Új Dunántúli Napló, 1991. február (2. évfolyam, 31-58. szám)

1991-02-13 / 43. szám

1991. február 13., szerda uj Dunántúli napló 3 Lezárult a fegyvereladás körüli vita (Folytatás az 7. oldalról) A miniszterelnök napirend előtti felszólalása Napirend előtt kért szót Antall Józsel miniszterelnök, bejelentve, hogy hétfőn — ha­sonlóan a Varsói Szerződés többi kormány- és államfőjé­hez - levelet kapott Mihail Gorbacsovtól. Ezt követően felolvasta a levelet, amelyben a szovjet elnök egyebek kö­zött megfogalmazta: „A Var­sói Szerződés minden résztve­vője egyetért abban, hogy a politikai tanácskozó testület 1990. júniusi ülésén elért megállapodásokat, az európai biztonsági és együttműködési értekezlet párizsi csúcstalálko­zója eredményeinek összefüg­gésében kell megvalósítani. A kormánymeghatalmazotti bi­zottság által elvégzett munka lehetővé teszi, hogy már a közeli időben lépéseket te­gyünk a VSZ katonai struktú­ráinak lebontására, és ezt a folyamatot 1991. április else­jéig befejezzük." Egyúttal bejelentette azt is, hogy a szovjet fél kifejezésre juttatta: változatlanul Magyar- országon rendeznék meg, a Varsói Szerződés honvédelmi és külügyminisztereinek részvé­telével, azt a tanácskozást, amelyen megfogalmazhatnák a VSZ katonai struktúrájára vonatkozó döntést. Ezt az ér­tekezletet várhatóan még feb­ruár végén megtartiák - mondotta Antall József. Antall József a fegyvereladásról Nem volt politikai háttere a Jugoszláviába irányuló magyar fegyverexportnak, az kizárólag üzleti megfontolások alapján történt - jelentette ki Antall József miniszterelnök a Parla­mentben, azt a magyar kor­mányjegyzéket ismertetve, amelyet Katona Tamás külügyi államtitkár adott át Belgrád- ban a jugoszláv kormány kép­viselőinek. A kormányfő a jegyzékben foglaltakra utalva a további­akban kifejtette: Magyarország sajnálatosnak tartja, h ágy a fegyvereladások kapcsán le- szültség keletkezett a két or­szág kapcsolatában. Hangsú­lyozta ugyanakkor, hogy ha­zánknak alapvető érdeke a probléma mielőbbi megnyug­tató rendezése. Továbbra is a jegyzéket idézve Antall József elmondta: a fegyvereladások engedélyezésekor eljárásjogi hibák történtek, s éppen ezért a kormány megszigorítja a fegyverkereskedelemmel kap­csolatos engedélyezési ügyme­netet. A jegyzékkel kapcsolatosan a jugoszláv fél reagálásáról szólva a kormányfő kiemelte: a jugoszláv kormány értékeli o magyar kormány készségét a probléma rendezésére, s arra számítanak, hogy hazánk világosan kifeiti Jugoszláviához való viszonyát és magatartá­sát. Antall József utalt arra is, hogy a jugoszláv fél állás­pontja szerint a kisebbségi kérdést nem lehet a felmerült problémák vetületében szem­lélni. Ellenzéki vélemények A fegyvereladással kapcso­latban az ellenzéki pártok vé­leménye egybecsengett: az ügyben tudatosan félretájékoz­tatták a közvéleményt, ezért a teljes igazság lelderitését szorgalmazták. Horn Gyula, a szocialista frakció véleményét megfogal­mazva kijelentette: a minisz­terelnök beszámolója után sem teljes a kép. A kormány­nak igen is felelőssége van abban például, hogy a jugo­szláv érdeklődésre az illetéke­sek nem adtak korrekt választ. Az ügy nyilvánosságra kerülé­se után is, a Külügyminisztéri­um január 27-i nyilatkozatá­ban tagadták a fegyverek szállítását. Kifejezte reményét, hogy a keletkezett kárt helyre lehet hozni, és különösebb presztízsveszteség nélkül kerül ki az ország a nemzetközi közvélemény előtt az ügyből. Rockenbauer Zoltán (FI­DESZ) a Honvédelmi és a Külügyi Bizottság közös jelen­tését alkalmatlannak minősí­tette az ügy tisztázására. Egyebek között részletesen ki­fejtette, hogy nem csupán el­járási mulasztás történt, ha­nem politikai balfogás is. Nemcsak hibák fordultak elő az ügyben, hanem tudatosan félrevezették a közvéleményt. Mindezek után nem lehet az ügyet lezárni, mint ahogy azt a bizottsági jelentésben meg­fogalmazták. Konkrét példák sorával bizonyította, hogy a fegyvereladás időpontjában igen is pontos információk álltak rendelkezésre arról, hogy Jugoszláviában fegyveres konfliktus is lehetséges. A tel­jes igazság feltárását sürgette. A jugoszláviai fegyvereladá­sok súlyosan aláásták a kor­mány tekintélyét külföldön és a hazai közvélemény előtt egyaránt - jelentette ki Tamás Gáspár Miklós a Parlament­ben a fegyverügylettel kapcso­latos jelentések nyomán ki­robbant vitában. A szabadde­mokrata képviselő kétségesnek Ítélte, hogy egységesnek, ösz- szehangolt politikát folytató­nak tekinthető-e egyáltalán a hazai végrehajtó hatalom, s leszögezte: legfontosabb a fe­lelősség megállapítása az ügy­ben. Tamás Gáspár Miklós kül­földi példákat idézett, így pél­dául a Watergate ügyet, vagy a közelmúltból a szintén fegy­vereladásokhoz kapcsolódó Irangate botrányt, hangsúlyoz­va: valamennyi esetben pon­tosan megjelölték az ügyben felelősök személyét. Ugyanak­kor arra is felhívta a figyel­met, hogy az előző, úgymond pártállami Parlamentben a le­hallgatási botrány kapcsán ugyancsak megtalálták és megnevezték a felelősöket, sőt a belügyminiszter is távozni kényszerült. Hozzátette: most, az immár demokratikus Parla­mentben egy hasonló politikai ügyet egy semmitmondó kor­mánynyilatkozattal próbálnak lezárni az érintettek. A legnagyobb kormányzó Ha a TV1-en sugárzott szer­dai tévéfilm, a Gondviselés jut eszembe - főszerepben Ozsda Erikával és Döbrei Dé­nessel - csaknem optimista vagyak. Optimista, mert azt látom, hogy a börtönhónapok után az albérleti rabságot, a megalázó uzsorát, a gyámügy vakságát valami több, valami más - szennyen, előítéleteken is átragyogó öntudatlan jövő­kép — a kisgyerekhez való fel­tétlen ragaszkodás feledteti. Erőt kereső bizakodásom azok­nak szól, akik hívők: nem fel­tétlenül Istenben, de legalább ajándékában, az életben (mindegy, hogy Istené, vagy párt nevében Kónya Imre frakcióvezető reagált az ellen­zéki véleményekre. Tamás Gás­pár Miklós (SZDSZ) felszóla­lását filozófiai, erkölcsi példa­beszédnek, Rockenbauer Zol­tánét (Fidesz) „lapszemlének", Horn Gyuláét (MSZP) „em­lékiratnak" minösitette. A to­vábbiakban arra mutatott rá, hogy az ügynek nem külpoli­tikai jelentősége van, hanem belpolitikai tartalmában egy egységes összehangolt táma­dás a kormánykoalíció ellen. Ezzel az akcióval a választá­sokon nyertes kormánypártok legitimációját vonják kétség­be. Ugyanakkor emlékeztetett arra: az SZDSZ elnöke által is aláirt egyezménnyel meg­szűnt az alkotmányos lehető­sége annak, hogy a kormány tagjaival szemben egyenkénti bizalmatlansági indítvánnyal léphessenek fel. Részletesen szólt a korábbi és a jelenlegi külpolitikai lényegi különbsé­géről. Hangoztatta, hogy az ügyben külön kell választani a legyverszállitást és a botrány részt. Aki pártpolitikai célokból botrányt idéz elő, az lehetősé­get teremt az ország tekinté­lyének csökkentéséhez, és ezt felelőtlenségnek minösitette az MDF frakcióvezetője. Röviddel fél kettő előtt az elnöklő Szabad György félbe­szakította a fegyvereladási ügy kapcsán kirobbant parlamenti vitát, és az ebédszünet idejére összehívta a Házbizottságot. A vita megszakítása előtt Király Zoltán, a függetlenek nevében elhatárolódott Kónya Imre - szerinte - a tárgytól eltérő, és személyeskedéstől sem mentes felszólalásától. A független képviselő fel­szólalása után Torgyán lózsel, kisgazdapárti frakcióvezető ja­vasolta a vita lezárását, azzal érvelve, hogy a fegyverügy va­lójában az égvilágon senkit sem érdekel, és sokkal inkább a földkérdéssel kellene foglal­kozni. Gáspár Miklós, a keresztény- demokraták véleményét össze­gezve kifejtette: nem értenek egyet az ellenzék által szor­galmazott vizsgáló bizottság felállításával. Tamás Gáspár Miklós (SZDSZ) felszólalásával polemizálva arra hívta fel a figyelmet, hogy a horvátorszá gi fegyvereladások sem az al­kotmányt, sem országgyűlési határozatot nem sértettek. Az Országgyűlés több órás, indulatoktól sem mentes vita után elfogadta a külügyi és a honvédelmi bizottságnak a jugoszláviai fegyvereladással kapcsolatos együttes jelenté­sét. Ugyanakkor a plénum elvetette azt a két képviselői indítványt - Kövér Lászlóét (Fidesz) és Szent-lványi Ist­vánét (SZDSZ) -, amely egy parlamenti ad hoc vizsgáló- bizottság létrehozását java­solta a fegyvereladás körüli személyi felelősség tisztázása érdekében. Szintén elutasítot­ta a képviselők többsége Kő­szeg Ferenc arra vonatkozó in­dítványát, hogy a fegyverke­reskedelem a jövőben kerül­jön parlamenti ellenőrzés és felügyelet alá. Antall Józsel miniszterelnök a szavazás eredményének is­meretében köszönetét fejezte ki a Háznak, és hangsúlyoz­ta: bízik abban, hogy meg­nyugtatóan rendeződnek a ma­gyar—jugoszláv kapcsolatok. A vitában elhangzottakra reflek­tálva kijelentette: nem kíván rea­gálni a kormánytagok felelősségét firtató ellenzéki támadásokra. Csu­pán Tamás Góspár# Miklósnak vá­laszolt, mégpedig idézve a Los An­geles Times egyik januári számá­ban vele közölt interjút, hozzáté­ve: reméli, hogy az abban foglal­tak — azaz a magyar kormány ir­redenta színekben való feltüntetése - félreértésen alapulnak, és a szabad demokrata képviselő helyre- igazítást kezdeményez az amerikai lap ellen. Tamás Gáspár Miklós erre vá­laszolva kijelentette: egyáltalán nem adott nyilatkozatot a Los An­geles Times-nak. Hozzátette vi­szont, hogy a miniszterelnök már korábban üzenetet küldött számára, miszerint: amennyiben kemény han­got üt meg felszólalásában, úgy ismerteti a plénum előtt az ame­rikai lap cikkét. Ekkor váratlan incidens zavarta meg a vitát: a szabaddemokraták padsoraiból egy képviselő — mint később kiderült Gulyás József — közbekiáltással zsarolónak nevezte a kormányfőt. A ,.Zsarol a mi­niszterelnök!" közbekiáltást vissza­utasította maga Tamás Gáspár Miklós is, majd Gulyás József is szót kért, és megkövette Antall Józsefet. Ezt követően a Ház vissza­tért a foglalkoztatás elősegí­téséről és a munkanélküfiek ellátásáról szóló törvényjavas­lat délelőtt félbeszakadt sza­vazására. Végül — a szükséges módositásokkal - 246 igen szavazattal, 12 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadták a törvényt. Trombitás Zoltán képviselő interpellációja Ezután interpellációkkal és kérdésekkel folytatta munkáját az Országgyűlés. Tamás Gás­pár Miklós szabaddemokrata képviselő Antall Józsefhez címzett interpellációjában a miniszterelnöknek a kormány- átalakításra vonatkozó elkép­zeléseit tudakolta. Petrenkó János (MSZP) az Ózdi Kohá­szati üzemek privatizációja, il­letve elherdálása ügyében for­dult az illetékes tárca vezető­jéhez. Ugyancsak egy óriás­cég sorsáról, az Óbudai Hajó­gyár jövőjéről és dolgozóinak kilátásairól érdeklődött inter­pellációjában Boros László (MSZP). Trombitás Zoltán Fideszes képviselő az életve­szélyessé vált pécsi épületek­kel kapcsolatosán kérdezte: ki vállalja a felelősséget az állami épitövállalat okozta károkért? Szabó Tamás állam­titkár válaszát elfogadta mind a képviselő, mind a plénum: az önkormányzatokat sújtó lelmerült költségek felét a kor­mány magára vállalja. Csehák Judit a miniszterelnökhöz cím­zett interpellációt a kormány egy rendelete miatt. A szocia­lista képviselőnő kifogásolta, hogy megszüntették azt a jog­szabályt, amely szerint az év eleji nyugdíjemelés az év köz­ben nyugdíjba vonultakat is megillette. Mivel nem fogadta el Surján László válaszát — bár a plénum igen —, bejelen­tette: javaslatát önálló indít­ványként megismétli. Személyi kérdések tárgyalá­sára szándékozott áttérni az Országgyűlés este háromne­gyed hét előtt néhány perccel, amikor kitűnt: erőteljesen meg­fogyatkozott a törvényhozók testületé, s alig több mint százhatvan képviselő tartózko­dott az ülésteremben. Ezért az elnöklő Vörös Vince határozat­képtelenség miatt — a terve­zett időpontot így is neoyvenöt perccel túllépve — este há­romnegyed hétkor bezárta az Országgyűlés plenáris ülését. Roman nyelvoktatás a IPTE-n? Az újra felvett kapcsolat Ionéi Haiduc rektor (jobbról) és Magyart András rektorhe lyettes Fotó: Proksza László Pécs és Kolozsvár tudományegyeteme között Egy valamikori kapcsolat éledt újjá a pécsi JPTE és a kolozsvári Babes-Bólyai Egye­tem között. A tavaly — újra - felelevenített szakmai együtt­működést tegnap hivatalos for­mában is rögzítették, ugyanis a két egyetem vezetői megál­lapodást írtak alá Pécsen. A főbb pontok közé tartozik a közös oktató- és kutatómunka, a hallgatók és oktatók cseré­je. A pécsi egyetem tervezi, hogy az 1991/92-es tanévben román nyelvoktatást indít, amelyhez szívesen fogadna ro­mán nyelvtanárt Kolozsvárról. Megállapodásuk kiindulópont, hiszen a rövid megbeszélésen is számos ötlet merült fel, melyeket az egyes karok és tanszékek dolgoznak ki és valósítanak meg a későbbiek­ben. Elhangzott az is, hogy mindkét egyetem képviselői javasolni fogják: együttműkö­désük kerüljön bele a létesí­tendő kormányszintű magyar­román kulturális egyezménybe is. A Kolozsvárról érkezett ven­dégeket, Ionéi Haiduc rektort és Magyarí András rektorhe­lyettest a JPTE rektora, Ormos Mária és a pécsi egyetem több vezetője fogadta. Miért tartják fontosnak a kapcsolat újra felvételét, kér­deztem Ionéi Haiductól és Magyari Andrástól. — Szeretnénk minél széle­sebbre nyitni kapunkat a vi­lág, elsősorban Európa felé. Mármost úgy látjuk, hogy a pécsi egyetemmel sok tudo­mányterületen kialakulhat a közös munka, csakúgy, mint mondjuk, a nyári gyakorlatok megszervezésekor vagy az ok­tatásban — válaszolta Ionéi Haiduc, aki Magyari András­sal együtt tavaly január 26. óta vezetője a Babes—Bolyai Eqyetemnek. Ionéi Haiduc a kémia, Magyari András a tör­ténelem professzora. Haiduc úr a közelmúltban lett a ro­mán tudományos akadémia levelező tagja. A Babes-Bólyai Egyetemről szólva elmondták, hogy ha­gyományos szerkezetű nagy egyetemen, melyen az összes klasszikus és újabb tudomány­ág megtalálható. Kolozsváron egyébként zeneakadémia, me­zőgazdasági főiskola, orvosi egyetem is működik, igen élénk a diákélet. A hallgatók az ország egész területéről járnak Kolozsvárra és az ő egyetemükre is. A Babes- Bólyai Egyetemen hétezer hall­gató tanul, közülük ötezer a nappali tagozatos diák. Ma­gyar nemzetiségi hallgatók is iárnak az egyetemre, legtöb­ben matematika szakra B. A. Hívőn, hitetlenül csak magábanvaló csoda) hisznek. Ha a „Veszélyes élet" című ausztrál tévéfilmet nézem a Marcos-rezsim bukásáról — bármilyen felemelő, mégis szo­morúvá tesz, hogy a társadal­mi szabadság ára számtalan önként felajánlott élet. Mit is kezdjek a heideggeri szabad­ság objektiv idealista máko- nyával, amely szerint mi, teo- rémákkal és vágyakkal meg­vert emberek halálunk válasz­tásában vagyunk a legszaba­dabbak, holott a forradalmak utólag megcsúfolnak bennün­ket sorra? Legalábbis abban az evilági, most is vérrel írt történelemben, amit ismerünk, és amely Így kénytelen rom­bolni—építeni magát? Hiszen ontológiai értelemben a törté­nelemnek nincs rajtunk kívül- eső célja. Mi, emberek - mondja Sartre - nem arra születtünk, hogy szüntelenül lehetőségeink határain éljünk. Hitetlenné vá­lók, amikor megtestesülni lá­tom a Madách-i víziót, a „mil­liók egy miatt' fáraói logiká­ját a ki nem élt, nagyhatalmi érdekekkel összekuszált közép­keleti nacionalizmusok képé­ben, másfelől ha a most még veszélytelennek tetsző távolból azt tapasztalom, hogy a vét­len százezrek életét nem a szívük szerint, hanem csak a holt betű törvényének enge­delmeskedve próbálják kímélni az erő poziciójából szabadsá­got diktáló társadalmak. Egy kedves, tudós ismerősömtől hallom, a franciaországi Auix- Provance-ban kutatók nemzet­közi csapata cserél időnként eszmét arról, hogy vajon a homo sapiens ösztönei mélyén harmóniára, egyensúlyra vagy az egyensúly megbontására törekszik személyközi-kommuni- katív kapcsolataiban. A fáma szerint ’véresen’ komolyak a viták . . . Térjünk hát vissza apró hét­köznapi dolgainkhoz - ahogy egy angol költő, bizonyos Kir- kup javasolja? A nagypolitika, a hatalmi becsvágy ösztönein­ket szédítő, immáron olajfoltos hullámveréséből például a „Három férfi, egy mózeskosár" című, kedves humorú, amúgy egynémely mozzanatában bu­gyuta filmhez. Engedelmesked­jünk az óhajnak, mi, férfiak váljunk a nő oldalbordáivá az élet megóvása, tehát egy ko­rántsem elvont, a gyengébb nemnek tulajdonított szeretet- eszmény nevében. Ebben kel­lene hinnünk az ős-Egy bol­dogító szétválása után? A fegyvereladási botrányt, IRA-merényletet, terrorakciókat, dél-afrikai vérengzést görgető hét mintha - már nem elő­ször — a médiumává tette vol­na a televíziót, hogy ne má­son, mint törékeny múlandó­ságunkon töprengjünk. Még a Pécsi Körzeti Stúdió szombat hajnali műsora is a földi pok­lot, Vietnamot idézte a Sza­kaszvezető című, nevezetes amerikai filmmel, vasárnap pedig a szivarozó Churchill hasonmását terítette le egy gyilkos golyó a Sas leszállt című angol filmben - az egy­kedvűségében is nemes, áldo­zatkész halál és a változó tör­ténelmi kulisszák közt is állan­dó természetű öldöklés rezig­nált példázataként. Bóka Róbert Képernyő II Antall József válaszlevele Mihail Gorbacsovnak (Folytatás az 1. oldatról) A magyar kormányfő ugyan­csak kedden küldött válaszle­velében - egyetértve a szovjet államfő elgondolásával - ja­vaslatot tett arra, hogy a kül- ügy- és honvédelmi miniszte­rek tanácskozására Budapes­ten, február 25-én kerüljön sor. A miniszterelnök egyetértését fejezte ki abban, hogy a Var­sói Szerződés tagállamainak kapcsolatait fokozott ütemben szükséges áthelyezni kétoldalú alapokra. A magyar kormány a mi­niszteri értekezlet időpontja egyeztetése céljából felvette a kapcsolatot a Varsói Szerződés tagállamaival.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents