja. Amennyiben a továb­biakban is meghívót kapok, akkor igyekszem javítani tel­jesítményemen. Horváth Tamás: - Kísérleti csapattal vettünk részt ezen a sorozatmérkőzésen. Lénye­Horváth Tamás gében így kerülhettem én is ki erre az egzotikus - leg­alábbis nekünk — túrára. Csik Jánosnak az volt az elsődle­ges célja, hogy kipróbáljon olyan játékosakat, akikre majd a későbbiekben kíván számítani. Az összeszokatlan- ság és a nem együtt gondol­kodás hiánya meglátszott o társaságon. Tapasztalatgyűj­tésre, emberek kipróbálására azonban kiváló volt ez az öt mérkőzés. Véqül is nagyon jó ellenfelekkel kellett meg­küzdeni, s ha a végeredmé­nyeket tekintve negatív is az eredmény, sok „kóstolót” kap­tunk, tapasztaltunk a kemény északi kézilabdából. Márpe­dig a legközelebbi világbaj­nokságra is éppen Skandiná­viában kerül sor. Kapu László Labdarugó MB II. rajtja előtt (1.) Baján az összefogásban bíznak Baján már január 3-án ed­zésre szólította a labdarúgókat Koller Viktor edző. A pécsi mester tehát híve a „Ki korán kel, aranyat lel!" mondásnak, mert nem hagyta sokáig pi­henni játékosait. A mesternek volt is mire hivatkozni, hiszen az őszi idényben a legszebb napjait idézte a bácskai együttes. Miként tölti el a bajnoki rajtig vissza lévő he­teit az NB II. keleti csoport­jának 6. helyén álló együtte­se? - kérdeztük a mestertől.- Most a vegyes felkészülés időszakának végén, a formába hozó napoknál tartunk. Ami azt jelenti, hogy a napi két edzést rendszeres edzőmérkő­zések teszik színesebbé. Indul­tunk a Bácska Kupában, ahol az NB III. Alföldi csoportjának első két helyezettje a Miske és a Kiskőrös mellett a jugoszlá­viai III. ligás Zombor és a Bócs-Kiskun megyei bajnok, a Fájsz volt, illetve lesz az el­lenfelünk. Legutóbb a zombo- riokat vertük 3-1 arányban, és a mutatott játékkal elégedett voltam az erőszakos, hajtás Ügy tűnik, lassan-lassan megszűnik az az apátia a futballal szemben, ami a ZTE kiesése után jelentkezett Zala­egerszegen. Első nekirugaszko­dásra nem sikerült a visszaju­tás az NB l-be, s ez kijózani- tólag is hatott. Rájöttek arra, hogy az élvonalbeli emlék és múlt nem elég a másodosz­tályba. E keserű tapasztalatok levo­jugoszlóvokkal szemben. Hogy milyen személyi változások kö­vetkeztek be, illetve várhatók, arra csak azt tudom mondani, hogy a 18-as keretet tehetsé­ges fiatalokkal töltöttük fel. Eddig csak a sérüléssel baj­lódó Tóth Róbert hiányzott a foglalkozásokról, de 15-től hozzánk várjuk a leszerelő Szabó Miklóst és Teleki Árpá­dot. Szabó után ugyan élén­ken érdeklődik a Békéscsaba, mi mégis bízunk a játékos ba­jai maradásában. Szabóra már csak azért is nagyon szá­mítunk, mert a Magyar Kupa március elején sorra kerülő fordulójában a Ferencváros lá­togat Bajára. A Fradi ellen is és a bajnokságban is helyt kívánunk állni, s ha lehet, megtartva helyünket — esetleg előre lépve az 5. helyre — visszaszerezhetjük közönségünk szimpátiáját és hathatósabb támogatását, amire most az­tán nagyon nagy szükség van. - Fejezte be tömör tájékoz­tatóját Koller Viktor. K. L. nósa után új edzővel, a klub egykori játékosával, Madár Gáborral kezdte a felkészülést a ZTE az új bajnokságra. Amiben már a rajt előtt egye­dülállóak voltak az országban, az, hogy a csapat átlag élet­kora nem érte el a 21 évet. A fiatalos lendület főleg a ha­zai találkozókon volt elsöprő, hiszen csak egyetlen pontot — igaz, azt a nagy rivális, Nagykanizsai Olajbányász el­len - veszítettek. Ennek kö­szönhetően szorosan követik az éllovas haladást a tabellán, s ha azt is figyelembe vesszük, hogy tavasszal valamennyi ri­vális Zalaegerszegre látogat, akkor bizony könnyen bajnok lehet a ZTE, ami ugye azzal jár, hogy visszakerül az élvo­nalba.- Tervünk továbbra is fel­jutás - mondta Madár Gábor, vezetőedző. — Ehhez azonban nemcsak a pályán kell kivágni a rezet, hanem az anyagi háttér megteremtésében is bő­ven van tennivaló. Március 4-én a szakosztály ülésén ezzel kapcsolatban már konkrétumo­Az ősszel kétszer is akadá­lyokat gördített az időjárás a Haladás-Mohácsi Új Barázda Tsz SE NB ll-es bajnoki talál­kozó lejátszása elé, így nem csoda, hogy az MLSZ döntése alapján ezen elmaradt talál­kozó lejátszásával indul - egy héttel a bajnoki rajt előtt — a tavaszi idény. A Duna-par- tiak nem sok pihenőt kaptak az ünnepek után, Welszbart József edző, ugyanis már ja­nuár 4-én pályára invitálta a piros-fehér színeket viselő lab­darúgókat. A korai kezdés alapjai szemmel láthatóan meg is látszott a játékosokon, mert mélyen tehetségük alatt szerepeltek az Új VDN Kupa első fordulóiban. Később az­tán már változott a helyzet, s hogy ez a tendencia ne válthasson irányt, a csapatot a kupatalálkozók hajrája előtt a tatai edzőtáborba vitte a mohácsi edző. Sűrű programmal telt el az elmúlt tatai hét, ugyanis a csapat a napi többszöri gya­korlás mellett több edzőmór­kat is megtudunk, vagyis azt, hogy felkerülés esetén milyen anyagi támogatás várható. A vezetőedző örömmel szá­molt be arról, hogy az ősszel sikeresen szerepelt csapat ke­retében nincs sok változás, csupán Varaa Róbert vonult be katonának, viszont két fia­tol, tehetséqes játékos lesze­relt. A Január 4-én megkezdett felkészülés programjában ed- diq 59 edzés és 6 edzőmérkő­zés szerepelt. A felmérőteszt jó eredményeket mutatott, vagyis nem történt a téli szü­net alatt fizikai leépülés a kőzést is játszott jó képessé­gű ellenfelekkel. Előbb Orosz­lányban, majd Tatán győztek a baranyaiak, akik között csu­pán Becker nem szerepelhe­tett kisebb sérülése miatt. Ott volt viszont közöttük Asi, aki előző napokban szerzett sérü­léséből felépülve vállalta a játékot. Az egyhetes erőltetett „menetelést" a Siófoki Bá­nyász-Mohácsi Új Barázda Tsz SE zárta. Új játékosok is bemutat­koztak a keretben, mivel a PMSC-vel folytatott tárgyalá­sok nem hoztak eredményt, Így az MTK-VM-től Simon Fe­rencet (center), a Siófoki Bá­nyásztól pedig Héjas Péter középpályást igazolták. A mo­hácsiak a február 27-i szom­bathelyi nyitány előtt - ahon­nan pontot remél a szakve­zetés — kétszer is bemutatkoz­nak újvárosi otthonukban. Előbb február 20-án a Ka­posvári Táncsicsot, majd 23-án a Siklósi Tenkest fogadják ed­zőmérkőzésen. K. L. Ismét derűlátó a hangulat Zalaegerszegen játékosoknál. E. E. A mohácsiak kezdenek a legkorábban Kella Ha nehezen is, de össze­állt a magyar labdarúgó vá­logatott és így nincs akadá­lya o dél-amerikai túrának. Az előkészületeket heves ki­rohanások tarkították, né­hány klub mereven ragasz­kodott a korábbi megállapo­dáshoz: február 19-e után igényt tart játékosaira és nem engedi át őket a válo­gatottnak. Nem vitatom, jogos az igényük a tiltakozóknak, hi­szen még az elmúlt év vé­gén az NB l-es klubok és a szövetség írásba rögzítették a programot, és most miért ne ragaszkodhatnának hoz­zá. Kollégáimmal együtt éveken keresztül azt kifogá­soltuk, hogy miért nem lehet nálunk is szent és sérthetet­len a műsor, miért rúghatja azt fel kedve szerint a szö­vetség. Most viszont mégis azt mondom, legyünk rugal­masak, mert olyan bevétel­hez juthat a sportág, melyre ritkán kínálkozik lehetőség. Megértem az edzőket, sze­retnék, ha a bajnoki rajt előtti hetekben együtt lehet­ne a csapatuk. Ráadásul a Magyar Kupa jó ráhangolást is jelenthetne a nyitányra. Ha viszont év közben jól dol­goztak, akkor nem okozhat gondot egy-két - ráadásul a legjobb - játékosuk pár napos késése. A túráról feb­ruár végén megérkezik a vá­logatott, és március 2-án, a kupa első fordulójában már valamennyi csapot a legjobb összetételben léphet pályára. Ha mégis játszunk Mexikó­ban, akkor a kupa rajtján nélkülözni kell a válogatot­takat, de lehetőség von a halasztásra is. Nem tudom elképzelni, hogy a kupában egy alacsonyabb osztályú el­lenfél gondot okozhatna an­nak az NB l-esnek, amely csak egy, esetleg két játékost ad a válogatottnak. Emlékszem, 1965 tavaszán - akkor még nem volt kötött dátuma az európai kupamér­kőzéseknek - a portugál Benfica a Népstadionban a Rába ETO-val mérkőzött a pénz döntőbe jutásért. A vendé­geknek a budapesti mérkő­zést követő második napon otthon bajnoki találkozót kel­lett vívniuk. Szövetségüktől mégsem kértek halasztást, mert egy gyengébb erőt kép­viselő ellenféllel találkoztak és nyugodtan pihentethették legjobbjaikat. Jól emlékszem, a tartalékos Benfica maga­biztos győzelmet aratott a BEK-találkozót követő baj­noki mérkőzésen. Tudom, minden példa sán­tít valahol, ennek ellenére változatlan a véleményem, már ami a március 2-i kupa­fordulót illeti. Az viszont már más lapra tartozik, hogy egyes hírforrások szerint a válogatott túráin nem ed­zenek rendesen a játékosok. A mérkőzések közötti napo­kon csak lötyögnek és ezzel jelentős hátrányba kerülnek az itthon komolyabb fizikai terhelésnek kitett társaikkal szemben. Tornyi Barnabás, a Tata­bánya edzője mondta a na­pokban, hogy az indiai túra utón Váczi és Szalma kép­telen volt lépést tartani az itthoniakkal. Egy hosszabb távú futás utón például Szal­ma annyira kellemetlenül érezte magát, hogy időbe tellett, ómig az öltözőben magához tért és csatlakoz­hatott a többiekhez. A hírek szerint a történteket Tornyi az edzőbizottság elé viszi megvitatásra. Lehet, hogy ez egy szélső­séges példa, de az sem el­képzelhetetlen, hogy vala­mennyi válogatott kerettag ilyen erőállapotban érkezett vissza Indiából. Az lenne a szerencsés helyzet, ha ilyen példák nem lennének, o vá­logatottnál is olyan munka folyna ebben az időszakban, mint a kluboknál. Ha ez így lenne, akkor bizonyára nem akadékoskodnának az egye­sületi edzők sem egy ilyen gazdaságos túra esetén. Itt a Forma-1 mezőnye A Nemzetközi Autósport Szövetség (FISA) a nevezési határidő lejárta után közzé­tette az 1991. Forma—1-es autós világbajnokság mező­nyének névsorát. A 34 pilóta között öt újonc (mindannyian európaiak) mutatkozik be, és a rajtlistát — mint szokás — a címvédő vezeti. Az 1-es rajtszámmal az idei futamo­kon a brazil Ayrton Senna indulhat, aki 1988 utón má­sodszor lett világbajnok. Az is régóta „bevett” ha­gyomány, hogy az ezüstérmes (ezúttal a francia Alain Prost) a 27. a listán, valamint, hogy a 13-as rajtszámot baboná­ból nem osztják ki. A névsor­ban szerepel a tavaly vissza­vonulással „ifenyegetőzött" Ni­gel Mansell, és egy másik brit pilóta, Martin Donelly is, a!ki csaknem végzetes balese­te után még csak most lába­dozik. A Forma-1-es szezon már­cius 10-'én Phoenixben rajtol. Az 1991. évi Forma-1-es autós vb mezőnyének rajtlis­tája: 1. Ayrton Senna (brazil, McLaren), 2. Gerhard Berger (osztrák, McLaren), 3. Satoru Nakajima (japán, Tyrrell), 4. Stefano Modena (olasz, Tyr­rell), 5. Nigel Mansell (brit, Williams), 6. Riccardo Patrese (olasz, Williams), 7. Martin Brundie (brit, Brabham), 8. Mark Blundell (brit, Brabham), 9. Michele Alboreto (olasz. Footwork), 10. Alex Caffi (olasz, Footwork), 11. Mika Häkkinen (firm, Lotus), 12. Martin Donnelly (brit, Lotus), 14. Oliver Grouillard (francia, Fondmetal), 15. Mauricio Gu- gelmin (brazil, Leyton House), 16. Ivan Capelli (olasz, Leyton House), 17. Gabriele Tarquini (olasz, AGS), 18. Stefan Jo­hansson (svéd, AGS), 19. Nel­son Piquet (brazil, Benetton), 20. Roberto Moreno (brazil, Benetton), 21. Emanuele Pirro (olasz, Dallara), 22. J. J. Leh- to (finn, Dallara), 23. Pier Luigi Martini (olasz, Mirandi), 24. G'anni Morbidelü (olasz, Minardi), 25. Thierry Boutsen (belga, Ligier), 26. Erik Co­mas (francia, Ligier), 27. Alain Prost (francia, Ferrari), 28. Jean Alesi (francia, Fer­rari), 29. Eric Bernard (fran­cia, Lola-Larrousse), 30. Aguri Suzuki (japan, Lola-Larrousse), 31. Pedro Matos Chaves (por­tugál, Coloni), 32. Bertrand Gáchot (belga, Jordan), 33. Andrea de Cesaris (olasz, Jordan), 34. Nicola Larini (olasz, Lambo-Formula), 35. Eric van de Poele (belga, Lambo-Formula), j vasämapi 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents