Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)
1991-02-14 / 44. szám
1991. február 14., csütörtök uj Dunántúli napló 9 z olvasok «leleménye A városfejlesztés nem ad hoc tevékenység Mindenkit kárpótolni kell! (Nyílt válaszlevél ár. Herger Lászlónak) Keresztény Pedagóguskamara A '•Keresztény Pedagógus- kamara (KPK) 1991. február 9-én Budapesten tartotta ez évi tisztújító közgyűlését. Az ország minden részéből megjelent több mint száz küldött — öt fő képviselte a bárányaikat — felszólalások formájában megtárgyalta a célok között is rögzítettek helyzetét és tennivalókat: — a pedagógustevékenység színvonalának emelése, megbecsülésének helyreállítása, — kulturális hagyományaink és értékeink újjáélesztése, — a rendszerváltozással kapcsolatos állásfoglalást és tennivalókat az oktatás, nevelés területén a keresztény elvek szerint, — jogi lehetőségek megteremtése, hogy minden döntési szinten a nevelést, oktatást érintő kérdésekben a KPK javaslattevő és vétó joggal rendelkezzék, — ökumenikus tennivalók fejlesztése, — a küldöttek megválasztották a KPK vezetőségét. A vezetőség dr. Fekete István professzort választotta meg elnökének. C-honvédek 1990. december 15-én megalakult a Rákosi-rendszer vall munkaszolgálatosainak érdekvédelmi szervezete, imint a Magyar Politikai Foglyok Szövetségének ,,MUSZ 1951-56. tagozata". Az alakuló ülés dr. Hasznos Miklós országgyűlési képviselőt választotta a szövetség elnökévé. Ügyvezető elnök Németh Szilárd, helyettesei dr. Csonkaréti Károly és Forster Miklós. A szövetség egyrészt a hajdani munkaszolgálatosok '«érdekvédelmi szervezete, másrészt támogatni kívánja az ország demokratikus átalakulását. Ezért a MUSZ 1951-56. elnöksége kéri mindazokat, akik 1951. július 28.-1956. november 4. között munkaszoigálatos alakulatnál ,,c" honvédként szolgáltak, jelentkezzenek levélben vagy személyesen a következő címen: 1145 Budapest, Columbus u. 11., vagy vidéken a [Magyar Politikai Foglyok Szövetsége megyei központjaiban. Németh Szilárd ügyvezető elnök. A 48-asok ruhája Az Új Dunántúli Napló 25-i számában a városi önkormányzat közgyűléséről adott tudósítást. Fonoi János kifogásolta, hogy a nemzetőrök egyenruhában teljesítenek szolgálatot. Erről hivatalosan is értesítettek minket. Nekünk senki sem jelezte, hogy egyenruhát ne hord- ijun'k. Úgy véljük, a lakosság nagy részének tetszik az egyenruhánk. Tervben van, hogy az 1848-as nemzetőrök szép, díszes ruháját fogják a nemzetőrök viselni, ha anyagi helyzetünk ezt meg fogja engedni. tAz új típusú ruhánkon a pajzs lés a korona lesz a jelvényünk. Tájékoztatására közöljük, bogy az önkormányzattól ez idáig sem kértünk anyagi támogatást, és ezután sem kívánunk élni vele, ameddig az ország anyagi helyzete nem .fog megjavulni. A Nemzetőrség Nagy választmánya „Nem kell átfogó városfejlesztési koncepció" betűzöm újra és újra, csodálkozva, hitetlenkedve a Pécsi önkormányzat február 7-i közgyűléséről írt tudósítás főcímét. Először rossz szokásomhoz híven újságírói elhallást, rossz hangsúlyt sejtettem e mögött, majd megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ez o testületi döntés született. Átfogó koncepció alapján Az elhangzott hozzászólások szerint a korábbihoz hasonló tervekre nincs szükség, város- fejlesztési koncepcióval már a választások előtt is rendelkeztek a pártok (?) és az operatív irányításhoz szükséges részkoncepciók már készülnek a különböző szakbizottságokban. A tervezés nem a „szocialista" társadalmi rendek differencia specifikája. A polgári demokráciákban ezt a tevékenységet széles körben, eredményesen folytatják. Bizonyára alulinformáltságomnak köszönhetően a választási harcok során nem sok kiérlelt, megalapozott városfejlesztési elképzeléssel találkoztam. Nem vonom kétségbe az elvi lehetőségét annak sem, hogy induktív módon részkoncepciókból is össze léhet állítani egy konzisztens fejlesztési elgondolást, de bizonyosan hatékonyabb lenne a bizottságok munkája, ha az egy átfogó koncepció ismeretében folyna. Európa fejlettebb felében nem létezik olyan város, amelyik ne rendelkezne átfogó városfejlesztési koncepcióval, amely a térség minden döntéshozója számára hozzáférhető. Aki a területi politika és tervezés témakörében kicsit is jártas, tudja, hogy a demokratizálódás, a decentralizáció, a piaci viszonyok felé történő elmozdulás nem kérdőjelezi meg a területi tervezés létét, hanem megteremti az önálló helyi és regionális koncepció- alkotás feltételeit és szükségességét. Nem az a kérdés, hogy szükség van-e helyi szintű tervezésre, melynek sarokpontja lehetne egy átfogó koncepció, hanem az, hogy ki, hogyan és milyen programokat készítsen. Akkor kell tartanunk attól, hogy visszatér a múlt és a helyi szintnek nem marad más, mint a központi akarat területi-számszaki lebontása és végrehajtása, ha helyi kezdeményezések hiányában nem születnek meg a helyi irányítás szükséges feltételei és ezért újra központi utasításokkal kell kitölteni az űrt. Remélhetően nem éled újjá a korábbi görcs, miszerint nem éltek a jogszabályok által kínált lehetőségekkel és mindig felsőbb kezdeményezésre, jóváhagyásra vártak. Területi szempontból a nem kívánatos vertikális függőséget az sem szépíti, ha az ágazati vagy funkcionális meghatározottságot a központi pártpolitikáktól való determinisztikus függés váltja fel. Közös platformot! Az önkormányzati testületek nem kis parlamentek. A központi pártpolitika csak nagyon tág keretet, megfelelő hozzáállást adhat a helyi politikai és szakmai munkához. A helyi vagy regionális érdekek szükségszerűen ütközhetnek más területi egységek érdekeivel és nem fedhetők le a makro- pol i ti káva I. A területi politizálás erősödése világjelenség. A korábbi egységes nemzeti pártok mellett területi pártok is megjelennek,— illetve az országos pártok helyi szervezetei aktuális területi, helyi célokat is felvesznek programjukba. A közös területi-kultúrál is-gazdasági érdek teremt közös platformot. Például egy környezet- szennyező beruházás meghiúsítása érdeke lehet a térség összes lakójának osztály-, réteg-, vallási felekezethez való tartozástól vagy pártállástól függetlenül. Ezekben az esetekben az egyén tudata nem mint a nemzet, osztály, réteg része funkcionál, hanem az adott régió, település lakójának érdekei motiválják. A kifogásolt döntéshez visz- szatérve véleményem az, hogy minden településnek rendelkeznie kell az előrelátást lehetővé tevő fejlesztési elkép- zeléssel/programmal. Bizonyos nagyságrend felett amit Pécs messze meghalad szükséges, hogy az explicit megfogalmazást nyerjen és valamilyen dokumentumokban is megjelenjen. Természetesen ennek nem egyetlen lehetséges módja a korábbi gyakorlat, amikor egy téves utópikus jövőképből visszaszámlólva gyártottunk „blue print" terveket. Erre nem a testület, a bizottságok vagy az apparátus kezének a megkötéséhez van szükség, bár ennek szabályozósa sem ártana, hanem a demokratikus játékszabályok betartása, a gyors összehangolt munka lehetősége teszi szükségessé. A jelen keretek nem teszik lehetővé, hogy az átfogó városfejlesztési koncepcióval szemben ma támasztandó legfőbb követelményeket áttekintsük, néhány „irányelvet" azonban megemlítek. Önálló szakma A tervezőknek folyamatosan kapcsolatban kell lenniük a területi mozgalmak vezetőivel, valamint azzal a helyi gazdasági kulturális elittel, akik és amely befolyást gyakorolnak a helyi társadalom véleményére és fel tudják vállalni a helyi érdekek artikulá- lósát. Nem a kívülről érkező feladatokat, eszközöket kell elsősorban allokálni, hanem a fejlődés belső erőit kell feltárni és a helyi társadalom igényeinek megfeleltetni. Fel kell kutatni a terület adottságait és rá kell mutatni az általánostól eltérő sajátosságokra. A tervezés folyamán a tárgyalásoknak, érdekegyeztetéseknek érdemi szerepet kell szánni. Az ismert bizonytalansági tényezők és a koncepció jellegének megfelelően a mennyiségi mutatók jelentősége csökken és a minőségieké nő. A folyamatos tervezői munka szerepet kap a helyi társadalom önszervezésében is. A tervezés során hozott döntések a helyi politika képzésének részei. A források allokálása, beruházások rangsorolása értékválasztáson alapul! A tervezés politikai karaktere ott érhető tetten, hogy mindig konkrét érdekek alapján választanak a lehetséges alternatívák közül. De ezek a döntések nem pártpolitikai döntések. A pártok a generális kérdésekben foglalnak állást, a helyi politikában a helyi erőviszonyokat tükröző konszenzus alapján sajátos kérdésekben kell döntést hozni. A hosszú távú koncepciót, nem lehet középtávú részkoncepciókra bontani, és a hosszú távú szemlélet sem alakítható ki a középtávú elképzelések összetűzéséből. Nagyobb figyelmet kell fordítani a folyamatok tervezésére. A feladatok szakaszolása nem azonosítható a folyamattervezéssel. A célok és programok nem ütközhetnek a helyi hagyományokkal, nem sérthetik a nemzetiségi, vallási, kulturális identitást. A koncepció elemezze a társadalmi viszonyok változásának területi hatásait. És a sor folytatható. Befejezésként még csak arra emlékeztetnék, hogy a területi tervezés már több évtizede önálló szakma mindenütt a világon. Ma, amikor települések, helyi közösségek piacosítása is folyik, különösen fontos, hogy „műkedvelők” tévedése vagy politikai csatározások következtében ne kerüljön hátrányos helyzetbe a . pécsi társadalom. Tollat annak reményében ragadtam, mert meggyőződésem, hogy a nyilvánosság előtt folyó jó szándékú szakmai vita nem az indulatokat kavarja tovább, hanem hozzájárulhat a valós helyi érdekeken alapuló döntések meghozatalához. Dr. Faragó László tudományos munkatárs Az Új Dunántúli Napló 1991. február 6-i száma nyílt levelet közöl dr. Herger László tollából, melyben a levélíró felhívja a figyelmet a Parlament által tárgyalandó kárpótlási törvény egyes ellentmondásaira. örülök ennek a levélnek, örülök azért, mert az írás azt tanúsítja, hogy a választók egy évvel a választások utón is érdeklődéssel figyelik a Parlament és azon belül az általuk megválasztott, „saját" képviselők tevékenységét. A levél tanúsága szerint az egy évvel ezelőtti választásokon a választópolgárok nemcsak személyek, hanem programok között is választottak. örülök azért is, mert az írás azt is bizonyíthatja, hogy nem mindenki „mossa eaybe" a parlamenti padsorokban ülőket, hanem meahallja, érzékeli — n sajtón talán nehezen átjövő — szemléletben! és tevé- kenvséabeli különbséaeket. A kárpótlásról véleményem az volt, hoav Maavarországon az elmúlt évtizedekben elszenvedett politikai és anyagi sérelmeket el kell ismerni és azokat politikailag és erkölcsileg rehabilitálni kell. (Ez vonatkozik a kollektivon büntetett hazai németségre is.) A teljeskörű anyagi kárpótlás az ország pillanatnyi gazdasági helyzetében szerintem keresztülvihetetlen. A kárpótlás anyagi terheit nekünk, mai magyar állampolgároknak a „saját" zsebünkből kell fedeznünk. A Magyarországi Ifjú Németek Közösségének pécsi egyesülete vagyunk. Élénk figyelemmel kísérjük a kárpótlási törvényjavaslattal kapcsolatos parlamenti vitát. A törvényjavaslat szerint az 1949. június 8.-ót követő idő sérelmeit kívánják kárpótolni. Ez az időpont a hazai németek számára teljességgel elfogadhatatlan, hiszen addigra az ebben az országban élő német származású lakosságot már megfosztották tulajdonától, jelentős részüket kitelepítették és folyt az ittmaradot- tak erkölcsi megalázása. A régi sérelmek 'jóvátételének történelmi ideje most érkezett el. Időhatárt húzni véleményünk szerint csak igazságtalanságokat szül. A tulajdon kontinuitásának elvét nem szabad figyelmen kívül hagyni. Fontos kérdés a tulajdonos kilétének megállapítása. A törvénytervezet ezzel az időhatárral (1949. június 8.) több tulajdonost teremt: akié a tulajdon 1949-ben volt, és akié előtte több évtizeden keresztül. Tulajdon azonban csak Á Kisgazdákkal értünk egyet A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-Baranya Megyei Szervezete a kárpótlás jogszabályi rendezését illetően egyetért a Független Ki sga zda pá rt á l Iá spo ntjá val, és azt támogatja, mert a múlt gazdasági jogtalanságai egy részének orvoslását, és Így a magyar nép igazi érdekét szolgálja. Az MSZDP Pécs-Baranyai Szervezete Magam is úgy látom, hogy a magántulajdon helyreállítása és védelme nélkül az ország nem képes kilábalni a gazdasági válságból. A kormányzat úgy véli, hogy kárpótolni kell azokat, akiket anyagi jogtalanság ért, és ez a magántulajdon visszaállításának alapfeltétele. Ám legyen. Azonban, ha kárpótolni akarunk, akkor ezt mindenkire vonatkozóan, azonos elvek alapján és azonos időben kelt megtenni. Ameny- nyiben ez nem így történik, akkor újabb sérelmeket, jogtalanságokat követünk el. Ha a kormány csak az 1949 utáni sértetteket kárpótolja, akkor hasonlóan kollektíván diszkriminálja a hazai németséget — és másokat —, mint ahogy azt a háború utáni első, nem kommunista többségű kormányok tették. Ezért ez számomra elfogadhatatlan. Lehetőségeim — ellenzéki képviselőiként — korlátozottak, de mindent megteszek annak érdekében, hogy a kárpótlás mindenkire kiterjedően történjék. Levelezésünket - és mások írásait is — talán kormány- párti képviselőtársaim is olvassák. Ök is jól ismerik a baranyai, soknemzetiségű települések helyzetét, az itt található feszültséggócokat. Bízom benne, hogy ők is a mindenki számára megnyugtató megoldást keresik, és vetik latba többségi befolyásukat. Dr. Wekler Ferenc egy van, s egy tulajdont nem lehet kétszer lkárpótolni. Melyik tulajdonos legyen kárpótolva? Ne legyen ez a törvény az új jogállamban törvénytelenségek kezdete. Nem pozitív diszkriminációt várunk nemzetiségünk javára, ellenben elvárjuk, hogy a magyarországi nemeztiségeket, köztük a németséget érintő kártérítési kérdéseket is most vegye tekintetbe a Tisztelt Ház. a MINK-GJU pécsi egyesülete Azonos elbírálást! Figyelemmel kísértük az országgyűlési vitát a kárpótlási törvényjavaslatról. Szövetségeinknek számos baranyai német nemzetiségű tagja van, ezért minket is közelről érint ez a kérdés. Csatlakozunk a Magyarországi Németek Szövetségének ebben a kérdésben kialakított véleményéhez, és követeljük, hogy a törvény érvényességének tervezett időpontját ne az 1949. június 8-i dátum jelezze. Helyezzék azonos elbírálás alá a sokat szenvedett hazai németséget is! Magyar Politikai Foglyok Szövetsége, Törénelmi Igazságtétel Bizottsága, Recski Szövetség Baranya 'Megyei Szervezete Most és ugyanúgy Régi és új találkozása a pécsi belvárosban Fotó: Läufer László
